A Jó Pásztor, 1958. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-24 / 4. szám

2-IK OLDAL A JÓ PÁSZTOR A J# PÁSZTOR i í HE GOOD SHEPHERD; rounder, tí. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Kiadó Published by — Kiadó lHE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Cserkeszt, ..eg és kiadóhivatal — Publication Gilice 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5905 ELŐFIZETÉSI DIJAK SUBSCRIPTION RATES. t'gy évre -.....____________$6.00 One Year _______________$6.00 m évre__________________$3.50 Half Year_______ _-$3.50 titered as second class matte«- September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. GAZDASÁGI HIDEGHÁBORÚ Miközben a szovjet és Amerika billiókat költe­nek messzevivő rakétákra, nem szabad megfeledkez­ni arról, hogy a szovjet általános támadása a szabad világ ellen gazdasági vonalon is folyik. Az oroszok, a kínaiak és az európai csatlósországok száz meg száz millió dollárnyi hiteleket adnak a két tábor közt álló, többé-kevésbbé semleges országoknak, az­zal a kettős céllal, hogy, először, kiszorítsák a még szabad országokból az amerikai befolyást és másod­szor, hogy erősítsék azokban az országokban a kom­munista mozgalmat, mely — remélik — végül is a szabad országok szovjetizálására fog vezetni. Ennek a gazdasági háborúnak sokan még na­gyobb fontosságot tulajdonítanak, mint a fegyver­kezési versengésnek. A nagyobb veszélyt abban lát­ják, bogy gazdasági fegyverekkel egyetlen levés nél­kül meg lehet hóditani országokat. Elég rámutatni arra, hogy a szovjet segítség, amit Nasser diktátor kért és kapott, teljesen a szabad világ elleni ellen­séges táborba sodorta Egyiptomot, annak ellenére, hogy Nasser kormánya nem kivánja a kommuniz­must, ellenkezőleg, tiltja és üldözi a kommunista mozgalmat országában. Másik veszélye a gazdasági offenzivának az, hogy politikai propagandával párhuzamosan folyik. A szovjet nemcsak segélyt ígér és ad, hanem ugyan­akkor azt hirdeti, hogy azért igér és ad segélyt, hogy megerősítse a korábban gyarmati uralom alatt állt országokat a nyugati imeprializmus elleni har­cukban. Ez persze tiszta, iTetöleg szennyes hazug­ságpropaganda, hiszen éppen a nyugati volt impe­rialista hatalmak azok, amelyek a háború óta száz meg száz milliónyi népeknek (India, Holland-Kelet India, Marokko Tunisz, stb. teljes függetlenséget adott, míg ugyanakkor, a háború óta, a szovjet egész sereg kelet- és közép-európai országot Lengyelor szág, Magyarország, stb.) gyarmati sorba taszított Érthető ily körülmények között, hogy a kong­resszus felvilágosítást kért a külügyminisztérium tói a szovjet segítség mértékét illetőleg. A kapót felvilágositás fő adatai a következők: Az utóbbi két és fél év alatt a szovjet, Kina é a csatlósok összesen 1900 millió dollár értékben ad­tak hiteleket, vagyis szállítottak árut és vállaltak építési munkákat hitelbe, tiz országnak. Ezek: Ázsiá­ban: Afghanisztán, Burma, Cambodia, Ceylon, In­dia, Indonesia, Nepal. A Közel Keleten: Egyiptom, Szíria. Európában, Jugoszlávia. Izland. Az 1900 millió dollárból 400 millió dollár fegy­­verszáílitásGŰból áll. Érdekes megállapítani, hogy a szovjet úgyszólván semmitsem ad önzetlenül, ingyen, és ami ingyen segítség ment két ázsiai országnak, azt nem Oroszország adta, hanem a kommunista Ki­na. A nagy segély listán a magyar szovjetkormány is szerepel, magyar mérnökök Egyiptomban hét forgó­­hidat építenek. KURUC GUTI ISTVÁN Az aggodalom nem volt alaptalan, mert 1705 otóber 21-én “a német Armadia megérkezett a város alá, ki­nek generálisai hárman valá­­nak és pedig nevük szerint Marschallus Helbeville, gróf Leopodus Schlick és Joannes Henrique Detrik a Klök­­sperg.” A németek a templomok felszereléseit feldúlták, a ti­pográfiát felforgatták, a vá­rosháza zöldposzitós asztalait felhasogatták, a számadások könyveit széttépték, az al­máriumokat feltörték, a kam­rákból, granáriumokból az életet kihányták és a barmo­kat szétzavarták. Történt eközben, hogy négy német Kadarcs Gábor civispolgár házába rontott és ott, miután az összes pénzt és értéket összeszedték, Kadarcs uramat és beteges feleségét gúzsba kötötték és a szülői életét védelmező Kadarcs Ve­rát ölelgetni kezdték. Vera látva a túlnyomó erőt, kétségbeesett kiáltással fel­tépte a szoba ajtaját és kiro­­hant az udvarra. Ebben a pil­lanatban vágtatott el a ház előtt Guti István, aki, meg­hallván a sikoltozást, vissza­fordult és lepattanván lová­ról, a leány védelmére sietett. A németeknek még annyi ide­jük sem volt, hogy kardot rántsanak. Guti István halál­ra sebezte mindnégyüket és felnyalábolván őket, a mag­tárba hajigálta, majd meg­fogván a leány kezét, azt nagy sietve bevitte az Ormós Ger­gely portájára. A németek lekaszabolását — kihalt lévén az utca — senki sem vette észre, azon­ban Guti István is jónak lát­ta a bosszú elől elhúzódni. Nem is mutatkozott másnap estig, amikor is a német tá­bor felsőbb parancsra fölke­­.•ekedett és elhagyta a várost. A négy német katona el­pusztult a Guti István rette­netes csapásai alatt és még azon éjjel, midőn a németek elvonultak, hatodmagával el­temette őket a nagy temető­irta: KONCZ ÁKOS ben. A német ármádia soha­sem kereste őket és akik el­temették, a csillagos ég alatt megesküdtek, hogy titkukat megőrzik. Az elmenekült lakosság a németek elvonulása után visszatért a városba. A ma­gisztrátus a békésebb napok­ban “publice laudálta Guti István bátorságát, item 100 forintokat ordinálván neki, mivel Kadarcs Vera leányos tisztességét a németek ellen megvédelmezte.” A békességes élet azonban iem tetszett Guti Istvánnak Nem volt maradása a város­ban. Mikor aztán a szatmári részekről egy csapat vonult keresztül a Rákóczi táborba, hozzájuk csatlakozott és el­ment a német ellen hadakozni. A legnagyobb tűzben ő volt az első és mintha a hadak Istene védte volna, nem tör­tént semmi baja. Guti István szerette a szép asszonyokat és amikor csak tehette, szívesen elmulato­zott velük. Egyszer azonban azt tapasztalták társai, hogy nem szereti a kuruc a pohara­zást és a tábor tüzénél órákig elült esteliden anélkül, hogy a kulacsot ajkaihoz emelte volna. Lassan-lassan aztán kitudódott, hogy a már nem éppen fiatal István szerelmes { egy német tiszt özvegyébe, j aki Kassa alatt lakott kis bir­tokán. Liselotte asszo iynak is tetszett a marcona kuruc és bizony megesett, hogy Guti j István egy-két napot is el­töltött az asszonynál, aki csodálatosan migszeliditette a vad magyart. A fegyver helyett jobban verette a ku­ruc a csókot és Valóságos ke­zes bárány lett a szép szőke asszony simogatására. Már az esküvő napja is ki volt tűzve, mikor Guti István beszélgetés közben elmondta, hogy évekkel ezelőtt hogyan küldte a négy németet a más­világra. Ez a vallomása aztán veszte lett, mert az asszony elmondta az esetet egy labanc tisztnek, aki aztán tiz embert , véve maga mellé, az asszony­­j tói éjjel hazatérő embert megtámadta és lefegyverez­te. Guti István tehát csapdá­ba került szerelme révén. Másnap elhurcolták a német táborba és amúgy rövidesen halált olvastak fejére. Jól tudta, hogy itt már nem se­gít semmi. Könyörögni életé­ért nem akart, szökésről pe­dig szó sem lehetett. Nem is tervezett tehát tovább, ha­nem elővette elrejtett pisz­tolyát és agyonlőtte magát. Másnap Lisetlotte asszony megjelent a német táborban és elkérte a Guti István tete­mét, diszesen eltakarittatván őt kastélyának lombos kert­jében. A debreceni magiszt­rátus ajándékozta farkasbőr mentét is magával vitte a kuruc, mert ebbe öltöztette a szőke asszony. Úgy látszott azonban, hogy megbánta áru­lását, mert a temetés napjá­tól kezdve mindig gyászru­hában járt és mindennap fel­kereste volt lovagjának sír­ját. Saerette-e igazán a kuru­­cot, vagy lelkiismerete nem hagyta nyugodni az árulás miatt, nem tudhatni. Annyi bizonyos, hogy szomorkodott utána, mert csakhamar olyan lett, mint az árnyék és egy reggelen ott találták, hol tar a kuruc Guti István sírjánál. A Jó Pásztor Verses Krónikája MÁR ül ÉVBEN JÁRUNK Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ ÖNZŐ NAGYUR Midőn Pozsonyban gróf Batthyány Lajos rábeszélte a főrangúnkat, hogy az urbéri­­ség eltörlését ne akadályoz­zák, gróf Szápáry Antal a ka­szinóba azt kérdezte tőle: — De kapunk-e kárpótlást? — Kapunk! — Akkor jó, de ha nem ka­punk, lelőlek! HA KUTYA VAN A KERTBEN Az amerikai köztisztviselői karnak van egy cso­portja, amely joggal nevezhető “a nemzet mártírjai­nak.” E medern mártírok nem diktátoroktól szen­vednek, hanem — kutyáktól. A póotájókról van szó, e derék férfiakról, akik hóban, sárban, szélviharban gondoskodnak arról, hogy a leveleinket, újságjainkat kézhez kapjuk. A kertvárosokban sok a kutya és e külömben jóhisze­mű háziállatok merő túlbuzgóságból nemcsak meg­ingatják, de meg is harapják a postásokat. Mint Summerfield póstaügyi miniszter közli, évente hatezer postást harapnak meg a kutyák Ame­rikában. A miniszter az elmúlt évben úgy próbálta távoltartani a postások lábikrájától a harapós ebe­ket, hogy a postások cipőjét egy vegyszerrel kenték be, amely szagával állítólag visszarettenti a harcias állatokat. De a kutyák nem rettentek vissza. Sőt. Most aztán a póstaügyi minisztérium elrendelte, hogy azoknak a cimzettekrek, akiknek harapós ku­tyáik vannak, nem kézbesítik ki a leveleiket. Menje­nek értük el maguk a postára. Első Ízben figyelmez­tető levelet kap a kutyatulajdonos és ha ez nem hasz­nál, másodízben már maga mehet a postájáért. A magunk részéről csak helyeselni tudjuk a mi­niszter intézkelését. Ez a legkevesebb, amit a postá­sok megérdemelnek, nem szólva a régen várt fize­tésemelésről. MÁR HARMADIK HETE uj esztendőt Írunk, csakhogy nein kacagunk, hanem inkább sírunk. Mig én itt a papirt könnyelműen rontom, ezrek állnak sorba a bus munkafronton. Ez lett a jövendő? A sors mire készül? Százezrek állanak immár munka nélkkül. Van-e képességünk s van-e komoly remény, hogy átevezhessünk a bajok tengerén? Lesz-e égi kéz, mely vigyáz ránk és ápol s lenyul-e majd felénk a nagy magasságból? Rójjuk bár loholva az uj év napjait, nem fürkészhetjük ki elrejtett titkait. A munkátlanoknak hol lesz menedéke, meddig lesznek majd a segélyfront vendége? Csincsillák, trombiták, csörgők és kereplők, munkátlanság frontján, jaj, nem elegendők. Szilveszterkor sej, haj, ténferegtiink csupán, de gondnapok jönnek most a cécó után. EGYRE NŐ A GOND-BAJ szegény fejünk felett, elhervadt énekünk, jókedvünk oda lett. Gondok gondoláján hánykolódik sorsunk s egyre árnyékosabb emberi mivoltunk. Sokszor álmatlanul virrad ránk a hajnal; hogy küzdünk meg ennyi gonddal, ennyi bajjal? Mily lobogó leng majd élethajónk ormán? Milyen sorsot mér ránk majd az életkormány? Amig napról-napra munka után futunk: biztos munkarévbe ér-e majd az utunk? Szebb jövőbe ér-e életünk hajója? Mindhiába kérdjük: Isten a tudója. Adagolt orvosság Eisenhower elnök válaszát a legújabb két Bulganin le­vébe az orosz sajtó /eddig nem közölte le. A szovjet szí­vesen látja, hogy Kruscsev és társai propaganda beszéde­it, leveleit, televíziós hazudo­­zásait az amerikai és európai sajtó részletesen közli, de nem követi a példát, nem ad módot az orosz népnek arra, hogy gondolkozzék és Ítéljen. Ezért Eisenhower elnök kénytelen volt újabb üzene-. tét küldeni Bulganinnak: szíveskedjék intézkedni, hogy az orosz nép olvashassa az amerikai választ az orosz le­velekre. Ennek az üzenetnek volt valamicske foganatja. Az orosz sajtó közölt egy meg­jegyzésekkel teletűzdelt is­mertetést Eisenhower levelé­ről, hogy előre kialakítsa az újságolvasók “nézetét”, és a levél teljes szövegét majd csak akkor közlik, amikor az újságolvasók “nézetét” már kiformálta a hivatalos propa­ganda gépezet. LAKÁSHIÁNY ÉS KILAKOLTATÁSOK Néhány hét óta nagysza­bású kitelepítések folynak Budapesten. A vilit középosz­tály családjait felszólítja a rendőrség, hogy két héten be­lül költözzenek vidékre. A ki­lakoltatások folytán szabad­dá váló lakásokba megbízható elemeket költöztetnék be. Hazatérőknek vajmi kevés kilátásuk van arra, hogy uj életet kezdjenek Budapesten. HIHETETLEN. DE IGAZ Hogy a feldobott és a levegőben megálló kötél csodája csoda-e vagy szemfényvesztés, arról sok vita folyt már. Ezt a jelenséget általában tömegszuggesz­­ciónak nyilvánították, vagy csalásnak, bűvészkedés­nek bélyegezték. Vannak azonban olyan csodáik a keleti jogiknak, amelyek előtt a tudomány kénytelen fejet hajtani. Ilyen például a “tüzfutás”, az “állat­varázs” vagy az “élve eltemetkezás” rejtélye. A TüZöNJÁFÁS TITKA Hogy vannak fakirok, akik úgy sétálnak mezít­láb az izzó kövön vagy a tüzes parázson, mint mi a perzsaszőnyegen vagy a tópart homokján — ez a tény letagadhatatlan. Számos utazó és tudós bizo­nyltja, aki szemtanúja volt ilyesminek Indiában. Azonkívül jártak fakirok Londonban is, akik a leg­kiválóbb orvostudósok előtt bemutatták azt a cso­dálatos képességüket, hogy sétálni tudtak a tűzön, anélkül, hogy meztelen talpuk a legcsekélyebb égési sebeket is szenvedné. Ezt a jelenséget csakis csodála­tos testi és lelki erők jelenlétével lehet megmagya­rázni. AZ ILLATVARÁZS Amennyire megdöbbentő a tüzönjárás, épannyi­ra lenyűgözően nagyszerű élmény az illatvarázs. A fakir különböző fantasztikus illatokat teremt elő a semmiből. Egy Bábu Bisudhanan Dhan nevű fakir például egymásután varázsolta elő egy zárt helyiség­ben a rózsaolaj és a bambuszvirág illatát és más édes és fanyar illatokat. Hol rózsaillat, hol átható mosusz­­illat, hol kesernyés fűszerek szaga töltötte be a ter­met, a résztvevők általános elképedésére, mert az il­lat annyira félreismerhetetlen és erős volt, hogy tö­kéletes elragadtatást és illúziót keltett. Az elevenen való eltemetkezést egyes fakirok Európában is bemutatták. A fakir eltörni orrlyukait és fülnyilásait, nyelvét görcsösen hátratapasztja és erős koncentráció után önkívületbe esik. Akkor lég­mentesen koporsóba zárják és elföldelik. Hogy meny­nyi időre, az különböző. Néhány órára, napokra, he­tekre, esetleg hónapokra. Vannak hitelt érdemlő feljegyzések arról, hogy egy fakir a lahorei maharadzsa Udvarában több mint negyedévig volt eltemetve egy lepecsételt koporsóban és elföldelve egy sirdomb alatt, amelyen füvet nö­vesztettek. A sírhely et gondosan őrizték s aovbbor száz nap múlva a koporsót kiemelték és felnyitották, a fa­­kirt életre lehetett kelteni. HÁROM HÓNAPIG A FÖLD ALATT Feljegyezték erről a fakirról azt is ,hogy arca teljesen sima, borotvált volt, amikor felélesztették. Sem haja, sem szakálla nem.nőtt ki közben, amig el volt temetve; ami szintén azt bizonyítja, hogy a fakir teljesen ki tudta kapcsolni minden életműködését. ÉRTHETETLEN JELENSÉGEK Az utóbbi évtizedek folyamán számos fakir járt európai tudományos intézetekben. Sebeket ejtettek magukon és a vérzést tisztán akaratukkal elállitot­­ták. Halálos mérgeket vettek be és semmi bajuk nem esett. Mindezeket a mutatványokat, az élve eltemet­­kezés csodájával együtt, orvosi bizottságok ellenőriz­ték. Az orvosok természetesen csak a tényeket tud­ták megállapítani: hogy a seb mély és mégsem vér­zik ; hogy a fakir valóban ciankálit vett be és a leg­csekélyebb mértékben sem ártott meg neki; hogy üvegcserepeket, szögeket nyelt és a többi; vagy hogy csakugyan légmentesen el volt temetve. A jelensége­ket megfejteni természetesen nem sikerült. MEGFEJTHETETLEN CSODÁK A tudomány először tanácstalanul állt ezekkel a rejtélyekkel szemben. Azután csalásra gondolt. A gondos kísérletek és megfigyelések után azonban egyöntetűen el kellett ismerniök a tudósoknak, hogy I a fakirok sok mindenre képesek, ami egyszerűen el­képzelhetetlen. Más ember képtelen volna rá, hogy ereit szűkítse vagy tágítsa; szívverését elállitsa és tetszőlegesen megindítsa újra; testét érzéketlenné és sérthetetlenné tegye a kés, a tűz vagy a mérgek behatásával szemben. Az indiai és a tibeti jogik azon­ban ismerik azt a titkot, amely erőt ad a léleknek a test fölött. A SZAKÉRTŐ “Ami most van, az lelanyhulás, nem pedig dep­resszió”, mondta floridai halászkirándulásán Her­bert Hoover. De nem tette hozzá, mint 1929-ben, hogy “A pros­peritás közel van.” Jó szakértő is holtig tanul.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents