A Jó Pásztor, 1957. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1957-09-06 / 36. szám
8-IK OLDIE «Wist**--* A JO PÁSZTOR Pünkösd után 13-ik vasárnap Szent Lukács 17, fej,, 11-19, szak. Az időben történt, hogy amint Jézus Jeruzsálem felé tartott, átméne Szamárián és Galileán. Mikor pedig beméne egy faluba, tiz poklos férfi jőve eléje, akik távolról megállának és fölemelék szavukat, mondván: Jézus, mester, könyörülj rajtunk!... Kiket midőn meglátott, mondá: Menjetek és muhited meggyógyított téged. EVANGÉLIUM. tassátok meg magatokat a papoknak... És lön, hogy amint mentek, megtisztulának. Az egyik pedig közülök, látván, hogy meggyógyult, visszatére, nagy szóval magasztalván az Istent és arcra borulva az ő lábainál, hálát ada és ez szamaritánus vala. Felelvén pedig Jézus, mondá: Nemde tizen tisztultak meg és kilenc hol vagyon? Nem akadt, aki viszszatérvén, dicsőséget adjon Istennek, hanem csak ez idegen. — És mondá neki: Kelj fel menj el, mert SZENTBESZÉD Ha végignézünk az embereken, ha széjjel tekintünk a népek és nemzetek között, bizony-bizony sok betegségre, sok fertőző, szerzett és öröklött nyavalyára találunk. Szinte alig van ember a föld hátán, akinek ne volna valami testi baja, valami testi fájdalma és ha van is, annak az egészsége is milyen törékeny és mennyire ki van téve mindenféle káros és kóros bacillusnak, amellyel a levegő állandóan telve van. De a sok-féle testi betegség és nyavalya között talán alig van súlyosabb és visszataszitóbb, — mint az úgynevezett poklosság. / A poklos beteg menthetetlen, bajára legfeljebb csupán enyhület van, de gyógyszer nincs. Minden más betegségben van, vagy legalább is lehet remény a gyógyulásra, de a poklosnak nemcsak hogy nincs reménye, hanem ellenkezőleg. biztosan tudja, hogy veszve van. Valami szörnyű lehet hát a poklosnak lelki állapota, amit szerfölött növel még az is, hogy az ilyen betegnek azonnal el kell hagynia családját, nehogy megfertőzze az öveit, mert a poklosság nagyon ragadós betegség. Ámde a testi poklosságnál van még egy borzasztóbb, egy még visszataszitóbb és ez a lelki poklosság. Ami a poklosság a testen, az a bűn a lelken. Megfertőzi a lelket, mint a poklosság — a testet. Micsoda borzasztó pillanatok, micsoda borzasztó órák ezek, de hát mik ezek az 'örökévalósághoz képest? És micsoda borzasztó a bűnös helyzete, amikor kénytelen maga is belátni, hogy haszontalan, semmirevaló ember és mikor kénytelen maga bevallani, hogy hiába minden, ő nem képes megjavulni, számára nincs megtérés. Oh ez még sokkalta szörnyűbb tudat, mint a gyógyíthatatlan testi beteg tudata, mert hát a lélekről a halhatatlan lélekről van szó, mely érzi, hogy örökre veszve van és nem a testről, amely úgyis múlandó. Óvjuk hát magunkat a bűntől. Ha óvjuk magunkat a testi fertőzéstől, nemcsak magunkért, de főleg környezetünkért, mennyivel inkább kell akkor óvnunk magunkat a bűntől, nemcsak azért, hogy lelkünket ne fertőzzük meg, hanem azért is, hogy mások lelkének ne ártsunk. A poklosok, amikor hallották, hogy Jézus közeledik feléjük, már távolról kiáltották: “Jézus, Mester, _ könyörülj mi rajtunk!” És Jézus könyörül a testi élő halottakon és meggyógyította őket... Miként a poklosokat csak csoda menthette meg a poklosságuktól, akként a bűnösöket is csak csoda menthet meg a bűntől, a megbocsátásnak isteni csodája... És ha Krisztus megkönyörült a testi betegségben sínylődő embereken, mennyivel inkább meg fog akkor könyörülni a bűnben vergődő embereken, kik bizalommal kiáltanak hozzá: “Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!” hiszen Ő maga mondotta: “Nem jöttem az igazakért a földre, hanem a bűnösökért s nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő fölött inkább, mint 99 igaz fölött, kik nem szorulnak bűnbánatra.” Kérjük Jézust, hogy könyörüljön rajtunk is. Nem vendég, hanem szökevény Néhány hét előtt Amerikába jött Fájszál Ibn Abdul Aziz herceg, Szaud arab király öccse, miniszterelnöke és trónörököse —orvosi kezelésre . . . De Dzsiddából, Szaudi-Arábiából, a herecg nyomában egy érdekes hir jött, amely másképp szól, és pedig: Az igazság az, hogy a herceg nem orvosi kezelésre ment Amerikába, hanem oda szökött, oda menekült, mert odahaza rossz fát tett a tűzre: egyiptomi ügynökök segítségével sikertelen kísérleteket tett, hogy eltávolítsa bátyját Arábia trónjáról. Az elmúlt két hónap alatt kétizben kíséreltek meg merényletet Szaud király ellen. Az első esetben időzített bombát találtak a királyi palota terraszán. A nyomozás Egyiptom katonai attaséjának kiutasitásához vezetett. A második esetben csak egy néger Pilóta ruha, amelyben a vízbe zuhant repülő nem merülhet el AZ ANYA KETTOSKERESZTJE Irta: Dr. MÜLLER VILMOS Az első világháború nem hadműveletek sorozata volt, hanem tömegmészárlás. 1915-ben a galíciai Ravaruska faluban vetette papírra a következő naplórészletet Dr. Müller Vilmos tartalékos ezredorvos: Ez már valóságos embervágóhid! Az orosz hullámhegyek úgy zugnak végig rajtunk, mintha vihar korbácsolná őket. De valóban igy is van: korbáccsal kergetik őket előre! A kancsuka csontigvájó nyomai ott piroslanak a tábori kórházunkba hozott orosz sebesültek hátán. Most is újabb sebesült-tömeget hoznak szanitészeim: utolsó lélegzetért vergődő embercsonkok, akiknek elkékülő ajka mintha imát küldene egy kis szibériai faluiba... Nem is tudom melyiket fektessem az Élet és Halál asztalára, az embervérben fürdő műtőasztalra. A lábam körül egész hordágytábor. Mindegyikben a Halál jegyese fekszik. Kit válasszak elsőnek? Nincs idő tanácskozásra! Itt minden pillanat életet, vagy halált jelent! Lábam e percben megbotlik egyik hordágyban: orosz sebesült! Patakban ömlik egyik lábából a vér. Szanitészeim életveszedelem köztöt — szedték le a drótakaidláiyról, ahol majdnem szitává lőtte a géppuskák gyilkos golyózápora. Alig lélegzik. Intek. (Már az asztalon fekszik. Féllába közvetlen a comb alatt úgy csüng, mintha már nem is tartoznék élő emberhez. Összezúzott hustömeg — félórával előbb még megdobbant kemény léptei alatt a föld. Megborzadok, megtapogatom a lábamat. Még megvan! És most ezét a fiatal gyerekét le kell vágnom ... De itt nincs idő gondolkozni . . . Újabb hordágy tömegek . . . újabb embercsonkok . . . Szólok az asszisztensemnek: — Elaltatjuk. Kezeimben még ott piroslik az előbbi műtét véres nyoma. Itt nincs vízpazarlás! Vízvezetéket hetek óta nem láttunk! Hevenyészett táborikórházunktól egy órányira fekvő nyitott kút vizéből lopják éjjelente, szanitészeim a vizet, mint drága kincset, amely ezerszerte értékesebb a világ minden pezsgőjénél, nehogy nappal az ellenség tüzérsége rájuk lőj jön . . . Az altatókosár előkerül. Rátesszük a szerencsétlen orosz arcára. Már hull rá az álombaringató kloroform. De a kloroform izgató párájától felriad benne az Élet utolsó szikrája. Minden erejét megfeszítve, mint a taglóval homlokon talált bika, kitépi leszijjazott kezeit, lerántja arcáról az altatókosarat és hörgő melléből, mint sistergő vaskanzánból, bugyburékolva törnek elő a szócafatok:-—Nem . . . nem engedem . . . Oroszul beszél. Asszisztensem ért oroszul. Nyugtatni próbálja. Nem sikerül. Két karja, mint félelmetes akrobatáé, tép-zuz mindent maga körül. — Magyarázd meg neki — szólok türelmetlenül, — hogy meg