A Jó Pásztor, 1958. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-05 / 1. szám
«-iä oitdäa: Ä JÓ PÁSZTOR PUTNIK AZ OROSZ SPUTNIK ÉS A MAGYAR EGYHÁZ Vizkereszt ünnepére EVANGÉLIUM Szent Máté 2. fej., 1-12 szakasz Mikor pedip; megszületett Jézus a judeai Betlehemben, Heródes király napjaiban, ime, bölcsek jövenék napkeletről Jeruzsálembe, mondván. Hol vagyon. aki született, a zsidók királya, mert láttuk csillagát napkeleten és eljöttünk imádni Őt. Hallván pedig ezt Heródes király, megzavarodék s vele együtt egész Jeruzsálem. S összegyüjtvén mind a napi fejedelmeket és a nép írástudóit, tudakozódéin tőlük, hol kell a Krisztusnak születnie? Azok pedig mondák neki: Juda Betlehemében, mert igy van megírva a próféta által: És te Betlehem, Juda földje, éppen nem vagy legcsekélyebb Juda nagyjai közt, mert belőled származik a vezér, aki kormányozni fogja népemet, Izraelt. Akkor Heródes titkon magához hivatván a bölcseket és pontosan megtudakolá tőlük az időt, mikor a csillag nekik megjelent. S elküldvén őket Betlehembe, mondá: Menjenek, kérdezősködő jetek szorgalmasan a gyermek felől és ha megtaláltátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenvén, imádjam őt. Kik miután meghallgatták a királyt, elmenének. S ime a csillag, melyet láttak vala napkeleten, előttük méné, miglen oda érkezvén, megállapodék a hely fölött, ahol a gyermek vala. Amint pedig meglátták a csillagot, megörülének igen nagy örömmel. És bemenvén a házba, megtalálák a gyermeket anyjával, Máriával és leborulva, imádák őt. És megnyitván kincses ládáikat, ajándékokat adának neki aranyat, tömjént és mirhát. És intést kapván álmukban, hogy vissza ne menjenek Heródeshez, más utón térének vissza országukba. SZENTBESZÉD Sokféle jelentősége van ennek az ünnepnek. Az első keresztények ezen a napon ülték Krisztus születésének ünnepét. Vizkeresztnek mondják Jézus keresztelkedésének emlékére a Jordán vizében. Az Egyház vizet szentel ezen a napon. Háromkirályok ünnepe ez azonkívül. A keresztény ember nagy örömmel áll be ezen a napon a három napkeleti bölcs kíséretébe, hogy együttesen adja át szivének adományát a kis Jézusnak a Megváltás kegyelméért. Mégis igen kevesen gondolunk arra, hogy ez 1 irömteljes ünnep hátterében fekete árnyékként húzódik meg a gonosz Heródes sötét szándékával. A betlehemi gyermekmészárlás. Miért? Mert a gyermek, akit idegen hatalmak hódolattal látogatnak meg, útjában van Heródesnek. Azért olyan nyugtalan az éjszakája. Türelmetlenül várja vissza az idegen vendégeket. S hogy nem jönnek vissza, pokoli terv fogamzik meg az agyában: Halomra öletni parancsolja a betlehemvidéki sok száz ártatlan kisdedet . . . Jajveszékelő anyáktól elrabolt kis csecsemők kiomló vére pirosra festi a mai örvendetes ünnep alkonyát. Jeremiás jövendölése beteljesedett : “Szózat hallatszott Rómában, nagy sirás s jajgatás: Rachel siratta fiait s nem akart vigasztalódni, mert nincsenek.” Rövid idő múlva az Isten trónja előtt kis gyerek-lelkek százai játszadoztak a vértanuság pálmácskáival. . Zokogó szivii bethlehemi anyák emlőiről szaggatják _ le durva lelkű katonák magzataikat hogy kardjaikkal vagdalják szét gyönge testüket és megfagyasszák a mosolyt hófehér arcocskáikon. Heródesek, ha talán más formában is, de ma is végzik kegyetlen munkájukat az úgynevezett — “modern” családokban. Hány mosolygásra indult kis gyerekarc kerül a modern családi élet büntemető lébe! Keller Pál német költő írja az “Aprószentek” cimü költeményében, hogy a bethlehemi megölt kisdedek lelkei évenkint egyszer felkerekednek és megtalálván a gonosz Heródes lelkét, üldözik át mindenütt s nem hagynak nyugtot neki. Végig üldözik az évszázadokon is. A huszadik századhoz érve, megállnak egy Heródes-lelkü “modern” anya előtt. Heródes odamutat. Az aprószentek erre sietve elhagyják Heródest; ugyanis az ilyen édesanyák rosszabbak Heródesnél is! A MAGYAR EGYHÁZ KÁLVÁRIÁJA A Katolikus Szemle, a kül földre száműzött magyar Actio Catholica negyedévenkint Rómában megjelenő folyóirata jelenti legutóbbi számában: Magyarországon az egyházi helyzet tovább romlik. Az Ál lami Egyházügyi Hivatal hi vatalosan megszűnt, valójá ban azonban csak “átcsoportositották”: ma a Közoktatás ügyi Mnisztér'.jumhoz tartozik s tovább is Horváth Já nos vezeti. Az egyházmegyei hivatalokban újra ott ülnek a “bajszös” püspökök, kik kontrolálják, «sőt végzik az egyházi kormányzást. Céljuk az, hogy visszaállítsák a forradaom előtti helyzetet. Nem ismerik el a forradalom alatt és után történt változásokat, ; különösen éles harcot folyatnak azért, hogy visszaszeezzék az elvesztett helyeket; i vikárius generálisi és iroiaigazgatói állásokat igyeceznek saját embereikkel beölteni. A Szentszéknek azt a rendelkezését, amellyel elnozditotta állásukból a “békevikáriusokat” és irodaigazgatókat, minden egyeházmegyében végrehajtották. Horváth Richárd alávetette ma-Budapesten újra megjelenik a katolikus egyházi heti lap, az Uj Ember. Ebben a bolsevik forradalom 40-ik évfordulója alkalmával megjelent egy érezhetően jól átgondolt, kötéíitrjncos óvatossággal megfogalmazott elvi jelentőségű cikk a kommunista állaim és a katolikus egyház közti viszonyról: A cikk fejtegetései ugyan a jelenlegi egyházvezetők általános, eddig is kifejezésre juttatott felfogását tükrözik, de mégis egy árnyalattal világosabban, a sputnik miibolygó és az azt a magasságba röppentő hatalmas erejű rakéta világsikerének hatása alatt. Az örök értékeket, mint katolikusok, sohanem tévesztik szem elől, mégis ebben a cikkben kemény tényeknek és aktuális eseményeknek sorsdöntő jelentőséget tulajdonítanak. Kiderül ez a következő fejtegetésekből: ELISMERIK A SZOVJET HATALMAS TELJESÍTMÉNYEIT Azokban a betekben vagyunk, amikor a Szovjetunió a földrészek közötti rakéta bejelentésével és a műhold felbocsátásával ország-világ előtt bebizonyította hatalmas technikai felkészültségét. Micsoda szédületes az ut a 76 százalékos írástudatlanságtól a földrészek közötti rakéta kilövéséig és a műhold felbocsátásáig; attól, hogy a kormányzat feladatává tette, hogy a birodalom népeit Írni olvasni megtanítja, addig az időpontig, amikor a nehézkedés törvénye fölé emelkedve, immár a világűr törvényeinek megismeréséhez vitte közelebb az emberiséget. \z acél- és energiatermelésben, a szüzföldek feltörésében elért eredmények és sok- 3ök statisztikai adat közlése helyett a két véglet feltüntetése elegendő annak szemléltetésére, hogy az anyagi, kulturális és technikai fejlődésnek milyen mélyéről indult el és milyen magasba jutott az októberi forradalom. Tagadhatatlan, hogy az emberiség kezdettől ellenszenvező része is túljutott azon a korszakon, amikor szívesen áltatta magát az agyaglábon álló óriás illúziójával. Ez az évforduló alkalmas arra, hogy felismerjük: a tények tények maradnak akkor is, ha kellemetlenek, akkor is, ha nem. A valóságot szavakkal megmásítani nem lehet. A Szovjetunió van és a Szovjetunió hat. A világ igen jelentékeny részében közvetlenül hat: uj állami és társadalmi keretekben, szocialista alapon folyik a megoldások kérésére. Eszményeitől lelkesedve és támogatva, népek, amelyek eddig gyarmati sorban tengődj tek, egymásután nyerik el viszonylagos vagy teljes függetlenségüket és szólnak egyre inkább bele az emberiség sorsának intézésébe. És még azokban az államokban is, amelyek a legmerevebben állnak szemben az 1917-es októberi forradalommal és az annak eredményeként létrejött keretekkel, a politikai élet irányitói ott is uj megoldásokra kényszerülnek. A munkásság öntudata és társadalmi befolyása mindenütt hihetetlenül megerősödött és egyre döntőbb tényező az egyes országok társadalmi rendjének alakításában és a világ ügyeinek vitelében. Magyarországra közvetlen hatóerőként először 1919-ben, tartós államformáló elvként pedig 1945-ben, véres harcok és pusztuló értékek és életek nyomán egy összeomlott ország romjain át érkeztek el j a forradalom eszméi, államszervezői és vezetői formái. Nem éppen kedvező kezdet egészen uj, múltat cserélő és újat építő változások számára. Különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy bár forradalmi változások objektiv feltételei nagyon is adva voltak, mégis váratlanul jöttek s idegenkedésre találtak gyakran még azok részéről is, akik az események közvetlen érdekeltjei voltak. Nekünk katolikusoknak — akik Isten ujját keressük a történelemben — negyven év és a tizenhárom év tanulságaként különösen világosan kell értelmeznünk a valóságot. Nemcsak jól megfontolt nemzeti és vallási érdekből, de talán azért is, mert történelmi találkozó egyik szinhelyén élünk, olyan földrajzi ponton, ahol a negyvenéves forradalom a római katolicizmussal találkozott. E történelmi és nemzeti felelősség miatt is különös gonddal kell a valóság tényeit megtalálnunk és felismernünk. Nem téveszthetjük szem elől, hogy a kommunista ideológia, főként annak történelmi materialista tartalma összeegyeztethetetlen a mi hitünkkel és vallásos életfelfogásunkkal. Ugyanakkor azonban azt is meg lehet állapítanunk, hegy a vallásellenes párt vezette Szovjetunió alkotmányában fogalmazás található a vallásszabadság kérdéséről, s az is tény, hogy a Szovjetunió területén tizmilliószám élnek vallásos görögkeletiek és muzulmánok s kisebb számban római katolikusok is. Hasonlóképpen tény, hogy a Magyar Népköztársaság alkotmánya is cikkelyei közé iktatta a vallás szabad gyakorlásának elvét s templomaink vasárnapi zsúfoltsága j.elzi a vallásos hit elevenségét és valóságát. Ha fennállanak is elvi különbségek, nem titkolható, az a remény és törekvés, hogy a gyakorlatban olyan megoldás jöhet és jön létre, amely az egymás mellett élés békességét fejezi ki, vallásos emberek és vallásnélküliek, sőt türelmesen vallásosak és türelmesen vallásellenesek között, ahogyan ezt a mindennapok során az emberek egyedi életükben valósitgatják és gyakorolják is. ■Tény az is, bogy a Szovjetunió világhatalom és a mi szomszédunk. Érdemes idéznünk egy katolikus képviselőnek a lengyel Szejmben elmondott beszédét a lengyel és szovjet szövetségről. Azt a megkülönböztetést tette, hogy a kommunista párt számára a Szovjetunióval való szövetség ideológiai szövetség, az ő számára pedig, aki katolikus meggyőződésű, államérdek szövetség, — de egyaránt a lengyel függetlenség biztosítása. És hogy a jövőre is vessünk egy tekintetet: a forradalom erőinek szárnyán a szovjet technika oly nagyot fejlődött az egyenrangúság, sőt az interkontinentális rakéta és a műhold terén a fölény jegyében, hogy legalábbis döntetlenül áll a tömegpusztító fegyverek nagyhatalmi versenye. A nemzetek hatalmas békevágya és százmilliók békemozgalma mellett éppen ebből a döntetlen helyzetből erősíthetjük azt a reményünket, 'hogy a háború lehetősége lassanként a minimumra csökken. Ezzel együtt mindig jobban adódnak az egymás mellett élés lehetőségei részint a különböző hatalmak, részint egy országon belül a vallásos és nem-vallásos emberek, felfogások számára. Mi katolikusok biztosra vesszük, hogy a forradalom erőinek közvetlen hatóterületén, ahol, akárcsak mi, a valóságra támaszkodnak, megőrizhetjük és tovább fejleszthetjük azt a lehetőséget, hogy hazánk érdekében igazi odaadással és hitünk parancsai szerint élhessünk és dolgozhassunk, mi pedig, akik Isten előre mutató ujját keressük a világtörténelemben, akarunk is élni és dolgozni. gát a Szentszék döntésének és kérte a feloldozást. A püspöki karban is viszszaállott a forradalom előtti helyzet. Péteri József váci püspök ismét Hejcén tartóz kodik. Kisberk Imrét, a székesfehérvári segédpüspököt a rendőrség kitiltotta a városból és a megyéből, vissza kellett mennie Dunabogdányba, amit csak a megyei rendőrkapitány engedélyével hagyhat el. Szabó Imre püspököt megfélemlítéssel igyekeztek rábírni arra, hogy ne hajtsa végre a Hercegprímás felfüggesztő intézkedéseit, de ő hajthatatlan maradt, mire őt is Hejcére akarták internálni. Ekkor az esztergomi káptalan előtt lemondott érseki helynöki tisztéről. Az esztergomi főegyházmegye kormányzásával Endrey Mihály segédpüspököt bizta meg a Szentszék. Meghalt Sárközy Pál pannonhalmi főapát. Újra megjelenik a Vigilia és az Uj Ember, HA A SZÁMÍTÁSBA HIBA CSÚSZIK Czobor Dundi, a Magyar Színház jeles tagja, nem sokat adott a külsejére. Igaz, hogy nem is nagyon volt miből, lévén kis fizetése. Úgy segített hát m'agán, hogy nyaranta híresebb művészkollégáival utazgatott, akik hangversenyeket adtak és Dundit kisebb szerepékre kitünően fel tudták használni. Egyszer Losoncra került e«gy ilyen hangverseny-körűt alkalmával, Gere Zsigmond és Hadrik Anna, akiknek társaságában esténként fellépett, restelték Dundi elhanyagolt külsejét. Rövid tanácskozás alapján elhatározták, hogy Dundi ruháját tisztitóba küldik. Dundi tiltakozott, mondván, hogy a rajtalevő ruha egyetlen tulajdona. — Sebaj — mondta Zsiga, — amig a ruhádat tisztítják, lefekszel, mi előre utazunk, a tisztitót kifizetem, te este a ruhát megkapod és rögtön utánunk jössz. Dundi beleegyezett, Zsiga cselekedett, azután nyugodtan elutaztak. Eltelt egy, eltelt két nap. Dundi csak nem jön, Zsiga csodálkozik, mi történhetett a fiúval? A rejtélyt a következő távirat oldotta meg, melyet Zsiga a harmadik napon kapott kézhez: “Melyik tisztitóba küldtétek a ruhámat? Dundi.’’ Vizkereszt ünnepére EVANGÉLIUM Szent Máté 3-ik rész, ti. szakasz Azon időben éljövb Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy megkereszteltessék tőle. János pedig ellenzé, mondván; Nekem kell tőled megkereszteltetnem és te jössz hozzám? Felelvén pedig Jézus, mondá neki: Hagyd ezt most, mert igy illik teljesítenünk az egész igazságot. Akkor ráhagyá. Megkereszteltetvén pedig Jézus, azonnal feljőve a vízből és ime megnyitónak neki az egek és látá az Isten lelkét galamb képében lejönni és rászállani. És ime szózat lön menynyekből, mondván: Ez az én szerelmes fiam, akiben nekem kedvem telik. SZENTBESZÉD Azon időben, mikor keresztelő Szent János hirdette az isteni Megváltót és maga föli helyezte, mondván, hogy ő arra se méltó, hogy Jézus sarusziját megoldja és mikor keresztelő Szent János mindenkit bűnbánatra serkentett és keresztelt s igy előkészité az embereket Krisztus malasztjára, eljőve Jézus Galileából és pedig Názáret nevű városkából, ahol magánosságba vonulva élt törvényszerinti (fogadott) atyjával, Szent Józseffel, akinek munkájánál segítségére volt harminc éves koráig. Ezen idő elteltével Jézus a Jordán mellé Jánoshoz ment hogy megkereszteltessék általa. Keresztelő Szent János őt megkeresztelte a Jordán vizében,^ harminc éves korában, Róma építése után 780-ik év január 6-án. Megkereszteltetvén pedig Jézus, azonnal feljőve a vizből s ime, megnyitónak neki az egek és látá az Isten lelkét galamb képében lejönni és rászállni. Nem keresztelő Szent János keresztségének erejénél fogva, hanem Krisztus alázatosságának és imádságának az érdeménél fogva nyilt meg az ég és szállott le a Szentlélek ő reá, mert az imádságra s az imádkozóra szállt le a Szent lélek. Mielőtt Krisztus Urunk tanítói hivatalát megkezdte volna, ritka példáját adta az alázatosságnak. A Tanító a tanítványnak, az Ur és az élő Isten Fia a szolgának, a hírnöknek alávetette magát. Ebből nyilvánvaló, hogy minden nagy dolognak jó kezdete az alázatosság. Az Ur Jézus először cselekedettel tanította azt, amit később szóval adott elő. Az isteni Megváltónk megalapította a keresztség szentségét és annak felvételét elrendelte: ime, isteni Mesterünk saját maga ment előre jó cselekedettel és példával, megkeresztelkedvén csupán vízben, hogy a vízben és Szentlélekben történendő keresztség felvételére az embereket ösztönözze. Aki mást jóra oktat, előbb maga is tegyen jót. Mennyi és mily nagy megdicsőitése ez az alázatosságnak! Aki magát megalázza, felmagasztaltatik. A PÁPA ÉVE A SZOMJAS KÖLTŐ Paul Verlaine, a halhatatlan francia költő tulságosan szerette az italt és gyakran lerészegedett. Egyik barátja szerette volna a zseniális embert az iszákosság hínárjából kirántani. Meghívta magához ebédre és evés után lelkére beszélt. Már jó félórája magyarázta, hogy az ivás milyen káros hatású, hogy tönkreteszi magát, ha annyit iszik, amikor Verlaine türelmét vesztve, panaszosan felkiáltott: — Folyton csak az ivásomról beszólsz, de a i szomjúságom eszedbe sem jut! . . . A 82 éves Pius pápának mozgalmas éve volt 1957. Több mint 800,000 hívőt fogadott ti4,797 privát és speciális audiencián, 98 beszédet mondott olasz, latin, angol, francia, német, spanyol és portugál nyelven, négy uj enciklikát hirdetett ki. MADARÁSZ APÓ £s A TISZTELETDÍJ Szilágyi Dezső 1899-ben lemondott a Ház elnökségéről s az üléseiket egy hónapig a közkedvelt Madarász apó vezette mint korelnök. A szabadelvű párt tagjai meg akarták valamivel hálálni a népszerű Józsi bácsinak a fáradságot, amelyet különösen a csengő szakadatlan rázcgatásával tanúsított, ezért küldöttségileg keresték fel a lakásán, hogy tudtára adják: megszavaztak részére egy havi elnöki tiszteletdijat. Az önzetlenségéről közismert Madarász gyanakodva fogadta a küldöttséget, melynek tagjai szintén zavarban voltak, nem veszi-e a puritán ember szándékukat megvesztegetésnek? Éppen ezért alig tudták kinyögni, mi céllal is keresték fel tulajdonképpen. Ám amikor odaértek mondóké j ükhöz, hogy megszavazták a tiszteletdijat, majd Ihanyattvágódtak, mert Madarász apó dörgő hangon rájuk recsent: — Abból pedig semmi sem lesz, édes fiaim, mert én az elnöki tiszteletdijat — elnöki jogomnál fogva — már kiutaltattam magamnak.
