A Jó Pásztor, 1959. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1959-02-27 / 9. szám

2. OLDAL A Jó PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; ________Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday PublUhed by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5905 ELŐFIZETÉSI DIJAK: Egy évre________________$6.00 fél évre________________$3.50 SUBSCRIPTION One Year ------------Half Year ________ RATES: _______$6.00 ______$3.50 Second Class Mail privileges authorized at Cleveland, Ohio. SARAJEVO . . . DANZIG . . . BERLIN . . . Kis incidensek robbantották ki az első és a máso­dik világháborút. Sarajevoban csak egy politikai gyil­kosság történt. Danzig város birtoka nem volt életkér­dése Hitler náci birodalmának — mégis onnan indult ki a tűzvész. Most Berlin sorsa tartja izgalomba a vi­lágot. A szabad világ és a rabvilág farkasszemet néz­nek ott. A szovjet ultimátum nyomában a szabad vi­lágban megindult a bizalmas tanácskozás, hogy mikép­pen lehetne a szovjettel megegyezni, hogyan lehetne egy konfliktust megelőzni, amely világháborúra vezet­hetne. Ma a helyzet, — amely holnapra változhat — a következő: Macmillan miniszterelnök Moszkvába ment, megmondja Kruscsevnek, hogy ha a szovjet erőszak­kal ki akarja szorítani a nyugati. szövetségeseket Ber­linből, a szövetségesek felelete erre erőszak lesz, vagy­is háború. Kruscsev pedig kijelentette, hogy ha a nyu­gatiak erőszakkal próbálják fenntartani Berlinbe ve­zető útjukat, az orosz haderők készen állnak háborúra, világháborúra. Ezek nagy szavak, vészjósló szavak, de még mindig remélni lehet, hogy szavak maradnak. Mindkét oldal kémleli a másiknak gondolatait, terveit — azt, hogy mily messzire hajlandók elmenni álláspontjuk és ér­dekük védelmében. A béke megóvásának egyetlen biz­tositéka a kölcsönös rettegés atomháborútól. A berlini konfliktus nem egyéb, mint idegháborus epizód a hidegháborúban. El kell készülve lennünk ar­ra, hogy a nevember 27-i ultimátum lejártáig a feszült­ség egyre növekedni fog, a szovjet úgyszólván a 12-ik óráig ragaszokdni fog maximális követeléséhez: taka­rodni Nyugat-Berlinből. Maximális követelésből min­dig lehet engedni, igy hát a szovjet nyugodtan végig­­játszhatja ezt a játszmát. Közben csak nyerhet, hiszen minél közelebb jön az ultimátum határnapja, annál több engedményre lesznek hajlandók a nyugati szövet­ségesek. A támadó mindig előnyben van, holdup rab­lásnál éppenugy, mint a berlini krizisben. A BŰNÖZÉSRŐL Teljesen egyetértünk Jacob Magnuson biróval és egyetemi tanárral, a bűnügyi kérdések egyik legjobb lélektani szakértőjével, aki szerint “a bűnözés elleni harc a családban kezdődik”. A gyermekbünözésről be­szélve, a kitűnő biró azt mondta, hogy teljesen észsze­­rütlen a rendőrséget okolni egyes nagyvárosok gyenge közrendészeti viszonyaiért, mert “a rendőrség csak el­foghatja a tettest, de a bűncselekményt nem akadá­lyozhatja meg”. Azt hisszük, a bűnözés és különösen a fiatalkori bűnözés elleni harc legkevésbbé megértett területe a család. A jó rendőri szolgálat egyszerűen technikai kér­dés és a legtöbb esetben csak pénzkérdés. De az igazi kérdés — Magnuson biró szerint — nem az, hogy “mi ért nincs elég rendőr, hanem, hogy miért van annyi bűn”. Több pénzzel kétségkivül fokozni lehet a rendőr­ség létszámát, de nem lehet csökkenteni a bűnözés ará­nyát. A családi élet, a környezet az, amely a gyermek­ből fiatalkori bűnözőt nevel. Az FBI évi statisztikájá­ból tudjuk, hogy a fiatalkori bűnözők négyötöde olyan családokból kerül ki, ahol a szülők elváltak, a házasság ingadozóban volt, vagy más családi konfliktusok miatt a szülők nem tudtak elég figyelmet forditani gyerme­keikre. Ez az egyetlen statisztikai adat elegendő annak megértéséhez, hogy a feldúlt otthon a legbiztosabb ut a bűnözés felé. Ez pedig, sajnos, olyan probléma', ame­lyet rendőrségi technikával nem lehet megoldani. A KINYÚJTOTT TENYÉR A magyar, román, lengyel kormányok borravaló tilalmai után a bolgár kormány is elrendelte, hogy a jövőben tilos borravalót elfogadni Bulgáriában a bor­bélyoknak, pincéreknek és cipőtisztitóknak. Szolgála­taikért külön tiz százalékot számítanak fel és igy meg­kapják azt, ami jár nekik “megalázó borravalózás nél­kül is” — mondja a rendelet. A vörösök nem számolnak az emberi természettel. A borravaló eltörlésével már évtizedek óta próbálkoz­tak nemcsak a Balkánon, de a nyugateurópai nagyvá­rosokban is. Az emberekbe annyira beleidegződött a szokás, hogy pincérnek, borbélynak borravalót illik adni, hogy tekintet nélkül a figyelmeztetésre, a tiz szá­zalékra, továbbra is adnak néhány aprópénzdarabot. Próbálnának nem adni. A balkáni pincér úgy tud nézni, olyan jelentősen tud köhinteni, némán nyújtva BRITANNIA FÉNYKORA A napóleoni háborúknak egyetlen igazi győztese volt: Nagybritannia. Európa a kö­zel másfél évtizedig tartott harcokban kimerült, lerom­lott, elszegényedett, Angol­ország vagyonosodott, sőt az 1815-i bécsi kongresszuson uj szerzeményekkel gyarapítot­ta birtokállományait. Ekkor kapta meg a Fokföldet, Cey­lon szigetét, a Földközi íen­­gerbenCiprust és Máltát. Az angol külpolitika évtizedekkel látott mindig előre, sőt néha évszázaddal: azok, akik a bé­csi kongresszuson képviselték, sejtették, hogy valamikor szükség lesz Malta szigetre, mint fontos támasztó pontra, egy közben kialakulandó uj nagyhatalom ellen. A brit anyaország fejlődé­se a bécsi kongresszustól kezdve szédületes arányú. Walesnek és Angliának 1800- ban még 9 millió lakosa van és 1850-ben már 18 millió. Mialatt Európa a Szent Szö­vetség igája alatt nyögött, majd 1830-ban és 1848-ban forradalmakba bonyolódott, a szigetország nyugodtan fejlő­dött. Az ipari termelést már mechanizálták és Angolor­szág az áruknak roppant mennyiségét dobta a piacra Közben az angol közgondol­kodás is nagy átalakulásokon ment keresztül. A nemzet ve­zetőinek gondolkodását főleg azok az erkölcsi tanok befo­lyásolták, amelyeket a mo­dern közgazdaságtan megala­pítója, Adám Smith és Ben­­tham hirdettek. Mind a kettőt az egészséges hasznossági elv jellemzi., Bentham azt tanítot­ta, hogy mennél több embert kell részesíteni az anyagi ja­vak áldásaiban. Ez a gyakor­latias életfelfogás és hősies munkakedv volt nagy hatás­sal gróf Széchenyi Istvánra, aki az 1820-as években járt először tanulmányúton Nagy­­britanniában. Látta, hogy az egyéni munka, kezdeményező képesség, vállalkozókedv mi­lyen csodás dolgokat terem­tenek. Ugyanezt szerette vol­na megvalósítani Magyaror­szágon is, amely Angolország mögött körülbelül másfél év­századdal el volt maradva és még a középkori megkötöttsé­gek bilincseiben vergődött. Európa forradalmait An­golország elkerülte, egy na­gyobb társadalmi mozgalom volt csak: a munkásmozga­lom, amelyet általában char­­tizmus néven ismerünk. Ez sokáig, évtizedekig húzódott és 1846-ban ért véget. Az an­gol törvényhozás elismerte a munkások szervezkedési sza­badságát és a trade-unionok­­ban megszervezett munkás­ság maga kivívta a magasabb munkabért, az alacsony mun­kaidőt, jóval előbb, mint az európai kontinens ipari mun­kássága. A 30-as eszendőktől kezdve mindjobban megerősödött Angliában a szabadkereske­delmi mozgalom amelynek Ri­chard Cobden gyáros, a pász­­torfiuból lett milliomos volt a vezére. Ő alapította meg a gabonavám-ellenes ligát és több esztendős agitációval ki­vitte i hogy az,lángol törvény­­hozás .jeltörölte ,a gabonavá­mokat. .1 . , . TUDJA ISTEN, MIT TESZ.. Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ im Eltéved az ember százszor a sötétbe, ha iránytűt nem tesz Isten a leikébe. Mert bár elménk gyakran fürkész, keres, kutat, nagyritkán leljük meg Istenhez az utat. Gyakran szenvedésünk a boldogság ára, azért teszi Isten lelkünket próbára. S bár emberi ésszel megérteni nem lehet, azt bünteti Isten gyakran, akii szeret. Miként csak tűz edzi tisztára a vasat legtisztább a szív mit fájdalom hasogat. S jó, tiszta és nemes csak oly lélek lehet, mely fájás tüzében égett már eleget. Ezért téged kérlek teremtő Istenem, engedj átrepülnöm múlton és jelenen. Mutasd meg a tisztább, szebb, eszményibb utat, f adj szárnyai lelkemnek, amely Téged kutat. Hisz', ha Te akarod, nem hiába várok, lelkem szárnyán tisztább uj világba szállók. Örök titkok titka, hogy élek, eszmélek: enyém bár a testem, de Tied a lélek. Azért hidalhat át távoli, múltat, jelent, s gyakran földdel köti össze a végtelent. Ránk zuhanhatnak bár sötét bus emlékek: Isten lámpásaként világit a lélek! Fájhat bár lelkűnkben a múlt sok emléke, kivirul százszor is lelkünk uj reménye. S bárha ezer gond nyom fájó szivet, vállat, megenyhül lassanként a sok sötét bánat. Bár ember nem tudja, hova vezet útja, hinnünk kell, hogv Isten annál jobban tudja. Bár mi nem tudhatjuk. Isten miért büntet: biztos bujkál bennünk valamilyen bűntett. Amikor átlépünk a szenvedés-körön, mindig bánat utján ér oda az öröm. Ha jó s rossz nem lenne, mit érne az élet? Szürkeségbe veszne tudat és eszmélet. a vendég felé követelő tenyerét, hogy a vendég sietve kap a pénztárcája után. A bolgár kormány, számolva ezzel az eshetőség­gel, azt tanácsolta a közönségnek, hogy ha a pincér ki­nyújtja feléje a markát, csapjon a kezére. Ez a legjobb módja annak, hogy leszoktassák a borravaló kéréséről. A szófiai sajtó naponta közli a “lejeplezettek” név­sorát, akik borravalót kértek vagy fogadtak el. A pel­lengére állítással azonban nem értek cél. A borravaló intézményét nem lehet kiirtani a Balkánról. 1850 körül a szabadkeres­kedelmi elvek teljes diadalt arattak Angolországban. Min­den vámot töröltek, csak igen kis vámtételek, az u. n. pénz­ügyi vámok maradtak meg. Beviteli és kiviteli vámokról több mint egy fél századon keresztül nincsen szó többé Angolországban. Angolország a szabadkeres­kedelmi politikával érte el, hogy árui majdnem az egész földkerekséget meghódítot­ták. Körülbelül 1871-ig An­golország majdnem verseny­társ nélkül áll a világpiacon. Franciaország gazdasági fej­lődése közel sem ilyen nagy­arányú, a veszedelmes ver­senytársak,. az Egyesült Álla­mok és a Németbirodalom csak 1871 után emelkedtek fel. Az angol történetírók egy­hangú megállapítása szerint az angol nemzet Viktória ki­rálynő uralkodása alatt érte el fejlődésének a csúcspont­ját. Viktória békés természe­tű volt, kitünően tudott alkal­mazkodni a viszonyokhoz. So­hasem szegült ellen a közvé­leménynek és birodalma azért fejlődött oly szédületes tem­póban hátvanhárom éves uralkodása alatt, mert nem állt semminek sem az útjában. A hatalmi politika 1871 után világszerte mindenütt jelszó, de a legtudatosabb hatalmi politikát mégis az angol nem­zet folytatta. Charles Dilke nevű angol köziró adta ki a 80-as esztendőkben a Greater >•■1: ; ;, • ; . \ •; v i H j i Britain (Nagyobb Britannia) jelszót. A brit '■hataífni polítikáriá'k legnagyobb -képviselője á Vifcd tória-kouszak alátt a*.portugál ■?SÍdó száttnateájSU r;jDi^ráríí, 1 ' Beacpnsfie'.d . loi-dja.1871-től 78rig .. eg.v.lyjytál.an Viktórui királynő mjmszferelnöKe. Mindent ■ elkövetet!, hogy Anglia' 'hátálmát,' birtokait hővel jé. Ő vétette föl Viktória királynővel .az India ésászára címet; Oroszország ellen meg­védelmezte Angolország, érde­keit, az egyiptomi kedivétől megszerezte a Szuezi csator­na-részvények többségét. Az angol hatalmi politika másik nagy képviselője Cecil Rhodes, a délafrikai gyarmat birodalom megszervezője. Rhodes egy szegénysorsu pap fia volt és egészségének hely­reállítása céljából ment le Dél-Afrikába. Ott tartózkodá­sa alatt fedezték fel Kimber­­ley-ben az első gyémántot és Rhodes szervezte meg az első gyémántbánya társaságot, amely rövidesen hatalmas vállalattá fejlődött. A 20-ik század első eszten­deiben Angolország befejezte a hóditást és igényei újabb területekre nemigen voltak. Gyarmatbirodalmait nagysze­rűen megszervetze. Már a szá­zad első felében elismerte az első dominionnak, Kanadának önállóságát. Később megala­kult az ausztráliai Common­wealth; dominion lett Uj- Zéland, majd a búr területek bekebelezése után Dél-Afrika. A dominionoknak saját parla­mentjük van, belügyi kor­mányzatukban önállóak, sőt még a gazdasági politikában is. A birodalomhoz az angol­szász szolidaritás, külsőleg pedig az uralkodó személye kapcsolja őket. A földkerek­ségnek közel egynegyed ré­szére kiterjedő birodalom a kormányzást illetőleg mesteri szervezet volt. A HALÁLFEJES ÜVEG Egy ezredorvós mesélte el ezt az esetet: Egy napon rájöttem, hogy a legényem alaposan dézs­­málgatja a likőrjeimet. Azt a módját eszeltem ki a vé­dekezésnek, hogy a kintha­gyott likőrös üvegekre halál­fejes címkét ragasztottam. A FESTŐI ORMÁNYSÁG j A délkeleti Dunántúlnak ez a kis darabja Ma­gyarországnak egyik furcsa vidéke., Bájos, színek­ben gazdag, termékeny terület. Már Fényes Elek megírja róla 1836—40-ben megjelent müvében, hogy “egyetlen nagy természetes kert”. Az Ormányság az ma is. A vándor előtt ötpercenként más tájrészlet bontakozik ki. Különös kis sziget ez: nyelve, szoká­sai, viselete egyedülállók ezen a dunántúli vidéken. Számos szavuk van, amelyeket a szomszéd falubeliek sem értenek. Szakemberek szerint feltűnő nyelvjárá­suknak a székelyföldi nyelvjárással való egyezése. Az Ormányság népi és nyelvsziget, akár a Göcsej és az Őrség. Neve baskir-kirgiz-turk-kun nyelven erdős domb­hátat jelent, ami rá is illik az egész vidékre. Bara­nya déli, drávamenti szögletében hosszan nyúlik el az Ormányság. Két nagyobb falut leszámítva, csak 40—80 ház van egy-egy községben. A táj egész terü­lete kereken 90,000 kataszteri hold, ennek majdnem a. fele nagybirtok volt. Negyvenöt halódó, színmagyar falutól áll ez a kis sziget, amelynek szomorú jellegzetessége: az egykerendszer. Szépséges, hangulatos tájképek váltakoznak: termékeny síkok jó bortermő dombokkal, bársonyos fíivü rétségek ritkás mocsári tölgyesekkel. Szinpom­­pás vizivirágok a tanúi, hogy itt valaha más med­rekben futottak a vizek; a Dráva például valamikor a nagyharsányi hegy lábát mosta. A nép — egy kisebb horvát folt kivételével — szinmagyar, református parasztság, szorgalmas, dol­gos, józanéletü, takarékos ,tiszta. Nagy művészei az idevalósiak a len és kender feldolgozásának. Érté­kes művészi képességek élnek lelkűkben, “színek, vo­nalak, lehelletszerü finom elgondolások tobzódó pom­pája”, if ja Kiss Gáza “Ormányság” cimü müvében. Dalköltészetük kimerkhetetlenül gazdag és színes. Arcuk szép magyaros arc, élénk barna vagy kék szemekkel. Keresztelői, esküvői, farsangi, aratási ün­nepeik és szokásaik érdekesek; költői, érzékeny lel­­kületre mutatnak. Gazdálkodásuk elsőrendű. Hires lótenyésztők. Hidegvérű lovaik hire az országhatáron túlra is el­ért. A gazdák tanulékonyak, telve kereskedői szellem­mel. Gazdaságukban igyekezhek minden újítást be­vezetni. Nem ritkáira betonos istállók és ólak. Házu­kat modernül építik; Elhagyják a régi, százados ház­építési rendszert, uj házaik már nem “talpas” rend­szerűek. A falu többnyire egyetlen, hosszú utcából áll, közepén a dombtetőn álló Istenházával. Népviseletük még rövid idővel ezelőtt is rend­kívül gazdag volt a díszítő elemekben. Ma tiszta fe­­férben járnak a nők és komor feketében a férfiak. Csupán a nők fejrevalója, a fékető színes még: égő­piros anyagból készült, pillangókkal, gyöngycsomók­kal, sodrott ezüstszálacskákkal (fiataloknál rózsák­kal), rezgőkkel, üveggömbös tűkkel, szalagdisszel. Hátul két, lefelé elálló széles szalag lóg le róla, ezek a fülek. Erre borul 35 éves korig a hosszú, széles fá­tyol, 35 éves koron túl meg a gyolcsból készült hát­ravető. A női viselet további részei a következők: az ümög, egy ingvállszerü, a fiataloknál fátyolsZövet­­ből (tilángli), idősebbeknél vapér (perkál) vagy gyolcsból, lenvászonból való ruhadarab, színe mindig fehér; továbbá a bikla vagy kebél, egy fehér anyag­ból készült, derékon fűző fölé ráncolt, fél lábszárig, érő, keletien bö szoknya, ötöt-hatot is magukra szed­nek ünnepnapokon. (Egy-egy nőnek 30—40 is van belőle. Fő szépsége ügyes ráncolása és ragyogó tisz­tasága.) Végül a kötény, amely fiataloknál szinpom­­pás hímzésekkel kivarrott darab, 50 éves komáknál fehér. A férfiak viselete a kerek, fekete posztókalapon kívül az ümög, amely derékig ér; nyakatlan, elől fűző tartja össze, a mellén kivarrások, a szegesek­nél finom tűzés díszíti. A gatya 2—3 szélből készült, alul kirojtozzák, elől és hátul ráncos, oldala sima. Ezt a viseletét már-már kiszorítja a fekete, úgyne­vezett magyar ruha. A fiatalság még nemrégen is szinpompás ruházatot viselt: a kiscsuha nevű dísz­ruhát, amely feszült a mellen és amelyet ércgom­bok díszítettek. Hordtak még kisbunda elnevezésű, hideg időjáráskor használt bekecsfélét is, ennek de­reka bevágott volt, alsó szélén, ujjain és nyakán prém dísszel. A suba ritkaság náluk, annál általánosabb a szűr, amelyet minden alkalommal viselnek. A szűr kivarrása igen tarka és művészi Ízlésű. legényem jól ismeri ezt á jelt, hisz mindig ott van mellettem az orvosi rendelőmben. Mé­regnek nézi, hát nem nyúl hozzá, gondoltam és most már nyugodtan hagytam kint az üvegeket. Egy este, mikor hazame­gyek, látom, hogy a zsivánv nagyot húz az egyik í'laská­­ból. — Hogy merészeled? — kiáltottam rá. Legényem •fancsali ábrá­­zattal felelt; — Ezredes ur , . . jelen­tem alássan . . . életunt va­gyok. 53 A Jó Pásztor Verses Krónikája

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents