A Jó Pásztor, 1958. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1958-04-04 / 14. szám

2-1K OLD A b A JO r ÁSZTOR § (THE GOOD SHEPHERD; _________Founder; B. T. TÁRKÁNY alapította_________ Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőbég és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22ad STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5905 ELŐFIZETÉSI figy évre __________ fél évre__________ DIJAK: ..$6,00 -S3.50 SUBSCRIPTION RATES: One Year_________________$6.00 Half Year ;______________$3.50 intered as second class mattéi1 September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, t879. HUSVÉT Beteljesült a legnagyobb ígéret és felépítette szent teste lerombolt templomát az üdvözítő! Igazo­lást nyert az ártatlan vádlott, kiszabadította magát a holtan eltemetett fogoly, újra nyíltan beszél, aiki Pilátus előtt hallgatott. Ó, édes, csodás, tavaszi1 pom­pában elénk lépő drága Üdvözítő! Kínszenvedésed alkalmával hiányoztak, akikkel csodákat tették, a te híveid. Most, feltámadásod al­kalmával, ismét köród 'gyülekeznek, de viszont ellen­ségeid, akik akkor körülvettek, most élsz éledtek, el­tűntek, messzebb futottak, mint a tanítványok az Olajfák hegyén. Összetörte őket a sir elguruló köve. Gúzsba kö­tötte őket a szemfedő. Meg vakította őket az angyal arcának fénye. Elhódította őket a szent sírodból ára­dó drága keneteik illata. Bizonyságuktól megfosztot­ta, rosszhiszeműségüket nyilvánvalóvá tette fönsé­­ges megjelenésed, győzedelmes tekinteted. Te leroskadtál az utón és íme, mégis Te vagy az ut! Te mezítelenül függtél a kereszten és mégis Te öltöztetted fel az egész világot! A Te véred elfolyt a kereszten és mégis kifogyhatatlanul gazdag a Te szénit Szived! A Te le szegezett kezed adta a legtöbb áldást, a Te epével, ecettel érintett ajkaid mondták a legszebb imádságot, a Te halálod volt a leggazda­gabb élet, a Te sírod a drága anyaméh, melyből meg­született a hit, a kegyelem, a dicsőség! Mit alkotott Jézus Krisztus? A vádakból imádságot, az Ítéletből felmentést, a börtönből szabadulási csarnokot, a tövisekből, sze­gekből, keresztből aranyibafoglalt ereklyét. A iköny­­nyekből és vércseppeíkfoől isteni váltságdíjat, a isirból a feltámadás n ugarié.vVii helyét, "hitünk, világmáze­­tünk földalatti forrását. Sokaknak okoz gondot ama malomkő, melyről azt mondta Jézus, hogy azok nyakára kellene kötni, akik megbotránkoztattak egyet ama kisdedeik közül, akik őbenne hisznek. Bünbánat esetén ezt a követ is összetöri az Ur sírjától elgurult óriási kő, mint ahogy a sátán által lerontott égi csillagokat pótolták azok, melyeket felemelt az Isten Anyja drága szent fejére. Nagy kérdés azonban, hogy a betránkoztatók, akik, fájdalom, egyre többen lesznek ebiben a hitet­len és erkölcstelen világban, akarják-e a krisztusi büd'coesámatot? Erre nem sóik jel mutat. Feltámadt Krisztus — az eszmével ma a Vas­függöny mögött sokan elkeseredett harcban állnak. De hiába ! Ég és Föld elmúlnak, de az Ő igéi el nem múlnak! LESZÁMOLÁS ELŐTT A kubai szabadságharcosok április 5-re országos sztrájkot és általános offenzivát hirdettek Batista diktátor ellen. A polgárháború miatt turisták ezrei hagyták el a szigetet, melynek egyik vonzereje nem természeti szépsége, hanem — játékkasszinói. A játékbarlan­gok bevételének fele az őrmesterből lett diktátor, Ba­­ista zsebébe vándorol. Ilymódon több mint százmil­liót sikerült külföldi bankokban elhelyeznie a “ta­karékos” Batistának. Nehéz megérteni, hogy valaki, akinek adómen­tesen van száz milliója, miért ragaszkodik olyan gör­csösen a hatalomhoz. Az elnöki állás életveszélyes Kubáiban. Többizben kíséreltek meg merényletet Ba­tista ellen, akit marcona testőrök őriznek. De ezek nem teljesen megbízhatók. Nemrég egész palotaőr­ségét leváltotta, mert Fidel Castro, a rebellisvezér hívei szivárogtak közéjük. A guerilla harcot folytató felkelők azt Ígérték, hogy ezúttal leszámolnak Batistával, aki felfüggesz­tette a nép alkotmányos jogait és katonai diktatúrá­val kormányozza a szigetországot. Nem tudni, mi lesz a harc kimenetele, de talán ha a UN beavatkozna, sikerülne elkerülni az oktalan vérontást. GYANÚS! Indonézia szigetországiban forradalom van. A kommunista sajtó moszkvai intésre a kormány iga­zát hangoztatja, a felkelőket “szakiadároknak” ócsá­rolja, és azt hirdeti, hogy a szakadásokat a külföldi imperialisták támogatják. Kommunista védelem és támogatás az indoné­ziai kormánynak — gyanús. És veszedelmes. NAGYPÉNTEKEN HALT MEG A NACYSÁCOS FEJEDELEM Irta: NÁNDOR JÓZSEF 1735 márciusában 'gyönyö­rű tavaszi időjárás volt Ro­dostóban, oly meleg, kelle­mes s életet lehelő napok, hogy akár májusba is beillet­tek volna. Ámde a rodostói számüzötteket lehangoltság s levertség fogta el. Március 23-án aggódva állapították meg, hogy az ő jó Uruk, a “Nagyságos Fejedelem”, akit legtöbbje atyjának tekintett, fogy, egyre fogy s szárad, mint a féregrágta virág. Az­nap esti 8 órakor nyugalomra térve, -vetkőzés közben erős hideg lelte a fejedelmet. — Te nem fázol? — kérdezte mellette szorgoskodó hű ka­marását, Mikes Kelement. — Én nem fázom, hisz az idő is már oly meleg oda­­künn, — válaszolta Mikes. — De én nagyon fázom, — mondta a fejedelem didereg­ve. Ekkor tudták meg ihivei, hogy az ő jóságos Uruk, aki eddig néhány csekélyebb baj leszámításával alig volt foe­­- f*mi kétségtelenül az ó kitűnő udvari orvosának, lan­­gentháli Dr. Langh Ambrus­nak érdeme volt - most ko­molyan beteg. Április 7-én reggel állapota már annyira megrémitette Mikest és társait, hogy eddi­gi titkolódzásukkal felhagy­va közölték a fejedelemmel, hogy a legrosszabbtól tarta­nak, mire meggyónt és meg­áldozott. A 7-ről 8-ára menő éjjel 2 óra körül Radalovics János, udvari papja, a nagy beteg ki­­vánságához képest megható szavak kíséretében feladta neki az utolsó kenetet. Ennél az aktusnál egy szem sem maradt szárazon. Gróf Csáky Mihály tábornoknak csak úgy potyogtak könnyei a dol­mányára, mint báró Zay Zsig­­modnak, Siibrik Miklósnak, Pápay Jánosnak, Mikes Ke­lemennek vagy Uosvay Já­nosnak, mint a többinek, kik ágyát lecsüggesztett fejjel vették körül. Sirt ott min­denki, de még maga a feje­delem is könnyekre fakadt. És egy óra múlva a legneme­sebb lélek átment az örökké­valóságba. Megszűnt élni a legeszmsnyibb szabadsághős, a legkivák\ t> honleánynak, Zrinyi Ilonának fia, aki szí­vós kitartásával, nagyszerű rátermettsegével egész Euró­pát tudta foglalkoztatni “édes hazája” érdekében s szeretett nemzete javára. Áliltó^^sárgaságos tüdő­­gyulladás okozta halálát. Aztán harcosan felzokog­tak a véres csatákat végig­élt, viharverte kemény ku­­rucférfiak a halotti ágy kö­rül. És ebben a szivetátjáró sírásukban ott tükrözött visz­­sza az a mélységes fájdalom, amely nemcsak a vezér el­vesztése, hanem az ország re­ménységének elmúlása miatt tárnáit bennük. 1735 április 8! Emlékezetes nap! Nagypéntek volt akkor, amúgy is szomorú időpontja a keresztény hívőknek, de még szomorúbbá tette ezt a rodostói számüzöttek telepén ez a haláleset. Mikes Kelemen találóan jegyzi e napról: “Az Isten árvaságra téve bennünket és ki vévé ma kö­zülünk a mi édes Urunkat és Atyánkat. Ki sem lehet mon­dani, micsoda nagy sirás és keserűség vagyon itt mi kö­zöttünk, még csak a legalább­­valón is . . .” A fejedelem váratlan halá­lának hire futótűzként ter­jedt el mindenfelé. .Ám a tö­rök nép nem hitt benne. Két­kedve fogadták még akkor is, amikor felravatalozva látták a nagy halottat. Azt mond­ták, hogy az nem “Rákóczi király”, hanem mást tettek helyette a koporsóba. Pedig jól ismerték, aminthogy na­gyon népszerű volt a török nép előtt is, amely nagyra­­bcésülte s tisztelte. Mikes fel is sóhajtott: “Bár igaz volna, hegy nem ő a halott!” Ám a bécsi udvar konstan­tinápolyi követe, Thalmann, nem igy gondolkozott, hanem örült e gyászhírnek, mint szá­mára kedves csemegének, hogy neki jutott osztályré­szül a szerencse, hogy a bé­csi haditanácsnak e hírrel kedveskedhessék. Hogy érde­meket szerezzen, nosza nyom­ban, amúgy melegében már április 10-én, husvét első nap­ján, vasárnap a legnagyobb sietséggel jelenti Bécsbe, hogy Rákóczi Rodostóban hir­telen elhunyt s minthogy ve­le a császári háznak legna­gyobb s legveszedelmesebb ellensége állt félre az útból, ezt a legalázatosabb köteles­ségének tartotta minden idő­­veszteség nélkül jelenteni. Erre természetesen fellé­legzettek Becsben s Thal­­mannt kitüntették. De a Fényes Porta milyen másként érzett a gyászeset hírére. A buzgó keresztény fejedelem halála a mohame­dán vallásu török minisztere­ket mélyen megrendítette $ a nagyvezér annyira elszo­morodott a fejeldlelem hozzá­intézett búcsúlevelének olva­sásakor, hogy sírva fakadt s nyomban intézkedett a Ro­dostóban árván maradottak I további eltartásáról. A konstantinápolyi fran­cia követ, Villeneuve, szintén megrázóan számol be Párizs­ba küldött jelentésében a fe­jedelem haláláról. Ott ugyan csak nem kis szomorúságot váltott ki e hir. És ezalatt Magyarországon egyre várták, visszavárták a fejedelmet, különösen a köz­nép. Amikor pedig halálának hire ide is eljutott, dehogy is vették komolyan. Senki sem adott neki hitelt. Bécsi szem­fényvesztésről beszéltek, kó­sza hírnek mondták, amelyet csak azért terjesztenek a nép között Bécsiből, hogy elejét vegyék egy újabb mozgalom­nak. A bécsi udvarnak két-A Jó Pásztor Verses Krónikája ÖRÖK HUSVÉT Irta; SZEGEDY LÁSZLÓ Getshemánban zugnak már a sötét lombok, hívők lelkén égig felhoznék a gondok. Szivekben borzongva félő fájás reszket: pogányok ácsolják immár a Keresztet. Üdv, hozsánna! Te, ki megváltsz nemsokára: csorgasd drága véred a Föld homlokára. Szenvedések útja visz a Golgotára, mert a megváltásnak kinhalál az ára. Elsötétül a Nap, felleg száll a tóra: Kit vonnak keresztre? Sejtelmük sincs róla. Éltünt már a csillag, mely jöttét tudatta, de fényét örökre lelkeinkben hagyta. Jaj, ránk is ránkborult sorsunk Nagypéntekje: vállainkra zuhant halsorsunk keresztje. Merthiszen a gyásznak fekete éjjele, magyar könnyel, jajjal van még egyre tele. Ott függ az Egyház is a vérző kereszten, s hollók lakmároznak a meggyötört testen. Nincs is talán helyünk többé a Nap alatt, hisz imádni otthon, Istenünk sem szabad. Hitünknek szent fáját vörös hernyók rágják, S életgyökerünket lassanként kivágják. Mégis nézzünk bizón fel a keresztfára: mert uj feltámadás lesz a kereszt ára. Jövel szent Husvétunk: feltámadás Napja! Te vagy szent hitünknek golgotás alapja. Te győzted le egykor a múlandóságot, Te hódítottad meg a pogány világot. Azóta igazság, azóta hittétel: Nem jelent meghalást még a sirbatétel. A TIZENKÉT LÁB DAVIS" (Canadian Scene) — A Peace River városára le­tekintő magaslaton van egy amerikai sírja, akinek neve H. F. Davis volt, és aki “A Tizenkét Láb Davis” becenéven tett szert nemzetközi hírnévre. Igazi út­törő volt, részt vett az u. n. Caribou (B. C.) arany­lázban, de elkésve, márcsak azután érkezett, hogy az összes fold le volt foglalva. Rájött azonban, hogy két földigénylő, névszerint Little Diller és Tontine földje nagyobb kiterjedésű volt mint a megengedett 100 láb. Lemérve megállapította, hogy pontosan 12 lábbal ha­ladták túl. Azonnal bejelentette e területre való igé­nyét és a kettő közötti 12 lábnyi földből 15,000 dollár értékű aranyat bányászott ki egymaga. Később ide-oda vándorolt a Peace River vidékén és ő vezette be a prémkereskedelmet a Dunvergan, Fort Vermillion és Little Slave mentén levő kereske­delmi állomásokra. 1893-ban halt meg és ott temették el, ahol sírja ma is van. Ez a felírása: “H. F. Davis, született 1820-fcan Vermontban, meghalt 1893-ban a Slave tó partján. Úttörő, csekész, bányász és prém ke­reskedő. Mindenki barátja volt, aki senki elől sem zárta be kunyhója ajtaját.” HÁLÁTLAN KRITIKUS Dumas francia költőhöz egy napon egy újság­író levélben azzal a kéréssel fordult, hogy lenne olyan kegyes és segítené ki pillanatnyi pénzzavarából. Du­mas ötszáz frankot küldött az újságírónak és a mel­lékelt névjegyére csak ennyit irt: “Elég ennyi?” A kérdezett tovább maradt adós az összeg visz­­szafizetésével, mint felelettel, mert postafordultá­val igy válaszolt: “Kétszer ennyi elég lesz.” Dumas valószínűleg el volt készülve erre a vá­laszra, mert újabb ötszáz frankot küldött. Nemsokára Dumas egyik uj darabja került szín­re és az újságíró úgy ledorongolta, hogy még hetek múlva is ezen nevettek a Tortoni-kávéház irodalmi törzsvendégei. A véletlen úgy hozta magával, hogy néhány nap­pal a gúnyos hangú kritika megjelenése után talál­koztak egy közös barátjuk estélyén. Az újságíró ba­rátságos mosollyal nyújtotta kezét Dumas felé, aki azonban hideg meghajlással elfordult. — Kedves Dumas, — szólt az újságíró — miért nem nyújtja kezét? — Minek nyújtanám? — felelte a költő — ezúttal üres fi markom. ■ - * MENTŐ ÖTLET Blum Ernest francia színműíró a következő ér­dekes történetkét mondta el: — Néhány éve egy kollégám előadatta egy da­rabját, amely csak mérsékelt sikert aratott. Ha azt mondom: mérsékelt, ezt is csak udvariasságból mon­dom, mert a darabot erősen fenyegette a veszély, hogy már a második előadás után lekerül a műsorról. Kétségbeesve kereste fel a bus szerző a színház igazgatóját, aki próbálta vigasztalni: — Az ön müve kétségkívül igen szép, tele van érzéssel és is szépen van Írva, de a közönség nem érti. Kénytelen vagyok levenni a műsorról, hacsak nincs valami jó eszméje, ami segít! Eszme, — gondolta a kollégám —, könnyű azt mondani, de honnan? És hiába keresett, nem talált. Az utolsó pillanatban azonban homlokára csapott: megvan a keresett idea! Másnap a következő hirde­tést lehetett olvasni a lapokban: “Fiatal amerikai szeretetreméltó fiatal francia leánykát szeretne nőül venni, akinek nincs hozomá­nya, de csinos. Ügynökök kizárva. Hogy láthassa és képet alkothasson róla, anélkül, hogy az illető leány­ka sejtené a dolgot: nyolc napon keresztül minden este ott lesz az Odeon színház nézőterén. Megjegy­zendő, hogy csak ifjú hölgyek vétetnek tekintetbe, akik szülőik kíséretében jönnek.” Másnap este zsúfolva volt a színház nézőtere, úgy hogy sokan kénytelenek voltak hazamenni, jegy hí­ján. A terem sajátságos látványt nyújtott: zsöllyék­­től, páholyoktól, fel a karzatig csak többé-kevésbbé csinos ifjú leányokat lehetett látni anyjuk kíséreté­ben. Az igazgató el volt ragadtatva s kezeit dörzsölte: — Az ön darabját kezdik felkapni, — elegáns közönséget vonz; ha ez igy marad, egyfolytában há­rom hónapig adom a darabját. ségtelenül volt oka ettől tar­tania a Rákóczi szellemétől áthatott nép újabb elégedet­lensége miatt, amely rövidre rá csakugyan ki is robbant egy zendülésben. Az ország szeme tovább is Rodostón függött; a nyomasz­tó csendben onnan várta a megváltást, a vezér haza jöt­tét. De hiába várta. A fejede­lem lelke akikor már ott szár­nyalt “A:z Örök Igazság” előtt, akihez oly megkapóan intézte imáját.' MEGÁLL AZ ÓRA . . . BRIDLINGTON, Anglia. — A Szentháromság templom toronyórája sokszor megáll, ha éjszaka nagyon hidegre fordul az időjárás. Mert ak­korra galambok rászállnak az óra mutatóira és reggelig — szünetel a percek és az órák pergése. Áll az idő . . . A JÓ PÁSZTOR Sikerült felvétel a napban történő gázrobbanásokról.

Next

/
Thumbnails
Contents