A Jó Pásztor, 1957. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1957-09-13 / 37. szám

A jó PÁSZTOR 7-IK OLDAL SZERENCSÉJE Irta: TÖLGYESY MIHÁLY Szegény Ilonka, testben lélekben megtörve és elméjében is úgyszólván már megzavarodva, megfo­gadta Faludy tanácsát és hallgatott. Faludy társa­sága legalább tűrhető, ami szintén hozzájárult ah­hoz, hogy Ilonka engedett kérésének. Az időzés nem tartott sokáig. A másik vonat, mely lefelé ment, már készen állott. Faludy ismét külön szakaszt eszközölt ki a kalauztól s az utazást tovább folytatták. Ilonka igen bágyadtnak érezte magát. Faludy levette a polcról utibőrőndjét s ennivalót vett ki be­lőle; először is Ilonkát kínálta meg, aki azonban sza­badkozott. — Asszonyom, — mondotta, — jó lesz valamit enni, mert ha hirtelen alkalom kínálkozik a mene­külésre, akkor aztán nem tudom, mikor jut ismét va­lami harapni valóhoz. Ilonka tehát evett néhány falatot a hideg sült­ből. Faludy most elővett egy igen csinosan kidolgo­zott kulacsot, melyből gyöngyöző bort töltött a la­pos turista pohárba. Merő udvariasságból előbb Ilon­kát kínálta. Ilonkát azonban szomorú tapasztalatai már óva­tossá tették s köszönettel nem fogadta el.. Faludy erre mosolyogva szólt: — Tudom már, miért utasítja vissza. Attól tart, hogy talán valami altatószer van benne. No hát, majd én jó példával megyek elől. Egy hajtással küritette a poharat. — Azt hiszem, most már csak nem fog gyana­kodni. Nagyon sajnálnám, ha nem inna, mert mind­járt szebb színben látna mindent. E szók után észrevétlenül csavart egyet a ku­lacs nyakán s ismét megtöltötte a poharat. — Méltóztassék, — mondotta igen udvariasan. Ilonka nem birt ellentállani Faludy rábeszélé­sének s ivott a borból. Most már nem is gondolta, hogy van benne valami, miután maga Faludy is ivott belőle. Arra persze nem is gondolt, hogy a kulacs belül kétfelé van osztva s egy csavarással ama fele nyílt meg, amely álomport tartalmazott. Az altatószer azonban nem hatott mindjárt. A bor magábanvéve kitűnő hatással volt rá, testét jó­tevő meleg érzés járta át, vére gyorsabb keringés­be ment át, halvány orcái élénkülni 'kezdtek. — Tulajdonképen, hol vagyunk mi most. — kérdezte. — Szolnokot már elhagytuk. — felelte Faludy. — Most már Békés vármegye felé visz bennünket a vonat. — Már oly messzire vagyunk, — csodálkozott Ilonka szinte megdöbbenve. — Oh, hogyan fogok én visszakerülni. Most már valóban ideje lenne, hogy engem szabadon bocsásson. — Már magam is gondolkodom rajta, — felelte Faludy. — De még nem látom elérkezettnek a ked­vező pillanatot. Ilonka megint elszomorodott. •— Ügy látom, — mondotta csügedten, — ön soha sem fogja ezt elérkezettnek látni. — Legyen nyugodt, nagysád. Ha pénzt adtam, lesz rá gondom, hogy hasznát is vehesse. Ilonka tehát leküzdötte aggodalmait s várt egy darabig. De nehéz a türelmetlenséget végkép meg­fékezni, ha egyszer beleveszi magát a nyugtalan lé­lekbe. Ilonkán is csakhamar erőt vett újból s midőn semmi jelét sem adta annak, hogy valamit tenni akar érte, Ilonka felszökött ültéből s az ajtóhoz rohant. — Az Istenért, mit akar, — szólt rá Faludy iz­gatottan. — Bocsásson el. Engedjen visszatérnem férjem­hez. — Az Istenért, most még nem lehet, — felelte Faludy ijedtséget mutatva. — Várjon még . . . majd én meg fogom adni a jelt, hogy mikor lehet. — De már nem bízom önben, ön engem ámít. — Ugyan hová gondol? E pillanatban füttyentet a gőzgép s a vonat már indult is. — Ugyan kérem, ne nyugtalankodjék, — foly­tatta Faludy. — Majd a harmadik állomásnál, ami most következik, kiszállhat. Titkon pedig gondolta magában, hogy de so­káig működik az álompor. Ilonka kétségbeesetten hanyatlott a kupé bőr­ülésére. E pillanatban az altatószer hatása nyilvá­nulni kezdett. Ilonka szemei lecsukódtak s ő többé mit sem tudott magáról. Faludy szarkasztikusán mosolygott. — Most már hatalmamban van a kis madár, — gondolta magában. — Most már tehetünk vele, amit akarunk. A vonat tova robogott. Faludy ismét elővette kulacsát, visszacsavarta nyakát s nagyot húzott be­lőle. — Nekem jó igy is. Nem kell hozzá pohár, — suttogta mosolyogva. — Tervünk sikerére már bát­ran lehet inni. A kis nagysád azt mondta ugyan, hogy férjétől többet kaphatnék, mint Etelkától. Le­het is, nem is. Etelkától már besepertem a dijamat s j ha éppen nagy gazember akarnék lenni, Elemér ur- , tói is kivasalhatnék vagy kétszázezer forintot. De : nem merek. Lehet, hogy Elemér megfordítaná a bot ; végét s nagyot ütne rajtam. Menjünk tovább hát a : megkezdett utón. Amint átszolgáltatom foglyomat az illetőknek, akik hivatva vannak átvenni, rögtön odébb állok. < Óráján megnézte az időt. — Még két egész óra van hátra, addig meg is virrad. Ilonka most mély álomba van merülve s tölb- , bé semmi nehézséget sem fog utunkba gördíteni. Te- < hetünk vele, amit akarunk. Most ő is a kupié szögletébe húzódott s aludni próbált, miután többé nem (kellett attól tartani, hogy ( Ilonka szökési kísérletet tesz. Végre megvirradt. A gőzm-ozdony ismét egy ál­lomáshoz közelített. Füttyentésére Faludy felriadt álmából és megdörzsölte szemeit. — Csaknem elaludtam, — ugrott fel ültéből. A (kalauz kikiáltotta az állomást s hozzátette, hogy “tíz perc”. — No, akkor van elég időnk, — gondolta magá­ban Faludy. Magára vette felöltőjét, vállára akasz­totta táskáját s úgy itett, mintha költögetné Ilonkát. Később kihajolt a kupéból s magához intette a kalauzt. — Ugyan kérem, legyen segítségemre. Nőm úgy elaludt, hogy nem bírom felkölteni. Ketten talán ki­­eimelhetmők, a kocsim már itt várakozik. A kalauz jó borravaló reményiében, készséggel vállalkozott e szívességre. Ketten ki is emelték az al­vó Ilonkát; Faludy kocsija csakugyan a kijáratnál állott. Ilonkát szépen beemelték a csukott hintáiba, Faludy megjutalmazta a kalauzt, ki alázatos hajlon­­gások között távozott. A következő pillanatban egy csontos, durva ki­nézésű, de elég jól öltözött nő közelitett a kocsihoz. Faludy kérdő arccal fordult feléje. — Nos? — Rendben van minden, — felelte a nő. — A rekettyéméi várakoznak ránk a többiek. Most mindketten beszállottak. A nő kiváncsi pillantásokat vetett áldozatára. — Milyen fiatal, — mondotta. — És hozzá mi­lyen csinos. Nem keresi őt senki ? — De bizony keresik, de nem tudnak rá akadni. — Mikor aludt el? — Hajnal felé. — Igazán csodálom, hogy bolonddá tudta tar­tani. — Olyan ártatlan és naiv ez, mint egy gyermek. Elhisz mindent, amit imondanak neki; természetesen ügyesen kell vele bánni tudni. — Na, — szólt a csontosképü asszony bizonyos vad büszkeséggel, — arra ión már nem fogok néz­ni. Már én a magam módja szerint bánok el vele. — Én felőlem tehet, amit akar, — jegyezte meg Faludy. — Ha én egyszer kezükbe adom őt, nem vál­lalok érte további felelősséget. A kocsi tova robogott a poros országúton. A re­­kettyés szélén tanyai ház állott, melynek udvarán még egy hintó állott. A lovak már be voltak fogva, a kocsis a bakon ült. A ház előtt egy magas termetű ur állott, keskeny karimáju vadászkalappal fején. Máskülönben is úgy volt öltözve, mint a vidéki gentry. Faludy hozzá sietett. — Kihez van szerencsém? — kérdezte. A magas termetű ur kutató pillantást vetett rá. — Faludy doktor vagyok, — mutatta be magát Faludy. : * — Ah örvendek, — szólt most a magas termetű ur élénken. — Én meg Nagy Aladár vagyok. Hol van az elmebeteg? — A hintóbán van. Jelenleg mély álomba van merülve az altatószer következtében, amit alkalmaz­nom kellett. — Annál jobb, legalább nem csinál nekünk sok alkalmatlanságot, — felelte Nagy. — De nézzük meg őt. Zsákban nem veszünk ám macskát. Mindketten a hintóhoz léptek. A csontos képű asszonyt meglátva, igy szólt: — Ah, maga is itt van, Darvainé. A kicsikének ugyan jó dolga lesz a maga keze alatt. Most egy pillantást vetett Ilonkára, ki még min­dég mozdulatlan volt. — Tehát ez az? — kérdezte. — Az, — felelte Faludy. — íme átadom őt ön­nek, kérek írásbeli elismervényt. — Mire való az? —mondotta Nagy. — Úgy sem vehetné hasznát. — Nem, nem, — szólt Faludy. — Én szabadulni akarok a további felelősségtől. Nagy végre is kiállított egy Írást, melyben elis­merte, hogy egy elmebeteget az elmegyógyintézet­ben leendő elhelyezés végett átvett. Faludy most visszautazott, Nagy Aladár pedig az áléit Ilonkával tovább folytatta útját az elme­gyógyintézet felé, melyet néhány óra múlva el is ér­tek. (FOLYTATJUK) Angol nyelvtan Nt. B-endes István, a Cleve­landi Egyesült Magyar Egy­letek központi igazgatója ar­ról értesit, hogy szeptember 30-án uj angol nyelvtanfolya­mok indulnak meg a követke­ző helyeken: A 1620 Prospect avenuei épületben hétfőn és szerdán este 7-től 9 óráig, az East- End Neighborhood House Woodhill-Buckeye épületében kedd és péntek este 7:30-tól 9:30-ig a West Tech School épületében 2201 W. 93, hétfő­szerda 7-9, a John Adams High School épületében. East 116-Corlett, kedd-esü törtök 7-9, a W.S. Community House épületében 3000 Bridge Ave., kedd-esütörtök 7-9. Nappali ahfolyam az éjsza­ka dolgozóknak: 1620 Prospect Ave., Na­tionalities Service Center épü­letében hétfő, szerda és csü­törtök délután 1-2. Minden tanfolyam 15 héten át tart és tandija $7.50. A Board of Education által ki­jelölt okleveles tanerők taní­tanak. DUNAI VIZ AZ ÁLLAMI TEIBEN A budapesti Népakarat je­lentése: Élesen berreg a tele­fon az Erzsébetvárosi Tejipa­ri Vállalat ellenőrzési osztá­lyán. A XII. kerület egyik Közértüzletéből telefonálnak, hogy romlott a friss tejfel. Tóth Ferenc, az osztály veze­tője és Szitár Endre, a keres­kedelmi osztály helyettes ve­zetője azonnal a helyszínre siet. Gyors vizsgálat és meg­állapít ják, hogy Szántai Ká­roly árukihordó— összejátsz­va a 'boltvezetővel — négy liter romlott tejszint kevert egy kanna tejfel közé. Az egész kanna áru fogyasztás­ra alkalmatlanná vált. A “módszerek” Később újabb panasz érke­zik. Összefut a tej. Az ellen­őrzés ismét kiderítette, hogy több boltban erősen felvize­zett tejet árusítottak. Homo­ki János árukihordó az egyik üzlet vezetőjétől kért vizet, hogy azt a gépkocsi hűtőjébe öntse. Az üzlet felmosóvödré­ben kétszer is szállított vizet, de az nem a hűtőbe, hanem a kocsin levő tejeskannába került. Nem ritkaság a tej vi­zezése. Persze, több lelkiismeret­len árukihordó ezt óvatosab­ban csinálja, a Dunából szerzi a vizet Az egyéni hasznoszerzés fejlettebb módszerével dolgo­zott Szabó Mátyás, a munkás­­tanács volt titkára, összeját­szott Debreceni István keze­lőtiszttel, igy naponként tiz darab 25 literes kannával töb­bet vitt ki a vállalattól, mint amennyi a töltőlapon szere­pelt. Mi lesz az ellopott áruval? Mindig akad boltvezető, aki a fölösleget néhány forinttal olcsóbban átveszi, hiszen ő is kereshet rajta. Ilyen volt a XVII. kerületben a 3-as szá­mú f ö 1 d1 m ü v esszövetkezet boltvezetője is, aki kannán­ként 60 forintért vette át a többletet. A családnak csak a szégyen jut . . . Miféle emberek ezek, akik néhány forintért sutba dobják becsületüket és nem törődnek embertársaik e güsi zj s é gével sem ? Olyanok, akik más mun­katerületen nem tudnak vagy nem akarnak dolgozni, akik a tejipart átjáróháznak tekin­tik. Többen közülük már ele­ve azzal a gondolattal jelent­keznek munkára, hogy a vál­lalatnál mellék j övedelemhez jussanak. A vállalat létszá­mához viszonyítva csak szűk réteg az, amelyik igy, szarka módjára lop. Viszont ezek a becstelen esetek az összdolgo­­zók becsületét rontják. Tuza Mátyás segédmun­kás igy vélekedik az üzemi lopásokról. — Vannak, akik azt mond­ják, hogy azért ilyen nagy­mérvű az üzemi lopás, mert kevés a kereset. Nem helytál­ló ez a vélemény, hiszen az árukihordó fizetését 1400— 1600 forntra emelték és a lopások száma mégsem csök­kent. — Több esetben megvizs­gáltuk, hová kerül az ellopott áruért kapott pénz — mondja Tóth Ferenc az ellenőrzési osztály vezetője. -— Az esetek többségében az derült ki hogy a kocsmában maradt, vagy könnyüvérü 'hölgyek kapták. A családnak legtöbbször csak a szenvedés, a szégyen jutott. NEGER EGYETEM BEFOGAD MENEKÜLT MAGYAR DIÁKOKAT Frank R. Veal, a Columbia, S. C.-i Allen egyetem elnöke Clevelandiban k i j e 1 e ntette, hogy az elnöklete alatt álló 89 esztendős néger egyetem szakit faji előírásaival és be­fogad hallgatói közé öt ma­gyar menekült egyetemi hall­gatót. Az elnök, aki egy év óta áll az egyetem élén, azt mondja, hogy a szövetségi kormány kérte fel a diákok befogadá­sára. Ezideig az Allen egye­temhez még nem érkezett be felvételi kérvény, az elnök eleve kijelenti, hogy a jövő héten történő iskolai megnyi­táson szakítani fognak az ed-LA£ SU VIZ Perzsia (Irán) és Törökor­szág kormányai közt tárgya­lások folynak egy olajveze­ték építéséről. A vezetéken át évente 8-10 millió tonna olajat pumpálnak Perzsiából egy földközi-tengeri török ki­kötőbe. Az olajvezeték építé­se 2-3 évig tartana és körül­belül 500 millió dollárba ke­rülne. A cél: Nasser Suez-csatcr­­nájának megkerülése. Hasonló célból, a legna­gyobb csendben, a szabad vi­lág számos hajógyárában számtalan nagy olajszállító tankhajó épül. Lassú viz suezi partot mos. Nem sokáig zsarolhatja Nas­ser a szabad világot. digi gyakorlattal. “Tudomásom szerint mint­egy 10,000 olyan menekült érkezett, aki szeretne egye­temre járni — mondta Veal elnök, — s minthogy a kor­mányunk felkért, hogy ve­gyünk fel néhányat, mi .be­leegyeztünk. Bizonyára más egyetemek is igy cseleksze­nek és ez a jóakarat legszebb megnyilvánulása.” Veal elnök azért érkezett Clevelandiba, hogy résztve­­az African Methodist Epis­copal Church konferenciáján. Felajánlotta, hogy az egye­tem tehetséges növendékek költségeinek felét viseli. Szá­mol azzal, hogy ha visszatér Columbiába, egyesek nem fognak vele egyetérteni, de ezideig még nem hallott ellen­vetést. sem hallottam és láttam, mint a hülyeség tobzódását, brutális erőszakot, igazságta­lanságot, csúf hazudozást. ÉLŐHALOTT Moszkvából jelentik, hogy Molotov nem követett el ön­­gyilkosságot, ellenben követ lett a Külső-Mongolia nevű távolkeleti szovjet csatlósor­szágban. A mongoliaí követ­nek egyedüli hivatali funk­ciója a semmittevés és unat­kozás. VÁRT, HIÁBA VÁRT BERLIN — Dr. Alfred Kantorowicz egyetemi tanár otthagyta a keletnémet szov­jetzónát és a szabad zónában kért és kapott politikai me­nedék jogot. A nyugat-berli­ni rádión át megmondta a honfitársainak, miért mene­­kült el keletről nyugatra: — Évről-évre reményked­tem, vártam, vártam, hogy egyszer majd csakugyan megvalósul a szovjetzónában az uj jobb társadalom. De ehelyett évek óta egyebet MEG KETTEN VANNAK Crestview, Fla.-ban meg­halt 109 éves korában Wil liam A. Lundy, aki a polgár­háborúban a déli hadsereg katonája volt. Most már csak két déli veterán él. Az északiak utolsó veteránja ez év elején halt meg. Hallotta már? . . .hogy Rómának Julius Caesar idejében 1,200,000 la­kosa volt. . . . hogy Arábia a föld­kerekség legnagyobb félszi­gete. . . . hogy Grace Kelly li­liputi országának, Monaco­­nak, nemcsak egy városa van, a játékkaszinójáról hires Monte Carlo, honem van ott még egy La Condamine nevű városka is. . . . hogy a Földön talál­ható élőlények közül legré­gibbek a fák. t t SZÉP ILONKA A LEGSZEBB AJÁNDÉK AZ UJ Bizonfí Szótári AMERIKA EGYETLEN MAGYAR-ANGOL és ANGOL-MAGYAR SZÓTÁRA Kilencedik bővített kiadás. KÉT SZÓTÁR EGY KÖTETBEN! KÖZEL 1000 OLDAL Áia keménykötésben csak $6.00 MEGVEHETŐ A CLEVELANDI FŐIRODÁBAN Vagy rendelje meg az árat Money Ordert, csekket vagy készpénzt mellékelve, ezen a címen: A IÓ PÁSZTOR 1736 East 22nd Street, Cleveland 14, Ohio

Next

/
Thumbnails
Contents