A Jó Pásztor, 1959. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1959-03-13 / 11. szám

— Ahogy kívánja, kedvesem, — felelt a lady. — Gyűjtsön erőt a nagy küzdelemre. Talán jó lenne egy kis sétát tenni a parkban. — Ez valóban okos gondolat, — szólt Etelka élénken. — Le is megyek. — Nem kívánja, hogy lekisérjem? — Nagyon köszönöm, lady. Ilyenkor jobban sze­ret az ember egyedül lenni. Vagy talán még jobb lenne kikocsizni? Egy kis változatosság valóban csil­­lapitólag hatna idegeimre. A ladynek ez feltűnt. Mint van az, hogy most egyszerre ki akar kocsizni, holott eddig a legnagyobb titokban tartotta ittlétét. A lelkem alighanem szökni akar. Nyilván kiszáll valahonnét a kocsiból s többé nem tér vissza. > « v-*- » — Nem jó lesz, kedvesem, — mondotta. — Hát­ha meglátja valaki, aki kegyedet ismeri? — Ennek elejét lehet venni, — veté ellen Etelka. — Sürü fátyolba burkolom magam s akkor biztos le­hetek, hogy fel nem ismer senki. — Ám legyen, — adta meg magát a lady. — Ha már minden áron ki akar kocsizni, akkor kiadom a parancsot, hogy fogjanak be. Körülbelül délutáni négy óra volt, midőn ez iránt intézkedett. Etelka szándékát oly különösnek találta, hogy ezt a lordnak is tudtára adta. — Nincs ez ellen kifogása lord? — Nagyon is van, — felelt a lord. — Óhajtom, hogy a kisasszony itthon maradjon, miután aligha­nem egy óra múlva további tárgyalásokba fogok ve­le bocsátkozni, ő ezt jól tudja, ennélfogva helytelen­nek találom, hogy ez elől elmenjen. — Talán szándékosan teszi ezt, — jegyezte meg a lady. — Talán nem is szándékozik többé visszatérni. A lord bosszús mozdulatot tett. — Ne ingereljen még maga is, — mondotta. — Ne beszéljünk többet erről. Az ügy ma fel fog de­­ri'ttetni. Öt órakor beszélni óhajtok Etelkával, hitre rendeltem ide Nemeshegyit. Adja ezt tudtára. A lady egyenesen Etelkához vietett. — Kedvesem, nagy baj van, — mondotta. Etelka megütközve nézett rá. — A lord azt óhajtja, hogy kegyed maradjon itt. — De miért? — kérdezte Etelka a legnagyobb felindulásban. — Egyszerűen nem akarja, hogy kegyed most elmenjen, de különben is beszélni akar kegyeddel öt óra tájt. Etelka elsápadt. A lord nem engedi meg, hogy kikocsizzon. Talán már gyanítja, hogy meg akar szökni? Pedig ő már megtette erre az előkészülete­ket. A drágaságokat, miket a lordtól kapott, magához vette, hogy szükség esetében legyen mit pénzzé ten­ni. És most maradnia kell. De mi lesz igy belőle? — Ez a lady Balmoral müve, — sziszegte fogai között. Ez az asszony meg akar engem semmisíteni. XLVI. FEJEZET A közvetítő A lord igen sajátszerü kedélyállapotban volt. Etelka ellen súlyos vádakat emeltek, de érezte, hogy csak nehezen tud lemondani róla. Másrészt nem mer­te feltételezni Nemeshegyi báróról, hogy hamis ál­lításokkal merne előállani. — Bizonyosságot kell szerezni, — mormogta ma­gában. — Ki akarom deríteni a valót. Ez okból be­szélni akarok Etelkával. Fel is kereste őt budoárjában. — Itt vagyok, Etelka. Mire határoztad el ma­gad? — Én? — kérdezte Etelka. — Semmire. Egye­bet nem mondhatok, mint amit már mondtam. Ártat­lan vagyok. Lelkiismeretem rosszal nem vádol. — Eszerint tehát Nemeshegyi valótlant állíta­na? De gondold meg kedvesem, hogy a báró nem mer­né ám ezt tenni, ha bizonyítékokkal nem rendelkez­nék. — Ön tehát inkább hisz neki, mint nekem? — kérdezte Etelka élesen. — Még eddig nem alkottam magamnak végleges véleményt. Ám ha csakugyan hazugnak tartod őt, ak­kor mondd ezt szemébe. Etelka megdöbbenve nézett rá. ■ — Kívánja ezt lordságod? — Nem én kívánom, Etelka, hanem kívánja az igazság és kívánja saját becsületed. A báró azt állít­ja, hogy merényletet terveztél sógornőd ellen két­szer is, hogy utoljára az őrültek házába vitetted őt;. Igaz ez, vagy nem? Beszélj nekem igazat, mert kü­lönben leveszem rólad a kezemet. Etelka kezeit tördelte: — Tehát ezt érdemeltem meg öntől? — szólt két­ségbeesetten. — Oh én szerencsétlen. A ló PÁSZTOR 7. OLDAL A pamlagra dobva magát, keservesen zokogott. De hirtelen felemelkedett s vadul kiáltott: — Ám, ha bűnösnek tart, vegye le rólam kezét. Nem kívánom, hogy csak egy szót is szóljon érde­kemben. Ha éppen akarja, elmegyek én a börtönbe is. Ez az erélyes beszéd szinte megdöbbentette a ; lordot. Oda lépett Etelkához és megfogta kezét: — Ezt én legkevésbbé sem akarom, — mondotta. — Nekem nem az fekszik érdekemben, hogy börtön­be kerülj, hanem hogy diadalmaskodjál a vádak fö­lött. Azt akarom, hogy akit én szeretek, ment legyen minden szennytől. Ám az ügy jelenlegi állásában nem lehet ezt mondani. Tény az, hogy a merényletek el­követtettek Elemér neje ellen. Tény az is, hogy a té­bolydába hurcolták őt. Ki tette ezt? Etelka hallgatott. A lord most szinte haragosan ragadta meg kezét. — Beszélj hát, ki tette ezt? Etelka végső kétségbeesésében egy szörnyű tett­re engedte magát ragadtatni. Fejét hirtelen felvetve, vadul nézett a lordra s igy szólt szinte sziszegve: — Jól van hát, majd megmondom hogy ki tette. Érzem, hogy ezáltal nagy bűnt követek el, ám vi­selje ezért a felelősséget az, aki engem rákényszerit. Kimondom tehát, hogy szegény anyám követte el mindezt. *;* *1 — Micsoda? — kérdezte a lord meglepetve. — Anyád ? — Úgy van. ő tette s emiatt később öngyilkos­sá is lett, miután látta, hogy nem tud kimenekedni a bajból. — És te tudtál róla? — Részben tudtam, de nem tehettem ellene sem­mit. Anyám nem félt úgy a törvénytől, mint ahogy ezt a házassságot gyűlölte. Váltig könyörögtem, ri­­mánkodtam neki, hogy ne tegye, de ő hajthatatlan maradt, Önnek megmondom ezt. Ön előtt megneve­zem az igazi tettest, de más előtt nem. Ha törvény elé kerülök, ott mindent magamra veszek, mert anyám emlékét nem engedem beszennyezni. E beszéd szinte megrendítette a lordot. Etelka tehát nem lehet oly rossz, mint mondják. — Gyermekem, — szólt gyöngéden, — majd ki­gondolok egy középutat ebben az áldatlan ügyben. Azt hiszem, meg fogom találni s akkor ki lesz elé­gítve mind a két fél. Most arra felelj Etelka, tudsz-e valamit Elemér neje felől? Tudod-e, hol tartják őt jelenleg fogva? Ha ezt megmondanád, akkor bizonyá­ra ki lehetne egyenlíteni az ellentéteket. Hiszen Ne­­neshegyi szerint Elemér nem akar bosszút, hanem elvesztett nejét. i — Nem tudom, hol tartják Ilonkát, — jelentette ki Etelka. — De azt csak tudod, hogy őt elmegyógyintézet­be vitték? — Annyit tudok, hogy anyám tervbe vette ezt. De hogy tényleg oda vitték-e, ezt nem tudom. Anyám nem avatott be engem terveibe, miután tudta, hogy nem helyeslem. A lord lecsillapodott. — Jól van Ttelka, — mondotta. — Félig-meddig meg vagyok nyugtatva. Egyelőre az én védelmem alatt maradsz s még egyszer beszélni fogok Nemes­hegyi táróval. Ezután távozott. — Még hallani fogsz rólam, Etelka, — szólt vissza az ajtóból. Este hét órakor megjelent Ödön. Az inas az elő­re vett utasításhoz képest, a fogadó-terembe vezette őt, ahol a lord is csakhamar megjelent. Ödönt igen szívesen fogadta, kezét nyújtotta ne­ki és leültette. — Kedves báró ur, — szólt hozzá, — jól átgon­doltam magamban mindent, s arra a nézetre jutot­tam, hogy az ön fellépte Etelka kisasszony ellen, ta­lán mégis nem volt egészen ildomos. Ödön meglepetve nézett rá. — Ezt nem értem, — mondotta. — Azt hiszem, a történtek után a kisasszony ildomosságra, vagy kíméletre, egyáltalán nem tarthat igényt. — Nem úgy van, — intett kezével a lord. — Ha bármely idegen személyről lenne szó, akkor magam is osztoznám ebben a nézetben. De gondolják meg Etelka kisasszonynak társadalmi állását és tekint­sék a rokonokat. Ha önnek nem is, de Elemérnek mindezt figyelembe kellene vennie. Mit nyernének önök azzal, ha őt biró elé állítanák? — Elemér legalább azt az egyet remélhetné, hogy felvilágosítást nyerne eltűnt nejére vonatkozó­lag. — Kitől várja ő ezt a felvilágosítást? ' — Etelkától. — E várakozás alighanem indokolatlan, — je­gyezte meg Lord Parley. — Avagy feltételezik-e, hogy Etelka magával hozta őt? — Oh nem, lord. — Avagy gondolja-e, hogy az a fiatal nő szintén Angliában van? — Legkevésbbé sem, lord. Mert ha ezt sejtenők, akkor én helyettem Elemér lenne itt. Mi abból indul­tunk ki, hogy Etleka kisasszonynak tudnia kell, mi történt Ilonkával, illetőleg hova vitette őt az inté­zetből az igazgató. — Ezt ő nem tudhatja, — jelentette ki a lord. — Talán beszélt vele lord? — válaszolt a lord kitérőleg. — Én csak azt mondtam, hogy jól meggon­doltam magamban a dolgot s arra a meggyőződésre jutottam, hogy Etelka, aki hazáját előbb hagyta el, mint ahogy a fiatalasszonyt az intézetből eltüntették, semmit sem'tudhat. Higyje el, én e tekintetben párat­lan vagyok. Részemről mélyen sajnálom a Lorántffy családban történteket, de igen ajánlom önnek és ön által Elemérnek is, hogy nem kell tulságba vinni a dolgot. — Meg vagyok lepetve, — felelt erre Ödön elcso­dálkozva. — Az ön gondolkozásmódjában nagy vál­tozás állott be, lord. Ön most pártját fogja Etelká­nak. — Ugyan hogy mondhat ilyet? — Szavai mutatják, lord. Ön el akarja simítani a dolgot. — Ugyan mit tehetnék egyebet? — Lord, ha ön a kisasszonyt kiszolgáltatná, meg­vagyok győződve, hogy akkor mindent bevallana. — Téved, kedves báró ur. Ebből legfeljebb bot­rány támadna, céljuk azonban nem lenne elérve. Ödön arca elkomorodott. — Lord, — mondá, — már megbocsásson, de mostani álláspontja homlokegyenest ellenkezik előb­bi álláspontjával. Ön azt mondotta, hogy ha valónak bizonyul mindaz, amit állítok, akkor igazságot fog szolgáltatni. Állításaim egész mostanáig nem lettek megcáfolva és meg sem cáfolhatók — ennélfogva nem mondhatok le arról, hogy Etelkával szemben a legszigorúbban el ne járjak. — Igen ám, csakhogy még nem kapta meg őt, — jegyezte meg a lord mosolyogva. — Mert nem akarja őt kiadni, lord. A lord összerezzent. — Azt nem állítottam, — szólt kitérőleg. — De kész vagyok a közvetítő szerepét játszani. — Hogy értsem ezt, lord? — Rajta leszek, hogy Etelka előállittassék — de a nyilvánosság teljes kizárásával ,— felelt a lord.. — Ah, — szólt a báró, — lord nem akarja őt kompromittálni. — Eltalálta, — válaszolt a lord. — És én azt hi­szem, ezzel tulajdonképpen nemcsak a családnak, ha­nem magamnak is tartozom. Ugyan kérem, az itteni bírák mit fognak gondolni felőlem, hogy ilyen roko­naim vannak? — Nem kell éppen az itteni biró elé vinni az ügyet, — jegyezte meg Ödön. — A magyar t íróság slőtt már folyamatba van téve az eljárás, a botrány tehát nem lesz nagyobb. — De nagyobb lehet. A vád magában véve sem­mi, vagyis nem egészen kompromittáló, mert mindig /issza lehet vonni. És én nagyon óhajtanám, ha ezt a családra való tekintettel megtennék. — De miért, lord? — A szégyen miatt, kedves báró. — A szégyent már nem lehet kikerülni lord. Magyarországon már nyilvánosságra jutott minden s agyonütni a dolgot már csak azért sem lehet, ne­hogy a köznép ebből fegyvert kovácsoljon az urak ellen. Úgy is azt kiabálják szüntelen: az uraknak minden szabad. — És mindannak dacára igen sürgetőleg azt ta­nácsolnám Elemérnek, ne firtassa tovább a dolgot Nagyon rosszul tette, hogy a törvény elé vitte a dol­got. — Higyje el lord, Elemér nem szívesen tette. De úgyszólván kényszerítve volt rá. Ezáltal akart nyo­mást gyakorolni rájuk, hogy végre adják ki nejét. — És ime, — mondá erre a lord — reményük még sem valósult meg. A botrányt megcsinálták, de a fiatalasszony hollétét még mindig a titok homálya fedi. — Igen, — mert pártját fogják s elrejtik Etel­kát, — jegyezte meg Ödön keserűen. — Rám céloz ön ezzel? — kérdezte a lord csak­nem hevesen. — Mindenesetre, — felelt Ödön bátran. — De mi alapon? — Azon az alapon, mert ön yord, közvetítő sze­repre ajánlkozott. Tehát tudnia kell, hol tartózkodik Etelka. — És ha igy lenne? — Akkor én jogosítva vagyok öntől, lord, magya­rázatot kérni. És kérek is. — Én pedig kénytelen vagyok ezt megtagadni, — válaszolt a lord. — Akkor a hatóságok segítségét fogom igénybe venni, — jelentette ki Ödön. — Azt hiszem, az itteni rendőrség már megkapta a hivatalos értesítést, hogy a szökevény Londonban rejtőzik. — Ám legyen, — felelt a lord fagyosan. — Ha gondolja, hogy ezáltal célt ér, akkor forduljon a ha­tósághoz. Meglehet, hogy ily utón talán kézrekerit­­heti Etelkát, de nem hiszem, hogy a másik célt, mely a fiatal nő hollétének kiderítésében áll, ezáltal el len­ne érve. Ödön rábámult a lordra, aki meggyőzően foly­tatta : ' (Folytatjuk) lí hé! legjobb vicce Fiatal tanító érkezett a fa­luba és azzal kérkedett, hogy manapság tud annyit egy ta­nító, mint régen egy püspök. — No, fiam — mondja a pap, — hát ha ilyen jó vé­leménnyel van önmagáról, mondja meg nekem, mi a kü­lönbség a csizma és a föld között ? • , A tanító persze nem tud1' — Hát az, hogy a csizmá­nak egy sarka van, a földnek pedig kettő. — Most pedig azt mond­ja meg — mi a különbség Veszprém és a zsebkendő kö­zött ? A tanító ezt se tudja. — Hát az, hogy Veszprém­ben van a Bakony, a zseb­kendőben pedig a monogram. ÚRI PASSIÓ Urak szeretik a költséges holmikat. Clair Engle califor­­niai szenátor a költségvetés­ben felfedezett egy pár érde­kes úri tételt: Három Boeing 707 lökhajtásos repülőgép Eisenhower, Nixon és Dulles személyes használatára, ára egyenkínt öt millió adódollár. Tizenhét úri (executive) re­pülőgép katonai és civil főhi­vatalnokoknak, ára összesen 75 millió dollár az adófizető nép zsebéből. Nem igy volt ez a régi jó időkben, amikor Truman ült az elnöki székben. Akkor Symington volt á légierő mi­nisztere és akárhány csillaga volt egy tábornoknak vagy tengernagynak, akármilyen repülőgépbe beülhetett, de nem kapott személyes repülő Cadillacot Azt mondta Clair Engle szenátor: Privát luxus repü­lőgépek helyett ezt a sok pénzt inkább repülőterek épí­tésére és modernizálására kel lene fordítani — nem egy pár nagyur részére, hanem min­denki részére 9 ____________ 31 MAI GYEREKEK" OAKLAND, Cal. — Ri­chard Paulisich, három fiú­nak 41 éves apja, a fiatalko­rúak bírája elé citáltatta fiait, akik 13, 15 és 16 évesek. Azzal vádolja csemetéit, hogy tisz­teletlenül viselkednek, fenye­getik, kövekkel dobálják meg — egyszóval javíthatatlanok. A kétségbeesett apa azért panaszolta be fiait, mert attól fél, hogy ha felnőnek, nagy bajba kerülhetnek. Már most is nagy ivászatokat rendeznek pajtásaikkal a családi otthon­ban. Van ott még két kislány és egy 6 éves fiú, aki még nem kóstolta meg a bort és a whiskyt. SEGÍTS, SALAMON! TORONTO, Ont. — Uretta Malcolm asszonyt jó szeren­cse érte, egy gazdag asszony­ismerőse, aki nemrég- meg halt, végrendeletében 5000 dollárt hagyott rá azzal a ki­kötéssel, hogy minden jóval ellátja Marshát, az elhunyt macskáját. Igen ám, de Mrs. Uretta háziura azt mondja, hogy a lakásban tilos macskát tarta­ni'. Mit lehet itt tenni? Egy bölcs Salamon segíteni tudna talán. Mrs. Uretta egy bölcs ügyvédet fogadott a kényes jogi kérdés megoldására. SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE Iría: TÖLGYEST MIHÁLY

Next

/
Thumbnails
Contents