A Jó Pásztor, 1957. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1957-09-13 / 37. szám

A JÓ PÁSZTOR ppapiwuppumumu.'i^» UTAZÁS A FŐID KÖRÜL EGY PERC ALATT PRETORIA, Dél-Afrika — Ghana uj néger köz­társaság követet küld a délafrikai fővárosba, mihelyt tisztázva lesz a politikai és diplomáciai probléma, hogy melyik hotelben szálljon meg. A “csoportlakási törvény” értelmébn ugyanis négerek, csakis a város külterületén lakhatnak. Arra gondol a kormány, hogy külön törvény utján külön engedélyt ad Ghana kö­vetének és a követség személyzetének, hogy egy fe­hér hotelben lakhassanak. NYANZA, Francia Equatori, Afrika — Mwami dicsőséges uralkodásának 25-ik évfordulóját a na­pokban ünnepelték meg a watusi és a batwa törzsek. Ezek a törzsek évszázadok óta békés szomszédok, holott nagyon különböző népek: a watusik valósá­gos óriások, hét láb magas férfi náluk alacsonynak számit, mig a batwák valóságos törpék, alig nőnek négy és fél láb magasra. Mwami, a dicsőséges ural­kodó, dinasztiáját a 11-ik századig vezeti vissza. Mo­dern palotában lakik, európai módra elegánsan öltöz­ködik, kifogástalanul beszél franciául. Amerikai au­tója van, amelyet mérték szerint gyártottak, mert a közönséges autókban nincsen hely hét láb hosszú hajtónak. A watusik eredetileg fehér emberek voltak, századok folyamán elkeveredtek négrekkel. Afrika benszülött arisztokratáinak szokták őket nevezni. AACHEN, Németország. — Az alsdorfi Anna II hányában munkába állt Anton Leisner hányás, de fel­színre nem jött a többi bányászokkal. Mindenfelé ke­resték, de egyetlen munkahelyen sem akadtak reá. Felmerült a gyanú, hogy észrevétlenül kijött a tár­nából és kint gyilkosság áldozata lett. Tizenegy na­pig a rendőrség vérebek segítségével nyomozott utá­na, illetőleg gyilkosa után, de eredménytelenül. A tizenegyedik napon aztán a föld mélyében dolgozó bányászok kopogtatást hallották, amely egy régen elhagyott tárnamenetből jött. Ott találták eltűnt tár­sukká. Leisner csak arra tudott visszaemlékezni, hogy egyszerre rosszul lett és egy oszlop mögött lefeküdt. Tizenegy napon át nem evett, nem ivott. —o— FRANKFURT — Egy nyugalmazott törvényszé­ki bíró ittas állapotban felcsapott forgalmi rendőr­nek, megállított egy autót, amely1 a vörös lámpán át haladt és kérdőre vonta a hajtót, aki nem engedel­mességhez szokott hazai német volt, hanem amerikai német. Amikor a bíró-rendőr a hajtási engedély fel­mutatását követelte, a német-amerikai ellenkövete­lést állított fel: mutassa meg ő, a civilruhás, a rend­őri igazolványát. Az automobilista felesége szekun­­dált férjének, mire a “rendőr” rákiáltott: “Fogd be a szádat!” és mellbevágta. A bíró 1000 márka pénzbir­­- Ságot kapott. •—o— BÉCS — Az itteni ősrégi Szent István templom­ban 70-edik házassági évfordulót ünnepelt egy 98 és 94 éves pár. Dr. König hercegérsek ünnepi beszédé­iben megemlitette, hogy 70-edik házassági évforduló Becsben évszázadok óta nem volt. —o— BUDAPEST. — Magyar földtani szakértők a Góbi sivatagba utaztak, a magyarországi tatárjárás vad mongoljainak őshazájába. Ivóvíz után fognak ott kutatni. •—o— TOKIO — A nagyváros 50,000 főre becsült rongy Szedő társadalmának szellemi elitje, 80 tagú bizott­ság, megkezdte a rongyszedőknek unióba szervezését. Az unió feladata lesz a rongyszedőket megvédeni a szemét-nagykereskedők kizsákmányoló tevékenysé­gével szemben. —o— JOHANNESBURG, Dél-Afrika — Mrs. Martha Moyo hetedszer is ikreknek adott életet. Ijedten fel­kiáltott: “Mit vétettem?!” —o— LUDD, Izrael—“Elvittem feleségemet egy bölcs­höz, hogy űzze ki belőle az ördögöt és amikor ez si­került, feleségem nem akart többé visszatérni hoz­zám” — panaszolta a rendőrségen az egyik helybeli lakos. Az elkeseredett férj elmesélte, hogy feleségét elvitte Baciano Szelach 67 éves férfihez, aki mestere az ördögűzésnek. Az asszony kéthetes kezelés után kijelentette, hogy megszabadult az ördögtől és a férj 22 fontot (11 dollárt) fizetett a jólvégzett munkáért. Mikor-azonban haza akarta vinni feleségét, az kije­lentette, hogy nem tér vissza hozzá, hanem az öregnél marad. A rendőrség letartóztatta az “ördögűző em­bert” és az asszonyt visszaküldte férjéhez. •—o— TOKIO — Mrs. A. Morley amerikai hölgy ma­­gaösarku cipőben megmászta a 12,391 láb magas Ju­­zsijáma tűzhányót. Mrs. Marilyn Spanpinato brooklyni asszony 9 hónapos fiával a rendőrautóban. Azért tartóztatták le, 13 másik anyával együtt, mert jelzőlámpát kövteltek a forgalmas utcába, amelyben laknak és ahol a gyerekek állandó veszélyben fo­rognak. Sok — a rejtélyes gyilkos Ha az emberi szervezetet valami sérülés éri — és ez történhet a műtőasztalon is — sokkba esik és gyakori esetben meghal. Ezrekre, ta­lán százezrekre tehető azok­nak száma, akik nem valami a sérülés folytán, hanem az utána bekövetkező sokkban haltak meg. Ilyen esetekben beteg bőre kékesre szinező­­dik, verejtékezni kezd, sze­me elhomályosodik, szívveré­se gyengül és végül megáll. Ez a furcsa jelenség évszáza­dok óta ellenáll az orvosok fürkésző kutatásának. A tu­domány évszázadok óta te­hetetlenül állt a ; j elenség mellett, Ide az utóbbi években kezdi megismerni annak ter­mészetét és az áldozatok egy részét sikerül megmenteni. A VÉRÁTÖMLESZTÉS Egy felnőtt férfinek átlag­ban 5-5.5 kvart vére van és már korai kutatók megfigyel­ték, hogy ha ennek a menyi­­ségnek felét elveszti sokkba esik. Az önmagától érthető­­dő megoldás tehát a vérát­ömlesztés volt. Az első vi­lágháborútól kezdve a koreai háborúig és ipari balesetek százezrei alkalmával a sérül­tekbe nagymennyiségű vért pumpáltak át az orvosok. Az eredmény bizonytalan volt. Az esetek egy részében az eredmény csodálatos volt. Helyreállt a vérnyomás, a bőr visszanyerte eredeti szi­­nét, szivverés felgyorsult, stb. Más esetekben azonban neim volt eredmény. Nyilván­való volt tehát, hogy pusz­tán az elveszett vér pótlása nem válasz a tünetre. A má­sodik világháború alatt egy csoport orvos jelentős kísér­leteket végzett patkányokkal ugyanolyan sérüléseket utá­nozva, mint amilyenek az embert érik. A megsebzett patkány bőrének egy darab­ját azonban kivágták, úgy hogy alatta — mint egy abla­kon át — figyelhették mi tör­ténik. A SZERVEZET VÉDEKEZÉSE Az érdekes és tanulságos megfigyelés lényege az volt, hogy a sokk tulajdonképen úgy kezdődik, mint a szerve­zet védekezése egy veszély ellen. A baj csak az, hogy a szervezet védekező apparátu­sában hiba történik. Az emberi vér a szívből fo­lyik a nagyobb erek és onnan a hajszál erek felé, amelyek milliószámra hálózzák be tes­tünket. A hajszálerekből visszaömlik a kis erekbe, on­nan a nagy erekbe és végül vissza a szívbe. Ha az embert súlyos sérülés éri — például sok vért vészit — a szervezet önműködő reflexe az, hogy a fontosabb szerveket — szív, gyomor, vese, stb. — megvéd­je a vérveszteségtől, vagyis a megmaradt vért a test köze­pe táján tartsa. E célból el­zárja vérkeringés útját a test külterületén, a végta­goknál, mégpedig úgy hogy a hajszálerek összeszűkülnek nem engedik a vért tovább folyni, csak egy kisebb terü­leten. A SZERVEZET HARCA A szivnek ilyenkor na­gyobb munkát kell végeznie, hogy a megmaradt kevés vért minden fontos helyre el­juttassa. De akárhogy erőlkö­dik, a szervek kevesebb vért kapnak és mikor az agy vér­ellátása nagyon legyengül, a beteg elveszti eszméletét. Másszóval, a szervezet két­ségbeesett harcot folytat a létért. Ezen a ponton a szervezet egyszerre csak megroppan. A véredények megnyúlnak az erőfeszítéstől és a vér nem kapja meg többé a normális nyomást, úgy Ihogy a vér már alig-alig kering. A jelenséget hasonlíthatjuk ahhoz, mint­ha például egy megviselt, öreg gumitömlő annyira ki­tágult volna, hogy a viz, amely előzőleg a szűk nyílá­son át erőteljesen folyt, most csak bágyadtan szivárog. Az érdekes azonban az, hogy a sokk bekövetkezhet nemcsak vérveszteségnél, ha­nem fájdalomnál, sőt féle­lemnél is. Ennek okát az or­vosok nem ismerik, de régen észrevették, hogy lelki zavar, félelem, fájdalom és sokk kö­zött “szoros kapcsolat van.” A HIBERNÁLÓ ÁLLATOK 1950-ben egy Henri Labo­­rit nevű francia orvos a hi­­bernáló — vagyis téli álmot alvó — állatok felé irányítot­ta a kutatók figyelmét. A sokkot az okozza — érvelt — hogy a fontos szervek elvesz­tik vérellátásukat. De a hi­­bernáló állatok — például a medve — még a negyedét sem használják nyári vér­­szükségletüknek alvás köz­ben. (Amely azonban nem azonos a normális napi alvás­sal.) Hibernálás alatt a test hő­mérséklete jóval alacsonyabb a normálisnál. Ilyen ala­csony hőmérséklet mellett a szervezetnek kevesebb vérre van szüksége. Laborit tehát sokkba esett betegeket jeges tömlők közé helyezett és hogy megakadályozza az idegrendszer letörését, egy vegyszert fecskendezett ere­ikbe, amely megbénítja az idegek működését — és az ér­dekes benne az, hogy épen e tulajdonsága miatt utasítot­ták el a vegyigyárak egy má­sik esetben. FEJLŐDÉS A KEZELÉSBEN Laborit vagy 75 beteget si­kerrel kezelt sokk ellen ezzel az eljárással. Amerikai orvo­sok azóta átvették a mód­szert és kifinomitották. Ma már Amerikában számos gyógyszer van használatban, amellyel az idegműködést meg tudják bénítani, mialatt a beteg hőmérségletét lehű­tik 90 fok alá. Sikerrel kísér­leteznek olyan esetekben is, amikor a sokk nem vérvesz­teség következménye. Sőt, egy Dr. William Zweifach ne­vű amerikai orvos felfedezett egy anyagot is, amellyel pat­kányokat sokkmentessé tud tenni. E nagy eredmények da­cára még mindig elég sokan halnak meg sokkban, és fog­nak is sajnos, amig a szerve­zetnek ez a rejtélyes gyilkosa teljesen fel nem fedi titkát a kutatók előtt. MEGNYÍLTAK AZ ISKOLÁK Az iskolaév megnyitása a déli államokban politikai vi­hart idézett elő. A néger fia­talság befogadása a fehérek iskoláiba nem megy súrlódás nélkül. Az ellenállás gócpont­ja Little Rock arkansasi vá­ros, ahol nem felelőtlen fehér agitátorok akadályozzák a néger diákok belépését az is­kolába, hanem az állam kor­mányzója, Orvai Faubus. Ka­tonai kordonnal vétette körül az iskolát evégből. Eisenhower elnök figyel­meztette a kormányzót, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel meg fogja védeni az alkotmányos rendet. ÉS SEPIL0V? Malenkovról tudjuk, hogy Kazaksztán ázsiai tartomány­ba küldték. Molotovról tud­juk, hogy Mongoliába küld­ték nagykövetnek a kecske­pásztorok mellé. És Sepilov ex-külügyminiszternek mi­lyen sorsot szánt barátja, Kruscsev? A moszkvai rádió jelenti, hogy nem igaz az a hir, hogy Sepilov valami ázsiai állást kapott, de nem jelenti Moszkva, hogy mit ka­pott és mit nem kapott. 3-Ik OLDAL Emlékezzünk a régiekről | MAGYAR LÁSZLÓ KALANDOS ÉLETE Élesen perdülnek meg a dobok, szaggatottan ve­rik ki rajtuk a dobosok a katona halálindulóját. Künn, a főhadiszállás előtt négyszögben sorakoznak a villanó szuronyok s középütt árván áll egy idegen formaruháju tiszt, akinek arcán még ott látni a leg­utóbbi ütközet lőporfüstjét s tengerészuniformisa té­­petten libben körülötte. A négyszög felső végén, az épület árnyékos ve­randáján, hosszú asztal, mellette egy csomó marco­na tiszt. Amelyik közülük a legmagasabb rangú, most feláll és felolvassa az Ítéletet: halál, agyonlö­­véssel. Indoka: az előttük álló ellenséges fogolytiszt kegyetlenül bánt a hadifoglyokkal. Az elitéit meginog egy pillanatra az igazságtí lan indokolás miatt, ő nem bánt rosszul a hadifog­lyokkal, hiszen tudva-tudta, hogy azok is katonák, épugy mint ő, azok is épugy vérükkel fizetnek so­vány zsoldjukért, mint ő. Azok is épugy emberek, mint ő. A vád igaztalan. Ebben a percben egy tiszt töri át a katonák kor­donját, odasiet a bírák asztalához, katonásan tiszte­leg, de nyomban izgatott hangon kijelenti, hogy az ítélet indokolása nem felel meg a tényeknek, ő, Lai­­né, francia születésű uruguayi-tiszt, maga is az el­itéit hadifogságában volt s bizonyíthatja, hogy az elitéit buenosairesi tengerésztiszt emberségesen, kí­méletesen bánt a hadifoglyokkal. A bíróság pár percre visszavonul újabb tanács­kozásra. Amikor újra kijönnek, az elnök kijelenti, hogy a hadbiróság Ítéletét ugyan nincs módjukban megváltoztatni, de a közben elhangzott tanúvallo­másra való tekintettel kegyelmet adnak az elítélt­nek, ha az tiszti becsületszavára kötelezi magát, hogy a most folyó háborúban többé nem fog fegyvert Uru­guay ellen. A megkegyelmezett tiszt könnyűszerrel Ígéri ezt meg. Mi köze neki egyáltalán ehhez az egész véres perpatvarhoz, amely Uruguay állam és Argentina diktátora, az analfabéta, tolvaj tehénhajcsárból ál­lamelnökké lett Don Juan Manuel Rosas között fo­lyik?! Az ő lelkében halk csobogással a Tisza vize muzsikál a legvadabb ütközetek hevében is, az ő szi­vében Petőfi dalai énekelnek, az ő élete csak addig élet, amig magyar hazájának dicsőségén munkálkod­hat messzi világok irdatlan vadonjaiban is! Őt az idegeiben reszkető kalandvágya ugyan nyugtalanul hajszolja három világrész között ide-oda, de ereinek utolsó lüktetéséig is megmarad magyarnak. A haditörvényzék előtt, amikor nevét kérdezték, bediktálta ugyan a maga nevét: Magyar László. De ebben a pillanatban felderengett benne az öldöklő fájdalom, amely évekkel ezelőtt is már elkergette őt a magyar határok közül: a Magyar családnévhez megkésetten jutott. Már gimnazista volt, amikor ad­digi Horváth nevét megcserélte, mert egy ur, aki magát az ő természetes apjának mondotta, több ne­mes vármegyék tekintetes táblabirája, földbirtokos és amúgy is neves ember, a Georgikon tanára, szóval ez az ur kegyesen megengedte, hogy nevét viselje, sőt egy kicsit a hóna alá is nyúlt: beajánlotta egy­két hathatós barátjához. így került aztán Horváth-Magyar László akkori­ban, amikor Kossuth zengzetes ajkán felzugott a “Tengerre magyar!” jelszava, a fiumei tengerészeti akadémiába s onnan aztán, a dolgok rendje szerint, mint kadét a világtengerekre. De gyermekkorát nem­csak az a szomorúság árnyékozta be, hogy törvény­telen volt a születése, hanem tán még inkább az, hogy világrajövetele az édesanyja életébe került — igy aztán apátlan-anyátlan árva módjára kopogtatott be a fiú az élet kapuján. Amikor a fiumei tengerészis­kolát elvégezte, ezzel még távolról sem fejeződött be tengerésznevelése. Eddig egy osztrák hajón szolgált. Most otthagy­ta a fényes kadétuniformist és Brazíliában beállott egy spanyol csempészhajóra matróznak. Ez a hajó azonban nem egyszerű csempészettel foglalkozott, hanem ennek a veszedelmes mesterségnek legdur­­vábbjával — Guineából “fekete elefántcsontot” (rab­szolgákat) csempészett át az Újvilágba. Csúnya mes­terség, Magyar László életének egyetlen sötét foltja. De a cél megérte. Tömött erszénnyel, bár betegen került ki a kalandos útból, s most már megtanulhat­ta a hajókapitányság nehéz mesterségét, sőt a szük­séges műszereket is. Ettől fogva nyugtalanul, keresztül-kasul ciká­zik a tengereken: Kelet-India, Szumatra, Jáva, Ma­dagaszkár, a Jóreménység-foka, majd Argentina a különböző állomások. Itt történt az, hogy Juan Ma­nuel Rosas diktátor leszerződtette haditengerész ka­pitánynak az Uruguy ellen vívott háborúban. Az uru­guayiak elfogták, halálra Ítélték s aztán — láttuk — .szabadon engedték. (folytatjuk) De az orvostudomány kezdi megismerni a tünet természetét

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents