A Jó Pásztor, 1958. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-31 / 5. szám
Ä JÓ PÁSZTOR 7-IK OLDAL SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE Irta: TÖLGYESY MIHÁLY — De én még egy egész szálat akarok, — szólt Elemér. — Megfizetem. A 'kocsmáros 'bosszúsan, vállát vonta. — Nem adhatok, mert nincs. — Hozasson hát. — Nein lehet, mert a bolt zárva van. — Akkor majd magam hozok, nekem az leiig ki fogja nyitni a boltját, esetleg az ablakon át is kiadja. A kocsmáros mérgesen elment a maga lakószobájába és hozott egy szál gyertyát, mely már megvolt kezdve. — A magamét adom, — mondotta kelletlenül. Elemér a gyertyával visszatért szcGájába, Nagy Aladár pedig mérgesen mondotta utána: — Kár volt néki gyertyát adni. — Se baj, — intett kezével a kocsmáros. — Azért mégis kifogunk rajta. Nagy Aladár hazament. Ezalatt Elemér a maga szempontjából megtette a szükséges óvintézkedésekeit. Az ajtót belülről bezárta, azonfelül még az asztalt is oda tolta. Revolverét kivette s miaga mellé tette az éjjeli szekrényre, hogy mindjárt kéznél legyen. Nem feküdt le az ágyba, hanem beleült az ócska karosszékbe s várta a történendőfcet. Nem akart aludni, de azért minden ellenszegülés dacára mégis elnyomta őt az álom. A kocsmáros később átment Nagy Aladárhoz, hogy 'a tervet, melyet forraltak, még egyszer megbeszéljék. Részben módosítani is kellett, mert Elemér bizonyára -egész éjjel gyertyát fog égetni. — Megérkeztem, —• szólt a fogadós. — Már most beszéljük meg, hogy mit is akarunk. — Én legjobb szeretném őt a másvilágra küldeni, — mondotta sötéten Nagy Aladár. — Ez az ember éppen a legrosszabbkor jött. — De tulajdonképpen ;ki ő? — kérdezte a vendéglős. • Nagy Aladár nem akarta őt mindenbe beavatni s kitérői eg válaszolt: .. . — Még eddig magam rém vagyok tisztában vele. Csak azt látom, hogy ellenem tör. Hej, ha kcnynyen hozzáférhetnék, ezt a hideg vasat az oldalát, a mélyeszteném. : - ü é V. / Felmutatott egy éles tőrt s megvillogtatta a levegőben. ’ ' — Ami a hozzáférhetést illeti, ez könnyen megtcirOénheük, — szólalt meg a kocsmáros. — A két vendégszoba egy 'ajtóval van összekötve Ezt az ajtót a másik szobából nesztelenül csak ki kell nyitni s az állitclagics lókupect könnyen le lehet fülelni. — Istenemre, ezt meg kell tenni, — ujjongott Nagy Aladár. — Csak azt adná az ördög, hegy elaludna. — Van-e nála fegyver? — kérdezte a fogadós. — Ezt ennek jobban kell tudnia, — mondotta Aladár. — Midőn a podgy ászát ide hozták, látott-e ilyesmit? — Nem. láttam. De lehet, hogy magánál hord valami fegyvert, talán revolvert, vagy tőrt. Nem hiszem, hogy üres kézzel ide mert volna jönni. — Mindenesetre meg kell kísérelni, — jelentette ki Aladár. — Azzal zsebébe tette a tőrt s felállott. — Menjünk, — nógatta a vendéglőst, — Tervünket ma este okvetlenül meg kell valósítani. Holnap talán már késő lesz. Melyikünk fog belopózkodni hozzá? — Mindenesetre ön, — mondotta erre élénken a kocsmáros. — Önnek áll legjobban útjában ez a fiatal ember. — Maga meg a pénzét szeretné zsebre vágni, azért csak maga menjen előre, — vágott vissza Nagy Aladár. — De most menjünk, mert már legfőbb ideje. Átmenteik a vendéglőbe. A kocsmáros elől!’: megkerülte a 'házat s visszatérve igy szólt halkan: — A gyertya ég a szobájában. Lehet, hogy még ébren van s várja a történendőket! — Erről meg kell győződni, — mondotta Nagy Aladár. — Lebet, hogy csak ijesztésül égeti a 'gyertyát, — De hogyan győződjünk meg erről? — kérdezte a kocsmáros. — Vaktában nem lehet ám bemenni hozzá. — Tudja mit? — szólt erre Nagy Aladár. — Az udvaron több hársfa áll, melyeik hatalmas koronájukból Ítélve, több száz évesek lehetnek. Másszon fel egy ilyen fára s nézzen be a szobába. Mindjárt látni fogja, vájjon alszik-e vagy sem. És ha alszik, akkor majd utána jön a többi. Átiballagtak a vendéglő udvarára, ahol csakugyan egy pár hatalmas hársfa állott, pompás illatot terjesztve. A kocsmáros egyikükre fel is mászott s az ablakon át, mely nem volt lefüggönyözve, meglátta, mi van a szobában. — Az idegen a karozszékben ül, — mondotta. — Alszik? — Ez több mint valószínű, mert meg se mozdul. — Akkor 'hát menjünk be a szcmsziédszobába s kísértsük meg az összekötő ajtón át bejutni. A kocsmárcs a házba vezette vendégét ; a mellékfolyczóból nyíltak az ajtóik a vendégszobákba. Mindegyiknek külön-kiilön bejárata volt, azonfelül még egy közös ajtóval is összeköttetésben állottak égyimázsal. Beléptek. Az összekötő ajtó előtt szekrény állott, melynek célja volt az átjárást lehetetlenné tenni. — Ezt a szekrényt félre kell tolni, — vélekedett a kocsmáros, — De vájjon a túloldalon is nem áll-e szekrény? — Nem, nem, — válaszolta a kocsmáros. — Ha egyszer ezt az ajtót kinyithatjuk, akkor nyert ügyünk van. Elemér hirtelen felébredt s felütötte fejét. Úgy rémlett előtte, mintha valaki járna a folyosón. Mosolyogva tekintett az ajtónál álló asztalra. — Az én hírem nélkül be nem jönnek, — mormogta magában s megint, visszadőlt a karosszél.be. Ez alatt a másik kettő a szomszédos szobában állt és hallgatózott. Miikor ismét csendes lett minden, a kocsmáros mindenekelőtt intett Aladárnak, hogy segítse félre tolni a szekrényt. — De lassan és óvatosan ám, — suttogta. Nagy Aladár intett neki, hogy csak viselje magát csendesen és neki gyürkőzött, A szekrényt csakugyan eltávolították. Bárhogy vigyáztak is, ez nem történhetett minden zaj nélkül. Nagy Aladár intett a kocsmárcsnaík. — Maradjon veszteg, — súgta halkan. — Hátha a neszre felriadt az ifjú ur. é'l A kocsmáros figyelt. A másik szobából csakugyan léptek hallatszottak át, Elemér felemelkedett és körüljárt a szobában; nyilván kinézett az ablakon, vagy másként kereste a zaj okát. A két zsivány meg se mozdult. Elemér egy darabig hallgatódzott, de miután a nesz nem ismétlő dött, azt hitette el magával, hogy tán csak álmában hallotta. Visszaült tehát helyére s lomét elszunyadt. Hiszen nem is lehetséges, hogy valaki ide 0 etörjön. Az ajtó el van reteszelve belül s meg azon kívül asztal is van oda állítva.' Az összekötő ajtóra nem íl gondolt, miután tudta, hegy a túlsó oldalon szekrény áll. Onnét tehát nem jöhet senki. Egy jó negyed óra múlva Nagy Aladprjgy szólt halkan társához: — Maga el is mehet. Adja csak ide a kulcsot. Elbánok én vele egyedül is. Meg vari-e jól olajozva ia kulcs? , — Meg, meg. De minek menjek én el? — Azért, mert nincs szükség magára. Úgy is álmában kell őt meglepni, éhez pedig egymagám is elég vagyok. A kocsmáros gyanakodva nézett rá: — ön egyedül akar bírni mindent, — mondotta — Óh nem. Osztozkodni fogunk becsületesen. De magának már azért sem szabad itt lennie, hogv alibit igazolhasson. A kocsmáros átlátta ezt és visszavonult. Nagj Alad ár pedig ezt mormogta magában: — Eszembe sines' osztozkodni vele. Ha sok pénz találok a ficsumál,, akkor megvalósítom régi vágyamat és Amerikába megyek. Itt már forró lábaim alatt a talaj. Jó darabig várakozott s mikor már gondolhatta hogy a fiatal ur elszenderedett, nesztelenül bedugtí az ajtóba a kulcsot s óvatosan megfordította. A ki line: is meg volt olajozva, — ámde az ajtó sarkairól meg Dedekeztek, ezek tehát kissé nyikorogtak, amint Nagj Aladár felnyitotta az ajtót. Elemér felrezzent & felnyitotta szemeit. Látta, hogy az összekötő ajtón át melytől legkevésbbé tartott, egy ember lép a szoba ,á'ba. Kezében éles tőr. A meglepetés szinte kábulttá tette Elemiért. Egy percig mozdulni igeim bírt. A 'gyilkos tőrét magasra tartva, lassan közelített. Szóméi vadul forogtak, arca iszonyúan el veit torzulva. Még csak két lépésnyi távolság választotta e pt áldozatától. Látta, hogy mellette fekszik az éjjel' szekrényen a revolver, mindenekelőtt tehát ezt ikel hatalmába keríteni s akikor az áldozat teljesen áriáiinatlanná van téve. Elemér azonban megelőzte őt. A revolvert hirtelen elkapva, felszökött. Nagy Aladár hátrahölkkent. Izgatottsága elárulta, hogy nem gyakorlott gyilkos. Elemiér rászegezte revolverét. Erre Nagy Aladár gyorsa nmegfordult s menekülni akart. — Megálljon! — kiáltotta Elemiér. — Ha meg nem áll, rögtön lövök. Nagy Aladáron erőt vett a gyávaság és csakugyan megállóit. Reszkető kezéből csaknem kiesett a tőr. — Mit keres itt? — kérdezte Elemér szigorúan. — Eltévesztettem az ajtót. — Hát ezzel a tőrrel mit alkart? (FOLYTATJUK) Ä 7 legjobb vicce Az üzemi biztos felesége visszaviszi a madárkereskedésbe az előző nap vásárolt papagáját. — Mi a kifogása ellene, asszonyom. Talán nem beszél? — Persze, hogy beszél. De ha a férjemmel vitatkozunk, mindig neki ad igazat. 50 cent borravaló Egy gentleman beült egy taxiba és — mivelhogy tudvalevő, hogy a taxisoffőrök a leginformáltabb és legszókimondóbb politizálok __ megkérdezte a soffőrt, mi a véleménye az általános helyzetről. — Rossz, rossz és egyre rosszabb lesz, — vélekedett a taxisoffőr. — Minden bajnak ez az Eisenhower banda . az oka. Nem is lehet addig javulás, amig a republikánusokat ki nein ebrudalják a hatalomból. Ez az én meggyőződésem, uram, és én nem pánom; ha ön republikánus, én mindenkinek megmondom a véleményemet! Ezért a szenvedélyes és meggyőződéses politikai tirádáért a soffőr 50 cent borravalót kapott az utasától, akiről rossz nyelvek, demokraták és republikánusok egyaránt azt suttogják, hogy nem szokta bőkezűen osztani a borravalókat. Ez a gentleman Ádlai E. itevenson volt. HITLER HÍVEI Salzgitter nyugatnémet fürdővároska templomába az idén már negyedszer törték be. A templomot nemcsak kifosztották, de össze is rombolták. Ugyancsak összetörték a kerítést a templom körül és a templom ajtajára horogkeresztet rajzoltak. KŐSZÍVŰ SZ0BR07 Diogenesz, a legendás hirü jörög bölcs, arról nevezetes, hogy lámpával keresett igaz imbert, egyszer azzal lepte meg kortársait, hogy a város szobraival beszélgetett. Mégpedig hangos szóval: pénzt .-tért a szobroktól! A polgárok megdöbbenve rézték, hallgatták egy ideig 2zt a különös társalgást, véfül megkérdezték a bölcstől, nit akar ezzel? » — Gyakorolom magam, illetve edzem magam — válaszolta Diogenesz, — ezek után már kevésbbé veszem m'/}i a szivemre, iba embertársaim 'észéről tapasztalok hasonló ridegséget és közönyt, mint imilyent most a szobrok taíusitanak kérésemmel szeműén . . . “ÉLJEN SZTÁLIN!" BUDAPEST _ KÁDÁR János miniszterelnök felszólította a városi tanácsot, hogy állítsa fel újra Sztálin szobrát, de nem ott, ahol a szabadságharcosok lerombolták, hanem szemben a Köztársasági téri kommunista pártházzal. A városi tanács már megbízta Mikus Sándort, a lendöntött szobor alkotóját, hogy készitse el az uj Sztálin szobor tervét. A LEGSZEBB AJÁNDÉK AZ UJ Bizonfi Szótári AMERIKA EGYETLEN MAGYAR-ANGOL és ANGOL-MAGYAR SZÓTÁRA Kilencedik bővitett kiadás. KÉT SZÓTAR EGY KÓTETREN! KÖZEL 1000 OLDAL Ara keménykötésben csak $6.00 MEGVEHETŐ A CLEVELANDI FŐIRODÁBAN Vagy rendelje meg az árat Money Ordert, csekket vagy * készpénzt mellékelve, ezen a cimen: A JÓ PÁSZTOR 1736 East 22nd Street, Cleveland 14, Ohio Menekülőket segített, elárult — súlyos börtönbüntetést kapott BUiDAPlEíST. — A Népakarat jelenti: A háromszorosam büntetett előéletű Vecsernyés István és bárom asszony állt á XX. kerületi bíróság dr. Lampek János tanácsa előtt csalással és disszidálás! kisérlettel vádoltam Vecsernyés buga, Rózsa Lajosné révén megismerkedett Futó Etelkával, akinek férje 'novemberben disszidált és elvállalta, hogy 300 forintért meg egy Orion rádióért férje után szökteti. Futó Etelka át is jutott a határon. (: Kovács Lajosné és Karikás Jánosné — mindkettőjük férje még novemberben disszidált — megállapodott Vecsernyéssel, hogy 20,000 forintért .átviszi őket és Kovácsné két gyerekét a határon. A vonaton Kovácsné egy termosszal kihalta, a férfit: “Igyon egy kis meleg teát.” A termoszban k— 20,000 forint volt. Kiskunhalason a nők a gyerekekkel együtt leszálltaik, a férfi tovább ment Kelebiára, hogy előkészítse az átszc'kést, de ott mást gondolt és a határőrségen feljelentette a nőket. A disszidensjelöltek szabadlábon maradtak a tárgyalásig, s megpróbálták pénzüket visszaszerezni. Amikor ez nem sikerült, feljelentették Vecsernyést. Vecsernyés a tárgyaláson azzal védekezett, hogy mind a két nővel viszonya volt, megunta őket és igy akart tőlük megszabadulni. A bíróság csalás . és tiltott h at ár á ti épé síh ez s égéi yn y u j - tás büntette miatt két évi és nyolcbónapi börtönre ítélte. Rózsa Lajosné bűnös tiltott határátlépéshez segélynyújtás bűntettében, ezért nyolchónapi börtönre és 150 forint pénzbüntetésre ítélték. A két asszony tiltott határátlépés kísérletében bűnös, ezért Kovácsnét 10 hónapi börtönre és 300 forint pénzbüntetésre. Karikásmét négyhónapi 'börtönre ítélték. Valamennyi nő börtönbüntetését háromévi próbaidőre felfüggesztették. Megjegyzés: A Népakarat- ' n.a'k s általában a magyarországi lapoknak 1956 novembere hivatalosan' előirt szóhasználata szerint azok, akik ' " november óta elhagyták az V.' országot, “disszidálás” bűnébe estek. Bűnösöknek bélyegeznek mindenkit, aki az ő bűneik miatt volt kénytelen ■ szülőföldjéről a nagyvilágba kiszökni, hátrahagyva mindent, otthont, állást,, sok esetben családot. Trujillo, dominicani diktátor leánya, Angelita, férj- JtCí ment León Esteves repülő Őrnagyhoz-1 t
