A Jó Pásztor, 1958. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1958-08-22 / 34. szám

A JÓ PÁSZTOR 7-IK OLDAL SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE Irta: TÖLGYESY MIHÁLY Az öreg Gergely nagyon boldog volt. Ő most már végkép nyugalomba 'helyezte magát s lelke mélyéből őrölt, hogy ilyen tűzről pattant menyecske került a iházho. Akárhányszor mondotta is a fiának: — Lám, mégis csak jobb, hegy magadhoz valót választottál! így legalább nyugodtak lehetünk a há­zi dolgokat illetőleg. Mit is csinálnál egy oly cifrál­­kodó bábuval, mint amilyen Gyárf ás Ilonka is volt. Lajos erre mitsem válaszolt. De azért mégis iga­zat adott atyjának s jó férj igyekezett lenni. Juci meg jó asszony volt s így a legteljesebb egyetértés uralkodott közöttük. De mindez csak külső látszat volt. Belsőleg nem érezte magát boldognak. Feleségét szerette, de nem azzal a szenvedélyes hévvel, melyet egykor Ilonka iránt érzett s szerelme olyan volt, mint a holdvilág, melynek csak fénye van, de melegsége és éltető ere­je nincs. Juci egy darabig mitsem vett észre, később azon­ban mégis úgy rémlett előtte, hogy Lajos talán még­sem olyan, aminőnek lennie kellene. Ahelyett, hogy f elmelegednék, hova további hidegebb lesz. Kezdet­ben, különösen vőlegény korában figyelmes is tudott lenni s minduntalan meglepte valamivel, most ilyes­mi soha eszébe sem jut. E mellett Lajos egyre komorabb és zárkózot­tak b lett. Kereste a magányt s képes volt inkább a mezőn és a szántóföldön bolyongani, mint itthon tar­tózkodni nejével. Az öreg Vasas István gyakrabban eljött s szinte hízott belé, midőn Szitás Gergely dicséretekkel hal­mozta el Jucit. — Ilyen menyecske nincs több a faluban, — mondogatta egyre —, ügyes, szorgalmas, a kezén csak úgy ég a munka, s még hozzá milyen takarékos. Szóval minta asszony, aki csaknem az én megboldo­gult anyjukomon fe túl tesz. Mindez a sek dicséret jól esett a kovácsnak, de feltűnt neki ,hogy Lajos mindig távol van. — Hja, sok a dolga, — mondogatta az öreg Szi­tás, — Éppen öeozevalck! Egyik szorgalmasabb a másiknál. Vasas Istvánnak nem igen tetszett ez a dolog. Fiatal házas létére Lajos valóban több időt tölthetne itthon. A felesége is csak megérdemli, hogy kissé foglalkozzék vele. Midőn egy eke ismét eljött, éppen egyedül ta­lálta Jucit. — Úgy látom, Lajos megint nincs itthon, — mon­dotta. — Valóban ez nem szép tőle. — Élj ha itthon van is, mindig olyan szótlan, — jegyezte meg panaszosan Juci. — Talán valami baja van neki, leányom? — Tudtommal nincs, de szeret a szabadban len­ni, mert mint mondá, ez igen jó hatással van rá! ? — Hát hiszen a szabad levegő mindenkire jó ha­tással van. De eleget szorgalmaskodik napközben a nem kell még a féléjszakát is a szabadban tölteni! Juci hallgatott. — Talán bizony már volt is közietek házi per­patvar? — kérdezte atyja. — Soha, — felelte Juci. — Még eddig semmi sem zavarta meg együttélésünket. — Akkor hát nem értem, hogy Lajos miért ke­rüli otthonát! Utoljára kénytelen leszek őt kérdőre vonni. — Ne tedd ezt atyáim! Ne bántod Lajost! Ha éppen nagyon szereti a szabad természetet, hát csali hadd járja be a környéket. Nekem így is jó! — De nem jó! Ha már férjihez mentél, meg is kívánhatod, hogy férjed idejének legalább egy ré­szét szentelje neked. Eí kor előjött a kertből az öreg Szitás Gergely, ki még nem tudta, hogy násza itt van.- A két öreg szívélyesen üdvözölte egymást. Vasas azonban csak­hamar kedvetlenül jegyezte meg, hogy Lajos megint nincs itthon. Most már Szitás Gergely is kifakadt, — Lánchordta lobogója! Már ez csakugyan kü­lönös. Ugyan mit tud olyan sokáig csinálni a szántó­­földön? Neki itthon a helye! — Én félek, hogy Lajosnak valami baja van, — jegyezte meg Vasas. — Dehogy van, — intett kezével az öreg Szitás. — Olyan egészséges, mint a makk. — Néni is testileg beteg ő, nászom, hanem lel­kileg. Én attól tartok, hogy búskomorságba esett. — Kicsoda? Lajos? — kérdezte Szitás Gergely nagyot nézve. — Hogy értsük ezt? — Hát úgy, nászom, hogy Lajosnak valami bá­nata van. — No még csak az kellene, — pattogott az öreg. — Nincs annak semmi baja. Van jó módja, van szép fiatal felesége, mi az ördögöt akar még? IT-ey-e Juci ez nem lelhet igaz? — Nem, nem, — felelte Juci. — Majd megké­rem Lajost, hogy korábban térjen haza, s remélem, ezt meg is fogja tenni. — No lám, ez már okos beszéd, — szólt az öreg Szitás. — Te éppen úgy gondolkozol, mint megbol­dogult anyjukem. Ez is azt az elvet követte, hogy nem kell a férfi dolgába avatkozni. Nem kell mind­járt rosszat sejteni. Vasas István nem akart vitatkozni s csakhamar hazafelé 'ballagott. Már tiz óra is elmúlt s Lajos még mindig nem jött. Most már az öreg Szitás is kifogyott a íbéketü­­réskől. —Ez már mégis sok! — kiáltotta. — Minden­nap rosszabb lesz. Már tiz óra s Lajos még mindig nincs itthon. KI TUD RÓLA? A magyarországi szovjet­kormány kiadott egy Fehér Könyvet, amely az októberi forradalom okait ismerteti. Kik csinálták a magyar forra­dalmat? Mr. Quade és tár­sai, a nyugati imperialisták, mondja a Fehér Könyv. Úgy csinálta a forradalmat Mr. Quade, hogy október 30-án a Kilián laktanyában amerikai kölcsönt Ígért a szabadság­­harcosoknak. És azt is csinál­ta, hogy a kommunista párt­­ház előtt a tömegeknek azt mondta, hogy az AVII föld­alatti börtönében foglyok vannak. — Bizonyosan valami dolga akadt, — jegyezte meg Juci. — Ugyan mi dolga akadhatna neki ilyenkor? De majd beszélek holnap a fejével. Dohogva ment aludni az öreg. Juci leült az asz­tal mellé és varrt. Nem akart addig lefeküdni, mig Lajos haza nem érkezik. Végre tize négykor vakkantott a kutya. Juci fel­figyelt. Léptek hallatszottak. — Bizonyosan Lajos jön, — mondotta magá­ban Juci s mindjárt felvidult. Lajos belépett. Juci elejébe ment, kezét nyújtot­ta neki s csak ennyit mondott: — Sokáig voltál oda Lajos! Talán valami dol­god volt? — Ne haragudjál, Juci, nem fog többé megtör­ténni. — Vájjon hol jártál? — Nem tudom, megmondjam-e, 'kedvesem. Ma esett meg legelőször rajtam, hogy a kocsmába téved­tem. — Ez nem lenne valami nagy vétek, de mégsem kellett volna oly sokáig ott ülnöd. — Hát hiszen csak tíz, óra után törtem he. — Hol voltál hát tízig? — Tudja Isten . . . kint jártaim valahol a mezőn. — Miért nem jöttél inkább haza? Lásd itthon szépen elbeszélgetnénk, nekem is jobb lenne, neked is . . . — Juci, ne tégy szemrehányást! — Oh világért se teszek. Nincs is rá okom. Már hogy is volna? Nekem minden jó! Ha magamra hagynak, nekem azzal is be kell érnem^Uyy látszik valami kivetni valót találsz rajtam. — Ugyan, mit beszélsz, Juci, — nézett rá meg­ütközve Lajos. — Nincs-e igazam? — folytatta Juci. — Akit szeretünk, annak a társaságát keressük is! Te azon­ban az enyémet nemcsak nem keresed, hanem kerü­löd, ennélfogva világos, hogy nem is szeretsz. Lajos heves választ akart adni, de idejében meg­gondolta a dolgot és hallgatott. Juci folytatta: — Lajos, a dolgok ilyen állásában nem marad imán hátra, mint hogy Őszinte választ kérjek tőled. Ha nem szeretsz, mondd meg nyíltan és én akkor tud­ni fogoun, mi az én teendőm. — Ugyan, Jucii! — Én nem leszek terhére senkinek sem, — vála­szolt a menyecske. — Ha látom, 'hogy reád nézve ál­dozat az én társaságomban időzni, inkább . . . Lajos megragadta kezét és szavába vágott. — Ne tovább, Juci! Belátom, hogy hibáztam. Légy nyugodt, ez nem fog többé ismétlődni. Ma is csak azért maradtam ki, mert sert mindenfélét be­széltek az emberek. — Kiről? — Lorántffy Elemérről. Juci ránézett. — Ez persze téged érdekel, — mondotta nem minden keserűséig nélkül. — Én tudom is már, miért érdekel ez. Hadd halljam hát, unit beszélnek róla? — Azt, hogy nem sokára haza jön. — Ő vele? — puhatolódzott tovább Juci fürké­sző tekintettel. — Nem! E rövidke szó kimondása alatt is reszketett La­jos hangja. Juci elmélázott egy percig. Tudta, hogy Lorántffy Elemér szereti nejét s a felesége viszont szereti őt, mint van tehát mégis, hogy neje nélkül tár viusza? — Tehát nem találta meg? — kérdezte. — Nem, — felelte ismét Lajos kurtán. Hosszasabban nem mert beszélni, mert félt, hogy a hangja ímegcsuklik. — Szegény Elemér ur, — mondotta Juci szána­kozva. — Képzelem, mennyire fájhat ez neki, de Ilonka is mennyit szenvedhet. Juci maga is csodálkozott, hogy ezt a nevet olyan nyugodtam bírta kiejteni . . . Lajos: azonban világért az ajkára -nem merte volna venni s mindig csak per “Ő” beszélt róla. — Mit hallani hát? — kérdezte Juci tovább. Lajos felfohászkodott. (Folytatjuk) Ki ez a Mr. Quade? A Fehér Könyv szerint az amerikai külügyminisztérium diplomáciai attaséja. Az amerikai külügyminisz­térium azt mondja, hogy ilyen nevű misztert nem is­mer. Feltesszük tehát a 64,000 forintos kérdést: Ki tud róla ? GOLDFINE BAJBAN WASHINGTON — A kép­viselőház eljárást inditott Bemard Goldfine bostoni tex­tilgyáros ellen, aki bőkezűsé­ge folytán belekeveredett az Adams afférbe, az Eisenho­wer évek legnagyobb botrá­nyába. A képviselőház azt ne­hezményezi, hogy Goldfine az Adams ügy vizsgálata so­rán megtagadta a választ oly kérdésekre, amelyek nem be­folyás-vásárlásra vonatkoz­tak, hanem csupán az ő üzleti ügyeire. Közel háromnegyed­millió dolláros csekkekről van szó, amelyeknek homá­lyos rendeltetését Goldfine nem derítette fel, arra tá­maszkodva, hogy ezeknek a csekkeknek semmi vonatko­zásuk nincsen a kongresszusi vizsgálat tárgyával: ajándé­kok vezető állásban levő köz­tisztviselőik és politikusok ré­szére. Az igazságügyminiszter fog dönteni, hogy “a kong­resszus megsértése” cimfén bűnvádi eljárást indit-e vagy sem Goldfine ellen. A tör­vény ilyen “sértésre” ponton­­kint egy évi börtönbüntetést ír elő, és Goldfine 22 pontban sértette meg hallgatásával a kongresszust. FOGYÓKÚRA WASHINGTON —A kép­viselőház egyik vizsgálóbi­zottsága megállapította, hogy az elhízástól való félelem bu sás hasznot hajt tisztességte­len gyárosoknak. Évente több mint 100 millió dollárt csalnak ki hiszékeny férfiak­tól és nőktől mindenféle ha­szontalan, értéktelen fogyasz­tó pilulákért, fogyasztó gép ekért, stb. A csalás abban az állításban van, hogy ha ezt meg azt a szert vagy készü­léket használják, annyit ehet­nek, amennyit akarnak. Az igazság az, hogy a fogyásnak fő módja: kevesebbet enni. El a terített asztaltól! A kongresszusi bizottság súlyos szemrehányással illet­ték a Federal Trade Commis­­siont, amelynek feladata ügyelni rra, hogy csaló gyá­rosok és üzletemberek ne sóz­zanak rá a közönségre drága pénzért haszontalan holmi­kat, csodaszereket, miegye­bet. Itt az ideje, hogy a F. T. C. megvédje a közönsé­get a hamis fogyasztószer ra­­kett ellen. BUY IT NOW... IN r-----­­- > VALUETOWN USA vv-------- —... A MUNKÁSSÁG ALAPTÖRVÉNYE HÚSZ ÉV ELŐTT SZÜLETETT MEG Most múlt el húsz éve, hogy a Fair Labor Standards Act életbe lépett. 1938 junius 25-én irta alá Franklin Dela­no Roosevelt elnök ezt az alaptörvényt, amely minimá­lis munkabért, maximális munkaórát és méltányos fel­tételeket biztosított az ame­rikai munkásnak. Amikor a Kongresszus a törvény előkészítésével fog­lalkozott, sok vállalkozó a törvény elfogadása ellen nyi­latkozott. Azzal rémitgettek, hogy ez a javaslat a munká­soknak annyi előnyt biztosit, hogy azok megvalósítása a vállalatokat csődbe kergetné, úgy hogy azok kénytelenek lennének a munkaalkalmakat megszüntetni. Azóta az amerikai ipar és kereskedelem elfogadta és jó­váhagyta az elveket, amelyek méltányos feltételeket állapí­tanak meg a Idlolgozók részé­re. Mindkét politikai párt to­vábbi reformokat iktatott cél­jai közé. A kérdés csak az, hogy mennyivel javitsák fel a törvényben lefektetett elő­nyöket. A javulásra, amely a mun­kások jólétében a törvény be­iktatása óta előállott, fényt vet az a körülmény, hogy az 1938 évi törvény az államkö­zi kereskedelemben és ipar­ban alkalmazott munkás mi­nimális órabérét 25 centben állapította meg. Ma 1 dollár a biztosított minimális bér, de a munkásság $1.25-öt követel. Az azóta bekövetkezett álta­lános drágulás ellenére is, az emelkedés igen számottevő. Az 1938 évi törvény a heti maximális munkaórák szá­mát 44-ben állapította meg, mig ma a munkásság heti 35 óránál többet nem kíván dol­gozni. Ma több mint 24 millió munkást karol fel a törvény, mig 1939-ben csak 9 millióra terjedt ki. A szakszervezetek még további 9 millió dolgozó­ra kívánják a törvény hatá­­'yát kiterjeszteni. Húsz évvel ezelőtt a mini­mális órabér kivívása egymil­lió munkásnak a helyzetét ja­vította meg. Amikor előbb 10, majd 75 centre emelték ezt fel, mindig több munkás­nak hozott több jövedelmet az újítás, mert ezek a törvény nélkül kevesebbet kerestek vo’na. Amikor pedig 1955-ben l dollárra emelték fel az ál­­'amközi kereskedelemben és Iparban megengedett legala­csonyabb órabért, egyszerre két millió munkás kapott béremelést. A minimális munkabére­ket megállapító rendelkezés elsősorban a szervezetlen munkások sorsán segít, mert a szakszervezetekhez tarto­zók bére ennél amugyis ma­gasabb. A gyári munkás át­­'agos bére ma 2 dollárnál is több. Mégis a szakszerveze­tek küzdöttek legelsősorban a minimális bérek felemelése érdekében. A mozgató rugó nem csupán az emberbaráti szeretet. A munkásságnak az a meggyőződése, hogy a kö­zönség vásárló erejének emelkedését általános gazda­sági fellendülés követi és a minimális bér emelése a leg­szegényebb osztályt is olyan helyzetbe juttatja, hogy szük­ségleteit kielégítheti. A törvényt a munkaügyi minisztérium hajtja végre, bár minden alkalmazottnak is joga van a vállalkozót per­be fogni, ha a törvényt meg­szegi. A vállalkozók nagy ré­sze tiszteletben tartja a tör­vényt; mégis tény az, hogy az elmúlt 20 év leforgása alatt több mint 4 millió mun­kásnak 175 millió dollárnál többet fizettek ki hátralékos és pótló bérek fejében. A Fair Labor Standards Act további vívmánya a gye­rekmunka eltörlése. Ma 16 évnél idősebbnek kell lennie annak, aki munkát vállal. Olyan iparban, amely egész­ségügyi kockázattal jár, 18 év a minimális életkor. De olyan alkalmaztatást, amely csak kisebb munkaidőt kíván és sem egészségét, sem tanulási lehetőségét nem befolyásolja hátrányosan, már 14 éven fe­lüli gyermek is vállalhat. SOK CSALÁS ÉS "OK HASZON BUDAPEST — Löffler An­dor, akinek apja kesztyügyá­­ros volt, uj technológiai eljá­rást dolgozott ki nylonke-sz­­tyük készítésére. Az I. kér. Kézműipari Vállalat -bedolgo­zóként felvette Löfflert, aki ezután csoportot szervezett a nylon-kesztyűk gyártására. Ő vásárolta a vállalat számára a nylonanyagot, s azt egyene­sen lakására vitte. A vállalat részéről Csetneki József nor­másnak kellett megállapíta­nia, amelyet Löffler 7 forint­ban jelölt meg. Csetneki aján­latára azonban 9.70 forint lett a normálbér, s a különböze­­ten megosztoztak. A csalásból szerzett pénzből Balogh Pál műszaki vezető is kapott ki­­sebb-nrßycbb összeg i'tet, hogy elnézze a visszaaélést. Löffler jövedelmet a nor­ma-csalásból származó összeg és elsikkasztott nylonanyag­ból készített, a megengedett árnál magasabban, páronként 56 forintért, kiskereskedők­nek tovább adott 7800 pár kesztyű is gyarapította. Löffler félmillió forinttal károsította -meg a Kézműipa­ri Vállalatot, amely azonban még így is 300,000 forint nye­­rességet mutatott ki, mert Csetneki, Balogh és Meleg Gézáné, a vállalat kalkuláto­ra magasabban állapították meg a nylon-kesztyű fogyasz­tói árát megkárositva a vá­sárlókat. Löfflert, Csetne-kit és Ba­­lo-ghot őrizetbe vették. NEM ELÉG BÖLCS SALAMON New Yorkban van egy vá-1 rosi biró, akinek neve Solo- j mon. Már többizben alkalmat áldott szelleimeskedő újság­íróknak, hogy érdekesebb; döntéseit solomoni bölcseség-1 nek jelentsék ki. A napokban Solomon bírónak egy jogvita alkalmat adott arra, hogy -be­bizonyítsa — salamoni böl­­oseségét. Max Leza-k 70 éves brook­­lyni lakos volt a felperes. Azt vetette a szemére Mrs. Sam Brown alperesnek, -hogy kora reggel etetni szokta a mada­rakat ... a madarak a tüz­­lépcsőn gyülekeznek, hogy felszedhessék a nekik oda szórt magvakat ... és ■— most jön a baj! — a madarak ott nemcsak jóízűen falatoznak, hanem nyomokat is hagynak a tüzlépcsőn, a Max Lezak házának tüzlépcsőjén ... és ezek a nyomok nem színtele­nek és nem szagtalanok. Pa­naszát Max Lezak még meg­toldotta azzal, hogy két év előtt 35 dollárt kellett fizet­nie a madárnyemek eltünte­téséért. A tárgyalás Solomon biró előtt rövid volt, mindössze egy egyoldalú párbeszédből állt: Solomon biró: Bizonyítani tudja, hogy azokat a nyomo­kat azok a madarak hagyták ott, amelyeket az alperes ete­tett? Lezak felperes hallgatagon a fejét rázta. A biró kimondta az Ítéle­tet: “Ez olyan fogas kérdés, amelyet még egy Solomon sem tud! megfejteni. Döntse­nek, ha tudnak, a madarak. A keresetet elutasítóim.”

Next

/
Thumbnails
Contents