A Jó Pásztor, 1958. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1958-03-14 / 11. szám

A JÖ PÁSZTOR 3. OLDAL A TUDOMÁNY VILÁGÁBÓL KÖ Ä SZERVEZETBEN Irta: DR. MARÉK ANTAL Egy orvos mondta, hogy nem folytathatna orvosi gyakorlatot, ha nem volna a táskájában morfin mki­­j ekeié. — Mit tennék, — mondotta —, ha egy epeköves beteg embertelen szenvedéseit enyhítenem kellőire? Ha nem lenne morfium, ott kellene áldanom az ágya mellett s tehetetlenül kellene néznem, hogy kaparja a fájdalomtól tíz körmével a falat és üvölt a kíntól, így azonban kinyitom a táskámat, megvillan kezei n- Iben az injekció tűje, egy kis szúrás a beteg karjába, s percek múlva a fájdalom enyhül, majd végképpen megszűnik. Nyugodt lélekkel távozhat:m. A legtöb­bet tettem, amit tehettem: megszabaditottan a be­teget a fájdalomtól. Hogyan kerül ez a kő az ember szervezetéibe, ne­vezetesen az epehólyagba? Saját gyártmány A szervezet az epeköveket a saját meglévő anya­gából képezi ki. Ez a képződés azonban nemcsak az epehólyagban keletkezhet, hanem létrejöhet minde­nütt, ahol valamilyen csőrendszerben vagy üregben folyadék áramlik. A kőképződés folyamata az, hogy valamilyen alapanyagra oldhatatlan mészsek rakód­nak le. Az alapanyag lehet vérömleny vagy gyulladá­sos termék. Az epehólyag kcrtealaku szerv, amelynek Ki­meneti nyílása igen szűk. Ennek következtében köny­­nyen következik pangás az epehólyagban, ami gyul­ladást okozhat, a gyulladás következtében pedig kő képződhet. Érdekes, hogy a nőn gyakrabban szer epelnek a műtéti statisztikáiban, mint a férfiak. Ennek semmi­­il éppen sem az az ckia, hogy a nők bátrabbak. Az ok az, hogy a nőknél szülés vagy terhes:ég idején jelent­kezik a betegségük s ilyenkor a tüneteikből könnyen megállapitható a betegség. Az ilyenkor felfedezett epekőbetegség így kerül kellő időben műtétre. Sok ember él és meghal anélkül, hogy cock sej­tené is, hogy epeköve van. A boncolás sokszor nagy­­mennyiségű követ fedez fel az epehólyagban, pedig az illető sohasem panaszkodott epeköves íU'xrnck­­rcl. A közönség ima már tudja, hogy a vakbéigyulla­­dást azonnal meg kell operálni. Ismeri a tüneteket és a beteg sokszor azzal fogadja az orvost, hogy neki vakbélgyulladása van. Ha ez a “házi” diagnózis be­igazolódik, akkor senki sem csodálkozik azon, hogy az orvos műtétet javasol. Kevés sírással egyeznek be­le abba, hogy az orvos a menteket hívja és a beteget valamelyik közkórház sebészeti osztályára beszál­lítsa. Miért a halogatás? Azonos betegség a vakbiéigyulladássál az epe­hólyag gyulladásos megbetegedése. Mégis a beteg ilyen esetben nehezebben szánja rá magát a műtétre. Miért? Azért, mert a műtét elhalasztásának káros hatása későbben jelentkezik, mint a vakbélgyulla­­dásnáil. Utóbbinál egy-két napon belül kifejlődhet­nek a műtét elmulasztásának életveszélyes következ­ményei (a vakbél átfuródása, hashártyagyulladás), míg az epehólyaggyulladás esetén jóval későbben je­lentkeznek a műtét elhalasztásának következményei. Ez természetesen nem jelenti azt, mintha a következ­mények nem lennének olyan súlyosak, mint a vak­­bélgyulladásnál. Sőt! Az epehólyag megbetegedésé­nek elhanyagolása olykor rákos elfajuláshoz is ve­zethet. A beteg ellenszenve az epeköve: műtéttel szem­ben azért áll fenn, mert az epekövek feloldásának bieigéréee számtalan kuruzslót foglalkoztat. Ezek azonban — egy kiváló német sebész szavai szerint — a pénzt •eltávolítják ugyan a páciensek zsebéből, de az epeköveket az epehólyagból soha. A mikéit el­kerülésének reményében, a beteg hajlandó kari jbadi ivókúrát, olajkurát vagy