A Jó Pásztor, 1958. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1958-05-02 / 18. szám

8-IK OLDAL $ Husvét után negyedik vasárnap r / EVANGÉLIUM Szent János, 16, 5-—14 Most pedig elmegyek ahhoz, aki engem küldött és senki közületek nem kérdezi tőlem: Hová mégy? hanem mivel ezeket mondottam, szomorúság töltötte be sziveteket. De én az igazságot mondom: Jobb ti nektek, mert ha el nem megyek, a Vigasztaló nem jövend ti hozzátok, ha pedig elmegyek, el fogom Őt küldeni nektek. Ki mikor eljön, meggyőzi a vilá­got a bűnről, mert nem hisznek én bennem, meg az igazságról, hogy az Atyához megyek és már nem láttok engem, az Ítéletről pedig, hogy e világ feje­delme megitéltetett. Még sok mondanivalóm volna nektek, de most nem vagytok hozzá elég erősek. Mikor pedig' eljövend ő, az igazságnak Lelke, Ő majd eligazít titeket minden igazságban, mert nem fog magától szólam, hanem amiket hell, azokat fog­ja mondani és a jövendőket hirdetni nektek. Ő majd megddcsőit engem, mert az enyémből vesz és kijelen­ti nektek. Minden, ami Atyámé, enyém, azért mon­dottam, hogy enyémből vesz s kijelenti nektek. SZENTBESZÉD Mi is állandóan utón vagyunk, az örökkévalóság felé tartunk, mindennap, amennyi elfogy a földi, ideiglenes életünkből, ugyanannyival közelebb ju­tunk a földöntúli, örök életünkhöz. Életünk önmagát emészti fel, hamarosan megnyílik előttünk az örökké­valóság kapuja. Ahhoz megyünk, aki a világra kül­dött bennünket, aki testünket, Jelkünket, minden te­hetségünket, érzékünket és az összes anyagig eszkö­zeinket adta, hogy számot adjunk földi sáfárkodá­sunkról. És mégis, bár naponkint hallunk-látunk embere­ket távozni ez árnyékvilágból, mégis mily kevesen ve­tik fel maguk előtt azt a nagy kérdést: hová mennek az emberek, hová megyünk mindnyájan? Pedig hát ez igazán fontos “hová mégy?” A földi hová mégy-ről visszaszoktunk térni,* de a földöntúli .hová mégyről nincs visszatérés. S valahogy úgy van, bármennyire fájó is, hogy egyszer elébünk áll a föl­­iöntuli “hová mégy”, úgy van, amint Krisztus Urunk mondja az apostoloknak: “hasznosabb nektek, hogy szór szinte minden ember kikivánkozik ebből a csú­nya világból és szinte észrevétlenül vágyódik a szebb, elmenjek”, úgy van, hogy nekünk is hasznosabb, hogy figyszer elmenjünk innen ... Ez a föld annyira tele ran piszokkal, porral, sárral, annyi abban a küzdés, a rergődés, a csalódás, hogy előbb-utóbb egyszer-más­­n tisztultabb élet után, ahol az igazságot már nem ül­dözik, ahol a könnyet a szenvedőről letörlik, ahol a jónak nem kell félnie a rossztól, ahol a gyengének nem kell remegni az erőstől, ahol nincs szomorú teg­­: tap és aggodalmas holnap, de ahol mindig csendes, í )ékés, boldog ma van. És ezért hasznosabb nekünk innen elmennünk. De hát, ha egyszer elmegyünk, foglalkoznunk kell azzal a nagy úttal, készülnünk kell arra a nagy útra, amelyről nincsen visszatérés. Az örökkévalóság felé tartunk, de hát ott is jobbra, vagy balra lehet tér­ni. Azt mondja az írás, hogy az örökkévalóságba az embert követik a cselekedetek, akár jók azok, akár rosszak s Isten a cselekedetek szerint téríti az embe­reket jobbra avagy balra. Isten előtt az számit, hogy ki mit tett s miért tette? Kegyelem "Paris mészárosának" Coty francia köztársasági elnök megkegyelme­zett Kari Albrecht Oberg német náci tábornoknak, aki több mint ezer francia túsz lemészárlását rendel­te el s ezért kiérdemelte a “Páris mészárosa” elneve­zést. A halálos Ítéletet az elnök életfogytiglani bör­tönre változtatta át. MARSEILLE, Franciaország — A francia ha­diipar nagy sikeréről számol be a hadvezetőség. Egy rakétahajtásos Trident repülőgép három perc és né­hány másodperc alatt 59,000 láb magasságba emelke­dett és ezzel világrekordot ért el. BERLIN — Újév óta 55 egyetemi professzor és tanársegéd hagyta el illegálisan a keletnémet szov­jetzónát és kért politikai menedékjogot Nyugat-Né­­metországban. TIFLISZ, Georgia, Szovjet Unió. — Az itteni vasúti mozdony javító üzem igazgatóját kizárták a kommunista párt vezetőségből, mert házat épített és azt haszonnal eladta. BOURGES, Franciaország — Vándormadarak, főleg fecskék ezrével pusztulnak el a vidéken. A tö­meghalál oka a hosszú tél, amely miatt a madarak élelmét képező rovarok még nem mutatkoztak a szo­kott időben, áprilisban. BERLIN — A régen halott Hitler születésének 69-ik évfordulója alkalmából emlékünnepélyt tartot­tak a 60,000 zsidó emlékére, akiket 15 év előtt a var­sói gettóban a német nácik kiirtottak. VARSÓ — Gomulka lengyel párttitkár Budapest­re. készül utazni. Kádár János párttitkárral fog ta­nácskozni. RB — — a jrj PXSZTOR Ez az amerikai légierő leggyorsabb és legmagasabbra emelkedő vadászrepülő­gépe. Képünkön első próbaút ja után látható. Kalotaszegi templomok Irta: GERGELY PÁL elpusztultak és csak a régi feljegyzések őrizték meg az egykori magyar iparosok ne­vét. Magyar hatásról tanúsko­dik a valkói templom alakjai között Ábrahám kuruc dol­mányban.. A mereggyói és nagypetri templomban is sok a magya­ros 'diszités, faragás, Szucság­­ban pedig, a lebontott fatem­plomban a papirkárpitra fes­tett szentek és ószövetségi alakok között egész sor viselt zsinóros magyar ruhát. Um­­lingék nemcsak hogy iparsze­­rüvé alacsonyitották a kalo­taszegi templomok diszitését, hanem néhol egyenesen kárt okoztak. Tatarozás övvé alatt átfestették, vagy lemosták a falusi piktorok alkotásait,-* s ezzel megfosztottak bennün­ket páratlan népi -emlékeink­től, amelyeknek mintái a két­száz, háromszáz éves varrot­­tasokról ismeretesek. Alig egyikét emlék maradt hír­mondóba. így a kiskapusi templom kórusának belső fe­lén van még belőle néhány elmosódott vonal, megfakult szin. A kalotaszegi még holta után is himes emléket kivan maga fölé, faragott, festett kopjafát. A templomokhoz tartozó cinterem (temető) ka­puit gondosan csukva tart­ják, nehogy valami állat té­vedjen a régi kopjafák közé. Újabban már nem temetkez­nek ide, a temető most a fal­vak végén van. A kalotaszegi sírok, turáni néphez illően, keletre néz­nek, hogy a fölkelő nap ar­cába süssön a halottnak. A fütül való fa, vagyis a fejfa himes, de szűkszavú. Ez is ke­leti hagyományra mutat, akár a fiatalok sirj ára tett vi­rágos ág, illetve télen szines papírral felszalagozott és fe­hér toliakkal teletűzdelt há­romágú ' fa. Változatos és egyéni a kopjafa faragása, te­tején gombbal vagy tulipán­nal. Mintha csak a nép még halálában sem tudna meglen­ni életének állandó kísérője, ősi keleti szinpompája nél van meg belőle néhány kül. A SZENTOLVASÓ ASSZONVA A kalotaszegi templomok festett mennyezetükkel, pad­jaikkal, szószékeikkel, az Ur virággal ékes asztalaival a nép hagyományszeretetére és veleszületett keleties szépér­zékére vallanak. Régi temp­lomépítészetünk és diszitő­­müvészetünk legszebb emlé­keit Kalotaszeg őrzi. Az er­dős vidék általában legto­vább őrzi a fából való építke­zés technikáját és régi hagyo­mányait. A török világban erődtem­plomokat építettek, hogy tá­gas udvarába a nép bemene­­külhessen. A sánc és a vár­fal mögött húzódott meg a cinterem, vagyis a temető, amelynek nevét a nép az olasz cimiterio szóból magya­rosította. A ma még meglevő templomok körül levő ma­gas kőkerítés nem a török korból való, csak emlékét őr­zi a régi középkori erődnek. Az Árpádok idejében sövény­­kerités, vesszőből font vár volt őseink bástyája, védel­me a templomok körül. A kő­rösfői, gyerőmonostori, ketes­­di, sztánai, Valkói alacsony templamkeritésnek inkább csak díszítő jellege van és nem szolgál védelemre. A dcmbon épült, karcsutornyu templomok a 16—17. század kései gót stilusu alkotásai, azonban többnek az alapraj­za, hármas hajója, félkörala­­ku ablaka arra vall, hogy ro­mán stílusban kezdték építe­ni és később alakították át. Eleinte a nép közül kike­rült iparművész díszítette Kalotaszeg templomait, azon­ban a romlandó famennye­zet hamar tönkrement, utána a paldok, szószékek is. írások- j bői és néhány megmaradti emlékből pusztán csak sejt­hetjük, hogy milyen gazdag képzelőerejü, népies temp­lomfestészet virágozhatott Kolozs megye nyugati részén a 17. században. Ebből a kor­ból meglehetően épen maradt ránk a daróci(Egeres mellett) templom öt himes padja, is­meretlen mester virágékit­­ményeivel és a hétsoros, so­ronként tizenkét táblás bika­­li mennyezet, amelynek min­denünnen a csodájára járnak. Ezek magyar diszitmények, csupa mértani és virágmintá­val. Bogártelike kis templomá­nak mennyezetét Simon mes­ter falusi asztalos és festő csi­nálta. Ennek a kalotaszegi pa­­rasztnmberrrk mennyivel üdébb, eredetibb az alkotása Umling Lőrinc szász eredetű kolozsvári céhbeli iparos munkájánál, aki 1740 és 1780 között majd minden kalota­szegi templomot tele festett. Umling és fia nem tudott mit kezdeni az egyszerű vi­rágmintákkal, igy aztán egy­re szörnyűbb állat- és ember­­alakokat gyártottak és torz alakok egész sorával látták el a templomokat. A havasi templomokban is dolgoztak a magyar meste­rek, azonba na faépítmények A földkerekség minden sarkában felhangzik egy női név az egyház életében. Nincs és nem is volt női te­remtés a földön, aki ennyire ismertté és tiszteltté vált vol­na. Még azoknak is, akik kí­vül állnak a hit élményén, meg kellett látniok ennek a jelenségnek páratlan voltát. S ha azt a magyarázatot akar­ják adni Szűz Mária kultuszá­nak, hogy az a nőiesség két eszményi megjelenésének — a teljes tisztaságnak és a tö­­j kéletes anyaságnak — egy alakzatban való tisztelete: el­feledkeznek személyének va­lóságos történetiségéről. Mert Jézus Krisztus anyja éppenséggel nem mestersé­ges és összetákolt lény! Való­ságos, élő személyiség veit. Minden, ami vele történt, tör­ténetileg pontosan körülhatá­rolt korban, pontosan megál­lapítható emberek és esemé­nyek között helyezkedik el. Ugyancsak pontosan megál­lapítható történeti körülmé­nyek között tűnik fel alakja, a földi élettől való megválá­sa után azonnal, a tisztelet­nek tökéletes teljében és fé­nyében. Nagy Hpródes nUgyven éves uralkodása alatt, ural­ma harmadik évtizede köze­pén született. Dávid egyenes­ági leszármazottja volt. Nem­zetsége leszármazási okmá­nyait ott őrizték a jeruzsále­­mi templomban s a család szerteágazott szerény ottho­naiban. Két változatuk is ta­lált megőrzésre az evangé­liumokban. Szent Lukács je­lentése pontosan megőrzi tör­ténetét a pillanatnak, amely­ben a világtörténelembe lép: “íme, Uram, én a te szolgá­lóleányod vagyok, történjék velem minden a Te paran­csod szerint!” Éva engedetlensége a bűn­beesés volt; a tökéletes enge­delmességnek azzal a názáre ti aktusával, amit Mária sza vai kifejeznek, a Megváltás indult el. Ez volt az, amit kezdettől fogva tudtak róla az aposto­lok, s innét az ő azonnal, az apostoli korban elinduló tisz­telete. Hogy ez a tisztelet az apostoli korba nyúlik visz­­sza, azt hitelesen ellenőrizni lehet. A földi élettől való megválása — a valószinülsg tökéletesen megbízható ha­gyomány szerint — az 54-es évben történt. Viszont Szent Lukácsnak a hatvanas éve­kig befejezett evangéliuma, később pedig az apostolokró1 irt* könyve már pontosan fel­jegyzik páratlan üdvtörténe­ti szerepét, kiemelik már éle­tében tisztelt voltát. S fogadott fiának, Szent Já­nos evangélistának legkésőbb a hetvenes években irt Jele­nései, az ő elszenderülése után alig másfél-két évtizeid­del, az egek legfőbb tündök­lésében mutatják alakját. Azokban az első katakom­bákban, amelyekbe már az el­ső század végén temetkezett az első római keresztény nem­zedék, ugyanazok, akiket Szent Péter és Szent Pál még a hatvanas években térítet­tek meg, tehát akik szemé­lyesen, magúik ismerték az apostolokat és tanításukat, már Szűz Máriához intéztek csengéseket közbenjárásért Több bizonyíték aligha kell. Történeti létét íme imádsá­gaink is bizonyítják. Ez a ke­resztény ember büszkesége, amikor az Üdvözlégyben min­dennap többször, az október és májusi szentolvascban pe­dig ötvenszer szólítja meg az angyalnak azokkal a szavai­val, amelyekre ő az engedel­messég világtörténeti gesztu­sával válaszolt. _ A szamariai asszonyról nevezett vasárnap EVANGÉLIUM / 1 Szent János, 4, 5—42 Azon időben: Jőve Jézus Szamaria városába, mely Szikárnak neveztetik, közel a majorhoz, melyet Jákob az ő fiának, Józsefnek adott. Ott vala pedig Jákob kútja is. Jézus tehát elfáradván az utón, oda üle á kút fölé. Vala pedig mintegy hat óra. Egy asszony jőve oda Szamaríából vizet merí­teni. Mondá neki Jézus: Adj innom. (Mert tanítvá­nyai elmentek a városba, hogy élelmet vegyenek.) Mondá neki a szamarai asszony: Hogyan kérsz te zsidó létedre én tőlem italt,, ki szamarai asszony vagyok, holott a zsidók nem társalkodnak a fezam­­riaiakkal? Felele Jézus, és mondá neki: Ha tudnád az Is­ten ajándékát, és ki az, ki neked mondja: Adj in­nom ; akkor te kértél volna tőle, és élő vizet adott vol­na neked. Mondá neki az asszony: Uram, nincs mivel me­rítened, és a kút mély; honnét van tehát élő vized? Vájjon nagyobb vagy-e te atyánknál, Jákobnál, ki nekünk e kutat adta, melyből ivott ő is és fiai és bar­mai? * ,|t Felele Jézus, és mondá neki: Mindaz, ki e víz­ből iszik, ismét szomjuhozik; aki pedig iszik ama vízből, melyet én adok neki, őbenne szökőkút vize lesz az örök életre. Mondá neki az asszony: Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjuhozzam, s ne jöjjek ide merí­teni. . ,i Mondá neki Jézus: Menj, hidd el férjedet, és jöjj ide. . , Felele az asszony és mondá: Nincs férjem. Mondá neki Jézus: Jól mondád, hogy nincs fér­jed. Mert öt férjed volt, és aki most van, nem férjed. Mondá neki az asszony: Uram, látom, hogy pró­féta vagy te. A mi atyáink e hegyen imádkoztak, és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van a hely, ahol imádkozni kell. Mondá neki Jézus: Asszony, hidd el nekem, hogy eljön az óra, mikor sem e hegyen, sem Jeruzsá­lemben nem imádjátok az Atyát. Ti azt imádjátok, mit nem tudtok; mi azt imádjuk, mit tudunk; mert az üdvösség a zsidóktól jő.^ De eljön az óra, és most vagyon, mikor az igaz imádók lélekben és igazság­ban imádják az Atyát; mert az Atya is ilyeneket ke­res, kik imádják őt. Lélek az Isten, és ki őt imádja, lélekben és igazságban kell imádnia. Mondá neki az asszony: Tudom, hogy eljő a Messiás, ki Krisztusnak mondatik, mikor tehát ő el­jövend, hirdetni fog nekünk mindeneket. Mondá neki Jézus: Én vagyok az, ki veled fezó­lok. És ekkor odaérkezének tanítványai és csodálko­­zának, hogy asszonnyal szólott; mindazonáltal sen­ki sem mondá: Mit kérdesz, vagy mit szólasz vele? Otthagyd tehát vedrét az asszony, és a városba méné, és mondá az embereknek: Jertek és lássátok az em­bert, ki megmondotta nekem mind, amiket cseleked­tem; vájjon ő-e e Krisztus? Kimenőnek tehát a városból, és hozzá jövőnek. Azon városból pedig sokan hívének benne a szamaritánusokból a bizonyságtevő asszony ama be­szédéért: hogy megmondotta nekem mind, amit cse­lekedtem. Midőn azért hozzája mentek a szamaritánusok, kérék őt, hogy nálok maradjon. És két napig maradt ottan. És sokkal többen hívének benne az ő beszédé­ért. És mondák az asszonynak: hogy már nem a te beszédedért hiszünk, mert mi magunk hallottuk és tudjuk, hogy ez valóban a világ Üdvözítője: a Krisz­tus. Tito, a fenegyerek Tito megint morog, ezúttal komm unis ta testvéreire. A ju­goszláviai p á <r t k o n v encián Tito alelnöke, Rankovic, olyan élesein támadta a Kruscsev irányítása alatt újra sztáli­nista utakra tért kommunista kormányokat, főleg magylar és más szomszédjait, hogy az összes kommunista delegátu­sok, akik mint megfigyelők vettek részt a konvención, el­távoztak, a teremből. Titóék újra és erélyesen hirdetik, hogy clk a magúik utján jár­nak és nem hajlandók követ­ni a moszkvai irányítást. De nehogy a világ másik felében félreértsék, Tito támadta a nyugati NATO védelmi szö­vetséget, amely — igy mond­ta ő — világuralomra török­­szik. STRITCH BÍBOROST MEGOPERÁLTÁK Stritch bíboros chicagói ér­seket magas kitüntetés érte; a. pápa kormányának tagja lett, a világmissziós hivatal helyettes főnöke. Rómáiba utazott és már megérkezése napján kórházba kellett vinni, mert jolbbkarján éreltömés megakadályozta a vérkerin­gést. Két. .amerikai és két olasz orvos megái lapította, hogy csak sebészi beavatkozás se­gít és hétfőn a bíboros jobb­­karját amputálták. I

Next

/
Thumbnails
Contents