A Jó Pásztor, 1958. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-31 / 5. szám

O’EDHj Vizkereszt után 4. vasárnap EVANGÉLIUM Szent Máté 8. fej., 23—27. szakasz Az időben, amint beszállott Jézus a hajóba, kö­vették őt tanítványai. És ime, nagy háborgás Ion a tengeren, úgy, hogy a hajócskát elboriták a hullá­mok, ő pedig alszik vala. És hozzá járulván tanítvá­nyai, felköltők őt, mondván: Uram, szabadíts meg minket, elveszünk. És mondá nekik Jézus: Mit fél­tek, kicsinyhitüek? Akkor fölkele, parancsok a sze­leknek és a tengernek, nagy csendesség lön. Az em­berek pedig csodálkoztak, mondván: Kicsoda ez, hogy a szelek engedelmeskednek neki? SZENTBESZÉD Amint egykor puszta szavaival lecsendesitette háborgó tengert s a viharos szeleket, akként Jézus ma is sok-sok vihart csendesít le a Benne való erős hittel az emberi szivekben és az emberi életben. Az emberi szív, vagyis az ember belső világa szinte állandóan viharzik. A különböző szenvedé­lyek, a jó és rossz tulajdonságok, a jóra és a rosszra való törekvések, az erények és bűnök szinte szünet nélkül viharzásban tartják az emberi szivet, mint a szelek a tengert. Az ember sokszor érzi azt, amit Szent Pál mond, hogy mintegy két ember küzd min­den emberben: egy jó és egy rossz; és bizony nagyon sokszor nem a jót teszi, amit megismer, hanem a rosz­­szat, amit utál. Hányszor és hányszor küzd egymással az ember­ben a kevélység és az alázatosság, a fösvénység és a jótékonyság, a bujaság és a tisztaság, az irigység és a felebaráti szeretet, a torkosság s a mértékletesség, a harag, és a szelídség, a restség és a jóban való buz­­góság! És ha az emberben talán néha-néha szünetel is a nemes és nemtelen, a jó és a rossz közötti küzde­lem, de a kívánságok, a vágyak az embert sohasem hagyják pihenni. Alig teljesül az egyik vágya, a nyo­mában máris egy második, egy harmadik kel, és nincs ember a földön, akinek valamelyes vágya ne lenne. Mi adhat az emberi szívnek ebben a szünet'nél­küli belső viharzásban valamelyes nyugalmat, csak .érni belső békét is? Semmi más, mint a krisztusi lelkűiét, a krisztu- i Szó, a krisztusi parancs. A pogány világban Krisztus előtt vérbosszú és gyűlölet uralkodott, Krisztus Urunk hozta a világra a i oegbocsájtást, az irgalmat, a szeretetnek hősies fo­kát, az ellenségnek a szeretetét. Krisztus Urunk ta­na azt mondja: Nem az az igazán nagy ember, aki mást győz le, aki másnak parancsol, hanem az, aki önmagának parancsol. Ez a krisztusi lelkűiét adja meg azután azt a bizonyos belső békét, amelyről ma­ga Krisztus azt mondja: “az én békémet adom nek­tek.” Ámde' az embernek nemcsak a belső világában, nemcsak a szivében, hanem a külső világában, a kör­nyezetében is nagyon sokszor vannak viharai. Meny­nyi vihart is támaszt az élet! Mily sok anyagi nehéz­ség, mennyi baj, mennyi betegség zaklatja az em­bert! És az anyagi küzdelmek mellett mennyi a lelki baj; Mennyi kedves lényt kell az embernek elveszí­tenie,^ mennyi csalódáson kell az embernek az élet­ben átesnie, mennyi mindenféléről le kell monda­ni! Mennyit küzd az ember hiába, mennyit remél hasztalan! Azt a vihari, amely különösen ma, de bármikor is a külső világban, az emberek között — vegyük akár a családokat, akár a társadalmat, akár a nem­zeteket — dühöng, azt a vihart csak a krisztusi szel­lem, a krisztusi lelkűiét képes lecsendesiteni. Amikor Krisztus Urunk lecsendesitette a háborgó tengert, az­zal a csodájával jelezni akarta azt is, hogy lelkek há­borgó tengerét, a nemzetek viharát is egyedül Ő ké­pes lecsillapítani. Évente egyszer a görög közönség ajándékokkal lepi meg az athéni forgalmi rendőröket, akik ezen a na­pon nem adnak ticketet az autósoknak. Konrad Adenauer, nyugatnémet kancellár addig nógatta a szovjetet, mig az ha zaengedett 21 német tudóst Oroszországból. A pápa dicséri a népköltészetet Egészen csodálatos az esz­méknek az a változatossága és gazdagsága, amelyről a most uralkodó XII. Pius pápa legkisebb megnyilatkozása is tanúskodik. Mert hogy az enciklikák, amelyek fontos kérdésekről a világegyházhoz fordulnak, tartalmi és formai szempontból egyaránt mind­megannyi remekművek, szin te magától értetődik. A szak­embereknek és a stílus mes­tereinek serege dolgozik és csiszol rajtuk, mig a Szent­atya jóváhagyásával, nyilvá­nosság elé kerülhetnek. A dolgok megszokott rendje ez és nem is találunk pápai en­­ciklikát, amelyről meg ne ál­lapíthatnék az elérhető tö­kéletesség legnagyobb fokát. Ami merőben újdonság azon­ban, a személyi és tárgyi vo­natkozásoknak az a figyelem­­bevétele és teológiai elmélyí­tése, amely Pius pápának a kihallgatásokon és fogadáso­kon elhangzott beszédeit is. messze kiemeli az alkalmiság keretéből. Tengerészeknek a tengerről és a hajózásról, csil­lagászoknak az asztrofiziká­ról, gyógyszerészeknek a szerves kémiáról, cipészeknek az egészséges, kényelmes és szép lábbeli kellékeiről beszél a Szentatya. Legutóbb az olasz “tájnyel­vi költőkhöz” beszélt Castel Gandolfóban a Szentatya. Költőkhöz, akik nem az olasz irodalmi nyelvet, hanem va­lamelyik táj szólást használ­ják kifejezési eszközül. “A ti hangotok nélkül — állapítot­ta meg bevezetőben a pápa — nem lenne teljes annak a bű­vös lantnak zengése, amely­nek feladata, hogy az egész olasz népnek vágyait és ér­zéseit szólaltassa meg.” Nem mintha a hivatalos nemzeti nyelv, amely közös hálóként fogja egybe a történetben, kultúrában és vérmérséklet­ben különböző vidékeket, nem tudná mindenünnen tolmá­csolni a lelkeket. “A táj szólá­sok azonban mindenesetre hi­­vebben, ösztönösebben és ré­gebbről tükrözik azt a belső nyelvet, amelynek meg kel­lett előznie az összes nyel­vészeti tényeket.” ha tehát az irodalmi nyelv hajlékonyabb és gazdagabb is gondolatokban, semmi ok arra, hogy ellenségesen te­kintsék egymást. Nem két­séges az sem — emelte ki a Szentatya —, hogy a táj szó­lás és a né^kflyelv a maguk hamvasságában és festőisé­“Magyarország oktat” — ezzel e citroméi tartott felol­vasást Rómában az olasz pol­gári katolikus szervezet nagy­tekintélyű elnöke Dr. Luigi Gedda orvosprofesszor, az Actio Catlholiea országos kon­venció j án. Dr. Gedda összehasonlítja az oxosz sajtónak a bolsevik évforduló alkalmából irt cik­keit; amelyek, főképp a sput­nik sikerével kérkedve, nagy megelégedéssel megállapitot­­tálk, hogy egy évvel ezelőtt csődött mondott az imperialis­ták kísérlete, hogy fellázít­sák Magyarországot. Vájjon a sputnikot nem kiszámitot­­tan éppen akkor bocsátották fel, hogy az évfordulótól el­vonják a világ figyelmét? De hiába, az olasz népnek eszébe kell jusson Pellico Silvio hi­res olasz iró könyve: “Az én börtöneim”, azokról a hírhedt osztrák várbörtönökről, ame­lyekben a imult század elején kellett sínylődnie, mert a 3zabad Olaszország mellett irt. Az a könyv többet ártott Ausztriának, mint száz el­vesztett csata és nyugodtan mondihatjnk, hogy Magyar­­ország oly súlyos kárt okozott a kommunizmusnak, mint egy elvesztett háború, sőt még súlyosabbat: akkorát, amely felér magának az ügynek el­vesztésével. Ügyet elveszteni súlyosabb. mint háborút, mert aki háborúban győz, nem mindig igaz ügyben győzött és az igazságtalan ügyben a győzelem többet árt egy ideo­lógiai mozgalomnak, mint egy elvesztett háború. Mivel a magyar nép, mint Dávid Gó­liát ellen, fel mert kelni, hogy lerázza magáról a zsarnok­gében őrzik számunkra a ha­zaszeretetnek és vallásosság­nak mélységes érzelmeit. Ez­ek pedig jellegzetes értékei a népnek és nemzetnek. Aki tehát nem engedi feledésbe I menni a táji nyelveket, va­lójában a nemzeti és népi tu­dat elevenségén munkálko­dik. sőrendü kötelességünk, hogy e nép áldozatkészsége láttára elismerjük az igazság és sza­badság nevében történt fel­kelésük erkölcsi, emberi és keresztényi nagyságát. Kö­szönjük néktek: Emlékezni fogunk reátok! De amikor felkelésük első évfordulóján tisztelettel em­lékezünk meg a magyarokról, tanulnunk is kell tőlük. Hun­gária docet! Magyarország oktat. Ennek az ősi népnek, amely kulturális, gazdasági és társadalmi térén sokkal fejlettebb az oroszoknál, a tragédiája azonos azoknak a népeknek tragédiájával, ame­lyek előbb Hitler, majd Sztá­lin kezeibe kerültek, aki a néjji demokráciának nevezett munkabörtönbe hurcolta min­degyüket. Nem népi demokrá­ciát csináltak, hanem népir­tást. Ezekben a napokban, ami­kor a régi marxizmus csődöt mondott és őszinte ihivei a történtek miatt cserben hagy­ták, hallottuk, hogy a gyász­ba borult magyarságnak meg­tiltották a temetők megláto­gatását. Mindhiába. Mi olaszok, Foscolo egyik költeményére utalva, amely a temetőkről szól, azt kérdezzük, hogy Ká­dár attól fél-e, hogy a sírok megnyílnak és feltámadnak a holtak? Azt akarják ezzel megkísérlem, hogy egy né­pet elszakítsanak a múltjától, történelmétől, hagyományai­tól? Azokat a kötelékeket akarják elszakítani, amelyek­nek erejét a múlt évi felke­lés bebizonyította. Ezek egy nép életében többet jelente­nék, mint az osztályharc, mint a kényelmes megalku­­lás. A tájszólás, legalábbis for- lerázza magáról a zsarnok­­rásában, maga. is költészet, ság elviselhetetlen igáját, el-A MAGYAR LECKE Az Actio Catholica elnöke a magyar szabadságharc erőszakos letörésében a világkommunizmus veresépét látia. Lön pedig, mikor Jerikóhoz közeledett, egy vak ül vala az ut mellett koldulván. És mikor hallotta a mellette elmenő sokaságot, tudakozódék, mi dolog az? Megmondák pedig néki, hogy a Názárethbeli Jé­zus megy el arra.'És kiálta, mondván: Jézus, Dávid­nak fia, könyörülj rajtam! Akik pedig elől mentek, dorgálák őt, hogy hallgasson; de ő annál inkább ki­álta: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam! És Jézus megállván, parancsolá, hogy vigyék azt hozzá; és mikor közel ért, megkérdő őt. Mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Az pedig monda: Uram, hogy az én szemem világa megjöjjön. És Jézus mon­da néki: Láss; a te hited téged megtartott. És azon­nal megjőve annak szeme világa, és követé őt, di­csőítvén az Istent az egész sokaság pedig ezt látván, dicsőséget adta az Istennek. SZENTBESZÉD A vak csodálatos meggyógyulása, látóvá válása mély betekintést nyújt az emberi élet legtitokzato­sabb titkaiba. A kétkedők, az okoskodók a természet titkait fürkészik és ha egy-egy titoknak nyitjára buk­kannak, gőgös elbizakodottsággal isteni erőt tulajdo­nítanak maguknak, mondván, hogy újabb győzelmet arattak a természeten. Balga beszéd, mert akármi csodálatos felfedezés vagy technikai újítás történik, ez csak egy porszem a mindenség véghetetlen gaz­dagságából. Á teremtés és a természet titkait az em­beri ész sohasem fogja felderíteni és ezért örökön­­örökké érvényes lesz a felfogás, hogy a teremtés cso­dáinak közelébe férkőzni csak egyetlen utón lehet: a hit utján. A bibliai vak hitt Isten csodatevő tehetségében, ezért látóvá lett. A .vak csodálatos meggyógyulásának esete kü­lönösen értékes tanulságot rejt magában a mai em­ber számára, akit az atomerő fejlesztése kisértésbe hoz, hogy hitelt adjon a természet kutatóinak abban a reménységben, hogy ezen az utón tovább haladva, idővel meg tudjuk fejteni a teremtés minden titkát. Balga tévhit ez. Mert a tudomány csak használatba tudja venni a természetadta erőket, de azokat az erő­ket egy, a tudomány által nem ismert mindenekfelet­­ti hatalom teremtette meg s ennek a hatalomnak, az isteni hatalomnak a tudós csak szemlélője, csak bá­­mulója lehet. Ez a magyarázata annak, hogy az embériség nagy tudósainak névsorában sokszor találkozunk mély vallási hittel megáldott tudományos kutatókkal. Az ő szerénységük példaképpen szolgáljon azoknak, akik úgy vélik, hogy az ember úrrá tud lenni minde­nek Urán. Csapj lel öcsém republikánusnak! Megkezdődött iaz 1958 évi republikánus válasz­tási kampány. A jelszó: novemberben republikánus többséget a szenátusba és a képviselőháziba, repub­likánusokat a kormányzó állásokba! , Chicagóiban a pártkassza kampányt Eisenhower elnök nyitotta meg, azzal a felszólítással, hogy no­vemberben nemcsak republikánusok, hanem intelli­gens ■demokraták is a republikánus jelöltekre szavaz­zanak. Nixon alelnök kihirdette, hogy Amerika tör­ténetében még soha, soha nem volt öt olyan prospe­­ritáscisi év, mint az öt Eisenhower év. A chicagói kampánynyitó vacsorán egy1 teríték ára 100 dollár volt. 5408 republikánus ur és hölgy volt jelen, a három és fél millió munkanélküli nem volt képviselve. KRUSCSEV LENGYELORSZÁGBAN Nem igaz, amit a szovjet sajtó hiresztelt, hogy Kruscsev rövid vakációra imént. Az igazság az, hogy Varschan járt, és ez veszedelmes igazság. Mert Krus­­csev a magyar szabadságharc letörése és a sputnik sikere óta erősebb, mint volt valaha, és ha most ellá­togat Geimulka országába, ez azt jelenti, hogy le akar­ja törni a lengyelek kivívott fél szabadságát. Diplo­máciai köreikben úgy vélik, hogy Kruscsev meg akar­ja tiltani a lengyel kormánynak amerikai hitel és se­gítség igénybevételét. Moszkvát idegesíti, hogy a lengyelek Gomulka kormányzata alatt nyugatbarát hajlamosságot árultak el. LELKIPÁSZTOR VÁNDORUTON Argentínában, Olivares atya több olyan falunak a lelkipásztora, melyek 2-300 kilóméternyire fekszenek egy­mástól. A községekben hosz­­szabb időt tölt, úgyhogy két­­háromhavonként jut el új­ból egy-egy telep híveihez. Magával viszi kápolnáját is. A kápolna tulajdonképpen hatalmas ponyvasátor, amely ben 200 személyt lehet elhe­lyezni. Néha száz kilométere­ket vándorol a füves puszta­ságon, anélkül, hogy élő em­berrel találkoznék. I r JÉZUS MEGGYÓGYÍTJA A VAKOT. EVANGÉLIUM Lukács 18, 35-43 , A Jő PÁSZTOR '*

Next

/
Thumbnails
Contents