A Jó Pásztor, 1957. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1957-09-20 / 38. szám

2-IK OLDAL

A Jö PÁSZTOR

A JÓ PÁSZTOR

(THE GOOD SHEPHERD;

Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította

Megjelenik minden pénteken

Published every Friday

Published by — Kiadó

THE GOOD FHEPHERD PUBLISHING COMPANY

Syerkeszte.3ég és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO

Telefon: CHerry 1-502S

ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES:

£gy évre__________________$6.00 One Year_________________$6.00

í’él évre __________________$3.50 Half Year____________1------$3.50

ntered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879.

MEGOLDATLAN VÁLSÁG

Dulles külügyminiszter legújabb akciója a közelkeleti szovjet előrenyomulás ellen a jelek szerint sikertelen marad. Dulles felajánlott és már küldött is repülőgépeket, ágyukat, tankokat és más fegyvereket a kommunista befolyás alá került Szíria arab szomszédainak és Törökországnak, avégből, hogy esetleges sziriai támadás ellen — amely a valóságban orosz támadás lenne — védekezni tudjanak. Az arab visszhang erre az uj amerikai segitőakcióra ez: Az ajándék fegyvereket köszönettel elfogadjuk, de azokat soha, soha nem fogjuk egy arab testvérnép ellen használni, hanem csakis Izrael ellen, szövetségben Egyiptommal.

Még a nyugathoz legközelebb álló, vegyes mohamedán-keresztény lakosságú Libanon külügyminisztere is úgy nyilatkozott, hogy az arab országok készen állnak Szíria megvédésére, annak ellenére, hogy Szíria kormánya a szovjet befolyása alá került. És Szaud király, aki a kommunistákat éppen úgy gyűlöli, mint a zsidókat, kijelentette, hogy ellene van minden erőszakos fellépésnek Szíria szovjetbarát kormánya ellen.

Ezek a nyilatkozatok arra engednek következtetni, hogy az újonnan szállított amerikai fegyvereket Jordán, Libanon, Szaudi-Arábia és Irák semmi körülmények közt nem fogják arra a célra használni, amelyre Dulles azokat szánta; ezek tehát nem lesznek fegyverek a kommunizmus közelkeleti előnyomulásának megakadályozására. Másfelől Amerika nem engedheti meg, hogy az orosz tankok és bombázók Tel Avivot úgy összelőjjék, mint összelőtték Budapestet és holmi arab kádárjánosokat ültessenek a helytartói székbe, amelyben egykor Pontius Pilátus ült. Reméljük, hogy a mostani kényelmetlenül ingatag helyzet a Közeí-Keleten még soká nem fog végzetesen meginogni.

KÖLTŐ A MÁGLYÁN

Irta: CSERMELY GYULA

KIT SEGÍTSÜNK?

Boürguiba, a tuniszi köztársaság elnöke Amerika régi barátja, de múlt héten elitélő szavai voltak számunkra. Amerika — mondta — minden uj, függetlenségre törekvő országot fegyverszállítással segít, csak Tuniszt nem. Kétségbe van esve Washington magatartása miatt, amely elméletben anti-kolóniális, de a gyakorlatban a francia kolóniális hatalommal szövetkezik.

— A semleges országokra tekintünk — folytatta — és azt látjuk, hogy Amerika ellátja őket fegyverrel. Csak mi vagyunk fegyvertelenek a francia csapatokkal szemben, amelyek tunisi területre behatolnak.

Bourguiba kifakadása bizonyos fokig érthető. Amit azonban kér tőlünk, az olyasmi lenne, mintha valaki úgy akarna igazságot tenni két veszekedő családtag között, hogy mind a kettőnek fegyvert ad. Kormányunk csakugyan rokonszenvez minden fiatal nép függetlenségi törekvéseivel, de ugyanakkor nem járulhat hozzá ahhoz, hogy egyik fontos európai szövetségese, Franciaország, katonai bukását elősegítse. Tunisz támogatja a algíri lázadókat és Amerika azért vonakodik Tunisznak fegyvereket adni, mert ezzel hátbatámadná az Algírban kétségbeesetten a lázadók ellen védekező Franciaországot.

Tunis talán nem a legégetőbb probléma ma a világpolitikában, de egy érdekes példa arra, hogy a külpolitika milyen bonyodalmas mesterséggé vált. Az érdekek sokrétűek, és aki végcélját a béke biztosításában látja, nehezebbnek találja az utat, mint például a szovjet, amely csak a zavarosban akar halászni.

Spanyolországiban, Saragossa városában történt, több mint háromszáz esztendővel ezelőtt. Akikor alig volt kedveltebb és becézettebb ember a városban, mint Manuel Alcala, a költő.

Olyan élesen dalolt, hogy elbűvölte vele a világot; azt mondták a városban az emberek, hogy a spanyol költészet egén csak egyetlen nagy csillagfény tündököl: Manuel költészetének csillaga.

Különösen a fiatalasszonyok és leányok rajongtak és helyűitek érte. Nem azért, mert őnekik énékelt. Minden dala egy-egy virág volt, mit szive legbensőjéből szakított és a nők keblére tűzött. Meg is hálálták ezt az asszonyok és kapkodták a verset, de azzal is, hogy mindennap reggelén friss, tüzesszinü rózsákkal szórták tele ablakai párkányát.

Egy napon fegyveres poroszlók jelenteik meg Manuel házában és elvezették, börtönbe zárták szó nélkül.

— Kinek a parancsára? — kérdezte Manuel Alcala és a válasz erre a kérdésre az volt:

— A főinkvizitor ur szavára.

Manuel erre elbúcsúzott hű szolgájától és házától, mert tudta, hogy már nem látja egyiket sem. Asszonytól, gyerektől nem kellett hogy búcsút vegyen, mert nem volt.

És gondolatban donna Ineztől is búcsút vett, a csodaszép saragcssai leánytól, akiit szeretett, imádott.

Másnap, hogy hire imént a városban: börtönbe zárták a mi költőnket, Alicalát, nagy felfordulás támadt, nagy riadalom. Százával tcCultak a szenvedélyes, izgatott lányok az épület elé, amelyben a börtön volt és viharosan zajé ngtak: engedjék ki Manueel Alcalát, a mi költőnket! Nem tűrjük, hogy ott benn tartsák, a sötétben. Aki napfényt adott nekünk, visszaadjuk mi annak a napfényt s ha szép szóval nem lehet, akkor erővel !

Már-már hozzáfogtak az ostromhoz, hogy kiszabaditsák az istenitett lantost -— donna Inez volt a legelszántabb, a vezérük — mikor kijött a főinkvizitor és “add tovább” szóval valamit a szép donna Ineznck súgott.

— Add tovább, donna Inez

— suttogta, — ha kedves a másvilági üdvöd. —- Eretnek érdekében zajongtck. Tehát oszoljatok szét és menjetek haza békésen.-— Lehetséges volna, szent atyám? — kérdezte donna Inez és elsápadt.

— Hitemre mondom, leányom, hogy igaz — felelte a főinkvizitor és elkomorult.

— Tehát nemcsak a törvény ellen vétkeztek, de Isten ellen is vétkeztek, ha zajongtok.

És öt perc múlva tiszta volt a térség, nem maradt ott egy nő sem. Manuel, a költő, ralb maradt.

Több hétig a börtönben sínylődött, mélyen a föld alatt, ablaktalan, levegőtlen cellában s -mikor úgy gondolták, hogy már kellőleg megtört, hogy megtört a teste és a lelke is, bírái elébe vezették.

Öt kámzsás ember, arcra húzott csuklyával: ezek voltak bírái a költőnek.

— A vád ellened — kezdte az elnök a beszédet — és bizonyítékaink is vannak, hogy eretnek vagy és nyilvánosan pápista, de titokban annál vakfcuzgcbb ujhi-tü. Igaz ez, Manuel Alcala?

Csuklya volt az elől ülő arcán, mégis megismerte a vádlott, ki az. Saragossa legrettegettebb embere, a főinkvizitor, Zalemos. Mert a hangjára már nem húzhat — mint arcára — csuklyát az ember.

—| Igaz ez, Manuel Alcala? — ismételte az elnök a kérdést és a költő erre kemény hangon válaszolt:

— Nem tagat lom, igaz' én a-z vagyok. Meggyőződiéses uj'hitü, elnök ur.

— Szerencse, hogy vallótól, igy ímegmenekülsz a kinpadtól, Manuel. De a máglyától már nem menekülsz meg, csak akkor ...

— Fölösleges, hogy folytasd — jegyezte meg közbevágva a vádlott. — Ismerem a feltételt és kijelentem, hogy nem hajlok meg előtte. Nem én vagyok az első és nem én leszek az utolsó, aki feláldozza életét r hitéért.

— Vigyétek! — -kiáltotta az

elnök. — Holnap ilyenkor, pont ebben az órában, tüzbálállal fogsz bűnhődni vétkedért. Még egy éjszakád van, Manuel, tehát gondold meg ... .

— Arra fo-g-ck gondolni — felelte Manuel Alcala, — mi boldogság az, hegy vértanú]'a lehetek a hiteimnek. Nem félemiit meg engem a máglya.

Éjszaka, hogy börtönében a földön ült, mert még szék som volt benne vagy falóca, csendesen kinyílt az ajtó s egy fáklyás ember lépett a cellába. Miguel Garda volt, legmeghittebib barátja a költőnek.

— Hiába volt minden, hogy megmentselek a legborzalmasabb haláltól — suttogta Miguel Garcia. — Afői-nikvizitor hajthatatlan, neked halnod kell. De én -mégis megmentelek, nesze. E kapszulában méreg van, vedd be s te megmen-ekü-lsz a legisz-onyatosabb haláltól.

Manuel Alcala már több megégetésnek volt szemtanúja s igy tudta, hogy valóban a legborzalmasabb halál az. Mikor alattomosan jönnek a lángck, mint tüzből való ágaskodó viperák; előbb ruháját kezdik ki az embernek, azután végignyalják a bőrét piros nyelvükkel; most -kajánul visszahúzódnak a tüzkigyók, hogy lássák, mint torzul az arca, mint dülled ki a szeme az elitéltnek, kit a cölöphöiz kötöztek; megint meg rohanják, össze-marják tiz helyen is és lassú kéjjel feketére pörkölik. És puffad a test és sercc-g a bus, de a lélek még sokáig és szívósan ragaszkodik a testhez . . .

Manuel megborzadt. Már ott látta magát a máglyán,

A TALAJBANK

A talajbank program ma határozott balsiker — ezt még egykori nivei is elismerik. Érdemes azonban megvizsgálni, hogy miért nem vált be. Szerintünk azért nem, mert természetében alapvetően ellenkezik az amerikai jellemmel.

A talajbank tulajdonképen jutalmazza a tétlenséget, a imunkátlanságot. A farmer fizetést kap a kormánytól azért, hogy vetésterületének egy részét ne vesse be. A kormány ezzel véli csökkenteni a termésfelesleget. Ámde kiderült, hogy kisebb vetésterületen is jobb megműveléssel lehet annyit termelni, mint előbb a nagy ebbon. így hát a kisebb vetésterület és a szárazság dacára az országos termés jó és nem fogja csökkenteni a felesleget. A probléma nem oldódott meg és a program az adófizetőnek jónóhányszáz millió dollárba került.

Ami még ennél is rosszabb, a program természete olyan, hogy akaratlanul is csalásra serkent, még ha a farmernek nem is ez a kimondott szándéka. Mert mi történik ezer és ezer esetben? A farmer megmüveletlenül hagyja a föld egy részét vagy javarészét és felveszi érte a jutalmat a kormánytól, ami holdankint nagyjából 30—35 dollár. Ugyanakkor, -nem lévén elfoglalva a farmon, bejár a városokba és munkát vállal a gyárakban. Amihez kétségkivü-l joga van a törvény szerint, de nem ez volt a törvény elgondolása. A tanulság az, hogy Amerikában semmiféle program neun sikerülhet, ami ellenkezik a hagyományos amerikai természettel.

már érezte a tüzkigyók marását, már látta, mint fefcetedik -a teste -és érezte saját húsának füstsza-gu, kesernyés -bűzét ... és ott volt a kézéiben a méreg . . . szivver-ésnyi elhatározás és mindattól a borzalomtól megmenekül.

— De nem, nem! Nem dicsőítése az Istennek, hogy úgy haljon meg hitéért, hogy öngyilkos lesz. Nincs is példa rá az ősök közt, hogy csak egy is ilyen megoldáshoz fordult volna. Hanem elszántan felléptek -a máglyára és nyugodtan tűrték a kínokat.

Atyja is igy halt meg, Saragossa városának főterén s ő gyáván az öngyilkossághoz forduljon?

— A máglya, a máglya! A pokoli ‘kínszenvedés, a borzalmak 'borzalma, a tüzhalál! Visszajöttek a már eltávozott rém |k és ijesztettéik, majd csábítgatták: tedd meg! Ott a méreg a kezedben, vedd be! Fél pillanat fele és elvégezte kinek nélkül azt, mit >a máglya csak nagysokára végez.

A kép, amit látott, a földre robbant gyehenna képe volt, annál csábítóbban beszélt a méreggel tele kapszula a kezében: Ne szorongass oly görcsösen, hiszen barátod vagyok és megváltód is! Hallgass rám, Manuel Alcala!

A csábitás erős volt. Isten nevében! — sóhajtotta a költő és már már a szájához ért a keze a méreggel, de csak észbe kapott és felriadt: Öngyilkosság? !

— Csak azért sem! — kiáltott fel elszántan. — Csak a_ bűnös végez önmagával, de nem az, -atki tudja az ő igazát. És ha izenként, tagonként ölnek meg az alvilág skorpióival, akkor sem!

Azután koppant (valami a földön, a kapszula volt. Eldobta és széttaposta a lábával.

Másnap száz harang is zúgott, úgy vitték az eretneket a máglyára és ezernyi leány és asszony szorongott a máglya körül, őt várva.

— Vájjon miért jöttek? — kérdezte a költő. — Hogy könnyes szemmel búcsút vegyenek attól, aki ezer dalát csak nekik zengte, a szépeknek? Vagy itt akarnak megszabadítani erővel, ahogy egyszer már -akartak a börtönből? S én még élni fogok és dalolni, dalolni?

Az asszonysereig nem mozdult. Donna Inez ott legelöl sem mozdult. Mint csonttá meredt virágok, úgy állták körül a nőik a máglyát.

De előre rohantak akkor, mikor égni kezdett a rőzse, lába alatt a cölöphöz hurkolt költőnek. Legelöl ő, donna Inez. És marokszámra szórták -a sok papirost, verseit a költőnek, a tüizfoe, hadd égjen, hadd lobogjon vád erővel és eméssze meg a szentségtörő eretneket. Ne maradjon meg testéből semmi, de leikéből se maradjon meg semmi. Pusztuljanak el a tűzben az ő dalai is.

És a költő, mikor ezt látta, nem -érezte -a -tüzkigyók és a skorpiók marását a testén. Mit neki a test, mit neki a végigpörkölt eleven hús? Csak a lelke -sajgott és szenvedett, gyötrődött, -mórt tudta, -begy voltaiképpen -ez hal meg . . .

LAFAYETTE

200 évvel ezelőtt született egy középkori francia kastélyban Lafayette márki, aki az amerikai függetlenségi háború idején nagy szolgálatot tett az amerikai tábornak. Vichy franciaországi városban az évfordulót fényesen ünnepelték meg, jelen voltak tzenhárom Lafayette nevű amerikai város polgármesterei.

BRÜSSZELI JEGYZETEK

Belgium a világ egyik leggazdagabb országa. A főváros. Brüsszel szép, kedves, érdekes város. A város képe nem egységes. Brüsszel több község egyesítéséből alakult ki, s a különböző községek egykori jellegzetességeivel lépten-nyomon találkozunk. Városrészenként változik még a rendőrök egyenruhájának színe is.

A házak többsége két-három emeletes, emeletenként három négy ablakkal, Ezek a házak megőrizték régi családias jellegüket. Házmester nincs, feladatait maguk a lakók látják el. A kapuk állandóan csukva vannak, mintha lakásajtó-k lennének, a lakók pedig kis tükrök segítségével állapíthatják meg az emeleti ablakokból, hogy ki kopog — érdemes-e beereszteni. Számos kapun viszont a ház három-négy lakójának névtáblája mellett csengő van, ha ezt a látogató megnyomja, a berregésre kitárul a kapu.

Este 10-kor már kihaltak ezek a városrészek, csak a belterület világvárosi jellegű. Ragyogó neonfényben úszik minden, de jellemző, hogy az itteni sok emeletes pompás lakóházakat angol szóval buildingnek hivják. A flamand nyelvben, a nemzeti szótárban nincs is megfelelő szó ezekre a bérpalotákra.

A város egyik legszebb, de kétségkívül legnagyobb alkotása az igazságügyi palota. Ez a minisztérium helyiségeit és a különböző bíróságokat foglalja magában. Kényelmes, tágas. Vagy, ahogy a brüszszeliek mondják — tágas, mint a lelkiismeret.

Állandó színtársulata Brüsszelnek nincs. Számos nágy mozija, napi több előadásban amerikai, francia és olasz filmeket játszik — egységes helyárakkal. Igen fejlett a város zenei élete. Fischer Annie, a Tátrai-vonósnégyes és még sokan magyar zenei kiválóságaink közül évenként rendszeresen visszatérő vendégei a brüsszeli koncertteremnek. A szórakozni vágyó és kellő pénzzel rendelkező belgák Párisba járnak, ahová útlevél nélkül lehet utazni. A franciák pedig bevásárlás céljából Brüsszelt keresik fel, mert az iparcikkek itt általában 10—15 százalékkal olcsóbbak, mint francia területen.

Egymás mellett emelkedik a Bank de Bruxelles épülete, a város legszebb és egyben legnagyobb temploma, valamint a Gyarmatügyi Minisztérium. A gyarmat, az üzlet, s a mélységes vallásosság — e három jellemzi a belga életet.

Megnéztük a céhek kertjét is. Pompás park, amelyet köröskörül szobrok díszítenek. Minden egykori céhnek, tehát szakmának állítottak egy-egy szoboremlékművet. Ennél szebb park csak a Roosevelt Avenue mögötti városi park, amelynek közepén kis tó van. A park clus, smaragdzöld gyepén pihen, frissül fel a város lakosságának egy része, s önfeledten játszik a gyermekhad — anélkül, hogy a parkőr rájuk szólna^

Imponálók a különböző élet- és vagyonbiztositf) intézetek palotái. A “biztositó ipar” nagyon fejlett. Elősegíti ezt a szédítő autóforgalom is. Rengeteg a személyi gépkocsi, s szinte minden házban van garázs. Minthogy pedig, akárcsak a legtöbb nyugati államban, autóvezetést nem kötik vizsgához, hanem bárki vezethet, gyakori az autóbaleset. Annál is inkább, mert az utcai villanyjelzőlámpákat általában csak “tájékoztató” jellegűnek tekintik. Ha figyelembe veszik: jó, ha nem: azért sem szól senki. Legfeljebb növekszik az autóbalesetek száma. De a biztositó igy sem fizet rá.

Sokan kíváncsiskodtak, milyen Belgium nemzetiségi összetétele. Van-e ott nemzetiségi kérdés? Van bizony! A lakosság egy része vallon, más része francia. Persze a nagy szomszéd, a francia erősen rányomja jellegét, nyelvét, divatját, szokásait a kis Belgiumra. A nép épp oly kedves, udvarias és takarékos, akár a francia kispolgár.

A könyvkereskedésekben többnyire francia müveket látunk. A flamand nyelvűek jó részét Hollandiában állítják elő.

A Grand Place a legnagyobb terük. 800 éves ódon épületei aranyozott díszítéseikkel az esti reflektoros világításban különös, változó fényben csillognak, mint valami meseváros palotái. Az épületek által négyszögben határolt hatalmas tér autóparkirozó hely. A téren még áll az étterem, amelyben Marx Károly sokat időzött több mint száz évvel ezelőtt.

Néhány utcával odébb uj kép fogad. Bontják a régi épületeket, s helyükben hónapokon belül felépül az uj. Változatosan. Nincs egységes stílusuk. Angol családiháztipus, amerikai bérpalota, osztrák bieredmeier és francia barokk egymást váltják. Egy háromszebás modern lakás havi bére 3000 frank. A szakmunkás havi jövedelme hat-hétezer frank. Az 1958- ra tervezett, óriási méretű világkiállítás külföldi vendégeinek elhelyezésére sok uj szálloda is épül.

Vásárolni legjobban a nagy áruházakban, valamint a mellékutcák kis üzleteiben lehet. Ezeknek a kis üzleteknek nincs meghatározott nyitvatartási idejük, illetve zárórájuk. Csak a reggeli nyitást szabályozza rendelet, a redőnyt akkor huzza le a tulajdonos, amikor akarja.

Belgium — királyság. Ezt azonban csak abból vettük észre, hogy van egy királyi palota, amely előtt éjjel-nappal diszőrség áll, R. L.