A Jó Pásztor, 1958. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1958-07-25 / 30. szám
r S-iK OLDaE, Pünkösd után 9-ik vasárnap EVANGÉLIUM Szent Lukács 19, fej. 41—47. szakasz Az időben amint közeledett Jézus, látván a várost,. megsiratá azt, mondván. Vajha te megismerted volna legalább ezen a te napodon ,amik békességedre szolgálnak, most pedig el vannak rejtve szemeid elől! Mert rád jönnek a napok és körülvesznek ellenségeid sáncokkal, bekerítenek, megszorongatnak téged mindenfelől, és földre tipornak téged és gyermekeidet, akik benned vannak, és nem hagynak benned követ kövön, mivelhogy nem ismerték meg látogatásod idejét. És bemenvén a templomba, elkezdé kiűzni azokat, akik benne adnak és vesznek vala, mondván nekik: írva van, hogy az én házam imádság háza, ti pedig azt latrok barlangjává tettétek! És tanít vala mindennap a templomban . . . A papi fejedelmek pedig és az írástudók és a nép főemberei igyekvőnek őt elveszíteni; de nem tudták módját ejfeni, mert az egész nép rajta csügg vala, hallgatván őt. SZENTBESZÉD Jeruzsálem nem ismerte meg sem azokat a dolgokat, amik békességre szolgáltak volna, ■ sem látogatásának, megpróbáltatásának idejét sem! Ezért beteljesedett Jeruzsálem fölött, amit az Ur Jézus előre megmondott: “körül vesznek ellenségeid . . . és nem hagynak benned követ kövön.” Mindez valóban megtörtént Krisztus születésétől számítva a 70-ik évben. A rómaiak körülvették Jeruzsálemet, melyet a külső ellenségnél talán még Jézus kiűzi a kufárokat sokkalta jobban sújtott a belső ellenségeskedés, az átkos polgárháború; kiéheztették a várost, végül pedig felgyújtották a lakói; a zsidók közül csak azok menekültek meg, kiknek szerte a világon hirdetniük kellett a hires város pusztulását. Mindezt Jézus előre látta s ezért sirt Jeruzsálem fölött. . . Siratta városát, melyről még csak nem is olyan régen azt mondották neki tanítványai: “Mester, nézd minő szép város és milyen ragyogók a tornyai”, de a város pusztulásánál még jobban siratta lakóinak lelki vakságát, akiket meg akart menteni nem egyszer, de akik a mentő kezet mindig eltaszitották maguktól, amit az Ur keservesen panaszolt fel egy másik alkalommal: “Jeruzsálem, Jeruzsálem, mely megölöd a prófétákat és mindazokat, akik hozzád küldettek: hányszor akartam egybegyüjteni fiaidat, de te nem akartad.” Jézus sirt Jeruzsálem fölött, mert fájlalta szomorú sorsát, mert szerette városát, szerette hazáját, így mutatott nekünk példát az isteni Mester a hazaszeretetre, kötelességünkre nemcsak akkor, amikor a haza táplál bennünket, hanem akkor is, amikor áldozatot vár tőlünk, sőt még akkor is, amikor a haza talán igazságtalan velünk szemben. Hát az Ur Jézussal szemben nem volt igazságtalan a hazája, hát nem a saját nemzete Ítélte Őt kereszthalálra? És mégis, Krisztus nem átkozta meg a hazáját, gyilkosaiért pedig igy imádkozott: “Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” Ez az igazi hazaszeretet! Tegyük félre mi is az átkos pártoskodást, tartsunk össze, becsüljük meg egymást, érezzünk együtt a szülőhazával, annak száz bajával. Áldozzunk és imádkozzunk, hogy a Mindenható vonja el szülőhazánktól haragjának mennykövét, ne sújtva tovább, hanem állítsa újra talpra az igazaknak, jóknak igaz örömére. LONDON. — Újra -megszólalt az angol fasisztáik levitézlett vezére, Sir Oswald Mosley. A Trafalgar téren -beszédet intézett a kiváncsiságiból összesereglett járókelőkhöz. Á JÖ PÁSZTOR GERGELY PÁPA HAZATÉRÉSE AZ AVIGNONI SZÁMŰZETÉSBŐL Remek az idei halász idény Amerika minden partvidékén. Itt látható néhány “jó fogás”. 1736 júniusának egyik napján történt. 11. Gergely pápa ült Szent (Péter trónján. A pápaság legzivatarosabb napjait élte akkor. A florenci köztársaság fellázadt a pápa uralma ellen és példáját követték a többi olasz köztársaságok is. A pápaság helyzete oly súlyossá vált, hogy el kellett menekülnie a pápának és udvarának Rómából s a francia Avignon városkába menteik. A katolikus világban egyre erőteljesebbé vált azon óhajtás, hogy a pápának viszsza kell térni Rómába. Attól lehetett tartani, hogy ha a pápa és udvara nem tér vissza rövidesen Rómába, a pápaság igazi központjába, úgy el fogja veszíteni nemcsak az ideiglenes hatalmát, hanem a szellemi fölényét is örökre. Gergely pápának ezek a gondolatok jártak agyában, midőn trónján ült Avignonban és körülötte nemcsak a pápai udvar, -hanem világi és egyházi előkelőségek csoportosultak. A fényes gyülekezet közepén, a pápai trón előtt egy női állott, Siennai Katalin. A fiatal apáca, aki hősiesen ápolta a dögvésszel sújtott vidéken a betegeket, aki az önmegtartóztatásnak volt hősi szószólója, akiben megbízott a francia király é-s a pápa is, Avi-gnoniba jött, hogy előadja véleményét a pápa avigncni tartózkodásáról. Egyszerűen, de bátran beszélt Siennai Katalin, dacára annak, hogy sokaknak arcáról le lehetett -olvasni a gyülekezetben azt, hogy nincsenek vele e-gy véleményen. Gergely pápa arcán valósággal végigviharzott az a hatás, melyet az apáca szavai -keltettek benne. “Atyám, mondotta a nő, Krisztus helytartójának a helye Rómában van, a te városodban, mely e-gy elhagyatott kert ma, pedig a -mártirok egész sokaságának vére hullott ki ottan. Róma gyászolja legértékesebb diszénelk, az apostolok trónjának elvesztését és a kereszténység osztozik ebben a gyászban. Mi maradt abból a nagyszerű hagyatékból, -ahol Szent Péter uralkodott és meghalt, ahol utódainak egész hosszú sora uralkodott, krisztusi -bölcsességgel, felépítve az erkölcsi császárságot? Te rajtad van a sor, atyám, hogy a pápaság lé-hanyatló -tekintélyét visszaállítsad.” Katalin még sokat beszélt és Gergely pápa tudta, hogy igazat mond minden szavában. A nő azért jött Avignonba, ho-gy véget vessen a pápák úgynevezett “babiloni fogságának” vagyis Rómából való elmenekülésüknek, ami már 67 -év óta tart és hogy kiemelje a pápaságot a francia befolyás alól s visszaállítsa a hívők bizalmát a pápaság nagy intézményében. Gergely pápa lehunyta szemeit, mintha fáradt volna. A helyzet valóban nagyon nehéz volt. Ha nem tér vissza Rómába, úgy iki van téve annak, hogy befolyását elveszíti Olaszországban és elveszíti a pápai államokat is. Viszont a visszatérés ellen voltak majdnem az összes bíborosok és maga a francia király. Róma népe maga is forrongásban van és a pápa visszatérése esetleg újabb -bonyodalmak forrásává válhat. De még azt sem lehet tudni, hogy biztonságban lesz-e magának a pápának és udvarának az élete. Katalin beszéde után hoszszu csend támadt. Minde-n szem Gergely pápára tapadt, hogy megtudják az ő elhatározását. Gergely pápa halkan, alig hallhatóan mondotta: — Leányom, vissza fogunk térni Rómába. Azután leszállott trónjáról és földre szegzett szemekkel, melyekből mély megfontoltság és eltökélé-s volt olvasható, bement lakosztályába. A döntő szót tehát elhangzott. Katalin győzelmet aratott. Saeptemlbe-r 13dkán, 1376- ban a pápa és udvarai elhagyta Avignont avval a szándékkal, hogy sohasem fognak oda visszatérni. * Rómában nagy tc-me-g vonult az utcákra. 1377 január 18-ika volt. Róma maga szánalmas képet mutatott. A város utcáin harcokat vívtak, mindenfelől halál leselkedett az emberekre. Palotákat, templomokat kifosztottak és a város lakossága 30 ezer lélekre esett le. Sohasem sülyedt le Róma olyan alacsonyra és sohasem veszítette el szépségét annyira, mint most. A keresztény Róma elfelejtette, hogy egykor nagy és fényes volt. Ez -a nap azonban Rómának nagy napja volt. Hire járta, hogy Gergely pápa be fog vonulni Rómába. A várost zászlódiszbe öltöztették. Róma 30 ezer lakója lélegzetvisszafojtva várta, hogy mi fog történni. A római nép eleinte követte a florenciek példáját és a pápa ellen foglaltak állást, később azonban megibékültek a pápával és igy vetették meg az alapját annak, hogy Gergely pápa be vonulhasson Rámába. A pá pa és udvara három nappal azelőtt Ostia városban kötött ki és útban voltak mindnyá j-an Róma feilé. Egyszerre óriási kiáltás rázta meg a levegőt. Az utcán megjelentek a pápaság színei és nyomában a kardinálisok, világi papok, -szerzetesek és szolgák hatalmas csapata. A menetben hozták magát a pápát is a trónján. Gergely pápa diadalmasan bevonult Rómába. A pápák természetellenes szám üzetése véget ért. Az egyház története uj fejezethez érkezett. És ebben tekintélyes része volt -egy bátor lelkű nőnek, Siennai Katalinnak. Alberto de Cristofaro, volt ejtőernyős katona megnősült az olaszországi Turinban. 18 éves feleségével úgy ment nászutra, hogy ejtőernyővel ugrottak ki a repülőgépből. .,__ Pünkösd után 9-ik vasárnap \ EVANGÉLIUM Szent Máté 14. rész, 59. Az időben kényszerűé Jézus a tanítványokat beszállni a hajócskába s előre átmenni a tengeren, mig elbocsátá a sereget. S elbocsátván a sereget, felment a hegyre egyedül, hogy imádkozzék . . . Beesteledvén pedig csak teljesen egyedül vala ott. A hajócska pedig a tenger közepén hányaték a haboktól, amennyiben ellenkező szél vala. Az éjszakának negyedik őrváltásakor pedig hozzájuk méné, a tengeren járván. És amint látták őt a tengeren járni, megháborodának, mondván: Ez rém. És a félelem miatt kiáltának. És mindjárt szóla nekik Jézus, mondván: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek. Felelvén pedig Péter, mondá: Uram, ha te vagy, parancsold nekem azt, hogy hozzád menjek a vizen. Ő pedig mondá: Jöjj! ... És kiszálván Péter a hajócskából, a vizen jár vala, hogy Jézushoz menjen . . . Látván pedig az erős szelet, megijede és midőn merülni kezdett, kiálta: Uram, ments meg engem. És Jézus azonnal kinyújtván a kezét, megfogá őt és mondá neki: Kicsinyhitű. Miért kételkedtél? És midőn bementek a hajócskába, megszűnők a szél . . . Akik pedig a hajócskában valának, eljövének s imádák Őt, mondván. Bizonyára Istennek Fia vagy. És miután átkeltek a tengeren, Genezár földjére jövőnek. SZENTBESZÉD Amint Krisztus Urunk a pusztában a kenyerek s halak megsokasitásának csodáját véghezvitte, mindjárt kényszerűé a tanítványokat beszállani a hajócskába és előre átmenni a galileai tengeren, más néven a generázeti tavon. És elbocsátván a népet, felméne az Ur a hegyre egyedül imádkozni. Beesteledvén pedig, csak egyedül vala ottan. Mig Jézus a hegyen imádkozott, a hajócska, amelyben a tanítványok voltak, a tenger közepén hányaték a haboktól, mert ellenkező szél vala. Az éjszakának negyedik őrváltásakor pedig a tanítványokhoz ment Jézus, a tengeren járva. S amint látták a tanítványok Jézust a tengeren járni, megháborodának, mondván: Ez rém, azaz kísértet, mivel az ilyen éjjel és a sötétségben szokott járni és az embereket ijesztgeti; de másrészt azért mondották ezt a tanítványok, mivel még nem ismerjék azt, hogy Jézus az, aki a tengeren járkál. És a félelem miatt felkiáltának. És mindjárt szóla nekik Jézus, mondván: Bízzatok, hisz én vagyok; a ti tanítótok, kit ismertek ti is akinek jótéteményét és mindenhatóságát általam véghezvitt számos csodában tapasztaltátok, aki nem jöttem megijeszteni titeket, hanem megmenteni a hatalmas szélvésztől és a félelemtől, tehát ne féljetek sem a kisértettől, sem a hullámok haragjától. Ekkor mondá Péter Jézusnak: Uram, ha te vagy a Jézus, tanítónk s Urunk, parancsold nekem, hogy Tozzád menjek a vizen. Jézus pedig mondá Péternek: Jöjj. S kiszállván Péter a hajócskából a vizen jár vala, hogy Jézushoz menjen. Péternek a vizen való járkálása vagy úgy történt, hogy Krisztus isteni erejével visszatartotta Pétert, hogy alá nem merüljön, vagy jégkeménnyé változtatta át Péter lábai alatt a vizet, vagy elvette egy kis időre testének súlyát. Az erős szél előidézte Péterben a félelmet, a félelem a kétkedést, a kétkedés a veszedelmet. És midőn merülni kezdett Péter, kiálta, mondván: Uram, ments meg engem. Ezen szavakból kitűnik, hogy Péter nem kételkedett afelől, hogy Krisztus az, aki a galileai tengeren megjelent, máskülömben oly nagy veszedelemben nem őt hívta volna segítségül, hanem az Istent, ki a mennyekben van, amint szokták ezt hajótörést szenvedők tenni, de csak afelett kételkedett Péter, vájjon Krisztus engedte-e meg, hogy a szél ereje felkorbácsolja a hullámokat, melyek között ő igen könynyen halálát lelhetné. sÉ Jézus azonnal kinyújtotta kezét, megfogá Pétert s mondá neki: Kicsinyhitű, miért kételkedtél ? És midőn bementek Krisztus és Péter, akik a tengeren járkáltak, a hajócskába, megszűnők a szél. A tanítványok, kik a hajócskában voltak, meghívták Krisztust magukhoz. Jézus elfogadta a meghívást és amint Péterrel együtt belépett hozzájuk, a hajó azonnal a földhöz ért, amelyhez indultak vala, vagyis a galieai tenger közepéről, mely három mérföld távolságra volt a szárazföldtől, egy pillanat alatt Betszaida partján kötöttek ki. Az Ur Jézus, amint tanítványait megmentette és őket egy pillanat alatt a partra juttatta, úgy minket is, akik az élet tengerének hlllámaitól hányatunk, ha Ő benne bízunk és hozzá ragaszkodunk, megment és megsegít, hogy biztosan vitorlázhassunk s az örök üdvösség révpartjára kiköthessünk. PALERMO. — Évezredek óta, talán évmilliók óta sziget Szicília, sziget marad tovább is, de az olasz szárazföldről szárazon, vonaton lehet majd a szigetre utazni. Messinánál 5 kilométer hosszú hidat építenek. A nagy és költséges munkát amerikai és európai bankok finanszírozzák, A hid építése négy évig fog tartani. _ - _ a
