A Jó Pásztor, 1958. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1958-02-28 / 9. szám
2-IK OLDAL A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5905 53 ELŐFIZETÉSI figy évre __________ fél évre__________ DIJAK: .$6.00 $3.50 SUBSCRIPTION RATES: One Year_________________$6.00 Half Year _________________$3.50 atered as second class mattfcx’ September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. ÁTTELEPÍTÉS A túlnépesedés miatt aggódó nyugati tudósok, laJkik szerint egy emlberölfcő múlva lesz elég hely a földön, azt remélik, hogy űrhajók viszik majd az em(berfelesleget távoli bolygókra. , Nem tudjuk, miféle életlehetőségek várnak a Marisban a földi halandókra, de nem hisszük, hogy néhány kalandvágyon kívül tulsokan kivánkoznának az ismeretlen bolygókra. Eltekintve attól, hogy a légköri viszonyok Sem kedvezőek és nem tudni, 'hogy a Marslakók, — ha vannak ilyenek —, mint fogadják majd a jövevényeket, nehéz elképzelni, hogy bárki is hajlandó lenne igy mindörökre 'elszakadni itteni életétől és uj életet kezdeni e valóban “más-világon”. Talán, ha egészen fiatalon kerülnek a földlakók a Marsba, ha kisgyermekeket visznek oda 'és ott nevelik fel őket, ezek otthont találnak a világűr csillagain. Mindez persze még a jövő zenéje. De emlékezzünk csak vissza, hogy pár évvel ezelőtt még csupán írók képzeletének játéka volt a gondolat, hogy mesterséges bolygót helyzünk el a világűrben. A két sputnik és az amerikai Explorer óta már senki sem mosolyog az ilyen elképzeléseken. BÉKEKÖZVETITÉS Amerika Tuniszba küldte Robert Murphy külügyi államtitkárt, hogy békét közvetítsen Tunisz és Franciaország között. * Előzőleg Londoniban és Parisban fog tárgyalni •Murphy a kormány illetékeseivel, hogy békés megoldást találjon. Tunisz és Franciaország elfogadták az amerikai közbenjárást, bár a hangulat forró mindkiét országban. Tunisz haragszik egy határmenti város bombázása miatt. A franciák dühösek, mert Tunisz az algíri rebelliseket segíti. Korábbi szerződéseiket megszegve ,a tunisziak most a franciáiknak Bizerteből és más bázisokról való kivonulását követelik. A franciák erről hallani Sem akarnak. A helyzet úgy elmérgesedett, hogy ha nem síkéiül a válságot elsimítani, hamarosan két felé hadakozhatnak Afrikában a franciák: Algírban és Tuniszban. A francia kormány praktikus és méltányos javaslattal állott elő és lehetséges, hogy Murphy magáévá teszi a tervet. Eszerint úgynevezett buffer zónát vonnának Algír és Tunisz között. Ha a rebellisek nem mehetnek át Tuniszba munícióért és ha nem menekülhetnek Tuniszba az üldöző franciáik elől, Tunisszal nem lesz többé viszálya Franciaországnak. Kérdés, hogy Bourguiba köztársasági elnök, aki nyíltan rokonszenvez az algíri felkelőkkel, elfogadja-e ezt a javaslatot, amely népszeiütlenmé teheti az algiriakkal tartó tuniszi arabok szemében. BUSUL A LENGYEL HONA ÁLLAPOTJÁN A lengyel kormányt annyira elkeserítette az alkoholizmus terjedése, hogy kénytelen volt erélyes intézkedésekhez folyamodni. A parlament elrendelte az italmérő helyek 15 százalékának bezárását, a vendéglők italmérési engedélyeinek 20 százalékát bevonták. Ráadásul másfélmillió dollár költséggel “kijózanító állomásokat” állítottak fel Varsóban, ahol klinikák is vannak a krónikus részegek gyógyítására. A lengyel kommunista kormány aggodalma érthető. A részeg munkás keveset és rosszul termel. Italos állapotban a lengyel polgár sóikat beszél és kellemetlen igazságokat kiáltoz nyilvános helyeken. Ezért fogják össze a pityólkás atyafiakat és viszik be a ikijózanitöba. Nem tudjuk, milyen eszközökkel “téritik észre” a szegény ördögöket a vörösök. De ha valóban tudni akarják a részegeskedés igazi okát, nem kell lélekbúvárokat alkalmazniok. A lengyelek azért búsulnak, azért szerencsétlenek, mert képtelenek beletörődni a kommunista rendszerbe. Úgy kell nekik a kommunizmus, mint a hideglelés. A sivár valóság elől a menekülés egyetlen.útja és módja: az alkohol. Italban fojtja keserűségét és tehetetlenségét a lengyel. Amíg a mámor aranyos köde borul az agyára, nem érzi a reménytelen jelent. Magyarországon, hivatalos kimutatás szerint, a Szabadságharc leverése óta 25 százalékkal ugrott fel az alkohol fogyasztás. Ez a két adat minden magyarázatná! hangosabban beszél A JŐ PÁSZTOR'. Boldogság a padlásszobában A fiú szűk kis sikátorban lakott, egy nagy palotával szemben, Párisban, a múlt század hatvanas éveiben. Érzelmes világ vala ekkor, a Montmartre-hegyen még ott forogtak a szélmalmok, amelyek közül csak egy maradt reánk, éjszakai mulató lett belőle: a Moulin Rouge, a Vörös Malom. A fiú tetőlakásban lakott a Rue St. Honoréban és az ablakában virágok voltak, a párkányán pedig galambok. Ez az .öreg párisi ház mely annyi diadalt és annyi gyászt látott elviharzani maga előtt, saroképület volt és szembe véle, az utca másik sarkán gyönyörű palota világított. Erkélyekkel, amelyeken remekművű vasrács ékeskedett, hatalmas, szárnyas ablakokkal. A fiú muzsikus volt. Bozontos hajú, sápadt legény, aki este, amikor a csillagok fönn parázslottak a Sacré-Couer templom fölött, hazaballagott a szűk sikátorokon. Kerülte a nagy Boulevardokat, mert érezte, hogy nem oda való. És elővette a gitárját, dalokat komponált, olyan szép románcokat, hogy még a hires bo-Irta: FARKAS IMRE hémek sem találhattak volna semmi kivetni valót, sem a szerelemben, sem a művészi formában. És ekkor eljött Musette (hát persze, hogy Musette-nek hívták) és a kis kanári madár trillázott és Musette is trillázott és dal és csók mámora verte fel a kicsiny szoba csendjét. S megszületett a szerelmi dal első strófája: Egy fiú, meg egy leány Megy az élet hajnalán, Ahol jár egy ifjú pár, Vidám kedvvel szalutál: Minden csillag, minden nóta Krinolin és gyöngykaláris, Tiszta, toll és kalamáris: Egész Páris. # Lenn a másik sarkon, a palota első emeletén, felnézett egy gazdag ifjú leány a tetőlakás ablakára, ahol galambok turbékoltak, virágok illatoztak és a muzsikus csókolódzott Musettel. Toppantott a lábával és azt mondta: — Én ezt a fiút akarom! Az apja eddig is megvett mindent neki, amit csak akart. Az apja, Sauvigner ur, hát felbotorkált a rozzant falépcsőn, galambszürke feke-Garmish-Partenkirchenben németek nyerték meg a szánkaversenyt. A Jó Pásztor Verses Krónikája ATOM-ÁLDÁS, ATOM-ÁTOK... Most már atomtól függ minden népek harca, ha gyilkol az atom, milyen lesz az arca? Hogyan mérhetjük fel a nagy távolokat? Merre rohan vélünk majd az atomvonat? Bár csillagos zászlónk még magasan lobog, titkon már remegnek, kik ma még boldogok. Nem egyszer, de sokszor nedves lesz a pillám: mi lesz, ha ránk zuhan majd az atom-villám? Mi lesz, ha majd atom, záporoz a földre, s minden ember-remény gyenge ágként tör le? Buvunk barlangokba, buvunk selterekbe, s atom szárnyán repül lelkünk az egekbe. Mi lesz, ha megszólal Isten csipkebokra: “Nem vagytok érettek még atomtitokra.” Jaj és gyermekeink, lelkünk szép reménye: kialszik majd szemük kéklő csillagfénye. Az atomot Isten örökre titkolta, de a rabló ember Istentől ellopta. Elborul az égbolt, vagy most kezd virradni, hogy az atom talán nem fog ránkszakadni? Mert ha felfoghatjuk a borzalmak súlyát: meglelhetjük még a menekülés útját. Vésse be szivünkbe a szent égi véső: fogjon össze minden nép, amíg nem késő. * Nemcsak gyilok lehet az atom, de áldás: vérözön helyett hát jöjjön a megváltás. Ránk szitál az áldás, hogyha jövőt védünk, s nem lészen az atom gyilkos ellenségünk. Szent rúna betűktől ragyogjon az égbolt: száműzzük örökre a FUt atomiébólyt. te sávos keztyükben és laposszélű kürtőkalappal, körülnézett a szobában, látta a mosdót, a könyvállványt, a Musette virággal feldíszített ké-. pét. Mindent tudott. Egy félóráig beszélt a fiúval. És a fiú másnap kapott szép ruhákat, nyakkendőket, impozánsan kihajló gallérokat és olyan kürtőkalapot, mint aminőt Sauvigner ur viselt, a leendő apósa. És Musettet — egy kis versikével intézte el, amely igy hangzik: Elvitted a kis papucsaidat, a dili kalapot és a pongyolát. Nincs itt a hegyes Pierettesisak, Bánat lengi be most a kis szobát, Elvitted a virággal ékes képet A szalagos gitár is a tied, És elvitted innét az üdvösséget És elvitted innét a szivemet. Ezzel a muzsikus elintézte Musettet és beköltözött a palotába. Még szép, hogy eldalolt egy verset. Sokan az ilyen apró virágos, dalos kis ügyet vers nélkül fejezik be. * Az idő felt-mult/ A gazdag leány megkapta, amit akart, tehát azonnal meg is unta. Sauvigneréknál vidám mulatság volt, táncoló párok árnyait világította meg a gázláng sárga fénye a fehér függönyök mögött, a muzsikus ifjú neje önfeledten borult egy divatos nőhóditó kebelére és a függönyök mögé rejtett muzsikusok riadtan húzták Offenbachnak legújabb Palais-Royalbeli sikerét: Evőé! Ezen istennők Cselt használnak — és miként? Evőé! Ezen istennők Csalják tőrbe a legényt, Csalják tőrbe a legényt . . .! * És a szegény-gazdag, a padlásszobából a palotába csöppent muzsikus egyszer csak ott találta magát az ablak mellett. Felmászott a szomszédos öreg, rozzant házra, a tetőlakásra. Ott, az ő egykori ablakában most is csak virágok voltak és galambok. És a szegély muzsikus egyszerre csak azt érezte, hogy rossz vásárt csinált, hogy egyetlen drágaköve volt és azt felváltotta aprópénzre. És elővette a gitárt, az újat, nem a Musette-ét, amelyen annyi szép dalt komponált egykor, az újat, a kopárat, a szalagtalant, és könnyezett és dalolt, sirt és dalolt: A zsebemben most arany tallér, « ^Ebédhez is pezsgőt iszom, Én vagyok a jeles gavallér, Yégigkocsizom Párizson — J—aj, de nem kell semmi, Jaj, nem ízlik semmi. Be jó volna véled, Musette Újra együtt lenni — Boldog szegény lenni! * Énnek a történetnek minden alapja egy —kotta, amelyet ott vásároltam valamikor a Szajna parton, a könyvárussátrak között. Két frank volt az ára, elsárgult, rongyos példány vj t Három dal volt benne, három versszövegre, amelyeket itt hevenyészve lefordítottam. A kotta címlapja pedig színezett fametszet, finom és artisztikus, a felső kép; boldog szerelmes pár egy padlásszoba ablakában, lent a szemközti palotából irigykedve néz föl rájuk egy leány. A másik kép; a színhely ugyanaz. Csakhogy egy szegény fiú néz föl könnyesbusán lentről, a palotából a tetőablak felé, ahol most nincs senki, csak galambok és virágok „ . . A NÉNI NEM BOSZORKÁNY Az utolsó boszorkányper Európában 1748-iban zajlott le—Svájciban. Ezen eset után 188 'évvel, vagyis 1936-ban csaknem boszorkány per kerekedett az egyik amerikai kisvárosban. A felizgatott lakosság kérte a hatóságokat, hogy ültessék a vádlottak padjára a városka egyik idős nénikéjét, miéit az — boszorkány. Ha a felzaklatott idegzetű polgárokon múlt volna, a tárgyalást bizonyára megtartják, de szerencsére nem igy történt. A boszorkány-ügy azzal kezdődött, hogy egy éretlen suhanc gorombán 'megbántotta a szóbanforgó öregasszony férjét, mire a nénike levélben tett panaszt a goimobáskodó fiatalember anyjának és a levélben többek között ezt irta: Nem tudni hogyan, de ia fiú másnap meghalt, lés a városka lakossága felháborodással és rettegéssel vette a suhanc halálát tudomásul. A véletlen esetet egyesek nem véletlennek 'tulajdonították. Az öregasszony kezét látták a fiatalember halálában, mire az egész városiban megindult a bojkott a szerencsétlen asszony ellen. A tejesember kijelentette, hogy többé nem fog tejet szállítani. Erre az anyóka levelet int a dühös tejesnek : “A maga tehenei el fognak pusztulni irta a szemrehányó levélben. Isimét különös dolog történt: a tehenek betegeskedni kezdtek és rövid idő múlva elpusztultak. Isimét beteljesedett az anyóka jóslata. A városka 'babonás lakossága ezt már nem nézte tétlenül. A ráérő' embereik összegyűltek és megtárgyalták a sorozatos szerencsétlenségeket. A bajt még tetőzte, bogy a tejesember is megbetegedett, felesége pedig vérmérgezés következtében meghalt. A lakosság felháborodása végül is odavezetett, hogy a hatóságokhoz fordultak azzal a követeléssel, hogy a “boszorkány” ellen indítsák meg az eljárást. A büntető-törvényben a boszorkányságra semmiféle paragrafus nincs, ezért a hatóságok elutasították a városka kérését; annyit azonban megtettek, hogy a nénikét megvizsgálták. Az orvosok megállapították, hogy magas bora elleniére, nincsen semmi baja. Amit pedig városszerte boszorkányságnak minősítettek, nem egyéb, mint a véletlennek különös összetalálkozása, — állapították meg az orvosok. Az ügy azonban ezzel nem fejeződött be, végüilis az öreg házaspár kénytelen volt a nép haragja elől más városka költözni. _ ^ A POKOLBÓL NINCS VISSZATÉRÉS Michelangelo, amikor a Sixtus-kápolnában az “Utolsó itélet”-et festette, munkájával nagyon lassan haladt, miért kereste a tökéletességet. III. t Pál pápa, ismerve a művész érzékenységét, személyesen nem sürgette, de időről-időre elküldte hozzá ceremóniamesterét, Monsignor Biagio da Cesenat, aki erős szavakkal sürgette a mestert. Michelangelo megharagudott Bi ági or a, bosszút akart állni rajta; éppen Minős ördög alakját festvén szamárfülekkel, annak arcához modellál Biagiot választotta. Midőn Biagio képmását ilyen állapotban meglátta, dühcsen szaladt a pápáihoz és könyörgött neki, lépjen közibe, hogy a művész hozza helyre hibáját. A pápa megnézte Minőst és minthogy szerette a szellemes tréfákat, nevetett és azt mondta Biagionak, hogy nem tehet érdekében semmit. — Miért nem lehet semmit sem tenni, Szent Atyám? — kérdezte Biagio. — Ha a festő, — felelte a pápa — a purgatóriumba festett volna, minden erőfeszítést megtettem volna, hogy onnan kiszabadítsalak, de- mivel a pokolba helyezett, hasztalan folyamodtál hozzám, mert onnan nincsen visszatérés. Ée az alak ott maradt és még ma is látható lent, az “Utolsó Ítélet” jobb sarkában. DUPLA VÁGY SEMMI A termetes Gyömcrey György urammal történt meg az alábbi kis tréfás história. A füredi játékszín megnyitása alkalmával őt is rábeszélték táblabiró barátai, hogy cihelődjék fel velük a gyorsszekérre és költő learatjuk megbecsülésére ránduljanak együtt át Balatomfüredre, ahol jól lehet rejtőzni az árnyas fák alatt. A nagy literátus Gyömörey uramba is beleölelkezett a vágyakozás. Egyetlen aggálya az volt, kap-e ' a 'gyorsszekéren termetének megfelelő ülőhelyet.' Efo! beli aggályát eloszlatták a táblabirák, tudomására j hozva, hogy Kéry Mihály esküdt ur számozott üléseket rendszeresített és az ünnepségre való tekintettel pálosán indulnak el a 6-6 üléses gyorsszekerek. így mi sem egyszerűbb, minthogy Gyömörey uram két helyet vált. így is történt. A sümegi táblabirák megbízásából a minden lében kanál Csukly Pepi vállalkozott az ülőhelyek megszerzésére. De ugyancsak elképedt Gycimörey György uraim, amikor a három-üléses soriban két idegen nemzetes kisasszony közé akarták feltessélkelni. Csukly Pepihez fordulva, hirtelen kitört belőle a perlekedő szó:
