A Jó Pásztor, 1958. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1958-11-14 / 46. szám

8. OLDAL a jó pásztor Pünkösd után 25-ik vasárnap. EVANGÉLIUM Szent Lukács, 12, 16—21 Mondá az Ur e példabeszédet: Egy gazdag em­bernek földje bőséges termést ada. És gondolkodik ,vala magában, mondván: Mit miveljek? mert nincs hova gyüjtenem terményeimet. És mondá: Ezt cse­lekszem: Elbontom csűreimet és nagyobbakat épi­­tek, és oda gyűjtöm minden terményeimet és javai­mat. Azután mondom lelkemnek: Lelkem! van sok jószágod, sok esztendőre éltévé; nyugodjál, egyél, igyál, vígan lakozzál. Az Isten pedig mondá neki: Esztelen! ez éjjel számon kérik tőled lelkedet; a mi­ket tehát szerzettéi, kié lesznek? így vagyon, a ki magának kincset gyűjt, és nem gazdag az Istenben. SZENTBESZÉD íme, mily gondjai vannak a gazdagnak. Aggó­dik, mint egy szerfelett szegény, mivel mint nagyon gazdagnak, nincs helye, ahová a földi termését elhe­lyezze. Még nem is szedte össze a termését, máris a kapzsiság bűnét vonta magára, midőn magáénak mondta azt. Mert tudjuk, hogy milyen sok veszély­nek van kitéve a földi termés az összegyűjtés előtt.. . Gyakran elveri a jégeső, sőt a nap égető hősége ke­zeinkből ragadja ki azt és a felhőkből sokszor lezu­­hozó záporeső hasznavehetetlenné teszi. De a kapzsi gazdag nem gondolt ezen balesetek­re, hanem csak azon törte a fejét, hová gyűjtse össze terményeit és mondá: elbontom csűreimet és nagyob­bakat építek s oda gyűjtöm az évi minden terményei­met és az előbbi esztendőről fennmaradt minden ja­vaimat. A kapzsiság vezérelte a gazdagot ezen elha­tározásra és nem a szeretet, amely ezt sugalta volna neki: “Oszd szét javaidat a szegények között!” így vagyon, aki magának kincset gyűjt és nem gazdag az Istennél és ilyen vége lesz majd a fös­vény gazdagnak, aki magának gyűjt kincset és nem gazdag az Istennél. Az Istennél pedig az gazdag, aki alamizsna és más jócselekedetek által sok érdemet szerez és elhelyezi az Istennél és napról-napra növeli, fokozza azt. A mondottakból következik, hogy minden mú­landó; megtanulhattuk azt is, miképen kell elenyé­sző javakkal gazdálkodni, hogy örökkétartó javakat szerezhessünk magunknak. Ép ezért kerüljünk min­dent, amit eddig lelkünk üdvösségének kockáztatá­sával folytattunk, hogy midőn eljön a múlandóság sötét éjszakája, semmi szégyenfolt ne mocskolja be Sziveinket, hanem mint a hó, tisztán és fehéren áll­hassunk az örök Biró elé . . . Legyünk azért erősek a hitben, ragaszkodjunk tántorithatatlanul az Üdvözítő törvényeinek megtar­tásához, hogy egykor mi is elmondhassuk Szent Pál­lal: “Azért bizonyos vagyok, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatal­masságok, sem jelenvalók, sem következendők, sem magasság, sem mélység, sem akármely egyéb teremt­mény nem választhat el minket a jó Isten szereteté­­től, mely a mi Urunk Jézus Krisztusban alapul.” Merénylet Jordán királya ellen Husszein jordáni király vakációra készült, repülő­gépbe ült és maga kormányozta a gépet. Sziriai terület felett repülőgépét üldözőbe vették sziriai repülők orosz MÍG repülőgépekkel, rádió utján felszólitották, hogy azonnal szálljon le Damascus repülőterén, ellenséges területen. Husszein azt felelte, hogy engedelmeskedik, de aztán hirtelen irányt változtatott és nyilsebesen visszarepült fővárosába. A Himalája rejtélye A REJTÉLYES “HÓEMBER" - ÄLLÄT, EMBER VAGY ISMERETLEN ÉLŐLÉNY? Az olvasó évek óta olvas elszórt hireket a “tibeti hó­emberről’ vagy a Himalája hegység “rettenetes hóembe­réről.’ Vannak, akik látták — vagy azt állítják hogy látták — de nyomait mindenesetre megtalálták a hóban és le is fényképezték. A rejtély évek óta izgatja a tudósokat. Any­­nyi. bizonyos, hogy Tibetben a Himalája délibb lejtőin, ügy körülbelül 8000 és 15,000 láb közötti magasságban él egy rejtélyes élőlény, ámely kétlábon jár és lábnyomaiból következtetve hasonlít az em­berhez vagy az úgynevezett emberszabású majomhoz. A' tudomány ilyen rejtélyt nem tűrhet sokáig. Ezen a nyáron több expedíció indul Tibetbe, kizárólag azzal a céllal, hogy felkutassa ezt a rejtélyes élő­lényt. AMERIKAI VÉLEMÉNY A szovjet, amelynek tudó­sai egyébként elsőnek látták saját szemükkel az élőlényt — vagy azt állítják — szin­tén küld egy expedíciót. Az ő véleményük nagyjából meg­egyezik Dr. Dillon Ripley, egy kiváló amerikai természettu­dós véleményével, ami kö­­dülbelül a következő: A Himalája déli lejtőin élő ény nem állat, hanem az ős­embernek egy primitiv válto­zata, talán az úgynevezett “hiányzó láncszem” a fejlő­dés folyamatából. Ez az ős­ember félmillió év előtt élhe­tett és nem vöt semmi kapcso­lata a melegebb ébhajlat alatt élő társaival. Szervezete ido­mult a Himalája éghajlatá­hoz. Ezt az élőlényt 1927-ben el­ső alkalommal egy olasz kuta­tó látta. Leírása szerint az élőlény embernagyságu volt, két lábon járt, testét vörhe­­nyes szőr fedte, és mellső lá­bait csak akkor használta fu­táshoz, ha kapaszkodnia kel­lett. Később, amikor a tibet benszülöttekkel beszélgetett, kiderült, hogy azok körében évszázadok óta van egy le­genda a “hóemberről,” akitől rettegnek. „ AZ ÉLŐLÉNY NYOMAI A későbbi években kutatók gyakran látták az élőlény nyo­mait a hóban. Egy ideig öszí­­szetévesztették a medve láb­nyomaival. A hóban a talp le­nyomata a medvének lát­szott. Mikor azonban több tucat ilyen lábnyomot lefény­képeztek és tanulmányoztak, megállapították, hogy határo­zottan látható a láb cagy vagy hüvelyk ujjának lenyo­mata, már pedig a medvének nincs müvelykujja. Azonkí­vül a Himalájának ebben a magasságában nincs is med­ve. Az örökös hóban nem ta­lálnak élelmiszert. A hatal­mas hegységnek még sokkal délibb lejtőin is csak kis medvék vannak, nem olyan nagyságú, ami ilyen lábnyo­mot hagy hátra. A Sherpák körében — ezek Nepal hegyvidéki lakosai — rettegett legenda él a hóem­berről. Több sherpa látta, azt állitva, hogy az élőlény ki­sebb állatokkal, több közt egy havasi nyullal táplálkozik, amelyet elevenen eszik meg. Egy másik azt állítja, hogy hallotta az élőlényeket “be­­széni.” Beszédük valami fur­csa átmenet a fogcsikorgatás és üvöltés között. Az élőlény állítólag félénk és vad egy­szerre. A sherpák persze nem képzett megfigyelők, de any­­nyi bizonyos, hogy láttak va­lamit. Egymás között egyéb­ként “yeti” — nevezik az élő­lényt, ami “rettenetes”-t je­lent. MIÉRT NEM FOGTÁK EL? Felmerül a kérdési hogy ha oly sokan látták az élő­lényt — legalább egy tucat fehér ember állítja, hogy lát­ta — miért nem fogták el ? A válasz egyszerű. Ebben a ma­gasságban az ember nem egyenlő ellenfele egy aklima­­tizált állatnak vagy bármiféle élőlénynek. A légritkaság mi­att az ember ebben a magas­ságban nagyon nehezen mo­zog, még a puszta légzés is nehéz számára mozdulatlan helyzetben. A magassághoz szokott élőlény fürgén fut és lába hozzá van idomulva a mély hóhoz. Miért ne lenne lehetséges — tűnődik Dr. Ripley — hogy ezen a hatalmas hófedte te­rületen, amely 30,000 négy­zetmérföldet tesz ki és telje­sen el van szigetelve a világ­tól, az ősembernek egy vál­tozata megmaradhatott vol­na? Az ember még sohasem derítette fel ezt a területet. Expedíciók, amelyek a Hima­lája csúcsa, Mount Everest felé törekedtek, túlsó oldalá­ról mászták meg a hegyet. A tudomány felfedezett állat­példányokat, amelyekről azt hitték, hogy 50 millió év előtt kihaltak. Miért ne lenne lehet­séges, hogy az ősember egy vállfájáról van szó? MÁS NÉZETEK A teljesség kedvéért meg kell említeni, hogy nem min­den tudós osztja Dr. Ripley véleményét. Igen tekintélyes tudósok, például Carieton Coon, a Pennsylvania egye­tem tanára, azt hiszik, hogy a szóbanforgó élőlény nem más, mint egyszerű Gibbon majom, amely ugyan meleg éghajlat alatt él, de Indiában van egy változata, amelyről tudják, hogy elkószál 14,000 láb magasságba. Az egyetlen zavaró ebben az elméletben az, hogy a Gibbon majom négylábon jár, mig a Hima­lája élőlénye kétlábon. Nem döntő bizonyíték — mondja Coon professzor. A majom megtanulhatott kétlábon járni, nehogy a hasa fázzon és nedves legyen a hótól. Több ország próbálkozik majd idén helikopterrel felde­ríteni a Himalája délibb lej­tőit, remélve, hogy valami nyomot találnak. A nehézség sajnos az, hogy a helikopter nem túl magasra emelkedhet mert nehéz lágcsavarjainak sok levegőre van szükségük. Dánok, angolok és svédek küldenek expedíciót, és ame­rikai tudósok hozzájuk fog­nak csatlakozni. Ha sikerül filmre venni a Himalája rej­télyes hóemberét vagy eset­leg elfogni, a föld utolsó élet­tani rejtélyeinek egyike ol­dódna meg. A KIRÁLY BETEG? Husszein, Jordán királya, Európáiba megy vakációra és gyomorfekélye miatt gyógy­kezelésre. Ez a személyi íhir találga­tásokra vezetett a diplomá­ciai körökben: Vájjon nem inkább szökés ez az ország­ból amelynek helyzete, min­den oldalról ellenségektől kö­rülvéve talán tarthatatlan? Akik ismerik Husszeint és bátorságáért tisztelik, bizo­nyosra veszik, hogy ő vissza fog térni országába és harcol­ni fog országa függetlenségé­­érta végig, italán a véres vé­gig'. HALLOTTA MÁR . . .? . . . hogy Amerikában ed­dig a legmagasabb hőfok 134 fok volt, 1913 julius 10-én. XXIII-ik János pápa áldását adta a Vatikánban láto­gatóira. Pünkösd után 25-ik vasárnap EVANGÉLIUM Szent Máté 13. fej. 31—35. szakasz Az időben mondá Jézus: Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet vevén az ember, elvetett földjébe, amely kisebb ugyan minden mag­nál, mikor pedig felnő, nagyobb minden vetemény­­nél és fává leszen, úgy, hogy az égi madarak eljön­nek és ágai közt laknak. Más példabeszédet is mon­dott nekik: Hasonló a mennyek országa a kovász­hoz, melyet vévén az asszony, elvegyite három véka lisztbe, mig mind megkovászosodott. Mindezeket példabeszédekben mondá Jézus a seregnek, és példa­beszédek nélkül nem beszélt nekik, hogy beteljesed­jék a próféta szava, ki mondotta: Megnyitom szá­mat példabeszédekben, hirdetni fogom, ami el volt rejtve a világ kezdetétől. SZENTBESZÉD Hány és hány nagynak, halhatatlannak hirde­tett emberi munkára mondhatjuk el napjainkban: “volt és nincs”, — hány és hány, egyszer világhírű, világszerte ismert s ünnepelt ember volt, akinek ma már a nevét sem tudják és fordítva: mennyi és meny­nyi kezdetben kicsiny és lenézett isteni, vagy Isten­től ihletett emberi mű van, ami még napjainkban is él és virul, mint ahpgyan él és virul a búza, avagy a rozs, melynek magvát a jó Isten évezredekkel ez előtt hintette el a földbe és mennyi és mennyi , életében nem ismert, félreismert vagy pláne a világ részéről eszelősnek, hogy ne mondjam bolondnak tartott em­ber ma ismert, ünnepelt és boldognak, szentnek hir­detett Krisztus Urunk földi országában, az Egyház­ban. “Az én alkotásom tovább marad fenn, mint a tied . . .” Amit az egyszerű, névtelen rabszolga mon­dott a királynak, azt mondja mintegy Szt. Péter, az ismeretlen, az egyszerű halász, amikor megérkezik kómába s megáll a római császárok palotája és a po­­;ány istenek emberépitette temploma előtt ... Az á rabszolga, kicsiny, szerény magvat vetett csupán, ami meg se látszott a hatalmas gúlák mellett és mégis: áz még ma is él, épugy Szent Péter is kicsiny, ismeret­en’ volt az akkori világ nagyjai, császárai és királyai, iatalmasai és tudósai előtt és mégis Krisztus Urunk :ieki mondotta : “Te Péter vagy és e kőszálon építem ^nyaszentegyházamat, s a pokol kapui sem vesznek írót azon.” És íme, hol vannak a Péter idejebeli csá­szárok, királyok, tudósok és hatalmasak; legfeljebb i történelem lapjáin olvashatók; Szent Péter azon­ban él és uralkodik szerte a világon a katolikus Egy­házban ; él és uralkodik pedig a római pápában a vi­lág végezetéig. A mustármag ugyanis, amelyről a mai szent evangéliumban maga az Ur Jézus szól, az Egyházat jelenti, de jelentheti az Egyház tanítását, a krisztusi tanítást is . . . Általában nagy baj az embereknél, hogy a ki­csiny dolgokra, legyenek azok akár jók vagy rosszak, nem fordítanak elég gondot. Pedig a kicsinyen kell a jót is kezdeni, hogy a nagyobb jót is elérhessük és viszont a kis bajt, a kis bűnt is el kell kerülnünk, ne­hogy a kis bajból nagyobb származzék. Nagy dolgot nem tud mindenki produkálni,a mindennapi kis dolgokat azonban mindenki elvégez­heti, csak legyen meg benne a jóakarat. És erre kell ránevelni az embernek önmagát, a szülőknek a gyer­mekét, az elöljárónak alattvalóját, a tanítónak ta­nítványait, mert ne felejtsük el, hogy az embernek boldogsága a mindennapi kis dolgokon fordul meg s aki a kisebb dolgokban pontos, az a nagyobbakban még inkább azzá lesz. 39.162 EMBERSÉGES ÁGYÚGOLYÓ A kínai kommunisták a múlt hét egyik napján 39.162 ágyulövedéket zúdítottak a Quemoy szigetcso­portra és sok férfi, nő és gyermek halálát okozták a 18 óra hosszat tartott ágyúzással. Utána Pekingből világgá kürtölték a vádat, hogy a kínai nacionalisták Quemoy szigetéről mérgezett ágyulövedékekkel viszonozták ezt a tüzelést és ennek folytán 14 kínai kommunista katona mérgezési tünetek közt rosszul lett. A kínai kommunista kormány tiltako­zott ez ellen az embertelenség ellen és azzal fenyegető­zött, hogy ha a kínai nacionalisták újra használni fog­nak mérgezett ágyulövedékeket, ugyanezt fogják ten­ni ők is. Persze nem mulasztották el a kommunista világ­propaganda javára még azt a hozzáadást sem, hogy a mérgezett, embertelen fegyvereket a kínai nacionalis­ták az amerikaiaktól kapták, tehát az embertelenség vádja Amerikát is illeti. A kínai nacionalista és az amerikai kormány ta­gadják, hogy a vádnak alapja lenne. Mi pedig kérdezzük: 39,162 ágyulövedék embersé­ges fegyver? Teaivók kávét teimesztenek A brazíliai sajtóban nyugtalanító hírek jelentek meg arról, hogy Kina kommunista kormánya nagyará­nyú kávécserje termesztést kezdett meg. Már elültet­tek öt millió kávécserjét. Minthogy a kínaiak, éppen úgy, mint az oroszok, nem kávét, hanem teát isznak, semmi kétség, hogy a kínai kávétermésztésnek politi­kai célja van. Gazdasági háborút készítenek elő a kávé­termesztő közép- és délamerikai országok ellen. Ha si­kerül a világpiacon a kávé árát lenyomniok, a kommu­nisták tönkretehetik Braziliát és a többi délamerikai országokat. A Yunan és Kwangsi kínai szubtropikus éghajlatú (országok alkalmasak kávécserje termesztésre. A brazil lapok rámutatnak arra, hogy a kínai terv mögött szovjet irányítás, vagy legalábbis jó tanács hú­zódik meg. A szovjet nyomást akar gyakorolni a dél­amerikai országokra ugyanakkor, amikor gazdasági se­gély kínál fel Brazíliának és Argentínának, egyenkint száz millió dollár hitel formájában. Ha a délamerikai országok félnek a szovjet haragjától, annál inkább fog­nak hajlani a jó szóra, a kecsegtető Ígéretekre és tény­leges gazdasági segítségre. Csavaros gondolkodás, de igy van.

Next

/
Thumbnails
Contents