akarjuk az életét menteni. De a borzasztó fájdalmaktól is meg akarjuk ki mélni, amivel a lábának a levágása jár. Ezért altatjuk el. Az orosz beszédre kimerednek a leólmozott szempillák. Két riadt szemgolyó tátong felénk — leírhatatlan gyötrelmekről beszél . . . De egyre csak a fejét rázza! Nőm, elaltatni nem engedi magát . . • — Hát akkor . . . akkor . . . — nyögi ki keservesen aszszisztenstoimácsom, — meg fogsz halni . . . Nem fogod többé az édesanyádat látni. Az “anya” szóra összerezzen! A görcsösen hadonászó karok, mint lelőtt madár, lehullanak, a hörgő szavak elhalkulnak, a láncoktól felszántott homlok kisimul . . . — Az anyám ... az anyám , . . — suttogja az1 orosz, — és megtört két szeméből könny berázdák patakzanak... Megéreztem a kellő pillanatot. — TecD’i rá az altatókosarat — szóltam újra asszisztensemnek. A kosár ismét az arcára került. De újra megismétlődött az előbbi jelenet: vad mozdulattal tépte le azt. A szolba minden talpalatnyi helyén súlyos sebesültek várták az életmentő kést. — Akkor vigyétek el. Hozzatok egy másik sebesültet, — parancsoltam. És két szanitész már fel is kapta a szerencsétlent. De e hirtelen mozdulatra felriadt. Ajka megrándult. Nehezen szótagolta: ■— Nem bánom — mondotta elhaló hangon, —• vágják le a lábamat . . . De ne altassanak el . . . — Nem bírod ki altatás nélkül — mondotta asszisztensem. — Az ezredorvos ur nem tud nyugodtan dolgozni, ha majd a műtét közben, nagy fájdalmadban, ide-oda kapkodod a lábadat. A fejét rázta. — Csak vágja le, ha kell . . . De ne altasson el . . . Egy szót se fogok szólni ... Az anyám adta, amikor eljöttünk a háborúba . . . Megcsókolta . . . Vegyétek le ezt a kis keresztet és függesszétek fel, velem szemben, a falra... Én majd nézem . . . akkor levághatjátok a lábaim . . . egy mukkanást se szólok . . . Mit volt mit tennünk: a haldokló óhaja — paranA! Leoldottuk a szegényes zsinegen függő kis orosz duplakeresztet, amelyen a megfeszített Krisztus megtört teste csillogott. Az ajkához emelte, megcsókolta. Aztán — ahogy kívánta — felaggattuk a műtőasztallal szemközti falra... Hogy az operáció közben láthassa . . . És nekikezdtünk a műtétnek: altatás nélkül levágni egy élő-érző ember lábát. Még most is remegek, ha rágon'dlolok . . . De a csoda tényleg megtörtént: a kimondhatatlanul fájdalmas amputáció alatt a mi szerencsétlen orosz sebesültünk egyetlen jajszót se hallatott . . . A kis kereszt többet ért a világ minden altatószerénél. AUSZTRÁLIAI HÍREK SYDNEY — Egy magyar házaspár otthonába a véletlen szeszélye folytán egyszerre 16 rokon érkezett, ki Ausztriából, ki Olaszországból. Van köztük 2 anyós, 1 ügyvéd, 1 orvos, 2 fiatalaszszony; a többiek gyermekek. ' * Junius végén Ausztráliába érkezett a tízezredik magyar menekült. * Msgr. Mészáros Tibor kisérte az 1400 magyar menekültet, akik a General Taylor gőzössel érkeztek Ausztráliába. Msgr. Mészáros két hetet töltött Ausztráliában, azután visszautazott Svájcba. ÁLLAMI AUTÓK Az angliai hajóépitési és vasmunkás niók követelik az autómobilipar államosítását. rabszolga kíváncsisága mentette meg Szaud életét. A néger benézett a 'király ágya alá és ott bombát talált. Amikor Szaud király junius 7-én hivatalos látogatásra indult Jordániába, a trónörököst nevezte ki ideiglenes helyettesévé. Három nappal később azonban Fájszál váratlanul Rómába utazott azzal az ürüggyel, hogy orvosi kezelésre van szüksége és uralkodó nélkül hagyta az országot. Szaud emiatt kénytelen volt megszakítani ammani tartózkodását és hazautazni. Riadban, szaudi Arábia fővárosában semmi magyarázatát sem adták a herceg hirtelen utazásának, de Rómában az olasz titkos rendőrség élénk figyelmet szentelt Fájszál és a Kairóból érkező küldöncök állandó tárgyalásainak, Pünkösd után 13-ik vasárnap EVANGÉLIUM Szent Máté, 21, 33-42 Mondá az Ur e példabeeszédet: Vala egy családos ember, ki szőllőt ültetvén, bekerité azt sövénynyél, és sajtót ása benne, és tornyot épite, és bérbe adván azt a míveseknek, messze útra méné. Mikor pedig a terményérés ideje elközelgetett, szolgáit a mívesekhez küldé, hogy beszedjék a szőllőterményt. De a mívesek megfogván az ő szolgáit, némelyet megverének, némelyet megölének, némelyet pedig megköveznének. Ismét más szolgákat külde, többet az^ elsőknél; és hasonlóképen cselekvőnek azokkal is. Végre pedig fiát küldé hozzájuk, mondván: Meg fogják becsülni fiamat. Azonban a mívesek látván a fiút, mondák magok között: Ez az örökös, jertek, öljük^ meg őt, és foglaljuk el örökségét. És megragadván őt, kiveték a szőllőből és megölék. Mikor tehát eljő a szőllő ura, mit fog cselekedni azon mívesekkel? Felelék neki: A gonoszokat gonoszul veszti el, és szőllőjét más míveseknek adja bérbe, kik megviszik neki a termést annak idejében. Mondá nekik Jézus: Soha nem olvastátok-e az Írásokban: “A kő, melyet megvetettek az építők, szeglet fejévé lön. Az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt.” SZENTBESZÉD “Ne ölj!” — ez Isten parancsolata, és a mai evangélium arra int, hogy vesztébe rohan, aki ezt a parancsolatot megszegi. Aki kardot ránt, kard által vész el, aki gonoszul cselekedett, annak rossz vége lesz. Mert az a világ rendje, hogy a bűnös elnyerje méltó büntetését és e törvény alól, amely nemcsak isteni, hanem emberi, állami törvény is, nincsen menekvés. Csak ideig-óráig győzedelmeskedhetik a rossz, mert isteni rendelés, hogy az igazaké legyen a földi élet minden áldása s elkárhozzék a gonosz lélek. Kapzsiság a legtöbbnyire az oka annak, ha az ember főbenjáró bűnre vetemedik. A gyilkos mívesek példája is arra mutat, hogy haszonlesés, más vagyonára vágyás vezeti bűnös útra az embert. A kapzsiság és az irigykedés tehát az elemi bűn, amelyből a nagyobb bűn, a megbocsáthatatlan bűn fakad. Az igaz ember ezért fékezi természetének rossz hajlamait s aminthogy lefékezi bűnös testi vágyait, úgy szárnyát szegi gonosz gondolatainak is, amelyek más jószágára irányulnak. Még önnön haszna és érdeke is azt parancsolja, hogy tartsa tiszteletben másnak a tulajdonát, merthiszen nem várhatja el mástól joggal azt, amit ő maga nem ad meg másnak. Nem igaz ember az, aki kétféle mértékkel mér; nem sokkal jobb az, mint az erdő duvadja,amely a gyengébbnek a védtelennek életére tör. Legyünk mindenben mérsékletesek, ne kívánjuk meg a másét, gondoljunk arra, hogy a lélek nyugalma, az igazságosság és a tisztaság öntudata többet ér minden földi kincsnél. BIBLIAI JELENET Jézus megmossa tanítványa lábát. GESTAPO EGYIPTOMBAN BONN —A “Wochenzeitung” felhívja a figyelmet az egyiptomi politikai rendőrségben működő volt német SS-tisztek tevékenységére, akik rendszeresen üldözik a 27 ezer főnyi egyiptomi zsidóságot. Az egyiptomi politikai rendőrség élén El Nasser áll, eredeti névéi, Leopold Glein, aki annak idején a lengyelországi SS hírszerző- osztályának volt a főnöke. A volt nácik a német Gestapo mintájára építették ki az egyiptomi titkos szolgálatot. A titkos szolgálat “tájékoztatásügyi osztályának” élén Hússzá Nalisman, azaz eredeti néven Moser SS tábornok áll, helyettese pedig J. Áman, azelőtt Barbela, az SA terrorbanda főtisztje. A nyomozási osztály helyiségei egy régi teherhajón vannak elhelyezve, mely valóságos úszó börtönné vált, ahol nyolcvan cellában őrzik a vallatott személyeket,
