A Jó Pásztor, 1959. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1959-10-30 / 44. szám
8. OLDAE A Jő PÁSZTOR Pünkösd után 24-ik vasárnap Azon időben: Egy Jairus nevű ember jőve Jézushoz, ki fejedelme vala a zsinagógának és Jézus lábaihoz borulva, kérvén őt, hogy jöjjön házába, mert egyetlen leánya, mintegy tizenkét esztendős, immár halálán vala. És történők, midőn ment, a sereg szorongatá őt. És egy asszony, ki vérfolyásban vala tizenkét esztendő óta és az orvosokra költötte minden vagyonát és egyiktől sem gyógyittathatott meg, hátul járula,, és illető az ő ruhája szegélyét, és azonnal megállá az ő vérfolyása. És mondá Jézus: Ki az, ki engem illetett? Tagadván pedig mindnyájan, mondá Péter és akik vele valának: Mester, a sereg szorongat téged és nyom és azt kérded: Ki illetett engem? És mondá Jézus: Illetett engem valaki; mert én tudom, hogy erő ment ki belőlem. Látván pedig az asszony, hogy nem maradt titokban, reszketvén elé jőve és leborula lábai előtt és miokért illette őt, kijelenté az egész nép előtt és mimódon gyógyult meg azonnal. Jézus pedig mondá neki: Bízzál leányom, á te hited meggyógyított téged; menj békével. Miért ő szólott, jőve egy valaki a zsinagóga fejedelemhez, mondván neki: Leányod már meghalt, ne fáraszd a Mestert. Jézus pedig hallván ez igét, feleié a leányzó atyjának: Ne félj, csak higyj és megszabadul. És mikor a házhoz érkezett, nem engedő meg egyébnek, hogy vele bemenjen, hanme csak JAIRUS LEÁNYA. Péternek, Jakabnak és Jánosnak és a leányzó atyjának és anyjának. Sirának pedig mind és kesergőnek fölötte. Jézus pedig mondá: Ne sírjatok, nem halt meg, hanem átúszik. És kineveték őt, tudván, hogy már meghalt. Ő pedig kiküldvén mindnyájokat, megfogd kezét, kiálta, mondván. Leányzó, kelj fel. És viszszatére az ő lelke, és azonnal felkele. És meghagyd, hogy ennie adjanak. És álmélkodának szülői, kiknek megparancsold, hogy senkinek se mondják, ami történt. ( SZENTBESZÉD íme, az Ur Jézus Krisztus feltámasztotta Jairus meghalt leányát. Mi is meghalunk és a lélek elválik a testtől; sírba tétetnek a tetemeink és porrá lesznek, de a lélek fönnmarad és nem hal meg, hanem mint halhatatlan lélek, az utolsó ítélet napján ismét egyesül a testtel, amelyet a Mindenható Isten feltámaszt, hogy az a test, amely a léleknek eszköze volt a jóra vagy rosszra, és a lélekkel együtt jót vagy rosszat cselekedett, a lélekkel együtt el is Ítéltessék, jutalmat vagy büntetést vegyen, boldogságot élvezzen, vagy pedig kínokat szenvedjen. A nemzetek apostola, Szent Pál bizonyítja, hogy feltámadunk: “Ha nincsen halottak feltámadása, — úgy Krisztus sem támadott fel!” Azonban nem elég csak tudomással bírni a jövendő feltámadásról, hanem arra is kell törekednünk, hogy a jövő feltámadás reánk nézve boldog feltámadás legyen... Támadjunk fel tehát itt e földön, lelkileg. Ha vétekbe merülünk, ha a lélek a vétek következtében meghalt, támasszuk fel a lelket jámbor élettel és jó viselettel. A -vétkes állapot a halál, az erkölcs ellenben az élet. Ha igazán fel akarunk támadni, támadjunk fel már itt, e földön, szent életre, és akkor a másvilágon a boldog dicsőségre támadunk fel. Ha mi itt e földön fel nem támadunk vétkeinkből, feltámadunk ugyan a másvilágon, de akkor feltámadásunk a halálnál roszszabb lesz. Barátairól ismered fel... Kassem iráki miniszterelnök-diktátor tagadja, hogy a kommunistáknak befolyást adna a kormányzatra. Mégis jellemző, hogy amikor nemrég gyilkos merényletet kíséreltek meg ellene és ő könnyebb sérülést szenvedett, a szovjet érdeklődött, hogy szüksége van-e speciális orvosszerekre és orvosi specialistákra, a kínai kommunista kormány pedig nem is kérdezett semmit, hanem expressz Bagdadba küldött két orvost. New Jerseyben álomkór járvány üiöiie fel a fejéi és 18 iskolásgyermek hali meg. Az iskolákat permetezéssel feriőileniisiiék a kór bakiériumai ellen. Calderon spanyol színműíró világhírű misztériuma, a “Nagy Világszinház” kisérti gondolatainkat ezen a fátylasan derűs szeptemberi reggelen. Az autóbuszok erre ritkán járó színészeket röpítenek a csöndes Krisztina városi templomba, ahol pályatársuk, Jávor Pál rekviemjét mondják. Calderon Írja “Nagy Világszinház’’ cimii darabjában, hogy mindnyájan csak egyegy ránk osztott szerepet játszunk a földön, ki a királyét, ki a koldusét, ki a gazdagét, ki a parasztét, a szépségét vagy a jóságát. És hogy a legtöbb ember elégedetlen rá osztott szerepével, amelyet pedig csak oly rövidke ideig kell betöltenie, mert ke véske játszási idő után úgyis le kell lépnünk a színről és be kell számolnunk tetteinkről. S mintha Jávor Pált ez a templomi szertartásokból kiinduló színészi mesterség is hozzászoktatta volna, hogy játszania kell ugyan a publikum előtt, kaphat tapsokat, de azután a kritika sem marad el, amely számbaveszi minden mozdulatát, testének és lelkének minden kis rezzenését, és hogy a függöny felgördültekor minden kiderül. Élete utolsó két esztendejében már erre a függönyfelgördülésre készült, amikor a földi szem nem látta végső titkokra esik a reflektor fénye és a káprázó szemű ember egyszerre egy soha nem látott világban kezd tájékozódni. Alapos, önmagát nem áltató, véletlenben, vakszerencsében nem bizó ember volt. Nekifogott a r áváró legnagyobb szerep tanulmányozásának: gyóntatójától c/y evangéliumot kért és abban mélyült el fájdalmas testi kereszthordozásának kínoktól mentes félóráiban. Vagy hogy éppen a lélek erejével űzte el magától a testi kínokat? Élete utolsó két hónapjában nyolcszor gyónt és áldozott, mindennap olvasta az evangéliumot, és ekkor jelentette ki: ha meggyógyulna, csak Krisztus igéinek hirdetését tartaná föladatának, mert ez a legnagyobb jó, amivel ember embernek szolgálhat ezen a földön. A gondviselés nem ezt a szerepet szánta Jávor Pálnak és ő a szentségektől gyakorta megerősödve, végső szerepére alapos gonddal készülve állt most a nagy biró kritikusi széke elé. Hogy helytállásban, keresztény emberségben megint példát mutat, az cseppet sem meglepő azoknak, akik tudják, hogy emberségből vizsgázott ő már Sopronkőhidán és a náci intern átótáborokban is, amikor üldözött pályatársai mellett kiállott és vállalta mindazt a szenvedést, amit őrült agyak gyűlölködése egy hatalmas embercsoportra kimért. S most .egy valóban hozzája méltó szerepben üzen még a másvilágról is a krisztusi szeretet nevében. A Krisztinavárosi templom kereszthajójában, az -átlátszón fehér ablakokon át úgy ömlik be a szeptemberi nap mint hatalmas színpadi reflektor. Az esztergomi papnevelde és a budapesti piarista rendház teológusnövend-ékeinek kórusa intonálja a rekviem megdöbbentő hangzatait. De eljöttek a pályatárs operaénekesek is, és egy-egy szólószámuk a művészet nemes régióiba emeli a Jávor Páltól búcsúzok borongásban is fölemelkedő lelkét. Moli-ére francia vigjátékiró temetésénél még viták folytak, igényelhet-e a nagy nevettető egyházi szertartást. A vita régen eldőlt, a hivatását mindenben hűen teljesítő egyház ma a legnagyobbat adta meg nála kopogtató és hozzá érkező müvészfiának: szertartásainak minden igazán nagy művészetet ihlető -teljességét a gyónás és az áldozás erőt sugárzó kegyelmétől, a végső kenet szent utravalóján át a keresztény részvét és végtisztesség utánozhatatlan fönségéig. Őrségen éjjel és nappal A légierő uj költségvetésében van egy tétel, mely minden amerikait közvetlenül érdekel. Arról van szó, hogy a jövőben éjjel-nappal a levegőben legyenek a hidrogénbombás jetrepülőgépek, hogy ha a moszkvai békepropagandista Kruscsev háborút kezd, a bombavetők nyomban továbbrepülhessenek orosz célpontok felé. Ezeknek az óriási repülőgépeknek a levegőben tartása óriási mennyiségű gazolinba, illetőleg pénzbe kerül. Viszont megfelelő összeget lehet megtakarítani azáltal, hogy egyes repülőbázisokat megszüntetnek. Ez a felkészültség mutatja, mennyire bízik kormányunk és hadvezetőségünk Kruscsev békeszeretetében. ** -M**-.'