A Jó Pásztor, 1958. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1958-09-12 / 37. szám
2-1K OLDAL A Jö PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD) Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Publiihed by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Sserkesztébég és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5905 ELŐFIZETÉSI DIJAK: | SUBSCRIPTION RATES: Egy évre __________________$6.00 One Year _______,__________$6.00 fél évre__________________$3.50 I Half Year __________________$3.50 Second Class Mail privileges authorized at Cleveland, Ohio. EGY KAPITALISTA MOSZKVÁBAN Cyrus Eaton, a clevelandi nagyiparos 'hosszú élete során sok minden iránt mutatott érdeklődést, de az utóbbi éveikben főleg a “világbéke” érdekli. Szerinte ez úgy érhető el legjobban, ha szabadabb az emberek, eszmék és kultúrák érintkezése a szovjet és a nyugat között. E célból ő maga hosszabb tanulmányútra ment a szovjetbe. Előzőleg vendégül látta házában Memdiikovot, ia mosolygó szovjet követet. Moszkva pedig most ünnepies fogadtatást ad az amerikai kapitalistának* Egy ünnepelt kapitalista Moszkvában már egymagában is elég fonák látvány. Szó sincs róla, hogy kifogásunk lenne az ünnep éltetés iránt, és komolyan reméljük, hogy amit Eatonnak mutogatnak a szovjetben, nem fogja megtéveszteni. A kapitalisták általában túl jó megfigyelők, semhogy könnyű lenne megtéveszteni őket. És Eaton lenyűgöző egyénisége kétségkívül gondolkodóba ejti majd a kommunistákat, akiknek más elképzeléseik vannak a kapitalistákról. Minden megjegyzésünk Eaton moszkvai vendégszereplésére mindössze az, hogy szerintünk aligha fogja elérni a kívánatos cél. Mert igen hasznos ugyan, hogy megismerjük a szovjet életet, de még fontosabb lenne, hogy a szovjet p.lgár megismerje' a szabad országok életét. Hivatalos, szovjet megbizottakon kívül még egyetlen szovjet magánemberről Beim tudunk, aki látogatóban járt volna Amerikában, vagy bármely más nyugati országban. A tény az, hogy a szovjet polgárnak még saját hazájában való utazó hoz is útlevélre van szüksége. És a szovjet sajtó hírközlési módjából következtetve, Moszkvának még hoöziu ideig eszeágában sem lesz, hogy polgáraival megismertesse a nyugatot. BARÁTOK KÖZT . . . Izland és Anglia “barátságos háborúja” élénk példája annak, hogy barátok közt is lehet nézeteltérés és annak megoldása sokkal bonyolultabb, mint á vasfüggöny mögött, ahol senkinek a nézetei nem térnek el Moszkváétól. Izland az eddigi 3 mérföldről 12 mérföldre tágította ki szuverénitását a tengeren. Hogy egy ország a tengerből mennyit tekint saját szuverén területének, nincsen szabályozva nemzetközileg. Többnyire annyit, amennyit ki tud kényszeríteni. Izland- azért szélesítette ki a szuverén temgersávot, mert hal-állományát akarja 'kímélni, lévén a hal ,a legfőbb exportcikke. (Amelyet, mellékesen, a szovjetnek ad el.) Az angoloknak szükségük van az izlandi halászatra, különben kénytelenek lennének halat importálni, és a hal nagyon fontos része az angol nemzeti diétának. A legjobb halászat viszont 12 mérföldön belül esik. Az izlandi tengerészeti miniszter hazája apróka partőrségi flottáját rendelte ki, hogy megakadályozza az angolokat a halászásban. Az angolok viszont hadihajóik fedezete alatt halásznak. Mi lesz ebből? Nem tudjuk, és őszintén szólva, semmi szükségét nem érezzük, hogy állást foglaljunk Izland vagy Anglia ellem vagy mellett. Két régi, hagyományos jóbarát, két régi tengerésznép bajáról van szó. Dacára, hogy hadihajók avatkoztak a halászok dolgába, egyetlen ágyú sem dördült még el. Barátok között a feszültség feloldásának a módja nehéz lehet, de nem vezet lövöldözéshez, háborúhoz. Arra gondolunk, mi történne, ha például Magyarország próbálná meg ér-' vényesiteni szuverenitási jogát valamely kérdésben a szovjet ellen. Az erő arány a két ország között ugyanolyan, mint Anglia és Izland között. 1956 októberére emlékezve, nincs kétségünk, mi lenne a következmény . . . 60 emberrel a fedélzetén zuhant le a Northwest airlanes egyik óriásrepülőgépe Seattle felé haladva IVineapolis közelében. Mindenki életben maradt, 49 utas ápolásra szorult, i Isten áldd meg a magyart! A KÍCJÜSZ ELSŐ DIJAT NYERT A FOGYÓKÚRA RACKET Egy washingtoni lap tréfásan azt irta, hogy két súlyos probléma gyötri Amerikát: hol parkolják az autókat és hogyan fogyjanak le a kövér nők és férfiak. Kevésbé kedélyes volt a leleplezés a képviselőházi vizsgálóbizottság előtt. Kimutatták, hogy évente százmillió dollárt csalnak ki az amerikai nép zsebéből fogyasztó pirulákkal. “A csoda szereket” ígérő hirdetések megtévesztik a közönséget, állapították meg a szakértők. A csodapirula nem a fogyásra áhitozót, hanem a pirula gyártóit segíti. TV, rádió és újságok hozzák az állítólag lefogyasztott nők és férfiak nyilatkozatait. Fényképeket A 19-ik század első feléken hallatlan erőfeszítéseket tett a nemzet. Alb ébredés, ön-.u la tosodás, erőre-• kapás ikorszdka ez az idő. Költők és Írók ébreszthették kezdetben a nemzeti lel et, politikusok és államférfiak veszik át a toll embereinek kezéből és tartják magasra a fáklyát; a fáklyafénynél pedig serényen folyik az építő munka a magyar nemzetgazdaságban egyi-egv Beszédes József és egy-egy Vásárhelyi Pál vezetésével... Vörösmarty, Pető f i és Arany születik e földre. Széchenyi és Kossuth váltva vezérel. Beszédes vízgazdálkodásunk alaptételét is megfogalmazza, Vásárhelyi meg a Tisza s a Vaskapu szabályozásával veti meg a korszerű termelés biztonságának bázisát. Nagyarányú szociális átalakulás érlelődik. A népies irány elindul utján a népi irány felé. A dinasztia még egy utilsó hatalmas támasztékot kap Metternich személyében, de a magyarságnak már megszülettek a maga öntudatositói, ébresztői. A magyar ny-e|v divattá lesz. Kazinczy (hajlíthatni próbálja a magyar kifejezésmódot és Csokonai Vitéz Mihály betör a deák beszédbe népünk tőrőlmetszett szavával. És a magyar nekilendülés korának derekán ráeszmélnek a gondolkodók, hogy (hiszen még jeligéje sincsen ennek az ébredő nemzetnek. Bár a költők megették a magukét, de hát: dalos nép volnánk, vagy mi! És mindezr idáig nincs nemzeti közéinekür.k, nincs dalolható nemzeti imádságunk, himnuszunk. Them Károly megzenésítette ugyan Vörösmarty Fóti Dalát, éneklik is erre-arra; ámde valahogyan ez mégsem az igazi. A közóhajt Bartay Endre, a Nemzeti Színház igazgatója fejezi ki hamarosan. Ez a Bartay tele murjkakedvvelf ötlettel,, irányitó készséggel. A kor módszere a müvek elő-, csihölására, az alkotók ösztönzésére. a pályázatok kiírása. Ezzel a korabeli hatásos módszerrel él Bartay is. Pályázatot ir ki népszínműre s a nyertes Szigligeti fe’Jlépésé, vei megkezdődik hírhedt Vörösmarty Szózatának megzené sitésére — és Egressy Béni zenéje oda is elviszi a telkekbe a verset, ahol verset csak nótájával együtt szokás meghallgatni és előadni. Egy éve rá, 1844-ben, újabb pályázati hirdetményt tesz közzé: most Kölcsey Ferenr Himnuszához kér zenét, dalamot. Szökőév volt akkor. A hosz,szaíblb február utolsó napján lát napvilágot a felhívás. Junius 1-ig kéri a pályaművek beküldését, 20 arany dijat tűz ki a nyertesnek. Patalky József, a Nemzeti Szinház művésze, a színház történetének jeles ismerője beszélte el, hogy a pályázaton résztvett Erkel Ferencet, a hírneves karnagyot és zeneszerzőt ugyancsak serkentenie, szorongatnia kellett Bartay „ igazgatónak, hogy résztvegyen a pályázaton. Erkel eleinte nem akart kötélnek állni. Nagynehezen adta rá kemény fejéi. De a direktor győzött, a színház karnagya végül is fejet hajtott. Tizenhárom pályaművet íbirál a bizittság. E bizottságban tulnyomórész olyanok ülnek, akiknek nevét ma már csak a szakieimíbep tartja számon. De köztük van a poéták részéről Vörösmarty Mihály, a Nemzeti Színház képviseletéiben Szigligeti Ede s a muzsikusok közül Mátrai Gábor, a “Pest-Budai Hiangász Egyesület” énekiskolájának