A Jó Pásztor, 1958. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1958-03-07 / 10. szám
2-XK OLDAL A JÓ PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztő aég és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5905 eáfüfe» 53 ELŐFIZETÉSI DIJAK Egy évre __________________ Fél évre _________________ $6.00-$3.50 SUBSCRIPTION RATES: One Year_________________$6.00 Half Year _________________$3.50 intered as second class matte,' September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. BOMBÁK BESZÉLNEK E Véletlen vagy nem véletlen, mindenesetre tény az, hogy pár percein 'belül [két jelentős esemény történt. Az egyik: A Szovjet egyidejűleg felrobbantott két nagyerejü bidrogénbomlbát. A kísérleti robbantás valahol az északi sarköv felett Szibériában történt. Ez volt az első eset, hogy egyszerre két hidroigiémlbiombát robbantottak fel, iker szörnyetegeket. A másik: Harold Stassen helyébe, aki két hét előtt lemondott az elnök fegyverkezés-csökkentési tanácsadói tisztjéről, Eisenhower elnök kinevezte fő tanácsadójának James J. Wadsworthot, aki az Egyesült Nemzetek Szervezetében képviseli Amerikát, Lodge nagykövet mellett. Wadsworthot négytagú szakértő .bizottság fogja támogatni munkájában. A Stassen-Wadsworth csere nem csupán pusztán személyi változás, hanem egy lépés előre. Ugyanis Stassen azért vált meg tisztségétől, mert Dulles külügyminiszterrel szemben azt ajánlotta, hölgy Amerika tegye meg a szovjetnek és a nyugati szövetségeseknek azt az engedményt, hogy két évre lemond atom-hidrogén robbantási kísérleteikről, anélkül, (hogy — mint Dulles követelte — ugyanakkor elrendelnék a bcmbagyártás tilalmát is, megfelelő ellenőrzéssel. Eisenhower elnök úgy vélte, hogy a Stassen álláspontja helyesebb, de idegenkedett attól, hogy a Stasisem-Dulles vitáiban Stassennek adjon igazat és ezzel csorbítsa Dulles külügyminiszter nemzetközi tekintélyét. Az uj ember, Wadsworth, nem állt harcban Dulles külügyminiszterrel és igy a hidrogén- és atombomba kísérletek abbahagyásának kérdését könnyebb lesz dűlőre vinni. A kérdésbe bombaszóval beleszólt a szovjet, amikor egy héten belül felrobbantott eigy egyedüli bonlbát és égy ikerpárt. Ez üzemet volt: Határozzatok, folytassuk-e vagy hagyjuk abba a robbantási kísérleteket, amelyek ellen — a veszedelmes rádiumkisugárzás miatt — egyre több komoly és aggodalmas tiltakozás hangzik el a szabad népek táborából is, például világtekintélyü tudósok részéről is. Aggszavak és aranymondások egy far Érdekes példa a magyar n£p PÉLDABESZÉDEIBŐL A MEGTÉRŐ BŰNÖS Nathan Leopold “a század bűncselekményének” vádlottja volt 33 év előtt. Ő volt az, aki Richard Loeb társaságában “az izgalom kedvéért” megölte a 14 'éves Bobby Franksot. Leopold kétségkívül “emberi szörnyeteg” volt, ahogy az újságok annakidején nevezték. De az időnek jóságos gyógyító hatása van a lélekre. Aki nem romlott lelke mélyén, — csupán egy beteges idegzet áldozata —, nem elveszett lélek a társadalom számára. Leopold a börtönben a bűnbánóik életét élte. Nemcsak minta fegyencnek bizonyult, hanem életét kockáztatta egy kísértetnél önként. Most, amikor 33 év múltán kegyelmet kapott, azt hangoztatta, hogy “nincs egy élő sejt bennem abból az énemből, aki 33 év előtt voltam”. Leopold, aki rendkívüli szellemi képességekkel rendelkezik, a börtönben orvosi tanulmányokat folytatott és ma képzett X-Riay technikus. Ebben a minőségben akar dolgozni egy kórházban. Az élet szokásos örömeire többé nem tart igényt. Hátralévő életében is vezekelni akar. Leopold hátralévő élete egy nagy szemléltető példa lesz arra, hogy van-e a börtönnek “rehabilitáló”, javító hatása. Élete továbbra is megfigyelés alatt marad. Ha hasznos szolgálatot tesz az emberiségnek, talán erős érv lesz a halálbüntetés eltörlésére, és annak bizonyítására, hogy a bűnösök között is vannak megmenthető lelkek. A közmondás és a példabeszéd vetés nélkül terem. Egyszerű szép igazságokat rejtegetnek ;magukban és ezeket a hétköznapi szólásformától elütően, más szavakkal másképpen, muzsikálóbb formában. kedvesebben adják elő. Az egyszerű és parancsszerű “Ne siess P’-tanácsot •hatásosabban fejezi ki a jóindulatú figyelmeztetés: “Lassan járj, tovább érsz!” Ez nem parancs, nem nagyképű okoskodás, csak megjegyzés. És az “Aki másnak vermet ás, maga esik belé”, a békés, nyugodt földmunka képét adja, szinte érzik ebből a mondatból a szabad ég alatt földet ásó magyar odavetett megjegyzése, mely óva int a káros következménytől. Minden idők ismerték a bölcsességnek ezt a gyakorlati szép megszólamlást. A bölcsek őshazája, Görögország népe éppen úgy, mint a régi Rómasok ilyen közmondást ismert és használt, de sok ilyennel éltek magyar eleink is. A nagy tudomány u Pázmány Péter bíboros, Esztergom érseke szónoklatait teleszőtte példabeszédekkel és közmondásokkal, amelyeket akkor agg szó néven ismertek. Az emberek között bölcsek az aggok, tapasztaltak, meggondoltak; igy a közmondásokat — a mondások között a bölcseket — találóan nevezték el agg-szónak. Már az 1400-as években hires-nevezetes olvasmány volt Magyarországon az a párbeszédekben irt kis történet, amelyben a bibliai bölcs Salamon király és a vasmegyei származású parasztember, Markálf, ötletes szócsatát vívnak. Ebben Markálf leginkább közmondásokkal torkolja le a bölcs királyt. Ilyeneket olvasunk -itt: “Az jó macskát az jó bőréért meg szokták nyúzni”, aztán: “Nem ollyanok a szép subáknak belől az ujjai, mint a derék béllési”, és “Aki polyvát vet, nyomorúságot arat” vagy “Méltán szaggatják el azt a disznók, aki az korpa közibe elegyíti magát”, “Nagyobb a természet a szokásnál”, és igy tovább . . . Kétszáz évvel utóbb Rozsnyai Dávid erdélyi nemes, aki többször járt követségben a török szultánnál, egy keleti iró munkája nyomán kis mesegyűjteményt adott ki magyar nyelven. Ebben is halomban akad a közmondásszerű mondás, mint például: “Az ellenség és a megromlott ház nem mondják meg, mikor ütnek agyon”, “Malomban hegedülni, sükethez gyónni, nóta nélkül táncolni bolondság!” “Néha az ép medve is leesik a fáról, néha a béna is felhág”. Mennyi újság van ezekben a régiségekben és mennyi költészet ezekben a prózákban, és mennyi bölcsesség e könynyen odavetett mondatokban- Ezek valóban az aggkorban lévők kipattanó igazságai, bölcs, niegállapitásai. Az életből fakadtak, a csendes szemlélődésből és elmélkedésből. ' A Jó Pásztor Verses Krónikája TEGNAP, MA £S HOLNAP Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ A HAJTÓ ENERGIA Az emberi fejlődés akikor kezdődött, amikor az ember nem volt többé ia saját izmaira ráutalva a napi robot elvégzésében, és igy gondolkodásra is fordíthatta idejét. Az első “természetes hajtóenergia” az ember történetiében az igás állat volt. Később használta a szelet hajók és malmok hajtására. A gőzgép már forradalmi újítás volt a haj tóenergia történetéiben. Ezt követte a villamosság, majd a robbanó motorok különféle formája és végül az atomenergia. Az első elem, amelynek atomját az ember meg tudta bontani, az uránium, volt. Ezt követte a hidrogén atomijának; bontása, ami tudományos értelemben nem bontás, hanem “fúzió”, vagyis a folyamat, ami- Üfior az- elem más elemumjé alaíkul át — hidrogénből tue-Oly időket élünk, mindennap aggódunk, mit végeztek vájjon fent az Égben rólunk? Mikor a tegnapot békésen lezárjuk, holnapunkat mindig aggódással várjuk. Mert senkisemi tudja mit hozhat a másnap, béke s háború közt ez-e a határnap? Közel van a holnap, mégis csupa rejtély: csak ha elmúlt, tudod: vesztettél vagy nyertél. Ma még mánkat éljük, ma még tudjuk: vagyunk, de még nem is sejtjük másnapi holnapunk. S ha alig ismerjük a parányi jelent: hogy ismerhetnők meg a távol végtelent? Mi a kommunizmus? Véres muszka térvény, mind, aki hisz benne, elnyeli az örvény. Előbb csak jelszavak, ígéretek, táncok . . . s végül a kezeken csörögnek a láncok Rabszolga lesz bizton a hivő áldozat, s menthetetlen elnyeli a vörös kárhozat. Mégis . . . szörnyeket már a világ nenr. tűr el, hol van Gőring, Göbbels s hol van már a Führer? S hol lesznek a Kremlin mostani urai, ha feltorlódnak a végzet hullámai? Hiába hirdetik: Egy Lenin, egy akol: mind, aki követi, egyszer majd meglakol. búmmá. Katonai szempontból a külöiáibség nem fontos, kivéve hogy a hidroigén átalakulása nagyobb robbanó erőivel történik. A polgári termelés szempontjából azonban van külöimibsiég. Az atomenergiát máris használni tudjuk “kontrolált” módon, vagyis nem robbanás formájában, de a hidrogén energiáját még nem. Most olvassuk, hogy angol lés amerikai tudósok közös erőf eszítése sikeresein keresi a hidrogén energiához vezető utat, de még éveikig tarthat, amig a .tudományos kutatás 'gyümölcsöt hozhat. Mindenesejre, ha a tudomány megoldja ezt a rejtélyt, az ember gondjai őreikre elmúltaik a hajtó energia tekintetében: a hidrogén ugyanis korlátlan mennyiségben vonható ki a tenger vizéből. Vannak közöttük olyanok, amelyek — mint a szavak között a tájszók — egy-egy vidékhez kötöttek. Valami ott közszájon forgott eseményből, anekdotából, szóbeszédből maradtak fenn azon a vidéken és csattanójukat igazában csak az odavalósiak értették. Ilyen például a “Pislog, mint az undvári nyúl a nyárson”. Miféle anekdota lehet ennek az alapja? A somogymegyei Und helységre vonatkozik-e, vagy talán Ungvárra? Ez ma eldönthetetlen; és a szegény nyárson forgatott nyúl vájjon mikor pisloghatott és főleg hogyan pisloghatott? És szintén e vidékbeli mondás az, hogy: “Kínban van, mint az undi eb a kalodában”. És mi lehetett a többi j ilyen közmondás, mint: “Feltalálta, mint Balázs pap a vecsernyét’, meg az, hogy “Vagyon módja benne, mint Antalnak az ebütésben”, aztán: “Csak nyugszik, mint a somogyi gyedmek”. De tudjuk azt, hogy miből szái’mazott ez a közmondás: “Tokocsra mehet ecetet őrölni”. Tokocs tudniillik vasmegyei helység, amely arról volt hires, hogy ott rengeteg vadgyümölcs termett, amelynek keserves tulajdonsága, hogy olyan fanyar, hogy — amint mondani szokás — az ember zsebében a bicsk,a is kinyílik tőle. Ugyancsak ilyen helyhez kötött közmondás az if, hogy “Restelli, mint ravazdi ember az evést”. Ravazd Győr vármegyében fekszik; talán egy odavalósi ember meg tudná még mondani, hogy minek a maradványa ez a mondás? A pápaiakat érdekelheti a közmondás: “Elvette a szájaizét, mint a pápai bírónak”. Ellenben közismert forrása van a következő mondásnak: “Kifogyott belőle, mint a nagyidai cigányok a puskaporból.” E'z persze a nagy Arany János által is megénekelt cigánykaland maradványa . . . Tudjuk azt a kis történetet, amelyből a szólásmondás: “Nehéz a körmét a füléhez vonni” származott: régi magyar vadász-anekdota, amely arról szól, hogy egy hazug urnák talpraesett, okos inasa volt és az ur elmeséli, hogy minapában egy szarvast lőtt, és annak éppen a fülét és a körmét lőtte el. A társaság nagy csudálkozással vette a füllentést és sokan tamáskodni is mertek a hallottakon, mire a hü szolga igy vágta ki a gazdáját: — Hát az bizony nagykönnyen lehetett: amikor a •szarvas éppen vakarta a fülét a körmével. Eajcs nevű község három is volt Magyarországon. Kettő ezek közül Győr, egy pedig Komárom vármegyében, sőt még ma is ott vannak. Nem tudni hát, melyikben történt az a kacagtató történet, hogy egy odavalósi ur kávét akart vendégeinek adni és a gazdasszonyának kiadja a parancsot, hogy főzzön, hát kávét. De a gazdasszony nem értett hozzá és ezért a babkávészemeket megfőzte éppenugy, mint ahogy a bablevest szokta, és azt adta fel. Ezért járja a példaszó: “Tud hozzá, mint a baj esi asszony a kávéfőzéshez” . . . FAVÁGÓ SZÉKELYEK A székely lélek furcsa észjárását éppen olyan nehéz követni, mint amilyen nehéz a székely erdők farengetegében útra találni. Az évszázados fenyőfák alatt a székely ember fejszéje nem a legkényelmesebb életviszonyok között keresi meg mindennapi kenderét. A Székely begyek fáját szerte viszik az országba, de amíg szállításra kerül a sor, a ravasz eszü góbéknak nem mindennapi erőfeszítésére van szükség. ■ Ravaszkodmi tudnak, neihéz élethelyzetből kiláfoiolhatnak; de bizony, ha a szekercéjük melléje üt a fa törzsnek, sohasem lesz abból rönk és sosem kerül az Alföldre telefonpóznának. A fa, az erdő szerepe Kovászra környékén a legnagyobb s itt már nemcsak az egyéni Ikenyárkereseti leleményesség, hanem a nagytőkéjü üzleti vállalkozások is megtalálják a maguk számítását. Kovásznáíból egész külön kis telepes csoport költözött el a Ccmimandó-hegyre, ahol egy vállalat külön gőzöst vezettetett fel a harisnyás székelyek keze alá, hogy a szekerce alól rögtön az apró kocsivázakra rakhassák a szálfákat, amelyek a siklópályán szédítő gyorsasággal rohannak le a deszkás kocsik tértiéképpen. A command ói erdő teljes csendjét még a faluiból felhangzó harangszó sem tudja áttörni is a csendben az erdő fái állandóan vívják a maguk élet-haláliharcát a fentmaradásért; ebben a harcukban első számú ellenfelük az ember és az időjárás viszontagságai. Minél feljebb megyünk, annál ijesztőbben láthatjuk a természet nagy harcát. Nemcsak az ember, hanem a fák is megvívják egymás között a fennmaradásiért való harcot. Csak úgy látszatra békés a lombok között is a megértési; de amíg egy-egy törzs magasra nő, hogy harminc méterre emelkedjék, addig legalább száz gyenge testvérét pusztítja el és visszanyemja a bozótba. A székely erdők rejtélyesek, akár az ember. Életük olyan gyilkos küzdelem, hogy még az ijedt rigófütty, a tompa fejszecsattanások, a zárt lombsátorok apró neszei is mind erről a küzdelemről beszélnek —csak éppen fül kell a megértésükhöz. A természet mindig a maga viszonyaihoz alakítja az embert. így van ez a székely erdőben is. A tizszerakkora fa mégiscsak gyengébb az emberi akaratnál ; de amíg ledől, addig bezzeg ezer veszéllyel fenyegeti a megközelítőjét. Egy székely favágó napi munkája éppen ezért olyan feladat, amelyet semmiképpen nem lehet más formában megkezdeni, mint a “jó munkáit adjon Isten”mel! Furcsa figurának tartjuk a székely favágót, de amíg patkós csizmájával eléri a nagy magasságokban az irtást, ahol munkába kezdhet, bizony meg kell küzdenie az őserdők kusza össze -vise zaságá v al, ugrálnia kell és sima ösvényt seb olsem találh at. De ez csak tandíj, mert az őserdőik csendje, félhomálya, ünnepélyes magánya csak addig tart, amig fejszéjét bele nem vágja az elért gyönyörű törzsekbe. Egy csattanás, egy villanás, recéséin a fenyő, hallatja furcsa jajongását, fél a haláltól, de még nem adja meg magát! Ismétlődő fejszezuhanás, ki nem merülő izommunka, érces tenyér és feszes izmok, verejtékes homlok keserves munkája kell miég ahhoz, hogy a törzsiek megh ód óljának. Arra is kell a favágónak gondolnia ,hogy milyen irányiba terüljön el a fa a földön. Ki kell számítania, hol a leggyengébb a törzs ellenállása és ne történjék baleset abból, ha földre hull. És igazi székely favágó még nem halt meg favágásban! A favágásba fektetett munka nem hasonlítható a földműves — szántásvetés, aratás — hosszadalmas lebonyolításához. A fába befektetett munka hamarabb visszatérői és nincs az elemi csapások veszélyének 'kitéve. De viszont az erdőjáró emberek holtukig szegények maradnak, életük anyagi fundamentumát nem tudják megteremteni csak addig, amig a fejsze ki nem hull a dolgos kezekből. Szakértő szem meglátja, hogy a székely őserdőkből kikerült szálf áik ímesterkézből jutottak-e ki a piacra vagy nem. A ledöntésnek a legnagyobb erőfeszítést megkívánó ‘teljesitménye után még sorba jön a gallyazást, a kéreghántás, az odvas ágak lenyesésie. A rengeteg ág és gally egészíti ki ugyanis a favágó szűkös térét: ebből lesz családjának téli tüzelője. EZ MÁR GOROMBASÁG Mathilde hercegnő, III. Napoleon korának szellemességéről hires főrangú hölgye irodalmi szalont tartott. Kedvenc vendégei a Goncourt fivérek voltak, akik mint “házifiuk”, sokszor többet engedtek meg maguknak, mint a többi vendég. A két iró közül különösen Jules volt néha élesnyelvü. Egy Ízben roppantul idegessé tette őt a jelenlévők egyike, akinek minden szavából kirítt, hogy nem kanállal ette a bölcsességet. Ez a vendég beszélgetés közben megemlítette, hogy neki a lába gyakran zsibbad, amit úgy fejezett ki, hogy “elalszik”. Több sem kellett a gonoszkodó Jules Goncourtnak, nyomban odakiáltotta: — Ezen igazán nem csodálkozhat, uram! Hiszen a lába arra van kárhoztatva, hogy állandóan a maga társaságában legyen!
