A Jó Pásztor, 1958. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1958-05-23 / 21. szám

\ 8-IK OLDAL Pünkösd vasárnapja EVANGÉLIUM Szent János, 14 23—31 Az időben mondá Jézus: Ha valaki szeret engem, az én beszédemet megtartja és Atyám is szeretni fog­ja őt, és hozzája megyünk és lakóhelyet szerzünk ná­la. Aki engem nem szeret, az én beszdemet nem tart­ja meg; a beszéd pedig, amelyet hallottatok, nem az enyém, hanem az Atyáé, ki engem küldött. A Vigasz­taló pedig, a Szentlélek, akit az Atya az én nevemben küld, az majd megtanít titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondottam nektek, Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, nem miként a világ adja, adom én nektek. Ne riadjon meg szivetek s ne féljen. Hallottátok, hogy azt mondottam nektek: Elmegyek és hozzátok jövök. Ha szeretnétek engem, csak örülnétek annak, hogy az Atyához me­gyek, mert az Atya nagyobb nálamnál. És most meg­mondottam nektek .mielőtt megtörténnék, hogy mi­dőn meglesz, higyjétek. Immár nem sokat fogok be­szélni veletek, mert jön a világ fejedelme, de én ben­nem semmije sincsen, hanem hogy megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát, és amint meghagyta nekem az Atya úgy cselekszem. Keljetek fel, menjünk innét. SZENTBESZÉD A szülőt vesztett gyermek igazi szomorúsága ott kezdődik, hogy visszatér a temetőből s tudatára éb­red magárahagyottságának. Az apostolok lelkében hasonló érzés lehetett, ami­kor isteni Mesterüket a felhő eltakarta szemük elől és hirtelen magukra m,ardatak. Bár fülükbe csengett még az Üdvözítő Ígérete: Én más Vigasztalót küldök nektek, az igazság lelkét, — az egyedüllét és a vesz­teség érzete mégis felülkerekedett bennük és szomo­rúsággal töltötte meg az Utolsó Vacsora termét, mely­ben összegyűltek. Végre a tizedik napon vakító világosság váltotta fel a sötét szomorúságot. A vigasztaló Szentlélek lel­kesedést és tüzet öntött a csüggedő tanítványok lei­kébe és, felvértezte őket hétszeres ajándékával a fá­radhatatlan és félelmet nem ismerő apostoli munkára. Pünkösd ünnepe az “Actio Catholica” születés lapja volt az Apostolok számára, akik e napon, a Szentlélek erejétől felbátorítva, ráléptek az apostoli tevékenység küzdelmes útjára, amelynek eredménye­ként nekik köszönhetjük az igaz hitet. De kell hog' forrása legyen ez az ünnep a mi katolikus működé­­! ünknek is. ^ XL Pius pápa már évekkel ezelőtt hangsúlyozta a Katolikus Akció fontosságát. Mit értsünk ezalatt? “Akció” magyarul annyit jelent, mint munkásság, cselekvés, működés. Együtt­véve pedig jelenti az eleven, munkás katolikus életet. Milyen más volna a katolikus élet, ha mindenki lel­két áthatná a pünkösdi Lélek kegyelmi áradata. Nem volna olyan sok aluszékony katolikus, akiket nem a í iziveket átalakító Szentlélek vezet, hanem talán csak i megszokás és épen ezért hasznavehetetlen harcosai csupán Krisztus Egyházának. “Jöjj el, Szentlélek Úristen” — sir fel millió és millió lélekből piros pünkösd napján. Kérjük buzgón mi is lelkűnknek ezt az égi orvosát, hogy vezessen minket a saját lelkűnkért és mások leikéért minden áldozatos fáradság elfogadására. Vélemények és különvélemények A Fehéz Ház tájékán a helyzetet nem vélik ag­gasztónak. Az elnök és tanácsadóinak legtöbbje úgy vélekednek, hogy az alapjában véve erős és egészsé­ges amerikai gazdaság előbb-utóbb a rendes kerék­vágásba lendül és a munkanélküliség fokozatosan leapad a szokott mértékre. A másik végleten Douglas illinoisi szenátor el­lenkező véleményét halljuk. Douglas azt jósolja, hogy junius végén imár 7.3 millió lesz a munkanélküliek szarnia, ami azt jelenti, ihogy minden 100 dolgozó kö­zül 13 nem dolgozik. Hogyan, hiszen mi azt hallottuk és olvastuk, hogy a munkanélküliek százalékszáma most csak 7.5 százalék és ha júniusban növekszik is, még mindig 13 százaléknál sokkal kevesebb lesz! Douglas figyelemreméltó számolása ez: A hiva­talos statisztika, amely szerint a dolgozók száma 67 millió, félrevezető. Mert 10 millió dolgozó önálló fog­lalkozású, úgynevezett ön-alkalmazott. Tehát a fizi­kai és szellemi munkások száma nem 67 millió, ha­nem csak 57 millió. És a munkanélküliek száma 6.4 millió lévén, ez a valóságban nem 7.5, hanem 11 szá­zalékos munkanélküliséget jelent. És, a borutlátó sze­nátor jóslata szerint júniusra 13 százalék várható. Hozzáteendő imég, hogy egymillió körül van a rész­időt dolgozók száma. A legsürgősebb teendők Douglas szenátor né­zete szerint: a munkanélküli segélyezés meghosszab­bítása 16 héttel és hat billió dollár adócsökkentés a kis- és középkeresetüek, úgyszintén az ipari és üzleti vállalatok javára. RÓMÁBAN NYOLC NAPIG SZABADRABLÁS VOLT — Itt jönnek! Isten legyen irgalmas nekünk! Ezek a borzalmas szavak hangzottak el Róma utcáin 1527 május 5-ikén. Vértől ázott férfiak és nők bukdá­csoltak a harci zajtól hangos utcákon és rohantak kétség­­beesetten, hogy menedéket találjanak. Előtte való napon 40,000 spanyol kalandor, német lu­­taránus és pénzsóvár olasz ro­hanta meg Rómát. VII. Kele­men pápa és udvara, továbbá a biborosok St. Angelo kasté­lyába menekültek, mely vár­­szerü erődjeivel alkalmas volt arra, hogy védekezzenek általa. Az erődben 4000 em­ber volt. Különös története van an­nak, hogy miért támadták meg ezek a kalandorok a pá­paság székhelyét. A támadás tulajdonképen V. Károly spa­nyol királynak a nevében tör­tént, aki a római szent biro­dalomnak volt a császárja és így tulajdonképen védője volt a pápaságnak. Károly ki­rály háborúban állott I. Fe­renc francia királlyal ,akinek nem sikerült megválaszttatni magát római császárnak. A pápa igen nehéz helyzet­be került. A két uralkodó kö­zül az egyikhez kellett pár­tolnia és Kelemen pápa Fe­renc francia királyhoz csatla­kozott. Ferenc királyt azon­ban legyőzték a spanyolok s midőn a béketárgyalások fo­lyamatban voltak a pápa és a spanyol király között, érkéz tek Károly hadai Észak- Olaszországba. A csapatok többnyire német luíeránu­­sofcból, spanyolokból és olasz kalandorokból állottak, akik Károly hadseregében szolgál­tak. Vezérük egy francia áru­ló, Bourbon Károly volt. A katonák nem kaptak rende­sen fizetést és lázadozni kezdtek. Bourbon Károly azt ajánlotta nekik, hogy támad­ják meg Rómát és zsákmá­nyoljanak annyit, amennyit csak tudnak. A zsákmányolás nyolc na­pon keresztül tartott. Véreng­zés és nők megbecstelenitése éjjel-nappal szakadatlanul folyt. A férfiak, nők és gyer­mekeik ezreit gyilkolták le. A gandagokat kínozták, hogy kincseik rejtekhelyét még tudják tőlük. Férjeket, atyá­kat és testvéreket arra kény­­szeritettek, hogy tanúik le­gyenek feleségeik, leányaik és nővéreik megbecstelenité­­sének. Behatoltak a Vatikán 'mú­zeumaiba és kényük-kedvük szerint raboltak, fosztogattak egész .könyvtárakat gyújtot­tak fel, pápai bullákat és drá­ga okmányokat ^ a lovak alá tettek alom gyanánt. Megfi­zethetetlen értékű értékeket egyszerűen elpusztítottak. A katolikus vallást minden módon kigunyolták. Az egyik bíborost, aki nem tudott a vá­rosból betegsége miatt kime­nekülni, elfogták, egy kopor­sóba zárták és gunydalokkal vegyitett misét mondtak a koporsó mellett. Majd őrült táncot jártak el körülötte. Az egyik papot arra kénysze­­ritették, hogy egy szamarat megáldoztasson. Majd aszta­lokhoz ültek és azt mondot­ták, hogy pápát választanak és Luthert választották pápá­vá. Az utcákon rengeteg volt a halottak száma. * A zsákmányolás nyolc na­pon keresztül tartott, de Ró­mát két hónapon keresztül el­foglalva tartották a betörők. Kelemen pápa tehetetlenül és kétségbeesve várta, hogy mi lesz. Az éhség azonban ar­ra kényszeritette, hogy meg­adja magát. A megadás után hat század katona ment St. Angeloba, hogy őrizetbe vegye a pápát. A katonák egyik fele spanyol, a másik fele német lutherá­nus volt. Ezeket a csapatokat' azonban visszavonták, midőn a pápa megígérte, hogy nagy összegű kártérítést fizet és azonkívül alávetette magát más megalázó feltételeknek. A katonák azonban tovább­ra is lázongani kezdtek és kö­vetelték a zscldjukat, bár Ró­ma felégetése és kifosztása ál­tal óriási zsákmányra tettek szert. Az utcákat elözönlöt­­ték részegen és a pápa fejét követelték. Kelemen pápa arra a meg­győződésre jutott, hogy meg kell szöknie, ha életét meg akarja menteni. * 1527 .december 7-ikén sötét, hideg éjszaka borult Rómára és környékére. A St. Angelo kastély környékéről részeg katonák dala és nevetése aangzott. A pápai palota előtt telj esitettek szolgálatot, mint őrök, mig magában a kastély­­oan Kelemen pápa várako­zott idegesen. A pápa titkos összeköttetést tartott fenn néhány hűséges hivével, mint Louis di Gonzga her­ceg és mások. Éjfél felé kis csapat érke­zett az erődhöz. A részeg őrök nem vették őket észre. Áz egyik helyen kinyílt be­tűiről a kapu és a kis csapat belépett azon. Egy férfi csat­lakozott hozzájuk, aki úgy volt öltözve, mint a pápa ud­­varnagya. Ő is felült sietve a lóra. —• Gyorsan, gyorsan! — suttogta a kis csapat vezető­je, — nincs veszíteni való időnk! — Az őrök hadnagya azonban hirtelen megjelent.. Úgy látszott, hogy minden el van veszve. A kis csapat ve­zetője azonban nem vesztet­te el lélekjelenlétét és egy zsákot húzott elő kabátja alul zs - odavetette a hadnagy élé. Amint a földre hullott, halla­ni lehetett, hogy éles hangot ad. Pénz'volt benne. — Itt van! — mondotta a vezető — amint megegyez­tünk. Az őrök hadnagya mohón kapott utána és intett a ke­zével, hogy mehetnek. Az ud­­varnagynak öltözött férfi ma­ga a pápa, VII. Kelemen volt. A kis csapat gyorsan lovagolt az éjszakában. Vezetőjük Gonzaga herceg volt! Jó tá­volságnyira francia katonák várakoztak rájuk. Orvieto erődbe lovagoltak, mely ak­kor a francia királyság tulaj­dona volt. Kelemen pápa meg menekült. * * A rettenetes bűn nem ma­radt büntetés nélkül. Rómát dögvész lepte meg és 40 ezer katona közül 30 ezer veszí­tette életét. A dögvészen ki­­vül megindult közöttük a ve­szekedés is és ez §ok áldoza­tot követelt. 1529 júniusában megkötöt­ték a barcelonai békét, mely visszaadta a pápának jogait. Az egyedüli feltétel, melyet a pápának teljesíteni kellett, az volt, hogy elismerte Ká­roly spanyol királyt a római szent birodalom császárjá­nak. Ezt a pápa megigérte és igy történt, hogy Károly csá szár megkoronázása 1530-ban Bolognában végbement. Ez volt az utolsó ilyen koroná­zás. TANULNI! WASHINGTON. — A nép­számlálási hivatal kimutatá­sa szerint a családfők átlagos keresete és az iskoláztatásuk közt összefüggés mutatkozik. És pedig: Tíz oly család közül, ahol a családfő egyetemet végzett, egy családnak évi 7600 dollár keresete van. Mindem negye­dük családnak, amelynek élén high schoolt végzett férfi áll, 5500 dollár évi jövedelme van. Az csak elemi iskolát végzet­tek családjainak átlagos évi jövedelme 4200 dollár. Pénz nem minden LONDON. — John S. Schle­­singertől elvált a felesége 14 évi házasság után, mert a f ér­jének egyszerre mégy nővel volt intim barátsága, köztük egy burmai modellel. Schle­singer egy délafrikai rész­vénytársaság igazgatója, dús­gazdag ember, aki amerikai apjától 140 millió dollárt örö­költ. A könyv halhatatlan Könyveket el lehet égetni, de könyvet megsem­misíteni nem lehet, Poraiból feltámad az elhamvasz­tott könyv. Hitler vad népbolonditói 25 évvel ezelőtt a Sánta Ördög (Dr. Josef Göfobels) zienekiöéretével máglyára vetették azokat a könyveket, amelyeknek szelleme ellentétben állt a náci téboly elvi alapjával. Most Hamburgban, a városi főkönyvtárban kiállításon be­mutatták mindazokat a könyveket, amelyeket a nácik annakidején elégettek és megsemmisíteni véltek. EVANGÉLIUM A Szentlélek leszállása Szent János 7, 37-52 Az ünnep utolsó nagy napján megálla Jézus, és kiálta, mondván: Aki szomjuhozik, jöjjön énhozzám, és igyék. Aki hisz én bennem, mint az irás mondja, élővíz patakjai folynak majd őbelőle. Ezt pedig a Lélekről mondotta, melyet veendők valának az ő nevében hívők, mert még nem adatott vala a Szent lélek, mivel Jézus még nem dicsőittetett meg. ■ Azon seregből tehát sokan, midón hallották az ő beszédeit, mondák: Ez bizonnyal a próféta. Egyebek mondták: Ez a Krisztus. Némelyek pedig mondák: Vájjon Gaiileából jön-e a Krisztus? Nem azt mond­ja-e az irás: hogy Dávid ivadékából és Bethlehem helységéből, honnan Dávid vala, jön a Krisztus? Szakadás lön tehát a,seregben őmiatta. Néme­lyek pedig közülük meg akárák őt fogni; de senki sem veté rá kezeit. Eljövének tehát a poroszlók a papifejedelmekhez és farizeusokhoz: és ezek mondák nekik: Miért nem hoztátok el őt? Feleiének a poroszlók: Soha ember igy nem szó­lott, mint ez az ember. Mondák azért nekik a farizeusok: Talán ti is el vagytok ámítva? Vájjon a fejedelmek vagy a fari­zeusok közül hitt-e valaki őbenne? . De ez a népsereg, mely. nem tudja a törvényt, át­kozott. Mondá nekik Nikodémus, az, ki éjjel jött hozzája, ki egyik vala közülük: Vajion a mi törvényünk elitéli­­e az embert, mielőtt nem hallja tőle és nem érti meg, mit cselekedett? Feleiének és mondák neki: Vájjon te is galileai vagy-e? Vigasztalódjál és lásd, hogy Gaiileából prófé­ta nem támad. SZENTBESZÉD Midőn Krisztus Urunk a sátoros ünnepek utolsó nagy napján a jeruzsálemi templomba ment, igy kezd­te tanítását: “Ha ki szomjuhozik, az jöjjön én hozzám és igyék ... Ha ki szomjuhozza az örök boldogságot, mely után mindenkinek leginkább kell vágyni, mert ez a legfőbb jó és az ember végcélja, az jöjjön énhoz­zám, mint az élővíz forráshoz, azaz higyjen bennem és igyék, tudniillik merítse tőlem az evangéliumi tant, a malasztot és a Szentjeiket minden adományaival és a Szentlélek őt az örök életbe bevezeti.” Ezt az Ur Jézus a Szentiélekről mondotta, ame­lyet veendők valának az ő halála után az ő érdemei­nél fogva Pünkösd napján az igaz keresztények. Jól­lehet az apostolok már azelőtt megkapták a Szendéi­ket és pedig a szent keresztség szentségének felvétele alkalmával, azután a Legméltóságosabb Oltári szen­­ség szerzésekor, amikor az Ur őket papokká avatta tel, továbbá az ő dicsőséges menybemenetelekor, de nem oly mértékben kapták meg az apostolok a Szent­leiket az említett esetekben, mint Pünkösd napján. Ez alkalommal, amidőn Jézus az említett beszé­det intézte az egybegyült néphez, némelyek azt mon­dották: “Ez bizonnyal az a próféta, akit nekünk Mó­zes megígért.” Mások pedig Jézust Krisztusnak mon­dották. De voltak az egybegyűltek között olyanok is, akik ezeket mondották: “Vaiion Gaiileából jön-e a Krisztus? . . . Nem azt mondja-e az írás, hogy Dávid vadékából s Betlehem helységből, ahonnan Dávid va­la, jön a Krisztus.” . A külömböző vélemények miatt, amelyek Krisz­tus felől keletkeztek, szakadás jött létre a zsidó nép között, amennyiben némelyek közülök Jézus Krisz­tust, mint újítót, vádolták, mások mint prófétát véd­ték és dicsőítették. Ekkor előálltak némelyek a szolgák közül, akiket a papi fejedelmek küldtek, hogy Jézust elfogják, de senkise veté rá kezeit, mert Krisztus ékesszólásával ás felséges külsejével, de leginkább elrejtett isteni ere­iével visszatartotta őket attól, hogy reá vessék a ke­zeiket, amennyiben szenvedésének általa megválasz­tott órája még nem érkezett el. • E szolgák, miután céltalan jártak el küldetésük­ben, visszatértek a papifejedelmekhez és farizeusok­hoz, mint a saját uraikhoz, akik kérdőre vonták őket, mondván: “Miért nem hoztátok el őt, az újítót, a csá­bitót, az álprófétát, akinek elfogatására küldtünk ti­teket?” A szolgák igy feleltek: “Soha ember igy nem szó­lott, mint ez az ember ...” A farizeusok megrótták azért a szolgákat s hogy őket megfélemlítsék és annál inkább visszatartsák Jézus hitétől és szeretetétől, ki­átkozták a népsereget, mely Jézusban hitt. De az átok magukat a farizeusokat érte. Az isteni Megváltónk elfogatására kiküldött po­roszlók példájából kitűnik, hogy mily ereje van Jézus tanításának. Rendületlenül ragaszkodjunk tehát az ő «zent evangéliumához, Krisztusban való élőhit fák­lyaként világítson előttünk, kik a világ tévelyeinek és vétkeinek sötétségében bolyongunk, hogy lássuk meg az erény igazi útját, amelyen a mennybe, az örök bol­dogság honába sértetlen lábbal bejuthassunk.___ " A ,TÖ PÁSZTOR Munkácsy Mihály remekműve: Krisztus Pilátus előtt.

Next

/
Thumbnails
Contents