A Jó Pásztor, 1959. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1959-03-06 / 10. szám
8. OLDAL Nagyböjt negyedik vasárnapja. EVANGÉLIUM Szent János 6, 1-15 Az időben Jézus a galileai vagy más néven tiberiási tengeren túlra méné. És nagy sokaság követé őt, mert látták a jeleket, melyeket a betegeken cselekszik vala. Fölméne tehát Jézus a hegyre s leüle ott tanítványaival. Közel vala pedig a husvét, a zsidók ünnepe. Fölemelvén tehát szemeit Jézus és látván, mondá Fülöpnek: Honnan veszünk kenyeret, hogy ezek egyenek? , Ezt pedig azért mondá, hogy őt próbára tegye, mert hiszen ő maga tudta, mit akart cselekedni. Feleié neki Fülöp: Kétszáz dénár ára kenyér sem elég nekik, hogy mindegyiknek csak valami kevés jusson. Mondá egyik tanítványai közül, András, Simon Péternek a testvére: Van itt egy fiú, akinek öt árpakenyere van és két hala, de mi ez ennyinek? Jézus mondá erre: Telepítsétek ie az emberekét. Ama helyen pedig sok fü vala. Letelepedének tehát a férfiak, számszerint mintegy ötezren. KENYEREK ÉS HALAK. Jézus pedig vévé a kenyereket és hálát adván, dlosztá a letelepülteknek, hasonlóképen a halakból is adott, amennyit akartak. Miután jóllaktak, igy szólt tanítványainak: (Szedjétek fel a megmaradt hulladékokat, hogy el ne vesszenek. Összeszedték tehát s tizenkét kosarat töltének meg az öt árpakenyér hulladékaiból, amelyek megmaradtak az étkezők után. Az emberek pedig, látván a jelt, melyet Jézus cselekedett, mondák, hogy ez bizonnyal az a próféta,, ki e világra jövendő. Azért észrevevén Jézus, hogy .készülnek jönni és megragadni őt, hogy királlyá tegyék, ismét a hegyre meneküle maga, egyedül. SZENTBESZÉD A mai vasárnapi szent evangélium azon nagy csodát állítja lelki szemeink elé, amidőn Krisztus Urunk öt árpakenyérrel és két hallal mintegy ötezer férfit megvendégelt, az asszonyokat és a gyermekeket nem is számítva. A csoda nagy és szemmel látható volt, azért érthető a csodát élvező emberek szándéka, hogy Krisztust királlyá tegyék. Krisztus Urunk azonban, minthogy nem földi királyság volt a célja, észrevevén ezt, a hegyre futott, egyedül. A mai szent evangéliumban több kedves és szép jelenséget látunk, amelyekből sok üdvös tanulságot vonhatunk le. Az első kedves dolog, ami figyelmünket megkapja és lényünket meghódítja, az a szorgos gondosság, melyet az Ur Jézus hallgatóinak nemcsak lelki, hanem még a testi szükséglete iránt is tanúsít. Az a Jézus, aki magára vonatkozólag azt mondotta: “Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely az Isten szájából jő”, — ime most kenyeret ad az embereknek az Isten igéje után. Valóra váltotta ezúttal, amit máshol szóval hirdetett: “Keressétek először Isten országát és az Ő igazságát s a többiek majd megadatnak nektek.” Azok az emberek, akik Jézus után mentek, minden bizonnyal nem azért mentek, hogy nekik kenyeret adjon, hanem, hogy hallgassák tanítását és lássák csodáit, Jézus azonban, minthogy lelkűk üdvösségét keresték, megadta nekik azt is, amire testüknek szüksége volt. Meg lehetünk mi is mindenkor győződve, hogyha nem hanyagoljuk el az Isten szolgálatát, akkor a jó Isten sem fog rólunk az anyagiakat illetőleg megfeledkezni. Hiszen Ő maga mondja olyan szépen a beszédében: “Ne aggódjatok éltetekről, mit egyetek, se testetekről, mibe öltözzetek. Tekintsétek az égi madarakat, ezek nem vetnek, nem aratnak, sem csűrökbe nem gyűjtenek és a ti mennyei Atyátok táplálja azokat. Nem vagytok ti azoknál becsesebbek.” A második megkapóan kedves és tanulságos jelenség az, hogy amidőn Krisztus Urunk kezeibe vette a kenyeret, először hálát adott mennyei Atyjának. Aki a jó Isten ajándékát kezeibe veszi, annak első dolga a hálaadás. S mégis hány és hány ember él a föld hátán, ki erről nemcsak megfeledkezik, hanem Isten ajándékát, a kenyeret talán haraggal, méreggel, sőt káromkodással emeli ajkaihoz. Ezekre is el lehet mondani, amit Krisztus Urunk a keresztfán mondott: “Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek.” És talán jobb, ha nem tudják, mert ha tudnák, mindenesetre nagyobb bűnük lenne. A Jó PÁSZTOR A 16 éves Karen Gunning (középen) nyerte meg a chicagói cseresznyés pie versenyt. A római pogány komédiás megtérése Szt Genezius római pogány szülők gyermeke volt, iskoláit Rómában végezte és már fiatal korában a császári udvari színháznak tehetséges és ünnepelt tagja volt; mikor fel kellett lépnie valamelyik színdarabban, a város népe tömegesen tódult a színházba. A keresztény hitre való térése csodálatos és valóban drámai' körülmények között történt. A kereszténység első korszakjában általános színházi szokássá vált a keresztény hittitkokat és szertartásokat a színpadon gúny és nevetés tárgyává tenni és a pogányok minden otromba jelenetet és tréfát, mely a keresztény hitet sértette, nagy re* högéssel és tapssal jutalmaztak. . Mikor egyszer a véreskezti keresztényüldöző Dioklecián császár is j.elen volt egy előadáson, a Színészek egy olyan darab lejátszásába kezdtek, amelyben a keresztség és a keresztelés szertartást kelett gúny tárgyává tenni és a főszerep lejátszása Geneziusnak volt a feladata. Az előadás annak módja és rendje szerint megindult és. a színészek a császár kegyének elnyerésére igyekeztek tultenni egymáson a durva és a kereszténységet mélyen sértő tréfákban és a nép a császárral együtt valóságos tapsviharral jutalmazta a játékot. Mikor a vad tobzódás javában folyt, egyszerre csak a színpadi peremjére lép Genezius és erős hangon kiáltja a nép felé: ‘‘Rómaiak! Ti semmit sem tudtok, de én érzem közelgő vesztemet és mint keresztény akarok meghalni”. A nézőközönség és maguk a játszók is azt hitték, hogy Ujia kulákhajsza Magyarországon BUDAPEST. — Antos István pénzügyminiszter bejelentette, hogy az önálló nyolcholdas vagy gazdagabb parasztokat 12-18 százalékkal magasabb adóval terhelik meg, január 1-ig visszamenőleg. Az adóprés erősebb nyomásának kettős célja van: belekényszeríteni minél több parasztot a kolhozokba és egyben több jövedelmet préselni ki a szabad gazdálkodáshoz ragaszkodó parasztokból a kommunista bürokrácia javára. A magyar parasztság idegenkedése az orosz tipusu kolhoz kényszerszövetkezettől, méginkább az állami gazdaságoktól oly erős, hogy még mindig a földműves lakosság háromnegyedrésze önállóan dolgozik. Az önálló paraszt többet és jobban dolgozik — erre felhívta a kelet- és középeurópai szovjet gyarmatok kormányainak és népeinek figyelmét Gomulka lengyel pártvezér 1956-ben, fél győzelme után. De számadatokkel alátámasztott intelmét elhallgattatta a szovjet. Magyarország a szabadságharc vérbefojtása után egy ideig tűrte, megengedte a kormány a kolhozok felbomlását, de azután, amikor Moszkva