egyéb szereiket bevenni, mert úgy hallotta, hogy ismerősei is meggyógyultak tőle. Az epehólyagban állandóan vannak összehúzó­dások, amelyeknek célja, hogy az epehólyag tartal­mát kiürítsék. Ezt az összehúzódást, ha az epehólyag egészséges, nem érezzük. Ha ellenben gyulladás áll fenn, ezek az összehúzódások igen fájdalmasak. Egy forradalmár önarcképe MIÉRT HARCOL CASTRO. KUBA “FELSZABADÍTÓJA" Nem múlik el nap, hogy a sajtó nem foglalkozna a kubai szabadságharccal, melynek vezére egy nemrég még dús­gazdag kubai ügyvéd, Fidel Castro. Ez a jócsaládból való fiatalember, látva, hogy né­pét elnyomja - és kifosztja az őrmesterből lett diktátor, Ba­tista, néhány hasonlóképen lelkes hivével Oriente tarto­mány hegyei közé vonult és elkezdte harcát Batista el­len. Eleinte “nem sok vizet” za­vartak a felkelők. De később, amikor egyre többen csatla­koztak Castrohoz, Batista kezdte kényelmetlenül érezni magát. Rendőrök helyett ka­tonaságot küldött Castro el­len. Százezer dollár vérdijat tűzött ki a rebellis vezér fe­jére. Aki élve, vagy halva be­szolgáltatja Castrot, megkap­ja ezt az összeget. De eddig nem akadt áruló a felkelők soraiban. A nép ra­jong “a felszabaditóért” és ! nem törődve a kockázat/al, í élelmiszerrel látják el és fegy­vert, muníciót csempésznek titkos főhadiszállására. A hegyeket, erdőket körül­zárta a katonaság és paran­csuk úgy szól, hogy ha vala­kit meglátnak, amint átlépi a demarkációs vonalat, fel- I szólitás nélkül lőjjék agyon. Castronak azonban a kubai kormánycsapatok között is vannak hívei. Csakúgy mint a fővárosban, Havanában. A 31 éves exügyvédböl legendás hős lett és Batista sajtója, rádiója hiába gyaiázza, nép­szerűsége egyre nő. Castronak is van rádióle­­adója és naponta leplezi le Batista és kegyenceinek visz­­szaéléseit. Megmondotta pon­tosan hogy milyen svájci ban­kokban tartja közel százmil­lió dolláros vagyonát a diktá­tor. Közölte a néppel, bogy a játékbarlangokból, nyilvános­­házakból, prostitúcióból mennyi sápot kap Batista és miniszterei. 1952-ben az országos vá­lasztásokon képviselő jelölt volt a fiatal Castro. AmYor Batista látta, hogy elveszti a játszmát, a népre lövetett, ; megsemmisítette a választá­­! sokat és katonai uralmat ren­delt el. Castro 120 fiatal haza­fi élén elfoglalt egy kaszár­­j nyát, abban a reményben, hogy Oriente tartomány népe I fellázad majd a diktátor el­­| len. De Batista csapatának sikerült tőrbe csalni és elfog­ni Castrot, akit 15 évi fegy­házra ítéltek. 1955-ben ke­gyelmet kapott és kiszaba­dult. Nyomban elkezdte a 1 szervezkedést. Ma már há­­! romezer főnyi hadserege van j a rebellis vezérnek, aki több-Epegörcs és epekő. Étiből kitűnik, hogy az epegörcsöt nem minden esetten okozza kő. Ha azonban epekő váltja ki a ro­hamot, akkor arra kell gondolnunk, hogy az epehó­lyag szűk kimeneti csatornáján a cseresznyemagnál i nagyobb kövek nem tudnak kiürülni. Azok az állitó­­'ago • cseresznyemagnál nagyobb kövek, amelyek olajkura hatása alatt kiürülnek, nem egyebek, mint , az epesavból és zsiradékból a bélben összeállóit szap­­■ pankövek. Epekövet biztosan oldó szereink ezidőszerint I nincsenek. A sebész természetesen nem ragad azonnal kést, i ha valakinek epekő-rohamai vannak. Megvárja, iámig a belgyógyász kezeli a beteget. Ha ez a kezelés nem -sikerül, akkor nyu-1 a kés után, hogy eltávolítsa az epehólyagot s ezzel biztos és -radikális! gyógyulást idézzen elő. Elhanyagolt esetek. . A sima lefolyású műtéteknél nincs halálozás! De mást mutat a statisztika az elhanyagolt eseteknél. Itt már né-gy százaléktól huszonhét százalékig válta­kozik a halálozási arányszám. Ebből az következik, hogy nem szabad az operációval addig várni, amíg a betegség a szervek falára terjed ki. Nálunk a meglehetősen zsirdus táplálkozás kö­vetkezményeképpen -elég gyakori az eperendszer megbetegedése. így főleg a Duna-Tisza mentén talál­kozunk az epekcmegbetege-désisel. Németországban alig fordul -elő. Miután fculturállam-okban kevésüké fordul elő tömegesen a megbetegedés, az orvostudo­mány hajlik olyan felfogás felé, hogy a primitiv hi­giénikus viszonyok s az -egyoldalú táplálkozás segíti elő a keképződést. Közrejátszik természetesen még a hajlam is, amelyet nem szabad figyelmen kívül hagy­nunk. . ízben mért súlyos csapást a kormány csapatokra. Az un­derground remekül dc\T0zik. Valahányszor kegyedenked­­nek az elfogott lázadókkal, Castro emberei addig mes­terkednek, mig az emberkin­­zó kormánytisztviselőt, vagy katonatisztet elfogják és az­tán sommásan végeznek vele. Gastro legutóbb nyilatko­zott az amerikai lapoknak, megírva, hogy miért harcol: — A diktatúra, az elnyo­matás ellen. Szabad választá­sokat akarunk és kitakarítani a kormányhivatalokból a kor­rupt tisztviselőket. Az ország gazdaságát, természeti javait a nép élvezze, a dolgozók, ne néhány élősdi. Iskolákat, kór­házakat, utakat akarunk épí­teni. A tolvaj és zsaroló adó­szedőket, tartományi főnökö­ket megbüntetni. Olyan tör­vényeket hozni, hogy soha többé zsarnok ne ülhessen az I ország nyakára. A szabadság | ne csak jelszó, de vaíóság le­­! gyen. Az életszínvonal javi­­! tása a másik célunk. Minek nekünk hadsereg, kardesörfce- i tő tisztekkel, akik a nép mun­kájának javát fölözik le ? Nem kétséges, ho^y a nép 99 százaléka áll Castro mö­gött, de fegyver hijján nem lehet szó általános felkelésről, így a forradalom tempója i kissé lassú de Batista napjai mégszámláltattak. Ezt jósol­ják a külföldi diplomaták is, akik ismei'ik jól a helyzetet Kubában. ÁLMODOZÓ KISFIÚ A mama erkölcsi prédiká­ciót tart a csemetéjének. — Ha rossz leszel, Péterke. a pokolba jutsz. De ha jól viseled magad, akkor a mennyországba jutsz az an­gyalok közé. Péterke gondolkodik, majd megszólal: — És mit kell tennem, hogy a moziba jussak? , NAGVMÉLTÓSAGU ELVTÁRS URAK BELGRÁD — A jugosz­láviai kommunista párt meg­torló akciót indított az uras­­kodó proletárok — magasabb állású párthivatalnokok — ellen. Ezek az elvtárs urak nagy lábon élnek — igy szól a Politbüro körlevele —, ja­vakban dúskálnak, felesleges külföldi utazásokra költik a párt pénzét, luxusautomobilo­kat vásárolnak és kiadós költségszámlákat nyújtanak be azon a címen, hogy a párt érdekében szórakoztatni, va­­csoráztatni kellett nagy tár­saságokat. . Élet a vasfüggöny mögött Ne bántsák a tenái arat, aki halálba kergette a harmadikos diáklány! A budape.ti Nép-szabiadságb an érdekes vita folyt az iskolai fegyelemmel: Az a szomorú tény vezetett a vitána, hogy Forgács Éva Krisztina harmadik osz­tályos gimnazista leányt szigorúan megfenyítette az osztályfőnek és a kisleány ezt annyira a lelkére vet­te, hogy öngyilkos lett, 'bátyja revolve: ével főé -előtte magát. A Hétfői Hírek című újság munkatársa, Ealla Ödön, elitélte az osztályfőnök tulszi-gcm eljárását és egyebek közt ezt irta: “Forgács Éva Krisztina tragikus halála legyen megfelelő tanulság azoknak az egyébként jó-szán­­d-éi !U pedagógusoknak, akiknek módszereiken még kisírt -a múlt szelleme.” Ez a kritika nem tetszett egy bizonyos: Balogh •Juditnak. A Népszabadsághoz intézett leve1 ében Ba­logh -Judit védelmére kelt a szigorú tanárnak, a hass­­nosság elvét hangsúlyozva, imigyen: Kinek akar segíteni ez az írás? A pedagógusuk­nak? Úgy -gondolom, hogy az újságíró feltételezett jcüzúndúka ellenére is éppen az -ellenkező hatást éri el. Az olvasóiban a riport -olvasásakor kétféle elkép­zelés alakulhat ki. Vagy az, hogy “iszá-p kis pedagó­gusaink vannak, agyon kéne ütni az ilyeneket”, vagy pedig — és szerint-em ez a gondolkodó többség vé­leménye — az, hogy -talán mégsem szabadna a teljes felelősséget egy tanár elavult nevelési módszereire hárítani. Arra is alkalmas a riport, hogy a diákság köré­ten tanár-ellenes hangulatot -szítson. Kelbe jobb pél­da ennél az Írásnál, melyre tanárainak vélt igazság­talansága esetén hivatkozhat a diák? Arról nem is szólva, hegy az illető osztályfőnek további munkájá­ra nézve hete: hatással lehet a Hétfői Hírek. írása. Egy pedagógusra, zíki-t -ilyen móclcn, ilyen váddal bé­lyegez meg talán egy életre a sajtó nyilvánosoága. Azért irtaim meg ezt a néhány sert, mert u-gy ér­zem, hogy a Hétfői Hírek riportere és vele együk a szerkesztő1 jég is felelőtlenül járt éi a pedagógusukkal, a diákokkal, az olvasóikkal szemben, amikor ezt a ri­portot, -ebben a formában megírta, illetve közölte. Forgács Évia Krisztina szomorú esete — érthe­tően — országos botránnyá fejlődött és politikai affér ile-tt. Olyannyira, hogy Kádár János szükségét érezte az állásfoglalásnak. A Népszabadság “Szere­­csonmcsdatás?” című cikkében igy háborgott: A Hétfői Híreik riportja — perdöntő tények m-egináritása és elhallgatása után — hatáisvadászó felszíne: jéggel, önkényes következtetéseivel vádakat s-zög-ez -a pedagógusok mellének. Nevelek és szüleik ezrei háborodtak fel; tiltakozó levelek sokaságát kaptuk mi is. Elutasították ezt az írást azok az ujság­­irT.c b, akik nem hajlandók azonosítani magukat a szóban forgó riportból áradó olcsó és felelőtlen zsur­­rjalizmucsal. Kádár János elvtárs a közvéleménynek adott hangot, amikor -ország-gyűlési beszámolójában elítélte a Hétfői Hírek riportját. Parragi elv-társ a Hétfői Hírek főszerkesztője mindjárt akkor ezzel a közesz-urt megjegyzéssel fo­gadta a kritikát: “Bocsánatot köreik, de . . .” És most, a Hétfői Hírek legújabb számában vezércikké da­gasztja ezt a sejtelmes állásfoglal árt. Ahelyett, hogy elhatárolta volna magát a ri-pert ! tendenciáitól, furcsán azonosítja magát vele. De ezt sem egyértelműen cselekszi. Egy felől megkísérli fehérre mosdatni a szere­­csent, amikor igy ir: “Én nem a pedagógusok -ellen adtam le ezt a cikket, hanem egy pedagógus ellen”. Eltekintve attól, hogy a riport hamisan vádolta azt az -egy pedagógust is, félreérthetetlenül az egész pe­dagógus társadalmat leckéztette, arra a köveik-ezte­­té-jr-e jut: amelyik pedagógus erélyesen fegyelmezi növendékeit, ezzel a halálba kergeti eket . . . Mit le­het felhozni e súlyos tévedés mentségére?. Nem többet ért volna néhány őszinte ezó a neve­lőkhöz ? De bizony többet. Mindenesetre meggcndolkoztáthatná a Hétfői Híreik szerkesztőségét az az egyöntetűség, amellyel a szóban forgó riportot mindenfelől elit-éiik. (A szerkesztő megjegyzése: Kedves pesti Nép­­szabadság, ’kedves pesti kollégák, jobb lett volna ezt a cikket, akár igiaz-uk van, akár nein, a “De bizony1 töb­bet” szavakkal befejezni. Az a hozzá tevés, hogy a Hétfői Hírek riportját mindenfelől 'egyöntetűen el­ítélték, felesleges volt, mert Magyarországon az “egyöntetű”, “egyhangú” és hasonló nagy szavak­nak ázsiója, zéró ponton áll ) Ez a 44 tonnás valve Milwaukeeben készült a Pacific Power and Light Lo. m< wini telepe számára, amely a washingtoni Lewis folyópartján fekszik.

Next

/
Thumbnails
Contents