első ! igazgatója, zeneszerző, dalgyüjtő és zenei író. A bizottság legkiválóbbnak Erkel Ferenc pályaművét találta. Hátra volt még a nagyközönség véleményínyilvámitása. A publikumnak kell szenitösíbéinils iá bizottsági döntést. Mist válik el majd, vájjon népszerű lesz-e az a dallam, amelyre a bírálók választása esett. Vécsey Zoltán ilyenformán Írja le 1844 július 2-ának nagy eseményét: “Az ünnepi estién a nyertes müvö kívül még hatot mutattok be a nagyközönségnek. Az ének- és zenekart Erkel tanította be, ő is vezényelte. Előadásra került a “Tudtán kívül kém” című vígjáték. Meglepően kisszámú közönség gyűlt egybe. A darab előtt és a felvonásközüikíbien mutatták be a dicséretet nyert müveket. Közülük legszívesebben figadták a 0. számiu pályaművet, amelynek szerzője Travnyik János pesti ügyvéd és ismert dalköltő volt. Utolsónak hangzott el a pályanyertes mü. Ezt a közönség viharos tapssal üdvözölte és amikor (Szögligeti Ede a levélkét felbontotta és rámutatott a karmesteri székében csaknem összezsugorodó Erkelre, és tapsvihar megújult...” (Zárjel közt: Travnyilk Jánosról úgy tudjuk, hogy ő a “Káka tövén költ a ruca” cimü közismert hallgató szerzője.) Az Erkel Ferenc álltai megzenésített Himnuszt 1844 julics 9-én vette kezébe a kiadó, címoldalán Deák Ferencnek- szóló ajánlással. Ez éviben máig háromszor hangzott fel a .szent dallam nyilvános előadásban, de mintegy huszharminc évbe telt még, mire ■országosan elterjedt. Azóta az egész nemzet énekes fohásza a Teremtő és Megtartó Istenhez: Isten, áldd meg a magyart! 'közölnek “'használat előtt és után” illusztrációikkal. De ezek a retusált képek szintén csak a jóhiszemű kövéreket vezetik félre. Vannak kövér emberek, akiknek elhízását mirigyzavarok okozzák. Ezeknek orvosi kezelésre, nem pedig csodaszerekre van szükségük. Az újságok helyesen tennék, ha nem köz ölnék a félrevezető hirdetéseket. A halhatatlanság Hiau. a nagy kinai császár, rettenetesen félt a haláltól és udvarának valamennyi tudósát arra ösztönözte, hogy számára a halhatatlanság elixirjét fedezzék fel. Persze sok csaló igyekezett a császár közelébe férkőzni és kotyvalékait drága pénzen rásózni, azzal, hogy ez megvédi a haláltól. A császár egy ideig megvásárolgatta az igy felkínált “elixircket”, de utóbb megunta a lőréket és kezdett a bizalma csökkenni. Ebben az időben jelentkezett egy messzi földről jött idegen tudós és valami újdonsággal lepte meg az életét féltő nagyimat. Nem elixirt kínált neki, hanem egy drágamivü serleget, amelyről azt állította, hogy ötvözetében van valami csodatevő erő, úgyhogy ha a császár minden nap ebből a serlegből iszik: halhatatlanná lesz. Hiau gazdagon megajándékozta az idegent, kidobálta valamennyi elixirjét és csak a serleg varázserejében bizett. Egy napon észrevette, hogy főpohárnok mestere is ebből a serlegből iszik. Roppant haragra gerjedt, elfogatta a szentségtörőt és halálra Ítélte. Ő maga is megjelent a vesztőhelyen, hogy szemel áttára történjék meg az ítélet végrehajtása. Annikor az elitéit fellépett a vérpalra, az utolsó szó jogán császárjához fordult: — Nagyuram! — szólította meg mély meghajlással — Napnál fényesebb uralkodó, mérhetetlen hatalmú császár, gondold meg, mielőtt megöletnél! Mert önmagaddal teszel rosszat, ha az Ítéletet végrehajtat elé. — Miért? — kérdezte felfigyelve Hiau. —- Azért, mert ha a serleg nek valóban csodatevő-ereje van, akkor úgyis hiába vágatod le fejemet; fej nélkül is tovább élek. Ha pedig mégha-MESE A TOKAJI ARANYRÓL A középkorban keletkezett és több mint három századon át igaznak tartott “tudományos mese” volt az, hogy Magyarország némely vidékén a szőlők valóságos aranyat teremnek. Ez az arany vagy veszszők és indák alakjában nő ki a. szőlők talajából, vagy pedig apró csöppekben, gyöngyöcskékben szivárog ki a szőlőszemekből. Csoda-e, hogy erről a rendkívüli tüneményről a régi irók — hazaiak épp úgy, mint külföldiek — a 16 századtól kezdve egészen a 18. századig sokat írtak össze. A koholmány eredetét Horváth Géza Igazságos Mátyás király udvari tudósainak köréig vezeti viszsza. Ennek a körnek tagjai voltak Petrus Ranzanus és Galeotus Martius, akik elsőkül Írtak a magyarországi aranytermő szőlőkről. És ami csodálatos — Írja Petrus Ranzanus (1558) — az aranytermő-helyen levő szőlőkben olykor ujjnyi, majd fél láb hosszú aranyvesszőcskéket találnak, amilyeneket — kinyilatkoztatjuk — magunk is többet láttunk.” Még kimerítőbben emlékezik meg erről Galeotus Martius, Mátyás király bölcs és tréfás mondásairól és tetteiről Írott könyvében (megjelent 1600-ban, mikor a következőket Írja: “Hallatlan és csodálatos dologról emlékezünk meg, amelyről azt mondják, hogy sehol a világon nincsen. Úgy terem ott ugyanis az arany, mint a vessző, mint a spárga-hajtás. Olykor pedig a szőlőtőkére van csavarodva, mint a szőlő bajusza, miként gyakran láttuk. Hanem ez a szőlőtöveknél termő arany spárga-hajtás vagy bajusz nem eléggé tiszta arany. Hiszen ujraszületett arany eréből való és ilyen természetes aranyból könnyen készülnek gyűrűk; mert micsoda munka az, a csavarodott arannyal az ember ujját körülövezni? Mondják, hogy az ilyen gyűrűk a szemölcsöket meggyógyítják. Ilyenféle aranyvesszőből nekem is van gyűrűm.” A 17. században még többen írtak erről a magyar nevezetességről. így Fortunius Licetus páduai egyetemi tanár 1618-ban megjelent munkájában valami Fulgosius nevű emberre hivatkozik, aki állítólag a Szerénységben nem egyszer látta a szőlővenyigékre feltekerődzött aranyindákat. Még pénzt is vertek belőle. Bacherus aranyszálakkal- befont szőlőtőkét is látott, s ennek néhány bogyója termésarany-szemecskéket tartalmazott. Franckenstein Márton eperjesi orvos Sadis F. J. boroszlói tudósnak irt levelében az aranytermő szőlőre vonatkozó régibb adatokat megerősítve rozzátette, hogy kivált Tokaj vidékén, ahol a talajban csakugyan van arany, nem ritkán látható a földből a venyigével együtt kinövő aranydrót. Aranyszemecskékkel borított szőlőfürtöt is látott. “Mig a 16. és 17. században — Írja Horváth Géza — a magyarországi aranytermő-szőlők kérdésével többnyire külföldi irók foglalkoztak, a 18. században e téren már csaknem kizárólag belföldi szerzőkkel találkozunk. Nagy elégtételünkre szolgálhat azonban, hogy hazánkfiainak sorából hangzott fel az aranytermő-szőlők dolgában a legelső komoly felszólalás, és hogy a külföldön nagyra nevelt százados mesét itt a belföldön szállították le helyes értékére.” Raymann Ádám, Eperjes városának főorvosa volt az első, aki már Bél Mátyás munkájának megjelenése előtt (1718 és 1722) két értekezésben hangoztatni merte, hogy a szőlőszemeken talált aranysárga szemecskék anyaga semmiesetre sem lehet arany. Még pedig azért, mert nem tűzálló, higannyal nem foncsorozható és nagyon könnyű. Veszprémi István, Debrecen városának főorvosa pedig 1795-ben egész határozottsággal megírja, hogy “a szőlő fáján teremni és nevelkedni mondatott Arany nem egyéb, hanem tsupán haszontalan elmebéli képzelődéseken fundáltatott éretlen vélekedés.” így lett vége a földből növő arany meséjének. Még csak azt kell itt hozzátennünk, hogy mig Raymann a szőlőbogyón termett szemecskés “aranyat” az érett bogyó nedvéből a Nap melegétől mézgává sűrűsödött anyagnak határozta meg, addig Horváth Géza a hozzá beküldött efféle “aranyos” bogyón egy karimás mezei poloska-faj petéit ismerte fel. Az üres peték, amelyekből tehát a fiatal ivadék már kibújt, aranysárgák; olyan aranyos fénnyel és csillogással, hogy valóban ne mcsodálkozhatunk, ha régi időkben igazi aranynak nézték. Pótlólag megjegyezhetjük, hogy a szőlők talajában talált aranyvesszők csakugyan aranyból voltak. Minden bizonnyal őskori arany ékszerek darabjai. lók: te sem hihetsz többé a (ettől az utolsó reménységtől halhatatlanságodban. is megfosztaná a bizonyság és A'császár megrendült. Erez- — megkegyelmezett a bünöste, hogy összeroppanna, ha nek.
