A Jó Pásztor, 1958. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1958-04-04 / 14. szám
2-1K OLD A b A JO r ÁSZTOR § (THE GOOD SHEPHERD; _________Founder; B. T. TÁRKÁNY alapította_________ Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőbég és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22ad STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5905 ELŐFIZETÉSI figy évre __________ fél évre__________ DIJAK: ..$6,00 -S3.50 SUBSCRIPTION RATES: One Year_________________$6.00 Half Year ;______________$3.50 intered as second class mattéi1 September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, t879. HUSVÉT Beteljesült a legnagyobb ígéret és felépítette szent teste lerombolt templomát az üdvözítő! Igazolást nyert az ártatlan vádlott, kiszabadította magát a holtan eltemetett fogoly, újra nyíltan beszél, aiki Pilátus előtt hallgatott. Ó, édes, csodás, tavaszi1 pompában elénk lépő drága Üdvözítő! Kínszenvedésed alkalmával hiányoztak, akikkel csodákat tették, a te híveid. Most, feltámadásod alkalmával, ismét köród 'gyülekeznek, de viszont ellenségeid, akik akkor körülvettek, most élsz éledtek, eltűntek, messzebb futottak, mint a tanítványok az Olajfák hegyén. Összetörte őket a sir elguruló köve. Gúzsba kötötte őket a szemfedő. Meg vakította őket az angyal arcának fénye. Elhódította őket a szent sírodból áradó drága keneteik illata. Bizonyságuktól megfosztotta, rosszhiszeműségüket nyilvánvalóvá tette fönséges megjelenésed, győzedelmes tekinteted. Te leroskadtál az utón és íme, mégis Te vagy az ut! Te mezítelenül függtél a kereszten és mégis Te öltöztetted fel az egész világot! A Te véred elfolyt a kereszten és mégis kifogyhatatlanul gazdag a Te szénit Szived! A Te le szegezett kezed adta a legtöbb áldást, a Te epével, ecettel érintett ajkaid mondták a legszebb imádságot, a Te halálod volt a leggazdagabb élet, a Te sírod a drága anyaméh, melyből megszületett a hit, a kegyelem, a dicsőség! Mit alkotott Jézus Krisztus? A vádakból imádságot, az Ítéletből felmentést, a börtönből szabadulási csarnokot, a tövisekből, szegekből, keresztből aranyibafoglalt ereklyét. A ikönynyekből és vércseppeíkfoől isteni váltságdíjat, a isirból a feltámadás n ugarié.vVii helyét, "hitünk, világmázetünk földalatti forrását. Sokaknak okoz gondot ama malomkő, melyről azt mondta Jézus, hogy azok nyakára kellene kötni, akik megbotránkoztattak egyet ama kisdedeik közül, akik őbenne hisznek. Bünbánat esetén ezt a követ is összetöri az Ur sírjától elgurult óriási kő, mint ahogy a sátán által lerontott égi csillagokat pótolták azok, melyeket felemelt az Isten Anyja drága szent fejére. Nagy kérdés azonban, hogy a betránkoztatók, akik, fájdalom, egyre többen lesznek ebiben a hitetlen és erkölcstelen világban, akarják-e a krisztusi büd'coesámatot? Erre nem sóik jel mutat. Feltámadt Krisztus — az eszmével ma a Vasfüggöny mögött sokan elkeseredett harcban állnak. De hiába ! Ég és Föld elmúlnak, de az Ő igéi el nem múlnak! LESZÁMOLÁS ELŐTT A kubai szabadságharcosok április 5-re országos sztrájkot és általános offenzivát hirdettek Batista diktátor ellen. A polgárháború miatt turisták ezrei hagyták el a szigetet, melynek egyik vonzereje nem természeti szépsége, hanem — játékkasszinói. A játékbarlangok bevételének fele az őrmesterből lett diktátor, Baista zsebébe vándorol. Ilymódon több mint százmilliót sikerült külföldi bankokban elhelyeznie a “takarékos” Batistának. Nehéz megérteni, hogy valaki, akinek adómentesen van száz milliója, miért ragaszkodik olyan görcsösen a hatalomhoz. Az elnöki állás életveszélyes Kubáiban. Többizben kíséreltek meg merényletet Batista ellen, akit marcona testőrök őriznek. De ezek nem teljesen megbízhatók. Nemrég egész palotaőrségét