A Jó Pásztor, 1959. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1959-03-13 / 11. szám

— Ahogy kívánja, kedvesem, — felelt a lady.

— Gyűjtsön erőt a nagy küzdelemre. Talán jó lenne egy kis sétát tenni a parkban.

— Ez valóban okos gondolat, — szólt Etelka élénken. — Le is megyek.

— Nem kívánja, hogy lekisérjem?

— Nagyon köszönöm, lady. Ilyenkor jobban szeret az ember egyedül lenni. Vagy talán még jobb lenne kikocsizni? Egy kis változatosság valóban csillapitólag hatna idegeimre.

A ladynek ez feltűnt. Mint van az, hogy most egyszerre ki akar kocsizni, holott eddig a legnagyobb titokban tartotta ittlétét. A lelkem alighanem szökni akar. Nyilván kiszáll valahonnét a kocsiból s többé nem tér vissza. > « v-*- »

— Nem jó lesz, kedvesem, — mondotta. — Hátha meglátja valaki, aki kegyedet ismeri?

— Ennek elejét lehet venni, — veté ellen Etelka.

— Sürü fátyolba burkolom magam s akkor biztos lehetek, hogy fel nem ismer senki.

— Ám legyen, — adta meg magát a lady. — Ha már minden áron ki akar kocsizni, akkor kiadom a parancsot, hogy fogjanak be.

Körülbelül délutáni négy óra volt, midőn ez iránt intézkedett. Etelka szándékát oly különösnek találta, hogy ezt a lordnak is tudtára adta.

— Nincs ez ellen kifogása lord?

— Nagyon is van, — felelt a lord. — Óhajtom, hogy a kisasszony itthon maradjon, miután alighanem egy óra múlva további tárgyalásokba fogok vele bocsátkozni, ő ezt jól tudja, ennélfogva helytelennek találom, hogy ez elől elmenjen.

— Talán szándékosan teszi ezt, — jegyezte meg a lady. — Talán nem is szándékozik többé visszatérni.

A lord bosszús mozdulatot tett.

— Ne ingereljen még maga is, — mondotta. — Ne beszéljünk többet erről. Az ügy ma fel fog deri'ttetni. Öt órakor beszélni óhajtok Etelkával, hitre rendeltem ide Nemeshegyit. Adja ezt tudtára.

A lady egyenesen Etelkához vietett.

— Kedvesem, nagy baj van, — mondotta.

Etelka megütközve nézett rá.

— A lord azt óhajtja, hogy kegyed maradjon itt.

— De miért? — kérdezte Etelka a legnagyobb felindulásban.

— Egyszerűen nem akarja, hogy kegyed most elmenjen, de különben is beszélni akar kegyeddel öt óra tájt.

Etelka elsápadt. A lord nem engedi meg, hogy kikocsizzon. Talán már gyanítja, hogy meg akar szökni? Pedig ő már megtette erre az előkészületeket. A drágaságokat, miket a lordtól kapott, magához vette, hogy szükség esetében legyen mit pénzzé tenni. És most maradnia kell. De mi lesz igy belőle?

— Ez a lady Balmoral müve, — sziszegte fogai között. Ez az asszony meg akar engem semmisíteni.

XLVI. FEJEZET A közvetítő

A lord igen sajátszerü kedélyállapotban volt. Etelka ellen súlyos vádakat emeltek, de érezte, hogy csak nehezen tud lemondani róla. Másrészt nem merte feltételezni Nemeshegyi báróról, hogy hamis állításokkal merne előállani.

— Bizonyosságot kell szerezni, — mormogta magában. — Ki akarom deríteni a valót. Ez okból beszélni akarok Etelkával.

Fel is kereste őt budoárjában.

— Itt vagyok, Etelka. Mire határoztad el magad?

— Én? — kérdezte Etelka. — Semmire. Egyebet nem mondhatok, mint amit már mondtam. Ártatlan vagyok. Lelkiismeretem rosszal nem vádol.

— Eszerint tehát Nemeshegyi valótlant állítana? De gondold meg kedvesem, hogy a báró nem merné ám ezt tenni, ha bizonyítékokkal nem rendelkeznék.

— Ön tehát inkább hisz neki, mint nekem? — kérdezte Etelka élesen.

— Még eddig nem alkottam magamnak végleges véleményt. Ám ha csakugyan hazugnak tartod őt, akkor mondd ezt szemébe.

Etelka megdöbbenve nézett rá.

■ — Kívánja ezt lordságod?

— Nem én kívánom, Etelka, hanem kívánja az igazság és kívánja saját becsületed. A báró azt állítja, hogy merényletet terveztél sógornőd ellen kétszer is, hogy utoljára az őrültek házába vitetted őt;. Igaz ez, vagy nem? Beszélj nekem igazat, mert különben leveszem rólad a kezemet.

Etelka kezeit tördelte:

— Tehát ezt érdemeltem meg öntől? — szólt kétségbeesetten. — Oh én szerencsétlen.

A ló PÁSZTOR

7. OLDAL

A pamlagra dobva magát, keservesen zokogott. De hirtelen felemelkedett s vadul kiáltott:

— Ám, ha bűnösnek tart, vegye le rólam kezét. Nem kívánom, hogy csak egy szót is szóljon érdekemben. Ha éppen akarja, elmegyek én a börtönbe is.

Ez az erélyes beszéd szinte megdöbbentette a ; lordot. Oda lépett Etelkához és megfogta kezét:

— Ezt én legkevésbbé sem akarom, — mondotta. — Nekem nem az fekszik érdekemben, hogy börtönbe kerülj, hanem hogy diadalmaskodjál a vádak fölött. Azt akarom, hogy akit én szeretek, ment legyen minden szennytől. Ám az ügy jelenlegi állásában nem lehet ezt mondani. Tény az, hogy a merényletek elkövettettek Elemér neje ellen. Tény az is, hogy a tébolydába hurcolták őt. Ki tette ezt?

Etelka hallgatott. A lord most szinte haragosan ragadta meg kezét.

— Beszélj hát, ki tette ezt?

Etelka végső kétségbeesésében egy szörnyű tettre engedte magát ragadtatni. Fejét hirtelen felvetve, vadul nézett a lordra s igy szólt szinte sziszegve:

— Jól van hát, majd megmondom hogy ki tette.

Érzem, hogy ezáltal nagy bűnt követek el, ám viselje ezért a felelősséget az, aki engem rákényszerit. Kimondom tehát, hogy szegény anyám követte el mindezt. *;* *1

— Micsoda? — kérdezte a lord meglepetve. — Anyád ?

— Úgy van. ő tette s emiatt később öngyilkossá is lett, miután látta, hogy nem tud kimenekedni a bajból.

— És te tudtál róla?

— Részben tudtam, de nem tehettem ellene semmit. Anyám nem félt úgy a törvénytől, mint ahogy ezt a házassságot gyűlölte. Váltig könyörögtem, rimánkodtam neki, hogy ne tegye, de ő hajthatatlan maradt, Önnek megmondom ezt. Ön előtt megnevezem az igazi tettest, de más előtt nem. Ha törvény elé kerülök, ott mindent magamra veszek, mert anyám emlékét nem engedem beszennyezni.

E beszéd szinte megrendítette a lordot. Etelka tehát nem lehet oly rossz, mint mondják.

— Gyermekem, — szólt gyöngéden, — majd kigondolok egy középutat ebben az áldatlan ügyben. Azt hiszem, meg fogom találni s akkor ki lesz elégítve mind a két fél. Most arra felelj Etelka, tudsz-e valamit Elemér neje felől? Tudod-e, hol tartják őt jelenleg fogva? Ha ezt megmondanád, akkor bizonyára ki lehetne egyenlíteni az ellentéteket. Hiszen Neneshegyi szerint Elemér nem akar bosszút, hanem elvesztett nejét. i

— Nem tudom, hol tartják Ilonkát, — jelentette ki Etelka.

— De azt csak tudod, hogy őt elmegyógyintézetbe vitték?

— Annyit tudok, hogy anyám tervbe vette ezt. De hogy tényleg oda vitték-e, ezt nem tudom. Anyám nem avatott be engem terveibe, miután tudta, hogy nem helyeslem.

A lord lecsillapodott.

— Jól van Ttelka, — mondotta. — Félig-meddig meg vagyok nyugtatva. Egyelőre az én védelmem alatt maradsz s még egyszer beszélni fogok Nemeshegyi táróval.

Ezután távozott.

— Még hallani fogsz rólam, Etelka, — szólt vissza az ajtóból.

Este hét órakor megjelent Ödön. Az inas az előre vett utasításhoz képest, a fogadó-terembe vezette őt, ahol a lord is csakhamar megjelent.

Ödönt igen szívesen fogadta, kezét nyújtotta neki és leültette.

— Kedves báró ur, — szólt hozzá, — jól átgondoltam magamban mindent, s arra a nézetre jutottam, hogy az ön fellépte Etelka kisasszony ellen, talán mégis nem volt egészen ildomos.

Ödön meglepetve nézett rá.

— Ezt nem értem, — mondotta. — Azt hiszem, a történtek után a kisasszony ildomosságra, vagy kíméletre, egyáltalán nem tarthat igényt.

— Nem úgy van, — intett kezével a lord. — Ha bármely idegen személyről lenne szó, akkor magam is osztoznám ebben a nézetben. De gondolják meg Etelka kisasszonynak társadalmi állását és tekintsék a rokonokat. Ha önnek nem is, de Elemérnek mindezt figyelembe kellene vennie. Mit nyernének önök azzal, ha őt biró elé állítanák?

— Elemér legalább azt az egyet remélhetné, hogy felvilágosítást nyerne eltűnt nejére vonatkozólag.

— Kitől várja ő ezt a felvilágosítást?

' — Etelkától.

— E várakozás alighanem indokolatlan, — jegyezte meg Lord Parley. — Avagy feltételezik-e, hogy Etelka magával hozta őt?

— Oh nem, lord.

— Avagy gondolja-e, hogy az a fiatal nő szintén Angliában van?

— Legkevésbbé sem, lord. Mert ha ezt sejtenők, akkor én helyettem Elemér lenne itt. Mi abból indultunk ki, hogy Etleka kisasszonynak tudnia kell, mi történt Ilonkával, illetőleg hova vitette őt az intézetből az igazgató.

— Ezt ő nem tudhatja, — jelentette ki a lord.

— Talán beszélt vele lord? — válaszolt a lord kitérőleg. — Én csak azt mondtam, hogy jól meggondoltam magamban a dolgot s arra a meggyőződésre jutottam, hogy Etelka, aki hazáját előbb hagyta el, mint ahogy a fiatalasszonyt az intézetből eltüntették, semmit sem'tudhat. Higyje el, én e tekintetben páratlan vagyok. Részemről mélyen sajnálom a Lorántffy családban történteket, de igen ajánlom önnek és ön által Elemérnek is, hogy nem kell tulságba vinni a dolgot.

— Meg vagyok lepetve, — felelt erre Ödön elcsodálkozva. — Az ön gondolkozásmódjában nagy változás állott be, lord. Ön most pártját fogja Etelkának.

— Ugyan hogy mondhat ilyet?

— Szavai mutatják, lord. Ön el akarja simítani a dolgot.

— Ugyan mit tehetnék egyebet?

— Lord, ha ön a kisasszonyt kiszolgáltatná, megvagyok győződve, hogy akkor mindent bevallana.

— Téved, kedves báró ur. Ebből legfeljebb botrány támadna, céljuk azonban nem lenne elérve.

Ödön arca elkomorodott.

— Lord, — mondá, — már megbocsásson, de mostani álláspontja homlokegyenest ellenkezik előbbi álláspontjával. Ön azt mondotta, hogy ha valónak bizonyul mindaz, amit állítok, akkor igazságot fog szolgáltatni. Állításaim egész mostanáig nem lettek megcáfolva és meg sem cáfolhatók — ennélfogva nem mondhatok le arról, hogy Etelkával szemben a legszigorúbban el ne járjak.

— Igen ám, csakhogy még nem kapta meg őt,

— jegyezte meg a lord mosolyogva.

— Mert nem akarja őt kiadni, lord.

A lord összerezzent.

— Azt nem állítottam, — szólt kitérőleg. — De kész vagyok a közvetítő szerepét játszani.

— Hogy értsem ezt, lord?

— Rajta leszek, hogy Etelka előállittassék — de a nyilvánosság teljes kizárásával ,— felelt a lord..

— Ah, — szólt a báró, — lord nem akarja őt kompromittálni.

— Eltalálta, — válaszolt a lord. — És én azt hiszem, ezzel tulajdonképpen nemcsak a családnak, hanem magamnak is tartozom. Ugyan kérem, az itteni bírák mit fognak gondolni felőlem, hogy ilyen rokonaim vannak?

— Nem kell éppen az itteni biró elé vinni az ügyet, — jegyezte meg Ödön. — A magyar t íróság slőtt már folyamatba van téve az eljárás, a botrány tehát nem lesz nagyobb.

— De nagyobb lehet. A vád magában véve semmi, vagyis nem egészen kompromittáló, mert mindig /issza lehet vonni. És én nagyon óhajtanám, ha ezt a családra való tekintettel megtennék.

— De miért, lord?

— A szégyen miatt, kedves báró.

— A szégyent már nem lehet kikerülni lord. Magyarországon már nyilvánosságra jutott minden s agyonütni a dolgot már csak azért sem lehet, nehogy a köznép ebből fegyvert kovácsoljon az urak ellen. Úgy is azt kiabálják szüntelen: az uraknak minden szabad.

— És mindannak dacára igen sürgetőleg azt tanácsolnám Elemérnek, ne firtassa tovább a dolgot Nagyon rosszul tette, hogy a törvény elé vitte a dolgot.

— Higyje el lord, Elemér nem szívesen tette. De úgyszólván kényszerítve volt rá. Ezáltal akart nyomást gyakorolni rájuk, hogy végre adják ki nejét.

— És ime, — mondá erre a lord — reményük még sem valósult meg. A botrányt megcsinálták, de a fiatalasszony hollétét még mindig a titok homálya fedi.

— Igen, — mert pártját fogják s elrejtik Etelkát, — jegyezte meg Ödön keserűen.

— Rám céloz ön ezzel? — kérdezte a lord csaknem hevesen.

— Mindenesetre, — felelt Ödön bátran.

— De mi alapon?

— Azon az alapon, mert ön yord, közvetítő szerepre ajánlkozott. Tehát tudnia kell, hol tartózkodik Etelka.

— És ha igy lenne?

— Akkor én jogosítva vagyok öntől, lord, magyarázatot kérni. És kérek is.

— Én pedig kénytelen vagyok ezt megtagadni,

— válaszolt a lord.

— Akkor a hatóságok segítségét fogom igénybe venni, — jelentette ki Ödön. — Azt hiszem, az itteni rendőrség már megkapta a hivatalos értesítést, hogy a szökevény Londonban rejtőzik.

— Ám legyen, — felelt a lord fagyosan. — Ha gondolja, hogy ezáltal célt ér, akkor forduljon a hatósághoz. Meglehet, hogy ily utón talán kézrekeritheti Etelkát, de nem hiszem, hogy a másik célt, mely a fiatal nő hollétének kiderítésében áll, ezáltal el lenne érve.

Ödön rábámult a lordra, aki meggyőzően folytatta :

' (Folytatjuk)

lí hé! legjobb vicce

Fiatal tanító érkezett a faluba és azzal kérkedett, hogy manapság tud annyit egy tanító, mint régen egy püspök.

— No, fiam — mondja a

pap, — hát ha ilyen jó véleménnyel van önmagáról, mondja meg nekem, mi a különbség a csizma és a föld között ? • ,

A tanító persze nem tud1'

— Hát az, hogy a csizmának egy sarka van, a földnek pedig kettő.

— Most pedig azt mondja meg — mi a különbség Veszprém és a zsebkendő között ?

A tanító ezt se tudja.

— Hát az, hogy Veszprémben van a Bakony, a zsebkendőben pedig a monogram.

ÚRI PASSIÓ

Urak szeretik a költséges holmikat. Clair Engle californiai szenátor a költségvetésben felfedezett egy pár érdekes úri tételt: Három Boeing 707 lökhajtásos repülőgép Eisenhower, Nixon és Dulles személyes használatára, ára egyenkínt öt millió adódollár. Tizenhét úri (executive) repülőgép katonai és civil főhivatalnokoknak, ára összesen 75 millió dollár az adófizető nép zsebéből.

Nem igy volt ez a régi jó időkben, amikor Truman ült az elnöki székben. Akkor Symington volt á légierő minisztere és akárhány csillaga volt egy tábornoknak vagy tengernagynak, akármilyen repülőgépbe beülhetett, de nem kapott személyes repülő Cadillacot

Azt mondta Clair Engle szenátor: Privát luxus repülőgépek helyett ezt a sok pénzt inkább repülőterek építésére és modernizálására kel lene fordítani — nem egy pár nagyur részére, hanem mindenki részére

9 ____________

31 MAI GYEREKEK"

OAKLAND, Cal. — Richard Paulisich, három fiúnak 41 éves apja, a fiatalkorúak bírája elé citáltatta fiait, akik 13, 15 és 16 évesek. Azzal vádolja csemetéit, hogy tiszteletlenül viselkednek, fenyegetik, kövekkel dobálják meg — egyszóval javíthatatlanok.

A kétségbeesett apa azért panaszolta be fiait, mert attól fél, hogy ha felnőnek, nagy bajba kerülhetnek. Már most is nagy ivászatokat rendeznek pajtásaikkal a családi otthonban. Van ott még két kislány és egy 6 éves fiú, aki még nem kóstolta meg a bort és a whiskyt.

SEGÍTS, SALAMON!

TORONTO, Ont. — Uretta Malcolm asszonyt jó szerencse érte, egy gazdag asszonyismerőse, aki nemrég- meg halt, végrendeletében 5000 dollárt hagyott rá azzal a kikötéssel, hogy minden jóval ellátja Marshát, az elhunyt macskáját.

Igen ám, de Mrs. Uretta háziura azt mondja, hogy a lakásban tilos macskát tartani'. Mit lehet itt tenni? Egy bölcs Salamon segíteni tudna talán. Mrs. Uretta egy bölcs ügyvédet fogadott a kényes jogi kérdés megoldására.

SZÉP ILONKA

SZERENCSÉJE

Iría: TÖLGYEST MIHÁLY