A Jó Pásztor, 1958. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1958-05-16 / 20. szám

2-IK OLDAL A JŐ PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY' Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5905 53 ELŐFIZETÉSI DIJAK: Egy évre__________________$6.00 fél évre__________________$3.50 SUBSCRIPTION RATES: One Year_________________$6.00 Half Year _________________$3.50 Second Class Mail privileges authorized at Cleveland, Ohio. “RABOK VAGYUNK, DE SZABADOK!” Azt szokták mondani, hogy diktátorok nem is­mernek tréfát, nincs humorérzékük. Ez nem igaz. Oroszországban minden évben megümneplik a szá­lkád sajtó napját. Ennél jobb viccet sem a moszkvai Krokodilban, sem a budapesti Ludas Matyiban nem lehet olvasni. A szovjet sajtó — Oroszországban és a csatlós (országokban, valamint egyes úgynevezett semleges országokban — annyiban szabad, hogy 'szabadon, megtorlástól való félelem nélkül, leközölheti Kms­­csev, Kádár, Nasser hazugságait. De maradjunk az orosz sajtónál, mert most Moszkvában volt a Sajtó Napja. Ha szabad az orosz sajtó, miiért nem közölte mindmáig az utóbbi évtizedeek legérdekesebb poli ­tikai beszédét: azt, amelyet Kruscsev két év előtt a 20-ik pártkongresszuson mondott Sztálin rémtörténe­teiről? Miért hallgat arról, hogy a hires orosz Sput­­nikot német tudósok produkálták? És ami a minden­napi eseményeket illeti, miért nem jelenik meg a Sza­bad orosz sajtóiban soha egyetlenegy kis hir sem re­pülőgépek lezuhanásáról, szibériai rab:zclgalázadá­­sokról, sputnik-kísérletek kudarcáról? Miiért neun je­lenhet imieg oly cikk, mely a mindenható pártot vala­mely kérdésben kritizálja?' A hazugság szabadsága, az igazság rabsága — ezt ünnepelnék az orosz újságírók, ha íme rezük lenne. KÁVÉ, KÁVÉ, PORKÁVÉ . . . Király Ernő énekelte egye emberöltő előtt, hogy “Kávé, kávé, fciatoikávé”, — de akkor még a kávé pót­léka babból készült. Ma a kávépótlék — kávéból ké­szül. Amerikában “Instant coffee’’mák hívják. Elő­nye nem csak az, hogy könnyen készíthető — egy ka­nálnyi egy csésze forróvizibe és kész —, hanem, hogy kiadósabb is. Finom porrá őrölve, kevesebb kell be­lőle, mint durvára darálva 'és leforrázva. De ami az amerikai fogyasztóknak nyeresége — az Braziliának és Coloimbiánalk vesztesége. Ezeknek az államoknak gazdasági élete komoly veszteségeket szenved, mert az instant coffee folytán amerikaiak kevesebb kávét vásárolnak tőlük. Sajnos, még a hir­detés sem segít ezen a téren: kávéból nem tanácsos többet inni egy bizonyos mennyiségnél. Délamerikai határozottan vészit azon, hogy egy ravaoz amerikai élelmiszer vegyész feltalálta a porkávét. Nem tudjuk mivel vigasztalni délamerikai ba­rátainkat, akiknek évi 125 millió dollár veszteséget jelent a porkávé. Talán szoktassák rá a tea ivókat a kávé fogyasztásra, vagy adják olyan olcsón, hogy azok a népek, amelyek szeretik, de nem igen enged­hetik meg maguknak, — mint arabok, törökök, észak­afrikaiak —, szintén tömegesen élvezhessék. Semmi esetre se csinálják azt, mint a huszas években, ami­kor a kávé árának f enntartására milliószámra dobál­ták a kávés zsákokat a tengerbe. Ma ez veszélyes propagandául szolgálna a szovjet kezében: bizonyí­tékul, hogy a kapitalista gazdálkodás inkább1 meg­semmisíti a termelt javat, semmit a széles tömegeket részesítse benne. AZ ÖREGEDÉS TITKA Amerika egészségügyi minisztere nemrég kö­zölte a sajtóval, hogy másfélmillió dollárt adtak a new yorki Albert Einstein College orvosi fakultásá­nak kísérleti célokra. A tudós kutatók egy elhanya­golt problémával fognak tüzetesebben foglalkozni. Az öregedés titkát kutatják. Azt akarják tudni, mi okozza az öregséget, mik az alapvető fizikai és lelki okai ennek a folyamatnak és ezzel egyidejűleg természetsen azt is megkísérlik, hogy védekezzenek ellene. Az orvosok célja: egészséges, életer ő és mun­kabíró “öregeket” adni az emberiségnek, — ha már magát az aggulási folyamatot nem tudjuk megállapí­tani. Különös, hogy miig százmilliókat költöttek kü­lönféle betegségek kórokozóinak “kinycmozására” és kiirtására, az emberiség legősibb ellenségét, az öregséget nem kezdte ki a tudomány. Csak az utóbbi évtizedekben fordult a biológusok figyelme “e jelen­ség” felé. Hála az orvostudomány fejlődésének, az emberi életkor határát kitolták az átlagos 75 évig. Ilymódon a világon egyre több az öreg ember. Az ér­dekelt kormányok’ azt szeretnék, ha ezek az öregek nem lennének tétlenségre kárhoztatva. A magas kort Az Eastern Airlines DC-7 repülőgépe kigyulladt indulás előtt a newarki repülő­téren. A tüzet még idejében eloltották; Dr. Zoltai Lajos muzeum­­igazgató Debrecen város tá­mogatásával érdekes és érté­kes ^könyvet adott ki, amely­ben Debrecen mutljárói mond el ismeretlen részleteket. A SOKGAZDÁJU VÁROS A 17-ik századeleji Debre­cen élete meglehetősen körül­ményes. Tulajdonképpen Er­délyhez tartozott a város, de a magyar király is igényt tar­tott rá, a török pedig behódol­­tatta. így aztán egyszerre három gazdája is volt Debre­cennek, és háromféle fizetett adót, de ezenkívül jóidéig adóztatta hol a Debreceni familia, hol a rác despoták, hol meg az enyingi Török­család. Még rosszabb időkben gazdátlan jószágnak tekin­tették Debrecent és zsarolta, fosztogatta, égette mindenki, aki tehette. Mégis, e zivata­ros időkben indult meg a vá­ros, a földesúri hatalomból felszabadulva, rohamos vi­rágzásnak, és lett a nemzeti szellem, a vagyonosság, az áruforgalom, az önkormány­zat és a protestantizmus egyik központjává. Debrecen lakossága min­dig magyar volt, mely a tö­rökvilág idejében a környék­beli falvak lakosságából ál­landóan uj telepesekkel gya­rapodott. Szabad város volt Debrecen; se kőfal, se bás­tya nem védelmezte, csupán palánk ölelte körül melyen nyolc kapun keresztül jutott a városba az idegen. A debreceniek fegyvere az ellenséggel szemben mindig az okosság, az ügyes taktiká­zás a viszonyokkal való józan megalkuvás volt és egyedül vezetői bölcseségének, egész­séges érzékének köszönhette Debrecen, hogy némettel, tö­rökkel, tatárral, kuruccal, la­banccal meg tudott férni és minden ellenségén kifogott, — mondja Acsády Ignác. De bár sorsa időnként csak­ugyan tragikusan alakult és rettenetes szenvedéseket kel­lett megérnie, túlélte minden ellenségét és mint népes nagy város került ki a kétszázesz­­tendeig tartó megpróbáltatá­sokból. A sok ur mellett is uratlan város -csak nemteljes önál­lósággal kormányozta magát s a valóságban egész kis köz­társaságnak jelentkezik, a melynek hatóságát ugyan a világiak közüli polgárság vá­lasztja, de minden fontos dol­gát a református prédikáto­rokkal beszéli meg az elöljá­róság. A város élén a főbiró áll, aki mellett tizenkét esküdt segédkezik, meg a nótárius. Ezen kívül minden városrész­nek van egy-egy kapitánya és van a városnak hatvanhat tagból álló szenátusa. Ez a “választott polgárság.” Jellemzi a bírói tiszt nagy súlyát, hogy akit megválasz­tottak, köteles elfogadni a megtiszteltetést, különben egyre fokozódó birsággal kényszeritették rá az elfoga­dásra. Az is megérthető, hogy nem mindenki örült a megtiszteltetésnek, mert sok vesződséggel és veszedelem­mel járt. Sokat kellett vagy követségben, vagy az adó dol­gában utazgatni, hol a tö­rök nagyurhoz, hol az erdé­lyi fejedelemhez, hol meg a “bécsi király” sáfárjához”, és mielőtt a követség elindult, bizony végrendeletet csinált, mert sose lehetett tudni, hogy épkézláb kerülnek-e vissza a követség tagjai. I A 17-ik század második fe­lében Debrecen már nagy népes hely volt. 1800-2000 házat számlált, de épületei egyszerűek, a lakosság nagy­része mesterember és keres­kedő, később földművelő és marhatenyésztő. Különösen a marhakereskedés lesz orszá­gos jelentőségű. A debreceni niarhatőzsér és kupec fölkeresi a királyi területeket épp úgy, mint a török szultán birtokait. Kö­rülbelül 10-15,000 főnyire te­hető ebben az időben a népes­sége és körülbelül legnépe­sebb városa volt az ország­nak ezidötájt Debrecen. Hiresek és nagy jelentősé­gűek országos vásárai, de hi­res református főiskolája is, ahova távol vidékről is elkül­di tanulni a protestáns világ gyermekeit és innen visz pa­pot haza. Zoltai Lajos a 17-ik Szá­zadele ji főbírói számadások­ból megállapítja, hogy mi­lyen bevételekből adódtak a város jövedelmei és mik vol­tak az adók. Volt szentmár­­tonnapi adó, volt rováspénz, volt zsoldpénz, radabontpénz, hópénz, de nyers termények­ben is adóztak. A dézsmát terményekben fizették. Az adót a lakosság tehetségéhez, vagyoni viszonyaihoz alkal­mazva vetették ki. Az egyen­lő teherviselés elve érvénye­sült és a nemes embér is adó­zott. A város kocsmálási jo­ga közös szükségletekre jö­vedelmez. A bortermelés egyik fontos alapja az adé­­zásnak, melyet a borbirák el­lenőriznek. A legmozgalmasabbnak látszó 1611-ik esztendőben Nagy-Gál István főbiróságá­­ban az esküdt birók é’s szená­torok közül hatvanan vettek részt különböző küldetésben, 163 Ízben 29 közeli és távoli falu, vár és város volt ütjük végső pontja. A huszadik szá­zad embere alig tudja elké­­zelni, milyen nehéz, lassú és kényelmetlen volt 300 eszten­dővel ezelőtt az utazás az ak­kori fejletlen viszonyok kö­zött. Ősszel feneketlen sárba merült a szekér, télen ke­mény hideg gyötörte az utat, tavasszal vizáradasokkal kel­lett megküzdeniök a követ­ségben járó szenátoroknak. Egyik tanácsbeli: Banga Je­remiás 1612 márciusában két­szer fordult vissza pápai írtjá­ból az árvizek miatt, a Szent György-napi földesúri adót vivén magával enyingi Török Istvánnak. NEM ÁRT MEG RICHMOND, Va. — Az ál­lami törvényhozó testület többségének: az a véleménye, hogy a rosszalkodó fiúnak néni árt meg, ha a tanító el­páholja. Ezt nemcsak mond­ták az állami törvényhozók, hanem törvénybe is hozták. megélt férfiak és nőik még inkátok szeretnének to­vábbra is hasznos tagjai maradni a társadalomnak. Amerikáiban valami furcsa előítélet folytán a 45 éven felülieket már kimustrálják a gyárak és a hivatalok holott ez a kor, amikor tapasztalatokban gazdagon a legtöbb hasznát vehetik a dolgozni vágyó közép­korú férfinak és nőnek. Az u j nemzedék talán majd bölesebb lesz és nem pazarol úgy az emberiség legértékesebb 'kincsével, a hosszú élet során szerzett tapasztalatokkal. • A cái és a feledékeny nagyinak I. Sándor orosz cár egy napon, mint rendesen, gyalogosan sétált Szent-Péetervár utcáin. Elkezdett esni és a cár bérkocsit fogadott a 'császári palotáig. Odaérve, a cár, bár kikutatta zsebeit, de ímegihökken­­ve állapította meg, hogy egy árva rubel sem volt nála. — Várj csak itt, — monda a kocsisnak —, majd mimgyárt 1 elküldöm a pénzed. — Hohó, — pattant fel a 'kocsl'3' —, ismerjük már ezt a tréfát. — Mi az, mit mondasz? — kérdezte a császár. — Azt mondom, Ibátyuskám, hogy már keresztet vethetek a fuvardíjra. — Hogy érted ezt. — Tudom nagyon jól, mit mondok. — Tudasd hát velem is, hogy mit mondasz? — Azt mondom, hogy mindazok az urak, akiket kétszárnyu kapus házak elé viszek és akik kiszállnak anélkül, hogy fizetnének, olyan adósok, kiktől soha egy kope jkát se kap ok meg! — Hogyan? Még a császár palotája előtt sem? —'Ah, itt még kevésbé, mint másutt! Csak tud­ná ön, hogy a nagy uraknak mily rossz emlékezőte­hetségük van! Azért kiérem méltóságodat, keresse még egyszer át zsebeit, talán fog benne annyit talál­ni, hogy engem kifizethet. — Nem, nem, hiába is tenném, — viszonzá a császár —, hanem más valami jutott az eszembe. — És mi volna az? ■ \ — Nézd meg a köpenyemet; azt 'hiszem ér any­­nyit, amennyivel neked tartozom, mit gondolsz? — Persze és ha azt méltóságod olyikiépen enged­né át nekem, hogy semmit se kell visszaadnom . . . —• Otoó, ilyen rossz üzletet nem kötök!Csak zá­logba adom és ismét visszaadod annak, akii pénzedet meghozza. — Nem bánom, önnel legalább okosan lehet be­szélni — viszonzá a k ocsis. Öt perc múlva a kocsisnál a köpenyt száz ru­bellel cserélték ki. A császár egyúttal minden ven­dégéért meg alkart fizetni. FÉLREÉRTÉSEK KOMÉDIÁJA III. Vilmos holland király érdekes tréfának esett áldozatul egy alkalommal, midőn Japán követe érke­zett Amszterdamba. Amikor a követ kiszállt a hajó­ból, sok gyermek őgyelgett a kikötőben. Ezek japán embert, japámi ruhát még sohasem láttak és a kis csi­bészek mindkét kezüket orruk elé tartva, orrot mu­tattak a követnek és kíséretének. A követ méltatlan­kodva kért felvilágosítást egy hollandi udvari tiszt­viselőtől, kérdvén, hogy mit jelent ez? Az udvaronc úgy simította el az incidenst, hogy megpróbálta így magyarázni a dolgot: — Ez nálunk, kérem, a tisztelet legalázatosabb kifejezése. El volt intézve a dolog. A japánoknak még hi­­zelgett is, hogy az utcagyerekek is megtisztelik őket. Következő nap a japán követ kíséretével együtt Vilmos király előtt tisztelgett. A követ, mihelyst meg­pillantotta a király, mindkét kezét az orra elé tartot­ta s a többiek is hasonlóképpen cselekedtek. Vala­mennyien orrot mutattak a királynak. A hatás, amit ez III. Vilmosra tett, leírhatatlan volt. Az illető tisztviselő, aki előző napon a japáno­kat félrevezette, látván a király felháborodását, za­varában halálsápadt lett. De csakhamar visszanyerte lélekjelenlétét és a királynak hollandus nyelven el­magyarázta, hogy Japánban ez a mozdulat a legna­gyobb tisztelet kifejezése. A király erre azonnal nyájas lett és minthogy nem akart udvariatlan lenni, maga is orrot mutatott mindkét kéziével a japánoknak. Ugyanezt tették az udvaroncok és udvarhölgyek is. Csak jóval később tudódott ki a turpisság és akkor a király már kedélyesen fogta fel. Ahol ismeretlen a gazdasági válság HOLLYWOOD — Rock Hudson filmsztár egy-egy filmszereplésért 400,000 dol­lár fizetést kap. Tony Curtis- Kertész 250,000 dollár garan­tált miniumot kap, és ha beüt a film, további százezreket. CAMBRIDGE, Mass. — A Harvard egyetem 1948-ban végzett diákjai 10-ik összejö­vetelükön vallomást tettek jövedelmükről. A Harvard­­diákok mai fizetése átlagban 15 és 20 ezer dollár közt vál­takozik. És a feleségeik? Melyik 5000 (dollárt keres, melyik 55,000 dollárt. Seavy nyugalomba vonult tanár gratulált a volt diáki­nak: jól megállják a helyüket az életben és jól megválasz­tották a feleségeiket ... , A CIGÁNYOK SZÉKESFEHÉRVÁR — A Fejér megyei Hírlap jelenti, hogy a kormány erélyes in­tézkedésekre készül a vándor­cigányok ellen. Legalább a gyerekeket megpróbálják ál­landó egy helyben tartózko­­dásre, rendszeres foglalkozás­ra nevelni. Magyarországon körülbelül 200,000 a cigányok száma. Sok cigányt elpusztí­tottak a német nácik. HALLOTTA MÁR . . . ? . . . hogy Irák arab ország azonos a bibliai Mezopotámiá­jával, mely a Tigris és Eu­phrates folyók közt van. A régi Debrecen HÁROM GAZDA ÉS RENGETEG ADÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents