A Jó Pásztor, 1958. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-17 / 3. szám

* I R oedse ä iS pásztor Vizkereszt után 2. vasárnap EVANGÉLIUM Szent János 2, 1—11 Azon időben harmadnapon menyegző lön a ga­­lilei Kánában és ott vala Jézus anyja. Meg volt pedig híva Jézus is tanítványaival együtt a menyegzőre. És fogytán lévén a bor, mondá Jézus anyja neki: Nincs boruk . . . Feleié neki Jézus: Mi közöm ne­kem és neked, ó asszony? Még nem jött el az én órám. Mondá az ő anyja a szolgának. Amit nektek mond, cselekedjétek. Vala pedig ott hat kőveder el­helyezve a zsidók tisztulására, egyenkint két vagy három korsó tartalmú. Mondá nekik Jézus: Töltsétek meg a vedreket vízzel. És színig tölték azokat. És mondá nekik Jézus ismét: Merítsetek most s vigyé­tek a násznagynak. És elvivék. Amint pedig megiz­­lelte a násznagy a borrá vált vizet és nem tudta, hogy honnét való az, de tudták a szolgák, akik a vizet me­rítették vala, előhivá a násznagy a vőlegényt s mon­­dá neki: Minden ember először a jó bort adja és mi­után megittasodtak, akkor az alábbvalót, te pedig mindeddig tartogattad a jó bort . . . Ezzel kezdte meg Jézus csodajeleit a galileai Kánában és nyilvá­nosságra bozá dicsőségét, és hívének őbenne tanítvá­nyai. SZENTBESZÉD Krisztus Urunkat egy alkalommal a kánai me­nyegzőn találjuk édesanyjával és tanítványaival együtt. Ez volt Krisztus Urunknak első nyilvános fellépése a világ előtt. Egy menyegzőn jelenik meg először, megjelenik pedig édesanyja és tanítványai társaságában, tehát ünnepélyesen, hogy nyomatéko­san és félreismerhetetlenül jelezze, hogy a földön a legszentebb intézmény és a legszebb kötelék a házas­ság, de éppen azért az szorul legjobban és leginkább az Isten kegyelmére és maiasz tjára. Nem tudjuk, hogy ki volt az a boldog pár, akik­nek a házasságát maga Krisztus áldotta meg, de hát nem is ez a lényeg, hanem az, hogy Krisztus a házas­ságot valóban megáldotta és első csodájával kitün­tette. Ez reánk nézve a kánai menyegző nagy tanul­sága, ez az első krisztusi csoda nagy bizonyságtétele. A házasság isteni intézmény és a házasságot krisztus megáldotta . . . Manapság a házasság intéz­ménye körül bizonyos bűnös könnyelműség, káros felfogás kapott lábra és terjedt el az emberek kö­zött. Azt kezdték már terjeszthetni, hogy a házasság ■ sak holmi emberi szerződés és azért azt nem is kel1 okvetlenül a templomban megkötni, elég az úgyneve­zett “polgári” házasság, sőt mi több, az még jobb is, : nert hát abból könnyebb kibújni. Az ám, de hát amint a fegyelmen is csak kis rést kell ütni, azután magától is könnyen lazul az tovább éppen így az emberek sem állottak meg a polgári há­zasságnál, hanem következett az elválások sora, kö­vetkezett az úgynevezett “próbaházasság”, a szabad szerelem hangoztatása. A huszadik század társadalma azzal, hogy a há­zasságtól, mint isteni intézménytől elfordult, és ar­ról letörölte a szentségi jelleget, alapjában megingat­ta a családot. A Vizkereszt utáni második vasárnapon tartotta az Egyház Jézus szentséges nevének ünnepét és Jé­zus éppen ezen a vasárnapon áldotta meg a házas­ságot. Jegyezzük meg: Krisztus Urunk Egyháza ez­zel arra tanít, hogy az a házasság számíthat manap­ság is Jézus áldására, amely házasságot Jézus szent nevében, vagyis Jézus tanítása és akarata szerint kötnek meg. Mert Jézus nevén kívül nincs üdvösség sem a földön, sem az Égben. Adja Isten, hogy minden házasságot Isten nevében kössenek meg. Gyilkos együttélést javasainak A szovjet kormány megindította a harcot a 'bé­kés együttélés frontján Dél-Amerikában, Braziliá­­ban. Olajipari félsz ere léseket és más technikai segít­séget ajánl fel a braziloknak, csábítóan kedvező fel­tételek mellett. A cél: a technikai felszerelésekkel együtt orosz “szakértőket” is nagy számban Brazí­liáiba küldeni s ezeknek feladata lesz a nyugat, főleg az Egyesült Államok elleni gyűlölet szitása. Hogy, hogy nem, a brazil kormánynak birtoká­ba jutottak ezzel kapcsolatos orosz jegyzőkönyek, és igy semmi kétség nem lehet, hogy a Szovjet Bra­zíliában gyökeret szeretne vetni, hogy innen folytat­hassa felforgató, robbantó munkáján a délamerikai országokban. BARTÓK ÉVA FtHJHEZMEGY LONDON. — A londoni la­pok egyhangú közlése szerint Bartók Éva művésznő, aki Bécsiben filmezett, utána visz­­sza tért Londoniba, bogy há­zasságra lépjen Milford Haven márkival, akivel már rég ösz­­szekötötte a szóbeszéd. A la­pok arról is tudni vélnek, hogy a márki elvállalja a mű­vésznő bárom hónap előtt született gyermekének az apaságát is. A házasságkötés állítólag Franci aországban lesz, de a pár állandóan. Lon­doniban fog Mini. A Szent István templom Csomlipur, Benjjáliálmn Irta: POLGÁR ISTVÁN. S. J. indiai misszionárius pap Október 20án nagy ünnep­ség volt Csondipurban. Ezen a napon érsekünk, aki szept. 23-án betöltötte a 82-ik évét, 5 miséző pap, 50 apáca, 6 hit­oktató és 6-700 személy je­lenlétében beszentelte a < Szt. István templomát. Calcuttá­ból több mint 100 személy jött 10-12 gépkocsin és vo­naton. A plébániánkból több faluból legalább 5-600. Az uj templom felállításá­ért gyűjtést kezdtünk még 1953-ban. A magyarok, a föl­dönfutó magyarok, legtöbb­­nyire szegény emberek és asszonyok, özvegyek kinyitot­ták szivüket és tárcájukat. így aztán Isten segítségé­vel, habár sok és nagy kelle­metlenségek követtek, föl­épült ez a szép tégla-templom azbesztos »tetővel és 2 tornyá­val. A Lourdesi Szűz és Szt. István Királyunk segítettek, így aztán a lourdesi jelené­sek első század fordulójára, az októberi magyarországi szabadságharc emlékére és a nándorfehérvári győzelem megörökítésére felépült ez a szép Istenháza. JÓTEVŐINK Szivből adunk köszönetét az Úristennek, Jótevőink Szüzanyánknak, Szt. Isltván királyunknak és minden egy­es jótevőnknek. Mégis jónak tartjuk, hogy megint névsze­­rint hálát adjunk Torma Já­nosnak, aki az első terv költ­ségeit kifizette: $2,550, az­tán a kinai barátomnak W­­Kin-Chownak s testvéreinek, akik ingyen megcsinálták az összes ajtókat, egy nagy harangot, és egy piánoszerti : harmóniumot és más kisebb­­nagyobb tárgyat is ajándé­koztak. Mindent összevéve legalább $1,300-t. Mrs. Ra­­bósky Frankné volt az első (1953, 4. 24-én), aki bekül­dött nagyobb adományt, $500, Miss Julia Csrenko ki­fizette a nagy feszület árát (ott függ a főoltáron). Mrs. G. Rosepal által »többen, ki­váltképpen Mrs. Tóth adakoz­tak az oltár részére. Mások pedig a miseruhákra. Továb­bá Mrs. G. Fodrócy és Mr. Agostin Szász adományoztak $100-100-t. Azután sokan voltak még, akik ismételten beküldték adományukat. És mindezeket az adományokat összetéve, felépült ez a szép magyar szentély Bengália síkságán. GYÖNYÖRŰ NAP Október 20-án gyönyöríi­­szép nap volt. Már reggel 3- kor fölkeltem, hogy félnégy­kor a zárdái templomban (Mprápáiban) misézzek, hogy még a félhat órai első vona­tot elérjem. Bizony a rossz ut és a sötétség miatt a ke­rékpározás nem volt nagyon kellemes. De mégis megvolt. Csondipurban legelőször a nagy teherszállító gépkocsi­ról levettük a padokat (20) s az asztalokat (4) és a mise­­ruhacsomagokat. Aztán a 9 szebbnél szebb magyar mise­ruhát kipakoltam, egy ruha­tartóra fölakasztottam és be­tettem a nagy miseruhaszek­­rénybe. Csak a zöld, magyar cimeres miseruha maradt kint, mert ebben óhajtotta érsekünk celebrálni első mi­séjét az uj templomban. Nemsokára jött már a nép. Kezdtünk gyóntatni. Ketten voltunk. E’gyik az asszonyo­kat, másik az embereket. Nemsokára búgni kezdtek a gépkocsik; valami 10-12 jött. Az elsőben voltak az érsek és Mr. James szülei. Gondolhat­ják, milyen boldoknak érezte magát Mr. James Wa-Kin- Chow, hogy sajátmaga elhoz­hatta a calcuttai érseket, Dr. Perier Ferdinand, S. J.-t az uj templom beszentelésére. Néhány percre kiugrottam a templomból, hogy üdvözöl­jem a jelenlevőket. Olyan sok jóbarát és jótevő. Volt kö­zöttük egy pár, akik elhozták kicsiny gyermekeiket is. Ezek igen édesek voltak. És persze szeretnek engem, a “nagybácsit.” Az ünnepség után, persze, nekik kukorékol­nom is kellett, mert ezt kö­vetelték . . . A vendégek közül többen fényképezőgépet is hoztak. És sokat fényképeztek. Az uj templom nagyon fotografál­­ható. Saját mgam is tettem okt. 17-én, »tehát 3 napra a szentelés előtt, 12 felvételt. Jól sikerültek. A SZENTELÉS Megkezdődött a szentelés. Mindenki kint volt. Az érse­künk 4 miséző pap kíséreté­ben és több ministránssal kö­rülvéve körben járta a temp­lomot kívülről és belülről be­szentelve és tömjénezve az Urházát. Mikor a litániák és a keresztut beszentelése is befejeződött, megkezdődött az érseki mise. Kicsinek bizo­nyult a templom. Kint leg­alább még 250-300 személy volt. Ezekért aztán én miséz­tem a templomban az érseki mise után. Az első misénél a plébáno­som prédikált, a másiknál pe­dig én. Kiemeltem ezen a Missziós Vasárnapon az uj templom szentelésének a jel­legét és a misszióját: “Men­jetek és tanítsatok minden nemzetet. Akik hinni fognak, megkeresztelkednek és be­tartják a parancsolatokat, azok üdvözölnek, beérkeznek a szép mennyországba. A két torony is azt mutatja: “Sur­­sum corda!”, emeljétek fel a sziveteket az Istenhez, az örökkévalósághoz, a menny­országba! Külön megkértem, a hallgatóimat, hogy imád­kozzanak a Mr. James szülei­ért, akik még pogányok, de mégis már olyan sokat tettek az Isten-háza ügyében. Z A V ARCSINÁLÓK Egy kis bánatomnak is ad­tam kifejezést (gondolom, hogy a jótevőim nem veszik zokul az őszinteségemet): t. i. hogy csondipuri kereszté­nyeim nem segítettek egy árva fillérrel sem, hogy fel­építsük ezt a templomot. Leg­alább megkértem, hogy pat­togatott rizst készítsenek elő a falusi vendégek számára, de ezt sem tették meg. Három család egy kicsit segített az ünnepség előkészítésében, mégis végre cserben hagytak, úgy hogy a 2 kg. teából és 3 doboz tejporból nem minden­ki kapott 1-1 csésze teát. Per­sze később engemet vádoltak, hogy meghívtam őket, meg­ígértem, hogy kapnak enni, inni, és végre éhesen mentek haza. Mit csináljak, engemet egyszerűen becsaptak. Midőn én a második misét mondtam,megették a készüle­tünket. És mikor az én mi­sém is befejeződött, hát a 300 száj is akart valami ha­­rapnivalót. Muri-murki (pat­togtatott rizs) már nem volt, mert nem vettek 125 pálit (indiai kis kosár, melyben kimérik a muri-murkut), ha­nem csak 20-at. Tehát képte­lenség evvel 600 személy éh­ségét kielégíteni. Szerencsére ott volt Koháry Kálmán, a magyar kolbászt-gyártó jóba­­ráitom. Még jócskán maradt nála kolbász és sonka. Ezt rögtön rendelkezésre bocsáj­­totta nekem. így némileg megmentettem a . helyzetet. Jómagam csak egy csésze te­át csúsztattam le a torkomon. A calcuttai barátok nógattak, hogy csak üljek le és egyek. De én azt mondtam, hogy amig a hitoktatóim nem kap­nak ennivalót, addig bizony én sem eszem. Végre, ami en­nivaló volt, mind kiosztottam. Később értesültem, hogy a kedvesnővérek semmit sem kaptak. Nagyon sajnáltam. De részben saját maguk is hibások, mert nem mentek rögtön, amikor küldtem, ha­nem egy órával később, mikor a többi vendég már mindent elfogyasztott, még a 60 rúpiá­ért vett 400 kis tortát is . . . ÉLJEN MAGYARORSZÁG Mielőtt az érsek elhagyta volna Csondipuri, legjobb kedvben rázta a jobbkezemet és meghálálta a közbenjárá­somat. Én is szeretném az érsekünk nevében megrázni minden jótevőnk kezét. De ha itt a földön nem tehetem meg, mégis remélem, hogy egy napon találkozunk a szép mennyországban és megráz­zuk jobbkezünket. Igen, mi magyarok kevesen vagyunk, szétszórtan élünk, de ha összeköt a szeretet, ak­kor nagy hatalom vagyunk. Ezt nemrég megcsodálta az egész világ. A négy magyar Kossuth Lajos zászló és egy angyalos lobogó kint és bent is a csondipuri templomon hirdeti, hogy még vagyunk, még élünk, és reméljük, a ma­gyar lobogó szabadon is leng­ni fog a szabad Magyaror­szágban. Ezt bizó szívvel kér­jük a szentelés napján Szent Istvántól és Lourdes-i Szűz tői. Ezt a jókivánaitunkat és óhajunkat igen szépen kife­jezte Sr. M. Alexandrina az angyalos lobogó második ol­dalán: “Éljen a magyar sza­badság-” KÖSZÖNET Kedves jótevőink, beírtuk neveiteket márványba, papír­ba, de leginkább sziveinkbe: Mégis annak örvendünk leg­jobban, hogy neveiteket az Ur Isten beírta az örökélet könyvébe. A külföldi jótevők legtöbb­­nyire USA-ból voltak: körül­belül 100 személy. Közel $6,- 000 >t adtak 4-5 év alatt a missziónk számára, kivált­képpen a Szent István temp­lom felépítésére. ? Az indiai jótevők száma körülbelül 120 személy volt. Adtak körülbelül 200 rúpiát, vagyis $30.80-t. Mindenkit őszintén kérek, hogy ne néz­zék le a legszegényebbek ado­mányát. Gondoljanak csak arra, hogy mennyire tetrs,ett Krisztus Urunknak az öz­vegyasszony két filléres kis adománya. Megdicsérte, mert a szegényke az egész vagyo­nát odaadta, és nem a feles­legből, mint a? többiek. SPELLMAN ÁZSIÁBAN Spellman bíboros newyorki érsek, aki a karácsonyi ünne­peket a tengerentúl szolgáló amerikai katonaság körében töltötte, most Sziámba láto­gatott el, ahol felszentelt egy uj katolikus iskolát. Zakkeus vasárnapja EVANGÉLIUM Szent Lukács, 19, 1—10 Azon időben: Jőve Jézus Jerikóba, és egy Zak­keus nevű férfiú, ki a vámosok feje és gazdag vala, kívánta látni Jézust, hogy ki ő; de nem láthatná a seregtől, mert. alacsony termetű vala. És előre fut­ván, felhága egy vad fügefára, hogy lássa őt<; mert ott vala átmenendő. És midőn ama helyre jutott, fel­tekintvén Jézus, látá őt, és mondá neki: Zakkeus, sietve szállj le, mert ma a te házad­ban kell maradnom. És sietve leszálla, és örömmel fogadá őt. Mikor ezt mindnyájan látták, zugolódának, mondván, hogy bűnös emberhez tért be. Megállván Zakkeus, monvá az Urnák: Uram, ime javaim felét a szegényeknek adom; és ha valamiben valakit meg­csaltam, négyannyit adok vissza. Mondá neki Jé­zus: ma lett üdvössége e háznak, mivelhogy ő is Áb­rahám fia; mert az ember fia azt jött keresni és üd­vözíteni, mi elveszett vala. SZENTBESZÉD Zakkeus vámszedő volt és mint ilyen sokakat megkárosított, bűnös módon szerezte vagyonát és ép­pen ezért, mikor Jézus bement ennek a bűnösnek a házába, megszólták Jézust, mert az emberek úgy gondolkoznak, hogy ki kivel barátkozik, olyan őmaga is. Ámde Jézus azért tért be Zakkeus házába, hogy megtérítse őt. Jézus ugyanis, amint bement a házba, tanítani kezdett. Zakkeus megtérésével üdvösséget szerzett önma­gának és háza népének, mert belátta azt, hogy a va­gyonnál, a földi jólétnél és örömöknél van drágább kincs és ez a mi halhatatlan lelkünk és ezt a halha­tatlan lelket földi dolgokért- nem szabad áruba bo­csátani, gonosz cselekedeteinkkel nem szabad elvesz­teni, mert mint a szentirás mondja: “mit ér, ha az ember az egész világot is megnyeri, de lelkének kárát vallja?” Jézus tanítása nejm tiltja a földi vagyonszerzést, :le szabályozza, mert ez kell az élet fenntartásához. Jézus is, mikor a földön élt és tanítványaival járt­kelt, perselyek volt és ebből fedezték kiadásaikat. Jézus nem tiltja a földi mulatságokat, vidámságot, hiszen ő is ott volt tanítványaival a kánai menyeg­zőn. Élvezzük az élet örömeit, szórakozásait, de min­dig úgy, hogy azok élvezete által lelkünk ne valljon kárt. Lelkünk drága kincs, mert az Isten képére van teremtve. A mi ősünk a mindenható Isten és az ő vég­telenül szerető szive adta meg a léleknek a létezés jo­gát. És hogy ezt a drága kincset, a mi lelkünket, el ne kótyavetyéljük, nemcsak arra kell törekednünk, hogy hosszú legyen a mi földi életünk, hanem hogy ez az élet Krisztus tanítása szerinti élet legyen. Az emberek életük meghosszabbítására vagyono­kat költenek, de hogy életük erényes, igazi keresz­tény élet legyen, azzal már keveset törődnek. Sajnál­ják azt a pár lépést megtenni, mely a templomba ve­zet; sajnálják azt a küzdelmet, melyet a kisértések a test gonosz kívánságai és emberi gyengességeik el­len kell folytatni. Az ilyen embereK elmerülnek az anyagiakban, mint Zakkeus tette, földi erszényök talán teli van, de lelkűk kincsesládája üres. Mások felteszik magukban, hogy ezentúl becsü­letes életet fognak élni, de ez csak beváltatlan Ígéret marad életük végéig, amikor meg kell jelenniük Krisz­tus itélőszéke előtt. És akkor mi lesz? Egy festő lángban álló háznak festette le a poklot, melynek aj­tajára ez volt Írva: “Holnap.” Igen, a pokol csupa jószándékkal van kikövezve. Drága kincs a mi lel­künk, azért ne halasszuk az időt, hogy lelkűnkkel törődjünk. TITO: NEM KELL TÖBB AJÁNDÉK! Jugoszlávia alelnö'ke, Szvetozár Vukmanovics, kijelentette, hogy Jugoszláviának a jövőben nem lesz már szüksége gazdasági segítségre, hanem csak hosz­­szulejáratú kölcsönökre. Az amerikai segítség lehe­tővé tette, hogy a szovjet csatlósai több évi bojkottja ellenére Jugoszlávia függetlenségét meg tudta óvna és gazdasági fejlődésének akadályait el lehetett ke­rülni. Jugoszlávia a jövőben csakis kölcsönöket fog kérni Amerikától. Az alel nők hozzátette, hogy az Amerika és Jugoszlávia közti gazdasági és politikai kapcsolatok Melégitőek, éppen úgy, mint a szovjet­­jugoszláv viszony is kielégítő. Jugoszlávia barátsá­gos kapcsolatot óhajt fenntartani mind a két blokkal.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents