A Jó Pásztor, 1959. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1959-03-06 / 10. szám

8. OLDAL Nagyböjt negyedik vasárnapja. EVANGÉLIUM Szent János 6, 1-15 Az időben Jézus a galileai vagy más néven tibe­­riási tengeren túlra méné. És nagy sokaság követé őt, mert látták a jeleket, melyeket a betegeken cselek­szik vala. Fölméne tehát Jézus a hegyre s leüle ott tanít­ványaival. Közel vala pedig a husvét, a zsidók ünne­pe. Fölemelvén tehát szemeit Jézus és látván, mondá Fülöpnek: Honnan veszünk kenyeret, hogy ezek egyenek? , Ezt pedig azért mondá, hogy őt próbára tegye, mert hiszen ő maga tudta, mit akart cselekedni. Feleié neki Fülöp: Kétszáz dénár ára kenyér sem elég nekik, hogy mindegyiknek csak valami ke­vés jusson. Mondá egyik tanítványai közül, András, Simon Péternek a testvére: Van itt egy fiú, akinek öt árpa­kenyere van és két hala, de mi ez ennyinek? Jézus mondá erre: Telepítsétek ie az emberekét. Ama helyen pedig sok fü vala. Letelepedének tehát a férfiak, számszerint mintegy ötezren. KENYEREK ÉS HALAK. Jézus pedig vévé a kenyereket és hálát adván, dlosztá a letelepülteknek, hasonlóképen a halakból is adott, amennyit akartak. Miután jóllaktak, igy szólt tanítványainak: (Szedjétek fel a megmaradt hulladékokat, hogy el ne vesszenek. Összeszedték tehát s tizenkét kosarat töltének meg az öt árpakenyér hulladékaiból, amelyek meg­maradtak az étkezők után. Az emberek pedig, látván a jelt, melyet Jézus cselekedett, mondák, hogy ez bizonnyal az a próféta,, ki e világra jövendő. Azért észrevevén Jézus, hogy .készülnek jönni és megragadni őt, hogy királlyá te­gyék, ismét a hegyre meneküle maga, egyedül. SZENTBESZÉD A mai vasárnapi szent evangélium azon nagy csodát állítja lelki szemeink elé, amidőn Krisztus Urunk öt árpakenyérrel és két hallal mintegy ötezer férfit megvendégelt, az asszonyokat és a gyermeke­ket nem is számítva. A csoda nagy és szemmel látha­tó volt, azért érthető a csodát élvező emberek szán­déka, hogy Krisztust királlyá tegyék. Krisztus Urunk azonban, minthogy nem földi királyság volt a célja, észrevevén ezt, a hegyre futott, egyedül. A mai szent evangéliumban több kedves és szép jelenséget látunk, amelyekből sok üdvös tanulságot vonhatunk le. Az első kedves dolog, ami figyelmünket meg­kapja és lényünket meghódítja, az a szorgos gondos­ság, melyet az Ur Jézus hallgatóinak nemcsak lelki, hanem még a testi szükséglete iránt is tanúsít. Az a Jézus, aki magára vonatkozólag azt mondotta: “Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igé­vel, amely az Isten szájából jő”, — ime most kenye­ret ad az embereknek az Isten igéje után. Valóra váltotta ezúttal, amit máshol szóval hir­detett: “Keressétek először Isten országát és az Ő igazságát s a többiek majd megadatnak nektek.” Azok az emberek, akik Jézus után mentek, min­den bizonnyal nem azért mentek, hogy nekik kenye­ret adjon, hanem, hogy hallgassák tanítását és lássák csodáit, Jézus azonban, minthogy lelkűk üdvösségét keresték, megadta nekik azt is, amire testüknek szüksége volt. Meg lehetünk mi is mindenkor győződve, hogy­ha nem hanyagoljuk el az Isten szolgálatát, akkor a jó Isten sem fog rólunk az anyagiakat illetőleg meg­feledkezni. Hiszen Ő maga mondja olyan szépen a beszédében: “Ne aggódjatok éltetekről, mit egyetek, se tes­tetekről, mibe öltözzetek. Tekintsétek az égi mada­rakat, ezek nem vetnek, nem aratnak, sem csűrökbe nem gyűjtenek és a ti mennyei Atyátok táplálja azo­kat. Nem vagytok ti azoknál becsesebbek.” A második megkapóan kedves és tanulságos je­lenség az, hogy amidőn Krisztus Urunk kezeibe vet­te a kenyeret, először hálát adott mennyei Atyjának. Aki a jó Isten ajándékát kezeibe veszi, annak első dolga a hálaadás. S mégis hány és hány ember él a föld hátán, ki erről nemcsak megfeledkezik, hanem Isten ajándékát, a kenyeret talán haraggal, méreg­gel, sőt káromkodással emeli ajkaihoz. Ezekre is el lehet mondani, amit Krisztus Urunk a keresztfán mondott: “Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tud­ják, hogy mit cselekszenek.” És talán jobb, ha nem tudják, mert ha tudnák, mindenesetre nagyobb bű­nük lenne. A Jó PÁSZTOR A 16 éves Karen Gunning (középen) nyerte meg a chicagói cseresznyés pie ver­senyt. A római pogány komédiás megtérése Szt Genezius római pogány szülők gyermeke volt, iskolá­it Rómában végezte és már fiatal korában a császári ud­vari színháznak tehetséges és ünnepelt tagja volt; mikor fel kellett lépnie valamelyik szín­darabban, a város népe töme­gesen tódult a színházba. A keresztény hitre való té­rése csodálatos és valóban drámai' körülmények között történt. A kereszténység el­ső korszakjában általános szín­házi szokássá vált a keresz­tény hittitkokat és szertartá­sokat a színpadon gúny és ne­vetés tárgyává tenni és a po­­gányok minden otromba jele­netet és tréfát, mely a keresz­tény hitet sértette, nagy re* högéssel és tapssal jutalmaz­tak. . Mikor egyszer a véreskezti keresztényüldöző Dioklecián császár is j.elen volt egy elő­adáson, a Színészek egy olyan darab lejátszásába kezdtek, amelyben a keresztség és a keresztelés szertartást kelett gúny tárgyává tenni és a fő­szerep lejátszása Genezius­­nak volt a feladata. Az elő­adás annak módja és rendje szerint megindult és. a színé­szek a császár kegyének el­nyerésére igyekeztek tulten­­ni egymáson a durva és a ke­reszténységet mélyen sértő tréfákban és a nép a császár­ral együtt valóságos tapsvi­harral jutalmazta a játékot. Mikor a vad tobzódás ja­vában folyt, egyszerre csak a színpadi peremjére lép Gene­zius és erős hangon kiáltja a nép felé: ‘‘Rómaiak! Ti semmit sem tudtok, de én érzem közelgő vesztemet és mint keresztény akarok meghalni”. A nézőközönség és maguk a játszók is azt hitték, hogy Ujia kulákhajsza Magyarországon BUDAPEST. — Antos István pénzügyminiszter bejelentette, hogy az önálló nyolcholdas vagy gazda­gabb parasztokat 12-18 százalékkal magasabb adóval terhelik meg, január 1-ig visszamenőleg. Az adóprés erősebb nyomásának kettős célja van: belekényszeríteni minél több parasztot a kolhozokba és egyben több jövedelmet préselni ki a szabad gaz­dálkodáshoz ragaszkodó parasztokból a kommunista bürokrácia javára. A magyar parasztság idegenkedése az orosz tipu­­su kolhoz kényszerszövetkezettől, méginkább az álla­mi gazdaságoktól oly erős, hogy még mindig a földmű­ves lakosság háromnegyedrésze önállóan dolgozik. Az önálló paraszt többet és jobban dolgozik — erre fel­hívta a kelet- és középeurópai szovjet gyarmatok kor­mányainak és népeinek figyelmét Gomulka lengyel pártvezér 1956-ben, fél győzelme után. De számadatok­­kel alátámasztott intelmét elhallgattatta a szovjet. Ma­gyarország a szabadságharc vérbefojtása után egy ide­ig tűrte, megengedte a kormány a kolhozok felbomlá­sát, de azután, amikor Moszkva segítségével megerő­södtek, újra megkezdték a kulákheccet, az erőszakos kolhozositást. Most extra adó fegyverével igyekeznek önálló parasztokat behajtani a karámba. Genezius csak tréfál és a ki­jelentés, amit tett, a szere­péhez tartozik és egy másik színész, mit sem sejtve, hogy az előadás folytatva legyen, kérdi tőle: “Ugyan miért akarsz ke­resztény lelnni?” Genezius azonban nem tré­faként mondta azokat a sza­vakat, akkor már nem a szí­nész szólalt meg benne, de a legvadabb élcelődés között az Isten kegyelme hirtelen meg­szállotta, átjárta elméjét és egész lelkét és szinésztársá­­nak visszafelelt: “Azért akarok keresztény lenni, hogy halálom után az Ur Jézus országában lehes­sek!” A színészek, hogy a játék meg ne szakadjon, tovább akartak játszani és kérték Geneziust, hogy folytassa to­vább a játékot, de a császár tisztába akart jönni Genezi­­ussal, és szigorú hangon kér­dezte : “Igazán keresztény vagy ? Felelj, parancsolom!” És Genezius bátran vissza­felelt: “Úgy van, császár, én ke­resztény vagyok már, e perc­ben lettem azzá és jobb lesz, ha te is népeddel együtt Krisztushoz térsz, mert Ő igaz Isten és világosság, nála van az igazság és csakis álta­la üdvözülhetünk. A mellett és azzal a Krisztussal kívánok maradni és csak azt sajnálom, hogy oly sokszor megbántot­tam őt és hogy előbb nem is­mertem meg.” Genezius sorsa ezzel meg lett pecsételve, a császár lefejeztette. Genezius, a római császár és a színházlátogatók kedvenc játékosa, a szinpad hervadó koszorúit 286-ban felcserélte a vértanuk hervadhatatlan koszorújával. MÁR CSAK NÉGY ÉVET? Belloy párisi érsek 96 éves volt, amikor Napóleon igy szólt hozzá: — Érsekem! Ön egy évszá­­zadott fog élni. — Miért kívánja, Felséged, hogy csak négy évet éljek? — vágott vissza kedélyesen az agg érsek. Eltakariioiiák annak a chicagói iskolának romjait, amelynek tüzeseiénél 90 tanuló és három apáca esett áldozatul. h pápa vendégei János pápa öt órai teára hívta meg a svájci testőrség tisztjeit és katonáit és bíiffé­­vel is megvendégelte őket. Kilencvenötén voltak a pápa vendégei, mind a svájci test­őrök, nehány ajtónálló kivé­telével. A testőrök, akiknek festői uniformisát minden idők legnagyobb művésze, Michelangelo tervezte, a tea­délutánon civil öltözetben je­lentek meg. A pápa beszélge­tés közben megemlítette, hogy ő is katona volt valaha, az olasz hadseregben, az első vi­lágháborúban, Nagyböjt negyedik vasárnapja EVANGÉLIUM Szent Márk 9, 14—31 szakasz. Azon idó'ben: Egy ember jőve Jézushoz, térdre esvén előtte és mondván: Mester, hozzád hoztam fia­mat, kiben néma lélek vagyon. Akárhol megragadja öt, lecsapja, és tajtékzik, fogait csikorgatja és elszá­rad. És mondottam tanítványaidnak, hogy űzzék ki azt, de nem tehették. Ő pedig felelvén, mondá: Óh hitetlen nemze­dék, meddig leszek nálatok? Meddig tűrlek titeket? Hozzátok őt hozzám. És elhozák; És amint meglátta őt, a lélek azon­nal megháboritá; és a földre esvén, fetreng vala, tai­­tekozvan. És kérdezé atyját: Mennyi ideje, hogy ez esett rajta? Amaz pedig mondá: Gyermekségétől. És gya­korta vetette őt tüzbe és vízbe, hogy elveszítse. De ha valamit tehetsz, segíts minket, könyörülvén rajtunk. Jézus pedig mondá neki: Ha hihetsz, minden le­hetséges a hívőnek. És azonnal felkiáltván a gyermek atyja, könny­­hullatásokkal, mondá: Hiszek, Uram, segíts az én hitetlenségemen. És midőn látta Jézus az egybefutó sereget, meg­­fenyegeté a tisztátalan lelket, mondván neki: Siket és néma lélek! Én parancsolom neked, menj ki belőle és többé beléje ne menj. És felkiáltván és igen gyötörvén őt, kiméne be­lőle, és Ion, mint a holt, úgy, hogy sokan mondák, hogy meghalt. Jézus pedig kézenfogva, felemelő őt, és fölkele. Midőn aztán bement a házba, tanítványai kér­dik őt titkon: Miért nem Űzhettük mi ki azt? És mon­dá nekik: Ez a baj semmi által ki nem mehet, hanem csak imádság és böjtölés által. És onnan elindulván, átmenőnek Galileán; és nem akarta, hogy valaki tudja. Tanítja vala pedig ta­nítványait, és mondá nekik: Az ember fia az embe­rek kezeibe adatik, és megölik őt, de megöletvén, harmadnapra feltámad. SZENTBESZÉD Az ifjú, akiről itt szó van, nehéz-nyavalyás volt s ezáltal nagyon gyötörtetett. A nehéz-nyavalya, mely közönségesen az altest kóros idegzetében alap­szik, leginkább a holdváltozáskor jelentkezik s azért nevezték az ilyen beteget holdkórosnak. Amint a holdkóros fiú atyja előadta a kérését, Jézus eképen felelt: Oh, hitetlen és romlott nemzedék, meddig leszek én veletek, meddig tűrlek titeket? Krisztus Urunk ezen szemrehányását, melyet a holdkóros fiú atyjának és az Írástudóknak tett, nyom­ban követi az Ő végtelen könyorületessége, amidőn igy szól: Hozzátok őt ide hozzám. És kemény fenye­getés között megparancsolta Jézus a sátánnak, hogy a fiút hagyja el és kiméne belőle az ördög s meggyó­gyult a gyermek abban az órában. Az ördögi faj nem űzetik ki, csak imádság és böjtölés által. Jézus imádságot követel a gonosz lélek kiűzé­sére, de ha ezek különös hatalommal bírnak, akkor az Istennel való egyesülés különösen erős és a szív tisztaságára való törekvés, az érzéki ösztönök féke­zése s az étel, italban még a szükségesektől való meg­­tartózkodás által is, különösen buzgó és töredelmes legyen. Krisztus Urunk tehát mondani akarja, hogy azoknak, akik erősebb ördögöket akarnak kiűzni, kü­lönös szivtisztasággal kell birniok és Istennel legben­sőségesebb egyesülésben kell lenniök. Mások szerint ezen eszközök magukra a megszállottakra vonatkoz­nak, hogy ezek is, amennyiben lelki erejük nincs egé­szen a sátán hatalmában, saját megszabadulásukra szintén ezen hitet, úgyszintén azt ,ami ebben foglal­tatik, felébreszteni kötelesek, az magától értetődik. Amire Üdvözítőnk az ilyen gonosz lelkekről ta­nít, azt a szentatyák utasítása szerint megromlott hajlamaink és szokásos bűneink’ benső imádság és böjtölés által űzhető ki. Kevélység s érzékiség által jött a bűn a világra; böjtölés által kell az érzékisé­get, imádság által pedig a kevélységet legyőzni. Kommunista házassági fogadalom BIELEFELD, Nyugat-Németország. — A német protestáns egyház hivatalos lapja, Evangelische Welt, közli, hogy Stalinstadt keletnémet város tanácsa uj há­zassági fogadalom formulát irt elő házasulandóknak és annak a reményének adott kifejezést, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban (a keletnémet szovjetzó­nában általánosan használatba fogják venni ezt a for­mulát. így szól a kommunista szent fogadalom: “Megfogadjuk, hogy őrködni fogunk a szocialista vívmányok megtartásán, munkások .és parasztok állami hatalmának növelésén . . . tisztelni fogjuk egymást . . segíteni fogjuk egymás hivatásbeli és kulturális fejlő­dését . . . mindig őszinték leszünk egymással szem­ben ...” és igy tovább.

Next

/
Thumbnails
Contents