A Jó Pásztor, 1958. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1958-06-13 / 24. szám

2-IK OLDAL A JÓ PÁSZTOR Á JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND »4, OHIO Telefon: CHerry 1 -5905 53 ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: Sgy évre__________________$6.00 One Year__________________$6.00 'él évre .......$3.50 Half Year _ ..-$3,50 Second Class Mail privileges authorized at Cleveland, Ohio. A BÜNHULLÁM J. Edgar Hoover, az FBI igazgatója figyelmez­tette nemrég a közönséget a bünhullám növekedé­sére. Azok, akik szánalmat éreznek a fiatalkorú go­nosztevőkkel szemben és enyhe Ítéletet kérnek a szá­mukra, épen olyan felelősek a gyilkosságok, rablá­sok növekedéséért, mint maguk a tettesek, akik ezt a hamis irgalmat kihasználják a maguk javára. Rosszul értelmezett és rossz helyen alkalmazott jószívűség ez, mondja Hoover. A fiatal banditák sem­mivel sem érdemelnek több kíméletet, mint a tizen­­hárompróbás nagykorú gonosztevők. Minél kemé­nyebben ibánüink velük, annál bizonyosabb, hogy a jö­vőben kétszer is meggondolják magukat, mielőtt is­mét bűntettre vetemednének. Kárhoztatta az .FBI igazgatója a szülők reny­­heségét, amely szintén egyik forrása a fiatalkorú bű­nözéseknek. Ahol a szülők nem tartanak fegyelmet, ott a gyerekek elvadulnak, bandákba tömörülnek. . A nagyvárosok utcáit terrorizáló bandákat ja­vító intézetekbe kell küldeni. Annál is inkább, mert ezek a mai gyerekek nem a nyomor áldozatai, amire a múltban hivatkoztak a gyermeki lélek kutatói. A legtöbb fiatalkorú bandita jó házból kerül ki, ahol mindennel ellátják, sőt elkényeztetik. l ' -rsKTsaet John Mrozek, chicagói rendőr és fiatal felesége Elinda ilyen régimódi hintóvaí hajtottak haza esküvőjük után. t AZ ELNÖKJELÖLT Adlai Stevenson, a kétszeres demokrata elnök­jelölt azt állítja, hogy az elnökjelölt választási mód­szere nem jó. Nem nyilatkozott részletesen, hogy miért nem, de miután a kérdés körüli vitákat ismer­­“5ukJ*feltesszük, hogy ázért, mert a párt jelöltjét nem a szavazók választják, hanem egy csoport fennfen­­tes nagyfejü és azoknak személyi becsvágya mindig szerepet játszik annak eldöntésében, ki az elnökjelölt. Respektáljuk Stevenson véleményét, de nem hisszük, hogy ezúttal fején találta a szeget. Nem tu­dunk arról, hogy a világ bármely részén, ahol par­lamentáris jellegű demokrácia van, a nép választaná a jelöltet. Az elnököt vagy miniszterelnököt igen, de nem azokat, akik versengenek ezért a pozícióért. Ang­liában, amely a modern demokrácia őshazája, még elvontabb értelemben történik a szavazás. A közönség listákra, vagy pártokra szavaz és nem egyénekre. Az amerikai választási rendszerben feltehető, hogy a pártok azt a személyt fogják kijelölni az el­nökjelölt pozíciójára, akiről azt hiszik, hogy a leg­több esélye van a győzelemre. A párt természetesen tévedhet, hiszen két elnökjelölt közül csak az egyik győz, de ezen a hibán nem hisszük, hogy a népsza­vazás segíthet. SZÉTHÚZÁS Régimódi étterem. Valami­kor ez volt a modern, a di­vatos, az elegáns. Faragott oszlopok tartják a szines üvegtetőt, a homályos tej­­üyegeken barokk diszek. Haj­dan, a boldog nagy ország vidéki úri népe ide szállott, ha Pesten akadt dolga. Beülök az étterembe. Öreg pincér mosolyog rám barát­ságosan. Van abban valami kedves, ahogyan az ilyen vén legény üdvözölni tudja az is­merős, régen nem látott ven­déget. A feketekávénál azt mond­ja: A régi Benediktirter-pá­­linkáiból van még egy üve­günk . . . Hozza is mindjárt a krino­­linos, barnavinyettás, pohos üveget. Rajta az összes jelek, díszek, fametszetek. Nem Ia­het tévedés. Ez még a régi, jeles, pompás ital, ha felhaj­tasz egy pohárkával, kelle­mes meleged lesz utána. Idogálok, emlékezem. Köz­ben félszememmel nézem a terem távoli sarkában a ci­gányt, aki most zendit rá a hagyományos “Első induló­ra.” A primás fiatal ember. Nem ismerem, sohase láttam. De a mozdulatai ismerősek, régiek. Ahogyan a hegedűre ráfekteti az állát, ahogyan szétnéz a bandán és megakad a szeme a cimbalmoson (a primás legtöbbet a cimbal­mossal van megakadva, ez Irta: FARKAS IMRE szokott leginkább “kilenge­ni” muzsika közben), ahogy ott áll a banda élén, ahogyan kémleli a terepet, ahogyan már amikor megszületett, kisujjában volt a bandaveze­tés, ez a régi primás, az ősi primás, ez “a primás”, hívják Rácznak, Balognak, Kóczé­­nak, Magyarinak, Pertisnek, Babárynak, Soványkának . . . mindegy! A kontrásra, meg a “brü­­gősre” is emlékezem. Füstös, kedves arcuk rám vigyorog, az emlékek ködéből, hangos mulatások, vidám házibálok, aranyos, szerpentines, kon­­fettis felhőjéből. Kis szünet. IMár ülnek egy­két asztalnál. A primás meg­emelgeti-a két karját, mint a fecske, amikcr röpülni ké­szül. Ropog a hegedű hátán szigorúan. A \pikulás “stim­mel.” Örülök, hogy pifcula is van. Ezt úgy mondják ők, hogy kezdődik a “komoly nó­ta”. Van pár magyar nóta, amit a cigányok különösen szeret­nek játszani. Ilyen a “Maga­san repül a daru, szépen szól . . .!” Ezzel kedődik. Az­után jön az a nóta, amelyik minden cigány leikéből sza­kad, mintha es^k őrá írták volna: Hegedülnek, s:épen muzsi­kálnak. Jó kadve von íz egész világ­nak. ó A szovjet vörös berkeiben újra kezdődött a szét­húzás, egyenetlenkedés. Ismét Tito ellen acsarkodnak az elvtársak. A függetlenségére kényes jugoszláv dik­tátor nem volt hajlandó úgy táncolni, mint a Krem­lin fütyül és most azzal büntetik, hogy nem folyósít­ják a szerződésileg “biztosított” szovjet kölcsönt, 300 millió dollárt. Ráadásul folyton támadják, hol Pekingben for­dulnak ellene, hol Prágában, nemrég pedig Bulgária fővárosában, Szófiában, ahol Kruscsev beszélt ismét arról, hogy Tito a kommunista tábor árulója. Többek között azt vetette Tito szemére Nikita, hogy a magyar forradalom alatt Nagy Imrét és tár­sait segítette menteni. Nehezményezi, hogy Jugoszlá­via kerül mindenféle kötelezettségvállalást és nem ismeri el Moszkva “vezéri” szerepét. Tito nagy bű­ne az elvtársak szemében az, hogy segítséget foga­dott el Amerikától. Washington semmiféle feltételt nem szabott a kétbilliós segélyhez, amely talpra állí­totta a jugoszláv népet. Ezzel szemben a Kremlin 300 miliója fejében Jugoszláviának ismét csatlós sor­ba kellett volna sülyednie. Ezért dühöngött Nikita Szófiában, ezért kezdték újra a vazallus szomszédok Jugoszlávia gazdasági bojkottját,' 1 FÖLDIÉ FX&LLT MEGVÁLTÓ Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ MIÉRT KÜLDTE ISTEN Földre Egy-Szml fiát? Azért, hogy hirdessen Igét és Bibliát. Áldozta Szent Vérét, szétszórta Szent lelkét: Földre sírta Isten szentelt Égi Telkét. Ő vala az Élet, az Ut és Igazság: megfeszité tehát farizeus gazság. Kajafás—Pilátus—Butaság—Hatalom: szövetségre léptek a szörnyű gyásznapon így dicsőült Égbe, hogy minket megválton s örök biránk legyen túl a földi rácson. HULLT-E A LELKEKBE szent égi pernHeg, hogy Szent Megváltóját a lélek értse mej? Hol vagyon emberszem, mely Egekbe látó értjük-e valóban, ki volt a Megváltó? . . . Ő volt a telkeknek örök vetett ágya, Benne öltött testet egész világ vágya. Bár emberalakban a Kereszten vérzett: Ő volt a megváltás, üdv és örök élet. Függeszd szemed Égre: fénybetüket látsz itt: “Értünk váltotta meg Jézus a világot! VÉSZES IDŐK JÁRNAK, szív és lélek részét: vágyó áhítattal nézzük a Keresztet. Földön kúszik lelkünk, sokszor vérzik hitük: Jézus Keresztjében mégis bízunk, hiszünlj Mindhiába zugnak a Hit ellenségi: hitünk mégis örök, vérrel szentelt, égi. Bár bűn Földre húzzon s gonosz bírja lelkűk: sikerül e jelben Égig emelkednünk. Zug bár a pogányság, — ámde mindhiába: VILÁGIT A KERESZT A NAGY ÉJSZAKBA! Ugrándoznak, járják a bo­londját, Én nem tudom, nekem csak úgy mondják! Hallgatom merengve. Eb­ben a sorozatban is van vala­mi vendéges, úgy képzelem, hogy valami, mulatós ma­gyar állapította meg ezt a sorendet a saját kedve sze­rint, aztán rendszer lett be­lőle. Most a “La Palama” kö­vetkezik, valami régi-régi spanyol nóta, .hogyan van az, hogy ma is betéve tudja min­den cigány? Ezt úgy hívják, hogy “német nóta”, mert a cigánynak minden német nó­ta, ami nem magyar. Ha már benne vannak a német nótában, hát folytat­ják. Azt játsszák: “Isten ve­led, szavamra válnom kel­lett én elmennék, úgy akarta az ég . A dal jobban emlékeztet a múltakra mindennél. Eszem­be jut egy fehérarcu, vörös­­hajú szép lány, egy kis falu a Kőrösvölgyben, Yehérvörös mohos mészkősziklák, csobo­gó kék vizek . . . első szere­lem! Ha büszke gőgöd szerelmem legyőzi©, Tudom, hogy visszahívsz majd engemel . . . Hallgatom a nótát. A pri­más észreveszi. Mintha am­bícióval fogná meg a vonót Siófokra megy a hajó. Az én rózsám odavaló, Vidd el hajó levelemet. Levelemben a szivemet —1 Szivemben a szerelmemet. Dankó Pista nótája. Élőm­be tűnik a nótás cigány, ami­kor már nagybéteg volt. Az­tán Szegeden találkoztam — a szobrával. Meglepve néz­tünk egymásra. Minden nóta egy-egy em­lék. A cigány megérzéssel dolgozik! Honnan szedte elő ezt a félig elfeledett, gyönyö­rű nótát: Ez a világ amilyen nagy. Te, galambom, oly kicsiny vagy. De, ha léged bírhatnálak, E világért nem adnálak. A vers Írója: Petőfi Sán­dor. A dal szerzője: Egressy Béni. A nóta legszebb a leg­szebbek között. Most a “brügős” odasug va­lamit a prímásnak. Az bólint egyet, felém mosolyog és rá­zendít egy nótára. E Iá múlok ekkora memó­rián. A nóta a következő: Még azt mondják, nincs Szegeden boszorkány . . . Hogy is van a szövege? Engemel is megbúvóit egy bossorkány, ÍGY csinálnak divatot Mars kisasszonyhoz, a hires francia színésznő­höz* mikor Lyonban vendégszerepeit, egy napon be­állított a város egyik selyemgyárosá és igy szólt hoz­zá: — Kisasszony, ha ön akarná, akkor egész életem­re boldoggá tehetne. — Hogyan? Én? — kiáltotta meglepetten a szi­­nészné. — Úgy van. Fogadja el tőlem ezt a vég bársonyt és csináltasson belőle magának egy ruhát. Ha az em­berek látni fogják benne, akkor az egész világ ugyan­ilyen ruhát fog magának csináltatni és én egyszerre nagy vagyonhoz jutok. Kibontotta a véget és a színésznő nevetve csapta össze a kezét. — De uram, ilyen rikító szövetet? Hová gondol? Sárga ruha! — Kisasszony, minden attól függ, hogy mi di­vatos. Ön megcsinálhatja a sárga szin divatját. Hogy a tolakodótól megszabaduljon, a színésznő mindent megígért. Mikor pedig Párisba visszatért, megmutatta a bársonyt szabónőjének, aki előbb ma­ga is nevetett az ötleten, de aztán jól megnézve a fi­nom szövetet, igy szólt: — Eredeti gondolat lenne és végre is Mars kis­asszonynak minden szabad. A színésznő elhatározta, hogy a ruhát a legkö­zelebbi premierre elkészítteti. A ruhát este hozták el a szabónőtől és amikor Mars kisasszony felvette és a tükör elé lépett, megdöbbenve kiáltott fel: — Ebben a rettenetes ruhában a világért se lé­pek a közönség elé, inkább adjanak elő valami régi színdarabot. A színházban óriási izgatottság támadt, úgy, hogy Talma, a világhírű színész is meghallotta az esetet és belépett a színésznő öltözőjébe. — Nézz csak rám — kiáltotta fel a színésznő izgatottan —, hát nem úgy nézek ki, mint egy ka­nárimadár? — Becsületemre mondom, hogy nem — viszon­­zá Talma. Olyan szép vagy, mint a legragyogóbb to­páz. Erre a hízelgő kijelentésre Mars kisasszony be­adta a derekát, de azért dobogó szívvel lépett ki a közönség elé. Valamennyi látcső feléje irányult. Tet­szésmoraj zúgott végig a termen és hatalmas taps­vihar tört ki. Az egész közönség felkiáltott: — Micsoda remek kosztüm! Másnap valamennyi divathölgy sáj^ga bársony­ruhát akart magának csináltatni és a lyoni gyáros szerencséje meg volt alapítva. Egy szegedi, kökényszemü barna lány!" A nóta — édesapám nótája volt, a múlt század kilencve­nes éveiben. A vén cigány, több mint negyven év után emlékezett rá! Vártam, sejtettem, hogy mi következik utána. Nem csalódtam. Az is jött. Az egész szöveg nem más, csak egy levélcimzés, csak egy “kópertaboriték”, galambos­­virágos, csak egy szegény ba­ka bizonytalan kezemása a levelem De örök nóta, mert ezt a levélcímet Gárdonyi Géza szedte rímbe, ő adta a szivét hozzá örök -mosolygás­­sül: Küldöm e levelet Balog Má­riának, Kia-Lepénd gyönyörű gyöngy vir ágssálának. I Ki vagyon fizetve billogja­­pecsétje. Adják tisztelettel, a saját kezébe. Fáradt a banda. Szomjas is. A prímás végignéz raj­tuk . . . nőm csárdással feje­zi be ezúttal a sorozatot. Ha­nem azzal a nótával, hogy: “Ne sirj, ne sirj Kossuth La­jos!” Eszembe jut, hogy 1 mikor gyászos éjszakán Kossuth Lajos haláláról megérkezett az első híradás, a cigányok mintha összebeszéltek volna, mindenhol az országban, ket­tévágták a hegedűn a húro­kat. Szeretni kell a cigányt, mert a szivünkkel, emléke­inkkel, a reményeinkkel, hangos kedvünkkel, boron­­gós busongásunkkal van, tele a hegedűje. CICÁNYMUZSIKA Az angol legiflotta jetrepülőgépei gyakorlatokat folytatnak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents