A Jó Pásztor, 1958. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1958-10-10 / 41. szám

SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE Irta: TÖLGYESY MIHÁLY Az öreg embert ez a beszéd szivén találta. Le­ült a székre s az asztalra támasztotta bánatos fe­jét. Mire feleszmélt, Juci már nem volt a szobában. [ A vén ember szomorúan fohászkodott. — Igaza van, — mondta. — Ahol szeretet nincs, ott nem lehet tartós béke és boldogság. Hej Lorántf­­fy, Lorántffy, te okoztad azt nekünk. Fejére csapva kalapját, fel akart menni a kas­télyba. De hirtelen lemondott szándékáról. — Nem megyek, — mondta — Nagyon feltalá­lom izgatni magamat. így is egész oda vagyok. De magának Lorántffynak is meg van a maga baja. És meglehet, hogy Lajos elvégezvén tanúskodását, . ezentúl egészen nejének fog élni. Az ő dolga megbé­­kiteni Jucit, ha haza jön. Ebben aztán meg is nyugodott az öreg. Juci ezalatt útnak indult az apai házhoz. A fa­­| lun keresztül nem mert menni, mert szemei ki vol- I tak sirva s mert azt hitte, hogy a történteket min­| denki leolvashatja arcáról. Ez okból a kerteken át | vezető gyalogösvényt választotta. Egyszerre csak előtte termett Csóti Lénárd. A szegény fiú irtózatos állapotban volt. Beesett arca, vadul forgó szemei, elhanyagolt külseje, szinte ijesz­tővé tette őt. Valósággal olyan volt, mint az ágról­­szakadt. Juci hátra pattant és elforditá arcát. — Ugye, — kezdé Lénárd szemrehányólag, el akarod rejteni könnyes arcodat. Megmondtam, ugye, hogy ott abban a gőgös familiában nem vár reád boldogság. *' Juci ki akarta őt kerülni, hogy tovább folytat­hassa útját. — Állj meg Juci! — kiáltott Csóti Lénárd. — Látom én, hogy nem vagy boldog. Tudom, hogy a Szitás háza neked pokollá lett. — Hadd menjek Lénárd. — Nem engedlek Juci. Hej, nem tudod te, mit érzek én e pillanatban, midőn látom, hogy szenvedsz. Hiszen a szemeid ki vannak sirva, arcod rózsáit már elhervasztotta a bánat . . . — Bocsáss, Lénárd. — Oh Juci, szólj, érdemes volt-e ahhoz az em- i berhez menned, aki nem szeret és nem is szeretett l soha. [ Juci sirva fakadt. Lénárd szinte felorditott: — Hej, egyszerre kettőt tett boldogtalanná az a nyomorult Szitás. De Juci lelkem, még nincs vesz­ve minden. Leolvasom az arcodról, hogy már ma­gad is megsokaltad. — Igen, megsokaltam, — szólt egyszerre Juci. — És most apádhoz mégysz tanácsot kérni. De ) ahhoz ne eredj, Juci. Az is olyan, mint a többi. Az is csak a vagyont nézte. — De mégis apám. — Jó, jó, de az ilyenben ő nem lehet jó tanácsadó, mert csakis az anyagi érdek vezérli őt. — Bocsáss, Lénárd. — Nem! — kiáltotta Csóti. — Most itt az alka­lom, hogy egyszer beszélhetek veled és kiönthetem szivemnek egész keserűségét. íme nézz rám. Ezzé tett engem Szitás Lajos. És most hozzád fordulok Juci. Szánj meg engem. Itt ezen az én szerető keble­men, itt van a te igazi helyed. Azt mondjátok, sze­gény vagyok? Hej, a gazdagság nem teszi ki a bol­dogságot. A boldogság a szeretetben van. Én pedig szeretlek végtelenül, lángolón, jobban, mint valaha. E szenvedélyes szavak szinte jól estek Juci fü­lének. Ilyesmit még soha sem hallott Lajostól. Ah, mi kéjjel szívta volna magába a szerelem mézét, mely után érző szive úgy vágyódott . . .---Ne menj apádhoz, Juci, — folytatta Lénárd könyörögve. — Jer velem. Ne riadj vissza szegény­ségemtől. Itt van az én erős két karom, ezekkel el­tartalak én téged. Szerelmem melegsége pótolni fog­ja a gazdagság fényét. — Nem, nem Lénárd, — felelt Juci ijedten. — Hová gondolsz? Nekem apámhoz kell mennem. Indulni akart. Lénárdból ekkor kitört-az indu­lat. — Juci! — kiáltá, — tehát még most se akarsz engem meghallgatni? Juci megijedt s attól való féltében, hogy Lénárd még valami kétségbeesett tettre engedi magát ra­gadtatni igy szólt: — Még most nem, Lénárd. Majd ennek is eljön még az ideje. Most Isten veled. Kezét nyújtotta megnyugtatásul Lénárdnak. Ez I hévvel kapott utána és szivéhez szorította. Juci el­sietett. Csóti hosszan nézett utána. — Tehát eljön még az ideje, — mormogta ma­gában reménykedve. Juci ezalatt haza sietett. Egész ki volt kelve ma­­► gából, mire elérte a szülői házat. Keble pihegett, lé­legzete akadozott. A JÓ PÁSZTOR — Mi az, mi az Juci? — kérdezte a kovács cso­dálkozva. — Mi az oka annak, hogy hétköznap jössz látogatóba? Talán már megint baj van? — Lajos elhagyott, — fakadt sirva Juci. — Elhagyott? — kérdé Vasas István elhülve. — Hogy lehet az? — Elment még reggel s azóta nem tért vissza. Senki sem tudja, hova ment. — De az Istenért, csak nem hagyott el téged? Lehet, hogy valami dolga akadt. — Hát nem tudja ezt nekem megmondani? Nem arra való a feleség, hogy vele mindenét megossza? Vasas István rosszkedvűen csóválta ide-oda a fejét. Juci izgatottan folytatta: — Mondhatom, édesapám, hogy ezt az állapo­tot már meguntam. — De édes leányom, egy asszonynak sokat kell ám tűrnie. — Eleget tűrtem, apám. De látom, hogy a hely­zet rosszabb lett, ahelyett, hogy javult volna. Én feltettem magamban, hogy végét szakítom. Vagy fe­lesége vagyok s akkor kívánom, hogy ne hanyagol­jon el, vagy ha elhanyagol, akkor nem leszek a fele­sége. — Az Istenért Juci, csak nem akarsz elválni tőle? — El én. Oly szándékkal jöttem, hogy többé vissza nem megyek hozzá. — De az Istenért, mi lesz belőled? — Nem bánom, akármi lesz is. Akad nekem még valaki, aki szeretni fog. Éppen most találkoztam Csóti Lénárddal a kertek között. A boldogtalan embei jobban szeret, mint valaha, kiolvasta szememből azt hogy boldogtalan vagyok és kért, hogy menjek hozzá — A sehonnai, — pattant fel Vasas István bő­szükén. — Elhallgass nekem azzal a bitanggal. — Nem bitang az, apám. Ő jóravaló ember, kit mi tettünk azzá, ami. Vasas István erre szörnyű haragra lobbant. — Elmenj a szemem elől. Talán bizony azért jöt tél, hogy ezt nekem elmondd? — Ki is mondom az egész világ előtt, hogy in­kább lettem volna Csóti Lénárdné, semhogy tűrt sze­mély legyek a gazdag Szitásék házában. A kovács most már nem ismerte ki magát dühé­ben. — Elűzlek! — kiáltott. — Vagy vissza mégysz ahová való vagy, férjedhez, vagy nem ismerlek töb­bé leányomnak. Juci elsápadt. Aztán kitört belőle a dac. — Jól van, — mondta. — Elmegyek hát. Engem többé nem láttok. — Ki is fordult az ajtón s eltávozott. Vasas 1st ván nem tartóztatta. 39. FEJEZET A törvény előtt Lajos megjelent a vizsgálóbíró előtt s felhívá­sára elmondta mindazt, ami a hullaházban történt A vizsgálóbíró azonban bizonyos kétkedéssel fogadta szavait. — Hogy állíthatja ön, úgymond, hegy az a fér­fi Dinnyés volt, holott ne mlátta őt. — De hallottam a hangját, biró ur. — Ez nem döntő bizonyíték. Mert az előzmények­ből azt következtetem, hogy ön azelőtt ritkábban érintkezett vele. Igaz-e? — Igaz. — Akkor a hangját se mismerhette jól. — De ráismertem akkor, midőn nemsokára ví nálunk volt s rám akart ijeszteni. Azóta egész hatá­rozottan állíthatom, hogy ő volt. — ő pedig tagadja. — Alaptalanul tagadja, — veté ellen Lajos. — Kérem őt szembesíteni velem és én a szemébe is meg­mondom. Sőt meg is esküszöm rá. A vizsgálóbíró fejét csóválta. — Ez egy kis túlbuzgóság, — mondta. — Ha a szemével is látta volna, akkor az ön állítása feltét­len hitelt érdemelne. De igy ki tudja, ki volt ott. Lehet, hogy ön nem is volt olyan állapotban, hogy hitelt érdemlő megfigyeléseket tehetett volna. — De tessék elhinni biró ur, mindent tudok, ami körülöttem történt. Erre még most is oly világosan emlékszem, mintha tegnap lett volna. Hej, ha dok­torok én rajtam azt az állapotot még egyszer elő tudnák idézni, akkor bizonyosan valónak bizonyul­na, amit fnondok. A biró figyelmesen nézett rá. — Ön feltűnően buzgólkodik ebben az ügyben, — mondta. — Nincs-e ön érdekelve? — Érdekelve? — kérdezte Lajos csodálkozva. — Ezt nem értem. — Úgy értem, hogy ön a fiatal Lorántffyné iránt szokatlan érdeklődéssel viseltetik, vagy leg­alább viseltetett. Szitás Lajos zavarba jött. — Oh kérem, biró ur, ez talán nem tartozik ide. — De ide tartozik. Az eset megítéléséhez ez na­gyon is szükséges. (Folytatjuk) MILÄK IMRE BESZÁMÍTHATÓ Emlékezetes még az a múlt év októberéiben Aileron közelé­ben elkövetett kettős gyilkos­ság, amelynek áldozatai Ste­ven Mikulák és felesége vol­tak. A gyilkos, Milák Imre, magyarországi származású amerikai lakos, egy ideig si­keresen bujdosott, majd ami­kor a Buckeye roadon felis­merték, Kanadába szökött. Ott rövidesen elfogta a ki­rályi lavasrendőrség és kiad­ta az itteni bíróságnak. Milák elfogatása óta elme­betegséget szimulált és né­mának tetette magát. Hóna­pokig egy szót sem lehetett kicsikarni belőle. Az akroni megyei bíróság előtt most kihallgatták Mi­­lákot. Amikor az elmegyógy­intézeti kezelőorvosa kijelen­tette, hogy a vádlottat íbeszé­­lőképesne'k és bünvádilag fe­lelősségre vonhatónak tartja. Milák drámai fordulattal meg­törte eddig tanúsított konok némaságát és hangosan kia­bálva mondotta: — Piszkos kettős gyilkos vagyok! Stephen C. Colopy biró úgy rendelkezett, hogy Mifákot a bíróság épelméjünek és bün­tetőjogilag felelősségre von­hatónak nyilvánítja. így hát Milák a bíróság előtt fog fe­lelni a kettős gyilkosságért. YES OR NO? Nixon alelnök Californiába ment, hogy kampányszónok­­'ataival erősítse a republiká­nus jelölteket. Minthogy Ca­­'iforniában novemberben ; Right to Work unió-ellenes javaslat felett is lesz szavazás negkérdezték, a Right to Work mellett van-e vagy\ el­­ene. Azt felelte, hogy alelnö­ki állása nem engedi meg rogy állást foglaljon ebben a kérdésben. Minden egyéb kérdésbe’ ilelnöki állása nem akadálya innak, hogy állást foglaljon. VÉDELMI FEGYVER A hadvezetőség 135 millió dolláros rendelést adott a Western Electric Co.-nak, Nike-Zeus anti-missile raké­­a felszerelés gyártására. A Nike-Zeus olyan rakéta, rmely röptében eléri az ellen­séges messzetávu atombom­­bás rakétát és felrobbantja. Sz lesz Amerika tő védelmi fegyvere ICBM atombombás űámadás esetében. A Western Electric Co. mellett még a Bell Telephone Laboratories is a Douglas repülőgépgyár részit Nike-Zeus alkatrésze­cet, azonkívül sokszáz más gyárban is készülnek részek, mérőeszközök, kontrolok, stb. KEZDŐK COLUMBIA, Mo.Don­na Sue 10 éves volt, amikor férjhezment. 11 éves volt, amikor 18 éves férjét, Char­les William Turnert leány­­gyermekkel örvendeztette meg. Még nem egészen 12 éves és válik. A válóok: A papa, amikor felesége az örömhírrel meg­lepte, ijedtében megfutamo­dott és máig sem tért vissza az elhagyott családi fészekbe. Nincs is már meg ez a fészek, Donna Sue és kislánya beköl­töztek a papa és a mama há­zába, Mexico missourii város­ba. Hogyan volt lehetséges, hogy egy 10 éves lány házas­sági engedélyt kapott? Ennek egyszerű és nem szokatlan magyarázata az, hogy hamis esküvel 15 évesre öregbítette magát. r-jk QADAU LÖVÖLDÖZÉS ÉS ALKUDOZÁS A Quemoy jelszóval, Quemoy sziget elleni táma­dással megnyitott uj orosz-kinai kommunista akció, úgy látszik, nem vezet háborúra, hanem csak a kitű­zött célt fogja elérni: egy uj lépést előre — egyelőre a keletázsiai fronton. Kruscsev, mint a zsákmányra leső csuka a mély­ben, hallgat. Mao fenlegetőzik, de a békés megoldás hí­vének vallja magát. Dulles, szokása szerint, haj that at­­lanságot hangsúlyozó kezdés után engedményekre haj­landó, a partmenti szigetek fokozatos kiürítésébe bele­nyugodnék. De Csiang, mert élet vagy halál kérdése mered elébe, harciasán beszél, nem enged, azt mondja, hogy sohasem fos hozzájárulni ahhoz, hogy kiürítse a szigeteket, amelyeknek birtokában majd valamikor, talán még az ő életében, meg lehet kísérelni a 600 mil­liós kínai haza visszafoglalását a kommunistáktól. De Csiangnak csak annyi katopai ereje és politikai hatalma van, amennyit Amerikától kap. így hát az ő szavai helyett inkább Amerika tettei, elhatározásai fogják a mérleg egyik vagy másik serpenyőjét lenyom­ni. Csak vesztenivalónk van Amerika mindenesetre minden lehető segítséget megad most Csiangnak, hogy a kommunistákkal folyó alkudozásban végül, ha sikerül valamelyes megállapo­dás, adhasson valami árat a békéért. Üres kézzel nem lehet alkuba bocsátkozni. Adni kell nekik valamit, mert ők kezdték. Aki kezd, már ezzel elért valamit. Mindig a kommunisták kezdenek “akciót”, tehát mindig nyer­nek valamit. Mert mindig kezdenek valamit, szüksé­gük van hazug békepropagandára. Ha békét akarná­nak, mint Amerika és a szabad országok, nem kellene békét prédíkálniok, békevágyat hazudniok. De nem te­hetnek másképp, újra meg újra itt vagy ott támadniok kell, erőszakot alkalmazni vagy másokat (például Egyiptom diktátorát) erőszak alkalmazására felbátorí­tani és felfegyverezni, tudva azi, hogy a meggyőzés fegyverét nem alkalmazhatják sikerrel. Nincs a vilá­gon egyetlen egy nemzet, amely önként vetette volna alá magát kommunista uralomnak. A vörösök nem vakon támadnak, mint a vörös posztó lengetésével feldühösített bikák a porondon. Ők puhatolóznak, a szabad világ testén puha részeket kém­lelnek. Aztán ott lecsapnak. Csak ott. Mert tisztában vannak azzal, hogy az atomkorszakban csak kis háború jó üzlet. A hiba árát meg kell fizetni. A kinai partmenti szigeteken nem volt nehéz pu­­háro találni. Ott a kínai nacionalisták véghetetlen bás­tyát védenek. Ágyulövésnyire a kinai szárazföldtől ott | sohasem lehet nyugalom és biztonság. Ezt tudnia kellc tt ! Csiangnak és tudnia kellett Dullesnak is. Miér t nem ürítették ki tehát feltűnés nélkül a szigeteket? Dulles erre a sajtókonferenciáján neki feltett kérdésre azt fe­lelte, hogy ő próbálta rábeszélni Csiangot, hogy hagyja sorsukra a szigeteket, de nem tudta meggyőzni ennek feltétlen szükségességéről és végül belenyugodott ab­ban, hogy legyen meg Csiang akarata. “Bolond dolog (foolish) volt ez”, ismerte* be Dulles. Amit Dulles bo­londságnak nevezett, az a kommunistáknak oly kedves | puha test. Mindegy, a foolish dolgot nem lehet visszacsinálni. És mert nyilvánvaló, hogy ha a kommunisták ezen a puha ponton győznek, a veszély járvány szerűen to­vábbterjedne és növekednék, Amerikának akarva, nem akarva, segítenie kell Csiangot egy bizonyos pontig -— a háborús veszély pontjáig. Egyelőre ilyen veszély nincs, egyelőre még csak előőrsi lövöldözések folynak Quemoy sziget körül, ágyúgolyókkal és légibombákkal, Varsóban a zöldasz­talnál szavakkal. LIMA. Peru. — Nagy megdöbbenés! kellett itt az amerikai kormány rendelete, amely 20 százalékkal csökkenti az ón és ólom behozatalát. Attól tartanak, hogy emiatt 50,000 perui bányász elveszti munkáját. KAIRO. — A keletnémet szovjetzóna kormánya 20 millió dollár hosszúlejáratú hitelt ad Egyiptom- Sziriának szükségleti cikkek bevásárlására. (Ugyan­akkor a szovjetzónában hiány van szükségleti cikkek­ben.) MANILA. Fülöp Szigetek. — A vőlegény és a menyasszony az oltár előtt térdepeltek. A pap először a 17 éves menyasszonyhoz fordult: "Akarod-e törvé­nyes férjedül Carlito Pinedái?" "Nem!" felelt hango­san Cecilia Camaya és kiszaladt a templomból, felug­rott egy éppen arra haladó szekérre és haza hajtatott. Otthon azt mondta a mamájának: "Ha neked tetszik, feleségül mehetsz Carlitohoz!" HÁTFÁJÁS. DERÉKFÁJÁS. IZOMFÁJÁS vagy más testi fájdalmak esetében dörzsölje be a fájós testrészt 4 II EASY IS I IS készítménnyel, amelynek kipróbált hatását számtalan hálalevél bizonyítja. Nélkülözhetetlen a háznál. — Registered U. S. Patent Magyar gyógyszerész készítménye. — Ára SÍ.50, Canadában 2 dollár. Kérjük a rendeléshez a csekket vagy Money Ordert mellékelni. A li 1\ n * n m 1970 LINCOLN AVENUE . A D 0 R J Ä N CHICAGO 14. ILL.

Next

/
Thumbnails
Contents