A Jó Pásztor, 1959. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1959-05-22 / 21. szám

4. OLDAL A Jó PÁSZTOR I Óliazai Híradó | A MUNKAHAJSZA DICSÉRETE ÉS AZ IZZASZTÄS TUDOMÁNYA BUDAPEST. — A Népsza­badságban' érdekes, szaksze­rűnek is mondható cikk jelent meg a munkaerő maradékta­lan kihasználásáról, a Detro­itiban Henry Ford által meg­alapított futószalag termelé­si rend előnyeiről. Azt Írja a cikk szerzője, egy Ágoston Éva nevű 'hölgy, hogy a ter­melés növelése ugyan első­sorban a technika fejlesztésé­vel érhető el, de emellett nem szabad megfeledkezni a mun­kahajsza által elérhető nagy nyereségről sem. Ezt úgy ér­ti a hölgy, hogy ha a munkás a napi nyolc órai munkaidő­nek minden egyes percét munkával tölti, többet tud produkálni, mintha perceket lustálkodással vagy pihenés­sel töltene egy és más okok­ból. Minthogy ez a fejtegetés élénken emlékeztet az elmúlt idők kapitalista termelési módszereire, a cikkíró hölgy természetesen mindjárt elöl­járóban leszögezi, hogy ami ő helyesel, az nem a “százszor elátkozott” kapitalista kizsák­mányolás, hanem azt jelenti hogy mindenki tudásának megfelelő munkával használ­ja ki teljes munkaerejét. A napi munkaidő nyolc óra nyolcszor hatvan perc, 480 perc; mind a 480 percet mun­kával kell kitölteni — ez a hölgy követelése, a teljes munkaerő kihasználása. Hogyan s miért szokott tör­ténni, hogy a munkás saját gyárában, bányájában (“Tiéd a gyár, magadnak dolgozol!) nem dolgozza le maradéktala­nul a napi 480 perc munka­időt? Ezt megmagyarázza x Népszabadság cikkírója és eközben érdekes dolgokat árul el. Adjuk át tehát neki a szót: — A munkások folyamatos munkája általában függ a rendszeres anyagellátástól. A bányász munkáját akadályoz­za, ha nincs üres csille, ha nincs ócskavas; a szerelő is m^’gelődik, iha akárcsak egyetlen alkatrész hiánya késlelteti munkáját. Nagyon sokszor előfordul hogy ilyen vagy olyan okból állni kényszerül a munkás. A Híradástechnikai Gyár mikrohullámú gyáregységé­ben például az év elej én a sze­reidé 25 embere lézengett na­pokig munka nélkül, mert de­cemberben, az évvégi hajrá­ban, nem készítették elő meg­felelően a januári termelést nem szervezték meg a folya­­,-matos alkatrész- és tekercs­­-ellátást. Hasonló volt a hely­zet a Danuvia Szerszámgép­­gyár szereldéjében is: itt szintén az évvégi “mindent bele” hangulat okozott — szerencsére “csak” öt szere­lőnek — nehány napos janu­ári bosszúságot. Népgazda­sági szinten az a legnagyobb baj, hogy nincs gyár, de még műhely sem, ahol csip-csup időveszteség ne keletkeznék naponta műszaki vagy szerve­zési okokból. Nézzük például a munka­napfényképezés adatai a Da­nuvia néhány másik üzemé­ben : a motornyeregkészitc üzemben öt perc az 1. üzem aluminiumciklusán 19.2 perc, a motorblokk-szereidében na­pi 37,5 perc munkásonkint a szervezési okokból adódó veszteség. (Anyagra, szállí­tásra várás stb.) Ha a napi 480 perc munkaidőből akár­csak öt perc a munkaidő egy százaléka vész kárba helyte­len munkaszervezés miatt, ez országosan naponta 65,16C óra kiesést jelent a termelés­ből. Nézzük most meg néhány műhelyben, mit jelent szá­mokban a munkafegyelem lazasága. A Budapesti Kábel- és Mű­anyaggyárból két időszak munlkanapfényképezési ada­tai állnak rendelkezésünkre. Az első adat 1958. szeptem­beréből való. Az üzem 49 megfigyelt dolgozója a hónap 26 munkanapján összesen 1911 órát nem dolgozott. Na­ponta és fejenkint tehát kö­rülbelül 90 percet nem töl­töttek termelőmunkával. Hat óra helyett fél hétkor kezdő­dött a normális munka az üzemben. Két órakor pedip már a gyár kapujában bélye­geztek a dolgozók. Persze, előtte megfürödtek átöltöz­tek, s ezért már negyed kettő­kor abbahagyták a munkát. A többi idő napközben ve­szett kárba. Feltűnt, hogy mindezek ellenére a műhely átlagos teljesitménye 114 szá­zalék volt. A munkafegyelem lazasága tehát a normák laza­ságából adódott. Mit tett a gyár vezetősége? Január else­jén körülbelül 16 száazlékka' megszigorította a normákat 60 perccel növelte a követel­ményeket. * * * Ilyen és hasonló visszássá­gokról ir tovább a cikkirónő. azután rátér arra, ami a cikk gyakorlati célja: hogyan le­het e bajbkon segíteni, hogyan lehet a munkást napi 480 perei munkára szorítani ? Itt a recept, a csalhatatlan mód­szer: A munka helyes meg­szervezése, a munkafegyelem megszilárdítása, m e ggyőzés, munkaverseny, a “lógás” megakadályozása. Tehát: Versenyre fel, éljen a napi 480 perces megszakitásnélkü­­li munka, hurrá! Az ilyesmit Lenin az “iz­zasztás tudományos módsze­rének” nevezte. NÉPIDEM0KRATIKUS EGYVELEG FELEDÉKENYSÉG A budapesti Népszabadság “Szót kér az olvasó” cimü ro­vatban egy pesti elvtárs leve­lét közli, amelyből idézzük a következő részeket: Nagy érdeklődéssel figyeh IVenark, i\. .1. Úgy amerikai, mini európai gyógyszerekei olcsón, gyorsan és biziosiiva küldünk: MAGYARORSZAGBA és a iöbbi országokba. RÁLÁSSA JÓZSEF óhazai és amerikai okleveles gyógyszerészhez 1158 CLINTON AVE. (Irvington Center) IRVINGTON, N. J. Phone: ES 4-7622 tem nemrég az orosz kommu­nista párt 21-ik kongresszu­sát. Az a határtalan bizako­dás, amely a beszámolókból s a felszólalásokból kicsendült engem is magával ragadott. Tizenötmillió lakás és hét év alatt a Szovjetunió ipara, me­zőgazdasága nemcsak utoléri, hanem túlszárnyalja a világ legfejlettebb kapitalista or­szágait ! Nagy dolog ez. Ilyen tervet csak az a nép tűz­het maga elé, amely békét akar. Jól emlékszem, hogy 14 év­vel ezelőtt még lerombolt la­kóházak, lebombázott gyárak üszkös falai meredtek az ég felé,. Éheztünk, fáztunk. Ki volt, aki leghamarabb segít­ségünkre sietett? A szovjet nép. S 1956 őszén, amikor az ellenforradalom sötét felhői tornyosultak felettünk, akkor is a Szovjetunió volt az, aki a bajból kisegítette népünket. * Az elvtárs nem jól emlék­szik. Aki jól emlékszik, az emlékszik arra, hogy a felsza­badítás után a felszabadító Sztálin 300 millió dollár hadi­sarc fizetésére kötelezte a háborúban vereséget szenve­­dett magyar népet, a “Jaj a legyőzöttnek:’’ elv alapján. KÖZÉPOSZTÁLY Középosztálynak a nép kö­zepes keresetű rétegét neve­zik. Az ügyvédek közt min­den országban akadtak gaz­dagok és voltak szép számban szegények is, de az ügyvédi kar zöme a középosztálybx tartozott. Most a pesti Népszavában olvassuk: A 2-1959, III. 8. I. M. számú rendelet 1. parag­rafus 1. bekezdése alapján a bűnügyben kirendelt védőt egy-egy tárgyalásért 40 fo­rint dij illeti meg. Alig több mint ldollár — ügyvédi honorárium. Havon­ta 1500-2000 védelmet kell el­látnia a kirendelt ügyvédnek, hogy megkeressen annyit, amennyi a munkások átlagos munkabére. TÁVHAZUDOZÁS A pesti Népszava tudja, mi történt a messzi Tibetben. hogy ne tudná, hiszen a hiva­talos p r o p a g andaforrásból meríti értesüléseit. íme: Lhassában tömeggyülése­­ket tartottak. A gyűlések résztvevői lelkesen támogat­ták a Kínai Népköztársaság államtanácsának rendeletét, elitélték a tibeti lázadókat, él­tették Tibet népének újjászü­letését. Az utóbbi napokban több tibeti városban hasonló gyű­lések voltak. Jatungban a gyűlésen elha­tározták, hogy segítséget nyújtanak a népi felszabadí­tó hadseregnek. Ez nem uj, ezt már olvas­tuk 1956 őszén mindössze az­zal a külömbséggel, hogy most nem a magyar szabad­ságharc brutális vérbefojtá­­sáért hálálkodnak, hanem a tibeti nép brutális elnyomóit dicsőítik. EZ IS BAJ, AZ IS BAJ Budapest lakóinak sok nagy bajuk közül ez a kettő a legnagyobb bajok, egyik na­gyobb baj, mint a másik: Ott­hon nincs lakás és Ameriká­ba uj otthonba menni nem szabad. Tetézi ezeket a bajokat az, hogy a helyzetükön javítani próbáló embereket szélhámo­sok becsapják, üres Ígéretek­ért nagyobb összegeket csal­nak ki. Jellemző a helyzetre, hogy a pesti lapokban egy­szerre jelent meg a rendőrség következő két felhívása: Remetey László és Demmel József építészek padlás térbe­­épités, illetőleg lakáselvá­lasztás címén több embertől összesen mintegy százezer fo­rintot vettek fel. Vállalt kö­telezettségeiket nem teljesí­tették, a pénzt elköltötték. A rendőrség csalás büntette miatt őrizetbe vette őket. Akik még nem tettek felje­lentést,' forduljanak a XIII.­­ik kerületi rendőrkapitány­sághoz. A rendőrség csalás büntet­te miatt őrizetbe vette Bucs­­kó Kornélia budapesti lakost, aki utlevélszerzés címén több embertől összesen 15,000 fo­rintot vett fel és a pénzt el­költötte. A VI. kerületi ren­dőrkapitányság a még felje­lentést nem tett károsultak jelentkezését kéri. HALLOTTA MÁR . . .? . . . hogy a 'washingtoni Lincoln emlékmű, mely 1922- iben épült, csaknem három millió dollárba került. HOL A B0LDAGSAG MOSTANÁBAN ÓHAZAI LEVELEKBŐL . . . Én igen szomorú órá­ban születtem és igen keser­ves napokat élek bizony, mi­kor 88 éves özvegy vagyok, egy 9 tagból álló családban tartózkodom. Mig bírtam, vé­res ostorral ettem kenyerem, egy talpálatnyi földem sin­csen és még mellé segély alá sem vettek fel. Amely csa­ládban tartózkodóim, a kedves családapának a lábát elrúg­ta a ló. a kedves jó család­anya pedig ágyban fekvő be­teg ... A legn agy óbbik gye­rek 14 éves fiú . . . Minden jaj de nagyon drága egy ilyen nagy családra . . . bői. Én sokat rimánkodtam, hogy adja ide nekem is azt a címet, hogy irjaík én is levelet. Ezek után az én (barátnőm el­lopta az édesanyjától nekem a címet, mert nagyon megsaj - nált, hogy olyan rongyosak vagyunk és igy írom ezt a pár sort. Ezt a levelet egy hé­tig írtam, hogy mit is és ho­gyan kezdjem meg a pana­szaimat ... Az édesapám nem tűid dolgozni, a kezei, lábai mind bénák a sok lázastól, földünk nincs és odajárt dol­gozni és nagyon megfázott, édesanyám is mindig beteg. . . . . Igen szóim íru részbe ré­szesültünk családostul együtt. A férjem az állami gazdaság­ban dolgozott 10 évig és ott dolog közben emeléstől olyan balesete történt, hogy érpat­tanás lett a szemében és már két éve nem tud dolgozni, sem­mit sem tud keresni úgy, ahogy kellene. Hatan va­gyunk, három gyermekem van, kislány mindegyik . . . * ... Én egy teljesen árva lány vagyok, apátián, anyát­lan. Az édesanyám 1944-ben halt meg, az édesapám oda­­maradi a háborúban . . . Még eddig iskoláta jártam, most 17 éves vagyok, nem nagy növésű, hiszen az élet nagyon megsodort. . . * . . . öten vagyunk testvé­rek, én vagyok a legidősebb közöttük, mind lányok va­gyunk. Dolgozni még nem tu­dunk, nagyon rongyosak va­gyunk, nem is sokat jártunk az iskolába, mert fáztunk és rongyosok voltunk és a többi gyerekek mindig csúfoltak, hogy mi mindig rongyosan mentünk az iskolába. Egyszer az egyik iskolatársam kimond­ta nekem, hogy nekik azért van szép és jó ruhájuk, mert ők kértek nyugati országok-CSALÓDOTT BÉICIS. — A methodista me­­nedűkhiáiz második emeleti ab­lakából leugrott és súlyos sé­rüléseket szenvedett Sugár Róza 18 évési leány, aíki a sza­badságharc napjaiban elhagy­ta az országot, hogy kint jobb életet kezdhessen. Die remé­nyeiben csalatkozott. A sze­rencsétlen magyar leány , tra­gédiája jó hír a Volksstimme cimü Ikcmirniunista lapnak, mert alkalmat adott arra, hogy, mint már százszor tet­ték, megint az osztrák kor­mányt tegyük felelőssé ma­gyar menekültek balsorsáért. Azt írja a kommunista lap, hogy az osztrák kormány “esztelen és embertelen” poli­tikája okozta a magyar leány tragédiáját, azzal, hogy me­ne diákjogot t adott az akikor 15 éves leánynak. A Volks­­istimme persze megfeledkezik arról, hogy Kun Béla bukása után is Ihasonlókiéipipen visel­kedett az osztrák kormány és akkor a kommunistáknak ez ellen nem volt kifogásuk. Hbuessze LAPUNKAT! A felső képen lévő 8 heies kisfiút 5 éves bátyja leejtet­te. Tony eltörte lábát. A 2 éves Charles Elwell 3 eme­letről esett le beton talajra. Csak karcolásokat szen­vedett. Jó, ha ezt is tudjuk KÉRDÉS: Voltak régen is olyan vérszomjas zsar­nokok, mint Sztálin? FELELET: Voltak. A történelem sok kényur ke­gyetlenségéről tud. Legyen elég egy példa: Mithrida­­tes Eupátor, Pontus királya. Pontus a római világbirodalom idején független királyság volt Elő-Azsiában, a mai Törökország terü­letén. A Krisztus előtti első században Mithridates Eu­­pator (vagyis Jóságos Atya) volt Pontus királya. Mü­veit ember volt, görög anyanyelvén kivül még húsz nyelvet beszélt. Huszonöt éven át háborúskodott a ró­maiak ellen, sokszor győzött, végül vereséget szenve­dett. A keleti kényur-tipusa volt, nem.'ismert irgalmat. Első rémtette volt, hogy, miután meghódította1 Elő- Ázsiát, lemészároltatta' az ott talált összes rómaiakat, férfiadat, nőket és gyermekekét, összesén 80,000 em­­bért. A kegyetlenség, az emberi élet semmibevevése ha­gyomány volt a családjában. Amikor Mithridates 12 éves volt, az anyja meggyilkolta az apját. 14 évés ko­rában az erdőkbe menekült, mert attól félt, hogy az anyja őt is elteszi láb alól. Amikor hét'évvel később visszajött Szinope fővárosba és átvette az államhatal­mat, börtönbe vetette az anyját és feleségül vette test­­vérhugát. Aztán legyilkoltatta a fivérét, unokáöccsét és amikor rájött arra, hogy a testvére, vagyis a király­néja, meg akarta mérgezni, megölette őt is. Hasonló sorsra jutott sok barátja és sok gyermeke, akiket nagy­számú ágyasai szültek neki. Hosszú élet jutott neki osztályrészül, aminek ma­gyarázatát a régi irók abban találták, hogy mindennap egy adag mérget és egy adag ellenmérget vett be, mi­által szervezetének ellenállóképessége fokozódott. 68 éves korán túl (ami akkor magas életkor volt), még so­ká élhetett volna, de amikor Itália meghódítására ké­szült és csapatai hűtlenek lettek hozzá és átpártoltak pártütő fiához, öngyilkos lett. Thales görög bölcs azt mondta: “Diktátoroknak rövid az életük”. Mithridates és Sztálin hosszuéletüek voltak — kivételek megerősítik a szabályt. nasser Ébredése Nasser egyiptomi-sziriai diktátor, aki az. arab vi­lágba beédesgette a szovjetet, egyre láthatóbban mu­tatja a kiábrándulás jeleit. Egy munkás gyűlésen ilye­neket mondott: “Az oroszok félre akarnak vezetni bennünket . . . akaratunk ellenére befolyásuk alá akarnak keríteni minket ... Az arab országokban működő kommunista pártok belső ellenségek . . . Tito nehézségei a szovjet­tel abból támadtak, hogy Tito nem hagyta magát bele­erőszakolni a szovjet hatalmi körébe ... A Tito-Sztalin ellentét megmutatta, hogy az oroszok nem elveikért, ■ nem a kommunizmusért harcolnak, hanem uralmukat ki akarják terjeszteni más országokra ...” Nassert nyugtalanítja — nem ok nélkül — az, ami Irakban történik. A Kassem kormány tavaly megdön­tötte a királyságot 'és most aláaknázza saját forradal­mát azzal, hogy a kommunistákat erősiti, mondta Nas­ser. A kommunisták helyet követelnek az iraki kor­mányban, főleg a fegyveres erőt, a rendőrséget és a katonaságot szeretnék magukhoz ragadni, “népfron­tot” propagálnak, hogy aztán úgy végezhessenek Kas­­semmel, ahogyan Rákosi, a szalámiszeletelő, végzett Nagy Ferenc koalíciós kormányával. PÁRTOLJ! HIRDETŐINKET Kansasban nagyerejü szél levitte több ház tetőzetéi.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents