A Jó Pásztor, 1958. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1958-05-16 / 20. szám
A Jö PÁSZTOR ! " ÍW *» 7 IK OLDAL SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE Irta: TÖLGYESIT MIHÁLY •— Már pedig én esküszöm neked, hogy tudtom nélkül tett, amit tett. Ez előtted érthetetlennek látszik, de megmagyarázom a dolgot. Én kezdtem már sejteni, hogy veszedelmes dologiba menteni bele. Az ápolónő viselkedéséből már kivettem, hogy valami ’készülőben van. Tudtam, hogy az ápolónő ebiből hasznot akar ihuzni. Az igazat megvallva, az irigység feltámadt bennem is gondoltam magamban, ha itt pénzt lehet keresni, ez inkább az én Zísebeimbe menjen, mint a máséba- Én tehát kierőszakoltam az igazgatótól, hogy szabtad bemeneteleim legyen az elmebeteghez. Célom volt igazzi kilétét kitudni léisi azután intézkedni. De csak egyszer mehettem be hozzá. Az igazgató úgyszólván a szemem elől hurcol tatta el és azóta nem tudom, mi lett belőle. — Igaz ez, Aladár? — Oly igaz, mint ahogy egy Isten van az égben! — Miért nem szóltál nekem? Miért nem adtad ezt tudtomra? Miért nem mondtad, hogy gazság történik az intézetben? « — Engem is ugyanolyan okok vezéreltek, mint Liorántffy urat. Nem akartam kompromittálni régi jó barátnőmet. — Tehát mégis tudod ki ő? — Csak sejtem. — Nos, kire gyanakszol? Aladár most a fiatal Lorántffyhoz fordult, mintha kérdezni akarta volna, vájjon szabad-e? Lorántffy intett neki, hogy beszélhet bátran. Erre Nagy Aladár kijelenté, hogy Elemér édesanyját tartja ama régi barátnőjének. A kapitány megdöbbenve nézett Elemérre, de elcsodálkozott, hogy Elemér olyan nyugodtan vette ezt a kijelentért. — Ez nem újság előttem, — mondotta erre Elemér. — Ezt én már régen tudom. De ami a fő, azt még nem tudjuk. Istenem, — tette hozzá fájdalmasan felschajtva —, a sors igazán súlyos csapást mér rám! Szinte megőrülök, ha szerencsétlen feleségemre gondolok! Igazán csoda lesz, ha a történteik után meg nem háborodik- , A kapitány részvéttel nyújtotta neki kezét. — Kedves öcsém uram, osztozom fájdalmában. Legyen meggyőződve, mindent el fogok követni, hogy világosságot vigyek ebbe a sötét rejtélybe. Éjjel-nappal fáradhatatlanul kerestetni fogom nejét. Elemér könnyes szemeikkel szorította meg a kapitány kezét. •XXXV. FEJEZET. Ilonka gyűrűje. Horváth Vilmos hárem napig ülte a dutyit, aztán kieresztették. A szerencsétlen ember egészen megváltozott. Szemei lázban égtek, mint az értéllé. A: három nap alatt egyebet sem tett, mint besszuterveket koholt izzó agyában Gizella és Elemér ellen. A börtönből kiszabadulva, egy ideig faluja környékén botorkált. Fényes nappal nem mert hazamenni, mert félt az emberek gunyjától Mikor már besötétedett, akkor se ment mindjárt haza, hanem felkereste Darvaiélk házát s bekandikált az ablakon. Nem bírta magában leküzdeni a vágyat, hogy ne lássa Gizellát, kit még mindig szeretett, holott azt hitte, hogy gyűlöli. Gizella ott ült az asztalnál és a lámpa fénye mellett kézimunkával foglalkozott. Vele szemközt ült Durváimé, harisnyát kötve. Az asszonynak megint a pénzen, Gizellának meg a szép fiatal uron járt az esze. — Hej, sóhajtott fel Darvainé, mórt már alig hiszem, hogy megszerezhessük a kilátásba helyezett nagy pénzösszeget. A csendőrhadnagy jó barátja a nagyságok urnák s mindenesetre buzgón fogja kerestetni az eltüntet. Kedvetlen gondolataiba azonban egy tréfás viszszaemtókezés hozott némi vidámságot. Horváth Vilmos felsülésére gondolva, önkénytelenül is elmosolyogta magát- • — Vájjon, mi történt Vilmossal? Kieresztettclk-e már, — mondotta merengve. — Ej, ne is hozza elő, néni! Most igazán gyomrom mélyéből utálom azt az embert! — Pedig lásd, kedveseim, a szerelem vitte őt arra, amit tett! Véletlenül meglátta, hogy elutaztunk hazulról, s a f éltékeny ember utánunk jött és lakkért bennünket egészen az intézetig. — No, majd hogy mit nem mondtam, — fakadt ki Gizella. — Az az ember többé Szemem elé ne kerüljön. — Nem jól beszélsz, húgom! Nem kell ám még sutba, lökni Vilmost! — Pfuj! Utálom azt az embert! Ne is beszéljen róla néni! Eddig se szerettem, most meg éppen undorodom tőle. Aki ilyet tesz, az nem érdemli meg, hogy egy nő csak rá is nézzen! — Jó, jó, lelkem! De akkor pártáiban maradsz ám. — Hát maradóik, — jelentette ki Gizella nyakasán. Aztán letette a kézimunkát és kiegyenesítette magát. — De majd csak azért is megmutatom, hogy nem maradok! Lorántffy urát ki nem eresztem! — Ugyan ne légy így elbizakodva, — korholta őt Darvainé. — Hiszen nem is foglalkozott veled! Lelkét annyira betölti nejének sorsa, hogy nem is gondol egyébre. — Hej, de gondolni fog, ha egyszer bizonyságot szerez magának arról, hogy neje nincs többé! E pillanatban az ablaknál leselkedő Vilmost valaki vállon ragadta. — Mit ücsörögsz itten, hé! Nem mersz bemenni? Az öreg Darvainé volt, aki éppen most jött haza a “klubból”, igy nevezte urasán a nagy kocsma füstös ivóját. Vilmos összerázikcdott. — No csak jer be, — folytatta Durvái. — Soh’se rerteld, amit tettél. Féltékeny vagy? Éh is az, voltam egykor, csakhogy persze különb legény voltam, mint te. Párbajra kényszeritettem versenytársamat és lelőttem. — Én is úgy teszek! — kiáltotta Vilmos. — No, nem egészen! Mert te csak varga vagy! Beebületes, igyekvő, szorgalmas ember, de csak varga, amaz meg nagyságos ur és gentry! A mai társadalmi fogalmak szerint ő neked ki nem áll! — Akkor lelövöm máskép! — kiáltotta Vilmos. — Hagyd csak ezt fiam ! Az a “máskép” tiltva vagyon. De most jer be a szobába. — Nem, nem, — szabódott Vilmos. — Ugyan, mit okoskodsz? Haragba vagy Gizellával? No majd kibékitlek én titeket egymással. Közeledik az esküvő napja s ti már most kezditek a civalhodást! Hát mi lesz majd esküvő után? Megfogta Vilmost karjánál fogva s a szobába vitte. Gizella nagy1 szemeket meresztett az ajtóra, mert még nem tudta, mit jelent a zaj, de Horváth láttára megvetőleg főrditottaelfejét. f- ‘ . — Gizella! —■ kiáltotta az öreg mérgesen, — most azonnal jöjj ide és adj kezet Vilmosnak. — Én? Soha! — Parancsolom! — topogott lábával az öreg. — Már akárhogy topogsz is nagyapám, de még sem teczem. Horváth eljátszotta becsülésennet. Rá sem nézhetek! — Ugyan, ugyan! Mintha olyan utálatos ember lenne! A keze egy kicsit szurkos, az igaz, ele az nem 'baj. Mindenki nem lehet gróf vagy báró! Vargának is csak'kell valakinek lennie, mert.különben mezítláb sétálgatnál te is galambom az utcán! Ne becsméreld tehát a varga mesterséget. Gizella dacosan vállat vont s elfordult. Horváth izgatottan rángatta Ikabája szélét, majd a gombjaival babrált. Darvainé is lelkére akart beszélni Gizellának, ez azonban most mérgesen felugrott s át akart menni a másik szobába. — Ohó, — állotta útját az creg. — Nem oda Buda ! Mindjárt ki fogsz békülni Vilmossal! — Soha, —tett elutasító mozdulatot. — Inkább vízbe ölöm magamat. Az öreg- elképedt. Horváth most végre kitört: — Persze, azt hiszi, hogy mindjárt nagyságos asszony lelhet belőle. Attól ugyan elkésett galambom. Lorántf fynak (bizonyára még szeretőnek Dem kellesz! Vagy ha az akarsz lenni, akkor az én részemről sok szerencsét hozzá! Ezt inondva kirohant. Az öreg Darvai elképed ve bámult utána. Majd Gizellához fordult dühében. — Micsoda dolog ez te tacskó, te! Hát igy kell b ánni vőlegényed del? — Tcibbé nem vőlegényem! — Tán csak nem gondolod, te buhó gyermek, hogy Lorántffy űré leszel? — Akár leszek, akár nem leszek, de Vilmosé semmi szin alatt neun leszek! A miatt, amit a minap tett, megutáltam őt. És ha nagyapa meg b kényszeríteni akar, hogy hozzámenjek, akkor én a Kőrösbe ugróim. E'ttől megijedt az öreg is aznap nem is ösztökélte többé Gizellát, úgy gondolkodván ,hogy idővel majd máskép go nd olkodik. Ismerősei többé rá seim ismertek Horváth Vilmosra. A szelíd, csendes, dolgos ember egyszerre munkakerülővé lett, ki egész nap kint# csatangolt a határban, sőt megtette azt is, hogy este bement a csárdába s ott leitta magát a sárgaföldig. Ilyenkor boldognak boldogtalannak fizetett s a legjobb utón volt, hogy nyakára hágjon annak a pár* Száz forintnak, amit eddig nagy keservesen összekuporgatott. (Folytatjuk) ELLENÁLLHATATLAN SZŐKE SZÉPSÉG A Pan American repülőtársaság Fifth Ave. utazási irodájának dísze volt a 19 éves Joan Marchesani. A jegyirodáiban mindenki megbámulta a barnaszeimü szépség platinaszőke haját, no meg kihívóan karcsú derekát, hollywoodi szabály szerint tökéletes egyéb méreteit is. Joan boldogan sütkérezett a népszerűség napsugarai melegében. Jól látta el a teendőit és a főnöke meg volt vele elégedve. Eigy napon mégis lecsapott a villám. A főnök kereken megmondta Joannak, hogy a szépsége kezd ártani az üzletnek. Platinaszőke haja megbabonázza az irodába betérő férfiakat. A férfiak mindenféfe, egészen nevetséges ürügyek alatt igyekeznek minél több időt eltölteni az irodában — Joan tündöklő szépségét bámulva. A főnök azt a tanácsot adta Joannak, hogy hangolja le kiáltó platinaszőke szépségét szalmaszőkére. No, Sir! — mondta dacosan Joan. Good bye! — mondta erélyesen a főnök. Joan egyenesen az unióhoz ment panaszra. Az unió ügyvezető titkára nyomban jogosnak ismerte el Joan panaszát. Szépség nem elbocsátási ok. Megígérte Joannak, hogy segíteni fog a baján. Másnap el is ment és beszélt Joan főnökével. Követelte Joan visszavételét és az utóbbi két napra fizetésének utólagos kiutalását. Erre nincs szükség, mondta a főnök; Joant senkisem vette le a payrollról. Maradt, mi volt: a platinaszőke haj és az ellenáLlihatatlan szépség. féltékeny nő BOSSZÚJA NEW YORK — A Roosevelt kórházban feküdt Mrs. Isabella Neil 26 éves vöröshajú szépasszony, a terhesség negyedik hónapjában. Nem a terhessége miatt került kórházba, hanem azért, mert pár nap előtt egy szép nő, akit soha azelőtt nem látott, berontott a lakására és kalapáccsal egyba-főbe verte. Mrs. Isabella betegszobájába belépett egy férfi és egy nő. A férfi kérdezte: “Mrs. Neil, ismeri ön ezt a höl-1 gyet?’ ’ Mrs. Isabella rémülten felkiáltott: “Hogyne ismerném! Ez az a nő, aki kalapáccsal véresre vert engem!” Ez a szép nő Dolores Buxton, 28 éves, egy ajkpirositó cég igazgatónője, 20,000 dollár évi fizetéssel. Miért követte el Mrs. Neil ellen a kalapácsos merényletet? Azért, mert Mr. Neil őt cserbenhagyta és helyette Isabellát vette feleségül. KUTYAHÜSÉG A szép Eperjesné válópert indít a férje ellen és a tárgyaláson sírva panaszkodik: — Nem bírom, kérem, ezt az életet tovább, A férjem úgy bánik velem, mint egy kutyával . . . A biró részvéttel kérdezi: — Verte magát, gorombáskodott ? — Azt éppen nem, de azt akarta, hogy hü legyek hozzá .. . HALLOTTA MÁR .. .? . . . hogy William Jennings Bryan, amikor 1896- ban először jelölték elnöknek, 36 éves volt — a legfiatalabb amerikai elnökjelölt. Háromszor jelöltette magát, háromszor megbukott. A LEGSZEBB AJÁNDÉK AZ UJ Bizonfi Szótár: AMERIKA EGYETLEN MAGYAR-ANGOL és ANGOL-MAGYAR SZÓTÁRA Kilencedik bővített kiadás. KÉT SZÓTÁR EGY KOTETREN! KÖZEL 1000 OLDAL Áia keménykötésben csak $6.00 MEGVEHETŐ A CLEVELANDI FŐIRODÁBAN Vagy rendelje meg az árat Money Ordert, csekket vagy készpénzt mellékelve, ezen a cimení A JÓ PÁSZTOR 1736 East 22nd Street, Cleveland 14, Ohio A Ringling Bros. cirkusz három csimpánza barátságos kártyajátékba van merülve. Ugylátszik egy kis csalás folyik, mert az egyik majom az asztal alatt csúsztat egy kártyát társának. SANTIAGO, Chile. — Ibanez .íözLárzasági elnök javasolta a 'kongresszusnak, hogy vonja vissza az 1958 évi törvényt, amely a karmunk'.a pártot betiltotta. Ugyanakkor szigoruk!) törvényi rondeíkezés.iket kért az elnök kommunista felforgató tevékenyíópek ellen. KOPENHÁGA. — A NATO védelmi szövetség külügyminisztereinek konferenciája alkalmából Ingrud dán királyné a miniszterek feleségeinek sündisznószőrbol készült hajkeféket ajándékozott, a minisztereknek pedig ezüst sündisznó manzsettagombokat. így a sündisznó lett a NATO nem-hivatalcs jelképe. A sündisznóról tudva van, hogy csak akkor támad, ha bántják. Goldwater arizonai szenátor jetrepülőgépen járta bs Amerikát.
