A Jó Pásztor, 1959. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1959-06-26 / 26. szám

3. OLDAL A SZEBASZTOPOLI BÖRTÖNBEN A cári Oroszország iskolájába jártak Szovjet- Oroszország mai urai és zsarnokai. Ott tanulták meg a leckét: hogy akik a hatalom birtokosaival szembe­­szállnak, ellenkező, nem tetsző nézeteket nyilváníta­nak, azoknak a börtönben a helyük, vagy Szibériá­ban, vagy — újabban — Kazaksztánban és Mongó­liában. Milyen volt az élet a cár börtöneiben? 1910-ben az orosz duma (képviselőház) ülésén felolvasták a szebasztopoli börtönben sínylődött Lomatidze kép­viselő következő levelét: Nem először vagyok börtönben, nem először hal­lottam és láttam mindazt, ami a börtön falai mögött történik, de ami itt lefolyik, az annyira elüt a közön­ségestől, hogy az eseményekre emlékezve, megrémít a borzalom. A részletekig mindent el nem mondhatok, mert nagyon beteg vagyok. Fejszédülésben szenvedek s az irás nehezemre esik. De egyet mégis le akarok önöknek Írni: hogy mi módon és milyen körülmények között hajtják itt végre a halálos ítéleteket. Sokat akasztanak. Ittlétem alatt — múlt év má­jus óta — több mint 70 embert akasztottak. A vég­rehajtást most is várják 15-en, a halálos Ítéletet pe­dig 90-en s ezt csak egy ülésszakban. A kerszoni kor­mányzóságban az összes ügyekben a katonai bíró­ság Ítél, mert még mindig tart az ostromállapot. Az ügyeket Szebasztopolban tárgyalják, azért a halál­raítéltek mind ide kerülnek s itt hajtják végre raj­tuk a halálos ítéletet. Amennyiben az, elítélitek többsége közönséges bűnös, gyáván mennek a halálba, ‘térdeborulnak a hóhér előtt, elájulnak félelmükben. Sokan anyjukat hiyják segítségül. A halálos Ítéleteket a kórház udvarán hajtják végre, három méternyire az ablakomtól. Az akasz­tófát este hat órakor kezdik állítani egy fiatal kör­tefa alatt. Ettől az iődtől kezdve tessék mindazokat az irtózatos jeleneteket átélni, amelyek az ablakom alatt lejátszódnak s amelyeket szemlélni vagyok kénytelen. Tessék azután ily körülmények mellett nyugodni és aludni, hallani az éktelen szidalmakat, ordítást, zajt, a rendőrök cinikus megjegyzéseit. A halálraítéltek gyakran hónapokig várják az ítélet végrehajtását s minden éjjel rémülten arra gondolnak, hogy most őket viszik a bitófa alá. Ezért éjjelenként a legcsekélyebb neszre felugrálnak s az egész éjjelt álmatlanul töltik s csak reggelfelé vesz rajtuk erőt a kimerültség az idegek mérhetetlen fe­szültsége következtében s mint halottak rogynak össze s alusznak egész napon át. A legcsekélyebb zaj vagy lárma a folyosón — a felügyelő léptei, a kul­csok csörrenése elég arra, hogy felugráljanak s ék­telen orditozással költsék fel a fogház többi lakóit: Segítsetek! Segítsetek! — ordítják — fél akarnak akasztani! ... Az egész fogház felébred. A rabok elkezdenek lármázni, kiabálni, az ajtókat verni, dörömbölni . . . Valahol az egyik zárkában megkezdik a temetési in­dulót énekelni, a másik zárkából pedig búcsúztatót ordítanak. A fogház — a két év előtt történt robbanás kö­vetkeztében — még ma is ostromállapotban van. Ka­tonaság foglalja el a folyosókat a legkisebb zaj után ; a fegyvereket megtöltik s elhangzik a vezényszó: “Ha zajongnak — tüzelj!” Végtére kisül, hogy ma senkit sem akasztanak balérzetük csalódott. De most már aludni lehetetlen. A fogházfelügyelők kinyitják a zárkákat és helyre­állítják a csendet és a rendet — azaz verik a foglyo­kat kulcsokkal, puskatussal, kötéllel és hogy ne kia­bálhassanak, betömik a szájukat, durva szidalmak között elveszik tőlük a takarókat s a hitvány ágyne­műt, szappant, cukrot, dohányt. Végre bekövetkezik a nap, amelyen tényleg akasztanak. Ez észrevehető lesz már az est folya­mán, mert hozzák a koporsókat, amelyek száma után megállapítható, hány embert fognak az éj folyamán át kivégezni. Ezek után megjelenik a rendőrség — ingusok (kaukázusi nép), akik elfoglalják a fogház folyosóit és az udvart s már is hallható a dulakodás, orditás . . . ugylátszik, még nem tudták bekötözni a halálra szántnak a száját, amint szokták ... A ha­lálraítéltnek kinyitják a zárkáját s néhány ember azonnal nekiesik, mig egyik készen tart egy vánkos­kát, amellyel bekötözik a száját. Az elitéit is készen­létben van, küzdelem nélkül nem adja magát, csak­hogy semmi sem áll rendelkezésére, hogy védhesse magát s igy soká nem állhat ellent. Nem kiabál, csak tompa bőgés és hörgés hallatszik. Erre kalapács­­ütések jelzik, hogy a reákovácsolt lánctól szabadí­tották meg, de helyette kezeit hátrakötözik, úgy hogy vér tódul ki belőle, — megkötözik a lábait is és szüntelenül verik, vállra kapják s az iroda mel­lett egy sötét kamarában a padlóra dobják s ott fek­A JÓ PÁSZTOR Sikerült elintézni az ellentéteket Konrad Adenauer né­met kancellár (bal) és Ludwig Erhard gazdasági mi­niszter között. szik, mig a bitófát fel nem állítják és az államügyész s a bíróság tagjai meg nem érkeznek. Ekkorra a bitófa már készen áll — az én abla­kom előtt. A felügyelők cölöpöket és más alkatrésze­ket hordanak és a kórház folyosójáról visznek ki egy ládát, a ládára állítanak egy széket, amelyre az­után ráállitják az elitéltet; amint a hurok a nyakán van, elhúzzák a lába alól a széket s az akasztott a láda fölött kezd rugdalózni. Hoznak koporsókat s odahelyezik a bitófa mel­lé. Minden készen vän . . . Mint a fatuskót, úgy hordják oda az elitélteket, egy ingben, mezítláb. Reszketnek a hidegtől. Először leteszik a földre, azután feloldják nagy elővigyázat­­tal a kötelékeket, felszabadítják a lábát s talpra ál­lítják, de többnyire nem tud már lábán állani, támo­gatnak kell, hogy el ne essék. Most felszabadítják a száját, de ha szólani vagy ordítani akar — a “ma­sináját” fojtogatják kézzel s csak most jelenik meg a bitófa előtt az államügyész és olvassa fel az Íté­letet. Az egész fogház ezidőben nyugtalankodik és lár­máz, temetési indulót énekelnek, a katonák a folyo­sókba sietnek, veszényszavak hangzanak, hallgatást parancsolva. Mindez — azt hiszem — fokozza az elitéltben a vágyat az életben maradásra, élni akar, bármibe ke­rül is. Térdre esik, rimánkodik, odakúszik az ügyész­hez kezetlábat csókolni ... Az ügyész az orvos, a pap elfordulnak tőle . . . odébb állnak ... A fogház­felügyelők pedig hangosan, cinikusan mondják ne­ki: “Aha nem akarsz? — nem tetszik? . . . nem aka­­ródzik? . . . Közelit hozzá a hóhér s vállára teszi a kezét; az elitéit arcra esik. Most reá vetik magukat a fel­ügyelők, felemelik, de ő lábaival védelmezi magát és ordít és bőg . . . Óh, én még soha, de soha sem hallottam hasonló hangokat. Nem tudom, ki vagy mi bőghet igy, ebben. a bőgésben semmi emberi sin­csen, de állati sem, mert hát hallottam én, ha tehe­net vagy bárányt vágtak, disznót öltek, hogy hogyan bőgnek ezek, de ez? — ez valami különös valami más ... Még egypárszor megdolgozzák kötélvégekkel, odacipelik a bitófához, elvesződnek vele még egy da­rabig s azután ott lóg valami kötélen, nyújtózko­dik ... a többi elitéltek pedig nézik, állanak és meg­ismétlik mind ugyanezt . . . Az elítéltekkel való egyforma bánásmód itt oly szokássá vált, hogy egy anarchista-kommunista, va­lami Szinykov nevezetű, akit szintén halálra Ítéltek, a bíróság elnökéhez azzal a kéréssel fordult, hogy őt ne verjék az akasztás előtt, — maga részéről pedig azt ígéri, hogy szó nélkül megy a halálba, senkitől sem fog búcsút venni és senkinek sem fog ellenkez­ni. Az elnök megígérte és az Ígéretet — úgy hiszem — betartották. Volt egy másik eset: halálra Ítéltek egy bizonyos Szazonovot, aki jószágkezelője volt az ismert D. tár­caírónak s egyszersmind anyósának szeretője is, akit rablási szándékból