A Jó Pásztor, 1959. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1959-10-02 / 40. szám
a Jö PÁSZTOR t- oldal Szerkesztőig és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22üd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5905 ■~»r .. , .... — tLOt'UtlÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: Egy évre______________$6.00 One Year______________$6.00 fél évre______________$3.50 Half Year ______________$3.50 Second Class Mail privileges authorized at Cleveland, Ohio. FIATALKORÚ GYILKOSOK Alig emeltek vádat hét fiatalkorú puertoricoi suhanó ellen elsőfokú gyilkosság büntette miatt New Yorkban, újabb gyilkosság történt egy bronxi iskola lépcsőin. “A király lovagjai” nevű puertoricoi gang agyonlőtte a 17 éves John Guzmant, a Crowns nevű ellenbanda egyik tagját. Ez a tizenegyedik ilyenfajta gyilkoság, amely rövid idő alatt történt. Pár hete csak, hogy összeültek a hatósági közegek, társadalmi egyesületek vezetői és tanitók, tanárok, hogy megbeszéljék, mit kellene tenniük. Rockefeller kormányzó ifjúsági táborokat állit fel, ahol majd munkára szorítják az utca fiatal csavargóit. De úgy látszik ez nem tartja vissza attól a még szabadlábon levő süvölvényeket, hogy ott folytasság, ahol elődeik abbahagyták. \ A lövöldöző, emberkinzó, útonálló fiatalok megrendszabályozása országos probléma. Ha a szép szó nem használ, nyúljanak szigorúbb fenyitékhez. Vegyék elő a szülőket, akik világra hozzák gyermekeiket, de nevelésükről nem gondoskodnak. Nem nyújtanak otthont a számukra, nem tudják, mi a fegyelem és a szülői tekintély. Enélkül pedig az iskolák, rendőrök nem sokra mennek az elvadult, revolveres suhancokkal. ŐSZI KESERGŐ Lassan, szinte észrevétlenül siklik át a táj őszi köntösébe. Olyan szinpompás a Természet jelmeze, mint valami csodálatos szinpadi kosztüm. Az indián nyár szinei leirhatatlanok. Az állatok, madarak, rovarok csakúgy, mint a langyos szeptembervégi szélben suhogó lombok érzik, hogy következik az utolsó felvonás. Lázasan igyekszik élni min8ef**Isten-teremtménye. Az esti tücsök-hangverseny egészen másként szól most, mint tavasszal. Az elmúlás bánata cirpel a sötét szögletekben. A szúnyogok elkeseredetten, halálraszántan csipnek még egy utolsót áldozataikon. A mókusok már nem játszanak a kopaszodó faágakon. Gyűjtik a télire valót. A hangyák, amelyek sohasem könnyelmüsködnek, túlóráznak, úgy dolgoznak. A méhek az utolsó csepp nektárt is kiszivják a virágok kelyhéből. A nappalok rövidebbek, az éjszakák hosszabbak. A hulló falevelek a mi mérföldköveink. Jelzik, hogy egy évvel ismét öregebbek lettünk. BÉKÉS EGYÜTTÉLÉS Kruscsev folyton ezt hangoztatja: Koexisztencia, békés együttélés. Ez a szovjet alapvető elve. Jonah Goldstein new yorki biró megjegyezte: Nekünk, amerikaiaknak, is van egy hasonló elvünk: A farmer és a pulyka békésen élnek egymás mellett Hálaadás Napjáig. IGAZA VAN! Mi a kommunistáknak is igazat adunk, ha igazuk van. A Daily Worker londoni kommunista napilap egyik riportere részére amerikai vizumot kért, hogy elkisérje Kruscsevet amerikai fecsegő és fenyegetőző kőrútján. De nem kapott beutazási engedélyt, mert ő kommunista. A lap kérdi: “Hát Kruscsev nem kommunista?” Igen, Kruscsev kommunista. Az angol kommunisták panasza alapos. Ha Kruscsevet beengedték Amerikába, bátran beengedhetnének más kommunistákat is, hiszen nincsen a világon még egy olyan veszedelmes kommunista, mint Kruscsev. EURóPAPÉNZT TERVEZNEK BRÜSSZEL— A belga kormány köréből az az érdekes információ jön, hogy az európai hat-nemzetpiac saját pénzt fog kiadni Euronit néven. Ez a hat nemzet közös piacának közös pénzneme lesz a hat ország külön-külön pénze mellett, de nemzetközi forgalomban is teljesértékü lesz, mert — értékekkel lesz megalapozva, úgy mint akármelyik nemzeti bank. Az Euronit azért is jelentős lesz, mert emelni fogja a hat európai nemzet gazdasági közösségének nemzetközi tekintélyét és súlyát. A hat nemzet: Franciaország, Nyugat-Németország, Belgium, Hollandia, Luj xemburg és Olaszország, A BAGDADI KALIFA Arany János 1? éves korában tanító volt Kisújszálláson Barla Szabó Jenő 90 éves kisújszállási nyugalma-'' Y zott középiskolai tanár egy évi hézagot talált Arany János életrajzában: a történetírók megfeledkeztek arról az egy esztendőről, amikor a fiatal Arany János kisegítő tanitó volt Kisújszálláson. Pedig bizony ott tanított az a később híressé lett diák és Barla Szabó Jenő kikérdezte a falu öregjeit, akik még emlékeztek a már országos hirü költőre, de felkutatta a levéltárban őrzött porlepte, sárga Írásokat is és a Magyar Tudományos Akadémia számára feljegyezte ennek az évnek történetét. Érdekes kis korkép alakul ki ebből az is- - mertetésből, melyet a Szolnok Megyei Néplap hozott nemrég nyilvánoságra. mk. Most hadd meséljen az öreg kisújszállási tanár és irodalomtörténeti kutató: Az 1834. évi márciusában közvetlen a tavaszi félév kezdete előtt kisegítő tanítóra volt szükség Kisújszálláson. A fiúiskolában az 5 tanerő már nem elégséges, küldöttség megy Pápai István gondnok és Vásárhelyi Dániel segédlelkész személyében a debreceni kollégiumba, hogy kisegítő tanítót kérjenek. Zákány József, a pedagógia tanára, kollégiumi- • igazgató fogadja a küldötteket és kérésükre az egyetlen jelentkezőt ,aki már átesett Nagyszalontán a gimnáziumi osztályokon, jeles tanuló, tógátus diák, a 17 éves Arany Jánost ajánlja a küldöttség figyelmébe. A . küldöttek jószivvel fogadják az ajánlatot. Arany János vállalja a megbízatást. Összeszedi szegényes batyuját, búcsút mond a kollégiumnak. A küldöttekkel a Hatvan-utcában fekvő kocsma udvarába megy, ahol a félszer alatt áll a kisújszállási egyház kocsija. Mielőtt azonban felülnének, betérnek az ivóba. A kurátor kibontja a szeredást, jól tartja kunsági cipó- . val, kolbásszal, pogácsával az ifjú preceptort, borról is gondoskodik. Azután megindul a kocsi Debrecen városán keresztül. Kiérkeznek a városból, kijutnak a tanyák közé. • Keresztül mentek Szobolszlón, este 7 óra tájban sötétség lepi meg őket, mikor Kabára érkeznek. Nem próbálkoznak tovább hajtani, tavaszi felázott föld-uton nehéz kocsin az utazás. A község egyetlen csárdájában szállanak meg. A kocsis behajtat a félszer ala. Kifogja a lovakat, beköti az istállóba. Ők meg leszedve batyujukat, meg a szere:, . dást, melyben még volt elemózsia, az ivóba mennek. Y * Mit látnak ott? József napot ülő társaság van együtt a falu jobb lakosaiból. Nótárius, preceptor, mó- ■ dós gazdákból alakult társaság ül a terített asztal rriellett, mulatnak. . *• Letelepednek! Alig pakol ki Pápai István kurátor a szeredásból, a mulató társaság egyik tagja melléjük telepszik, s kérdi: honnan jönnek, mi járatban vannak? ... Mikor megtudja, hogy kisújszállási küldöttek, s pár szóval elmondja ezt a névnapozó társaságnak, a kubaiak szívesen hívják őket asztalukhoz. Pápai István kurátor, Vásárhelyi Dániel segédlelkész, meg a 17 éves preceptor a vigadozó-társaságban telepednek meg. Nagy a kinálkozás, a magyaros vendéglátás. A kabaiak ugyancsak érdeklődnek az újonnan jöttek iránt, mikor meghallják, hogy a nagyszalontai fiút, a 17 éves diákot viszik magukkal preceptornak Kisújszállásra, a nótárius és két preceptor-féle egyén ostromolják kérdéseikkel az ifjút, mi a neve, hol tanult Debrecenbe jötte előtt, s mi jót hallhatnak róla? A nótárius is Debrecenben volt kollégiumi diák, Kérdezősködik a tanárok felől. Majd humoros szavakkal fordul az ifjúhoz: Hallom, túl vagy a poéták és szónokok osztályain, tógátus diák vagy, tehát járatosnak kell lenned a latin nyelvben, hát én most levizsgáztatlak. Mondjad meg, mi latinul a giliszta neve? Ha nem tudod, mondjad meg, mi latinul a bolha neve? Arany János hallgat, nem tud választ adni. A nótárius tovább humorizál: Na hát öcsém, nem vagy arany, hiába az a neved, réz vagy, vas, sőt annál is olcsóbb valami, pakfong vagy! Nevet a társaság, Arany János szemérmesen hallgat. Majd Ovidiusból idéz a nótárius két hexameter sort: Qui cupit optatam cursu contingere métám múlta túlit fectique puer sudavit et alsit. S kérdi: érted? Arany János önérzetesen felel, igenis érti, és elmondja a sorok tartalmát: Aki el akarja érni a kitűzött célt, sokat kell annak dolgozni, tűrni, (Folytatása a 6-ik oldalon) Omár, a harcias kalifa, ki száz győzedelmes csatában mindig előbbre vitte a próféta zászlaját és terjesztette Mohamed hitét, nemcsak diadalmas hadvezér volt, de Allahnak megihletett lantosa is. Szárnyaló himnuszokat költött, amik Allahnak dicséretét zengték, hogy igazságos és hatalmas és tele szeretettel és könyörületbel a szive. És valahányszor egy-egy uj himnuszt szerzett, udvari énekesei büszkén terjesztették azt a nép között. Egy tavaszi reggelen -bagdadi palotájának ormára megint felrepült a félholdas lobogó és a palota erkélyein ezüstharsonás híradók bársonyos sokasága lett látható. És harsogtak a harsonák és a kikiáltók közölték a várossal: — Tudja meg a próféta népe, hogy a kalifa az ő ragyogó gyöngysorát ma megtoldotta egy uj gyönggyel. Uj -himnuszt szerzett a kalifa és ma az angyaloknak az égben is ünnepük van. Az angyalok már éneklik is Allah trónja előtt a kalifa uj himnuszát. És a harsonák hangjára kiözönlött a házakból a nép és a palota elé a nagy térre tódult. És mindenki csupa öröm és boldogság volt. És megjelentek az énekesek a nép között és megtanították az embereket az uj himnuszra, mely úgy kezdődött, hogy: Allahért harcolni a legnagyobb gyönyörűség a világon és úgy végződött, hogy: még a mezei virág is Allah megsejtésével van tele, azért illatozik. Irta: CSERMELY GYULA És mint az édenbeli folyó négy ággá oszlott és áldást vitt szerte a világnak, úgy a kalifa költészetének kelyhe is patakokat eresztett az ország minden közel s távol helyére. Ma Bagdadban tanulták meg, -holnap már El-Szumirban és Challban, egy hét múlva a legtávolabbi városban is és lelkes boldogság terjedt el az országban. Örvendhet a nép, melynek Omár a kalifája és ura. Elérkezett a himnusz Bászrába is; itt is ünnepe lett az összese-reglett népnek: Allahért harcolni a legnagyobb gyönyörűség a világon; ismételte és énekelte ezer torok. Csak egy ember nem ujjongott a többivel: Szelim ibn Daud, a környék leggazdagabb embere. — Mi az, neked nem tetszik? — kérdezték a mellette tartózkodók. — Minden szava és sora gyönyörűség! — Nemcsak nekem nem tetszik, de Allahnak sem tetszik — felelte meggyőződéssel az ember. — És mondom nektek — tette hozzá csendesen, — énrám nagyobb kedvteléssel tekint le trónusáról Allah, mint a kalifára és erre a legújabb himnuszra. Felségsértő szó volt, mely megtorlást követelt. Hirül is vitték a nagy urnák, mit mondott a Daud fia Szelim, és a kalifa mód nélkül felbőszült. így mert egy igazhivő beszélni? Hogy ne-m tetszenek Allahnak a himnuszaim s hogy őrá nagyobb kedvteléssel tekint le Allah, mint énrám?! Halál arra az emberre; zsinegesetek mag azt a lázadót! Ha a költői hiúságát sértik meg és koszorúja -babérleveleit tépdesik, még egy uralkodó is kijön a sodrából. — Előbb törvényt kell felette -ülni — figyelmeztették a kalifát a birák. — Törvényszerű Ítélkezés nélkül még te sem adhatod parancsba, hogy haljon meg. Tehát hozasd ide Bagdadba azt az embert, mind a tanukat is, akik hallották a beszédét s ha beigazolódik a vád, akkor sem te Ítélsz, hanem csakis a törvényes bíróság. Itt te vagy a sértett s igy nem lehetsz bíró is. — De nem hozatom ide azt az embert, hanem magam megyek el Bászrába és a bíróság is velem jön . . . akarom! Néhány jóembere Szelim ibn Daudnak lélekszakadva rohant el Bászrába: ' — Menekülj, ha kedves az életed. Jön a kalifa, mint a haragos villám és perzselő nyila agyonsujt! — De maradok — felelte Szelim. — Helyt állok a szavamért, mert velem van Allah és az igazság. Ha vétkeztem volna, már kinyílt volna alattam a föld és elsülyesztett volna Allah haragja. Negyednapra ott volt a kalifa és vele volt