A Jó Pásztor, 1959. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1959-04-17 / 16. szám
8. OLDAL A Jó PÁSZTOR Husvét után harmadik vasárnap EVANGÉLIUM Szent János 16, —16—22 Még egy‘kis idő és már nem láttok engem és megint egy kis idő s megláttok engem, mert az Atyához megyek. Mondák tehát némely tanítványai egymásnak: Mi ez, amit nekünk mond: Egy kis idő és nem láttok engem és ismét egy kis idő és megláttok engem, mert az Atyához megyek. Mondák azért: Mi az, amit mond: egy kis idő? Nem értjük, mit beszél. Észrevevé Jézus, hogy kérdeni akarják őt s mondá nekik: Efelől tudakozódtok egymást között, hogy mondottam: Egy kis idő és nem láttok engem és ismét egy kis idő és megláttok engem? Bizony, bizony mondom nektek, hogy ti majd sirtok és jajgattok, £ világ pedig örvendeni fog, ti majd szomorkodtok, de a ti szomoruságtok örömre fordul. Az asszony, midőn szül, szomorúságban vagyon, mert eljött az ő órája, mikor pedig megszülte a gyermeket, már nem emlékszik a szorongatásra örömében, hogy ember született a világra. Ti is most ugyan szomorúságban vagytok, de majd ismét örömötöket senki sem veszi el deni fog szivetek, és örömötöket senki sem veszi el tőletek. SZENTBESZÉD Krisztus Urunk feltámadása után 40 napig még a földön időzik, többször megjelenik apostolai körében, hogy őket tanítsa és előkészítse a nagy munkára, a krisztusi tanoknak hirdetésére, másrészt pedig hogy megbékéltesse őket azzal a gondolattal,' hog} távozik körükből és hogy egy időre magukra maradnak. Amidőn Krisztus Urunk bucsuzkodik, komoly figyelmeztetéseket is ad apostolainak. Különösen arra a nagy igazságra hívja fel figyelmüket, hogy £ boldogságukat ne keressék e világon, mert a föld nem az igazi boldogság helye; akik egykoron el akarják nyerni az igazi boldogságot, azoknak a földi életben szenvedniük, fáradozniok, küszködniük kell. Könny és sirás, küzdelem és szenvedés, nélkülözés és nyomor, ez volt a sorsuk jobbára az apostoloknak s az a sorsa ma is szinte minden igaz embernek. “A világ pedig örülni fog.” Mialatt a jók, az igazak szomorkodnak, a világ fiai örvendenek, vigad: iák. Mindig megvolt a bántó s kegyetlen külömbség :i jók és a rosszak'sorsa között, mindig megvolt az, logy a gonoszoknak látszólag jobb sorsuk volt a föl-! Jön, mint a jóknak, de talán még egy idő sem igazolta Krisztus szavait fényesebben, mint a mai idő: “Ti majd könnyeztek és sirtok.” Valóban, az embernek kétségbe kellene esnie a szomorú jelenség fölött, hogy a rosszaknak földi szempontból véve jobb a sorsuk, mint a jóknak, ha az ember nem tudná azt a nagy igazságot, hogy mindez csak “egy kevéssé” tart, ha Krisztus Urunk nem mondta volna azt is: “De a ti szomoruságtok örömre fordul és örömeteket senki sem veszi el tőletek!” Ámde, amikor Krisztus előre figyelmeztette apostolait, s apostolaiban bennünket is arra, hogy a földön kereszt vár a jókra, s hogy a jó Isten azokat, akit szeret, próbára teszi, ugyanakkor azt is megmondta, hogy mindez csak egy kevéssé tart, a kereszt után ott van a győzelmi zászló, a Nagypéntek után a Husvétvasárnap, a halál után a feltámadás. A világon mindez csak kevéssé tart. És ha egyszer eljön az emberért a halál, hát akkor ugyan mit használ a vagyon és a nagy hang, mit használnak az előkelő rokonok? Senki, semmi nem szabadit meg a haláltól, mindez akkor már semmit sem használ, sőt ellenkezőleg, mindez akkor csak vádló gyanánt lép fel az ember ellen . . . A halál után a szegény Lázárnak rongya többet ér, mint a dúsgazdagnak minden aranya és ezüstje; a halál után egyetlen egy könny többet ér, mint a földnek minden vidámsága. Az igazaknak az a krisztusi ÍGÉRET szolgáljon erősségül és bátorságul, hogy bár most ugyan szomorúságuk van, de az csak egy kevéssé tart s azután — mint Krisztus mondja — meglátlak titeket és örvendeni fog szivetek s örömeteket senki sem veszi el tőletek. Szívleljük meg Krisztus Urunk szavait, és ne futkossunk az után az öröm után, amelyet a világ ad, de a halál elvesz, hanem keressük azt az örömet, amelyet Krisztus Urunk ad és amelyről azt mondja, hogy; “azt az örömet senki sem veszi el tőletek!” SARKI Mü BOLYGÓ Californiai kísérleti állomásról felröppent a magasságba a második Discoverer mübolygó és kering az északi és a déli sark közt. A bolygó hegye — szakkifejezéssel : orra — elválik röptében és repülőgépek, ha kedvez a szerencse, elkapják. Ennek nagy jelentősége lesz a jövőben, amikor mübolygók orrában egeret, majmot, majd embert helyeznek el és visszahoznak a földre. Alphonse Woodall, clevelandi néger, aki a muli nyáron viziskivel és sárkányszerkezeiiel moiorcsónakvcniaiással álrepülie az Erie tavai, nemrégen megkisérelte görgőkkel ellátott skivel a szárazföld fellett! vitorlázást. Autóvontatással felszállt, de a leszálláskor lábát törte. Barátai elhagyták ellenségei meg in«kia telték — Minden múlandó ezen a világon, egyedül csak a hit maradandó! Ezen szavak hangzottak el Aranyszáju Szent János ajkáról, aki ezen történet idejében Konstantinypoly. püspöke volt. A nagy templomot megtöltötte a hívők nagy serege és mindenki lélegzetvisszafojtva figyelte az agg püspök szavait. A székesegyházat szétpattanásig túlfeszített idegesség töltötte be. Egyszerre hirtelen, mintha láthatatlan kéz csinálta volna, az a függöny, mely az oltárt eltakarta, lassan szétvált és az Ur asztala előtt, lenn a földön egy összegörnyedt emberi alak lett láthatóvá. Pfcym^ember kit mindenki ismert és akinek neve Eutropius volt. A 399-ik év egyik vasárnapja volt. Konstantinápoly lakossága avval a gondolattal ébredt, hogy véres boszszut kell állni pyy férfin és ez a férfi nem volt más, mint Eutropius. Ez az ember rabszolgának született, akit sorsa Arcadius római császár mellé vetett. Az eszes rabszolga behízelegte magát a császár bizalmába, aki gyenge elméjű és élvezeteknek élő ember volt. A ravasz Eutropius okos taktikával lehetetlenné tette vetélytársait és annyira megerősödött, hogy valóságos hatalommá vált a római birodalomban. Hogy ellenségeit teljesen tönkretegye és valósággal halálra üldözze őket, a császárral egy olyan rendeletet íratott alá, mely megtiltja a menekülteknek azt, hogy a templom oltalmát vegye igénybe. Eddigelé az egyháznak meg volt azon joga, hogy menekülteket oltalmába fogadhatott, ha gpndolta, hogy jogos ügyet védelmez és az egyháznak ezen jogát senkisem vonta eddigelé kétségbe. Eutropius volt az első, aki ezt a régi jogot eltöröltette a császárral. A rabszolgából hatalmas tényezővé emelkedett férfi, aki valójában a fél világot uralta, még az egyház jóindulatát is elveszítette. A megpróbáltatás napjai azonban nem maradtak el. Az történt, hogy Tribigild római hadvezér, aki Phrygia tartományba egy haderőnek volt a parancsnoka, több fize tést kért zsoldosai részére. Eutropius elég ostoba volt és megtagadta a hadvezérnek eme kérését. Tribigild erre forradalomba vitte katonáit és legyőzte azt a haderőt, melyet Eutropius küldött ellene. Amint a forradalmi mozgalom arányai növekedtek, a nyugtalanság is együtt nőtt vele Konstantinápolyban. Konstantinápolyt védő városi haderő parancsnoka, Gainas, végre arra az elhatározásra jutott, hogy csak abban az esetben tudja megmenteni Konstantinápolyt a pusztulástól, hogy a bonyodalom igazi okozóját, Eutropiust, elűzi és megfosztja hatalmától. így is történt. Eutropius megkapta a parancsot, hogy hagyja el a palotát azonnal, halálbüntetés terhe alatt. így a hatalmas ember lezuhant a semmiségbe, amihez hozzájárult még az is, hogy az élete sem volt biztonságban. A konstantinápolyi nép halálát követelte és azon a vasárnapon azzal az elhatározással tódult a nép* az utcára, hogy megöli a sok baj okozóját, az egykori rabszolgát. Utolsó menedéke a templom lehetett volna, de ezt a menedéket önn\aga vágta el maga előtt akkor, midőn azon törvényt hozatta, hogy a templom nem adhat többé menedéket az üldözötteknek. Mivel azonban nem mehetett máshová Eutropius, igy kénytelen volt mégis a templomba menekülni és az oltár mellett keresett menedéket. Itt találta meg őt Aranyszáju Szent János püspök. A fegyveres emberek egyre közelebb érkeztek a templomhoz és úgy látszott, hogy betörnek oda és megölik a gyűlölt Eutropiust. A püspök ekkor magához a császárhoz ment és kieszközölte, hogy a császár eltiltotta a katonaságot a templomtól. Azonban még a nép kegyelmét is meg kellett nyerni. Vasárnap tehát a templomba gyűlt a nép, hogy meghallgassa, mit mond nekik a püspök és ha nem lesznek a kijelentéseivel megelégedve, úgy Eutroniust' semmi sem menti meg a haláltól. Az agg püspök a vádlotthoz intézte szavait, aki az oltár mellett összegörnyedve térdelt: Hová lett az a pompa, mely körülvett téged, Eutropius és hová lettek hatalmas barátaid? Elmenekültek mellőled. Egyedül az egyház az, mely pártfogásba vesz: az az egyház, mellyel te oly szigorúan és érdemtelenül bántál . . . Azután a püspök a tömeghez fordult: — Tanuljatok ennek az embernek elrettentő példájából! Nem is sokkal ezelőtt ő volt a leghatalmasabb és vane ma valaki közületek, aki olyan nyomorult volna, mint ő? * Az aranyszáju püspök ékesszólása megrendítette a gyilkolásra összegyűlt tömeget. A szivük mélyéig hatottak a A püspök szavai. A szivek kezdtek megpuhulni. — Nem akarom én azonban az ő szerencsétlenségét kigunyolni — mondotta az ősz püspök, de meg akarom puhítani a ti sziveteket, hogy elégedjetek meg azzal a büntetéssel, melyet eddigelé már elszenvedett. A szónoklat hatása az emberek arcára volt Írva. Az Eutropius felé repülő pillantások» már nem voltak oly gyűlöletesek, mint azelőtt. — Ti azt mondjátok, hogy ez az ember háborút üzent az egyháznak. Igazatok van, de az egyház megbocsát neki még ezért a bűnéért is. Egyedül az egyház áll mellette, midőn niindenkLaz életét akarja elvenn^'NB!1'' inondjátök, hogy ő maga tette lehetetlenné a saját részére azt, hogy a templomban találjon menedéket. Ez is igaz, de ő már okult a saját ostobaságán* és a szerencsétlenség megtanitotta arra, amit eddigelé nem tudott . . . Majd tovább szónokolt í püspök és kérte a tömeget, hogy ne kívánja az életét en nek a nyomorult embernek. —- Rosszul vánt veletek — igaz az is. De, édes gyermekeim, a mai idő a könyörületességnek és nem az Ítéletnek az ideje. Mi könyörülni és nem bosszút állni akarunk. Az arany szavak elhalkultak. A tömeg hangtalanul kezdte elhagyni a székesegyházat és a, templom nemsokára üres lett. Az oltár fénye két alakra esett. Az egyik a térdeplő ember volt, aki megragadta a püspök kezeit és könnyek között mondott neki köszönetét. A másik a püspök volt, aki arcát az oltár magaslata felé emelte és hálatelt szívvel rebegte: — Kegyelmet kért ez az ember és kegyelmet kapott Általad. Tied a győzelem és dicsőség! Legyen áldott szent neved !' KEGYHELY MEGNYITÓ ÜNNEPÉLY A múlt héten megszólalt a Kegyhely kis csalogánya, vidám daliával (bájosan köszöntötte a Szűz Anyát, nekünk pedig eszünkbe juttatta, hogy közeledik a szép május, a sziüz Mária hónapja, melynek első vasárnapján délután 3 órakor a Szent Margit egyházközség rendezésében Misgr. Köller Endre vezetésével lesz a Kegyhely nyitási és azzal kapcsolatiban a szűz Mária koronázási ünnepély a koronázást a Szent Margit egyház iskolás gyermekei végzik. Ájtatosság után a test fölüdüléséről a Szent Margit egyháziközség asszonyai fognak gondoskodni. Az inaszakadtról nevezett vasárnap EVANGÉLIUM Szent János 5, 1—15 Az időben felméne Jézus Jeruzsálembe. Vagyon pedig- Jeruzsálemben egy fürdőtó* amely zsidó nyelven Betszaidának nevezteti, és öt tornáccal bir. Ezekben feküdtek a betegek: vakok, sánták, elszáradtak nagy sokasága, akik a vizhullámzását várták vala. Mert az Ur angyala időnkint leszállt a tóba és hullámzásba jött a viz; és aki először szállt 1# a tóba, a vizhullámzás után, meggyógyult, -bárminő betegségben sínylődött. Vala pedig ott egy ember, aki már harmincnyolc esztendő óta betegeskedett. Ezt Jézus feküdni látván és tudván, hogy már sok idő óta van igy, mondá neki: Akarsz-e meggyógyulni? Feleié neki a beteg: Uram, nincs emberem, aki, midőn a viz hullámzásba jön, engemet a tóba bocsásson, mert amíg én oda érkezem, más száll le előttem. Mondá neki Jézus: Kelj fel, vedd ágyadat és járj 1 És azonnal meggyógyula a napon. Mondák azért a zsidók a meggyógyulnak: Szombat vagyon, nem szabad felvenned az ágyadat; Feleié nekik: aki engem meggyógyított, az mondotta nekem: Vedd ágyadat és járj! Kérdék tehát őt: Kicsoda az az ember, aki azt mondta neked: Vedd ágyadat és járj? A meggyógyult pedig nem tudta, ki volt az, mert Jézus eltért ama helyen levő népseregtől. Azután Jézus a templomban találá őt és mondá neki: íme, meggyógyultál, már ne vétkezzél, nehogy valami rosszabb történjék rajtad. Elméne az az ember és hírül adá a zsidóknak, hogy Jézus az, aki őt meggyógyította. SZENTBESZÉD Nem ismerte még eddig az inaszakadt ember Jé zust, sem az ő hatalmát és ereiét, mivel sohasem látta őt. íme. Jézus egy szavával meggyógyította az inaszakadt embert e szavak kíséretében: Kelj fel, vedd ágyadat és járj. Amint Krisztus Urunk megparancsolta az inaszakadt embernek, hogy vegye fel ágyát, ez azonnal meggyógyult és félvévé ágyát és járt. Mindez pedig szombaton történt; azért a zsidók egész nyíltan szemére vetették a meggyógyult embernek, hogyan merészelte a szombatot megszegni. Abban az időben a zsidóknál szombaton tiltva volt minden munka, különösen a teherhordozás. Krisztus ennek dacára az általa szombaton meggyógyított embernek az ellenkezőt parancsolta. Tette ezt részint azért, mivel meg akarta mutatni a zsidóknak, hogy ő a szombat Ura s ezért annak törvénye alól felmentvényt adhat: részint pedig azért, mivel a mózesi törvény által tiltott munka szolgai munka volt, nem pedig jámbor és istenes cselekedet. Később a templomban találta Jézus a meggyógyult embert és igy szólt hozzá: íme meggyógyultál, már ne vétkezzél, nehogy valami rosszabb történjék rajtad. A betegség tehát az inaszakadt ember bűneinek büntetése volt. íme, bűnei s ezeknek büntetése neki már megbocsáttattak, ámde vigyáznia kell, hogy ne ismétlődjenek. Ez a példa lebegjen lelki szemeink előtt. Kerüljük a bűnt és a vétket. Ha pedig ősszüleink eredeti vétkének az egész emberi nemre kiható súlyos következményei folytán vétkezünk, siessünk a gyóntató székhez, ahol őszintén tárjuk fel a lelki állapotot, vékeink alól a feloldozást megkaptuk, keljünk fel a tétlenségből és a jó cselekedetekben előhaíadni törekedjünk. Miami aquariumában látható ez a furcsa hal, a 14 láb hosszú orral rendelkező kardhal.