megölt. Ez a Szazonov négy más halálraítélttel együt ült egy közös zárkában. Egy éjszaka felnyitották a zárkát s megneveztek hármat, akiket a kivégzés sora ért. De eltévesztették a sze­mélyeket a Szazonovnak estek egy másik helyett. Ma­gyarázni akarta, hogy nem ő a megnevezett, de ab­ban a pillanatban betömték a száját, földre teperték, kezeit hátrakötözték, néhány vaskos legény ráült s amig bilincseit lekovácsolták, — ütötték, verték és taposták. Vállukra kapva, bevitték az irodába, a mel­lette lévő sötét kamrában a földre dobták s ott hagy­ták éjjeli egy óráig. Egy órakor a bitójához vitték s csakis ott nyílt alkalma kijelenteni, hogy nem ő az, akit ma fel akartak akasztani. Csak most jöttek rá a tévedésre, visszarohantak a zárkába, kihurcolták az igazit s ki is végezték. Valami Focht nevű hagymázban fekvő beteget, magas lázban, öndulatlanul, egy ingben cipeltek a bi­tófához s felakasztották. Emellett azt hajtogatták, hogy ez szerencse volt rá nézve. Meglehet, hogy igy jobb volt neki, de rám nézve ez a kivégzés tette a legborzalmasabb benyomást. Megpróbáltam a korai lefekvést. Már hat órakor nyugalomba tértem s alud­ni igyekeztem, de hiába. Valahányszor a bitófa fel­állításához fogtak, a börtönőr bekopogtatott s fi­gyelmeztetett, hogy az ablakhoz ne menjek, mert meglehet, hogy lelőnek s “Ítélet nélkül küldenek a másvilágra.” Az állat sztárok előnyben A Life magazin címlapján nemrég egy gyönyörű orosz agár képe volt látható. Von Dess a kutya szépség neve. Tulajdonosa 75 dollárt kapott a képért. A kutya mellett Marilyn Monroe állott. De a magazinhoz érkező levelek ezrei mind a kutya iránt ér­deklődtek. Egy 750 fontos oroszlán egy könyvkiadó vállalat hirdeté­si kampányában vett részt és egy vadászkutya segítette si­kerre egy játékgyár kiállítá­sát. A választások előtt nagy kereslet van szamarakban és elefántokban. De még a bol­hákra is sor került. Pár hó­nappal ezelőtt egy televíziós állomás a Chateau cégtől 1000 bolhát bérelt. Az állatkölcsönzés dija at­tól függ, hogy milyen ritka az állat, milyen könnyen hül meg, mint lehet szállítani. Természetesen az is számit, hogy menlnyire van betanítva és mit kell csinálnia. Általá­ban a kölcsönzési dijaik órái 35 dollárnál kezdődnek, ha csak hirdetési fényképet ké­szítenek róluk. A legtöbbet a kis elefántok kölcsönzéséért fizetik, napi 800 dollárt. De van a Chateau ügynökségnek egy farkaskutyája, mely oly okos, hogy kézjelekből meg­érti, mit kívánnak tőle. Az ügynökség napi 225 dollárt kap a kutya szerepléséért. 1 Nagy hirdetési vállalatok­nak az a tapasztalatuk, hogy ha áru hirdetését valamilyen állattal mutatják, több em­bernek akad meg a szeme a hirdetésen. A hires Plummer ezüst áru és porcellán behozatali cég, amely csak a legfinomabb és legdrágább árut tartja, egy gyönyörű sziámi macskát használ karácsonyi hirdetésé­ben. Plummer szerint ez volt évek óta a legsikeresebb hir­detésük. Ha a kétlábú színésznek gyakran gondot is okoz mun­kát találni, annál kevesebb baja van a négylábú szereplő­nek. Vegyük például Lolát, a négyéves barnaszemü borz­­ebet. Lola a Li’l Abner cimü zenés vígjátékban, mely nagy sikerrel futott 693 előadást New Yorkban, heti száz dol­lárt kapott. Lola most az or­szágot járja ugyanazzal a da­rabbal, de közben a televí­zión is szerepelt. De Lola nem az egyetlen négylábú művész. A Broad­­wayn lép fel Mohamed El To­­mar 11 éves fehér ló a “Mu­sic Man”-ben; Athos, egy má­sik fehér ló, a “La Plume de Ma Tante” szereplője; Spee­dy, a daxli kutya “Look After Lulu” és Jordan, a penj “Rashomcn”-ban jelenik meg esténként. Egyre több állat, a szelíd kis cicától a félelmes kinézé­sű oroszlánig kap munkát a művészvilágban és a keres­kedelmi életben. A hirdeté­sek tele vannak állatokkal, kezdve a pálinkáig mindent árulnak. Egy new yorki “tehetséges állat” ügynökség több mint 100,000 dollárt forgalmazott, mely 25 százalékkal több volt, mint 1957-ben. Egy má­sik állatkölcsönző vállalat, a Chateau Theatrical Animals forgalma 1957-ben 65,914 dol­lár volt. Egy évvel később ez 101,174 dollárra ugrott. Az aratás nem volt mindig ilyen jó. A kereslet csak az utóbbi — Tavaly volt az első év, mely haszonnal zárult — mondta Mrs. Lorain D’Essen. Mrs. D’Essen 23 szobás new yorki házában annyiféle állat van, hogy Nóé is megirigyel­te volna. Van ott angol juhász kutya, délamerikai latna, au­sztráliai kenguru. Ezenkívül Mrs. D’Essenniek még New Jerseyben is van egy “tehet­séges állat” farmja. Mrs. D’­Essen itt irta meg hires köny­vét, “Kangaroos in the Kitch­en.” kiét évben növekedett meg. NYUGTALAN VILÁG TRIVANDRUM, India. — Kerala indiai tarto­mányban, amely szabad választás alapján jutott kom­munista kormányzat alá, a nép fellázadt a kommunis­ták ellen. Utcai harcokban többen életüket vesztették, tömeges letartóztatások voltak. MANAGUA, Nicaragua. — Somoza diktátor két heti harcban leverte a lázadást, amely a szegény népet meg akarta szabadítani a sokszoros milliomos Somoza család kizsákmányoló uralmától. CONSTANCA, Dominika. — A Trujillo diktátor megbuktatására törő lázadók rajtaütöttek egy katonai osztagon, mely egy truckon az országúton át hajtott, 'az összes katonákat lemészárolták. SANAH, Yemen. — Mialatt a yemeni imám (ki­rály) számtalan feleségével orvosi kezelésre Rómában tartózkodott, odahaza zavargások törtek ki a katona­ság körében, mert nem kapták meg zsoldjukat. A kom­munisták szitják a gyűlölködést. PORT-AU-PRINCE, Haiti. — Egy klubban, mely­be kormánytisztviselők és katonatisztek járnak, bom­ba robbant. Egy halott, húsz sebesült. Előző napon egy bombát dobtak a hadsereg főparancsnokának házába, egy a színházban robbant fel. BAGDAD, Irak. — Iraki katonák és kurd törzsek közt újabb véres összecsapások voltak a múlt héten. 30 katonát leöldöstek a vad kurdok, akiket a szovjet küldött az országba zavarcsinálásra. MADRID. — Julio Ceron Ayuso fiatal diplomata egyike a 150 ellenzéki agitátornak, akik általános 'sztrájkot szerveztek meg titokban a Franco kormány ellen és emiatt a rendőrség letartóztatta őket. HAVANA. — Miközben Fidel Castro miniszter­­elnök a televízió utján szólt népéhez, a városban há­rom bomba robbant. így volt ez azelőtt is: amikor Batis­ta volt az ur és a TV utján szólt népéhez, Havanában bombák robbantak. DURBAN, Dél-Afrika. — Zulu benszülöttek, több mint 30,000-en, nők vezetésével fellázadtak a kormány ellen, mert becsuktak több titkos sörfőzdét. A város 'utcáin véres összetűzések voltak a négerek és a rend­őrség közt, az első jelentések két halottról számoltak be, de valószinüleg több áldozata van a sörlázadásnak. Durbanban utoljára 10 év előtt volt lázadás, akkor a négerek az indiai kisebbség ellen izgattak és erősza­koskodtak. melyek selyemharisnyótól LONDON. — Elizabeth királynő kanadai és ame­rikai tartózkodása idejére az uralkodói jogok gyakor­lását átengedi anyjának, húgának és a gloucesteri her­cegnek. Bármely uralkodói aktushoz e három személy közül kettőnek részvétele szükséges. BONN. — Junius 16-án Nyugat-Németországban fellobogózták a kosmányépületeket az 1953 junius 16-i szovjetellenes lázadás emlékére. Junius 15 Nyugat- Németosszágban hivatalos ünnepnap. (Junius 16 egy­ben magyar emléknap is, Nagy Imre és Maiéter Pál meggyilkolásának emléknapja.) A fényképész alig voli képes a fényképezőgép lencséjébe belehozni azt az óriási em bértömeget, amely a Mamaroneck, N. Y.-i National Open Golf pályán Ben Hogan, hires golf játékos ütéseiben gyönyörködött. Emlékezzünk a régiekről színpadon, hirdetésekben szerepelnek nagy SIKERREL A NÉGYLÁBÚ KEDVENCEK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents