A Jó Pásztor, 1957. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1957-09-06 / 36. szám

A JŐ PÁSZTOR 3-IR OLDAL UTAZÁS A FÖLD KÖRÜL EGY PERC ALATT NEWARK, Anglia — Egy itteni szivarüzletben 'betörők jártak, elvittek sok szivart és cigarettát és ezt az üzenetet hagyták hátra: “Máskor tessék job­ban vigyázni.” MEXICO CITY — Teodora Farnica épitészmér­­mök ellen, aki jóváhagyta annak a hatemeletes ház­nak építését, amely a julius 28-iiki földrengésben ösz­­ézeomlott és 33 személyt maga alá temetett, bűn­vádi eljárás indult meg gondatlanságból okozott em­berölés címén. Farnica a fogházban felakasztotta ma­gát. SYDNEY, Ausztrália — A kanadai országos ku­tató intézet élettani kutatója Dr. J. S. Hart az ausztrá­liai benszülöttek körében tanulmányokat folytat an­nak megállapítására, hogy ezek miképpen védekez­őnek a hideg időjárás veszélyei ellen. Dr. Hart ha­sonló tanulmányokat végzett kanadai emlősállatok és madarak kőiében és ezeket az észleteiket akarja most kiegészíteni a természethez legközelebb álló embereknél. MOSZKVA — Az oroszok minden legjobban tudnak, farkassal is, egész farkascsordával is leg­jobban tudnak elbánni. Ezt bizonyítja Titov esete. Titov hazafelé biciklizett, amikor látta, hogy a me­zőn egy farkascsorda megrohamozott egy birkanyá­jat. Fogta magát és belehajtott a farkascsorda kel­lős közepébe, legázolta a csorda vezetőjét, erre a többiek eloldalogtak, de a hős Titov Utánuk eredt, üldözőbe vette őket és csupasz öklével még két far­kast a másvilágra küldött, és amikor a menekülő fenevadak egyike visszafordult és rávicsoritotta a fo­gait, Tutov, még mindig a biciklijén ülve, olyat rú­gott a hasába, hogy a farkas felfordult. Csuhaj! OSNABRÜCK, Németország. — A rendőrség névtelen levelt kapott és benn egye vasúti ruhatári jegyet. Kiváltottak az állomáson egy kis csomagot és abban volt az 5500 márka, amit a levél tartalma szerint két fiú lopott. “De megbántuk, amit tettünk”, írták a fiuk, “és ezért küldjük vissza a lopott pénzt és kérjük, ne nyomozzanak tovább.” A rendőrség mégis tovább nyomoz, mert tudni akarja, hogy csakugyan fiatal fiuk követték-e el azt a lopást. HAMBURG — A napokban megnyílt a Magas Emberek Klubjának évi nagygyűlése. Ebbe a klub­ba csak oly férfiakat vesznek fel, akik legalább 185 centiméter magasak, és oly nőket, akiknek testma­gassága legalább 183 centiméter (kb. 6 láb 6 inch és 6 láb 5 inas). Az óriási férfiak és nők nem azért jönnek össze évenkint, hogy mutogassák magukat, hanem hogy megbeszéljék közös problémáikat. Prob­lémáik vannak szép számban: Az ipar még nem szen­tel elég figyelmet az ő szükségleteiknek, nem gyár­tanak hosszabb ágyakat, magasabb székeket, na­gyobb ruhákat és cipőket. Ők, az óriások, áldozatai a tömegtermelési rendszernek, amely az átlagember' szükségleteire alapítja termelést. A nyugatnémetor­­szági Orvosi Szemle felhívja az automobilgyárak figyelmét arra, hogy hamarosan be kell rendezkedni a “hosszú emberek” részére alkalmas kocsi gyártá­sára, mert 2200 gyermek megvizsgálása és megmé­rése alapján 'megállapították, hogy a most 12—14 éves fiuk és lányok, amikor felnőnek, 10—12 centi­méterrel magasabbak lesznek, mint szüleik. Már most is szükség lenne az iskolákban magasabb székekre és padokra. GÜSTROW, Kelet-Németország — A város ha­tárában a mezőgazdasági kényszerszövetség munká­sai “kollektiv vadászatot” rendeztek. Az egyik va­dász egy bokor aljában mozgolódásra lett figyelmes, nyomban célzott és lőtt,és a következő pillanatban Szivethasitó jajkiáltás elárulta, 'hogy a bokor mögött nem nyúl húzódott meg, hanem egy szerelmes pár. A hölgy, 21 éves ápolónő, ott helyben elvérzett, lovagja, aki ugyancsak 21 éves, a kórházban élet és halál közt lebeg. ULM, Németország — Az itteni Kaesebohrer cég rendelést kapott az amerikai Continental Trail­­ways autóbusztársaságtól 50 autóbusz szállítására. Az első 14 kocsit már leszállították. Az autóbuszok súlya 12 tonna, 41 ülés van bennük, felső kilátóab­­'íak, bár van bennük. A motor MAN-gyártmány, 280 lóerős. MADRID — Arevalo castiliai hegyi faluban egy paraszt fogadott a barátjával, hogy a nap sugaraival tükörtojást tud főzni. Oly erősen tűzött a nap, hogy ez csakugyan sikerült félóra alatt. RÓMA — Megjelentek az üzletekben az első, né­met gyártmányú cigaretta-automaták, amelyek egy 100-lirás ércpénz bedobása ellenében egy pakli ci­garettát adnak. És már két nappal utóbb megjelen­tek az első csalók, akik 100-lirás nagyságú értéktelen fémlapocskákat dobnak be az automatákba. Aluminium dómot építettek Virginia Beachen (Vaj egy konvenció számára, 1900 ember fér el alatta. Jelentés a UN előtt az atomenergia még kihasz­nálatlan lehetőségeiről | Emlékezzünk a régiekről I EL JÚDEÁBA! Irta: BALASSA IMRE Pontius Pilatus mindezt tudta. Rávetette a szemét Claudiára. így okoskodott: Claudiának nincsen törvényes helyzete Rómában. Va­lódi nemes, családi hagyományaira büszke ifjú nem fogja megkérni a kezét. Majd megkérem én! A csá­szár ideadja, mert boldog lesz, hogy nemes férjet ta­lál Claudia számára. Hálás is lesz irányomban és én, mint a császár nejének veje, egyszerre az elsők közé emelkedem. Tiberius császár tunyán, hájasán, szétterülve pihent heverőjében. Egy barnabőrü etióp ifjú állt a háta mögött rövid tunikában és pávatoll legyezővel legyezgette. Néha ajkához emelték a smaragdokkal kirakott aranyserleget, mert ő még arra is lusta volt, hogy maga vegye kezébe azt. A császár feltápászkodott fekvő helyzetéből, mialatt négy gyermek támogatta lomha testét. Ki­felé haladt, a széles erkélyre, ahonnan látszott a napnyugtában a Tiberis folyó. Nyomában haladt bi­­borszegélyes fehér tógájában, fején a nászkoszoru­­val, Pontius Pilatus. Az amerikai olvasó több­nyire természeltesnek veszi, hogy hazája vezet az atom­energia békés kiaknázásá­ban. Nem Amerika robban­totta-e fel az első atombom­bát? Nem költünk mérhetet­len összegeket az atomerő tovább fejlesztésére? Az igazság az, hogy bár mi vol­tunk az első ország, amely egy bomba formájában képe­sek voltunk atomhasadást létrehozni, az atomerő kiak­názásában más országok erő­sen megelőztek bennünket. Ennek az oka egyszerű: más országoknak nagyobbb szük­ségük van atomenergiára iparukban, mert nem rendel­keznek olyan bőséges hajtó anyagokkal mint Amerika. Számunkra tehát a zatomerő alkalmazása az iparban nem olyan sürgős és csak lassan kívánjuk felépíteni atomipa­runkat, közben okulva má­sok tévedéseiből. JELENTÉS A UN ELŐTT Egy jelentés a UN előtt azonban feltárja, hogy mi történik külföldön az atom­energia körül — és főleg, hogy mit várhatunk tőle a jövőben. Köztudott dolog, hogy hat nyugateurópai ország létre­hozta az “Euratom” nevű szervezetet. A hat ország: Németország, Franciaország, Hollandia, Belgium, Olaszor­szág és Luxemburg. Az Eu­ratom célja: ezeket az orszá­gokat ellátni atomenergiával, egy közös erőforrásból. Ezek az országok közös szervezet­ben gyűjtik össze az atom­éra nyersanyagát és erőmü­veiket közösen használják fel. Nem nehéz átlátni, hogy az Euratomnak milyen hatá­sa lehet a jövőre. Husz-har­­minc év múlva, amikor már az atoméra lesz a legfőbb energiaforrás, ezek az orszá­gok kölcsönösen rá lesznek szorulva egymásra. Nehéz el­képzelni, hogy például az Eu­ratom tagjai valaha is hábo­rút viseljenek egymással, hiszen előfordulhat, hogy egyik országot ellátó ipari áram a másiknak területéről származik. AZ ORVOSTUDOMÁNY Az Euratom tehát egy uj politikai jövőt helyez kilá­tásba, amely merőben uj a világtörténelemben. De a po­litikai lehetőségek nem az egyetlenek. A UN előtt fek­vő jelentés leírja az atom­energia jövendő szerepét az orvostudományban. Az atomenergia mellékter­mékei, az úgynevezett isoto­­pok, már ma is jelentős sze­repet játszanak az orvostu­domány kutatásaiban. Egy­előre csak mint “tracer”-ek szerepelnek — más szóval nyom mutatók. Be lehet vinni őket az emberi szerve­zetbe és útjukat nyomon kö­vetni, ami óriási lehetősége­ket nyit meg a kutatók előtt. Azt is tudjuk, hogy atomsu­garakkal “bombázni” lehet rosszindulatú daganatokat, beleértve a rákot. Az orvos­­tudomány azonban még kez­detén van ezeknek a kutatá­soknak. A mezőgazdaságban is nagy szerepet fognak ját­szani az atomsugarak, a ve­lük kezelt talaj jobban te­rem, és élelmiszert szinte örökre lehet konzerválni ve­lük. De, mint mondtuk, az er­re vonatkozó kísérletek még kezdetlegesek. AZ ELMARADOTT ORSZÁGOK Az atomenergia legfonto­sabb szerepe azonban — vi­lágtörténelmi távlatban — az elmaradt népek felemelé­sében van. Időtartamban fe­lére, negyedére csökkentheti a fejlődést. Egy szakértő ezt igy magyarázta meg: — Vegyünk például egy olyan fejletlen országot, mint Lybia. Ahhoz, hogy Lybiában például egy órát tudjanak előállítani, elméle­tileg 50 évi fejlődésre lenne szükség, még ideális körül­mények közt is. Először lét­re kell hozni az alapiparokat, amelyekből az ipar felépül, — tehát a hajtóanyagok ipa­ra, szénbányászat vagy olaj­­furás — ami.Lybiában nincs. A következő lépés a nehéz­ipar létesítése. A nehézipar­ral állítják elő azokat a nagy gépeket, amelyek majd kis gépeket fognak gyártani. És amikor már kis gépeket is gyártanak, akkor lesz képes Lybia egy zsebórát gyártani. Oroszország sose volt olyan fejletlen, mint Lybia, de a szovjet 40 éve építi iparát és mégsem tart ott, mint a fej­lett nyugati népek. ERŐMŰ A SIVATAGBAN Leegyszerűsítve a kérdést: a világ népeinek kétharmada olyan országokban lakik, amelyek nem rendelkeznek a fejlődéshez szükséges nyers­anyagokkal, mint vas, szén, olaj, stb. Ezeknek számára megváltás az atomenergia. Az atomenergia nem kíván semmiféle előkészítést a ter­melésben, kivéve közokta­tást. A fentebb vázolt iparo­­sodási folyamatból kivágja az első két fázist: Nincs szükség üzemanyagok­ra és nincs szükség nehéz­iparra, amely például turbi­nát, gőz és villamossági gé­peket gyárt. Mindezt már az atomerő pótolja. Akár a sivatagban vagy a jégmezőn is fel lehet állítani egy erő­müvet, amely atomenergát használ. (Az amerikai had­seregnek vannak is kis hor­dozható atomerő telepei, amelyekkel ember nem lak­ta területen áramot fejleszt, világit, hajt, stb. A szerk.) Amint ez az erő rendelkezés­re áll, amint van világítás és üzemanyag, a fejlődés meg­gyorsul. AMERIKA SZEREPE Dacára annak, hogy Ame­rika nem dolgozik olyan lá­zasan az atomerő fejleszté­sén — a fentebb ismertetett okoknál fogva — igen nagy szerep vár az atomerő ipari fejlesztésében az elmaradott országokban. Eisenhower el­nök tavaly ajánlott fel vala­mi 230 font urániumot — az atomerő nyersanyagát — ta­nulmányi célokra, laborato riumi használatra, amelyből elmaradott országok tudó­sait és mérnökeit fogják ki­képezni az atomerő kezelésé­ben. Az úgynevezett “Point 4” program keretében ame­rikai kiképzők számos or­szágban tanítják az atomerő használatát és a program a következő években bővülni fog. A világ általában Hiroshi­ma bombázását tekinti az atomkorszak kezdetének. Ka­tonai értelemben az is volt. De ipari értelemben épei csak hogy eljutottunk az atomkorszak küszöbére. A Hiroshima óta eltelt évek a tanulás évei voltak. Tulaj­donképen azonban csak most lépünk bele egy modern ipa­ri atomkorszakba, amely hi­vatva van a föld egész ar­culatát megváltoztatni — fel­téve, hogy az ember ugyan­ezzel az atomenergiával nem pusztítja el önmagát. VESZETT VADAK JERUZSÁLEM — Beér Sé­­ván több veszettségi eset for­dult elő. Mose Nadzsi 10 éves beér-sévai kisfiút veszett ku­tya harapta meg. Szülei el­hanyagolták kezelését és a gyermek rövid idő múlva meghalt. Ezenkívül még négy más veszettségi eset fordult elő a városban, a sé­rültek azonban azonnal orvo­si segélyben részesültek és nincsenek életveszélyben. A betegséget főleg a rókák és sakálok terjesztik. Az illeté­kes szervek mérgezett békák­kal pusztítják ezeket az álla­tokat. A beér-sévai városháza közhírré tette, hogy minden kutyatulaj donost, aki nem oltatja be kutyáját, bíróság elé állítanak. A császár mámoros volt és az volt majdnem mindenki körülötte. Csak Pilatus volt nyugodt, hideg és józan. Ez a nap a nagy beteljesülés napja volt számá­ra. Büszke volt, elégedett és nyugodt. Szilárdnak érezte magát. Az erkélyen álltak. Tiberius megszólalt: — Pontius. És intett, hogy jöjjön közelebb. Az szolgálatkészen lépett elébe, mélyen még­hajtva fejét. Tiberius vastag ajka vigyorgásra nyílt. Hunyor­gó, rövidlátó, zöld szeméből alattomos láng lobbant ki.---------------------­— Pontius — szólt még egyszer, mialatt bíbor tógája álól összehajtogatott pergament húzott elő. — Pontius, olvasd! Az én szemem kissé káprázik a napban. Pontius Pilatus elvette alázatos főhajtással a pergamentekercset és azt gondolta, hogy bizonyára valami szép nagy birtokot ajándékozott neki a csá­szár nászajándékul. Arcán végtelen boldogság és büszke önbizalom ömlött széjjel. Olvasni kezdett. Amint olvasta, pillanatról pih lanatra aludt ki a gőg tüze a szeméből, ajkát elhagy­ta a szin, fakó lett az. Gőgösen kiegyenesedett alakja görnyedt, egyre görnyedt, foga vacogni kezdett. Tiberius mosolyogva, kaján örömmel nézte az arcat* !»•": I• A pergamenről azt olvasta Pontius Pilatus, hogy a császár legkegyelmesen kinevezte őt Judea kor­mányzójává, amely távoli tartományba Róma leg­szentebb érdekének parancsára még a mai napán haladéktalanul tartozik utbaindulni. Az urak távolabb álltak és azt látták csak, hogy Pontius Pilatus átvett valami pergamentekercset a császártól és nagyon elhalványodott, mikor elolvasta. A császár odalépett Pontiushoz, hízelkedve, mo­solyogva hajolt hozzá, közel, egészen közel az arcá­hoz, úgyhogy Pilatus érezte a bor gőzét, amely szá­jából feléje csapott, mint valami mérges láng. — Pontius, nézd odalenn a Tiberisen azt a kar­csú gályát! Látod, hogy ring, lágyan, mint az asz­­szony teste . . . Összeszoritott szájjal, durva röhögéssel nevetett a Pilatus fülébe, miközben rekedt hangon folytatta: — Nézd, Pilatus, hogy csillognak az aranyo­zott napfényben. Mint az asszony kitárt karja. Nézd, Pilatus, téged vár ez a nászi gálya! Menj, menj Jú­deába ! Pilatus szótlanul, mellére csuklott fejjel állt a szári parancsot. Alig hallotta már Tiberius utolsó szári parancsot. Alig halottá már Tiberius utolsó szavait. — Menj nyugodtan, kedvelt procura torunk! Nő­dért ne aggódj, ő nem lesz utadban nehéz küldetésed alatt! Ő itt marad. Majd köszöntöm őt nevedben! Menj, Pilatus! . . . Mialatt lefelé haladt a palota lépcsőin, fején a hervadt nászi koszorúval és teste körül a vőlegényi tógával, mintha hallotta volna maga mögött a csá­szár gúnyos kacaját. Mintha kacagott volna mögöt­te mindenki: a rangos patríciusok, a gőgös szená­torok, a városalapitók büszke utódai, a diadaltól ré­szeg légióvezérek és még a rabszolgák is, még a cse­lédek is, a márványoszlopok is — minden és min denkÍ , • J liT J rí És elindult Judeaba ... . Atomero — ma és holnap

Next

/
Thumbnails
Contents