A Jó Pásztor, 1958. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1958-04-04 / 14. szám
8-IK O'LDAE Husvét vasárnapja EVANGÉLIUM Szent Márk 16, 1—7. Mikor elmúlt a szómat, Mária Magdolna és Mária, Jakab anyja, és Salome illatszereket vásárolának, hogy elmenvén, megkenjék Jézust. És korán reggel a hét első napján a sirhoz ménének napfelkeltekor. S mondák egymás közt: Ki hengeriti el nekünk a követ a sírbolt ajtajából? Odatekintvén pedig, látták, hogy a kő már el van hengeritve. Mert igen nagy vala. És bemenvén a sírboltba, egy ifjút látának ülni jobbkéz felől, hosszú fehér ruhába öltözve és megrémülének. Az pedig mondá nekik; Ne féljetek! A megfeszített názárethi Jézust keresitek, feltámadott, nincsen itt, imhol a hely, ahová tették őt. De menjetek, mondjátok meg tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megyen Galileába, ott majd meglátjátok őt, amint mondotta nektek. SZENTBESZÉD “Feltámadott Krisztus e napon, Alleluja; hála légyen az Istennek!” Ezzel a gyönyörű hálaénekkel, ezzel a magasztos “Te Deum”-mal üdvözli ma, Husvét szent ünnepén az Anyaszentegyház híveit. Ezzel a lelkes öröménekkel, az uj, a szebb, az örök életet hirdető igékkel örvendezteti meg ma, a feltámadás Golgotha nagy napján az Egyház a Jézus Krisztus hivő, a Krisztust szerető lelkeket. Az éj sötétsége ime elmúlott s a nappal világossága elközeledett, a halálnak félelmetes része eltűnt s helyébe az életnek bátorító, biztató angyala lépett. A Nagypénteknek néma gyásza, amelynek éles fájdalmában Krisztus Urunk keservesen kiáltott fel: “Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” A Husvétnak hangos örömére változott, amelynek élénk uijongásában Krisztus Urunk lelkendezve kiált fel: “Feltámadtam, béke veletek, én vagyok, ne féljetek!” Miként a tavasz évről-évre hirdeti a nagy természetben a tél elmúltával az élet diadalát, akként a Husvét ünnepe is évről-évre hirdeti a Nagypéntek elmúltával Krisztus feltámadását. Ami a rügyfakadás, ami a virágnyilás a természetben, az a mi hitünkben, Krisztus feltámadása. Rügy nélkül, virág nélkül nincs tavasz. Krisztus feltámadása nélkül nincs igazi vallás, nincsen igazi hit. . . Ami Krisztus feltámadása előtt történt, az csak előkészületi állapot volt, hasonló ahhoz az időkhöz, amelyet a mag a föld méhében tölt. Amint a magnak igazi élete a rügyfakadással, a virágnyilással kezdődik, éppen úgy Krisztus dicsősége is a feltámadással indul meg útjára. Ha a megfeszített és eltemetett Krisztus nem támadt volna fel, akkor ugyan ki követte volna Krisztust, akkor ugyan hol maradtak volna az apostolok, a vértanuk? Ha Krisztus nem támadt volna fel, akkor sírja egyben tanításának a sírja is lett volna, és akkor ma nem uralkodnék az életben, az emberek között, az emberek szivében. Krisztus feltámadása a keresztény vallásnak az alapja; az a bizoynos sziklára épített alap, amelyet hiába ostromolnak, hiába verdesnek a bősz hullámok és a vészes viharok. Ezen az alapon megtörik minden ellenséges támadás, minden ördögi fondorkodás. Krisztus feltámadása az a bizonyos fenséges nyitány, melyet az apostolok; hitvallók, vértanuk beláthatatlan sora követett. Mert Krisztus feltámadása az erő, a hatalom, amellyel az apostolok megindultak hóditó útjukon, s amely erő és hatalom mind a mai napif fenntartotta Jézus Krisztus tanításait és fenn fogja tartani a jövőben is, az idők végeztéig. Krisztus feltámadása minden, a kezdet és a vég, a vallásnak ereje, hatalma és tartalma. ír ^ a tő pIsztoh így nézi ki a “tavasz” Baltimore környékén. RÉGI HÚSVÉTI SZOKÁSOK A kereszténység húsvéti ünnepéihez igen sok ragadt a pogány kor vallási szokásaiból. Maga az a körülmény, hogy az Istenember feltámadási ünnepe tavasszal van, amikor a pogányok az uj esztendőt, a természet újraéledését ünnepelték, alkalmas volt arra, hogy a pogány vallási szokások hozzáragadjanak a kereszténység húsvéti ünnepéhez. Milyen természetes gondolatik özösség van a megölt Jézus feltámadása és a természet újraéledése között! Milyen ősi kultusz kapcsolódott az uj valláshoz, amely pedig gyökerében ellentétes volt a pogánysággal! De egy volt minid a kettőben: a hit az Istenben, aki a világot teremtette és kormányozza. A pogány magyarok természettisztelők voltak. A ránk maradt töredékekből és hagyományokból arra lehet következtetni, hogy a pogány magyarságnak már tisztulta'fcb felfogása volt az Istenről, mert fétisekét nem imádott, hanem azokat csak kapcsolatba . hozta az istenség szellemével, a fétisekben rejlő természetfeletti erőforrásának szellemi erőt tekintett. A pogány magyar vallási szertartások babonái között nem igen található olyan, a mely a tárgyhoz kötött erőt ne szellemi felsőbb hatalomnak tulajdonítaná. Ezért szépek ezek a hagyományok és tudnak fennmaradni a nép körében is, bár babonák és a keresztény vallás szellemével ellentétesek. A babonás szokások közül a legtöbb, amely a keresztény husvéthoz tapadt, tűzzel, vizzel, tojással és a korán zöldülő fával van összefüggésben. A pogány magyarok ünnepei évnegyediesek voltak. Az első volt köztük a tavaszi, a természet feltámadásának, az ünnepe. Ezt a legnagyobb, a termékenységnek, a teremtő erőnek a tiszteletére tartott ünnepet előzte meg az Üszögös Péter és a Gergely-nap ünnepe is. Valószínűnek látszik, hogy az Üszögös Péter ünnepében Szent Péter a pogány nap megszemélyesitője, aki üszkét üti a földbe, melytől a föld melegedni kezd, lehányja téli gúnyáját és ezzel előkészíti a feltámadást. Mi-LEGRÉGIBB KERESZTÉNY TEMPLOM A Reuter hirügynögség azt közli, hogy Aíkkomtól délre Savéi Sionnál régészeti ásatások során rábukkantak egy keresztény templom maradványaira. A műemlékek és a régiségek izraeli hatóságának szakértői megállapították, hogy ez eddig a legrégibb keresztény templom, amelyet Izrael állam területén találtak. A mozaikokból ugyanis kétségtelenül kitűnik, hogy a templomot Nagy Konstantin császár uralkodása idején, a keresztény időszámítás 4. századában építették. kor aztán már a föld a nap hevétől átmelegedett és látszani kezdenek a természet feltámadásának nyomai, Gergely-napkor megindul a gyermekek csapata cs Gergely-járást rendeznek. Összeverődnek és seregestől látogatják az erdőt, mezőt, forrásvizet és mindenütt áldoznak az ujuló természetnek, hogy gyors ébredésre serkentsék. Valóságos örömünnep a Gergely-járás, ahol még megvan. Kiveszőben van, meg is oszlott a hajadon lányok nyirfa és vizi-ünnepe, amely elkeveredett a húsvéti és pünkösdi szokások között. Ahol még megvan, ott is nagyon töredékes és jóformán beolvadt a májusi ünnepbe. Ez az ünnep abból áll, hogy a hajadon lányok nyirfagalyukból koszorút fonnak, amellyel fejüket ékesítik és mélyen meghajolva a nyirfa előtt, könyörögnek a Nagyasszonyhoz, hogy-egfjtfzséíget adjon nekik. Aztán elmennek a viz partjára áldozni és a jövőt tudakolni. A nyirfagallyak egyrészét a vízibe dobják, más részét tűzbe hányják és sütik a tojáslepény v Áldozás után komázgatnak, amely abból áll, hogy nyirfagalyakból nagy koszorút fonnak, amelyen keresztül dalolás közben összecsókolóznak, hazamenet pedig énekelve esedeznek apró kívánságaik telj esitéséért. Nemcsak a holló mossa nagypénteken a fiát, hanem az anya is a lányát, hogy szeplő, ragya elmúljon róla. Aki nagycsütörtökön, mikor elhallgatnak és nagyszombaton, mikor megszólalnak a harangok, megmosdik, arról elmúlik a szeplő, aki nagypénteken folyó vízben megfürdik, azt elkerüli a betegség abban az esztendőben. Ki nem veszi észre, hogy ez a mosakodás, fürdés, mellyel a testi rútságtól, bajtól akarnak szabadulni, a kereszténység bűnbánó nagy napjának lelki megtisztulásával rokonságban van? A vízzel kapcsolatosak a vizbehányó hétfőnek, azaz a husvét második napjának szcikásai legősibb formájában a palócoknál maradt fenn. A palóc legények valósággal megfürdetik a leányt, »hogy ha férjhez megy, friss menyecske legyen belőle. Valamennyi húsvéti szokás között a tojással összefüggők maradtak meg legáltalánosabban. A tojás festés, ajándékozás, tűzbe dobás, gyógyító és mentő eszközként eltevés a magyar nép egyszerű rétegében ma is közönséges. Valószínű, hogy a tojás szerepe a tavaszi ünnepen a világ teremtés pogány mondájának esökevénye. A pogány monda szerint ugyanis a föld, az ég a kettétört tojás héjjából lett. A néphit a titkos, megértetlen, megfejthetetlen teremtő erő rejtőkének tartotta a tojást, amelyből támadt a föld és minden lét. Ezt a hitet tartotta meg a hagyomány és kapcsolta hozzá a feltámadás ünnepéhez. MÁRIABESNYŐ Máriabesnyő , kegyhely, amely már a 13. század oklevelein is szerepel, mint az ország nevezetes helysége, jm bileumi ünnepségre készül. Kétszázéves évfordulóját ünnepük annak, hogy 1759. április 19-én megtalálták a Boldogságos Szűz kegyszobrát a régi templom romjai alatt. Nathan Leopold (második balról) a puertoricoi Castanerben, ahol egy kórházban dolgozik, mint X-Ray technikus, a gyilkos, aki 33 évi fegyházbüntetés után szabadult ki, _ ^____--Mr t ‘ Husvét vasárnapja EVANGÉLIUM Szent János, I. rész, I. szakasz 1. Kezdetben vala az Ige, és az Ige Istennél vala, és Isten vala az Ige. 2. Ez vala kezdetben az Istennél. Mindenek ő általa lettek, és nála nélkül semmi nem lett, ami lett. 3. Benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága. És a világosság a sötétségben világosodik, de a sötétség azt fel nem fogta. 4. Vala egy ember Istentől küldetve, kinek János vala neve. Ez bizonyságul jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindnyájan higyjenek ő általa. / 5. Nem vala ő a világosság, hanem hogy bizonyságot tegyen a világosságról. Igaz világosság vala ez, mely megvilágosit minden e világra jövő embert. 6. E világon vala és a világ ő általa lett, és a világ őt meg nem ismeré. Tulajdonába jöved, de övéi be nem fogadták őt. 7. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada nekik, hogy Isten fiaivá legyenek, kik az ö nevében hisznek. 8. Kik nem a vérből, sem a test ösztönéből, sem a férfiú akaratából, hanem az Istentől születtek. 9. És az Ige testté lön, és miköztünk lakozék; és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyetlenegy szülöttének dicsőségét, telve malaszttal és igazsággal. 10. János bizonyságot tőn felőle és kiálta, mondván: Ez az. kiről mondottam: aki utánam jövendő, előttem lett; mert előbb vala nálamnál. 11. És az ő teljességéből vettünk mi mindnyájan, malasztot malasztért. _____________________ 12. Mert a törvény Mózes által adatott; a malaszt és igazság pedig Jézus Krisztus által lett. SZENTBESZÉD Láttatok-e valaha a temetőben sirkövet, melyre ez lett volna Írva? Legyen valaki bármilyen hires tudós, a világtól ünnepelt ember, sírjára ezt Írják: Itt nyugszik ez és ez. Lehet ő bármilyen gazdag ember, egész vagyona nem ér annyit, hogy ettől a földdarabkától, a sirgödörtől meg tudta volna magát váltani ; ott fog elporladni a sírban. De ezzel szemben mi történt Jézus sírjával, aki életében szegény volt, halála is csúfos volt? Nem megy feledésbe. Az ő sirja nem az elmúlás emléke, hanem a győzelem, a hatalom, az örök élet bizonyítéka. Jézus sírja sohase lesz az emberiség emlékezetből kitörölve, sőt évről-évre szaporodik azok száma, kik Jézus sírjához hittel, hálával, szeretettel eltelve zarándokolnak. Testi szervezetünk ásványi, növényi és állati anyagokból áll, melyeket a lélek éltet. Testi szervezetünk tehát kicsinyített mása a nagy természetnek és ezért nem lehet csodálkozni, ha együtt érzünk a természettel. Ősszel, mikor látjuk hullani a fák leveleit, szomorúság fog el. Nem szivesen fogadjuk a telet sem, mint a természet halálát. De ha jön a tavasz, örömmel üdvözöljük és egész természetünk uj életre ébred. így vagyunk a husvét ünnepével is. Husvét napján a templomba sietnek az emberek. A templomok, mint a megáradt folyók, öntik magukból az emberek ezreit és amerre csak nézünk, ünneplő, örvendő arcokat látunk. Kinek szól a húsvéti harangszó? A sírjából dicsőségesen feltámadt Krisztusnak, aki feltámadásával meggyőz bennünket arról, hogy a halál után van egy más élet, hogy nemcsak az anyagi természetben van a tél után tavasz, ujjáébredés, hanem az emberi egyéni életben a halál nem a végleges megsemmisülést jelenti, hanem van feltámadás, van örök élet. Azért énekeljük husvétkor: “Feltámadt Krisztus halottaiból, legyőzte halálával a halált és a sirban lévőknek életet ajándékozott.” De ez az ünnep csak azokra örvendetes, akik hisznek Jézusban mint Megváltójukban, akik megtartják cörvényeit és igy életükkel kiérdemelték a boldogabb tulvilági életre a jogot. Vájjon milyen érzéssel vannak eltelve husvét napján azok, akik az istentelenség utján járnak? Azokra csak elszomorító lehet éppen úgy, mint aho' az első husvétkor félelem és rettegés fogta el azok szivét, akik Jézust keresztre feszítették, mert érezték azt, hogy az a Jézus, akit ők nem ismertek el Megváltójuknak, lesz az ő birájuk. Hasonló sors vár azokra is, akik a husvét ünnepében csak egy közönséges napot látnak. A husvét ünnepe hirdeti nekünk azt az igazságot is, hogy Jézus azért is támadott fel, hogy hirdesse nekünk, hogy ő lesz a gonoszoknak igazságos bírája. Az ember élete szakadatlan harc az emberi bűnös szenvedélyek ellen. Ha tehát megtagadtam magamat Krisztusért, akkor méltó vagyok a feltámadás gyümölcseire. Éljünk tehát úgy, hogy ne mint üres magot vessenek a sírba, hanem erkölccsel, becsülettel teli életet, mert istentelen, bűnös élet után nem lehet örvendetes feltámadás, _________ ___ ___ _,
