A Jó Pásztor, 1958. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1958-05-09 / 19. szám

2-IK OLDAL A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5905 . ____________53 __________________ ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: fey évre _______________$6.00 One Year---------------------------$6.0( Fél évre__________________$3.50 Half Year ---------------------------$3.5< $6.00 $3.50 SUBSCRIPTION RATES: One Year--------------------------$6.00 Half Year .. . $3.50 Second class mail privileges authorized at Cleveland, Ohio. IZRAEL 10 ÉVES Izraelben és világszerte megünnepelték Izrael állam megalapításának 10-ik évfordulóját. Különö­sen nagyszabású volt a new yorki emlékünnepély. Ott megjelent Moshe Dayan izraeli tábornok, a szinai győzelmes hadjárat hadvezére. Az arab ellenségesség és bojkott tovább tart, a szovjet még egyre több fegyvert szállít Nasser or­szágainak és Nasser folytatja izgatását, hogy a ma még a Nyugat oldalán álló arab országokat beolvaszt­hassa birodalmába, megkaparintsa Szaudi-Arábia, Irák és a kisebb arab sejkek olajkincsét. Ezután az arab terv Izrael megsemmisítése minden oldalról tör­ténő katonai támadással. A parányi Izrael bízik abban, hogy tönkre tudja verni az összes arab országok hadseregeit, ezek tíz­szeres számbeli túlereje ellenére. Kritikussá a hely­zet csak akkor válnék, ha a szovjet katonailag be­avatkoznék. Ez Amerikát és az egész szabad világot bevonná a katonai konfliktusba és kirobbanhatna az atombombás utolsó világháború. Bízni lehet abban, hogy ettől visszariad még az elbizakodott orosz dik­tátor Nikita Kruscsev is. így hát Izrael bizalommal néz a második évti­zed elé és folytatja építő munkáját, azzal a messzibb jövőbe előrevetett tervvel, hogy majdan ipari cent­ruma és áruszállítója lesz a nagyobbára földművelő közelkeleti világnak. A szinai győzelem folyománya­képpen Izrael már ma is hasznothozó kereskedelmi kapcsolatba jutott — a megnyitott Akabai öblön és a Vörös tengeren át — keletázsiai és afrikai orszá­gokkal. KIS EMBEREK SORSA Miközben a nemzetközi válság, munkanélküli­ség ügyei foglalkoztatják a kongresszust és a sajtót, kevesen tudják, hogy sokszáz kisember egyéni sor­sa dől el Washingtonban. Hsuan Wi, a kínai nemzeti Marine hadnagya a japánok és a kínai kommunisták ellen harcolt a há­ború alatt. 1952-ben Amerikába jött, hogy kiképzés­ben részesüljön, a norfolki tengerészeti bázison. Itt úgy nyilatkozott, hogy Chiang Generalissimo diktá­tor és kormánya rendőrállamot teremtett Formosa szigetén. A kijelentésről értesült a washingtoni kí­nai nemzeti követség attaséja is, aki megfenyegette Hsuant, hogy ha hazatér, mint árulót fogják kivé­gezni. A hadnagy erre nem tért vissza többé Formo­­sára és politikai menedékjogot kért. A bevándorlási hatóságok ezt megtagadták tőle és deportálni akar­ták. Yates demokrata képviselő vette pártfogásába Hsuant és külön törvényjavaslatot terjesztett elő, hogy megmentse védence életét Chiang bosszújától. A formosai kormány velünk baráti viszonyban áll, de a1 biztos halálba mégsem küldhetnek egy em­bert, akinek minden bűne az, hogy bírálni merészel­te kormányát. Chiangról hasonlóképen írtak az ame­rikai lapok is, melyek tudósítói Formosa szigetén jár­tak. A kongresszus döntésétől függ hát Hsuan sorsa, akivel kapcsolatban Yates képviselő felelevenítette egy amerikai katona esetét, akit elitéltek és kegyel­mi kérvényét senki sem támogatta. — Egek, — kiáltott fel Lincoln, amikor a kér­vény eléje került — hát nincs ennek az embernek egyetlen barátja sem? — Nincs, elnök ur — felelte Lincoln hadsegédje. Erre az elnök igy szólt: — Akkor majd én leszek a barátja — és a katona megmenekült a büntetéstől. ÍGÉRET nem SZÉP szó Mikoján szovjet helyettes miniszterelnök Bonn­ban tárgyal a nyugatnémet kormánnyal az orosz­német árucsere fokozásáról. Közben politizál, ami azt jelenti, hogy propagandát csinál. Megpróbálja kiak­názni az ellentétet a bonni kormány és ellenzéke közt abban a kérdésben, hogy Nyugat-Németország fel­­fegyverezze-e vagy ne fegyverezze fel magát atom­bombákkal. Ravasz örmény mosollyal ezt az ünnepélyes Ígé­retet tette Nyugat-Németországnak: Ha Nyugat-Né­­metországnak nem lesznek atombombáik és rakétáik, akkor a szovjet ilyen fegyvereket nem használna Nyugat-Németország ellen még oly háborúban sem, Kis madár, nagy tojás- A bronxi állatkertben, egy apró fürj megcsodálja a dél amerikai reá, egy óriás állat tojását. A I AI.I KOMIMMÁ A CSARI-CSÄDI KROKODILEMBER BOSSZÚJA Lwango, a falu bolondja, egyszer azt a meglepő hirt közölte a wambongi törzs fő­nökével, hogy álmában meg­jelent előtte Mubandana, a Csari-Csad vidékének félel­metes krokodilszörnyetege, amelynek régi monda szerint emberfeje van és beszélni tud. A törzsfőnök hitetlenkedve rázta meg gyapjas fejét és még a törzs öreg varázslója is kételkedett a látomásban, mígnem olyan események játszódtak le, amelyek előtt értelmetlenül állt a benszül­­lött lakosság. Ezen a vidéken egy folyó partján békességes néger törzs él. A felnőttek szorgal­masan dolgoznak, a gyerme­kek pedig a lassú folyású fo­lyó vizében játszadoznak. Va­sárnaponként a falu népe fel­keresi a legközelebbi keresz­tény misszióállomást, hogy ellessen valamit a fehér em­ber csodálatos, különös szoká­sából vagy elemeljen valamit a nagy forgalomban. Egyik holdvilágos este szo­katlan nyugalom és békesség terült el a falu fölött. A folyó felől egyszerre harsány, ve­­lőtrázó segélykiáltás hang­zott föl. A falu népe a féle­lemtől megdermedve hallgat­ta a jajveszéklést, majd ha­­nyatthomlok rohant a folyó­hoz, ahol a következő kép«tá­­rult a szemük elé: A széles viz közepén egy bennszülött fiúcska kapálódzott és véde kezett egy láthatatlan ször­nyeteggel, miközben többször a viz alá merült, végül eltűnt a folyó habjaiban. — Krokodilszörny! — ki­áltották a halálraijedt nége­rek. Mbonga, a varázsló, több­ször egymásután megátkozta a viz gonosz szellemét, mig A Jó Pásztor Verses Krónikája ANYÁK NAPJA Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ Sokszor feltárul az élet titkos könyve, sokszor hull az áldott édesanyák könnye. Szivük kis magzatja, siró emberparány: hol tüzel kis arcuk, hol hideg, lialovány. Anyai hivatás: éltük sorskeresztje. Kis embermagzatok: szivük szent gerezdje. Boldogság, fájdalom ölelkeznek össze, 4 hogy az anya lelkét égivé für össze. Mért szeret az anya? Hogy éltét betöltse s csüng az élet-ágon szive szent gyümölcse, örök anyai sors, gondban, bajban telik, de jutalmul kicsi kacsók átölelik. Virrasztnak sok éjjel, vajúdó hajnalon: kicsi ajkak csókja érte a jutalom. Aggódás és féltés gyötri a jó anyát, ki szent megadással áldozza fel magát. Elhagyhat szerencséd, elhagyhat barátod, de az anya szivét mindig megtalálod. Ha gondok kínoznak, ha kínok gyötörnek, könnyes szeretettel ő virraszt fölötted. Mindenki elhagyott? Ő ölel magához, mert az anya szive mindig rád sugároz. Az anyát dicsérni minden szép szó kevés, az anya az örök földi Gondviselés. amelyben Nyugat-Németország szembenállva a szov­jettel.” Vájjon betartaná-e Kruscsev háború esetén Mi­koján ígéretét? Erre a kérdésre feleletet kérhetnénk Hitlertől és Sztálintól, akik ugyancsak hangzatos Ígé­reteket tettek egymásnak. Igaz ugyan, hogy mind­ketten halottak, de ez nem tesz különbséget. Szovjet ígéret pontosan annyit ér, mint halottak becsület­szava. A nyugatnémet kormány egyik minisztere emlév keztette Mikojánt egy korábbi ünnepélyes ígéretre: A genfi Eisenhower-Bulganin konferencián a szovjet ünnepélyesen megígérte, hogy megengedi Németor­szág egyesítését szabad népszavazás alapján. Fenn­áll még ez a szovjet ígéret? Óh, felelte Mikoján, azóta sok minden történt.. . Öli, ennyit ér egy szovjet ígéret. a többiek siránkozni kezdtek a szerencsétlen gyermek sor­sa fölött. Ezen az éjszakán nem tért álomra a falu egyet­len lakója sem. A bennszülöttek heteken át elkerülték a folyó környé­két. Bizonyosak voltak ab­ban, hogy Mubandana, a go­nosz szellem, költözött a fo­lyó vizébe és ez a hir hama­rosan eltei*jedt az egész vi­déken. De az óvatosságot, amelyet a felnőttek gondo­san betartottak, a gyerme­keknek nem lehetett előírni, így esett, hogy rövidesen egy kislány is áldozatául esett a vérengző fenevadnak. Ugyan­akkor pedig valaki rádöbbent, hogy Lwango, a falu bolond­ja, akinek álmában megjelent a krokodilszörny, nyomtala­nul eltűnt a környékről. A második gyermek halála napján egy Ulolonga nevű né­ger fogadalmat tett, hogy a folyó gonosz szellemét megke­resi és harcba száll vele. En­nél nagyobb hősiességet afri­kai négertől senki sem kíván­hat. Ulolonga régebben város­ban dolgozott, sok uj dolgot megtanult és elsősorban azt tanulta meg, hogy gonosz szellemeik nincsenek, a go­nosz szikem legfeljebb eleven ember lehet, ezzel pedig el le­hlet könnyűszerrel bánni, ha alkalom adódik rá. Az egész falu előtt megesküdött, hogy bosszút áll a rémen, amely el­ragadta a két ártatlan gyer­meket. Ettől kezdve hosszú késsel és hajitódárdával, felfegyver­kezve minden idejét a folyó partja mellett töltötte és folytonosan figyelte a viz sod­rását. Gyakran látták, amint villámgyorsan beugrik a víz­be, össze-vissza úszkál, aztán csalódott ábrázattal mászik ki a partra. Végre siker (koronázta vál­lalkozását. Az alkonyati nap vérvörös sugara ömlött el a viz felszínén, amikor néhány falubeli néger a folyó felől szokatlan lármát hallott, majd látták, hogy Uolonga felugrik és hirtelen a vizbe veti ma­gát. Kiáltások harsantak, a négerek a partra csődültek, de nem láttak semmit a ha­talmas kavargáson kívül, amely a viz közepén támadt és nyilván valami rettentő, vizalatti küzdelemből eredt. — Krokodilszörny! — ki­áltották rémülten de azért mégis akadt néhány merész ember, aki csónakba szállt, hogy hosszú lándzsájával Ulolonga segítségére siessen. A viz felszínén piros vércsi­­kok jelentek meg és nem sok­kal utóbb felbukott Ulolon­ga is. — Megvan! — mondta fá­radtan és valami emberféle alakot vonszolt maga után a vízből. Lwango volt, az álom­látó ! Lwango vérzett, mert A MEGTRÉFÁLT DIKTÁTOR Colbert francia államférfiu, XIV. Lajos pénz­ügyminisztere, erőszakos, ellentmondást nem tűrő ember volt. Egy alkalommal Párizs és a nagy francia városok előkelőbb kereskedeőit egy'behivatta, hogy a kereskedelem emelésére vonatkozó tennivalókról ta­nácskozzék velük. A kereskedők a hívásra megjelen­tek, azonban egyik sem merte a száját kinyitni, min­degyik azt várta, hogy más törje meg a jeget. — Uraim, — szólt végre a miniszter — némák gyülekezete ez? — Nem, — felelte Haron orleansi kereskedő —, nem vagyunk némák, de attól tartunk, hogy megsért­jük, ha valami olyat találnánk mondani, mely nem tetszenék önnek. — Csak rajta, uraim, — bátorította a kereskedő­ket Colbert —, beszéljenek nyíltan, aki legszabadab­ban fog beszélni, az a királynak legjobb szolgája lesz s nekem barátom. Haron erre megragadva a szót, igy folytatta: — Monseigneur, miután parancsolja is megígéri, hogy kegyesen fogja fogadni, amit bátrak leszünk előterjeszteni, nyíltan kimondom, hogy midőn ke-* gyeim ességed a minisztériumba lépett, a szekereit fel­­forditva találta s azóta felemelte ugyan, de csak azért, hogy a másik oldalára fordítsa. Erre az éles megjegyzésre a miniszter tüzbe jött s ingerülten mondá: — Miféle hangon beszél ön itt, barátom? — Monseigneur, —felelte Haron — legalázato­­sábban bocsánatot kérek kegyelmességedtől azért a badarságért, melyet elkövettem azzal, hogy ígéretben hittem, biztosítom, nem fogok többé beszélni. A miniszter ekkor felszólította a többieket, hogy beszéljenek, de egyik sem szólalt fel többé s igy az ér­tekezlet véget ért. A KARSZALAG Nikolaj Petrovics orosz tábornok egy délután sürgősen hivatta szárnysegédét. A hadnagy, akit dél­utáni szunyókálásából vert fel a parancs, léleksza­kadva kapkodta fel ruháit s tiz perc múlva már a tá­bornok előszobájában volt, Csak akkor vette észre, hogy a nagy sietségben elfelejtette felvenni fekete karszalagját, amit akkor valami udvari gyászeset miatt kötelező volt hordani. Enélkül persze nem me­hetett a tábornok elé. De a hadnagy ötletes ember volt. Rászólt a tábornok szolgájára: — Te tudod, hol tartja a tábornok ur a fekete karszalagját? — Igenis, jelentem alássan, tudom. — No hát akkor hozz nekem hamar egyet, én otthon felejtettem az enyémet. Két perc múlva hozta a legény a fekete karsza­lagot és a hadnagy most már előírás szerint kopog­tatott be a tábornokhoz. Ez szemrehányó szóval fo­gadta : — Miért zavar, hadnagy ur, amikor tudja, hogy sok a dolgom. — Hiszen kegyelmes uram hivatott, — szólt a hadnagy. — Nem is ezt a háborgatást értem, — viszonzá a generális — hanem az iméntit. Az a szamár legény egy félóráig turkált itt mögöttem a szekrényben, mig megtalálta a karszalagot. De még mostanáig sem találta volna meg, ha én nem segítek neki ... Nem lenne egyszerűbb, ha ezentúl magával hozná a saját­ját? ... Ulolonga a viz alatti küzde­lemben számos sebet ejtett rajta. így oszlott el egy régi le­genda a falu bolondjáról, ki őrültségében és megbántott önérzetében g y e r im. e k e k et gyilkolt, csakhogy elhitesse a krokodilemberről szóló mesé­jét. Llolonga pedig szép aján­dékot kapott a kormányzótól bátor tettéért. ROSSZ FORDÍTÁS Londonban bemutattak egy szovjet filmet. A szerep­lők oroszul beszélnek és amit mondanak, azt angolnyelvü feliratok kisérik. Az egyik angolnyelvü kisé­­rőszöveg igy szólt: “Mi há­zasodni akarunk. Nem kap­hatnánk egy lakást ?’ Érthető, ha házasuló fiata­lok ilyen kérdést intéznek a lakáshivatal emberéhez.. Igen ám, de volt a moziban a né­zők közt néhány olyan is, aki értett oroszul. És ezek nem ezt olvásták, hanem ezt hal­lották: “Mi házasodni aka­runk. Nem kaphatnánk egv szobát?’’ Tudni kell, hogy orosz vá­rosokban egy házaspárnak egy szobára van igénye. A cá­ri időkből való nagyobb szo­bákat függönnyel kettévá­lasztják két házaspár részé­­re. Arabok egymásközi A szuezi krízis idején a Szí­riái kormány elrendelte az iráki olajvezetékek megron­gálását, hogy az angolok és franciák ne kaphassanak irá­ki olajat. Most Irák kormánya érte­sítette az Arab Ligát, hogy nem ad több pénzt a Liga céljaira, mert az olajvezeté­kek megrongálása miatt nagy kárt szenvedett. Béremelést követelnek OTTAWA. — Az amerikai acélmur.kás. unió kanadai. ta­gozata követeli, hogy a , kana­dai unió tagok ugyanannyi munkabért kapjanak, mint az amerikaiak. Azt maim említik, hogy Kanadáiban a megélhe­tési költségeik alacsonyabbak, mint az Egyesült Államok­ban, A Jó PASZTOK

Next

/
Thumbnails
Contents