A Jó Pásztor, 1959. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-09 / 2. szám

A JÓ PÁSZTOR 3. OLDAL Mátyás király másik asszonya Irta: SURÁNYI MIKLÓS Gyönyörű őszi hajnal volt, a levegő édes, titokza­tos illatokat hozott a mezőségek felől és úgy simogatta Mátyás arcát, mint az édesanyja keze. A király azon­ban nem vett észre semmit a reggel enyhe derűjéből. Mélyen elérzékenyedve és szomorúan elgondolkodott. Oda gondolt, ahová készülődik. A Nyékfalunál ketté­ágazó ut végén, a nádorhegyi erdő között, szőlőtőkék és gyümölcsösök zöldelő koszorújában búvik meg Borbá­lának, a boroszlói asszonynak márványból épült, ki­csiny nyári palotája. Ö maga épitette neki. Néhány év­vel ezelőtt e helyen régi római villa alapzatára bukkan­tak a pálos szerzetesek tudós régiségbuvárai. Akkor el­határozta, hogy uj életet teremt a nemes márványro­mok fölött. Azóta sokszor látogatja a csendes, békés, árnyas majorságot. Fia, egyetlen, féltett, drága János fia anyját keresi fel ott, a boroszlói aszonyt, akit a tün­döklő, a titokzatos, a szépségében és gonoszságában fé­lelmetes másik, a nápolyi asszony oly engesztelhetet­lenül gyűlöl. A nádorhegyi utón már oly melege lett Mátyásnak, hogy ledobta prémes felöltőjét és a lova nyakába terí­tette. Körülnézett. Még nem látta Borbála házát. A hegy szelid lejtőjén parasztok szőlőjüket kapálgatták. Megszólított egyet: — Hogy megy a munka, öreg? — Az Isten segítségével, — felelt amaz és aláza­tosan leemelte hegyes báránysüvegét. — Ha a szőlő be­érik, vidám telünk lészen az idén. Ejnye, de csinos egy állat! Ez a dicséret Mátyás magas, csontos, fényesszőrü berberménjének szólt, mely mozdulatlanul állt ott, mint barna bronzszobor. A paraszt a lovat nézegette, a király jókedvre de­rült. — Volt-e kend katona? — kérdezte a kapást. Az öreg magyar arcára hirtelen méltatlankodó gőg telepedett. Köpött egyet oldalt, aztán féloldalt fordul­va, odapislantott a kérdezősködő felé. — Hogy én ne lettem volna? Hát Jajcánál ki volt a király seregében? Hát Nándorfehérvárnál ki aprítot­ta a törököt, mi? Hát ki kapta ezt a fene kopj a szúrást.? Az öreg egyszeriben lehúzta válláról az ingét és megmutatta bordái között a mélyen hegedt, széles, fé­lelmetes lyukat. A király hosszan nézte a vénségében is daliás, csontos parasztot. — Hát ismeri kend a királyt? — kérdezte. — Húsz éve nem láttam. Akkor még bajusztalan suhanc volt őkelme is. Az ám. Meg már el is felejtettem, hogy milyen volt a képe. De azért^ezer közül is rögtön ráismernék. A paraszt kihivóan nézett Mátyás szemébe. A ki­rály egy ideig elnézett a felkelő napba és meg sem hu­nyorította a szemét. Nézett merően, mint a sas, akinek szemét nem vakitja sem a dicsőség, sem a szerelem, sem a szenvedélyek fényes égi napja. Emberfeletti nyu­galom, biztonság sugárzott le mozdulatlan arcáról. A paraszt szájtátva nézte a lovast. — Ez már aztán ló, — fakadt ki végre zavartan és megsimogatta a paripa selyemfényes nyakát. Mátyás lassan megindult az utón. A paraszt leha jolt és kapáját belevágta a földbe. A király a villa kapujánál leugrott lováról és gya­log ment be a boroszlói asszony házába. A major már ébredezett. Az udvarban csőszök, mezőőrök, juhászok, vincellérek és belső szolgálatot te­vő női cselédek szedelőzködtek. Az idegen láttára bam­bán bámészkodtak. Az oszlopos tornác ajtajában, hófehér reggeli tuni­kában, amely magas alakját tetőtől-talpig eltakarta, ál­mos szemmel, gondterhes arccal megjelent a bor oszló asszony. Ahogy Mátyást megpillantotta, elsápadt, fel­­sikoltott és zavarában féltérdre ereszkedett. Mátyá gyengéden felemelte őt és betámogatta a lovagterem hűvös, szellős szobájába. — Hát bizony, régen nem jártam itt, galambócs karri. A király hangja lágy volt és behizelgű. Borbála szeméből szivárgott a könny. — A fiam, ó én gyenge, édes kis árva magzatom Mit csinál a fiam? Nem tudott egyebet beszélni nagy boldogságában Sokáig ülték igy, néma, elfogod ott gyengéd szere tetben. A király a kis Korvin János arcvonásait kereste anyja megfonnyadt, fakó ábrázatában. — A szeme az én apámé, az orra az enyém, a hóm loka az édesanyámé. A termete, szegényke, a sánta lábí senkié, az egész gyermek mégis anyjára hasonlit, sza kasztott az anyja, — gondolta apai ellágyulással. — Jánosra királyi jövő vár, — szólalt meg aztán önkéntelenül, vagy talán azért, hogy örömet szerezzen az anyjának. Ó, János máris fejedelemségek ura, neki adom Bécset, egész Ausztriát. kőbán. Legutóbb Wichita, Kan.-ban egy televíziós prog­ramot kezdett, amelyen öfte­res vállalkozó. előadták ötle­tüké., éi a legjobb ötleteket — a kereskedelmi kama'a volt a birálóbizolt ág — Gra­ham tőkével látta el. Robbanás áldozatai. — ICéí tűzoltó; akik mentési szolgálatot teljesítettek, a Lubock, Texasban levő kórházban vannak kezelés alatt. Sérüléseiket egy robbanásos tüzesei alkalmával szerezték, ahol négy ember ve zieiie életét és 188 személy sérült meg. Baloldalon Cliff Jones, 40 éves, a jobbold lion Lewis Simmouns 44 éves tűzoltó lát­ható. A PRAKTIKUS APOSTOL WILLIAM L. GRAHAM SZERETI MAGÁT A KAPITALIZMUS APOSTOLÁNAK NEVEZNI William L, Graham, egy 47 ■éves . fürgeeszü és életerőtől duzzadó olajmdMomos inge­rülten elhárítja magától a di­cséretet, hogy ő bárkinek a jótevője. Igaz, hogy Graham, akárcsak a többi milliomos, kivette a maga részét a jóté­konykodásból, ami már szin­te társadalmi kötelezettség * i — Ó, én árva, beteg kis magzatom, — siránkozott Borbála. A király megsimogatta az asszony fejét. — Ö a leggazdagabb magyar. Annyi vára, bányá­ja, erdeje, rétje, jobbágya van, mint senkinek ebben az országban. Borbála sirásra fakadt. — Sántit-e még szegény? Mátyás nem is hallotta a kérdést. — Most jegyeztem el Sforza Blancával. Az a leg­gazdagabb menyasszony egész Európában. Jánost pe­dig a leggazdagabb embernek teszem az egész világon. — Ó, én gyenge, fehér virágszálam. — Neki szerzem az osztrák hercegséget, Dalmá­ciát, Zárát, olasz városokat, kikötőket. — Itt benn pedig ezer veszély, ellenség, gyűlölet fenckedik rá. — Ö lesz a magyarok királya. — Feleséged letépte őt az én anyai keblemről. Jobb volna neki itt, a nyéki hegyek között, édesanyja mellett. — Nem való ő