tizenkét biró is. Megkezdcüött a tárgyalás, a tanuk mind egyértelműen vallottak. Igenis, úgy volt. — Igaz ez? így mondtad? — kérdezte a vádlottól a í * biró. — Igaz, szóról- szóra igy mondottam. — És mi a védekezésed e vád ellen, te lázadozó? Szelim ibn Daud csendesen és méltósággal igy felelt: —Védekezésem az az örökké egy igazság, mely egyforma az égben, mint a földön. Mit csinált a fényességes kalifa? Vagy hadakozott, vagy dalt költött, mást nem tett. Háborút háborúra indított, tán húszezer asszonyt tett özveggyé és ötször annyi gyermeket árvává. S ha pihent a háború, akkor mit tett? Verseket irt és magasztalta és di csőitette Allaht. De ezt akarta-e tőle Allah, aki megparancsolta nekünk a szent Koránban, hegy az özvegyeket és az árvákat ne hagyjuk el; azt akarta-e tőle Allah, hogy őt örökké csak magasztalja és dicsérje és uj háborúkra lelkesítsen az ő nevében, mint most is ebiben a legújabb himnuszban, vagy azt-e, hogy az özvegyeket ne hagyja el, hogy törődjék az elhagyatott árvákká'.’ Most felelj nekem, te nagyhatalmú kalifa; te, a vádló, felelj a vádlottnak: hány özvegynek nyújtottál te megélhetést, hány árvának kenyeret és ruhát? A kalifa elgondolkozott, egy szót sem szólt. — Hallgatsz a kérdésemre, nagy uram? Nos, ezért mondtam, hogy himnuszaid a könyörületes Allahnak nem tetszhetnek. Egyetlen özvegynek a könnye, amit felszántott jótékony emberkéz, egyetlen árvának könnye, amit jóságosán letörült a könyörület, kedvesebb Allah előtt, mint a té dicsőítő verseid. És miért mondtam azt, hogy énrám nagyobb kedvteléssel tekint le Allah az egekből, mint terád? Mert különb himnuszaim vannak nekem, mint neked. Jöjj velem és győződjél meg róla. A városon kívül van a birtokom, ott huszonkét özvegyet és nyolcvanhárom árvát látok el mindennel, ami szükséges. Lakással, élelemmel, ruhával és iskolát is tartok az árváknak. Azok az én himnuszaim, nagy uram, azok a megvigasztalt özvegyek és azok a megelégedett árvák ... s ha a te költeményeid különbek, akkor nem bánom, öless meg, nagy uram. Itt lent a földön te ítélsz, die odafen Allah fog ítélni. A fényességes nagyur pervesztett lett; a bíróság felmentette a vádlottat s mikor elhangzott az igazságos Ítélet, a belátásos kalifa megváltoztatta a verse szövegét. Nem úgy szólt, hogy: Allahért harcolni a legnagyobb gyönyörűség a világon, mert ezzel csak uj háborúra lelkesít és szaporítja az özvegyek számát, hanem úgy szólt, hogy Allahnak jó tettekkel, szolgálni az igazi boldogság a világon. FÉNYLŐ BÚZAFÖLDEK KÖZT Irta: TÓTH Ha olykor lassú esti sétán Az országút merengve páros Sor jegenyéjét messze járom S mögöttem elmarad a város, — Megállít a nagy búzaföldek Ragyogása az esti napban, Nyújtózkodnak a sárga táblák Fénylőn, komoran, mozdulatlan; Valahonnan az erdőszélről Viszkető kis szelek sziszegnek, De keleti, ős lustasággal A nagy táblák alig zizegnek; Alszik a sürü, jó magyar föld, S oly különös, ahogy mogorván Sütteti sok buzakalászát, Mint sörényét egy vén oroszlán, Mely idetévedt Európa Hegyei és tengerei közé, S vadásznak rája ezer éve S ezer tőr és háló kötözné, — És már nem bánja. Elcsigázott Remek teste elnyúlt a napban, Már néki mindegy, várja sorsát Fénylőn, komoran, mozdulatlan; Vagy tán egy bősz ugrásra vár még? S kalászvillantó esti tűzben Nagy ős dühét forralja lassan, Félelmesen és egyszerűen? S majd talpa nagyságos ütése Végigrendül Európa hosszán, Mielőtt elalunna végkép Az Ázsiából jött oroszlán? Ki tudja? óh te furcsa, drága, Vad búval és bő vérrel ázott Komor magyar föld, csendes este Megsimitom fénylő kalászod; Lásd, engem, kócos, bus jobbágyok Sarját rég megtett gyermekének A finom, csábitó Nyugat, de Láttodra egy-egy régi ének, Valami kancatej-szagu dal Lelkem ős pusztáiból följön És jajgat a nap hunyó fényén S meghal az esti buzaföldön, (THE GOOD SHEPHERD; ■' Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította_________ Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY 53
