A Jó Pásztor, 1958. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1958-04-11 / 15. szám

A JÓ PÁSZTOR 7-IK OLDAL 1 SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE Irta: TÖLGYEST MIHÁLY — Lássa, én magát nlem értem, — szólt hozzá. — Jó lélekkel mondhatom, 'hogy nem is ismerem a mátkáját. — Hát nem ismeri nagyságod azt a csinos lányt, aki tegnapelőtt az intézetben volt önnel? — Ah, most már tudom! — szólt Elemér. — No Horváth Vilmos, legyen nyugodt. A dologban semmi sincs. Nekem most egészen más gondjaim' vannak. Igazán mondhatom, hogy nem is foglalkozom a lány­nyal. — És ő mégis egyebet se tesz, mint szüntelen a nagyságos úrról ábrándozik és nekem kiadta az utat. — És emiatt rajtam akart bosszút állam? Szép volt ez miagától? A cipész lehorgasztotta fejét. — Lássa, — folytatta Elemér —, mai fellépte miatt én bezárathatnám magát, de nem teszem. Ma­ga mehet. Figyelmeztetem azonban, hogy ezt még egyszer ne tegye, mert akikor nem ismernék könyörü­lő tét. Ami pedig azt a leányt illeti, legjobb lesz, ha kiveri a fejéből. — Igaza van a nagyságos urnák, — mondá Vil­mos. — Ki is verem a fejemből. György ezalatt jobban megvizsgálta a revolvert s elkacagta magát. — Nincs is megtöltve, — mondotta mosolyogva. Horváth Vilmos utána kapott ö szintén megnéz­te. Aztán a szégyen pírja ömlött el arcán. Elemér visszaadatta neki a fegyvert. — Menjen csak Isten hírével haza. Mi a mester­sége? — Cipész vagyok, instáloim. — Nehát akkor csak maradjon a kaptafája mel­lett, — mondotta Elemér mosolyogva s visszatért szobájába. Ezalatt Darvainé és Gizella mindig csak Lo­­rántffy Elemérről beszélgettek, de mindegyik más­­más szempontból. Az ápolónő a jutalom megszerzé­sén törte a fejét, a másik meg magát a szép urat sze­rette volna meghódítani. Darvainé egy napon így szólt: — Mái- most eszembe jutott valami. Sejtem már, mi történt a fiatal urhölggyel. Bemegyek a városba Lcrántffy úrhoz s közlöm vele gyanúsításomat. — Oh, kedves néni, vigyen engem is magával. — Miért? — Oh, úgy szeretném látni Lcrántffy urat, — Te b'chó te. Minek az? Nagyapa ei sern eresz­tene — Nem kell azt neki tudni, — súgta halkan Gi­zella. — Már csak meg kell neki mondani, hogy hova és miért megyünk. — Azt ib mondhatjuk, hogy át megyünk Kop­pá ndra a komáikat látogatni. — Nem, — csóválta fejét Darvainé —, ilyet nem mondhatunk. El se hinné. Nincs semmi ok, hogy ko­­máékat látogassuk. Hiszen úgyis ti voltatok ott utol­jára, kétszer egymás után pedig nem lehet oda men­ni. — De a néni akkor nem volt velünk. Maga most kilépett az intézetből, tehát mi feltűnő sem lenne ah- Lüm, ha most átmennénk. — Neim, nem húgom. Teljes lehetetlenség. Ez egyszer nem akarok hazudni, de nem is lehet. Amit a nagyságos urnák mondani akarok, az oly természetű, hogy annak folytán együtt ’kellene folytatni a nyo­mozást, Nagyapa tehát ebből is megtudná, hogy ott voltunk s akikor kész lenne a családi perpatvar, mert ő Horváth Vilmos pártján van. — Akkor hát megmondjuk nyíltan, hogy oda me­gyünk s én is magával tartok, — jelentette ki Gizel­la. -— Nem bánom, ha nagyapa agyon is üt érte. — De voltak épen mit akarsz mondani a nagy­ságos urnák ? — Az most még titok. Majd megtudod később. Az öreg ur a következő napon szokatlanul korán eltávozott hazulról. Ezt felhasználták a némberek s nagy sietve eltávoztak. A véletlen úgy akarta, hogy Horváth Vilmos meglátta őket. Egy percig utánuk bámult. — Ugyan hova mehetnek? — gondolta magá­ban. Egy gondolat, egy rettenetes gyanú nyillalott agyába. Hátha ezek Lorántffyhoz mennek? Ez a gondolat rögtön megfészkelte magát agyá­ban. — Hah! —vicsorította fogait. — Attól a Darvai­­nétől, ettől a hitvány kerítőinőtől kitelik, hogy kezére akarja játszani Gizellát. És én előttem az a ficsur mi­lyen ártatlannak mutatta magát. De majd elbánok én veletek. Hamar ő is kocsit fogadott s köpenyébe burko­­tódzva, utánuk ment. Az elülső kocsin ülők világért sem sejtették, hogy Horváth Vilmos az, aki utánuk jön. Darvainé már tudta Nagy Aladártól, melyik fo­gadóban van szállva Lorámtffy ur s igy hamar meg­találta eket. Vilmos őrjöngve forgatta szemeit, midőn látta, hogy csakugyan abba a fogadóba mennek, amelyben Lorámtffy lakik. — Hihah. Gaz csábító! — vicsorgatta fogait bő­szültem. — De várj csak, megfizetek én neked ezért. A csizmadia Otelló ott állott a fogadó előtt ö várt a a történ end őket. A fogadóból nemsokára kilépett egy társaság, mely két nőből és két férfiből állott. A kocsit, melyen ide jöttek, visszaküldték, aztán mindannyian a Lo­­rántffy által fogadott bérkocsiba ültek és elhajtottak. Vilmos természetesen utánuk ment. Útközben Darvainé részletesen előadta gyanúsításait. — Az én meggyőződéseim az, — mondotta, — hogy a megboldogult igazgató a föld alatti helyisé­gek valamelyikébe záratta a nagyságos asszonyt. Ámde e végből nem kellett volna kocsin elvitet­ni, — töprengett Elemér. — Ez csak megtévesztés volt tőle, uraim. Az igaz­gató ur ezzel csak tévútra akarta vezetni az esetleg bekövetkező vizsgálatot; meg aztán az is- lehetséges, hogy a földalatti üregeknek valahol kívülről is van egy titkos 'bejáratuk. — Hallotta-e valamikor, hogy ilyen eset történt? — Oh, igen. A régi ápolónők többször említet­ték, hogy az igazgató több veszedelmes beteget ilyen módon eltüntetett. — És az illetőket nem kereste senki? — De keresték, ilyenkor azonban az igazgató ur mindig azzal állott elő, hogy meghaltak, mely állí­tása bebizonyítására rendszerint halotti leveleket is fel tudott mutatni. — Mikép történhetett ez?-— Igen könnyen. Mikor már meghaltak, ismét félhoziatta őket, a pap eltemette s ezzel vége volt Elemér szinte összerázkódott. Oh, ha Ilonkára is ilyen sors vár. Végre az intézet elé értek. Csengetésükre előjött a kapus o dühbe jött, amikor a jövevényeket meglát­ta. — Már megint itt vannak, — mormogta magá­ban. — Nem is tudom, mit alkalmatlankodnak olyan sokszor. Nem is volt nagy kedve bebocsátani őket, de nem mert ellenkezni, mert félt,, hogy a hatóság segítségét veszik, igénybe. — Itt volt-e már a rendőrség? — kérdezte Dur­va iné. — Igenis itt volt, — felelte Irtván. — De nem történt ám semmi. Felvették a tényállást és eltávoz­tak. — Vizsgálatot nem tartottak? — kérdezte Ele­mér. — Nem bizony, uram. Nincs itt mit vizsgálni. Itt rendben van minden. — Fent igen, de neun ám lent is, — felelte Ele­mér. — Vezessen le bennünket a pincehelyiségekbe. — Olyan nincs! — kiáltotta István. — Ehhez nine: jogom. — Kötelessége bennünket levezetni, — mondot­ta neki György. — Szeretném én látni, hogy ki parancsolja ezt nekem, — verte mellét a kapus. — Én parancsolom, — állott elő Elemér. — Egyébként nem is kívánom, hogy bennünket vezes­sen. Csák adja elő a kulcsokat, — Nincsenek nálam, — felelte István kurtán. — Hát kinél vannak? — Mit tudom én. Akinek szüksége van rájuk, keresse. Darvainé már tudta, hogy Kissnénél vannak a kulcsck, mert ő a legrégibb ápolónő. Előkeritették hát Kissnét, ki kezdetben vonako­dott, később azonban mégis előadta a kulcsokat» il­letőleg levezette őket a pincehelyiségekbe. Az alagsor több osztályra volt felosztva. Egyik­ben szén volt, a másikban tűzifa, a harmadikban ócs­ka szerelvények, üres hordók s több eféle volt felhal­mozva. Több szakasz üresen állott. Elemér átkutatott mindent, de élőlénynek neun akadt nyomára. Míg ők lent jártak, azalatt Horváth Vilmos is a tébolyda elé ért. István már ismerte őt, — No mit akar, Varga? — Nem kell ám már a cipője senkinek sem. — Nem is azért jövök, — felelte Vilmos. — Hogy tudta maga azokat a bitangokat be ereszteni? Úgy látszik ráijesztettek. — Oh én meg nem ijedek a magam árnyékától, — felelt büszkén a kapus. — Hova ment az a ficsur és kísérői ? — Lementek a földalatti helyiségekbe. Nem is tudom, mi keresni valójuk van ott. — És maga ezt megengedte nekik? (Folytatjuk) V Megtisztítják a utcákat a közsegélyezettek EAST LIVERPOOL, 0. — Első alkalommal történik az 1930-as depressziós évek ele­je óta, hogy egy város a köz­­segélyiből élőket felhasználja utcaseprő, munkára. Eddig csak házon belüli munkát vé­geztettek velük. Az a 30 ember, akit utca takarításra osztottak be, még ezen a héten hozzáfog felada­tához. A közsegélyezettek gyakran kapnak beosztást különféle munkákra, amelyek a város feladatkörébe tartoz­nak. A foglalkoztatás elsősor­ban arra szolgál, hogy az em­berek ne lézengjenek tétle­nül. Ilyen munka bőven akadt a négy falon "belül is, de most 25 személy létszámon felül van a segélyezettek között és ezeket, az utcák takarítására használják fel. Vallott a gyilkos YUMA, Aidz. — Thomas E. Doublin, akit lopásért tartóz­tattak le március 25-én Arizo­nában, Yuma megye börtöné­ben bevallotta, hogy ő ölte meg Mrs. Faye Nunn middle­­burgheightsi asszonyt. Áldo­zatát halálra szúrta a gyilkos. Holttestét levonszolta a pin­cébe, ahol megmosakodott és elégette véres ingét és nadrág­ját. Az áldozat lakásából 200 dollárt vitt magával Doublin. A 35 éves férfi feleségül akar­ta venni az 56 éves asszonyt, aki nem volt hajlandó vele tar­tani Arizonába. Doublin azt ál­lította, hogy az asszony egy nagy késsel támadt rá, amikor úgy látta hogy elhagyja és er­re ő “önvédelembőr végzett vele. Repülőgép felrobbant — 47 UTAS ELÉGETT A Capital Airline négymo­toros repülőgépe a michigani Tri-City repülőtértől már csak 300 lábnyira hirtelen felrobbant a magasságban és mind a 47 utasa életét vesz­tette, köztük húsvéti hétvégi vakációzok. Ronald Turner, egy elke­seredett munkanélküli, 3 gyermek apja, öngyilkos akart lenni. Amikor egy new yorki bérház negye­dik emeletén levő lakásá­nak ablakából kiugrani készült, állást kínáltak ne­ki. Erre meggondolta ma­gát, , . • A LEGSZEBB AJÁNDÉK AZ UJ Bizonfi Szótári AMERIKA EGYETLEN MAGYAR-ANGOL és ANGOL-MAGYAR SZÓTÁRA Kilencedik bővitett kiadás. KÉT SZÓTÁR EGY KÖTETBEN! KÖZEL 1000 OLDAL Áia keménykötésben csak $6.00 MEGVEHETŐ A CLEVELANDI FŐIRODÁBAN Vagy rendelje meg az árat Money Ordert, csekket vagy készpénzt mellékelve, ezen a címen: A IÓ PÁSZTOR 1736 East 22nd Street, Cleveland 14, Ohio MI IIJSÁG A NAGY VILÁGBAN? CAPETOWN, Dél-Afrika. — A mostani elővá­lasztás alkalmával elsőiztoen szavazhattak feketék 'és kevert; lérüek, — de csak fehér jelöltekre. WASHINGTON. — McElroy honvédelmi mi­niszter kijelentette: nem hiszi, hogy az oroszok előbbre vannak, mint mi a messzetávu rakéták gyár­tásában, mégis olyan erőfeszítéseket teszünk, mintha meg kellene előznünk a szovjetet. PÁRIS. — A francia kormány bejelentette, hogy atenvkisértetei 'és munkái már annyira előrehaladtak, bogy a nyár közepén már felrobbanthatják az első kié érleli atombombát. HAVANA. — Miután kongresszusi híveitől telj­hatalmat kapott, Batista elnök a lázadók által terve­zett sztrájk esetére üzleti alkalmazottaknak és gyári munkásoknak felhatalmazást adott, hogy agyonlője­nek bárkit, aki őket a sztrájkban való részvételre szó­­itja fel. Még a munkaadókat is megbüntetik, ha fce­­eegyeznek a munka szüneteltetésébe. Neki nem tet­­>ző bírákat Batista elmozdíthat állásukból. Ilyen in­tézkedésekkel verte le Batista az 1935-i lázadást dik­­aturája ellen és ugyanilyen eredményt remél most.. KAIRÓ. — Nasser egyiptomi diktátor bejelentet-: .3, hogy a báróim eddigi szovjet tengeralattjáróhoz nőst újabb hármat vett a lengyel kommunista kor­mánytól, gyapottal fizetve a vételárat. A szovjettől pedig legmodernebb, rakétahajtásos repülőgép-óriá­sokat vásárolt. És kijelentette, hogy most már neki van a leghatalmasabb hadiflottája a Közel-Keleten. WASHINGTON. — Eisenhower elnök, 40 éves katonai tapasztalataira hivatkozva, a kongresszus elé terjesztett egy tervezetet ti hadevezetőség radikális átszervezésére. Ennek lényege az, hogy a világ min­den részében levő amerikai haderők katonai vezetése kizárólag a vezérkar hatáskörébe megy át, a honvé­delmi miniszter pedig teljhatalmat nyer a hadicélok­ra a kongresszus által megszavazott pénzek hovafor­­ditasára. Ez azt jelenti, hogy egy ember, jelenleg Mc­Elroy rendelkezik negyvenezer millió dollárról, az egész amerikai költségvetés kétharmadáról. A jövő háborúja, ha arra sor kerül, azonnali döntéseket kö­vetel meg, hivatalok, bizottságok megbeszéléseire nem lesz idő. COLOMBO, Ceylon. — Vére® harcck törteik ki, újra a szigetország egyes részeiben, ahol a tcübség,; a szinhaléz nyelvet beszéli. A tamil nyelv hívei egyenlőséget követelnek. A myelvháborunak több ha­lottja van máris és a nyugalom még nem áll helyre. ATHÉN. — Egy amerikai néger balett és az orosz Eelsoj balett vendégszereplését a 'kormány letiltotta, . mert a mostani választási kampány- ideges légköré­ben Amerika és a szovjet elleni tüntetésektől kellene tartani. i VARSÓ. — A nagy ócekáspiacon a rendőrség razziát tartott és rengeteg csempészett és lopott hol­mit lefoglalt, 159 bazár árust őrizetbe vett. Elvittek a rendőrök egy teherautószállitmány amerikai ciga­rettát, whiskeyt, ruhát, autóalkatrészeket. PALERMO, Szicília. — Az olasz haditengeré­szet jelentette, hogy a földközi-tengerben “megszü­letett” egy uj sziget. Utóbb kiderült, hogy amit a ten­ger felszinén láttak, nem szárazföld, nem sziget volt, hanem délibáb. JOHORE BARU, Malájország, Ázsia. — A tar­tományi kormány hivatalos fogadtatások é® banket­tek 'rendezőinek megtiltotta szeszes italok felszolgá­lását. Indokolás: A beszeszelt hivatalnok könnyen kifecseg hivatalos titkokat.

Next

/
Thumbnails
Contents