•* s * ( * i* BIBLIAI JELENETEK Legyen békesség ebben a házban! Pünkösd után 24-ik vasárnap EVANGÉLIUM Máté 13, 31—35 . Hasonlatos a mennyeknek országa a mustármaghoz ,amelyet vevén az ember, elvete az ő mezejében; a mely kisebb ugyan minden magnál; de amikor felnő, nagyobb a veteményeknél, és fává lesz, annyira ,hogy reá szállanak az égi madarak és fészket raknak ágain. Más példázatot' is mondott nékik: Hasonlatos a mennyeknek országa a kovászhoz, amelyet vevén az asszony, három mérce lisztbe elegyite, mígnem az egész megkele. Mind ezeket példázatokban mondá Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit sem szóla nékik. Hogy beteljék amit a próféta szólott, mondván: Megnyitom az én számat példázatokra; és kitárom, amik e világ alapítása óta rejtve valának. SZENTBESZÉD Amikor a hiyes egyiptomi gúlákat építették,, az egyik fáraó, az egyik egyiptomi király, valami vétség miatt halálra ostoroztatott egy rabszolgát... Ez ugyan abban az időben nem volt valami rendkívüli, valami szokatlan dolog, mert hiszen Krisztus Urunk előtti időben a rabszolga nem is volt ember, azzal ura kénye-kedve szerint bánhatott, ha éppen úgy tetszett neki, mégis ölhette és azért még csak felelősségre se vonhatták. Mondom tehát: az nem volt valami rendkívüli dolog, hogy az a bizonyos fáraó halálra kinoztatta egyik rabszolgáját, de az már igenis valami rendkívüli, valami szokatlan dolog volt, amit az a rabszolga halála előtt a királynak mondott. A rabszolga ugyanis, aki az épülő gúla mellett magot vetett, azt mondta a királynak: “Az én alkotásom tovább marad fenn, mint a tiéd!” És a rabszolgának igaza volt. — A gúlát, amit a király épit- Letett, a hosszú századok megrepesztették, a köreit széthordták, de a mag ,amit a rabszolga elve;ett, az ma is él a sok vadcserjében a gúlák hegyén. Hány és hány ngynak, halhatatlanuk hirdetett emberi munkára mondhatjuk el napjainkban: “volt ás nincs”, — hány és hány, egyszer világhírű, világszerte ismert s ünnepelt ember volt, akinek ma már a nevét sem tudják és fordítva: mennyi és mennyi kezdetben kicsiny és lenézett isteni, vagy Istentől hletett emberi mü van, am imég napjainkban is él és virul, mint ahogyan él és virul a búza, avagy a ozs, melynek magvát a jó Isten évezredekkel ez lőtt hintette el a földbe és mennyi és mennyi, életéjen nem ismert, félreismert vagy pláné a világ részé•ől eszelősnek, hogy ne mondjam bolondnak tartott :mber ma ismert, ünnepelt és boldognak, szentnek íirdetett Krisztus Urunknak földi országában, az Egyházban “Az én alkotásom tovább marad fenn, mint a tied ...” Amit az egyszerű névtelen rabszolga mondott a királynak, azt mondja mintegy Szent Péter, az ismeretlen, az egyszerű halász, amikor megérkezik Rómába s megáll a római császárok palotája 3S a pogány istenek emberépitette temploma előtt... Az a rabszolga, kicsiny, szerény magvat vetett csupán, ami meg se látszott a hatalmas gúlák mellett és mégis: az még ma is él, épugy Szent Péter is kicsiny, ismeretlen volt az akkori világ nagyjai, császárai és királyai, hatalmasai és tudósai előtt és még- Krisztus Urunk neki mondotta: “Te Péter vagy és e kőszálon építem Anyaszentegyházamat, s a pokol kapui sem vesznek erőt azon.” És ime, hol vannak a Péter idejebeli császárok, királyok, tudósok és hatalmasok; legfeljebb a történelem lapjain olvashatók; Szent Péter azonban él és uralkodik szerte a világon a katolikus Egyházban; él és uralkodik pedig a római pápában a világ végezetéig. A mustármag ugyanis, amelyről a mai szent evangéliumban maga az Ur Jézus szól, az Egyházat jelenti, de jelentheti az Egyház tanítását, a krisztusi tanítást is... Általában nagy baj az embereknél, hogy a kicsiny dolgokra, legyenek azok akár jók vagy rosszak, nem fordítanak elég gondolt. Pedig a kicsinyen kell a jót is kezdeni, hogy a nagyobb jót is elérhessük és viszont a kis bajt, a kis bűnt is el kell kerülnünk, nehogy a kis bajból nagyobb származzék. Nagy dolgot nem tud mindenki produkálni, a mindennapi kis dolgokat azonban mindenki elvégezheti, csak legyen meg benne a jóakarat. És erre kell ránevelni az embernek önmagát, a szülőnek a gyermekét, az elöljárónak alattvalóját, a tanítónak tanítványait, mert ne feledjük, hogy az embernek boldogsága a mindennapi kis dolgokon fordul meg s aki a kisebb dolgokban pontos, az a nagyobbakban még inkább azzá lesz. Amen. Menekülés a szovjet paradicsomból BONN — A nyugatnémet menekült-ügyi minisztérium közli, hogy Nyugat-Németország lakosai közül minden negyedik a vasfüggöny mögül menekült vagy kommunista országokból kiüldözött egyén. EVANGÉLIUM Szent Lukacs 8, 41—56 A SZÍNÉSZ IITOLSO SZEREPE A NAGY VILÄGSZINH ÄZBAN A MAGYARORSZÄGI KATOLIKUS EGYHÁZ HETILAPJA, AZ "UJ EMBER" BESZÁMOLÓJA ÉS ELMÉLKEDÉSE JÁVOR PÁL REKVIEMJÉRŐL
