A Jó Pásztor, 1958. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1958-09-12 / 37. szám
8-IK OLDAL A J0 PÁSZTOR Pünkösd után 16. vasárnap EVANGÉLIUM Szent Lukács, 14. fej. 1—11 Az időben, mikor Jézus szombati napon egyik főfarizeus házába ment enni, azok szemmel tárták őt. És ime, előtte vala egy vizkóros ember. És megszólalván, Jézus kérdé a törvénytudókat és a farizeusokat, mondván: Szabad-e szombaton gyógyítani? Ezek pedig hallgattak. Akkor Jézus ‘fogván amazt, meggyógyitá és elbocsátá. És szólván nekik, mondá: Ha valakinek közületek szamara, vagy ökre kútba esik, nem huzza-e ki azt rögtön, szom'batnapon? És erre nem tudtak felelni neki. A hivatalosaknak pedig példabeszédet monda, észrevevén, miként válogatják az első üléseket, igy beszélvén hozzájuk: Mikor lakodalomba hívnak, ne ülj az első helyre, nehogy ha náladnál előkelőbb ember volna meghiva, oda jővén az, aki téged és őt meghívta, azt mondja neked: Adj helyet ennek, s akkor szégyenszemre az utolsó helyet kelljen elfoglalnod . . . Hanem mikor meghívnak, eredj, telepedj az utolsó helyre, hogy mikor jövend, aki téged meghívott, azt mondja neked: Barátom, menj feljebb. Akkor dicsőséged leszen az egész asztaltársaság előtt. Mert mindaz, aki magát felmagasztalja, megaláztatik, és aki magát megalázza, felmagasztaltatik. SZENTBESZÉD Diogenes, a hires görög bölcs, aki azt tartotta, hogy az ember annál függetlenebb, annál nagyobb, minél kevesebb szükséglete van és aki éppen ezért nem is házban, de csak hordókban lakott, egyszer — a monda szerint — sáros lábát Plátónak, a görögök egyik legnagyobb bölcselőjének szőnyegébe törölte, ezen szavakat mondván: “Plátó gőgjét taposom.” Mire, ugyancsak a monda szerint, Plátó nagyon okosan és szellemesen igy vágott vissza: “Taposod, de még nagyobb gőggel.” Aki ugyanis más gőgjét tapossa, és azzal dicsek. zik, azzal kérkedik, az még gőgösebb, mint akinek a gőgjét tapossa. Aki valamelyik társaságban csak azért ül az utolsó helyre, hogy azzal tüntessen, hogy észrevegyék és magasabbra vigyék, az látszólag, külsőleg alázatos ugyan, de valójában és belsőleg gőgős, mert csak hiúságból és feltűnésből teszi azt, amit tesz. Avagy aki például csak azért imádkozik, hogy az emberek lássák és dicsérjék, az valóban jobban szolgál magának, mint az Istennek, az jobban imádja önmagát, mint az Istenét. Nem ilyen látszólagos ájtatosságot, nem ilyen külső alázatosságot követel tőlünk az Ur Jézus, midőn a mai szent evangéliumban azt mondja: “és aki magát megalázza, felmagasztaltatik,” de igenis követel tőlünk tényleges ájtatosságot és belső alázatosságot. Azt követeli az Ur, hogy érezzünk bensőnkben, hogy tisztában legyünk azzal, hogy önmagunkban s önmagunktól semmik sem vagyunk, mindenünk a jó Isten adománya, nincs okunk, nincsen jogunk semmire sem büszkének, gőgöseknek lennünk és akkor ha meg van a belső alázatosság, akkor meg lesz a külső alázatosság is . . . Akkor majd nem azt forgatjuk elménkben, hogy ennél is, meg annál is jobbak vagyunk, hanem azt, hogy semmik vagyunk, hogy mások nálunk sokkal jobbak és akkor majd nem keressük az első helyeket, nem versengünk, nem válogatunk, hanem leülünk, ahová épen jutunk s megelégszünk azzal, ami éppen van. Ez az egészségtelen verseny, amely tisztán emberi tekintetre van építve, sajnos, épen olyan régi, mint amilyen régi maga az ember. Az elsőt Ádám kezdte meg és befejezni majd csak az utolsó Ádám fogja ... Az első Ádám gőgjében annyira ment, hogy mintegy versenyre kelt az Úristennel, olyanná akart lenni, mint az Úristen. És az utolsó Ádámig minden pártütő Ádám versenyre kél az Istennel, amidőn gőgjében félrelöki az Isten parancsait és lázadó gyanánt azt mondja Istennek: nem szolgálok Neked . . . Az természetes, hogy az első Ádám elbukott és azután arcának véres verejtékével kellett ennie a mindennapi kenyerét . . . Amint Szent Pál mondja: Legyetek egymás iránt jóságosak, könyörületesek, megbocsájtván egymásnak, mint az Úristen is megbocsájtott nektek az Ur Jézus Krisztusban. Amen. TEL AVIV, Izráel. — Bertram Loeb ottawai üzletember húsz supermarket megnyitását tervezi Izraeliben. Az első már megnyílt Tel Avivban. De nem volt ünnepélyes megnyitás, ellenkezőleg, súlyos zavargások törtek ki, a kis fűszeresek tiltakoznak a supermarket piszkos konlkurrenciája ellen. Kiadták a jelszót: “Csak a mi holttesteinketn át!” Rendőrség kergette szét a tüntető füszerkereskedőket. Fürdőmedencébe rohant egy autó Miamiban. Vezetőjét sikerült megmenteni. A káromkodás — ősidőktől máig Milyen lehetett a két kőtábla, amelyekre Mózes a Tízparancsolatot irta? Nyilvánvalóan a Sinai Hegység kőzetének üledékes rétegéből kiemelt két kőlemez volt, nem is valami nagy darabok, mert a Frigyláda, amelyben elhelyezték őket, kicsiny s amellett könnyű és vékony fából készült törékeny jószág volt, aligha alkalmas mázsás kőlapok befogadására és hordozására. A Tízparancsolat elemzése, történetének magyarázatai so rán sokat írtak arról, hogy miből fakadt ez a törvény elsősorban. A kinyilatkoztatás sorsát hordozó népnek tilos volt visszaélni azzal, hogy ismeri ennek az igazi, örökkévaló Istennek nevét. Kelet felfogása szerint a mindenség mindenható és szent Urát még nevének gyakori és felesleges emlegetése által sem volt szabad minduntalan beleráncigálni az emberi ügyek közé. Tilalmazni és akadályozni kívánta ez a parancs még a felesleges esküdözéseket és fogadalomtételeket is, minthogy mindkettő az isteni névre történt. Sőt még az imádságot is szabályozta: kiemelte azt abból a zagva módból ahogyan a pogányok imádkoztak, minden imamondatukba a varázsere jünek vélt isten-neveket fűzve. Szól természetesen ez a parancsaz istenkáromlás ellen is. De ószövetségi gyakorlatát nézve, el kell ismernünk, hogy erre ott akkor alig volt szükség. Az istenkáromlás olyan szörnyű, szinte lehetetlen bűnnek számított, hogy feltételezni is alig merték. Mózes egy másik törvényhozó könyvében van felemlítve majdnem egyetlen esete: Egy a kivonuló zsidósággal tartó félegyiptomi esett istenkáromlásba, mire azonnal elfogták és Mózes legfőbb birói széke elé vitték, ő pedig az agyonkövezést rendelte el büntetésül. Nagyon érdekes világot vet ez az esemény az istenkáromlás vallástörténeti eredetére: az isteni név gyalázása, Isten megfenyegetése abból a pogány hiedelemvilágból fakadt, amely hiedelemvilágban a gyalázás és a fenyegetés az istenség varázserőkkel való tettre kényszerítésének egyik formája volt. Tehát félelmetesen aljas és ostoba cselekmény. Olyan aljas és ostoba, hogy ezt tudva szinte érthetetlen, miért és hogyan tudott beférkőzni az istenkáromlás később a kersezténységbe ? Az istenkáromlás éppen pogány eredete miatt egyik leggyalázatosabb bűne Isten személye ellen annak a keresztény embernek, aki elköveti. Ebben a vonatkozásban az ószövetség embere, sőt még a mohamedán is sokkal kényesebb. Mindkét vallás életén belül alig fordul elő istenkáromlás a mai napig sem. Meg kell állapítanunk, hogy ez a bűn a kereszténységben is pogány kezdetekre vezethető vissza. Olyan helyen fakadt, ahol a keresztény társadalmak a mágikus hiedelemvilágot valló ősrégi rétegekre települtek. Például az itáliai népnek ez a bűne — amely ma inkább a szentek gyalázásának formájában j,ut kifejezésre — a kereszténység felvételét megelőző három ezer éves pogányságból fakad, ahol a természetfeletti erők. szidalmazása és fenyegetése szintén afféle mágikus cselekménynek számított. Ugyanez áll a germán területre is. A magyarságról — kezdeti vallási hajlamainak és kultúrájának kapcsán is — meg lehet állapítani, hogy vallásos életében a 15-ik századig majdnem ismeretlen volt a káromkodás. Még Pázmány imakönyve is, amely pedig- a gyónásra utaló előkészület kérdéseiben erősen feszegeti a szokott