A Jó Pásztor, 1959. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1959-11-06 / 45. szám
A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday PublUbed by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőbég és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5905 53 ELŐFIZETÉSI DIJAK: Egy évre________________$6.00 fél évre _______________ $3.50 SUBSCRIPTION RATES: One Year_____________$6.00 Half Year _____________$3.50 Second Class Mail privileges authorized at Cleveland, Ohio. KOMMUNISTA VÁNDORMADARAK Nem Moszkvából, a kommunista hazugságpropaganda főfészkéből, hanem a semleges Norvégiából jön a szenzációs hir, hogy a középeurópai vándormadarakat sikerült a kommunizmusnak meghóditani. Politikai elfogultságtól mentesen ornitológusok, a madarak életének figyelői és tanulmányozói, hosszas, alapos vizsgálódás után megállapították, hogy azok a. vándormadarak, amelyek a hidegháború előtt Közép-Európából ősszel a melegebb déli régiókba vándoroltak, most otthonmaradnak, a szovjetcsatlós országokban. Viszont azok a madarak, amelyek azelőtt a déli országokból Németországba, Dániába és Norvégiába repültek, most a Szovjetunió északi részeibe költöznek. Egy norvég ornitológiái szaklap szerint 10 év múlva a gólyák már télen-nyáron a szovjetbirodalom európai gyarmataiban fognak élni, nem lesznek többé vándormadaraknak nevezhetők, hanem inkább “otthonülő” gólyák lesznek. Otthon fognak maradni szabad akaratukból, nem lesz szükség légi vasfüggönyre, légi aknamezőkre. Ehhez hozzá kell tenni azt a kézenfekvő logikus feltevést, hogy a középeurópai vörös paradicsomban otthonülő gólyák tollazatuk szinét is meg fogják változtatni, merthiszen tudjuk a természetrajzból, hogy a madarak tollazata környezetük színéhez hasonul. EGY UJ FILMSZTÁR North Brunswick közelében egy gazolint szállító teherautó hátulról beleszaladt egy zsúfolt autóbuszba. Tiz személy holttá égett, 12 súlyosan sebesült. Fent balra: Ez maradt az autóbuszból, jobbról szülök siratják gyermeküket, Lent két túlélő. SIMONYI ÓBESTER, A LEGVITÉZEBB HUSZÁR A szovjetsajtó szerint az oroszországi mozikban, amelyek a Nikita Kruscsev amerikai útjáról készült filmfelvételeket játszók, hetekre előre szétkapkodták a jegyeket. Egy uj filmsztár született — Nikita Kruscsev. Túl azon, hogy az orosz nép látni kivánja diktátorának kopasz fejét és gömbölyű pocakját, a rendkívüli érdeklődés igazi oka, hogy a szovjet unió tömegei Amerikára kiváncsiak. Minden, ami Amerikával kapcsolatos, érdekli őket. Nikita a ráadás Amerika látványosságait illetőleg. De soha még a vasfüggöny mögött nem láttak híradókat amerikai városokról, falvakról, földekről, gyárakról. Ha Nikita nem takarja el a vásznat, vállain át az oroszok bekukucskálhatnak Amerikába, Amerika igazi életébe. A szovjet közönség most látja és leméri a különbséget az igazi Amerika és a kommunista propagandagépezet által festett Potemkin-Amerika között. A sztár az előtérben az idegenvezető, aki a tengerentúli ígéret földje látványosságait konferálja. GYŰLÖLET MINDENEK FELETT A Ford Alapitvány hat millió dollár adományt ajánlott fel az Egyesült Nemzetek szervezetének egy uj UN könyvtár létesítésére. 46 ország UN delegátusai pártolták a határozati javaslatot, hogy a világszervezet fogadja el az ajándékot. Miért ne? Könyvtár nem gyújt, nem robbant, nem öl. Semmi veszélyt nem rejtegetnek a könyvespolcok. Mégis, mégis, utólag két ország delegátusai visszavonták igen-szavazatukat. Nasser egyiptomi-sziriai köztársasága volt az egyik, Kassem Irákja a másik. Miért nem kell Nassernek és Kassemnek egy uj UN könyvtár? Azért, mert a határozatot aláirók listáján észrevették Izráel delegátusának aláirását. Hát bizony ők nem Írnak alá olyan papirt, akármilyent, amelyiken Izráel neve szerepel. HITLER HIVE William B. Wernecke a két háború közti időszakban a hírhedt Bund nevű amerikai náci szervezet jó! fizetett agitátora volt. A nácizmus bukása után a privát életbe vonult vissza. De a nácizmus szellemét, vagy inkább erkölcsét, megőrizte lelkében. Amikor rájött arra, hogy különélő feleségének udvarol egy Dadishou Nicholas nevű férfi, elhatározta, hogy úgy végez vele, ahogyan Hitlerek végeztek ellenségeikkel. Felfogadott egy napszámost, hogy verje el Nicholast olyan alaposan, hogy vagy felfordul holtan, vagy egész életére nyomorék marad. Amikor ez a hatóságok tudomására jutott és a levitézlett náci ellen bűnvádi eljárás indult meg gyilkosságra való összeesküvés címén, Wernecke bolondot szintéit. De az elmeorvos épeszűnek nyilvánította és most Robert E. English chicagói biró 1-től 5 évi börtönre ítélte. Vitéz vári báró Simonyi József ezredes, a legvitézett huszár, egy orosz generálissal mulatott valamelyik várban. A két ur egy este arról vitatkozott, hogy helyik nemzet katonái között legnagyobb á fegyelem és az engedelmesség. Természetesen mindenik a maga fajtáját dicsérte. — Ám tegyünk próbát! — mondta végül az orosz generális. Azzal felugrik és kinyitja az ablakot, mely alatt a hatvan öles bártya árka tátong. Aztán becsöngeti kozák ordcnáncát, az ablakra mutat és azt mondja neki: — Indulj! A kozák egy leírhatatlan pillantást vet a generálisra, de szó nélkül engedelmeskedik; katonás léptekkel megy, aztán felhág a párkányra és ki, le az isszcnyu mélységbe. Valami zuhanás hallatszik lentről, messziről és megint minden néma . . . A generális azt mondja: * — Ilyet mutasson nekem az ezredes ur! Erre Simonyi is becsöngeti a maga ordonáncát, az öreg Miska húszát, az ablakra mutat és azt mondja neki: — Indulj! Miska indul — egy-kettő, egy-kettő, — de. amikor az ablakhoz ér, helyben marad, csak a lábát emelgeti tovább: egy-kettő, egy-kettő. — Miért nem megy kend tovább?— formed rá az Óbester. — Mert itt a fal, méltóságos uram! — feleli Miska. — Hát lépjen föl a párkányra és ki az ciblakon! . .. Az öreg Miska egyet köszörül a torkán és azt mondja: — Jelentem alásan a méltóságos vitéz óbester urnák: már azt a bolondot nem cselekszem! — Derék legény kend a talpán! — kiáltotta Simonyi. - Fogja ezt az aranyat és mehet. Aztán lefordította az egész párbeszédet a muszka generálisnak, hozzá tevén a hasznos tanulságot is: — Látja, kegyelmes uram, ilyen a magyar katona! Engedelmeskedik a lehetőségig; de ha képtelenséget követelnek tőle, felülkerekedik benne a józan ész. Az ilyen okosságot többre becsülöm a vak, buta engedelmességnél. Ez a fegyelem ez csak,.yalamjt, nem a. kozákoké. Vitézvári báró Simonyi óbester fényes hadi pályája 1828-ben hirtelen megszakadt. A hőst felfüggesztették az ezred vezérletétől, vizsgálatot indítottak ellene és hoszszu vallatások után, csaknem négy év múlva, szörnyű Ítéletet mondtak a fejére. Elvesztette rangját, érdemjeleit, bárói cimét, összes méltóságait és tcbb évi várfogságot is kapott. Alig fél esztendő múlva aztán meghalt az aradi várban. Mi volt a vétke? Máig sem tudni; mert Bécsben nem adtak pőréről semmi fölvilágositást. Az csak bizonytalan szóbeszéd, hogy egy kegyetlensége miatt Ítélték el. Volt neki ugyanis, mondják, egy előkelő családbeli kadétja, aki szeretett rendetlenkedni; különösen a pontosságot nem ismerte. Ez a kadét egyszer elkéredzett az óbestertől valami bálba. Ártatlanul a vérpadon Essex gróf Erzsébet angol királynő kegyeltje volt éveken keresztül, de végül kegyvesztett lett, sőt az uralkodónő halálra Ítélte. Amikor a vesztőhelyre vitték, azt kérte, hegy orvosa is elkísérhesse. Ez a kívánsága teljesült. Az orvos ott állt mellette, mikor letérdelt a bakó előtt. A hóhér már felemelte bárdját, amikor Essex gróf felkiáltott: — Egy piilanat türelmet kérek, mester! Aztán az orvoshoz nyújtotta a kszét és így szólt hozzá: — Fogja meg a pulzusomat és állapítsa meg, hogy a szokottnál erősebben ver-e? — Nem! — hangzott a meglepett válasz, — egészen sza: bályosan ver. — Nos, — kiáltott Essex gróf — mondják ezt meg a királynőnek és tegyék hozzá: ilyen nyugodtan csak az tud meghalni, aki ártatlan! — Jól van öcsém, eredj ;— mondotta neki az óbester. — És meddig akarsz oda maradni? f Holnap reggel hét óráig, méltóságos uram. —- Nyolcig adok neked szabadságot. De ne feledd, hogy ha egy percet is késsel, főbelövetlek! — Értem alássan, méltóságos utam, mosolygott a fiú. És másnap csakúgy tiz óra tájt bandukolt be a kaszárnyába. Simonyi óbester szavának állott: még az nap febélövette a szerencsétlen kadétot. Ezt aztán a bécsi kormány se tűrhette többé és nyakát szegte a kemény öreg katonának. De ki hiszi el ezt a kegyetlenséget a vitéz óbesterről, aki úgy szerette huszárjait, mint a fiait?. . . Más lehetett a baj, egészen más. Alkalmasint az, hogy kuruc magyar volt Vitézvári Simonyi József, a legvitézebb huszár . . . Ki az értékesebb? Makó Lajos sziniigazgató 2 újonnan szerződtetett fiatal színésszel sétálni -ment a Tisza partjára. Forró nyári nap lévén, a fiuknak melegük volt, tehát, uccu neki, pillanat alatt levetkőztek és beugrottak a Tiszába, fürdeni. Azonban baj történt. A Tisza egyik alattomos forgója elkapta őket s miután egyikük sem tudott úszni, majdnem ott fulladtak mind a ketten. Kétségbeesetten kapálóztak, ordítottak segítségért. Makó a parton szaladgált tehetetlenül. Az egyik tiszai öreg halász, látván a fuldoklókat, csónakján beevez és az egyiket nyakon kapva, igyekszik a csónakba emelni. Makó kétségbeesetten kiabálva integet a másik fuldokló felé: — Ne azt mentse öregem, hanem azt a másikat. Éppen ma fizettem ki neki egyhavi előleget! HALLOTTA MÁR? . . . hogy a kigyóvarázslás ősi szokását ma törvény tiltja Marokkóban. Emberevők Délamerika őserdeiben Mérgezett arany nyilakkal lövik le ellenségeiket ' a vad benszülöttek. v -’ A napokban érkezett haza B. L. Yates amerikai hajóskapitány Dél-Amerikából három évi távoliét *" után. Yates Matto Grosso vidékén elterülő dzsungelben, a világ legnagyobb felfedezetlen dzsungelje, töltött három évet. Yates vándorlása legnagyobb részét egy fatörzsből kivájt csónakon tette meg, a többit gya-/ ' log. A legérdekesebb, hogy a kapitány más fehér em-’ '* bért nem vitt magával, csak benszülött vezetőket foga- ' dott fel. - ':;í A csónakot a benszülöttek egy nap alatt készitik < el. Ez könnyebbé tette az utazást, mert ahol a szörnyű . gyors vízesések lehetetlenné tették a csónak használa- . tát és gyalog kellett menni, a vadonban nem kellett . cipelni a csónakot. így is minden lépést késsel és baltával kellett vágni a lelógó indák és sürü cserje közt. Yates igen kevés felszerelést vitt magával. Főleg ' puskát, töltényeket, horgott, igy az élelmiszer nem jelentett gondot. Csak egyetlen dolog nem termett: a só.' ;; Só nélkül fehér ember nem bírná ki az életet a trópusi k I őserdőkben. - ^ , . •. Ebben a világ legnagyobb dzsungeljében olyan vad törzsek élnek, melyekről a világ még ma sem tud. Körülbelül minden száz mérföldnyire más, egymással hadilábon álló törzsek élnek. Yatesnek igy minden 100 mérföldnél újabb vezetőket és teherhordókat kellett fogadni, mert ezek nem voltak hajlandó messzebb menni a falujuktól. És bár Yates nem értette a benszülöttek nyelvét, azok a földre vetették magukat és nyöszörögtek a félelemtől. így adták tudomására, hogy nem hajlandók tovább menni. Az őserdő távirója, a dob, már napokkal előbb hi- , rül adta, hogy fehér ember közeledik és a következő falu lakói leskelődve várták a sűrűségben. A kapitány ilyenkor a lábához tette a fegyverét és felemelt karral,. ... mozdulatlanul várt. ^ Közben a benszülöttek előőrse, két-három ember, lassan előmerészkedett és célzásra emelte az ijját. Egy * karcolás ezekkel a nyilakkal menthetetlenül megöli az embert. Ezek olyan ismeretlen növényi mérgekbe vám nak mártva, melyek ellen a fehér ember tudománya r sem ismer ellenmérget. Amikor a benszülöttek meg- . győződtek a kapitány békés szándékáról, lassan előjöttek. Hasukra tették a kezüket és megdörzsölték az orrukat, ami náluk a békés szándék jele. Ha az idegen adott az előőrsöknek néhány csecsebecsét, vagy üveg- . gyöngyöt, azok boldogan elrohantak a falvaikba, hogy hírül adják, a bőkezű idegen megérkezett. Az esős évszak beállta miatt a kapitánynak három .■ hónapot kellett az ivaros indiánok közt tölteni. Ez u ; törzs talán a legharciasabb a dzsungel benszülöttjei ;: közt. Mégis a kapitányt nagy vendégszeretettel fogadták és alig akarták elengedni. A törzsfőnök azt akarta, hogy a kapitány vegye feleségül valamelyik ivaros szépséget és telepedjen le köztük. A kapitány szerint a . . törzs nőtagjai még vérszomjasabbak, mint a férfiak. A -. harcok idején követik a törzset és ha egy ellenség megsebesül, odarohannak, levágják a fejét és hazahurcolják a hullát, amit megesznek. Yates szerint a nők közt s j több az emberevő az ivaros törzsben, mint a férfiak közt. Az őserdőkben sok az arany és az ezüst. A vadak M aranyból készitik a nyilaikat,, melyet egy különleges eljárással edzenek keményre. A kapitány fantáziáját érthetően izgatta ez a mesebeli gazdagság, de hiába kutatott, nem sikerült neki ráakadni a titkos aranybányákra. Az ezüstöt sem értékelik különösebben, mert a • legszegényebb indián kunyhójában is bőségesen akad ezüst edény. Persze a vadak ezt nem tudják megfelelően ötvözni és az igy olyan puha, hogy játszva át lehet harapni. A legérdekesebbnek a vadak közül a kapitány a boliv indiánokat találta. Rengeteg volt köztük a telepatikus fenomén. Ezek a vadak gyakran meg tudják mondani, hogy mi történik több száz mérföldnyi távolságban, holott sosem mennek száz mérföldnél meszszibbre. Nem is beszélve arról, hogy a varázslóik egész sereg titkos tudomány birtokában vannak. Yates innen tovább akart indulni, mert egy fehér embertől egy onnan vagy hatszáz mérföldre fekvő romvárosról hallott. Indulás előtt a törzs varázslója behunyt szemmel misztikus szertartások között részletesen leírta a romvárost. Megmondta hány templom és ház romját fogja Yates ott találni, milyen a fekvésük, magasságuk. A varázsló sohasem járhatott ott és nem is hallhatott ezekről az adatokról. Érthető volt a kapitány megdöbbenése, amikor elérkezett a romvároshoz és mindent úgy talált, ahogy a varázsló leírta. ' RÓMA. — Giuseppina Nicolini, 26 éves asszony megivott egy egész üveg pálinkát, meg akart halni, mert a férje megfeledkezett első házassági évfordulójukról. Amikor a férj a munkából hazajött, az asszonyt ! félig eszméletlen állapotban találta, gyorsan kórházba vitte. Nem történt baj s a második évfordulót szeretet-' ben és megértésben fogja megünnepelni Giulio és Giuseppina. .... a jó pásztor •» ni rsii.
