A Jó Pásztor, 1958. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1958-02-28 / 9. szám

Bojt második vasárnapja EVANGÉLIUM Szent Máté 17. fej. 1—8. Azon időben Jézus maga mellé véve Pétert és Jakabot és Jánost, ennek testvérét, s felvivé őket külön egy magas hegyre. És elváltozék színében előttük. — És orcája fénylik vala, mint a nap, ruhái pedig fehérek lőnek, mint a hó. S ime megjelenőnek nekik Mózes és Illés, be­szélgetvén vele. Megszólalván pedig Péter, monda Jézusnak: Uram, jó nekünk itt lennünk; ha akarod, csináljunk itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet. Mig ő szólott, egyszerre fényes felhő árnyékoló be őket. És ime szózat hallatszék a felhőkből, mely mondá: Ez az én kedves Fiam, akiben nekem ked­vem telt, őt hallgassátok. Hallván ezt a tanítványok, arcukra borultak és igen megfélemlének. És hozzájuk méné Jézus és illetvén őket, mondá nekik: Keljetek fel s ne féljetek. Felemelvén pedig a szemeiket, senkit sem láttak, csak egyedül Jézust. SZENTBESZÉD A nagyböjt első vasárnapja Krisztus Urunkat mint bőjtölőt állította szemeink elé az 'evangélium­ban. A mai vasárnapi evangéliumban pedig Krisztus Urunkat már a Tábor hegyén találjuk. A múlt va­sárnap Krisztus testében szenved, ma pedig testé­ben megdicsőül. A múltkor mint ember mutatkozik meg előttünk, a ma pedig mint Istent mutatja meg nekünk. Nagy külömbség, nagy ellentét! A két vasárnap jelenti a két életet, a földi s az örök életet. Krisztus Urunk a saját példájával, a sa­lát életével tanít bennünket arra, hogy itt a földön tűzdelem, szenvedés az ember sorsa és hogy ezt a küzdelmes kisértést böjtöléssel és vezekléssel kell hasznossá, érdemszerzővé tennünk, ha azt akarjuk, logy a Tábor hegyére, a megdicsőülés helyére _ el­jussunk és hogy igy jövő életünk boldog legyen. Krisz­tus Urunk először végigcsinálja a föld keserveit, s azután megmutatja nekünk az ég örömeit, hogy tud­juk és akarjuk az utóbbiakért elszenvedni az előb­bieket. A kisértések helye és a Tábor hegye, a naj££­­aj'c első és második vasárnapjának szent evangé* íluma, a jelen és a jövő élet nagyszerű képe. Krisztus végigjárja a kísértések útját, legyőzi test vágyait, az élet kevélységét és a szemek kiván­­; ágát és csak ezen hármas győzelem után jut fel s Tábor hegyére, ahol — az apostol szerint — jó ne­künk lennünk. A földi életben nekünk is végig kell járnunk a kisértések útját, sokszor még az ország­úját is. A szem, a test, az élet, a világ folytonfoly­­vást kisért, ostromol, zaklat bennünket s nekünk szüntelenül résen kell lennünk, amint Szent Péter apostol figyelmeztet:: “Testvérek, józanok legyetek és vigyázzatok, mert a ti ellenségtek, az ördög körül­jár, keresvén, hogy kit nyeljen el.” És hogy ebben a folytonos lelki harcban, ebben a szüntelen küzdelemben hitünket el ne veszítsük, re­ményünket fel ne adjuk, Krisztus Urunk bennün­ket is felvisz egyszer-máskor a Tábor hegyére! Ki­mondhatatlan lelki megnyugvást, leírhatatlan benső békét és édes örömet nyújt nekünk az imádságban, szent szolgálatában. A Tábor hegyén érezzük ma­gunkat és szinte önfeledten kiáltunk fel Szent Péter­rel mi is: “Uram, jó nekünk itt lennünk!” MI ÚJSÁG A NAGY VILÁGBAN? PEKING. — A kínai kommunista kormány köz­li, hogy áprilisban kivonja összes csapatait, a hazug politikai frázis szerint önkénteseket, Korea északi kommunista résziéből. És elvárja, hogy a déli ország­részből az amerikaiak kivonuljanak. Csalárd, átlát­szó trükk ez; arra számitanak a kínai kommunisták, hogy ha az amerikai hadosztályok kivonulnak, a kí­nai ál-önkéntesek milliós tömegei megrohanhatják és elfoglalhatják a dléli, demokratikus országrészt. SEOUL. — Egy délkoreai utasszállító repülőgé­pet, amelyet amerikai pilóta vezetett, több kommu­nista utas fegyvervégen kényszeritett, hogy a kom­munista északi országrészben szálljon le. A fegyver­szüneti bizottság amerikai tagja követelte a repülő­gép és a 30 utas visszabocsátását, de a kommunista kormány csak a délkoreai kormánnyal hajlandó tár­gyalni. Hia ebbe a dálkoreai kormány belemenne, ezzel élismerné a kommunista Észak-koreát. HAVANA. — A eubai lázadóik a szigetország keleti végén összeütköztek a katonasággal. Ered­mény: 9 felkelő és 2 katona elesett. CALCUTTA, India. — Az ország legmoderneb­bül berendezett bányájában robbanás történt, 214 bányász életét vesztette. BAGDAD. — Irák és Jordán parlamentjei egy­hangúlag jóváhagyták a királyaik és kormányaik ál­tal elhatározott egyesülést egy arab államszövetség­ibe. '---- A JŐ PlSZTOR Dr. Vivian Fuchs, angol kutató expedíciójának tagjaival a Déli Sarkon. Az Országos Magyar Cecília Egyesület hatvanéves jubileumot ünnepel Az országos jellegű ma­gyar katolikus egyesületek között — a Szent István Tár­sulat mellett — csak a ma­gyar katolikus szent zene egyesülete ért meg ennyi időt 60 évet. Az Országos Magyar Cecí­lia Egyesület 1897-ben ala­kult meg Bogisich Mihály el­nöklete alatt. Életrekeltői bármiben is határozták meg a ceciliánus munka irányvo­nalát, az időközben felmerült szükségesség mindig bővített az eredeti elképzeléseken. Az első idők feladata nem lehe­tett más, miht a gyakorlat­ba átültetni az általános egy­házzenei elveket, összefogni az egyházi zenével foglalko­zók táborát és munkájukat irányítani. Az idők folyamán ez a cél­kitűzés bővült, mert szüksé­gessé vált annak a munkának a folytatása, melyet még Páz­mány indított el, aki a nagy­­szombati zsinattal kapcso­latban (1629) dekrétumot adott ki egyházzenei gyűjte­mény összeállítására és ki­adására. Ennek eredménye­képp jelent meg a Cantus Ca­­tholici egymás után követke­ző több kiadása. Az alatt a több mint két évszázad alatt, mely a Cantus Catholici megjelenésétől Bo­gisich “őseink buzgósága” cí­mű ima- és énekeskönyv kia­dásáig (1888) eltelt, a ma­gyar katolikus egyházi ének gyökerei felszakadtak az ősi talajból. Különösen a jozefi­nizmus hatása alatt szöveg­ben és zenében olyan idegen befolyás alá került a magyar egyházi énekalkotás, hogy nemcsak a régi magyar gyüj- I temények szorultak ki a templomból, hanem a felbur­­jánzott értéktelen és szolgai módon átvett idegen ének­anyag a hanyatlás lejtőjére vitte a templomi énekkultu­­rát. A pázmányi vonalhoz kel­lett visszanyúlni, hogy az egyházmegyék és provinciák szerint eltérő templomi nép­énekanyag zilált világában az egység és a liturgikus kö­vetelményeknek megfelelő tisztulás elérhető legyen. Hiába volt pápai rendelke­zés Motu propio, 1903,) ez a munka minden képzeletet fe­lülmúlóan nehéz volt és négy évtizednek kellett eltelnie, amíg XI. Pius pápa “Christus Dominus” kezdetű apostoli al­kotmánya után az OMCE Harmath Artur vezetésével 1931-ben megjelentethette a “Szent vagy Uram” egységes éhektárt-Ennek a gyűjteménynek a megjelenése nemcsak az OMCE életében, hanem a ma­gyar egyházi énekkulturák fejlődése tekintetében is kor­szakalkotó jelentőségű volt. Cecilia neve tündöklik a hatvanéves egyesület céh­zászlaján. Szent Cecilia neve, akinek ünnepe a zimankós­­borongós, ködös november vé­gére esik. Arra az időre, ami­kor már dér lepi be a határt, de a fagyos rögök alatt ott csírázik a holnapi kenyér sok millió magja. Erdők, ligetek, rétek és nádasok dalos mada­rai, ha tájid is, de már han­golnak a tavaszi nagy szim­fóniára. Cecilia a fáradt, szenvedé­lyeitől megcsömörlött, hatal­mas Római Birodalom felbom­lásának idején élt és szenve­dett mártírhalált. Tiszta éle­te és megrendítő mártirom­­sága a hervadó, összeomló ró­mai élet felett a keresztény­ség tavaszának himnuszát zengte bele a világba. Nem sok köze volt a muzsikához, mártiraktáinak csupán egy mondata utal arra, hogy a szilaj mulatozás és világi mu-Nem mindennapi felfede­zést tett Costanon fülöp-szi­­geti domonkos misszionárius atya. A csendesóceáni sziget­világban hajózva, egy sziget­re jutott, amelyet 1800 óta lakatlannak ismer a hajósvi­­lág. Amikor a lakatlannak vélt szigeten, melynek neve Ba­buyan, a misszionárius part­ra lépett, nagy meglepetésére bennszülöttekkel találkozott. Először emberevőknek vélte őket és azt hitte róluk, hogy mint ismeretlen és soha nem látott fajtájú jövevényt meg­támadják és megölik. Annál nagyobb volt a meglepetése, mikor azt látta, hogy körös­körül jól müveit rizs, kuko­rica, burgonya, banán és gyapotültetvények terülnek el. Még nagyobb volt a cso­dálkozása, mikor beszédbe elegyedett a telep lakosságá­val,, mely 117 férfiből és 116 nőből állott. Kiderült ugyan­is, hogy az egész lakosság ka­tolikus. A telep közepén ott állt a kápolna. Pap sehol sem volt. A misszionárius érdeklődésé­re kiderült, hgoy 150 eszten­deje nem is járt erre pap. Akkor téritette meg őket egy katolikus hithirdető, és mi­kor meghalt, utódja nem jött. Az újonnan kereszteltek másfél évszázadon át hüsé­zsika lármájából esküvőjének éjjelén félrevonult egy fo­hásszal: “Add Uram, hogy e vad muzsikán át mindig hall­jam a te hangod és a világ szennye felett is mindig vi­ruljon szivem, maradjon szeplőtlen, hogy meg ne szé­gyenüljek.” Nem érdektelen felvetni a kérdést, hogy hogyan szolgál­ja egy egyházzenei jellegű egyesület embertársainak ja­vát? Legyen szabad erre az OMCE egyik vezető egyéni­ségének gondolataival felelni: Az egyházi zene: felfoko­zott imádság. Mint ilyennek, megvannak a maga kegyel­mi hatásai. A liturgikus lel­kűiéitől áthatott egyházi ének és zene annyi áldozatot, önmegtagadást, lelki össze­­szedettséget követel egyének­től és közösségtől, hogy an­nak kegyelmi ajándékai nem maradhatnak el. Végül egy egészen gyakor­lati érv: Ahol a szent zene apostoli lelkű művelői kifej­tik áldozatos működésűket;, ott a templomnak és a szer­tartásoknak mindig nagyobb vonzóereje van. gesen megőrizték hitüket. Közösen elvégezték imáikat a kis kápolnában és mondot­ták a rózsafüzért és a litáni­át. Tudtak róla, hogy van valahol egy püspök, akihez tartoznak és annak még messzebb van egy feje, akit ők a maguk nyelvén “U tadi po Dios”-nak neveztek, ami annyit jelent: Isten képvise­lője és helyettese. Minden gyermeket megkereszteltek. A keresztelést egy-egy öreg férfi végezte el. Costanon atya 62 napig ma­radt a szigeten. Katekizmust és imádságot tanított, 35 fia­tal párt adott össze, 56 gyer­meket keresztelt meg, és 172 személyt készített elő első szentáldozásra. Ebben a ne­héz munkájában segítőtársa is volt, egy fiatal asszony, Ranan, egyetlen a szigetenla­­kók közül, aki olvasni és írni is tudott. BOSSZÚ BUDAPEST — Nezeval igazságügyminiszter kizárt az ügyvédi kamarából tiz ügyvédet. Az volt a bíiniik, hogy a szabadságharc győ­zelmes napjaiban, amikor a felkelők lemondásra kénysze­­ritették a kamara kommunis­ta vezetőségét, a tiz ügyvéd működési engedélyt kapott. 'lakatlan sziget" katolikus lakói 9 Az inaszakadt EVANGÉLIUM Szent Márk, 2, 1—12 Azon időben: Beméne Jézus Kafarnaumba. És hallván, hogy egy házban vagyon, sokan gyülének össze, úgy hogy az ajtónál sem fértek el; és hirdető nekik az igét. És jövének hozzája, egy inaszakadtat hozván, kit négyen hordoznak vala. És nem vihet­vén őt eléje a sereg miatt, felbonták a tetőt, ahol volt, és a nyiláson lebocsáták az ágyat, melyben az inaszakadt fekszik vala. Látván tehát Jézus azok hitét, mondá az inasza- ' kadtnak: Fiam., megbocsáttatnak neked a te bűneid. Valának pedig ott némelyek az írástudók kö­zül, ott ülvén és gondolváh szivükben: Hogy szól­hat ez ily káromlólag? Ki bocsáthatja meg a bűnöket, ha nem egyedül az Isten? Jézus azonnal megértvén lelkében, hogy magok­ban úgy gondolkodnak, mondá nekik: Miért gondol­játok ezeket sziveitekben? Mi könnyebb: mondani az inaszakadtnak: Megbocsáttatnak neked a te bű­neid, vagy mondani: Kelj fel, vedd ágyadat és járj? Hogy pedig tudjátok, hogy az ember fiának hatalma vagyon a földön a bűnök megbocsátására (mondá' az inaszakadtnak): Mondom neked: Kelj .fel, vedd ágyadat, és menj házadba! És amaz mindjárt felkele, és vévén ágyát, el­­méne midének láttára, úgy hogy mindnyájan csodál­­kozának, és dicsőítik az Istent, mondván: Még ilyet soha nem láttunk! SZENTBESZÉD Akik az inaszakadtat ily módon állították az Ur szine elé, ezen tettel Krisztusban való hitüknek nagy jelét adták. Azért Jézus, miután látta azok hitét, akik az inaszakadtat ő hozzá vitték, mondá az ina­szakadt embernek: “Bízzál fiam, megbocsáttatnak neked a te bűneid!” E szavak hallatára némelyek az Írástudók közül mondák magukban: Ez, tudniillik Jézus, káromkodik; merthiszen a bűnt senkisem bo­csáthatja meg, csak egyedül a jó Isten; Ő tehát ha­sonlóvá teszi magát az Istenhez és ezáltal káromolja és szidalmazza az Istent. Az Írástudók nem tartották Krisztust Istennek, hanem csak embernek és a tévelyben állandóan meg­maradtak; ennélfogva folytonosan1 üldözték az Urat, egészen a kereszthaláláig. Krisztus nemcsak mint Isten bocsátotta meg a bűnöket, hanem mint ember is. Isten után a legfőbb tekintély és hatalom a bűnök megbocsátására vonat­kozólag Krisztusnak adatott; ezen tekintélyt és ha­talmat másokra, tudniillik a papokra is átruházta az Ur , hogy ők is megbocsáthassák a bűnöket. Végre mondá Jézus az inaszakadtnak: Kelj fel, vedd az ágyadat és menj házadba! Az Ur Jézus va­lahányszor valami csodát vitt véghez, mindannyi­szor hozzá szokott volt valamit adni, amiből a cso­da valódisága és nagysága kitűnjék. így itt megpa­rancsolta az inaszakdtnak , hogy vegye fel ágyát, amely parancsnak az inaszakadt készséggel engedel­meskedett és felkelt rögtön és haza méné, vállaira vevén ágyát, amint megparancsolta Krisztus és pedig a tőle nyert teljes egészség jelét. Látván pedig ezt a sereg, megfélemlének s dicsőiték Istent, aki ily ha­talmat ad Jézusnak, akit legtöbben csodatevő pró­fétának tartottak. Lelki szemeink előtt lebegjen azoknak hite, kik az inaszakadtat Krisztushoz vitték. Bizalommal emeljük fel szemeinket az Ég felé. Bizzunk az Ur Krisztusiban és ő mindnyájunkat meggyógyít úgy testileg, mint lelkileg, sőt mindannyian meghalljuk a kegyelemszózatot is: Megbocsáttatnak bűneitek. XIL Pius pápa

Next

/
Thumbnails
Contents