bűnöket: e mellett részletezések nélkül halad el. Viszont a későbbi prédikációk, lelkitükrök, egyházi és világi feljegyzések: ismertnek és egyre elterjedőVbnek mutatják. A magyarság tehát nyilván időközben megtanulta a káromkodást valahonnét. De honnét? * Két forrásból. Boszniából és Hercegovinából a magyarság életének területére olyan keresztény népcsoportok nyomultak fel, amelyek az ott felmerült manicheus-vallás hatása alatt éltek századokig. A manicheusok számára a kereszténység istene a nemigaz isten volt, akinek imádás helyett gyalázás járt, Szidalmat afféle hitvallás volt. Az észákbalkáni manicheusok káromkodása tehát a Sátánimádásából fakadt, eredete szinte a Démon trónusáig vezeti vissza a nálunk jelentkező és itt elég hosszú ideig meggyökerezett istenkáromlást. De van egy másik forrás is, egy nyugati. Pogány hagyományok és középkori eretnekségek ismeretté tették az istenkáromlást a nyugateurópai társadalom ama csőcseléknépe között, amelyből az akkori foglalkozások legalja, a zsoldosnép került ki. Az uyancsak török idők alatt Magyarországra került zsoldosnép káromkodott, és bővelkedett a szentek yalázásában is. A katolikus egyház ellenzi az unió-ellenes javaslatot ELYRIA. — a St. Agnes katolikus templomban a Munka Napján megtartott szentmisén Msgr. Francis W. Carney megáldotta a munkások szerszámait, majd szentbeszédében részletesen fejtegette az úgynevezett Right to Work mozgalommal szembeni egyházi állásfoglalást. Msgr. Carnet kiemelte, hogy Ohió püspökei ellenzik a Right to Work törvényjavaslatot és úgy vélekednek, hogy a munkások tömegeinek tiszteletreméltó joga, hogy csak azok részesüljenek a munkásmozgalmak hosszú és áldozatos küzdelmének eredményeiből, akik továbbra is kiveszik részüket ebből a küzdelemből és a munkásszervezetek tagjai sorába lépnek. Carney plébános szentbeszédébijp felhivta a hívők figyelmét arra, hogy a püspöki állásfoglalást meg kell szívlelni és odaadással kell követni az engedelmesség szellemében. A clevelandi St. John katedrálisban megtartott Labor Day szentmisén James Forgács atya, benedekrendi ' beszélt az uniókról. — Egyesek áz uniókban előforduló tisztességtelen ügyek j miatt azt követelik, hogy kemény ellenőrzés alá helyezzék a munkások szervezeteit. Mások olyan törvényt akarnak életbeléptetni, amely a munka szociális vonatkozását szüntetné meg — mondotta. Mindkét elgondolás túlzó szélsőség, nem bölcs elgondolás és mindkettő arra mutat, hogy a munka alapvető vezérelvét félreértik. Ez az elv azt parancsolja, hogy a munkás javát kell a munkának szolgálnia és nem kizárólag a profit érdekeit. A katolikus egyháznak az egyén jóléte a légfontosabb és ezért, csak olyan mozgalmat támogat, amelynek végső célja az egyén boldogulása és emberi boldogsága. Koreai veteránok jelentkezzenek COLUMBUS. — A koreai háború veteránjai közül még mindig 20,000-nek van lehehetősége bonusz igényének bejelentésére december Bl-ig. Azok, akik elmulasztják bejelentésüket e dátumig, nem számíthatnak későbbi jelentkezésük figyelembevételére. ZÁRT HATÁR BECS — Már majdnem lehetetlen a határzáron át Ausztriába átszökni. Júliusban mindössze 15 magyar menekült érkezett ki. Köztük voltak négyen, akik résztvettek a szabadságharcban és attól rettegtek, hogy a még egyre folyó bosszúhadjárat során őket is börtönbe vetik. Pünkösd után 16. vasárnap EVANGÉLIUM ; J Szent Máté, 25, 14—30 Mondá az Ur e példabeszédet: Egy messze útra menendő ember, eléhivá szolgáit és átadá nekik javait. És egynek öt talentomot ada, másnak pedig kettőt, ismét másnak egyet, kinek-kinek tulajdon tehetsége szerint, és azonnal elindula. Elméne pedig, aki öt talentomot hoza, mondván: Nram! öt talentomot más ötöt nyere. Hasonlóképen az is, aki kettőt vett vala, más kettőt nyere. Aki pedig egyet vett vala, elmenvén, a földbe ásá és elrejté ura pénzét. Sok idő múlva pedig visszajővén ama