A Jó Pásztor, 1958. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1958-08-29 / 35. szám
8-IK OLDAL A JŐ PÁSZTOR Pünkösd után 14-ik vasárnap EVANGÉLIUM Szent Máté 6. fej., 24—33 Senki két urnák nem szolgálhat, mert vagy az egyiket gyűlölni fogja és a másikat szeretni, vagy az egyiket tűrni fogja és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak. — Azért mondom nektek: Ne aggódjatok éltetekről, mit egyetek, sem testetekről, hogy mibe öltözzetek. Nem többe az élet az eledelnél s a test öltözetnél? Nézzétek az ég madarait hogy nem vetnek és nem aratnak, sem csűrökbe nem gyűjtenek és a ti mennyei Atyátok táplálja azokat. Nem értek-e ti többet azoknál? Ki adhat pedig közületek gondjai által nagyságához egy könyöknyit? És a ruházatról mit aggódtok? Nézzétek meg a mezők liliomait, mint növekednek, nem' dolgoznak és nem fonnak, pedig mondom nektek, hogy Salamon király minden dicsőségében sem volt úgy öltözve, mint egy ezek közül. Ha pedig a mezei füvet, mely ma vagyon és holnap kemencébe vetik, az Isten is ruházza, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitüek! Ne aggódjatok tehát, mondván: Mit eszünk vagy mit iszunk, vagy mivel ruházkodunk. Hiszen tudja a ti Atyátok, hogy mindezekre szükségtek vagyon. Keressétek azért először az Isten országát és az ő igazságát és ezek mind hozzáadatnak nektek. SZENTBESZÉD Krisztus Urunk a mai szent evangéliumban egy igen nagy igazságot jelent ki tanítványai előtt: “Senki két urnák nem szolgálhat”, majd igy folytatja, hogy a dolog még világosabban álljon szemeink előtt: “Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak”, vagyis nem szolgálhattok Istennek és a pénznek, a világnak. Az emberre nézve földi életben két ur szokott szerepelni: Jó Isten és a világ. Az embert vagy az Isten vezeti, vagy a világ. A vallásos ember mindenben vallásos meggyőződése cselekedeteit és szavait, de még gondolatait is az Isten törvénye szerint irányítja, vagyis nem tesz, : lem beszél, de még csak nem is gondol olyasmit, ami íz Isten parancsolataival ellenkezik, és ha talán mégis tett, beszélt, vagy gondolt rosszat, azt megbánja s iparkodik jóvátenni. Az ilyen ember az Istennek szollá1- , u-4n ^ A világi ember ellenben mindent a saját, vagy az emberek meggyőződése szerint szeret tenni. Életét, gondolatait, szavait és cselekedeteit csak önmaga vagy az emberek irányítják ... Mindent emberi szempontból, emberi tekintetből tesz. A világi emberre nézve nem az az irányitó, hogy mit mond, vagy mit ir elő az isteni törvény, hanem hogy mit mondok"en, hogy mit mondanak az emberek ... És ha valami tette balul ütött ki, azt nem azért bánja, mert azzal ellenkezésbe jutott az Isten parancsaival, hanem azért, mert amiatt valamiféle kárt, szégyent kellett elszenvednie az emberek részéről. Eire a két hatalomra, erre a két erőre mondja az Ur: “Senki két urnák nem szolgálhat; nem szolgálhattok az Istennek és a világnak!” Két különböző ut ez; az első jobbra, a másik balra vezet. Más a szava az Istennek és más a szava a világnak, azért nem követhetem egyszerre az Istent és a világot. Ha valahol és valamiben igaz a “vagy”, akkor igaz ebben. Vagy az Istennek szolgálok, vagy a világnak, majr öregségemben szolgálok az Istennek . . . Nem mondhatom, hogy például ezen a héten az Isten parancsait követem, a másik héten pedi g a világ szerint élek, aminthogy a gyerek se mondhatja jogosan: ezen a héten szót fogadok, a jövő héten azt csinálok, amit akarok . . a Nem mondhatom becsületesen szemedbe, hogy jó barátod vagyok, a hátad mögött ellenséged. És mégis valahogy úgy vagyunk, hogy szeretjük magunkat megosztani az Isten s a világ között. Az Istennek is akarunk szolgálni, de azért a világot sem akarjuk elhagyni. Valahogy úgy akarnánk eljárni, hogy a kecske is jóllakjon, de káposzta is megmaradjon. Az Ur kedvében akarunk járni, de hát azért néhanapján — mint mondják — az ördögnek is gyújtunk gyertyát. Hát mindez megalkuvás, kétszínűség. És ilyen a mai ember . . . Ilyen a templomban, sőt ilyen még a családban is. Tudja, hogy mindenhol és mindenben mit kell tennie és mégis nem mer úgy tenni, hanem ötven percentre megalkuszik, látszólag, nehogy másikat megsértse, voltaképpen pedig azért, mert gyáva. S az ilyesmi előbb-utóbb megbosszulja magát, már az., emberek előtt is, de még inkább az Isten előtt, mert az ilyenről mondja Szent János: “Mivel se meleg, se hideg nem vagy, elkezdtek kivetni számból.” Legyünk tehát jellemesek, álljunk határozottan földi életünkben Krisztus mellé, hogy egykoron Krisztus megvalljon bennünket az ő mennyei Atyja előtt. Az ártatlan Zsuzsanna Miért tette az egyház ja negyven nap harmadik vasárnapja utáni szombatra az ártatlan Zsuzsánna történetét Dániel próféta könyvéből? A Biblia nem azért mondja el a történetet, mert némi kajánkodásra akar alkalmat adni, hanem azért, mert valami nagyon fontosat akar tanítani. Mindenekelőtt: a Biblia elbeszélésében semmi sikamlós nincsen. A szép és istenfélő asszony a nyári kert zártságában fürödni akart. A nép vénei közül abban az esztendőben két gonosz kéjencet tettek meg bírónak. Minthogy a férj, Joákim, elöljáró volt, az ő házában tartották a peres ügyek elintézését, és a két vén — ami hivatalt jelent, nem szükségképpen magas kort — szemet vetett Zsuzsánnára. Mindjárt látjuk: örök emberi történet, és a hivatalos hatalommal való aljas visszaélés képe bontakozik itt ki. Zsarolással kezdték: ha nem hallgatja meg őket, hamisan vádolják egy más valakivel elkövetett házasságtöréssel. Az asszonynak tudnia kellett, hogy a hihetetlenül primitiv igazságszolgáltatásban a két tekintélyes tanú szavának fog hinni mindenki. És rögtön itt van az első tanulság a Biblia elbeszélésében, Zsuzsánna nem engedett: “Jobb nekem a ti kezetekbe esnem, anélkül, hogy valamit elkövetnék mint vétkeznem az Ur színe előtt”! A két vén az asszony fejére tette kezét, hamis tamrÁ- got tettek vétkessége mellett, és mindenki hitt nekik. Megrendítő Zsuzsánna imádsága: “Örök Isten, "te látod, ami titokban történik, és mindent tudsz, mielőtt még meglenne az, te tudod, hogy hamis tanúságot mondottak ellenem. És ime, meg kell halnom, noha semmit sem tettem abból, amit ezek a gonoszok reám fogtak.” Itt a második tanulság, amit a Biblia elénk tár: ha kell, mindent el kell viselnünk, de nem szabad vétkeznünk. Ilyenkor szokták a kételkedők kérdezni: hol marad az Isten? Zsuzsánna készen állott a halálra. Ám ekkor, e kivételes esetben, beavatkozott a Gondviselés, egyszerrü eszközzel. Egy ott levő ifjú ember felkiáltott: “Én ment vagyok ennek a vérétől!” A nép, amely halálra hurcolta az ártatlant, szenzációt sejtve, megállóit. A fiatalember, Dániel, a leendő államférfiu és próféta pedig elkezdte faggatni a véneket. Különválasztotta a két bűnöst, megkérdezte az elsőt: milyen fa alatt látták az állítólagos bűnt? Az egyik a mézgafára mutatott, a másik, aki nem hallotta ezt, a tölgyfát jelölte meg, A nép felorditott, tüstént látta, mennyire hamis tanúskodás történt, rárohant a két gonoszra és — Zsuzsánna helyett — megkövezte őket. Pius pápa nyilatkozik tetszhalottak életrekeltéséről Azok a modern eljárások, amelyeket az orvosi tudomány alkalmaz a látszólag meghalt emberek életrekeltésére, önmagukban nem sértik a katolikus erkölcsöt — állapította meg XII. Pius pápa egyik legutóbbi, nagy feltűnést keltett, elvi jellegű beszédében, amelyet orvosokhoz intézett. A Szentatya kiemelte, hogy az orvosnak joga, de nem kötelessége ilyen eljárásokhoz folyamodnia, minthogy “ezek a modern eljárások tulmennek azokon a rendes eszközökön, amelyekkel minden orvos köteles megpróbálkozni.” Éppen ezért ha jobbnak vélik, hogy a beteget, aki már lényegileg meghalt, hagyják békében meghalni, a családtagok joggal megkívánhatják, hogy az orvos ne kísérletezzék az életrekeltéssel. “Ebben az esetben ugyanis senki részéről sem történik közvetlen rendelkezés a betegnek élete felől és nincs szó kegyes ölésről sem, amit soha nem tekinthetünk megengedettnek.” Behatóan foglalkozott a pápa azzal a kérdéssel, hogy mikor lehet valakit halottnak tekinteni. “Vájjon bekövetkezett-e a halál már az agy traumája után, amely mély öntudatlanságot vált ki és a légzőszervek központi bénulását idézi elő ? Avagy csak abban a pillanatban áll be, amikor a vérkeringés a mesterséges légzés alkalmazása ellenére is megszűnt?” Vallá-i si és erkölcsi elvek alapján konkrét esetekben nem válaszolhatunk erre, az orvos feladata, hogy pontosan meghatározza a halál pillanatát. “Általános természetű megfontolások azonban megenge-Vasárnap ünnepelte meg a clevelandi magyarság Szent István király névnapját az Amerikai Magyar Katolikus Egylet rendezésében tartott magas színvonalú ünnepélyen, a Katolikus Aggmenház területén, Ohagrin Fallsban. Az ünnepély a Mindenkor Segítő Szüzanya kegyhelyére induló körmenettel kezdődött. Az áj tatóság után a parkban a műsort Páry Vendel elnök megnyitója vezette be. Petrásh Lajos városi biró, az Aggmenház Bizottság főelnöke méltatta Szent István király történelmi szerepét és a keresztény kultúra érdekében kifejtett munkásságát, majd bemutatta Msgr. Szabó GYALOG MEGY AZ ÖRÖK VAROSBA Egy alsóausztriai lakos, Őskar Wimmer, utón van Bécsből Róma felé, gyalog visz magával egy 60 font súlyú keresztet. Wimmer bognár és a keresztett maga faragta szülőfaluja, Leopoldsdorf temploma számára. Hosszú gyalogzarándokutja során minden helység plébánosát felkeresi és igazoltatja útja egyes állomásait. dik azt a felfogást, hogy az emberi élet mindaddig tart, amig az egyén életfunkciói — ami más, mint az egyes szervek egyszerű élet jelenségei — maguktól vagy mesterséges eszközök segítségével megnyilatkoznak.” Jánost, a Katolikus Liga elnökét, aki angol beszédet tartott. Több nívós szónoklat hangzott el. A Szent István Énekkar dr. Balogh Lajos karnagy, egyetemi zenetanár vezényletével énekelte az amerikai és magyar himnuszt. A Szent Margit iskola növendékei táncszámokkal szerepeltek. Molnár Judith, a Cafarelli Operatársulat szoprán énekesnője énekelt. A cserkész leányosoport magyar táncokat mutatott be. Wegling István énekelt. Takács Teodor szabadságharcos színművész hazafias verseket adott elő. Az ünnepély a “Boldogaszszony Anyánk” dal eléneklésével ért véget. HALLOTTA MÁR...? . . . hogy 1920 óta — amióta az Egyesült Államok lakossága 50 százalékkal növekedett — a megművelt földek változatlanul 400 millió akert tesznek ki. Újabb területek megművelésére nincsen szükség, hiszen amugyis a szükségletnél jóval többet termesztenek, modern eszközök használatával, az amerikai farmerek. . . . hogy az ember a kacsát, libát és tyúkot évezredekkel előbb szelídítette meg, mielőtt megtanult Írni és olvasni. EZRES TÖMEG VETT RESZT A SZENT ISTVÁN ÜNNEPÉLYEN Pünkösd után 14-ik vasárnap EVANGÉLIUM Szent Máté 22. 1—14 Az időben mondá az Ur e példabeszédet: Hasonló mennyek országa egy királyemberhez, aki menyegzőt szerze fiának. És elküldé szolgáit, hogy a hivatalosakat hívják meg a menyegzőre, de nem akarának eljönni. Ismét más szolgákat külde, mondván: Mondjátok meg a hivatalosaknak, hogy ime, elkészítettem ebédemet, tulkaim s hizlalt állataim meg vannak ölve és minden kész, jöjjetek a menyegzőre. Azok pedig elmulasztván, elmenének, némelyik majorjába, némelyik pedig keresete után. A többiek pedig megfogák az ő szolgáit és szidalmakkal illetvén, megölék. Hallván ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait s elvesztő ama gyilkosokat, és azok városát felgyujtá. Akkor mondá szolgáinak. A menyegző kész ugyan, de a hivatalosak nem voltak méltók. Menjetek ki tehát az utszélekre és akiket találtok, azt mind hívjátok a menyegzőre. És kimenvén szolgái az utakra, összegyűjtők mind, akiket találtak rosszakat és jókat és betelék a menyegzős ház települtekkel. Beméne pedig a király, hogy lássa a telepeteket és láta ott egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve. És mondá neki: Barátom, hogy jöttél be ide, menyegzős ruhád nem lévén? Amaz pedig elnémula. Akkor mondá a király a szolgáknak: Megkötözvén a kezeit és lábait, vessétek őt a külső sötétségre, ott lészen sirás és fogak csikorgatása ... Mert sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak. SZENTBESZÉD A mi szent hitünk azt tanítja, hogy a halál után minden ember megjelenik az Isten itélőszéke előtt és ettől az Ítélettől fog függni a mi örök üdvösségünk vagy örök kárhozatunk, mert jó tetteinkért örök jutalom, bűneinkért pedig örök kárhozat vár ránk a másvilágon. Mi, keresztény katolikusok, mindezt hisszük s mégis sokan, igen sokan úgy élnek, mintha erről semmit sem tudnának, mintha a földi élet után nem volna se ítélet, se pokol, se mennyország. Fáradozunk, küzködünk és verejtékezünk a múlandó földi javak megszerzésében, a lelkünk üdvére azonban sokszor nem is gondolunk. Óh és hányán vannak, akik hallani sem akarnak túlvilágról, pokolról, ítéletről és mennyországról! Óh, milyen szerencsétlenek az ilyen emberek! Szerencsétlenek, mert a tülvilági ítéletben örök bünhődés lesz osztályrészük. Hogy mi is ily szerencsétlenek ne legyünk, tegyük fél a kérdést: mit kell cselekednünk, hogy az örök életet elnyerjük? Aki üdvözülni akar, annak feltétlen szükséges az, hogy legyen erős hite, mert maga Jézus mondotta: “Aki hiszen, üdvözül.” De még maga a hit sem elégséges az üdvösségre, mert hiszen az ördögök is hisznek s mégse üdvözülhetnek. Feltétlen szükséges tehát, hogy hitünk élő legyen, hogy az a jócselekedtétekben nyilvánuljon meg. Vagyis, ha üdvözülni akarunk, feltétlen meg kell tartanunk az Ur parancsait, mert világosan megmondotta azt Jézus Krisztus, hogy “nem mindenki, aki mondja: .Uram, Uram, megy be a mennyeknek országába, hanem csak az, aki Atyánk akaratát cselekszi.” Az isteni parancsolatok megtartása nélkül lehetetlen üdvözülnünk. Azért mondja Jézus: “Ha az örök életbe be akarsz menni, tartsd meg a parancsolatokat.” Azonban nagyon csodálkozna az az ember, aki azt gondolná, hogy akkor is üdvözölhet, ha az egyik parancsolatot megtartja, a másikat pedig áthágja. Aki üdvözülni akar, annak az összes parancsolatokat be kell tartani, egyet se' szabad áthágnia. Mert ha valaki az összes parancsolatokat megtartaná, de az egyiket áthágná, éppen úgy nem várhat Istentől jutalmat, mint az az ember, aki egy parancsot sem tartott meg, mert azt mondja Szent Jakab apostol: “Ha valaki az egész törvényt megtartja, de egyben vétkezik, vétkezik valamennyiben.” A Magyar Sión Az esztergomi Várhegyet védett területté nyilvánítják, a várfalakat és a kazamatákat restaurálják, a még feltáratlan részeket felkutatják. A magyar katolikusok örömmel fogadják ezt a Hirt. Hiszen az esztergomi Várhegyet méltán nevezik “Magyar Sion”-nak, a magyar katolikus egyház szent hegyének, mert a hagyomány szerint az itteni ősi királyi várban született Szent István, innen indult ki a magyarság megtérítésének világtörténelmi jelentőségű munkája, ez. volt a fiatal magyar kereszténység gyújtópontja, ahonnan szertesugárzott az egész ország felé a krisztusi hit fénylő és melengető szelleme; és ahol ma is az ország legnagyobb és legszebb temploma emelkedik. Az egyháztörténeti emlékek szorosan összefonódnak itt a nemzeti történelem emlékeivel. Az Árpádok korában, “nemzeti nagylétünk” legendás idején romjaiban is nagyszerű fényes királyi palota emelkedett itten. A nemzet későbbi viharos századaiban a kényelmes palota rovására a ma is fennálló szilárd várfalak jutottak nagyobb jelentőségre, hiszen Esztergom a török korban fontos végvár volt. Hogy egyebet ne említsünk, itt halt hősi halált — mint “Krisztus katonája" — első nagy magyar költőnk, Balassi Bálint; és Esztergom várának elfoglalása Rákóczi kuruc-mozgalmának is jelentős eseménye volt. A Hayes hármas ikrek első születésnapjukat ünnepelték Minneapolis, Minn.