ide. — Miért vetted el tőlem? — fakadt ki Borbálából i régi, heves, bizalmas szerető. — Ő a tied is, az enyém is, meg az egész országé. — Mindenkié? — Az egész világé! Tudod-e, Borbála, hogy nem messze vagyok a római császári koronától. — Szent Isten! — riadt fel a boroszlói poigárasz­­;zony, a szegény, korán elhervadt, nagy dicsőségében árvaságra és számkivetettségre jutott királyi szerető. — Az is az övé lesz! — kiáltotta Mátyás. — Jaj, szegény, árva, beteg fiam. — A szent birodalom császára lesz, Borbála, a fiad. Mátyás felállt és súlyos léptekkel mérte végig a házat. Aztán az ablakhoz lépett, ahonnan látni lehetett Budát. Ahogy ott állott mozdulatlanul, szemét össze­­auzva, száját keserűen összeharapva, haragosan, fenye­getően egy világot fenyegetve, Borbála is megrémült a királytól. Összegörnyedt, megcsuklott a hangja, ahogy könyörögni kezdett. — Felség, csak egy kérésem volna. Mátyás hátrafordult. Szomorúan nézte egykor ízép, ifjú, kívánatos szerelmesét és eszébe jutott fele­sége, Beatrice. A szép, a szellemes, a tündöklő, a go­­aosz. Ez itt a mezők megesett, letört, elhervadt lilioma, az anya, a szent, a mártír, amaz a félelmetes démon, a skarlátruhás fene vad, a tu ]világi titok ... — Nos, hát mi a kívánságod? -— kérdezte hir­telen. — Nincs nekem egyéb, mint hogy néha láthassam az én szegény, árva, beteg kis fiacskámat . . . és . . . — És? — kérdezte a király elérzékenyedve. — És a felségedet. Borbála leroskadt és keservesen zokogott. Mátyás megrendülve nézte. Sajnálta. A boroszlói asszony egyszerre felugrott. — Látni akarlak benneteket — kiáltotta fájdalom­tól elszánt, parancsoló, tehetetlenségéiben tajtékzó düh­­/el, — hogy ne csak az a nápolyi bestia találja benne­­:ek a kedvét. Aztán összezsugorodott és reszketve leste Mátyás szempillantását. . . . így volt ez mindig, valahánykor Mátyás a bo­roszlói asszonyt felkereste.. rr.erikai számára, de emberek százai, sőt ezrei vi­lágszerte az öt kontinensen nem ezért nevezek jótevőnek. Graham segíti őket üzleti vál­lalkozásaikban, lehetővé te­szi, hogy önálló üt.sák magu­kat. “Nem önzetlenül — te­szi (hozzá Graham sietve —­­hanem pro. it ért. Egyszerűen üzletember vagyok és válla­lok kockázatokat ott, ahol más nem meri vállalni. Válla­lom a veszteséget, de ha nye­reség van, akkor osztozni aka­rt k benne.” A világutazó Bárhogy legyen is a dolog, az öt világrész vállalkozó szellemű fiatal üzletemberei számára Graham majdnem csodatevő hatalommal rendel­kezik. Ha megérkezik például Indiába vagy Pakislanba, ér­kezésének hire villámgyorsan terjed el és mire szállodai szo­bájába ér, már levelek tucat­jai várják reménykedő üzlet­emberektől, akik kihallgatást kérnek tőle, hogy előadják ne­ki terveiket. G ruhámról gyakran Írják külföldön, hogy “egy egysze­mélyes amerikai segítő prog­ram.” És csakugyan vannak or szagok, ahol ez a Szeszélyes amerikai több. tökét helyezett el, többel segítette az üzleti életet, mint a hivatalos ame­rikai program. A profiton ki­­vül, amelynek fontosságát ál­landóan hangoztatja, egyet­len szempont vezeti: bizonyí­tani akarja az amerikai típu­sú szabad vállalkozást, a ka­pitalizmus előnyét. Az egyet­len jelző, amire büszke: “A kapitalizmus apostola.” Ezt az egyik iraki újság adta ne­ki, mielőtt a véres forrada­lom múlt nyáron ott kitört és elsöpörte a régi rendszert. Egy alkalommal még a szov­jet Pravda is érdemesnek tar­totta támadni és Graham ér­ié a legbüszkébb. Hogyan kezdődött? 1954-ben, amikor Graham­­nek “több pénze volt, mint amennyinek hasznát tudta venni”, világkörüli útra in­dult feleségével és hat gyer­mekével. Az útból azonban, ami üdülésnek indult, üzleti ut lett. Graham külföldön felfedezte, hogy “a tőkesze­gény országok egyik gyenge­sége a vállalkozási kedv hiá­nya.” Már azon az első utján — és azóta vagy hatszor jár­ta körül a világot — vagy fél­millió dollárt helyezett ki, 1000 dollártól 50,000 dollárig terjedő összegekben. Graham támogatására min­denki számíthat, aki meg tud­ja győzni, hogy egészséges üzleti ötlete van és csupán a , tőke . hiányzik vállalkozásá-Graham érdekes ügyfelei nulmányozná Graham üzleti partnereinek listáját, a világ legnemzetközibb névsorát ta­lálná. és' a legváltozatosabb foglalkozási ágakat. Van pél­dául egy tlhailandi, selyemher­nyó tenyésztő, aki villanyme­­legitővel gyorsítani tudja a selyemhernyók gubózását és ezzel a selyem term elést. Van egy teheráni szőnyeggyáros, aki rájött, hogy az értékes keleti szőnyeget géppel is le­het szőni, nemcsak lassú ké­zimunkával — amit lányok végeznek — és Graham hoz fordult segítségért. Van egy arab vállalkozó, aki tevehaj­­c "árok részére villanymotor­ral több és tisztább vizet húz az oázisokon és Graham tár­sa. Indonéziában egy olcsón előállítható, lábbal hajtott cséplőgépet finanszírozott. Ezek persze csak a színe­sebb, kiütközöbb példák és bizonyítani akarják, hogy Graham érdeklődése az üzlet iránt milyen sokféle és szer­teágazó. Mert kevésbbé .szí­nes : vállalkozásokat is. pénzel, mint cementgyárat Vietnam­ban vagy textilgyárat Marok-ÜTAZAS A FOLD KORÚI EGY PERC ALATT TUNIS. — Az állami főbiróság halálra ítélt kilenc férfit, akik összeesküdtek Bourguiba köztársasági el­nök meggyilkolására. Az elítéltek közül négyen külföl­dön tartózkodnak és igy csak akkor lehetne őket is fel­akasztani, ha önként hazatérnének, egyenesen a hóhér ölelő karjai közé. Még három vádlottat életfogytiglani börtönre, 30 vádlottat több évre Ítéltek el. BERLIN. — Súlyos csapás' érte a nyugat-berlini Szabad Jogászok Szövetségét: kiderült, hogy a szövet­ség gazdasági osztályának vezetője: Dr. Kurt Werner, aki mint menekült jött át családjával két év előtt a nyugati zónába, a keletnémet kommunista kémszerve­zet szolgálatában állt és valódi menekültekről informá­ciókat küldött a kommunistáknak. Dr. Werncrt kém­kedés címén letartóztatták. KAIRÓ. — Szíriában több száz kommunista lakat alatt van. Azt lehet mondani, hogy minden ismert kom­munistát letartóztattak. De éppen a sziriai kommunis­ták hírhedt vezére, Khalid Bagdas, megszökött, állító­lag a szomszédos Libánonba. BONN. — A nyugatnémet kormány, amely ipari vállalatokkal együtt 100 millió dollár értékben felsze­reléseket és szakértő munkát ajánlott fel Egyiptomnak az asszuáni Nilus-gát első szakaszának felépítésére, ezt. az ajánlatot most — legalábbis egy időre — visszavon­ta, miután meglepetéssel értesült arról, hogy Egyiptom a szovjettel is ugyancsak 100 millió dolláros szerződést kötött és ebben a szerződésben az áll, hogy ha a munká­ban más országok vállalkozói is részt akarnak venni, ezek csak orosz felügyelet alatt, az oroszok által szállí­tott anyagokkal végezhetik a munkákat. A németeknek eszükágában sincs szovjet felügyelők alatt dolgozni. WASHINGTON. — Az amerikai történelmi tár­saság évi konvencióján bemutatták a világháború egyik ’érdekes és mulattató epizódjának okmányait. Eszerint Heinrich Himmler, a tömeggyilkos SS banditák fővezé­re, azzal a tervvel foglalkozott, hogy nád propaganda füzeteket odaköt gólyák lábaihoz, hogy amikor a ma­darak ősszel Afrikába repülnek, magukkal vigyék a nácik üzeneteit. BIRMINGHAM, Anglia. —- Kovács István, a ma­­igyarországi ifjúsági footballcsapat volt 21 éves mester játékosa, pór ülj árt, amikor egy üzletben valamit el­­;emelt. Elcsípték és biró elé állították. A bírótól nem enyhe büntetést kért, hanem szigorú, példás büntetést. '“Tessék nekem szigorú leckét adni — mondta —azért 'is, hogy jobban megismerjem az angliai életet, amely­­íről könyvet szándékozom Írni”. A biró teljesítette az írói ambíciót mutató labdarugó ifjú kívánságát, egy évi börtönbüntetést szabott ki rá. NEW DELHI— India kormánya újabb 100 mil­lió dollár kölcsönt kap Amerikától mezőgazdasági és ipari fejlesztési célokra. Ezzel az indiai U. S. se­gély ebben az évben 175 millió dollárra emelkedett. Mit jelent a pénz? hoz. Graham “üzleti partne­re” lőhet egy arab mogyoró ál u n aki meggyőzi, hogy egy viiliany pirívóg’ápyel és modo­ros autóval tízszer annyi for­galmat • -csinálhat, vagy egy algíri Nylon gyáros, aki meg­győzi, hogy sokkal olcsóbban tudná helyben gyártani a Ny­lont, mint ahogy importálják. Ha valaki egyszer végigta-Emlékezzünk a régiekről Gra. iámnak megvan a ipa­ra filozófiája a pénzről. “A pénz. — mondja — egyaránt lehet üdvös és álkos. A pénz nem önmagáért való, hanem arra, hogy életet, boldogságot teremtsen. A pénz az, ami a gépben.a fűtőanyag: haj tja a vállalkozóst. A pénz munkaal­kalmat, jórétet teremthet, de ham akkor, ha a takarékban van.” Graham meggyőződése az, hogy a kommunizmus egyet­len ellenszere a “népkapitaliz­­mv'S.” Akik egyszer megizlcl­­tők' “a jólét, édes gyümölcsét, sohasem lesznek hajlamosak hallgatni a kommunizmus szi­rénhangjaira.” De a kapita­lizmus Graham szemében nem : “a részvény társaságok kapitalizmusa” csupán, ha­nem “a cipőtisztitó fiúé Ka­­raehiban” — akit mellékesen szólva Graham 20 dollár ere­jéig pénzelt, hogy egy kis. bó­dét állíthasson fel. Graham azt hiszi, hogy ha több ame­rikai követné az ő példáját, könnyű lenne a világot meg­győzni, hogy a pénz “boldog­ságot teremthet a nyomor he­lyén” és szétfő szlatni a kom­munizmus hazugságát, amely a világ tudatlan népei között terjeszti a maga eszméit.

Next

/
Thumbnails
Contents