szolgák ura, számot vete velők. És eljővén, ki öt telontomot vett vala, más öt teltnomot hoza, mondván: Uram! öt talentomot adtál nekem, más ötöt nyertem rajta. Mondá neki ura: Örülj jó és hiv szolgám! mivelhogy kevésben hü voltál, sokat bízok rád; menj be urad örömébe. Eljőve pedig az is, aki két talentomot vett vala és inondá: Uram! két talentomot adtál nekem, ime más kettőt nyertem. Mondá neki, ura: Örülj, jó és hiv szolgám! Mivelhogy a kevésben hü voltál, sokat bízok rád; menj be urad örömébe. Eljővén pedig az is, aki egy talentomot vett vala, mondá: Uram, tudom, hogv kemény ember vagy, aratsz, hol nem vetettél, és gyű] tesz, hol nem hintettél; félvén tehát, elmentem, éa talentomodat a földbe rejtettem; ime itt a tied. Felelvén pedig ura, mondá neki: Gonosz és rest szolga! Tudtad, hogy aratok, hol nem vetettem, és gyűjtök, hol nem hintettem; azért pénzemet a pénzváltóknak kell adnod, és én megjővén, kamattal vettem volna, meg, ami enyém. Vegyétek el tehát tőle a talentomot, és adjátok annak, akinek tiz talentoma vagyon. Mert mindannak, akinek vagyon, adatik és bővelkedik; attól pedig, akinek nincsen, amije van is, elvétetik tőle. És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre : ott leszen sirás és fogak csikorgatása. Ezeket mondván, fölkiálta: Kinek fülei vannak a hallásra, hallja meg. SZENTBESZÉD E példabeszéd kioktat bennünket, hogy mily szigorúan fog számot vetni az Ur Jézus a gonoszokkal az ítélet napján, viszont mily nagy jutalomban fogja részesíteni a jámbor hívőket, akik adományaikat Isten dicsőségére serényen felhasználták. E példabeszédben a messze útra menendő ember alatt értenünk kell Jézus Krisztust ,aki messze útra ment, midőn a földről a mennybe felemelkedett; a halál idején pedig s az utolsó Ítélet napján ismét eljő az Ur. A szolgák alatt értendők a hívek, még pedig úgy a zsidókból, mint a pogányokból lett keresztények és különösen az egyházi elöljárók, akik a példabeszéd szerint az ő uruk javainak sáfáraivá rendeltettek. A javak és a talentumok alatt érteni kell Isten bármely adományát, amelyek nélkül semmit sem vihetünk véghez. Talentumot nyerni annyit tesz, mint Isten adományait növelni azoknak használata által, leginkább pedig jó cselekedetekkel Isten malasztját önmagunkra és másokra gyarapítani. Ezen példabeszéd arra int, hogy kinek-kinek Isten malasztjával teljes erőből együtt kell működni. ' Sokan ahelyett, hogy az Istentől vett kevés adományokat saját és embertársai javára fordítanák, hanyagságba merülnek és csak nyugalomról gondoskodnak. De ám számot fog vetni az Ur Jézus mindén egyes emberrel a testi halál után, rögtön bekövetkezendő részletes Ítélet alkalmával, nyilvánosan pedig az utolsó ítélet napján. Az utolsó ítélet napján, — mondja Szent Gergely —, mindenki meg fogja mutatni, mit munkálkodott. A szentek, kik Istentől nyert kegyelemmel serényen együttműködtek, részesei lesznek Isten dicsőségének, uralkodásának és örömének nagyobb vagy kisebb mértékben, kinek-kinek érdemei szerint.* Serényen munkáljuk tehát lelki üdvösségünket, ho^y senki ne találtassák közülünk, aki az utolsó Ítélet napján kétségbeejtő félelemmel s borzalommal lépjen az isteni igaz Biró elé. DAMASCUS, Szíria. — Megnyílt az ötödik damascusi vásár és a kiállításon résztvesznek: a szovjet, a kommunista Kína, Irák, Jugoszlávia, Nyugat- Németország és a keletnémet szovjetzóna, továbbá egyes demokratikus országok. KOPENHÁGA. — Harold Urey, a világhírű Nobel-clijas atomfizikus, ikijelentette, hogy Amerika részéről öngyilkosság lenne az atomfegyverekről való lemondás nemzetközi egyezmény alapján. Szószerint igy nyilatkozott: “Véleményeim szerint valószínűbb, hogy lesz háború, mint hogy nem lesz háború. A nagy hatalmak, amelyek atomfegyvereiket gyártanak, azt mondják, hogy ezeket nem szándékoznak használni. Ha nem szándékoznának, akkor nem is gyártanának.”