segítségével megerősödtek, újra megkezdték a kulákheccet, az erőszakos kolhozositást. Most extra adó fegyverével igyekeznek önálló parasztokat behajtani a karámba. Genezius csak tréfál és a kijelentés, amit tett, a szerepéhez tartozik és egy másik színész, mit sem sejtve, hogy az előadás folytatva legyen, kérdi tőle: “Ugyan miért akarsz keresztény lelnni?” Genezius azonban nem tréfaként mondta azokat a szavakat, akkor már nem a színész szólalt meg benne, de a legvadabb élcelődés között az Isten kegyelme hirtelen megszállotta, átjárta elméjét és egész lelkét és szinésztársának visszafelelt: “Azért akarok keresztény lenni, hogy halálom után az Ur Jézus országában lehessek!” A színészek, hogy a játék meg ne szakadjon, tovább akartak játszani és kérték Geneziust, hogy folytassa tovább a játékot, de a császár tisztába akart jönni Geneziussal, és szigorú hangon kérdezte : “Igazán keresztény vagy ? Felelj, parancsolom!” És Genezius bátran visszafelelt: “Úgy van, császár, én keresztény vagyok már, e percben lettem azzá és jobb lesz, ha te is népeddel együtt Krisztushoz térsz, mert Ő igaz Isten és világosság, nála van az igazság és csakis általa üdvözülhetünk. A mellett és azzal a Krisztussal kívánok maradni és csak azt sajnálom, hogy oly sokszor megbántottam őt és hogy előbb nem ismertem meg.” Genezius sorsa ezzel meg lett pecsételve, a császár lefejeztette. Genezius, a római császár és a színházlátogatók kedvenc játékosa, a szinpad hervadó koszorúit 286-ban felcserélte a vértanuk hervadhatatlan koszorújával. MÁR CSAK NÉGY ÉVET? Belloy párisi érsek 96 éves volt, amikor Napóleon igy szólt hozzá: — Érsekem! Ön egy évszázadott fog élni. — Miért kívánja, Felséged, hogy csak négy évet éljek? — vágott vissza kedélyesen az agg érsek. Eltakariioiiák annak a chicagói iskolának romjait, amelynek tüzeseiénél 90 tanuló és három apáca esett áldozatul. h pápa vendégei János pápa öt órai teára hívta meg a svájci testőrség tisztjeit és katonáit és bíiffével is megvendégelte őket. Kilencvenötén voltak a pápa vendégei, mind a svájci testőrök, nehány ajtónálló kivételével. A testőrök, akiknek festői uniformisát minden idők legnagyobb művésze, Michelangelo tervezte, a teadélutánon civil öltözetben jelentek meg. A pápa beszélgetés közben megemlítette, hogy ő is katona volt valaha, az olasz hadseregben, az első világháborúban, Nagyböjt negyedik vasárnapja EVANGÉLIUM Szent Márk 9, 14—31 szakasz. Azon idó'ben: Egy ember jőve Jézushoz, térdre esvén előtte és mondván: Mester, hozzád hoztam fiamat, kiben néma lélek vagyon. Akárhol megragadja öt, lecsapja, és tajtékzik, fogait csikorgatja és elszárad. És mondottam tanítványaidnak, hogy űzzék ki azt, de nem tehették. Ő pedig felelvén, mondá: Óh hitetlen nemzedék, meddig leszek nálatok? Meddig tűrlek titeket? Hozzátok őt hozzám. És elhozák; És amint meglátta őt, a lélek azonnal megháboritá; és a földre esvén, fetreng vala, taitekozvan. És kérdezé atyját: Mennyi ideje, hogy ez esett rajta? Amaz pedig mondá: Gyermekségétől. És gyakorta vetette őt tüzbe és vízbe, hogy elveszítse. De ha valamit tehetsz, segíts minket, könyörülvén rajtunk. Jézus pedig mondá neki: Ha hihetsz, minden lehetséges a hívőnek. És azonnal felkiáltván a gyermek atyja, könnyhullatásokkal, mondá: Hiszek, Uram, segíts az én hitetlenségemen. És midőn látta Jézus az egybefutó sereget, megfenyegeté a tisztátalan lelket, mondván neki: Siket és néma lélek! Én parancsolom neked, menj ki belőle és többé beléje ne menj. És felkiáltván és igen gyötörvén őt, kiméne belőle, és Ion, mint a holt, úgy, hogy sokan mondák, hogy meghalt. Jézus pedig kézenfogva, felemelő őt, és fölkele. Midőn aztán bement a házba, tanítványai kérdik őt titkon: Miért nem Űzhettük mi ki azt? És mondá nekik: Ez a baj semmi által ki nem mehet, hanem csak imádság és böjtölés által. És onnan elindulván, átmenőnek Galileán; és nem akarta, hogy valaki tudja. Tanítja vala pedig tanítványait, és mondá nekik: Az ember fia az emberek kezeibe adatik, és megölik őt, de megöletvén, harmadnapra feltámad. SZENTBESZÉD Az ifjú, akiről itt szó van, nehéz-nyavalyás volt s ezáltal nagyon gyötörtetett. A nehéz-nyavalya, mely közönségesen az altest kóros idegzetében alapszik, leginkább a holdváltozáskor jelentkezik s azért nevezték az ilyen beteget holdkórosnak. Amint a holdkóros fiú atyja előadta a kérését, Jézus eképen felelt: Oh, hitetlen és romlott nemzedék, meddig leszek én veletek, meddig tűrlek titeket? Krisztus Urunk ezen szemrehányását, melyet a holdkóros fiú atyjának és az Írástudóknak tett, nyomban követi az Ő végtelen könyorületessége, amidőn igy szól: Hozzátok őt ide hozzám. És kemény fenyegetés között megparancsolta Jézus a sátánnak, hogy a fiút hagyja el és kiméne belőle az ördög s meggyógyult a gyermek abban az órában. Az ördögi faj nem űzetik ki, csak imádság és böjtölés által. Jézus imádságot követel a gonosz lélek kiűzésére, de ha ezek különös hatalommal bírnak, akkor az Istennel való egyesülés különösen erős és a szív tisztaságára való törekvés, az érzéki ösztönök fékezése s az étel, italban még a szükségesektől való megtartózkodás által is, különösen buzgó és töredelmes legyen. Krisztus Urunk tehát mondani akarja, hogy azoknak, akik erősebb ördögöket akarnak kiűzni, különös szivtisztasággal kell birniok és Istennel legbensőségesebb egyesülésben kell lenniök. Mások szerint ezen eszközök magukra a megszállottakra vonatkoznak, hogy ezek is, amennyiben lelki erejük nincs egészen a sátán hatalmában, saját megszabadulásukra szintén ezen hitet, úgyszintén azt ,ami ebben foglaltatik, felébreszteni kötelesek, az magától értetődik. Amire Üdvözítőnk az ilyen gonosz lelkekről tanít, azt a szentatyák utasítása szerint megromlott hajlamaink és szokásos bűneink’ benső imádság és böjtölés által űzhető ki. Kevélység s érzékiség által jött a bűn a világra; böjtölés által kell az érzékiséget, imádság által pedig a kevélységet legyőzni. Kommunista házassági fogadalom BIELEFELD, Nyugat-Németország. — A német protestáns egyház hivatalos lapja, Evangelische Welt, közli, hogy Stalinstadt keletnémet város tanácsa uj házassági fogadalom formulát irt elő házasulandóknak és annak a reményének adott kifejezést, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban (a keletnémet szovjetzónában általánosan használatba fogják venni ezt a formulát. így szól a kommunista szent fogadalom: “Megfogadjuk, hogy őrködni fogunk a szocialista vívmányok megtartásán, munkások .és parasztok állami hatalmának növelésén . . . tisztelni fogjuk egymást . . segíteni fogjuk egymás hivatásbeli és kulturális fejlődését . . . mindig őszinték leszünk egymással szemben ...” és igy tovább.
