A Jó Pásztor, 1958. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1958-03-14 / 11. szám
A JÖ PÁSZTOR 3. OLDAL A TUDOMÁNY VILÁGÁBÓL KÖ Ä SZERVEZETBEN Irta: DR. MARÉK ANTAL Egy orvos mondta, hogy nem folytathatna orvosi gyakorlatot, ha nem volna a táskájában morfin mkij ekeié. — Mit tennék, — mondotta —, ha egy epeköves beteg embertelen szenvedéseit enyhítenem kellőire? Ha nem lenne morfium, ott kellene áldanom az ágya mellett s tehetetlenül kellene néznem, hogy kaparja a fájdalomtól tíz körmével a falat és üvölt a kíntól, így azonban kinyitom a táskámat, megvillan kezei n- Iben az injekció tűje, egy kis szúrás a beteg karjába, s percek múlva a fájdalom enyhül, majd végképpen megszűnik. Nyugodt lélekkel távozhat:m. A legtöbbet tettem, amit tehettem: megszabaditottan a beteget a fájdalomtól. Hogyan kerül ez a kő az ember szervezetéibe, nevezetesen az epehólyagba? Saját gyártmány A szervezet az epeköveket a saját meglévő anyagából képezi ki. Ez a képződés azonban nemcsak az epehólyagban keletkezhet, hanem létrejöhet mindenütt, ahol valamilyen csőrendszerben vagy üregben folyadék áramlik. A kőképződés folyamata az, hogy valamilyen alapanyagra oldhatatlan mészsek rakódnak le. Az alapanyag lehet vérömleny vagy gyulladásos termék. Az epehólyag kcrtealaku szerv, amelynek Kimeneti nyílása igen szűk. Ennek következtében könynyen következik pangás az epehólyagban, ami gyulladást okozhat, a gyulladás következtében pedig kő képződhet. Érdekes, hogy a nőn gyakrabban szer epelnek a műtéti statisztikáiban, mint a férfiak. Ennek semmiil éppen sem az az ckia, hogy a nők bátrabbak. Az ok az, hogy a nőknél szülés vagy terhes:ég idején jelentkezik a betegségük s ilyenkor a tüneteikből könnyen megállapitható a betegség. Az ilyenkor felfedezett epekőbetegség így kerül kellő időben műtétre. Sok ember él és meghal anélkül, hogy cock sejtené is, hogy epeköve van. A boncolás sokszor nagymennyiségű követ fedez fel az epehólyagban, pedig az illető sohasem panaszkodott epeköves íU'xrnckrcl. A közönség ima már tudja, hogy a vakbéigyulladást azonnal meg kell operálni. Ismeri a tüneteket és a beteg sokszor azzal fogadja az orvost, hogy neki vakbélgyulladása van. Ha ez a “házi” diagnózis beigazolódik, akkor senki sem csodálkozik azon, hogy az orvos műtétet javasol. Kevés sírással egyeznek bele abba, hogy az orvos a menteket hívja és a beteget valamelyik közkórház sebészeti osztályára beszállítsa. Miért a halogatás? Azonos betegség a vakbiéigyulladássál az epehólyag gyulladásos megbetegedése. Mégis a beteg ilyen esetben nehezebben szánja rá magát a műtétre. Miért? Azért, mert a műtét elhalasztásának káros hatása későbben jelentkezik, mint a vakbélgyulladásnáil. Utóbbinál egy-két napon belül kifejlődhetnek a műtét elmulasztásának életveszélyes következményei (a vakbél átfuródása, hashártyagyulladás), míg az epehólyaggyulladás esetén jóval későbben jelentkeznek a műtét elhalasztásának következményei. Ez természetesen nem jelenti azt, mintha a következmények nem lennének olyan súlyosak, mint a vakbélgyulladásnál. Sőt! Az epehólyag megbetegedésének elhanyagolása olykor rákos elfajuláshoz is vezethet. A beteg ellenszenve az epeköve: műtéttel szemben azért áll fenn, mert az epekövek feloldásának bieigéréee számtalan kuruzslót foglalkoztat. Ezek azonban — egy kiváló német sebész szavai szerint — a pénzt •eltávolítják ugyan a páciensek zsebéből, de az epeköveket az epehólyagból soha. A mikéit elkerülésének reményében, a beteg hajlandó kari jbadi ivókúrát, olajkurát vagy egyéb szereiket bevenni, mert úgy hallotta, hogy ismerősei is meggyógyultak tőle. Az epehólyagban állandóan vannak összehúzódások, amelyeknek célja, hogy az epehólyag tartalmát kiürítsék. Ezt az összehúzódást, ha az epehólyag egészséges, nem érezzük. Ha ellenben gyulladás áll fenn, ezek az összehúzódások igen fájdalmasak. Egy forradalmár önarcképe MIÉRT HARCOL CASTRO. KUBA “FELSZABADÍTÓJA" Nem múlik el nap, hogy a sajtó nem foglalkozna a kubai szabadságharccal, melynek vezére egy nemrég még dúsgazdag kubai ügyvéd, Fidel Castro. Ez a jócsaládból való fiatalember, látva, hogy népét elnyomja - és kifosztja az őrmesterből lett diktátor, Batista, néhány hasonlóképen lelkes hivével Oriente tartomány hegyei közé vonult és elkezdte harcát Batista ellen. Eleinte “nem sok vizet” zavartak a felkelők. De később, amikor egyre többen csatlakoztak Castrohoz, Batista kezdte kényelmetlenül érezni magát. Rendőrök helyett katonaságot küldött Castro ellen. Százezer dollár vérdijat tűzött ki a rebellis vezér fejére. Aki élve, vagy halva beszolgáltatja Castrot, megkapja ezt az összeget. De eddig nem akadt áruló a felkelők soraiban. A nép rajong “a felszabaditóért” és ! nem törődve a kockázat/al, í élelmiszerrel látják el és fegyvert, muníciót csempésznek titkos főhadiszállására. A hegyeket, erdőket körülzárta a katonaság és parancsuk úgy szól, hogy ha valakit meglátnak, amint átlépi a demarkációs vonalat, fel- I szólitás nélkül lőjjék agyon. Castronak azonban a kubai kormánycsapatok között is vannak hívei. Csakúgy mint a fővárosban, Havanában. A 31 éves exügyvédböl legendás hős lett és Batista sajtója, rádiója hiába gyaiázza, népszerűsége egyre nő. Castronak is van rádióleadója és naponta leplezi le Batista és kegyenceinek viszszaéléseit. Megmondotta pontosan hogy milyen svájci bankokban tartja közel százmillió dolláros vagyonát a diktátor. Közölte a néppel, bogy a játékbarlangokból, nyilvánosházakból, prostitúcióból mennyi sápot kap Batista és miniszterei. 1952-ben az országos választásokon képviselő jelölt volt a fiatal Castro. AmYor Batista látta, hogy elveszti a játszmát, a népre lövetett, ; megsemmisítette a választá! sokat és katonai uralmat rendelt el. Castro 120 fiatal hazafi élén elfoglalt egy kaszárj nyát, abban a reményben, hogy Oriente tartomány népe I fellázad majd a diktátor el| len. De Batista csapatának sikerült tőrbe csalni és elfogni Castrot, akit 15 évi fegyházra ítéltek. 1955-ben kegyelmet kapott és kiszabadult. Nyomban elkezdte a 1 szervezkedést. Ma már há! romezer főnyi hadserege van j a rebellis vezérnek, aki több-Epegörcs és epekő. Étiből kitűnik, hogy az epegörcsöt nem minden esetten okozza kő. Ha azonban epekő váltja ki a rohamot, akkor arra kell gondolnunk, hogy az epehólyag szűk kimeneti csatornáján a cseresznyemagnál i nagyobb kövek nem tudnak kiürülni. Azok az állitó'ago • cseresznyemagnál nagyobb kövek, amelyek olajkura hatása alatt kiürülnek, nem egyebek, mint , az epesavból és zsiradékból a bélben összeállóit szap■ pankövek. Epekövet biztosan oldó szereink ezidőszerint I nincsenek. A sebész természetesen nem ragad azonnal kést, i ha valakinek epekő-rohamai vannak. Megvárja, iámig a belgyógyász kezeli a beteget. Ha ez a kezelés nem -sikerül, akkor nyu-1 a kés után, hogy eltávolítsa az epehólyagot s ezzel biztos és -radikális! gyógyulást idézzen elő. Elhanyagolt esetek. . A sima lefolyású műtéteknél nincs halálozás! De mást mutat a statisztika az elhanyagolt eseteknél. Itt már né-gy százaléktól huszonhét százalékig váltakozik a halálozási arányszám. Ebből az következik, hogy nem szabad az operációval addig várni, amíg a betegség a szervek falára terjed ki. Nálunk a meglehetősen zsirdus táplálkozás következményeképpen -elég gyakori az eperendszer megbetegedése. így főleg a Duna-Tisza mentén találkozunk az epekcmegbetege-désisel. Németországban alig fordul -elő. Miután fculturállam-okban kevésüké fordul elő tömegesen a megbetegedés, az orvostudomány hajlik olyan felfogás felé, hogy a primitiv higiénikus viszonyok s az -egyoldalú táplálkozás segíti elő a keképződést. Közrejátszik természetesen még a hajlam is, amelyet nem szabad figyelmen kívül hagynunk. . ízben mért súlyos csapást a kormány csapatokra. Az underground remekül dc\T0zik. Valahányszor kegyedenkednek az elfogott lázadókkal, Castro emberei addig mesterkednek, mig az emberkinzó kormánytisztviselőt, vagy katonatisztet elfogják és aztán sommásan végeznek vele. Gastro legutóbb nyilatkozott az amerikai lapoknak, megírva, hogy miért harcol: — A diktatúra, az elnyomatás ellen. Szabad választásokat akarunk és kitakarítani a kormányhivatalokból a korrupt tisztviselőket. Az ország gazdaságát, természeti javait a nép élvezze, a dolgozók, ne néhány élősdi. Iskolákat, kórházakat, utakat akarunk építeni. A tolvaj és zsaroló adószedőket, tartományi főnököket megbüntetni. Olyan törvényeket hozni, hogy soha többé zsarnok ne ülhessen az I ország nyakára. A szabadság | ne csak jelszó, de vaíóság le! gyen. Az életszínvonal javi! tása a másik célunk. Minek nekünk hadsereg, kardesörfce- i tő tisztekkel, akik a nép munkájának javát fölözik le ? Nem kétséges, ho^y a nép 99 százaléka áll Castro mögött, de fegyver hijján nem lehet szó általános felkelésről, így a forradalom tempója i kissé lassú de Batista napjai mégszámláltattak. Ezt jósolják a külföldi diplomaták is, akik ismei'ik jól a helyzetet Kubában. ÁLMODOZÓ KISFIÚ A mama erkölcsi prédikációt tart a csemetéjének. — Ha rossz leszel, Péterke. a pokolba jutsz. De ha jól viseled magad, akkor a mennyországba jutsz az angyalok közé. Péterke gondolkodik, majd megszólal: — És mit kell tennem, hogy a moziba jussak? , NAGVMÉLTÓSAGU ELVTÁRS URAK BELGRÁD — A jugoszláviai kommunista párt megtorló akciót indított az uraskodó proletárok — magasabb állású párthivatalnokok — ellen. Ezek az elvtárs urak nagy lábon élnek — igy szól a Politbüro körlevele —, javakban dúskálnak, felesleges külföldi utazásokra költik a párt pénzét, luxusautomobilokat vásárolnak és kiadós költségszámlákat nyújtanak be azon a címen, hogy a párt érdekében szórakoztatni, vacsoráztatni kellett nagy társaságokat. . Élet a vasfüggöny mögött Ne bántsák a tenái arat, aki halálba kergette a harmadikos diáklány! A budape.ti Nép-szabiadságb an érdekes vita folyt az iskolai fegyelemmel: Az a szomorú tény vezetett a vitána, hogy Forgács Éva Krisztina harmadik osztályos gimnazista leányt szigorúan megfenyítette az osztályfőnek és a kisleány ezt annyira a lelkére vette, hogy öngyilkos lett, 'bátyja revolve: ével főé -előtte magát. A Hétfői Hírek című újság munkatársa, Ealla Ödön, elitélte az osztályfőnök tulszi-gcm eljárását és egyebek közt ezt irta: “Forgács Éva Krisztina tragikus halála legyen megfelelő tanulság azoknak az egyébként jó-szánd-éi !U pedagógusoknak, akiknek módszereiken még kisírt -a múlt szelleme.” Ez a kritika nem tetszett egy bizonyos: Balogh •Juditnak. A Népszabadsághoz intézett leve1 ében Balogh -Judit védelmére kelt a szigorú tanárnak, a hassnosság elvét hangsúlyozva, imigyen: Kinek akar segíteni ez az írás? A pedagógusuknak? Úgy -gondolom, hogy az újságíró feltételezett jcüzúndúka ellenére is éppen az -ellenkező hatást éri el. Az olvasóiban a riport -olvasásakor kétféle elképzelés alakulhat ki. Vagy az, hogy “iszá-p kis pedagógusaink vannak, agyon kéne ütni az ilyeneket”, vagy pedig — és szerint-em ez a gondolkodó többség véleménye — az, hogy -talán mégsem szabadna a teljes felelősséget egy tanár elavult nevelési módszereire hárítani. Arra is alkalmas a riport, hogy a diákság köréten tanár-ellenes hangulatot -szítson. Kelbe jobb példa ennél az Írásnál, melyre tanárainak vélt igazságtalansága esetén hivatkozhat a diák? Arról nem is szólva, hegy az illető osztályfőnek további munkájára nézve hete: hatással lehet a Hétfői Hírek. írása. Egy pedagógusra, zíki-t -ilyen móclcn, ilyen váddal bélyegez meg talán egy életre a sajtó nyilvánosoága. Azért irtaim meg ezt a néhány sert, mert u-gy érzem, hogy a Hétfői Hírek riportere és vele együk a szerkesztő1 jég is felelőtlenül járt éi a pedagógusukkal, a diákokkal, az olvasóikkal szemben, amikor ezt a riportot, -ebben a formában megírta, illetve közölte. Forgács Évia Krisztina szomorú esete — érthetően — országos botránnyá fejlődött és politikai affér ile-tt. Olyannyira, hogy Kádár János szükségét érezte az állásfoglalásnak. A Népszabadság “Szerecsonmcsdatás?” című cikkében igy háborgott: A Hétfői Híreik riportja — perdöntő tények m-egináritása és elhallgatása után — hatáisvadászó felszíne: jéggel, önkényes következtetéseivel vádakat s-zög-ez -a pedagógusok mellének. Nevelek és szüleik ezrei háborodtak fel; tiltakozó levelek sokaságát kaptuk mi is. Elutasították ezt az írást azok az ujságirT.c b, akik nem hajlandók azonosítani magukat a szóban forgó riportból áradó olcsó és felelőtlen zsurrjalizmucsal. Kádár János elvtárs a közvéleménynek adott hangot, amikor -ország-gyűlési beszámolójában elítélte a Hétfői Hírek riportját. Parragi elv-társ a Hétfői Hírek főszerkesztője mindjárt akkor ezzel a közesz-urt megjegyzéssel fogadta a kritikát: “Bocsánatot köreik, de . . .” És most, a Hétfői Hírek legújabb számában vezércikké dagasztja ezt a sejtelmes állásfoglal árt. Ahelyett, hogy elhatárolta volna magát a ri-pert ! tendenciáitól, furcsán azonosítja magát vele. De ezt sem egyértelműen cselekszi. Egy felől megkísérli fehérre mosdatni a szerecsent, amikor igy ir: “Én nem a pedagógusok -ellen adtam le ezt a cikket, hanem egy pedagógus ellen”. Eltekintve attól, hogy a riport hamisan vádolta azt az -egy pedagógust is, félreérthetetlenül az egész pedagógus társadalmat leckéztette, arra a köveik-ezteté-jr-e jut: amelyik pedagógus erélyesen fegyelmezi növendékeit, ezzel a halálba kergeti eket . . . Mit lehet felhozni e súlyos tévedés mentségére?. Nem többet ért volna néhány őszinte ezó a nevelőkhöz ? De bizony többet. Mindenesetre meggcndolkoztáthatná a Hétfői Híreik szerkesztőségét az az egyöntetűség, amellyel a szóban forgó riportot mindenfelől elit-éiik. (A szerkesztő megjegyzése: Kedves pesti Népszabadság, ’kedves pesti kollégák, jobb lett volna ezt a cikket, akár igiaz-uk van, akár nein, a “De bizony1 többet” szavakkal befejezni. Az a hozzá tevés, hogy a Hétfői Hírek riportját mindenfelől 'egyöntetűen elítélték, felesleges volt, mert Magyarországon az “egyöntetű”, “egyhangú” és hasonló nagy szavaknak ázsiója, zéró ponton áll ) Ez a 44 tonnás valve Milwaukeeben készült a Pacific Power and Light Lo. m< wini telepe számára, amely a washingtoni Lewis folyópartján fekszik.