leváltotta, mert Fidel Castro, a rebellisvezér hívei szivárogtak közéjük. A guerilla harcot folytató felkelők azt Ígérték, hogy ezúttal leszámolnak Batistával, aki felfüggesztette a nép alkotmányos jogait és katonai diktatúrával kormányozza a szigetországot. Nem tudni, mi lesz a harc kimenetele, de talán ha a UN beavatkozna, sikerülne elkerülni az oktalan vérontást. GYANÚS! Indonézia szigetországiban forradalom van. A kommunista sajtó moszkvai intésre a kormány igazát hangoztatja, a felkelőket “szakiadároknak” ócsárolja, és azt hirdeti, hogy a szakadásokat a külföldi imperialisták támogatják. Kommunista védelem és támogatás az indonéziai kormánynak — gyanús. És veszedelmes. NAGYPÉNTEKEN HALT MEG A NACYSÁCOS FEJEDELEM Irta: NÁNDOR JÓZSEF 1735 márciusában 'gyönyörű tavaszi időjárás volt Rodostóban, oly meleg, kellemes s életet lehelő napok, hogy akár májusba is beillettek volna. Ámde a rodostói számüzötteket lehangoltság s levertség fogta el. Március 23-án aggódva állapították meg, hogy az ő jó Uruk, a “Nagyságos Fejedelem”, akit legtöbbje atyjának tekintett, fogy, egyre fogy s szárad, mint a féregrágta virág. Aznap esti 8 órakor nyugalomra térve, -vetkőzés közben erős hideg lelte a fejedelmet. — Te nem fázol? — kérdezte mellette szorgoskodó hű kamarását, Mikes Kelement. — Én nem fázom, hisz az idő is már oly meleg odakünn, — válaszolta Mikes. — De én nagyon fázom, — mondta a fejedelem dideregve. Ekkor tudták meg ihivei, hogy az ő jóságos Uruk, aki eddig néhány csekélyebb baj leszámításával alig volt foe- f*mi kétségtelenül az ó kitűnő udvari orvosának, langentháli Dr. Langh Ambrusnak érdeme volt - most komolyan beteg. Április 7-én reggel állapota már annyira megrémitette Mikest és társait, hogy eddigi titkolódzásukkal felhagyva közölték a fejedelemmel, hogy a legrosszabbtól tartanak, mire meggyónt és megáldozott. A 7-ről 8-ára menő éjjel 2 óra körül Radalovics János, udvari papja, a nagy beteg kivánságához képest megható szavak kíséretében feladta neki az utolsó kenetet. Ennél az aktusnál egy szem sem maradt szárazon. Gróf Csáky Mihály tábornoknak csak úgy potyogtak könnyei a dolmányára, mint báró Zay Zsigmodnak, Siibrik Miklósnak, Pápay Jánosnak, Mikes Kelemennek vagy Uosvay Jánosnak, mint a többinek, kik ágyát lecsüggesztett fejjel vették körül. Sirt ott mindenki, de még maga a fejedelem is könnyekre fakadt. És egy óra múlva a legnemesebb lélek átment az örökkévalóságba. Megszűnt élni a legeszmsnyibb szabadsághős, a legkivák\ t> honleánynak, Zrinyi Ilonának fia, aki szívós kitartásával, nagyszerű rátermettsegével egész Európát tudta foglalkoztatni “édes hazája” érdekében s szeretett nemzete javára. Áliltó^^sárgaságos tüdőgyulladás okozta halálát. Aztán harcosan felzokogtak a véres csatákat végigélt, viharverte kemény kurucférfiak a halotti ágy körül. És ebben a szivetátjáró sírásukban ott tükrözött viszsza az a mélységes fájdalom, amely nemcsak a vezér elvesztése, hanem az ország reménységének elmúlása miatt tárnáit bennük. 1735 április 8! Emlékezetes nap! Nagypéntek volt akkor, amúgy is szomorú időpontja a keresztény hívőknek, de még szomorúbbá tette ezt a rodostói számüzöttek telepén ez a haláleset. Mikes Kelemen találóan jegyzi e napról: “Az Isten árvaságra téve bennünket és ki vévé ma közülünk a mi édes Urunkat és Atyánkat. Ki sem lehet mondani, micsoda nagy sirás és keserűség vagyon itt mi közöttünk, még csak a legalábbvalón is . . .” A fejedelem váratlan halálának hire futótűzként terjedt el mindenfelé. .Ám a török nép nem hitt benne. Kétkedve fogadták még akkor is, amikor felravatalozva látták a nagy halottat. Azt mondták, hogy az nem “Rákóczi király”, hanem mást tettek helyette a koporsóba. Pedig jól ismerték, aminthogy nagyon népszerű volt a török nép előtt is, amely nagyrabcésülte s tisztelte. Mikes fel is sóhajtott: “Bár igaz volna, hegy nem ő a halott!” Ám a bécsi udvar konstantinápolyi követe, Thalmann, nem igy gondolkozott, hanem örült e gyászhírnek, mint számára kedves csemegének, hogy neki jutott osztályrészül a szerencse, hogy a bécsi haditanácsnak e hírrel kedveskedhessék. Hogy érdemeket szerezzen, nosza nyomban, amúgy melegében már április 10-én, husvét első napján, vasárnap a legnagyobb sietséggel jelenti Bécsbe, hogy Rákóczi Rodostóban hirtelen elhunyt s minthogy vele a császári háznak legnagyobb s legveszedelmesebb ellensége állt félre az útból, ezt a legalázatosabb kötelességének tartotta minden időveszteség nélkül jelenteni. Erre természetesen fellélegzettek Becsben s Thalmannt kitüntették. De a Fényes Porta milyen másként érzett a gyászeset hírére. A buzgó keresztény fejedelem halála a mohamedán vallásu török minisztereket mélyen megrendítette $ a nagyvezér annyira elszomorodott a fejeldlelem hozzáintézett búcsúlevelének olvasásakor, hogy sírva fakadt s nyomban intézkedett a Rodostóban árván maradottak I további eltartásáról. A konstantinápolyi francia követ, Villeneuve, szintén megrázóan számol be Párizsba küldött jelentésében a fejedelem haláláról. Ott ugyan csak nem kis szomorúságot váltott ki e hir. És ezalatt Magyarországon egyre várták, visszavárták a fejedelmet, különösen a köznép. Amikor pedig halálának hire ide is eljutott, dehogy is vették komolyan. Senki sem adott neki hitelt. Bécsi szemfényvesztésről beszéltek, kósza hírnek mondták, amelyet csak azért terjesztenek a nép között Bécsiből, hogy elejét vegyék egy újabb mozgalomnak. A bécsi udvarnak két-A Jó Pásztor Verses Krónikája ÖRÖK HUSVÉT Irta; SZEGEDY LÁSZLÓ Getshemánban zugnak már a sötét lombok, hívők lelkén égig felhoznék a gondok. Szivekben borzongva félő fájás reszket: pogányok ácsolják immár a Keresztet. Üdv, hozsánna! Te, ki megváltsz nemsokára: csorgasd drága véred a Föld homlokára. Szenvedések útja visz a Golgotára, mert a megváltásnak kinhalál az ára. Elsötétül a Nap, felleg száll a tóra: Kit vonnak keresztre? Sejtelmük sincs róla. Éltünt már a csillag, mely jöttét tudatta, de fényét örökre lelkeinkben hagyta. Jaj, ránk is ránkborult sorsunk Nagypéntekje: vállainkra zuhant halsorsunk keresztje. Merthiszen a gyásznak fekete éjjele, magyar könnyel, jajjal van még egyre tele. Ott függ az Egyház is a vérző kereszten, s hollók lakmároznak a meggyötört testen. Nincs is talán helyünk többé a Nap alatt, hisz imádni otthon, Istenünk sem szabad. Hitünknek szent fáját vörös hernyók rágják, S életgyökerünket lassanként kivágják. Mégis nézzünk bizón fel a keresztfára: mert uj feltámadás lesz a kereszt ára. Jövel szent Husvétunk: feltámadás Napja! Te vagy szent hitünknek golgotás alapja. Te győzted le egykor a múlandóságot, Te hódítottad meg a pogány világot. Azóta igazság, azóta hittétel: Nem jelent meghalást még a sirbatétel. A TIZENKÉT LÁB DAVIS" (Canadian Scene) — A Peace River városára letekintő magaslaton van egy amerikai sírja, akinek neve H. F. Davis volt, és aki “A Tizenkét Láb Davis” becenéven tett szert nemzetközi hírnévre. Igazi úttörő volt, részt vett az u. n. Caribou (B. C.) aranylázban, de elkésve, márcsak azután érkezett, hogy az összes fold le volt foglalva. Rájött azonban, hogy két földigénylő, névszerint Little Diller és Tontine földje nagyobb kiterjedésű volt mint a megengedett 100 láb. Lemérve megállapította, hogy pontosan 12 lábbal haladták túl. Azonnal bejelentette e területre való igényét és a kettő közötti 12 lábnyi földből 15,000 dollár értékű aranyat bányászott ki egymaga. Később ide-oda vándorolt a Peace River vidékén és ő vezette be a prémkereskedelmet a Dunvergan, Fort Vermillion és Little Slave mentén levő kereskedelmi állomásokra. 1893-ban halt meg és ott temették el, ahol sírja ma is van. Ez a felírása: “H. F. Davis, született 1820-fcan Vermontban, meghalt 1893-ban a Slave tó partján. Úttörő, csekész, bányász és prém kereskedő. Mindenki barátja volt, aki senki elől sem zárta be kunyhója ajtaját.” HÁLÁTLAN KRITIKUS Dumas francia költőhöz egy napon egy újságíró levélben azzal a kéréssel fordult, hogy lenne olyan kegyes és segítené ki pillanatnyi pénzzavarából. Dumas ötszáz frankot küldött az újságírónak és a mellékelt névjegyére csak ennyit irt: “Elég ennyi?” A kérdezett tovább maradt adós az összeg viszszafizetésével, mint felelettel, mert postafordultával igy válaszolt: “Kétszer ennyi elég lesz.” Dumas valószínűleg el volt készülve erre a válaszra, mert újabb ötszáz frankot küldött. Nemsokára Dumas egyik uj darabja került színre és az újságíró úgy ledorongolta, hogy még hetek múlva is ezen nevettek a Tortoni-kávéház irodalmi törzsvendégei. A véletlen úgy hozta magával, hogy néhány nappal a gúnyos hangú kritika megjelenése után találkoztak egy közös barátjuk estélyén. Az újságíró barátságos mosollyal nyújtotta kezét Dumas felé, aki azonban hideg meghajlással elfordult. — Kedves Dumas, — szólt az újságíró — miért nem nyújtja kezét? — Minek nyújtanám? — felelte a költő — ezúttal üres fi markom. ■ - * MENTŐ ÖTLET Blum Ernest francia színműíró a következő érdekes történetkét mondta el: — Néhány éve egy kollégám előadatta egy darabját, amely csak mérsékelt sikert aratott. Ha azt mondom: mérsékelt, ezt is csak udvariasságból mondom, mert a darabot erősen fenyegette a veszély, hogy már a második előadás után lekerül a műsorról. Kétségbeesve kereste fel a bus szerző a színház igazgatóját, aki próbálta vigasztalni: — Az ön müve kétségkívül igen szép, tele van érzéssel és is szépen van Írva, de a közönség nem érti. Kénytelen vagyok levenni a műsorról, hacsak nincs valami jó eszméje, ami segít! Eszme, — gondolta a kollégám —, könnyű azt mondani, de honnan? És hiába keresett, nem talált. Az utolsó pillanatban azonban homlokára csapott: megvan a keresett idea! Másnap a következő hirdetést lehetett olvasni a lapokban: “Fiatal amerikai szeretetreméltó fiatal francia leánykát szeretne nőül venni, akinek nincs hozománya, de csinos. Ügynökök kizárva. Hogy láthassa és képet alkothasson róla, anélkül, hogy az illető leányka sejtené a dolgot: nyolc napon keresztül minden este ott lesz az Odeon színház nézőterén. Megjegyzendő, hogy csak ifjú hölgyek vétetnek tekintetbe, akik szülőik kíséretében jönnek.” Másnap este zsúfolva volt a színház nézőtere, úgy hogy sokan kénytelenek voltak hazamenni, jegy híján. A terem sajátságos látványt nyújtott: zsöllyéktől, páholyoktól, fel a karzatig csak többé-kevésbbé csinos ifjú leányokat lehetett látni anyjuk kíséretében. Az igazgató el volt ragadtatva s kezeit dörzsölte: — Az ön darabját kezdik felkapni, — elegáns közönséget vonz; ha ez igy marad, egyfolytában három hónapig adom a darabját. ségtelenül volt oka ettől tartania a Rákóczi szellemétől áthatott nép újabb elégedetlensége miatt, amely rövidre rá csakugyan ki is robbant egy zendülésben. Az ország szeme tovább is Rodostón függött; a nyomasztó csendben onnan várta a megváltást, a vezér haza jöttét. De hiába várta. A fejedelem lelke akikor már ott szárnyalt “A:z Örök Igazság” előtt, akihez oly megkapóan intézte imáját.' MEGÁLL AZ ÓRA . . . BRIDLINGTON, Anglia. — A Szentháromság templom toronyórája sokszor megáll, ha éjszaka nagyon hidegre fordul az időjárás. Mert akkorra galambok rászállnak az óra mutatóira és reggelig — szünetel a percek és az órák pergése. Áll az idő . . . A JÓ PÁSZTOR Sikerült felvétel a napban történő gázrobbanásokról.
