A Jó Pásztor, 1959. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1959-07-10 / 28. szám
8. OLDAL . Pünkösd után 8. vasárnap EVANGÉLIUM Szent Lukács 16. fej., 1—9 Az időben vala egy gazdag ember, akinek sáfára zala és azt bevádolták nála, hogy eltékozolta az ő jajait. És előhiván őt, moridá neki: Mit hallok felőled? Adj számot sáfárságodról, mert tovább nem lehetsz az én sáfárom. Mondá pedig a sáfár magában: Mit csináljak, mert uram elveszi tőlem a sáfárságot? Kapálni nem tudok, koldulni szégyenlek. Tudom, mit tegyek, hogy mikor elmozdit a sáfárságból, befogadjanak engem a házaikba. Magához hiván tehát arának minden'egyes adósát és mondá az elsőnek: Mennyivel tartozol uramnak? Az egyik pedig feleié: Száz csöbör olajjal. És mondá neki: Vedd elő adósleveledet, ülj le hamar és irj ötvenet. Azután kérdé a másiktól: Hát te mennyivel tartozol? Az pedig feleié: Száz köböl búzával. Mondá neki: Vedd elő adósleveledet és irj nyolcvanat. És dicséré az ur a hamis sáfárt, hogy okosan cselekedett, mert e világ fiai okosabbak a maguk nemében a világosság fiainál. Én is mondom nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor elmúltok, befogadjanak titeket az örök hajlékokba. SZENTBESZÉD A hűtlen szolga története nem ritkaság ma sem az emberek között. Csodálatos, mily kitünően ismerte az Ur az emberi természetet, hogy példája ma is éppen olyan friss és találó, mint volt abban a korban, amikor az emberi élet, a társadalmi berendezkedés egészen más volt. Tudjuk, hogy az Isten saját szolgálatára rendelt bennünket. Ez a hosszú szolgálat nincsen évek-A hűtlen szolga aez kötve, hanem kezdődik attól a pillanattól, amikor az ember öntudatra ébred, és tart egészen a sirig. Az isteni szolgálatnak megvannak a maga törvényei, belevésve az emberi természetbe s lefektetve a tízparancsolatnak az emberi életet szabályozó pontjaiba. Hányán, de hányán hágják át a mai napon ezeket a parancsolatokat! Bármerre nézünk ma a világban, bármilyen országbeli, bármilyen foglalkozásbeli embereket nézünk, szomorú szivvel kell tapasztalnunk, hogy egyre kevesebb azoknak a száma, akik az isteni parancsolatokat betartják és egyre több azoknak a száma, akik bármilyen áron, lelkűk tisztaságával nem törődve, semmiféle eszköztől nem riadnak vissza, hogy a saját múló földi életüket gyönyörűségben töltsék. Mi a jelensége a vallásnak és az Ur tanításának a földi sáfárkodásra vonatkozólag? Hol kezdődik a vallásnak irányitó és befolyásoló szerepe? Nem is hinnök, milyen hihetetlen korán! Az emberi élet legkezdetén. A kis iskolások ülnek a padokban és amikor az egyik közülük a földrg pillant, észreveszi, hogy ott egy pénzdarab fekszik. Nem nagy össze, mindössze egy “nikli”. Ez a nikli a Jancsi gyereké volt, akinek a mamája uzsonnára adta, de előadás közben elejtette és nem vette észre. A pénz ott fekszik a Pista gyerek lábánál, aki le is hajol érte s felveszi. Senki sem látta ezt a mozdulatot, mindenki az előadást figyelte. Pista gyerek lelkében a gondolatok körben futnak. e, hiszen senki sem tudja, hogy a pénz nálad van. Milyen szép nagy adag fagylaltot lehet ezért kapni ... De ugyanakkor egy másik hang is megszólal a fiatal lélekben: Te Pista, mit mondott a tisztelendő ur az iskolában? Mit mondott az édesanyád odahaza? . . . Pista erre nagyot sóhajt, mint a bir-A Jő PÁSZTOR Rainier herceg, Monaco uralkodója és felesége, az amerikai származású Grace figyelmesen hallgatják a Vatikánban XXIII. János pápa beszédét. A Szentatya példás katolikus házaspárként mutatta be a herceget és nejéi, akik kis országuk boldoguláshoz hozzájárulnak. “Gyermek lettem újra...” Milyen volt az evangélium bálpoklosának a hite? “Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem.” És a kafarnaumi százados, aki szolgájáért könyörgő tt Jézushoz, nem igy szólt-e a Mesterhez: “Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj; hanem csak egy szóval mondjad és meggyógyul az én szolgám.” Mindkettőnek a hite abszolút volt, de egyben gyermeki is, mert a legtökéletesebb bizalom csendült ki belőle. A mai kor embere ellene vethetné ennek: de hát gyermek vagyok-e én s nem felnőtt, mindenttudó, a világmindenség titkaiba lépésrőllépésre egyre jobban ibefárköző ember? Aki igy teszi fel a kérdést, téved. Sok nagy elme, korszakalkotó tudós, kiváló iró megtérésének körvonalait ismerjük. Oly erős fénnyel van itt dolgunk, hogy maga a megajándéko-^tt, legyen az Saulusként lesújtott, vagy Claudelként felemelt, nem tud teljes egészében számot adni róla: mi is történt vele tulajdonképpen. De ha keressük, megtaláljuk legfontosabb ismertető jeleit a később megszerzett, hosszas tévelygés, kutatás és már-már a kétségbeesés után révbejutottak hitének is. Századunk nagy megtértje, Paul Claudel egy hitetlenségben eltöltött ifjúság után a párisi Notre Dame székesegyház hatalmas pillérkötegei alatt egy karácsonyéji misére betévedve nyerte el a kegyelmet, hogy hinni tudjon és a parancsot, hogy hitét öt világrészen át hirdesse költészetével. Egy művész hasonló ifjúság után a hit betörésének pillanatában úgy erezte, hogy mindaz, ami eddig benne kavargó tömkelegü össze-vissza tudás, egymásnak ellentmondó nézetek egyvelege volt, egyszerre, mint valami isteni ihlet behatására kikristályosodó értelmi rendszer rögződött a leikébe s azóta a hitnek ez a kristálya megmásithatatlanul él benne. Az egyiknél gótikus oszloprendszer, egy csodálatos szám rendszer kőbe faragott matematikai szimfóniája volt az ihlető. A másik kristályrendszernek véli azt, ami alapjában a Teremtő és teremtett lény közötti rendi felismerése. A bélpoklcsban a sejtek növésének megbomlása folytán szörnyű kór állott elő, amely kivetetté tette az emberek között. A szolga testében is felbomlott az egyensúly. De a világ Teremtőjének, Isten fiának egy szavára, vagy egyetlen érintésére a megbolygatott rendű emberi szervezetekben helyreállott a rend, azaz gyógyulás következett be. Testek gyógyultak meg tehát az anyagi, kézzel fogható világban, de ez is csak - egy lelki, sokaknak megfoghatatlan folyamat — a hit által. A testben helyreállott a rend, mért előbb a testet vezérlő, tápláló és alakitó lélekben megteremtődött az a harmónia, amely Krisztus csodáját szükségszerűen előttemezte. Az átlagos emberi élet a zűrzavar, a rendetlenség és kisebb-nagyobib bűnök tömkelegé. A hit pedig elsősorban az a boldog fölismerés, hogy a Gondviselőnek, a legnagyobb szeretetnek a gyermekei vagyunk. Ha idáig jutottunk, helyreáll bennünk a megbolygatott rend, ismerjük már és boldogan fogadjuk el helyünket az ismét gyermeki — istengyermeki— szemmel látott világon. S ekkor valóban: mintha ismét gyermekké váltunk volna, be tölt bennünket az a végtelenül boldogságos és édessége« érzés, amit az Atyára való ráhagy atkozás, az ő szeretető - ben való sütkérezés nyújt. S akkor bármi bajban legyünk, mégis boldogan mondhatjuk: “Ne az én akaratom teljesedjék, hanem a' Tiéd . . .” Emberek vagyunk, botlunk azután is hogy a hit igy megvilágositott bennünket. Sárba eshetünk, fel is sebezhetjük magunkat földi rohanásunkban. De a legnagyobb fegyverünk akkor is gyöngeségünk nyílt bevallása marad s könyörgésünk a segítségért gyermeki ráhagyatkozásunkban. Az eddig tudottakból, a megszerzett szellemi javakból semmit el nem veszítünk ebben a megtalált gyermekségben. A világmindenség titkait éj-penugy, sőt talán nagyobb ihlettel kutathatjuk. Hisz az ész fellebbentette fátylak csak olyat tárhatnak fel, ami a világmindenség rendjébe beletartozik. A MŰVELTSÉG DICSÉRETE Az amerikai ifjúság eszményképe nemrég még a baseball játékos volt, aki sikerre vitte csapatát. De az atomkorszakban megváltoztak az ideálok is. Ma már az “egghead” a tudós, a müveit ember a fiatalok hőse. A tudás hatalom, a műveltség az a fegyver, amely sikerre viszi az élet küzdőterének indulóit. A Stanford egyetem dékánja, dr. I. James Quillen mondotta nemrég a tanitók és tanárok gyülekezete előtt: — Uj légkör alakult az iskolák, egyetemek tantermeiben és az amerikai otthonokban. Az ifjúság egyre szomjasabban, egyre kiváncsiabban érdeklődik a tudományok iránt. Fiuk és lányok, akiknek azelőtt csak szórakozáson, játékon járt az eszük, komoly könyveket olvasnak. Ösztönösen érzik, hogy a jövő csak igy biztosítható a számukra, ha tanulnak, ha növelik ismereteiket. Ha a tanitókat, tanárokat jobban fizetnék, többen mennének erre a pályára. Annyi mindenre jut a kormánynak a költségvetés billióiból, ha nincs más mód, hát ily módon gondoskodjanak az uj nemzedék szellemi irányitóinak életszinvonaláról. kozó, aki éppen befejezte a küzdelmet. Vallásos lelke legyőzte a rossz gondolatot és előrehajolva megböki a hátát Jancsinak: Te Jancsi, leejtetted a pénzedet ! Hányszor marad el ez a hátbabökés az életben manapság, különösen a felnőttek között, akikre közpénzek vannak bízva. Ki tudja, mi történik a falak mögött, ahol senki sem lát semmit, ahová nekünk, egyszerű embereknek nincsen betekintésünk, de ha volna is; mit értenénk meg abból a szövevényes számtömegből, abból a még szövevényesebb könyvvezetésből, ahogyan az üzleti manipulációk Írva vannak. A hűtlen sáfánt előbb vagy utóbb eléri az Ur keze, akárhogyan is bujkál és jaj neki! Pünkösd után 8. vasárnap EVANGÉLIUM Szent Máté 14 rész, 58. Az időben látá Jézus a nagy sereget és könyörüle rajtok s meggyógyitá betegeit . . . Beesteledvén pedig, hozzá jövének tanítványai, mondván: A hely puszta, az idő már elmúlt, bocsásd el a sereget, hogy a faluba menvén, maguknak eleséget vegyenek . . . Jézus pedig mondá nekik: Nincs szükség elmenniök, adjatok ti nekik enni ... . Feleiének neki: Nincs itt csak öt kenyerünk és két halunk. Jézus mondá nekik: Hozzátok ide nekem azokat. S miután meghagyta, hogy a sereg letepedjék a szénára, vévé az öt kenyeret és a két halat és az égre tekintvén, megáldá és megszegé és a tanítványoknak adá a kenyereket, a tanítványok pedig a hatalmas seregnek. És evének mindnyájan és megelékedének. És a fennmaradt hulladékokból tizenkét kosárral szedtek össze. Akik pedig ettek, azoknak száma mintegy ötezer férfi volt, az asszonyokon és gyermekeken kívül. És mindjárt kényszerité Jézus a tanítványokat beszállani a’hajócskába és előre átmenni a tengeren, mig elbocsátá a sereget. Krisztus Urunk Keresztelő Szent Jánosnak Heródes által a börtönben történt lefejeztetése után egy puszta vidékre, Julia Betszajdájába, Genezáret tavának keleti partjára, Filep negyedes fejedelem tartományába ment, aki jószivü uralkodó volt. Jézus hihetőleg cseleit akarta elkerülni, mert az ő órája még nem jött el. A népsokaság azonban ide is követte az Urat, a^b amint a népet látta, előlépett és könyörüle rajtok, mivel úgy voltak, mint a juhok pásztor nélkül és meggyógyitá betegeiket, akik hozzá mentek, vagy akiket mások vittek eléje. Miután pedig beesteledett. Jézushoz jövének tanítványa^ és mondván: A helyi puszta, az idő, az étkezés ideje már elmúlt, hogy ennyi népnek estebédet szerezni lehessen; bocsásd el a sereget, hogy a falvakba menvén, maguknak eleséget vegyenek, hogy éhségüket csillapítsák; mert reggel éhesen jöttek el hazulról, hogy te oktassad és meggyógyítsad őket: ennek folytán egészen estig éhesen maradtak. Jézus pedig mondá tanítványainak: Nincs szükség arra, hogy elmenjenek a falvakba, hogy ételt vegyenek, adjatok nekik ti enni. Krisztus ekképen előkészítette az utat a kenyerek megsokasitásának csodájához; — evégből a népet egészen estig visszatartotta, hogy annak elbocsátását kérelmezzék a tanítványok, akiknek ő megparancsolta, hogy a népnek adjanak enni, hogy iffy annál szembetűnőbb legyen a csoda, mennél inkább átlátják a tanítványok azt, hogy szorult helyzetben vannak és hogy étel hiányában oly nagy néptömeget a pusztában megétetni nem képesek. Erre a tanítványok mondák Jézusnak: Nincs itt, csak öt kenyerünk és két halunk. A halak már meg voltak sütve és elkészítve eledelül. Krisztus Urunk pedig mondá tanítványainak: Hozzátok ide nekem azokat, hogy megáldva megsokasitsam. A lelki eledel után éhezők testileg is megelégitetteE így szolgál a természet a léleknek, ha ez az igazi életre jut és testi szükségeink is fedezve lesznek, ha Krisztushoz ragaszkodunk. És a fennmaradt hulladékból tizenkét tele kosarat szedének, annak jeléül, hogy az Isten nem fösvénykedik az adományaiban. Az evők száma pedig ötezer férfi volt . . . És mindjárt kényszerité Jézus a tanítványokat beszállani a haj ócskába és előre átmenni a galileai tengeren, mig elbocsátá a sereget. A tanítványok csak nehezen váltak el Jézustól, ki elküldé őket, mivel félre kívánt vonulni, hogy egyedül, nyugodtabban és foganatosabban imádkozzék, de másrészt azért, hogy igy könnyebben meneküljön a néptömegtpl, amely őt királlyá akarta megtenni. Az Ur Jézus Krisztus az öt kenyérnek s két halnak megsokasitása alkalmával hálaimádságot mondót t; — ezért kell okvetlen, hogy az asztali étkezés előtt és után mi is imádkozzunk. Pedig mily kevesen tartják meg napjainkban Jézus eme szép példáját. Ha eddig elmulasztottuk, fogadjuk meg erősen, hogy azután minden asztali étkezés előtt és után imádkozni fogunk. SZENTBESZÉD LÁZONGÁS KUBÁBAN HAVANA. — A kubai rendőrség többszáz embert tartóztatott le, mert Fidel Castro kormánya ellen szőttek összeesküvést, nagymennyiségű hadianyagot találtak főhadiszállásukon. Civilek és volt katonatisztek, akik annak idején Batista diktátort szolgálták, voltak a főkolomposok között. Az ország más részeiben is voltak zendülések és az elkeseredett guerilla bandák összecsaptak a rendőrséggel és a katonasággal. Az ellenforradalmi kisérletek mögött nem annyira Batista áll, mint inkább egy kiábrándult nép, amely úgy látja; hogy Castro nem ért az államügyek vezetéséhez. Főleg a munkanélküliség és a növekvő gazdasági bajok keserűik el a tömegeket. IKE. A FESTŐMŰVÉSZ WASHINGTON. — Mrs. Edith G. Halpert, a moszkvai művészeti kiállítás kurátora élesen bírálta Eisenhower elnököt, aki tréfásan megjegyezte, hogy a modern festmények, melyeket Moszkvába vittek, nem Amerika népének Ízlését képviselik. Mrs. Halper szerint Ike képei sem a legjobbak. Aztán Trumant támadta, aki szintén gúnyolódott a modern festményeken. Truman szerint némelyik úgy néz «ki, mintha valaki tojást vágott volna a vászonhoz és aztán a tojáslevet egy kis sonkával keverte volna össze.
