A Jó Pásztor, 1958. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1958-08-15 / 33. szám

Ä JÓ FiSZTOH ( •—Ä. — Ugyan ne legyen kend olyan rfehézkes. Az al­ku úgy szól, ha megkapja az ezer forintot. Ha nemi kapja meg, nincs min osztozkodni. Az írást ilyen ér­teleimben. állítjuk ki. A csap tárosban is felébredt a pénzvágy és nem Szerette volna elszalasztani az ezer forintot. Az írást tehát megcsinálták és Horváth Vilmos vígan ment tovább utján. — Pompásan megy minden, — mondotta ma­gában,'kezét dörzsölgetve. —- Bizony kár lett volna felakasztani magam. Most megjött a jó alkalom, hogy gazdag emberré legyek. Angyal Bandi után ka­pok ötszáz forintot, a banda kincse is csak megér tiz­­buszezer forintot. Most egyszerre megállóit s homlokára bökött mutató ujjával. De már akkor a kocsmáros is loholva futott utána. — Álljon csak kelméd! — kiáltotta. — Nos, mit akar még? — kérdezte a varga bi­zonyos fölénnyel. — Nem mondta meg kelméd, hogy hol találha­tom meg Angyal Bandit. — Ez bizony igaz! Erről megfeledkeztünk. No hát menjen kegyelmed a hármas tölgyfához! Tud­ja-e, hol van? — Tudom, tudom. — A hármas tölgyfától délre a legelső sűrűség­ben fekszik agyonlőve Angyal Bandi. Mondhatom, szép férfi, kár érte! Ha életben lenne, biz Isten pí nem árulnám. De miután már meg van halva, miért ne használnók fel az alkalmat, hogy egy kis pénzt csikarjunk ki az államtól, úgyis nagy az adó. Ez a beszéd tetszett a csapiárosnak. — Ez bizony igaz, — mondotta. — Siessen hát kelmed a hármas tölgyfához, ne­hogy valaki megelőzzön bennünket! Erre a varga elbeszélte a dolgot, úgy, amint való­ban történt; a végét azonban mégis megtoldotta az­zal, hogy Angyal Bandi őt tette utódjává. — Talán nem is hiszitek? — kérdezte, midőn lát­ta, hogy a betyárok fejüket csóválják és kétkedve néznek rá. — Úgy van, amint mondom. Még haldo­kolva ős a ti javatokat akarta, midőn bennem olyan vezért adott nektek, akiben megbízhattok s aki mél­tó utódja lesz. Barma Peti erre hangosan felkacagott, példája a többiekre is átragadt. Erre Horváth Vilmos sértőd­ve kifakadt és elővette a vezér gyűrűjét. — íme a bizonyíték, — kiáltotta. — Angyal Bandi haldokolva lehúzta az ujj áról s az enyémre tűzte, mondván: te rád bízom a nyájamat, mely most pásztor nélkül maradt. ;— Hadd lám azt a gyűrűt, — kiáltotta Barna Peti. —Meglátom róla, ha csakugyan meghalt-e An­gyal Bandi. Ahhoz a gyűrűhöz monda fűződik! Más vezér nem viselheti, csak aki méltó rá. A méltatlan­nak az ujjárói önként lekivánkozik! A gyűrű köve rendesen olyan tiszta, mint a kristály, de zavart lesz, ha meghal a gazdája. Azért látni akarom. Erre már Horváth is kiváncsi volt s átadta neki a gyűrűt. Barna Peti csak egy pillantást vetett rá s szomorúan felkiáltott: — Zavaros, zavaros! Angyal Bandi tehát meg­halt ! A betyárok erre elnémultak s szomorúan bor­­gasztották le fejüket. Horváth Vilmos ki akarta aknázni előnyösnek vélt helyzetét s így szólt — Angyal Bandi megérdemli, hogy egy köny­­nyet szenteljetek neki és gyászt hordjatok érte szi­vetekben. De más felől kötelességeitek is vannak az uj vezér iránt s ez én vagyok. Barma Peti most rászegezte tekintetét. — Beszélni tudsz, az már igaz! Lehet, hogy fur­fangos is vagy! És ha Angyal Bandi csakugyan téged tett utódjává, akkor meg is hajiunk előtted. Erre azonban bizonyíték kell. — Mert, mint halottról is lehúzhattad a gyűrűt, ez ellen a holt ember nem til­takozhatott. Nesszé, itt van hát a vezéri hatalom jel­vénye. Tedd az ujjadra. Hogy, hogy nem, a varga kezéből kiesett a gyű­rű s a földre hullva úgy elgurult, hogy hamarosan meg se találták. — Elmehetsz már, — mondotta Barna Peti gú­nyosan. Angyal Bandi halálát kivéve, a többiből, amit mondtál, egy szó sem igaz! A vezér* nem téged sze­melt ki utódjául s nem is vagy méltó erre, mert icne a gyűrű lekivánkozott az ujjadról s elbújt, hogy ha­marosan meg se találjuk. — Barna Petinek igaza van, — szólalt meg erre Ragyás Miska. — Még csak most szagoltál közibénk s már* vezér akarsz lenni? Olyan nincs. Ha majd ve­zért választunk magunknak, az nem lesz más, mint Barna Peti. Horváth erre dühbe jött ' 7 7” — Én vagyok a vezér s ti nekem azonnal enge­delmeskedni fogtak! Csak azért is visszatérek a ta­nyára s magamhoz veszem a pénzt! — Attól ugyan elvásik a fgad, — mondotta Bar­na Peti gúny osan. — Ahhoz te nem férhetsz! — De bizony hozzáf érek ! Angyal Bandi ebibe is beavatott. \ A többiek szinte meghökölve néztek rá. Ez a csizmadia csakugyan veszedelmes egy fickó! Ha tudja a módját, hogy mikép lehet a pénzhez hozzá­férni, akkor* még el is viheti! Barna Peti egyet-kettőt csóvált a fejével és el­gondolta magában, hogy ennek a fickónak túl kell járni az eszén. « — Jól van hát, — mondotta. — Ha csakugyan téged jelölt ki Angyal Bandi, hogy vezérünk légy, akkor újra megalakulunk! Az örökségen azonban előbb megosztozunk! Részt ugyan nem igényelhet­nél, mert nem dolgoztál érte, de mint Angyal Bandi utódja, az ö részét fogod kapni. Nem, nem, — tiltakozott a varga. — Még nem osztozkodunk! Ezt azért mondta, hogy időt nyerjen a kincs el­idegenítésére. — Hát hiszen mi sem osztozkodunk még szíve­sen, — felelte Barna Peti. — De meg kell nézni, váj­jon egyáltalán ott van-e még? — Helyes, ebbe belenyugszom, — mondotta Horváth. — És most hallgassatok ide, majd elmon­dom nektek, mivel akarom vezéri képességemet leg­először is bebizonytami. Erre 'elmondta, hogy miben állapodott meg a csaplárossal. — Ez a rövidlátó paraszt — úgymond — a mi számunkra kaparja ki a tüziből a gesztenyét. Amint haza hozza a vármegyéből az ezer forintot, éjnek idején rajta ütünk és elvesszük tőle. Barna Petii felháborodott, midőn hallotta, hogy Angyal Bandi holttestét beviszik a vármegyére és pénzt fogadnak el érte. — És magyar ember tesz ilyet? Nem lehet! — kiáltotta. — Ez csak aféle cigánytempó, pénzt kérni olyasmiért, amit meg nem szolgált. Igen, ha az a kocs­máros nyílt harcban beteríti, aztán beviszi őt a vár­megyéhez s igy szól: vicispán ur, ime elpusztítottam tulajdon életem, veszélyeztetésével a veszedelmes be­tyárt, adják meg érte az ezer* pengőt . . . azt értem. Aki Angyal Bandit legyőzné, az többet is megérde­melne. De hogy az a kocsmáros egy halottat bevi­gyen, akit nem ő ölt meg, ezt nem bírom elhinni. De azon kezdem, a vármegye nem lesz olyan bolond, hogy ilyen esetben is fizessen. — De fizetni fog, mert a csapi árost én már ki­­tanitottam. Azt fogja mondani, hogy ő lőtte agyon. — No hát akkor én leszek az első, aki őt agyon­verem ! — kiáltotta Barna Peti bőszükén. — És rnűst nézzük meg, meg van-e még a kincs, aztán majd utá­na nézünk annak is, vájjon ott van-e még a vezér holtteste. A haramiák bevárták az estét; Horváth Vilmos addig kipihente magát, miközben Barna Peti előke­reste a varázsgyürüt. Világért ki nem adta, volna ke­zéből. Azé lesz, aki megérdemli s akihez kívánkozik is. Alkonyaikor fölkerekedtek s útnak indultaik a felső tanya felkeresésére. Óvatosnak kellett lenmiök, mert bizonyára pandúrok és katonák porty áznak minden felé. Kerülő utakon, pocsolyákon át nagysokára el­érték a koppándi erdőt, melyben a rablótanya volt. Itt azonban megkettőztették éberségüket, mert valószinünek látszott, hogy a pandúrok titkon szem­mel tartják. Ebbéli félelmük alaptalannak bizonyult, mert egyetlen egy pandúr sem volt a környéken. Bementek hát a kunyhóba s, onnét a szűk nyílá­son át a barlang hátulsó résziére. Most Barna Peti egyszerre kiegyenesitette ma­gát. — Hallod-e varga, a te uralkodásodnak most vé­ge ! Itt fogsz most meghalni a kincs közepette! Intett társainak, hogy kötözzék meg. Horváth az ellen hevesen tiltakozni akart, de ketten azonban csakhamar* lefülelték és megkötözték. — Nyomorultak, bitangok, — ordította a varga tajtékzó ajakkal. — Bocsássatok el, mert rögtön se­gítségért kiáltok! — Itt ugyan kiabálhatsz, — válaszolta gúnyo­san Barna Peti. — Itt meg nem hallja senki! Petii még egyszer körülnézett a barlangban, az­tán társaival kiment, maguk mögött jól betorlaszol­ván a barlang nyílását. XXXVII. FEJEZET. Otthon. Szitás Gergely házába beköltözött az uj rend, illetőleg a réginek javított kiadása. Vasas Juci, mint Szitás Lajos hitestársa bevonult az elárvult tanyába s átvette a házi gazdaság vezetését. Mint feleség és mint gazdasszony, egaránt be öltötte hivatását. ^Folytatjuk) az élő fáklya ÉLETE ÉS HALÁLA Flint, Mich.-ben Frank Ki­erdorf a Teamster unió tiszt­viselője éjfél után 1 órakor súlyos égési sebekkel kórház­ba került és azt mondta, hogy éjjel 11-kor két ismeretlen férfi az egyik fiinti tisztító­­üzletiben gazolinnal leöntötte és meggyujtotta. Miért nem vitték azonnal, 11 óra után kórházba ? Miért volt két órán át titok ez a baleset ? Azért, mert nem baleset volt. Kierdorf a rendőrség és ügyészség erős meggyőződé­se szerint fel akarta gyújtani azt a tisztitóüzletet — mert valami finánciális differen­cia volt a tisztitó és az unió közt — és eközben véletlenül önmagát is meggyujtotta. Pár nappal utóbb Kierdorf belehalt égési sebeibe. A szenátus vizsgálóbizott­sága előtt Hoffa, az unió or szágos elnöke, és más unió tisztviselők nem tudtak kielé gitő magyarázatot adni arra, hogy miért alkalmazták az ■unióban Kierdorfot pár nap­pal az után, hogy fegyveres holdup rablásért jól megér­demelt két évi börtönbünteté­sét leiülte. Tűzzel játszanak Eisenhower elnök multheti sa j tókonf er enciá j án ki j elen­­tette, hogy az árak és a bérek folytonos emelése nem mehet tovább komoly következmé­nyek nélkül. Az árak és a bérek vígan emekednek, napról napra, az önzés erősebb, mint a komoly következményektől való féle­lem. Komoly következmény a vásárló közönség oly nagy­arányú vásárlási sztrájkja le­het, amely észhez tudja térí­teni a drágitókat. Great in ‘58 OHIO STATE FAIR AUGUST 22-29 KBUSCSEV VISSZATÁNCOLT Hónapokon át követelte államfői konferencia összehívását, szemérmetlenül diktálni próbálta a fel­tételeket, a megbeszéléseik tárgyát Kruscsev, és most egyszerre “Hátra arc!” kommandóval megszakította ezt a propagandahadjáratot és csúcskonferencia he­lyett az Egyesült Nemzetek 'közgyűlése elé akarja vinni a libanoni és jordáni amerikai és angol “jog­talan támadás” kérdését. Rendben van, felelte Eisen­hower élnek, vigyük a 81 nemzet fóruma elé — nem­csak ia szovjet vádat, hanem az amerikai vádat is, hogy Kruscsev és Nasser diktátorok felforgató pro­pagandájukkal, fegyverszállitásaikkal, beszivárgó jcoipuckások megszervezésével és 'gyilkosságra uszí­tó rádiópropagandával veszélyeztetik a Közelkelet és a világ békéjét. Kinai parancs volt? A “Hátra arc!” kommandót Kruscsev Peking­iből hozta magával, ahol négy napon át beszélt és valószínűleg viaskodott Mao kinai kommunista dik­tátorral a beharangozott csúcskonferencia dolgában. Semmi kétség, Mao követelte a csúcskonferencia le­fújását azért, mert a kinai kommunista kormány ab­ban nem lehetne kép viselve. Ez arra mutat, hogy Moszkva és Peking közt nincsen teljes egyetértés. Moszkva ezúttal Peking nyomása alatt cselekedett, takaródéit fújt. Az Egyesült Nemzetek közgyűlésének összehí­vását Amerika már korábban javasolta a biztonsági tanácsiban és nem tart attól, hogy ott a többség a szovjet oldalára áll. Csak az aggasztó, hogy újabban egyes délamerikai kormányok ellenzékieskednek Amerikával szemben, fitogtatni kezdik az amerikai politJ .ától való függetlenségüket. Mi a célja Kruscsevnek a UN közgyűlési vitájá­val? Propaganda, rágalmazás, egyes kétségtelenül elkövetett hibák felhánytoigatása, zavarosban halá­­szás. Főleg zavarosban halászó'-, mert a szovjetnek érdeke, hogy ne legyen nyugalom ott, ahol a szabad világnak életbevágó érdeke a nyugalom. KISEBBSÉGBEN VAN A TÖBBSÉG • .'/* . . -a A népszámlálási hivatal azt jósolja, hogy az 1960-ban esedékes uj népszámlálás eredményekép­pen több állam a mostaninál több képviselőt fog a kongresszusba küldeni, némely állam kevesebbet, mert i960 óta a népesség itt növekedett, ott csökkent. Az élre keiül e változásoknál California, amelynek lakossága annyira megnövekedett, hogy valószinü­­eg hét képviselővel többet fog Washingtonba kül­deni, mint'most. Mindjárt felmerül a kérdés: hogyan fognak ala­kulni Galiformában a pártviszonyok? Most az állam­nak a kongresszusban 17 republikánus és 13 demok­rata képviselője van, annak ellenére, hogy az állam népének pártállása demokrata többséget mutat fel — 3:2 a demokraták arányszáma a republikánusok­kal szemben. Annak, hogy több a demokrata és mégis több képviselői mandátum jut a republikánusoknak, az. oka: a választókerületeiknek oly mesterséges rneg­­ciikalmazása, amely a republikánuso'knaik kedvez. A választókerületüket az állami törvényhozó testület zabja ki és ebben a testületben, amelyben a régi idők óta a farmerek túlsúlyban vannak, a republikánus többségek nem változtatják meg azt a rendet, amely­­nekik mesterséges többségeket biztosit. Ennek a mesterkedésnek módszere az, hogy egy-egy kerület­ben összezsúfolnak minél több demokrata szavazót, miáltal a szomszédos választókerületekben a repub­likánus többség biztosítva van. Például: több túlnyo­móan demokrata lakosságú kerületben a lakosság száma 600,000 és több, mig a szomszédos kerületek. 228,000 vagy 265,000 lakosára jut egy-egy képviselő —republikánus. Egyik kerületben a szavazók száma feleannyi, sőt még kevesebb, mint másikban. így a demokratáknak kevesebb mandátum jut, mint amennyi számuk szerint eket megilletné. Ezen az ál­lapoton csak úgy lehetne szegi teni, ha sikerülne egy­szer* kivételesen demokrata többséget beválasztani az állami törvényhozó testületbe, 'amely az ilyen csa­lásnak véget vetne és a választókerületeket olyképen állítaná össze, hogy mindenütt körülbelül egyenlő számú polgárok válasszanak egy-egy képviselőt. A mostani rend a vidéknek kedvez a városokkal szem- ' ben. A mostani igazságtalan rend — a demokrácia és az egyenlőség megtagadása — arra a furcsaságra is vezet, hogy a legfejlettebb ipari államokban, aimi­­nő például New York, az állami törvényhozó testü­letben mindig többségben vannak a republikánusok, holott az állam népének többsége demokrata kor­mányzót választott. Cal'iforniában úgy a kongresszusi, mint az álla­mi képviselőtestületi választókerületek meg vannak hamisítva a fentiek értelmében. SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE Irta: TÖLGYESY MIHÁLY

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents