A Jó Pásztor, 1958. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-31 / 5. szám
2-iK OLDAL Á Jó PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD FHEPHERD PUBLISHING COMPANY ©zerkeszttvég és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5905 CiiSL^r, 53 ELŐFIZETÉSI DIJAK: így évre__________________$6.00 fél évre _________________ $.3.50 SUBSCRIPTION RATES: One Year_________________$6.00 Half Year_________________$3.50 atered as second class matter September 1st, 1938, at the Tost Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. ÁRNYALATOK A SZABADSÁGBAN A század elején egy Dou±,'hobor nevű orosz vallási szekta, Kanadában keresett, menedéket. A szekta kissé kommunista jellegű volt. Megkapták a menedékjogot és számuk azóta 12,000 személyre telhető. Kanada nyugati részén, British Columbia tartcimáinyban, a maguk sajátos, elszigetelt életét élik. Ennek a szektának van egy része, a “Szabadság fiai”, amely mindig ellentétben állt az anyaegyházzal. Furcsa szokásai voltak, például meztelen parádéikai tartottak, iskolákat felgyújtottak. Az ellentét végül odáig fajult, hogy a Szabadság fiai kiváltak az eredeti szektából és most egy küldöttséget menesztettek Moszkváiba, kérve a szovjetet, hogy adjon letelepedési engedélyt. A moszkvai rádió jelentette az esetet, de nem tett további megjegyzést. Ha a Szabadság fiai, — mintegy 2550 személy — megkapják a letelepedési engedélyt Moszkvától, egy kis meglepetésben lesz részük. Lehet, hegy mint a világtól elzárkózott emberek, nem sok tudomásuk van arról, hogy mi történik mostanában egykori szülőhazájukban. Lehet, hogy azt hiszik, a szovjet hatóságok engedékenyebbek lesznek kerge szokásaikkal szemben, mint saját szektájuk Kanadában. Egy kiö meglepetésben lesz részük ... A üoukhobor szekta nem lehet a világ legtürelmesebb szervezete, ide a Szabadság gyakorlásában is vannak árnyalatok . . . Nyolc év alatt három ikertestvérpárt fogadott örökbe Blaise Pewinsky és a felesége, a michigani Uticaban levő házaspár, amelynek saját ikerpár gyermekei is vannak. így született meg egy magyar népdal Budán BIZONYTALANSÁG A Wall Street Journal Írja, hogy amióta nő a munkanélküliség és a gyárak még egyre koesájtanak el embereket, az amerikai dolgozóik szorgalmasabbak lettek. Kevesebbet n:|r adnak el munkahelyeik■0, a munfiatcmp^györsm^''^ ‘Művezetőikkel, *forememekkel nem vitatkoznak. Azok, akik helyet akartak változtatni, örülnek, hogy helyükön maradhatnak. Mindez annak a jele, hegy bizonytalanság lett úrrá az embereken, amióta a munkaügyi minisztérium kimutatta, hogy négymillióra emelkedett a munkanélküliek száma és hogy a termelést csökkenteni kellett, mert ellanyhult a fogyasztás. A kormány ennek ellenére derűlátóan ítéli meg a helyzetet és rózsásan festik elénk a jövőt. A rózsaszínt a 40 billiós honvédelmi költségvetésből meritik. Ez a hatalmas összeg az injekció a bágyadt, vérszegény erekbe. Gazdasági szakértőinknek az a véleménye, hogy nem injekciókra van szükség, de egészséges, természetes forgalomra. Lehet, hogy a nép, ösztönösem, érzi, a dolgok még távolról sincsenek rendben és ezért az óvatosság. A bankokban félretett tartalékaikhoz nem nyúlnak, sőt még jobban takarékoskodnak, hogy “esős időre” legyen mit aprítani a tejbe. Az óvatosság helyénvaló. Reméljük azonban, hogy a pangás csak átmenet és ismét elkövetkezik az egészséges, normális fellendülés az ipar és mezőgazdaság minden ágában. Irta: FARKAS IMRE Amerikában is tartott hangverseny-körutat Fráter Lóránt, és igy bizonyára emlékeznek még rá az öreg amerikai magyarok. Akkor még fiatal, jókedvű huszárkapitány volt Fráter Lóránt. Ezerkilencszázhatot irtunk és nem tudtuk, hogy mit jelent ez a dátum. Nem tudtuk, hogy nyugalmat, békét, derűt jelent. Mert az emberi szív úgy van megalkotva, hogy a jót, a szépet csak akkor látja meg a maga teljes fényében, ha ez a fény, már eltűnt az életéből. Tél volt, szép, havas tél, mely szürkéskék felhőfátyollal borította be a budai hegyeket, szép csillogó fehér sípéit Nyomott a budai csúcsos j tetők, tornyok, boltivek fejetetejébe. Tél volt, zuzmarás, jégvirágos igazi tél. Volt egy szép kastély Budán, a kis Svábhegy lábánál. Két földszintes ház szerénykedett a csúcsos kapu mellett, ahol be lehetett jutni a háttér magaslatán ékeskedő kastélyba. Ebben a két házacskában művészemberek A Jó Pásztor Verses Krónikája UJ KRÓNIKÁS ÉNEK... írta: SZEGEDY LÁSZLÓ BIZTONSÁG ÉS POLITIKA Ha báberu tör ki, akár győzünk, akár vesztünk, sokat vészit mindenki, demokrata éppen úgy, mint republikánus. A modern és legmodernebb fegyverek pontosan célba találnak, de célpontjuk nem republikánus vagy demokrata, hanem amerikai, akármilyen a politikai felfogása, a színe, a vallása. Ezért evak helyeselni lehetett, hogy Eisenhower elnök, amikor Chicagóban megnyitotta a republikánus pártkassza kampányt, azt hangoztatta, hogy az idei választási kampány alatt kerüljük a pártoskodást a nemzeti biztonság kérdéseiben. A nemzeti biztonság nem pártprogram, hanem minden amerikainak programja. Ugyanakkor Minneapolisban pártkassza kortesbeszédet mondott Eisenhower elnök fő tanácsadója, Sherman Adams, akit Eisenhower jobb kezének szoktak nevezni. Ő éppen ellenkezőjét hirdette annak, 'amit mint jobbkéznek hirdetnie kellett volna. Ő hatalmasat vert a nagydobba és olyan hévvel és meggyőződéssel, amely a másik fehérházi jobbkéznek, Nixonnak is becsületére válnék, közhírré tette, hogy ami baj történt ezen a földtekén Ádárn és Éva édenkerti bűnbeesésétől az orosz Sputnik felröppenéssig, azért a demokrata pár felelős. Példákat is említett Mr. Jobbkéz. Azt mondta, hogy a koreai háborút nem Sztálin kezdte el, hanem Truman. Azt mondotta, hogy Uram, ki kimérted útjait az Égnek, akinek utjain csillagrajok égnek. Te, aki igazgatsz Holdat, fénylő Napot, Te, ki a magyarok imáját hallgatod, Ki az üstökösre kantárodat veted: oly nagyra a pogányt nőni mért engeded? Pusztul a magyar föld, véres az uj vetés: iragjrar földön örök a gyász és temetés. Muszkák véres dühe a magyar honra száll, s magyar földön most is arat még a halál. Az életvetésben most is sarló arat, s az is pusztulóhan, aki még megmaradt. Kik szabadok vagytok, nagyvilág népei: hegy tudhattok nyugton enni, emészteni? Hegy tudtok álmodni szép tiszta álmokat, ha magyar mártírok lelke meglátogat? Kialszik a fáklya, a szent remény-világ: hiába kérünk hát: “Segíts, szabad világ!” Rablás, rablás után . . . préda után lohol, s hazája csak egy van: a nagy vörös akol. A muszka arcokról lehullt a rut álca: de Isten kezében a büntető pálca. A múltak peremén vérzik még a fájás: sírva, zengve mégis jön majd a megváltás! a demokraták lelkén '©zárad az, ho^y az utolsó öt évben, az eisenhoweri években, lemarad'tűnik az orouzckkal szemben a rakétái egy verkezés terén. Csodálkozva kérdi most a nemzet: Ki az ur a Fehér Házban? Az elnök vagy a jebbkeze? Ki irányítja a kormány politikáját: az elnök-e, vagy a jobbkeze? !- alatt, mert — mi türés-taga- dás — fűtötte egy kicsit a s szesz. A kardját minduntalan t félrelökte a ballábával . . . ■- (Mindig csodáltam ezeket a k régi huszártiszteket, milyen ügyesen tudják félrerugni k minden lépésnél a kardot, t úgyhogy belé ne botoljanak, hogy a tarajos sarkantyú bea lé ne akadjon . . .) i A kis honvédhuszárkapis tány, igen hires legény volt- akkoriban. Nevét zengette az 3 ország. Úgy hivták, hogy- Fráter Lóránt! Híres nóta- 3 szerző volt már akkor. t Megállóit ott a Városmajor i tövében, a Vérmező szélénél, í visszanézett a kis kastély ... fényben úszó ablakra, aztán- azt mondta; 1 — írjál nekem egy nótaz szöveget! Nótát szeretnék ir' ni, mert tele van a szivem! A kastély felé mutatott: 1 — Láttad azt a gyönyörű, f marosszögi, bársonyos-barna ? tekintetét annak a kislány• nak ? — Láttam , . . — Nahát — arról szóljon 1 a nóta. Az legyen benne, hogy — jól figyelj ide! — Hívom, ha nem is jön, várom, ha nem 1 is jön, keresem, ha tudom, hogy nem lelem meg sehol... Még aztán, hogy szeretek én mindent rajta, körülötte! Még az édesanyját is, tisztára azért, mert az ő édesanyja, — de mit szaporítsam a szót! Szeretem én körülötte ezt az egész keserves, gyönyörűséges, cudar nagy világot! . . . Másnap Fráter Lórántnál ebédeltem. Feketekávénál odaadtam a verset. Elolvasta az első strófát: Hívlak akkor is, ha nem jössz Ha nem jössz is: várlak. Kereslek, ha bizonyos, hogy Meg sem is talállak. Szeretem a szép szemedet, Orcád mosolygását — Amikor én rád gondolok, Már az is imádság! Fráter Lóránt elolvasta az első strófát, azután azt mondta: — Te ez olyan jól sikerült, hogy nem merem tovább olvasni. Hátha elrontottad? Biztattam, hogy csak olvassa tovább. Szeretem a ruhácskádat, Hisz te magad varrtad, Szeretem a pici piros Nótás-csókos ajkad. Szeretem a széles utcát, Merre hozzád járok . . . ‘ Szeretem én körülötted Az egész világot!. . . Fráter Lóránt zsebretette a verset és a legszebb muzsi‘ kát irta erre a versre. így született meg ez a népszerű A HÓHÉROK SZIGETE A Márvány-tenger keleti szögletében, a kisázsiai Brusszával szemben, szerényen és elhagyatottan fekszik a tengerben egy apró sziget, melyet Midia néven igen kevesen ismernek, de amit a török történelem legborzalmasabb fejezeteiben mindig megtalálunk. Húsz év előtt halt meg a sziget egyetlen őslakójának, Achmed Jbn bejnek utolsó családtagja s ezzel kipusztult a történelem egyik legborzalmasabb emlékezetű családja és a törökök legszörnyübb történelmi idejének, Abdul Hamid korának rettegett hóhérgeneirációja. Achmed bej teljes magányban, a múlt kísértő árnyainak és az apák bűneinek lelket emésztő társaságában élt az első világháború befejezése óta a kis szigeten, ahová egyetlen szolgája, egy volt török frontharcos 'Szállította részére az élelmiszereket immár két évtizede. Mert a török hajóik, ha a kisázsiai parték felé tartottak, irtózva kerülték el a Hóhérok Szigetéit. A nép számtalan regényt, legendát övez a fekete szintek köré és a legegyszerűbb földmunkáscsalád feje is Midiával ijesztgeti máig is gyermekeit. A fekete, baljós végzet mindig ott lebegett a sziget fölött, mert Midia két évszázad óta kedvelt lakóhelye volt a konstantinápolyi szultánok hivatalos hóhérainak. A szultánok által kiszemelt áldozatokat vagy a Yildiz rejtélyekkel teli falai között végezték ki, vagy elhozták Midiára és itt oltották ki életüket. Sok könny, sok utolsó sóhaj szakadt ki a isziget sziklái között a megkinzott emberek halódó testéből. Hogy az Achmed család ellen mi okból kerekedett ily nagyméretű borzalom, arra néhány példát említenek fel a török történélemirás legújabb mesterei. Abdul Hamid korrupt zsarnokságainak, szörnyű vérengzéseinek idejéből emelnek ki ezipzódokat, többek között a Diana nevű osztrák Lloyd-gőzös kiemelése alkalmával észlelt rettenetes felfedezéseket. A Diana 1908-ban közvetlenül az Aranyszarv előtt, a Szerály (keleti csúcsa előtt elsüllyedt. Mivel a roncs akadályozta a hajóközlekedést, olasz búvárok leszálltak hozzá azzal, hogy fel fogják robbantani. A jegyzőkönyvek szerint a leszállás alkalmával a légi szerály falainak közvetlen közeiéi’©n, a tenger fenekén közel száz, állóhelyzetben imbolygó csontvázat találtak. Az emberi maradványok békáin vastag vasgolyók csüngtek. Mivel a hullámok ide-oda ringatták a bullákat, úgy látszott, mintha ez a tengeralatti temető állandóan mozgott volna. A csontvázakon a régi török papoknak, a mollaboknak fehér köntöse libegett. Giesl Vladimir báró volt osztrákmagyar követ is megtekintette annakidején a tengerfenekéről kiemelt maradványokat és igy kiáltott fel: — Uraim, amit itt látnak, az a szultán hóhérának, Achmed bejnek a munkája! Ha a véreakiezü szultánnak valaki útjában állt, egyszerűen elhozatta a hóhért Midia szigetéről.Ha a bej fekete-fehér csikós bárkája lassan úszva megjelent a kikötőben, minden ember rémülten menekült, amerre csak lehetett. A bejnek szabad bejárása volt a Yildizbe. Ha idegen megpillantotta a hárem akármelyik hölgyét, a tej rögtön megjelent és néhány perc múlva már hozták is a fekete lepellel letakart holttestet a palotából. A magas, szikár ember mögött, török néphit szerint, mindig ott kullogott maga a halál. A mollahokat, számszerűit százkettőt, egyetlen éj szaka folyamán küldte másvilágra a nagy kaszás földi szolgája. A szultáni hóhér az Edremid nevű török fregatt kapitánya volt, de mindenki óvatosan elkerülte, mert hiszen baj társai nagyon is jól ismerték. A tengerésztisztek egyébként is ifjutörck gondolkozásuak voltak, ebből iszármazott a borzalmas kadettmészárlás is, ahol a bej ugyancsak könyökig turkált eleven emberhúsban. Maga az osztrák-magyar követ írja hátrahagyott emlékirataiban, hogy egvizhen, éjféltájban a Besik-Tas ikikötőhidnál nézegetve, találkozott a szörnyű Yildiz-hóhérral. A Halál szolgája ott állt a hídon és várta azt a tiz bivalyfogatolt, amely most kanyarodott le a Yildizből vagy száz ládával. — Mi van azokban a ládában? — kérdezte a követ. — Emberek vannak benne, akik fölöslegessé váltak, — válaszolta széles vigyorgással a tengerészkapitány. — Ezt azonban csak önnek mondtam. Más ha megkérdezne, azt a választ kapná, hogy ócskavasat kell a tengerbe sülyesztenem Midia szigetének partjain . . . magyar nóta, timely aztán kottakiadásban is megjelelt. A mi nótánk alá ez volt Írva: “Zenéjét szerezte: Fráter Lóránt. Szövegét irta: Farkas Imre.” Hát ez nem igaz, mert úgy volt, ahogyan elmeséltem. A nóta szövegét is Fráter Lóránt irta ... Én csak rimek [köntösébe öltöztettem az ő szavait, az ő gondolatát! JÓ,A NAGY CSALÁD • RÓMA — Az Olasz Nagy Családok Szövetségének egy delegációját kihallgatáson fogadta Pius pápa. Azt hangoztatta a pápa, hogy a nagy család az egészséges társadalom biztosítéka. Nagyon fájlalja, tette hozzá, hogy a világ sok részében a születések korlátozásának szükségességét hirdetik. I laktak, jobbra egy festő, bal- 1 ra egy költő. Ezek aztán, — mivelhogy igen szemérmes emberek voltak és a saját érdekükben nem igen akartak szót emelni, beosztották egymás között: házbérnegyedkor mindenik a másik érdekében szólalt fel és kért lakbérfizetéshalasztást, illetőleg elengedést. Végre is a kastély úrnője, egy erdélyi grófné, megunta a dolgot és eladta az egész kastélyt kertestül, tornyostul, festős- és költőstül együtt és a két házikó helyébe két hatalmas bérpalota épült, amelyek most egészen elfödik mögöttük a kis kastélyt, a budai hegyek alján, a Várof,majorutcában. Hát obihalk muzsikus, sugárzó világosságu kastélyból jöttünk haza amaz éjszakán, amikor megszületett az a nóta, amaz éjszakán. Ketten bandukoltunk a Vérmező mellett haza, egy kis zömök huszárkapitány meg én! A kapitány ur sipkája. saját megállapítása szedint “kajsz”-ra állott, a mentéjét pedig kibontotta az álla
