A Jó Pásztor, 1958. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1958-06-06 / 23. szám

A JÓ PÁSZTOR 8, OLDAL | Emlékezzünk a régiekről | A SZICÍLIAI kényur A római köztársaság egyik legnevezetesebb alak­ja volt Marcus Tullius Cicero. Krisztus előtt 106-ban született nemes.család sarjaként Arpinumban. Szü­leitől kiváló tehetségeket örökölt, melyek már ko­rán jelentkeztek nála. Korán Rómába került és gon­dos nevelésben részesült; elsajátította mindazokat az ismereteket, amelyeket a tudomány és művészet terén akkoriban szerezni lehetett. Kitűnő költő hí­rében állott, de ezt a tehetségét messze túlszárnyal­ta szónoki képessége. Első nagy szónoki sikerét ko­rán aratta. Krisztus előtt 80-ban elvállalta Roscius Amerinus védelmét, akit egyik ellensége halálra akart Ítéltetni, hogy birtokait ilymódon megszerez­hesse. A per során Cicero olyan nagyhatású beszédet mondott, hogy Rosciust felmentették. Az első meg­nyert per után nagyobb utazást tett a római biro­dalomban, hogy ismereteit gyarapítsa. Megfordult Kis-Ázsiában és Görögországban is, majd hazatérve újra munkába állott. Elvállalta a hires Verres-An­­tiochus-per vitelét. Verres szenátor a köztársaságbeli Róma legjel­­lemtelenebb embereinek egyike volt. A hatalom és a pénz megszerzése volt a szenátor főcélja és az esz­köz sohasem számított nála, hogy kitűzött célját el­érhesse. Egyizben a hadsereg kötelékében harcolt, amikor a rája bízott pénztárral átszökött az ellen­séghez. Később Ázsiába került helytartónak, ahol valóságos rablóhadjáratokat vezetett, hogy minél több pénzt harácsoljon össze. Ugyanekkor főnökét, Dolabellát, sietett a szenátusnál bevádolni, hogy a helyére kerülhessen. Nőrablás, lopás, hamis eskü, csalás és hasonló bűncselekmények terhelték a lelkét, de azért mégis sikerült kivívnia, hogy Szicíliába küld­jék prokonzulnak. Szicíliában zsarnok módjára rendezkedett be: az történt, amit ő akart. Legjobb barátait, a legártat­lanabb embereket bebörtönöztette, ha megsejtette, hogy sok pénzük van. Verres mindjárt szerét ejtet­te, hogy az illetőket bevádolják, javaikat elkobozzák és őket kivégezzék. Történt, hogy a sziriai király fia, Antiochus, Ró­mába igyekezett, hogy a szenátussal elintézze ügyes­bajos dolgát. Útja során Szicíliába is eljutott és itt Verresel is összekerült. Verres vacsorára hívta a ki­rályfit. A vendéglátó összes arany- és ezüstkincseit mind kirakta az asztalra, hogy gazdagságával dicse­kedjék. Antiochus másnap viszonozta Verres vendég­látását és most ő is kirakta aranyait és ezüstjeit, me­lyeket Verres irigységgel nézegetett. — Nagyon szép, valóban nagyon szép — ismétel­gette elragadtatással. Különösen égy gyertyatartó ragadta meg a fi­gyelmét és nem nyugodott, amig meg nem tudta, mennyibe került, ki készítette. A nagy vizsgálódás végén arra kérte Antiochust, adja kölcsön a drága kincseket, hogy megmutathassa ötvösének, mert ugyanilyeneket szeretne ő is csináltatni magának. Antiochus gyanú nélkül átengedte a kívánt arany­tárgyakat. Teltek a napok és Verres még mindig nem küldte vissza a kölcsönbe kapott kincseket. An­tiochus végül is erélyesen lépett fel és visszaköve­telte az elvitt gyertyatartókat és értékeket Verrestől. — Mi van a drágaságaimmal? — kérdezte Ver­­restől. Verres nem akarta megérteni, miről van szó és csodálkozva kérdezte: — Miféle drágaságokkal ? Most már Antiochuson volt a csodálkozás sora. Szó szót követett, végül is Verres szemtelenül leta­gadta, hogy valamit is kölcsönkapott volna. Mire An­tiochus már erélyesebben lépett fel és megfenyegette Verrest, hogy bepanaszolja a szenátusnál. Verres er­re más hangot ütött meg, könyörgésre fogta a dol­got; azt kívánta, engedje át neki a királyfi az arany­tárgyakat, majd legközelebb ő is viszonozni fogja a szívességet. Antiochust meglepte a kívánság s csak az egyik templomnak szánt aranygyertyatartót sze­rette volna visszakapni. Verres erre sem volt haj­landó, sőt megfenyegette Antiochust és azt követel­te, hogy még az nap. éjjel hagyja el Szicíliát, külön­ben erélyesebb rendszabályokhoz fog folyamodno. Cicero több évi munkával összegyűjtötte a ró­­dai világbirodalom hírhedt alakjának bünlajstromát. A szenátusban a per nagy port vert fel és az egész birodalomban hosszú ideig szóbeszéd tárgya volt Ver­res bünkrónikája. COLOMBO, Ceylon. — Amerika 'két és egyne­gyed millió dollár kölcsönt ad Ceylonnak országut­­épitésre, öntözőhálózat készítésére és villamos mo­torkocsik vásárlására. További három és fél millió dollár amerikai ’kölcsön cementgyár kibővítésre van előirányozva. Több folyamszabályozási tervet is elő­készítenek amerikaiak Ceylon szigetén. UTAZÁS A FÖLD KÖRÜL EGY PERC ALATT ESSEN, Nyugat-Németország — A Krupp cég — amely ágyugyártással szolgálta Vilmos császárt és Hitlert— most Moszkvába küldte képviselőit német­orosz ipari együttműködés lehetőségeinek tanulmá­nyozására. Krupp nemrég szállított a szovjetnek egy teljes mesterséges fonal gyártási berendezést. SPALDING, Anglia. — Errefelé, Lincolnshire tájain vannak a legszebb tulipánültetvények az or­szágban s minden évben áprilisban különvonatck vi­szik a városi népeik tízezreit a tulipánmezőkre. Áp­rilisban, a Red Emperor és a töiblbd korai tulipánck vi­rágzása hónapjában már be voltak fűtve a különvo­natck mozdonyai, de az indulást újra meg újra el kellett halasztani, meri a hideg időjárás miatt a tuli­pánok sztrájkba álltak. Végül is májusra halasztot­ták a nagy tulipán ünnepélyeiket. Éis amikor most a látogatók tcimegei megérkeztek, már nem volt 'tuli­pán a mezőkön, elvirágzottak néhány kora-nyári nap Philadelphia közelében, a Wyoming Avenue-i hidon történt ez az autóbaleset. A kocsi függve maradt a hid szélén, vezetője, Malcolm Kates 30 lábnyi mélység­be ugrott le. Útmutató az öregséghez TÉVEDÉSEK, MELYEKTŐL TARTÓZKODNUNK KELL ÖREGEKKEL VALÓ ÉRINTKEZÉSREN Ebiben az országban 14 mil­lió ember van, aki 65 éves vagy annál öregebb, számúik pedig évről-évre nőni fog, nemcsak egyenes arányiban, hanem a lakosság arányához mérten. így például 1975-ben a 65 éven felüliek száma már 30 millió lesz, és további tíz év múlva az öregek száma a teljes lakosság negyedrészét fogja kitenni. (Minthogy az öregség kezd minden vonat­kozásban vizsgálat tárgya lenni — legyen az lélektani, orvosi, politikai vagy gazda­sági — egyre többen foglal­koznak vele. Egyike a fontos kérdéseknek például az öreg emberekkel való érintkezés, az öregekkel való bánásmód. Van egy nagyon érdekes szer­vezet, az Age Center of New England, amely kimondottan ennek a kérdésnek szenteli figyelmét. Az öregség magánya Az Age Centerben az or­szág néhány legkiválóbb szakértője foglal helyet, de azonkívül 400 öreg laikus, ki­ket nemcsak “kísérleti nyűi­ként” használnak, hanem ők maguk is munkatársak lesz­nek és dolgoznak, ha például sokezer öreg ember reakció­ját kell kikutatni körkérdé­sekkel egy bizonyos dolog­ban. Öreg ember a másik öreghez bizalmasabb — így találták az Age Center ve­zetői. Az Age Center kötetekre menő jelentéseket közöl évente, amelyeket aggmen­­házak, kórházak, jótékonysá­gi intézetek és hasonlók kap­nak meg, amelyeknek vala­mi érintkezésük van öregek­kel. A kormány is időnkint kikéri tanácsukat. Amit az Age Center mindenekelőtt hangoztat az öregékkel való bánásmódban — az “öregség magánya”. Tisztában kell lenni azzal, hogy az öreg em­bert egy világ választja el az aktiv fiataloktól. Ő termé­szetszerűen kiesik ebből a vi­lágból. És bár kapaszkodik hozzá, mert részese akar ma­radni az életnek, a rideg tény az, hogy se|m testileg séma szellemileg rtem tud lépést tartani vele, és ennélfogva érzékenyebb. A fiatal ember ösztönsze­­riien úgy érzi, hogy az öreg ember gyámolitásra, tehát ta­nácsra is rászorul. Ez egyike azoknak a tévedéseknek, me­lyeket elkövetünk az öregek­kel szemben. Sohasem szabad elfelejteni, hogy az öregek javarésze özvegységre jutott vagy nyugalombavonult és ezért természetes életrendje fel van dúlva. Ninqs ártalma­sabb dolog, mint például az özvegységre jutott személyt azzal vigasztalni, hogy “bán­­kódás nem segít” vagy “a múlt mögöttünk van”. A fia­tal ember vigasztalódhat ezen, de az öreg ember előtt nincs jövő, ami feledtesse a múltat. Az egyetlen dolog, ami se­gít az öreg embernek: szere­tet és érdeklődés. A fiatal ember tanácsait ifjonti bal­gaságnak érzi, de szeretetét és érdeklődését méltányolni tudja. Az elszenvedett sebet — legyen az házastárs elvesz­tése vagy a munkától való visszavonulás — csak az idő hegyesztheti be, nem. a sür­gető tanács. problémája Öregekkel szemben a leg­nagyobb porblémák egyike az együttélés. Fiatalok gyak­ran lelkifurdalást éreznek, mert egyik özvegységre ju­tott szülőjüket nem hívják meg, hogy velük lakjon. A lelkifurdalás felesleges. Az Age Center tanulmányai azt mutatják, hogy 10 öreg közül 9 szívesebben lakik egyedül, mint gyermekeivel. A magá­nyos, de független életmód­hoz való alkalmazkodás ne­hézségei elenyészők a fiata­lok környezetében való alkal­mazkodáshoz képest. Szivtelenség lenne azon­ban nem venni tudomást azokról a szülőkről, akik akarnak ■ a gyermekeikkel lakni. Ilyen esetben a leg­hasznosabb módszer az, ba a fiatalok megengedik, hogy az öreg családtag a háztartás hasznos tagjává váljon és kí­vánságait tiszteletben kell tartani. Érdekes, de fontos tanács: ne kezeljük az öregeket úgy, mint öregeket. A-meglepő do­log az, hogy az öreg ember nem érzi magát öregnek, leg­alább is lélektani értelemben. Úgy gondol sajátmagára, mint java erőben lévő férfi­ra. Például 250 férfival és nő­vel elolvastatták ugyanazt a regényt és utána megkérdez­ték tőlük, melyik regényfi­gurával azonosítják magukat leginkább. Majdnem kivétel nélkül valamennyi a 45—50 éves szereplőkkel azonosítot­ta magát, nem a maguk kora­belivel. ' Az aggmenház Egyike a legkeservesebb döntéseknek, hogy a család egy szeretett öreg tagját az aggok otthonába küldj e-e. Az Aga Center nem tud egyön­tetű tanácsot adni a kérdés­ben, de annyit mond, hogy az életkornak nincs köze ah­hoz, hogy egy ember sikere­sen be tud-e illeszkedni egy uj környezetbe. Volt ember, aki 107 éves korában feladta a dohányzást, mint “rossz szokást” — ennek van alkal­mazkodó képessége. Egy 65 éves ember viszont minden este 6 órakor már ágylba megy, hogy “kímélje az ere­jét.” Ez nehezebben fog al­­kalmazkcCni -uj környezet­hez. Általános szabály tehát nincs, de az öregek javarésze fél az aggmenháztól és nem szeret “csupa öreg ember kö­zött élni.” Az Age Center azt hiszi, hogy ha egy öreg em­ber nincs testi mozgásában korlátozva vagy törhető az alkalmazkodó képessége, bol­dogabban élheti le hátralevő idejét családi környezetében, de bizonyos öregek számára üdvösebb az aggok otthona. Az erős öregek A legtöbb öreg ragaszkodik hozzá, hogy ő “alapjában vé­ve egészséges”, még ba bizo­nyos testi korlátozástól szen­ved is, mint például reuma vagy rokkantság. De az öreg ember, nem szeret úgy gon­dolni magára, hogy az öreg­ség “valaminek a vége.” En­nek folytán ha testi korláto­zottsága előtérbe kerül, azt visszautasítja. Öregek és fia­talok számára az Age Center tanácsa az, hogy a maximális testi és szellemi tevékenység egy általára nem árt az öre­geknek. A tény az, hogy akár­hány öreg csakugyan erős, el­tekintve valami korlátozás­tól. Ne kövessük el a hibát, hogy túl keveset várunk az öregektől — int az Age Cen­ter. Ezt lealázónak tékintik. De végeredményben minden általános megfigyelés és sza­alatt. WITWATERSRAND, Dél-Afrika. — Prof. M. G. Marwick, a társadalomtudományi kutató intézet uj igazgatója, székfoglaló beszédében azt fejtegette, hogy a modern külvárosok felélesztik az ősidők csa­ládi rendjét, a ház asszonyának egyeduralmát a csa­ládban. Ennek oka az, hogy a tulajdonképpeni csa­ládfő, a családapa, egész nap több mérföld távolság­ban dolgozik s otthon minden felelősség az asszony­ra háramlik. TIVERTON, Anglia. — Charles Baker, 62 éves községi kikiáltó mélabusan emlékezve a régi jó idők­re, panaszkodik, hogy az uj generáció nem becsüli többié a kikiáltót, különösen az automobilisták han­gos tülköléssel elfojtják a szavát, a -gyerekek grima­szokat vágnak és esufolkodnak rajta. Sebaj, mondja a középkori díszes uniformisban (büszkélkedő közsé­gi kikiáltó, három év nem a világ, három év múlva nyugalomba vonul. SCHWABACH, Németország. — Jerry, egy amerikai katona 5 éves fia, és hasonló korú német pajtása Klaus, a padláson játszadoztak, Jerry be­csukta Klaust egy nagy kofferbe. Déltájban Klaust a szülei mindenfelé keresni kezdték, felkutatták a városi park minden zegét-zugát, az uszodát, sehol sem találták. Másnap reggel Jerrynek hirtelen eszé­be jutott, hogy pajtását bentfelejtette a kofferben. A szülők a padlásra rohantak, a kofferben megfullad­va, holtan találták fiukat. CAPETOWN, Dél-Afrika. — Mi indítja táma­dásra az emberevő cápát: emberek mozdulatai vagy az emberszag? Senkisem, tud erre a kérdésre felelni, pedig fontos lenne ezt tudni, ha távol akarják tartani a • veszedelmes tengeri ragadozókat a pajft mentén fürdőzőktől. Délafrikai természettudósok most kí­sérleteznek, kitesznek a tengerbe, nem messze a part­tól,, emberformáju bábukat. De élő emberekkel is szeretnének — a szag okából — kísérletezni és ezért keresnek vállalkozó szellemű, félelmet nem ismerő férfiakat, akik a tenger vizében szagukkal magukra irányítsák az emberevő szörnyetegek figyelmét és ha­ragját. Jelentkezni lehet Dr. J. L. B. Smith profesz­­szornál. TOKIO. — Take da és Takahasi nyugalmazott tengernagyok most a yokosukai amerikai haditenge­részeti bázison dolgoznak, mint révkalauzdk. Takeda admirális 1942-ben -egy csatahajó parancsnoka volt, Takahasi egy nehéz cirkálón vett részt a Midway ten­geri csatában, mely az első amerikai tengeri győze­lem volt. Milyen változás! Hatalmas hadihajók után kikötőben vontatcihajókon, melyeken mindössze tiz matróznak lelhet parancsokat osztani! “Dehogy!” — mondja Takeda admirális, “kis hajó vagy nagy hajó, egyre megy’’. És‘Takahasi ellentengernagy hely esi ő­­leg bőlint. DIMBULAH, Ausztrália. A hadsereg őserdei ki­képző osztagának parancsnoka elrendelte, bogy a tábor körül settenkedő kígyók részére meleg takaró­kat terítsenek a földre. Ez a katonai parancs szakértő vélemény alapján ment ki. Ugyanis a queenslandi kigyószakértő azt véleményezte, hogy a kígyók éj­szaka a hideg ellen úgy keresnek védekezést, hogy bébíujnak a katonák fekvőhelyeire. Ha meleg taka­rókat kapnak, éjjel azokba begöngyölhetik magukat és nem fogják zavarni az alvó katonákat. CALCUTTA, India. — Az itteni egyetem diák­jai fellázadtak a nehéz írásbeli vizsgái feladatok mi­att, ajtókat, ablakokat összetörteik, füzeteiket össze­tépték és a papirszel eteket iszéjjelszórták, kővel do­bálták meg a sztrájktörő diákokat, vagyis azokat, akik a fejtörős feladatok megírását folytatták. Ötven lázadó diákot letartóztattak. 'bály dacára a szív és érteleim bogy szeretetben és érdeklő­legyen a vezető a fiatalok és désben van része, még az el­­öregek érintkezésében. Mert követett lába sem lesz túl su­­ott ahol az öreg ember érzi, lyos. Az együttélés

Next

/
Thumbnails
Contents