A Jó Pásztor, 1958. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1958-03-14 / 11. szám
A JÓ PÁSZTOR 2-IK OLDAL A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. í. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkeszt, .,ég és kiadóhivatal — Publication Office 173« EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5905 ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: ilgy évre__________________$6.00 One Year--------------------------$6.00 fél évre__________-_______$3.50 Half Year--------------------------$3.50 itered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. A MÁRCIUSI 12 PONT Pest vármegye közönsége nevében alolirottäk szerencsések hivatalosan értesíteni ia magyar nemzetet, hogy a mi már országokban polgár véribe került, — a reformot — Budapesten 24 óra alatt békés és törvényes utón kivívta a törvényes egyetértés. A városi tanács ugyan is a választó polgársággal értesülvén arról, miikép a város polgárai lés lakosai vele együtt akarnak értekezni az idők komoly fejleményei felett, a tanácskozási termek századokon át zárva volt ajtajit 1848-dik évi martius 15-kén délután 3 órakor a népnek megnyit®, s miután megértette annak törvényes kivánatait, azokat mint nagyobb részt már eddigelé is keibe!ében ápolt hazafiul óhajtásokat, eg yszivvel, egy akarattal elfogadta, magáévá tévé, sőt azon tizenkét pontot, melyeket nagy részben a’ nemzet 1790-diik év óta törvényhozás utján is anynyiszcr sürgetett, ezen közgyűlésben az országgyűléshez intézendő kérelmezéskint aláírta. A nemzet óhajtásainak említett pontjai a következők: 1. Sajtó szabadság a cenisura eltörlésével. 2. Felelős ministeriuim Buda-Pesten. 3. Évenkénti országgyűlés Pesten. 4. Törvényelőtti egyenlőség polgári és vallási tekintetben. 5. Nemzeti őisereg. 6. Közös teherviselés. 7. Úrbéri viszonyok megszüntetése. • 8. Esküttszék, képviselet egyenlőség alapján. 9. Nemzeti bank. 10. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk. 11. A Political status foglyok szabadon bocsáttassanak. 12. Unió Erdélyijei. EHHEZ IS KÖZÜNK VAN Algériában ezrével öldösik egymást franciák és arabok, évek óta imár megszokott újsághír az, hogy a múlt napon vagy héten ennyi meg ennyi halott volt egyik vagy másik oldalon. Aztán jött egy nem mindennapi hir: hogy a franciák bombáztak egy határmenti falut a szomszédos Tunisz arab országban és ennek a bombázásnak civilek, nők és gyermekeik estek áldozatul. Ebből az incidensből politikai affér lett és érthető, hogy ennélfogva a szovjet uj alkalmat fedezett fel, hogy a zavarosban halászhasson. A határmenti tragédia elimérgesitiette a viszonyt Franciaország és a nemrég független országgá lett Tunisz közt. Tunisz elnöke, Bourguiba követelte, hogy a franciák távozzanak a Bizerte hadiikötőhől, amelyben szerződés alapján vannak; ahelyett azt javasolta, hogy a kikötőt vegye át a NATO nyugati védelmi szövetség. Erre rögtön megszólalt a szovjet: azt üzente a francia kormánynak, hogy ha a kikötőt átengedi a NATO védelmi szövetségnek, ezt ők, az oroszok, barátságtalan lépésnek tekintenék. Másszóval: az oroszok a zavarosban akarnak halászni. Tunisz és Franciaország közt konfliktus van, tehát beleszólnak a vitáiba. Ellenzik a kikötő átengedését a NATO-nak Franciaország pártjára állnak. Unosuntalanul hangoztatott arabbarátságuk ellenére a Bizerte kikötő kérdésében Tunisz arab ország javaslata ellen foglalnak állást. Miért küldenek barátságos üzenetet az ellenségnek, miért lettek egyszerre oly fcarátságtalanok egy arab országgal szemben? A felelet egyszerű: Éket akarnak verni a nyugati szövetségbe. Össze akarják veszíteni a nyugati szövetséghez tartozó Franciaországot a nyugat felé hajló Tunisz arab országgal. Annak, hegy Moszkva olyan nagyon érdeklődik Bizerte hadikikötő jövő rendeltetése iránt, komoly okai vannak. Ugyanis Bizerte a Földközi-tenger partvidékének legfontosabb katonai állomása, ahonnan háború esetén sakkban lehet tartani az orosz tengeralattjáróikat é s b omló ave tő repül őgé peket. A franciák nem szívesen adják fel ezt a fontos katonai bázist, de előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz Bizerte átszervezése a nyugati szövetség nagy katonai támaszpontjává; Rozsa Sándor szabadságharcos vagy haramia? Rózsa Sándor egész életén át vágyakozott arra, hogy visszatérhessen a becsületes emberek társadalmába, de valahányszor alkalom nyílt rá, mindig kiütközött belőle a rabló-ösztön. A szabadság szellőjének első fuvallata 1848-ban az ő lelkét is megihlette, mert hiszen, ha rabló volt is, magyar volt. Szerinte várni lehetett amit megtett bünbocsánatért folyamodott és azt Ígérte a kormányának, hogy kétszáz emberével harcolni fog a nemzet ügyéért. Amikor Szegedre elérkezett annak a hire, hogy a kormány hajlandó a kegyelmet Rózsa Sándornak megadni, igen nagy volt a városban a fölháborodás. Gombás nemzetőr-százados a pesti lapokban közzé is tétetett egy nyilatkozatot, amely szerint “a város hatezer nemzetőre nem szorul egy gaz rabló segedelmére ; Rózsa Sándort csak függve szeretnénk a városban látni.” Rózsa Sándor mégis megkapta a kegyelmet. 1848 őszén, amikor Kossuth Lajos toborozóutján Hódmezővásárhelyre érkezett. A városi és megyei urakat megkérdezte, hogy mi a véleményük Rózsa Sándor ajánlkozásáról? Az uraknak az volt a véleményük, hogy miután immár tizenhárom éve annak, hogy Torontál, Bács és Csongrád vármegyék nem bírják Rózsa Sándor hatalmát megtörni, ennélfogva jobb, ha kegyelmet kap, mert megtörténhet, hogy átpártol az ellenséghez és akkor még veszedelmesebbé válik. A helyi érdekeltség tanácsára tehát Kossuth kiállította Rózsa Sándor részére a kegyelemlevelet: következő Y. Ferdinánd magyar király nevében én, Kossuth Lajos, az ország teljhatalmú népfelkelési biztosa és az ország honvédelmi bizottságának tagja, ezen bizottmány nevében is adom tudtára mindenkinek, kik jelen levelemet most és jövendőben olvasandják: Miképpen Rózsa Sándor, ki a törvénytől és erkölcsiségtől elvetemedve, ezen vidéket sok esztendők óta rablásaival nyugtalanította, Isten irgalmánál fogva magához térvén és bűneit 'töredelmesen megbánván, hozzám azon alázatos kéréssel folyamodott, hogy ha eddigi életmódjáért, valamint igaz bünbánata szerint az .Istentől bocsánatot remél, úgy a földi igazságtól is bocsánatot kaphatna: nemcsak elhagyná eddigi életmódját és a törvényhez és erkölcsiséghez állhatatosan visszatérne, hanem egyszersmind a haza jelen veszélyében az országnak fegyveres ellenségei ellen hu és bátor szolgálatát, mint jó polgárhoz illik, úgy maga személyében felajánlja, mint a puszta pásztornéptői 150 fegyveres lovast saját költségükön táborba szállni és az ország hadvezéreinek rendelkezése szerint a haza ellenségei ellen a véggv< zeletnig híven és becsületesen szolgálni reá bírná, — az elárvult haza védelmére egyenként és összesen fegyvert fogjon; annak okáért nevezett Rózsa Sándornak az örökkévaló Isten és az országnak honvédelmi bizottmánya nevében ezennel a jelen levelem előtt folytatott bűnös életéért a földi igazság részéről is bocsánatot adok és rendelek oly feltétel A Jó Pásztor Verses Krónikája KOSSUTH Irta: JAMES RUSSELL LOWELL Fordította: RADÓ ANTAL Érhet nemes faj L korai véget, Van büszke ág, mely nem hagy örököst— A bölcs természet nem tesz különbséget Hitvány fatányér és bronz-váza közt. De azért mindig lesz királyi fajta, Csillagra vágyó, egeket verő: Börtön, karó, bárd nem foghat ki rajta, A régi hérosz-vér meg visezajő. A nagy természet fárad minden korba, S a cél mindig szeme előtt dereng: Eldobja szerszámát, ha éle csorba, Újat vesz s szentet, prófétát teremt. Óh, magyaroknak zsarnok-verte népe! Hiába csörög most rajtad a bilincs: A jövő századok ítéletébe Rajtad kívül győző e harcba nincs! A sikered te dúsan learattad, Jutalmat nyert a gyász, mely téged ölt: Legtöbbet adtál, mit csak nemzet adhat— Mert tőled egy héroszt kapott a föld! És ő, ki szent zászlód kezébe hordta, Meg is mentett, ma bármi vész gyötör, Mert el nem némithatja muszka horda A szót, mely majdan sírjából kitör: “Kossuth vagyok! Óh jövendő, amelybe Törpékre éj vár, igazakra fény: E por fölött hódolj letérdepelve És emlékezve rá, mi voltam én: A harsona, min át az Isten küldte A földre le az ébresztés dalát! Békó, halál jött rá? Mindegy! A kürje Tovább zeng s túlél felékét és halált!” aatt mindazonáltal, hogy a törvényhez és erkölcsiséghez állhatosan megtérjen, és fogadása szerint 150 fegyverzett lovassal magát a seregvezér rendelkezése alá adja és bocsássa, aki őket rögtön Csepel szigetére, onnan pedig a Dunán átszállítani s a Hunyady-csapat s parancsnokának vezérlése alá utasittatni köteleztetik! így hozván magával a töredelmes bűnbánó iránti keresztény szeretet és a vidéki nép nyugalmának biztosítása. Jelen bűnbocsátó levelemet a fent kitett kötelesség teljesítésének feltétele mellett az országnak minden hatóságai, bírái és itélőszékei erősnek és érvényesnek elfogadni kötelez tetvén. Ha ellenben nevezett Rózsa Sándor az ördög sugallatának engedve, bűnös életével fel nem hagyna, és a köztársaságot tovább is háborítani merészelné, ezen esetre jelen bűnbocsátó levelemet minden biróság megsemmisültnek tekintendi és őt újabb bűneiért régi bűneinek egész súlya szerint büntetendi, a közigazság úgy kívánván. KOSSUTH LAJOS országos teljhatalmú kormánybiztos és a honvédelmi bizottmány tagja. * » Kossuth Jókai Mórt bizta meg azzal, hogy ezt a bűnbocsátó levelet vigye el Rózsa Sándornak. Jókai meg is irta, hogy ezt megbízatást hogyan teljesítette és hogy mit beszélt Rózsa Sándorral. Azonban mindaz, amit Jókai erről irt, a képzelet szüleménye. Az igazság az, hogy Jókai nem teljesítette a megbízatást és sohase látta Rózsa Sándort. Ugyanis Kossuth Lajos iratai között megvan Jókainak Félegyházán, 1848 október 4-én reggel fél nyolckor, Kossuthoz irt levele, amelyben jelenti, hogy a bűnbocsátó levelet átadta Lukácsy Károly őrmesternek, majd ez az őrmester elviszi a levelet Rózsa Sándorhoz. (Jókai ugyanis csak pár héttel előbb nősült és igen sietett vissza Pestre.) Rózsa Sándor szabadcsapata Szegeden jelentkezett szolgálatra, ahonnan a nagybecskereki táborba utasították. A csapat parancsnokául Tormási főhadnagyot nevezték ki, aki mellett a számvevői teendőket Lukácsy őrmester látta el. Rózsa Sándor katonai rangot nem kapott, de a csapat fegyelmének fenntartása ő reá volt bízva és e tisztének jól meg is felelt. A betyárcsapat 1848 november 9-én, a lagerdorfi csatában ment át a tűzkeresztségen. A csatáról a hadügyminiszternek küldött tudósítás november 22-én jelent meg a hivatalos lapban. A tudósításban a következőket olvassuk : Rózsa Sándor és csapata egytől-egyig a személyesített bátorság. Rózsa maga a csatázás között ötöt agyonlőtt, hetet levágott és ahol legveszedelmesebb vala, ott volt a csapat. Nagy zsákmányolásuk is volt: úgymint 1800 juhot, 402 darab szarvasmarhát, 53 lovat, 63 sörtvést és más külömbféle tárgyakat foglaltak. Ezen csapat vívása látásakor akaratlanul is a sivatag gyermekei ötlenek élőnkbe. Majd hegyen és ismét völgyben a legnagyobb gyorsasággal látja az ember őket száguldó paripákon az ellenséget űzni, majd pedig ravasz vigyázattal a zsákmányos marliííf Via Unni és Vm a.7. fllpnsép"KEDVES ROKONOK GONDJAI NEM BÁNTJÁK Wekerle Sándor miniszterelnök arról is hires volt, hogy simára borotvált arcán örökösen a megelégedettség mosolya omlott el. Nagyon ritkán esett ceiak meg, hogy arca beborult s ekkor már csakugyan nagyon fontos ekeik törölték le arcáról a mosolyt. A pártpolitika nem nagyon érdekelte, mert mindig magasabb szempontokat tartott szem előtt: a magyar nemzet egyetemes nagy érdekét, boldogulását és jövendőjét. Mikor a pártokat, amelyekre támaszkodva kormányzott, a politikai forrongás összeomlással fenyegette s a pártvezérek gondterhes arccal tárgyaltak éis jártak fel s alá a képviiselőház folyósóján, Wekerle Sándor csak mosolygott, mintha az ügy egyáltalán nem érdekelné és nem érintené. Az öreg Szentiványi Árpád meg is jegyezte egy alkalommal a folyosón : — Érdekes ember ez a Wekerle, a legnagyobb politikai bajok idején is csak folytonosan mosolyog. Ha ránéz az ember az arcára, mindjárt megnyugszik, mert azt hiszi, hogy minden a legnagyobb rendben van. ■— Tudod mi a titka annak, hogy örökösen mosolyog? — kérdezte Szentiványit egy epés szélsőbaloldali képviselő. — Nem tudom, de nem mondanád meg? — Szívesen. Hát csak azért, mert nincsenek 'rokonai. Ha olyan áldott jó rokonai volnának, mint pl. énnekem, bizony mondom, sohasem volna kedves mosolygásra! KÉT SÁRGA CSIKÓ Vízvári Gyula Keszthelyen vendégszerepelt. Jutalom játéka alkalmával ajándékokkal lepték meg. De legjobban azon ámuit el, mikor egy lelkes tisztelője igy szólt hozzá: — Én pedig, ha megengedi, két sárga csikóval szolgálok önnek! , — Köszönöm — mondá Vízvári kissé elpirulva, — de nem érdemelteim meg s talán nem is illik . . . — Semmi szabódás, uram, már el is hoztam őket. — Igen? — jegyzé meg gúnyosan a híres komikus, szemhéjait kifordítva. — Nos, nem nézi meg őket? — Mind egyformáik a kis hamisak . . . Mind egy ménesből valók. — Ezek a saját neve lésem! — Micsoda? — csodálkozik a színész — az ur csinálta volna őket? — Uram! Kíméljen meg az ilyen esetlen tréfától. — Bocsánat uram! De nem értem, hogy ön miért haragudott meg. Hiszen, ha nem az állaimpénzverdéből valóik, mint ön mondja, hanem a saját nevelései, mi egyébre értelmezzem ezt józan ésszel akkor? — Hahaiia! — kacagott fel a müpántoló jóízűen — kezdem érteni a dolgot. — Hogyan? Most meg már én nem értem. — Hah aha. Kedves Vízvári ur! Ön persze azt hitte, hogy én két sárga csikót, két körmöd aranyat hoztam önnek prezentbe. ' — Nos? — Ezer ördög! Csak nem fogom önt pénzzel megajándékozni. Az nekünk magyaroknak nincs. Én két valóságos eleven sárga lovat hoztam önnek. Nézze meg kiérem . . . ott künn nyerítenek az udvaron. Vízvári meglepetve kiszaladt s a legszebb két paripát látta ott felháimozva csengő-bongó szerszámokkal. — Hol lakik itt közel egy könyvnyomdász? — rikkantott fel a színész örvendezve. f — Minek az? — kérdek tőle. — Tyüih, gyorsan ide vele. Hadd nyomassak azonnal vizitkártyákat, hogy “Vízvári Gyula művész és lótulajdonos”. Este, midőn leült a vacsorához, eszébe jutván az ajándék, az ott ácsorgó pincérnek, mikor az azt kérdezte tőle: “Mit parancsol?” — szórakozottan odakiáltotta : — Hozzon nekem zabot! tői észrevétetnek, zsákmányaikat elhagyva, azt azonnal űzőbe veszik és ismét zsákmányaikhoz visszatérnek. ' Különös jóviseletök dicséretökre válik. Rózsa Sándor nagylelküleg sokaknak megkegyelmezett, az asszonyoknak pedig, akik mellükön gyermeket táplálnak, élelmök szerzésére pénzt ajándékozott ! * Ezzel szemben elég arra hivatkozni, hogy később', elfogatása után, Rózsa Sándor, kihallgatása alkalmával hőstetteinek erről a leírásáról igy nyilatkozott: — Csupa figurabeszéd; egy szó sem igaz belőle! Ellenben tény, hogy Rózsa Sándort 1848 november 16-án csapatával Ezeres községbe küldték, azzal a paranccsal, hogy “a helységet fegyverezze le, a gyanús lakosokat fogassa be, de azon túl semmi hántást a lakosokon adandó ok nélkül ne kövessen el.’ Asbóth Lajos őrnagy azonban ezt jelentette Rózsa Sándorék küldetéséről: “Jóllehet legszigorúbban meghagytam ártatlanokat nem bántani, mégis Rózsa (Folytatás a 6-ik oldalon)
