A Jó Pásztor, 1957. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1957-08-23 / 34. szám

S-IK OLDAU A JÖ PÁSZTOR Pünkösd után 11-ik vasárnap EVANGÉLIUM Szent Máté 18, 23—35. Az időben mondá Jézus e példabeszédet: Hason­ló a mennyeknek országa egy király emberhez, aki számot akar vetni szolgáival. És mikor elkezdte a számvetést, eléje viteték egy, aki neki tízezer talen­tummal tartozott. Mivel pedig nem volt honnan meg­fizetnie, parancsold ura, hogy eladatván ő és felesé­ge, fiai és minden vagyona, úgy fizessen meg. Lebo­rulván pedig a szolga, kéré őt, mondván: Légy béke­­tűréssel hozzám s mindent megfizetek tenéked. Könyörülvén tehát az ur azon a szolgán, elbo­­csátá őt és az adósságot elengedő neki. Kimenvén pedig a szolga, talála egyet a szolgatársai közül, aki száz pénzzel tartozik neki vala és megfogván, fojto­gató őt, mondván: Fizesd meg, amivel tartozol. S leborulván szolgatársa elé, kéré őt, mondván: Légy béketüréssel hozzám s megfizetek neked mindent... Amaz pedig nem akarta, hanem elmenvén, a töm­lőébe veté őt, amig nem fizeté az adósságot. Látván pedig szolgatársai a történteket, nagyon el szomo­­rodának és elmenvén, elbeszélők uruknak azokat, ami történt vala. Akkor előhivá őt ura s mondá neki: Álnok szol­ga, minden adósságodat elengedtem neked, mivel­hogy kértél engemet... Vájjon nem kellett volna-e Jézus és a királyember leked is könyörülnöd szolgatársadon, a mint én kö­nyörültem rajtad? És megharagudván ura, átadá ötét a poroszlóknak, mig le nem fizeti minden adós­ságát. így cselekszik az én mennyei Atyám is vele­tek, ha meg nem bocsátótok, kiki az ő atyafiának, szivetekből. SZENTBESZÉD Az idősebbek megbecsülése a legszebb emberi gondolat és kötelesség, mely sajnos ma nagyon is kezd veszendőbe menni, mert az emberek nem igen akarják figyelembe venni a szentirás ezen szavait: “Az ősz fő előtt kelj fel és az öreget tiszteld meg.” Azt mondja az isteni parancs: “tiszteljed” — vagyis ha a szülők beszélnek, a gyermek hallgasson. Valaha ez magától értetődő volt minden családban. Ma a gyermek vitatkozik a szüleivel, jobban tud mindent és okosabbnak tartja magát. “Tiszteljed” jelenti azt, hogy nem szabad szüleinket bántalmazni. Az ószövetségi szentirás azt mondja: “Aki atyját vagy anyját megüti, haljon meg.” Ugyancsak az ószövetségi szentirásban van mondva: “Hollók váj­ják ki és sasfiókok falják fel azt a szemet, amely megveti atyját és ferdén néz anyjára (Préd. 30. 17.) “Tettel és szóval és minden türelemmel tiszteld atyádat” mondja a szentirás. Vagyis támogassuk szüleinket betegségükben, ha szükséget szenvednek, anyagilag. Jusson eszünkbe az, hogy soha se nőt­tünk volna fel, ha szüléink nem gyámolítottak volna minket. Aggódó virrasztással ültek betegágyunk mellett. Ne feledjük el azt a sok munkában eltöltött napot, mellyel véres verítékkel keresték meg a min­dennapi kenyeret. Ne feledjük el azt a szorgos gon­doskodást, aggódást, álmatlan éjszakákat, melyeket szüléink a mi jóvoltunkért tettek és átéltek. A szülők iránt érzett szeretettből és tiszteletből soha se szabad kinőni. KI AZ UR A HÁZBAN? Szaüd király az ur Arábiában. Az amerikai kor­mány felajánlott neki húsz millió dollárt a dammami kikötő kiépítésére és mindössze annyit kötött ki, hogy ellenőrizni akarja, hogyan s mire költik az amerikai dollárokat. — Szó se róla, mondta a király, én nem tűrök semmiféle ellenőrzést. így hát elmaradt a húsz millió dollár kiutalása a büszke király pénztárába. . , Hármas ikrei születtek egy honesdalei (Pa.) farmer tehenének. Magyarországi Szent Erzsébet Szent Erzsébetet nem kell felfedeznünk a müveit világ előtt. Egyike ő a legnépsze­rűbb szenteknek. Különböző népek irodalma és művészete foglalkozott vele. Ragyogóan áll ő előttünk, mint a jótékonyságnak, hit­vesi hűségnek, anyai szere­tetnek s az Isten végzésében való türelmes megnyugvás­nak mintaképe. Ez a kép leg­főbb jellemvonásával, a sze­rénységgel van aláfestve. Sárospatakon született 1207-ben, mint II. Endre ki­rály s a tragikus végű merá­­niai Gertrud leánya. Négy éves volt, mikor Thüringiába vitték, mint Hermann tarto­mányi gróf hasonnevű fiának jegyesét; hozományként ezüst bölcső, ezüst fürdőkád, arany edények és tömérdek ékszer ment vele. így vonult be 1211-ben a magyar királyleányka Wart' burghba, ama nevezetes hely' re, ahol születése évében zaj 'ott le a hires dalnokverseny. Ünnepiesen fogadták a kiró­­lyi -gyermeket, akit azonban ájtatos viselkedése miatt nem szeretett leendő anyósa, Hermann felesége, Zsófia grófnő. Megkezdődtek Erzsébel szenvedései, amelyek mind erősebbek lettek, amikor je­gyese, a fiatal Hermann gróf meghalt. Erzsébet ékkor ki­lenc éves volt. Az öreg Her­mann ekkor másodszülött fiá­val, Lajossal jegyezte el őt, akinek tizennégyéves korá­ban mintaszerű felesége lett; négy gyermeküknek leggon­dosabb anyja. Egykoruak szerint termete karcsú volt és magas, moz­dulatai nemesek, area bájos, viselkedése fenséges. Viruló asszonyszépségében látogatott haza Magyaror­szágba. 1227-ben férje, Lajos gróf a keresztes háborúban meghalt. Ó, mint szeretett volna — gyermekeinek neve­lésén kívül — továbbra is a j ótéko-ny ság gyak óriásának élni, a szegényeik és elesettek, az ügyefogyottak és betegek pártfogásában találni Isten­nek tetsző vigaszt! Ezt azon­ban anyósa, Zsófia és sógorai nem engedték meg, sőt még Wartburghból is elűzték. Hosszas bolyongás után vég­re Marburgban pihenhetett meg. Itt kórházat alapított és abban élt a legnagyobb sze­rénységben és alázatban. Itt halt meg, arcán mosollyal, 1231 november 19-én. Szent Erzsébet alakja szá­most művészt foglalkoztatott. Életének minden mozzanatát megtaláljuk a 14—15. század­ban készült szobormüveken és festményeken a kassai Szt. E rezébe t székesegyházban. Képet festett róla Murillo s íz idősebb Hans Holbein. Holbelin nem az önmagát sa­­nyargotó nőt látja Erzsébet­ben, hanem a testben-lélek­­ben szép fejedelemasszonyt, akinek csak sejteni lehet lel­ki harcát, amelyben végleg elszakad a világ hiúságaitól. Ennek a felfogásnak látjuk folytatását Liezenmayer Sán­dor 'képein. E kiváló magyar festőművészünk művészete javát két női alak közt osz­totta meg: Szent Erzsébet és Goethe Fautsjának Margitja közt. Szent Erzsébeté az első­ség. A Szépművészeti Muze­um hatalmas vásznán éppen abban a pillanatban látjuk őt, amint hermelin köpenyé­vel egy nyomorgó anyát ké­szül betakarni. Liezenmayer ezenkívül — részben vázlato­san — számos Erzsébet-képet festett. Szokatlan téma ezek közt Erzsébet, mint facseme­ték ültetője. Más képein a közismert ró zsacsodát látjuk, a legendák egyik legbájosabbikát: Erzsé­bet megy alamizsnaosztó út­jára, köténye élelemmel te­le; ez azonban — amikor dur­ván kérdőre vonják a jóté­konyságáért mentegetődiző szentet — téliliőben is rózsá­vá változik. Tehát itt már a megtörtént csodával állunk szemben :a szent leikéből el­tűnt az előző pillanatok szo­rongása, a rózsák földöntúli boldogságot varázsolnak ar­cára s szeme felmagasztosul­­tan tekint az égbe. Szép Erzsébet-képeket fes­tett még Boruth Andor, Spá­­nyik Kornél és Feszty Masa. A warthburgi dalnok ver­seny mondáit Grimm Jakab kutatásainak felhasználásá­val báró Hormary József, a magyarbarát osztrák törté­netíró foglalta össze 1840-ben kiadott történelmi évkönyvé­ben. Eszerint 1206-ban jött össze az operából is ismeretes hat énekes Wartburgban, hol dalversenyre keltek. Öten Hermann tartományi gróf magasztalásában olvadtak fel, csupán hatodik társuk, Ofterdingen Henrik hasonlí­tott a naphoz egy szomszédos herceget. A versenyszabá­lyok szerint a vesztesnek azonnali hóhérhalált kellett halnia. Ez lett volna Henrik sorsa is, ha nem rejtőzik Zsó­­fa grófnő köpenyébe. Innen sikerült a szorongatott dal­noknak megalkudnia társai­val, hogy ismerjék el döntő­­birául az erdélyi Klingsor mestert, az utolérhetetlen dalnokot és varázslót. Ebben megegyeztek. Klingsort el­hívták messze erélyi honából és túrájává tették — immár 1207-iben — az újból megkez­dett versenynek. E működé­se közben Klingsor egyszerre csak az ég csillagjait kezdte vizsgálni és igy kiáltott f^l: —Tudjátok meg, hogy ezen az éjszakán a magyar király­nénak lánya születik; a lány­ka szép lesz, erényes lesz, szent lesz és a thüringi gróf fiának felesége lesz! Szent Erzsébetünk tehát a monda szerint a nevezetes wartburgi dalnckverseny ide­jén született, — a történelmi dátumok is összevágnak — igy a Tannhauser-apera Er­zsébeté nem lehet azonos ve­le, a gróf későbbi menyével. Az operaibeli Erzsébet Her­mann gróf unokahuga. Nyil­vánvaló azonban, hogy Wag­ner Szent Erzsébet lelkét ön­tötte saját költői Erzsébeté­be. Erzsébet imájával ajkán halhatott meg Szent Erzsébet is: Mindenható szűz, halld imá­mat. Hozzád, te áldott, esdek én! O, hagyj kimúlnom itt e por­ban. Többé ne éljek, én szegény! Tárd fel az ég dicső honát S angyalodul vedd lelkem át Ha földi bűnöm nincs leróva, Úgy irgalommal nézz le rám. Színed elébe hogy jöhessek. Mint tiszta, méltó szűzi lány! És mikor Erzsébet megüd­­vözül, a zenedráma szereplői ,már “Szent Erzsébetet” di­csőítik. De térjünk vissza a törté­nelem Szent Erzsébetére. Hu­­szonnégyéves volt, amikor meghalt. Atyja, II. Endre ki­rály még megérte szentté nyilvánítását. Az uj szent tisztelete oly hatással volt magára az Árpádházra is, hogy a következő második nemzedékben még két árpád­házi Erzsébet, részesült ha­sonló fellmagasztallásban; az egyik Boldog Erzsébet (1257- 1326), István leánya, a másik ugyancsak Szent Erzsébet (1292-1338), II. Endre leánya, az utolsó Árpádházi király­­leány. ' Erzsébet nevű királynék később is jelentős szerepet játszottak a történelemben, mind között a magyar nép szeretetével leginkább tragi­kus életű Erzsébetet övezte. Furcsa szerepe van az ő ese­tében is a neveknek: Szent Erzsébet életének megrontó­­ja anyósa, Zsófia grófnő volt. Erzsébet királyné anyósa, Zsófia főhercegnő úgy isme­retes, mint a bécsi kamarilla feje és okozója azoknak a magyar szenvedéseknek, me­lyeket Erzsébet királyné ké­sőbb a maga szerény módján enyhíteni igyekezett. Sydney romokban SYDNEY, Ausztrália — Nagy légi hadgyakorlat volt, a légierő uj radar hálózatá­nak kipróbálására. Különféle let repülőgépek száguldottak Sydney irányában, egy kivé­telével mindegyiket nyomon követte a radar. Az az egy gép aztán ledobott egy bidro­­génbombát Sydney városára, amely teljesen rombadőlt — volna, ha az a hidrogénbomiba igazi hidrogénbomba lett vol­na. A HAZUG Hácsök nagyon rendes em­ber. Egyetlen hibája, hogy nem lelhet eligazodni a sza­vain. — Kedves Hácsek ur — ké­rik kartársai —, árulja el ne­künk, mikor mond igazat és mikor hazudik? — Hát nézzék — szól Há­csek, — elárulom. Ha azt mondom, hogy én úgy éljek, akkor az egy hazugság. De ha én aizt mondom, hogy be­csületszavamra, akkor — én úgy éljek — igazat beszélek. Pünkösd után 11-ik vasárnap EVANGÉLIUM Szent Márk 7. fej., 31—37. Az időben Jézus ismét eltávozván Tirus vidéké­ül. Szidonon át a galileai tengerhez méné, a tiz /áros határai közé. Ott hozzá vivének egy siketné­­.nát s kérék őt, hogy tegye rája kezét. És félrevivőn őt külön a seregből, füleibe bocsátá ujjait, és köp­vén, illeté nyelvét és föltekinve az égre, fohászkodék és mondá neki: Effeta, azaz nyíljál meg. És azonnal megnyitónak fülei és megoldódék a nyelvének kö­teléke és helyesen szól vala. És megparancsolá nekik, hogy ezt senkinek se mondják. De mennél jobban tiltá nekik, annál inkább hirdetők és szerfölött csodálko­­zának, mondván: Mindent jól cselekedett, a siketek­nek visszadta hallásukat és megszólaltatta a némá­kat. SZENTBESZÉD Aki ismeri az emberi életet, az előtt nem lehet kétséges mily nagy jelentősége van életünkben az evangélium fenti mondatainak. Nemcsak azért, mert egy siketnéma meggyógyitásáról van szó. Nem cse­kély dolog az ... Vannak percei az embernek, amikor irtózik min­den zajtól, különösen terhes az embernek a nagyvá­rosok lármája, gépek zakatolása, szirének bugása, automobiltülkölés. Ám ennél sokkal szörnyűségesebb az a végtelen csend, amely a süket embert környékezi, aki nem képes arra, hogy egy csengő szót halljon. Nélkülöz­nie kell a muzsikának lelket vidámitó zengését fogal­mat sem szerezhet magának arról, hogy milyen gyö­nyörűséget jelent az ártatlan kisdedek gügyögése, a madarak vidám dala, források csörgedezése' a há­borgó tenger moraja. Nehéz elviselni a kellemetlen zajt, de ennél sokkal ijesztőbb az üres csend, melyben a süket ember kénytelen élni. Hogy milyen a néma ember sorsa, arról mi mind­nyájan fogalmat szereztünk akkor, a mikor ideve­tődtünk az amerikai tájakra és egy árva szót sem tudtunk beszélni angolul. Sokszor úgy szerettünk volna valamit kimondani az idegen környezetben, de képtelenek voltunk rá. Drága kincse az embernek mind a kettő. A fül is, a nyelv is. Csak az a veszedelem, hogy az ember visszaélhet mindkettővel. A siketnéma meggyógyi­­tásával az Ur Jézus erre akarta felhívni a figyel­münket. Ha mindkét szervünk egészséges is, még sem szabad felhasználnunk a rosszra. Nagyon nehéz volna az életünk, ha nem halla­nánk semmit. Néha azonban igen jó volna, ha sem­mit sem hallanánk egyes olyan beszélgetésekből, amelyek ártalmasak, szeretetellenesek, békesség­bontók. Természetes, hogy ilyenekben résztvenni nem is szabad. Még a puszta jelenlét is az ilyen be­szédeknél veszedelmes lehet, mennyivel vétkesebb do­log ilyen beszédeket folytatni, illetve a hallott dolgo­kat azonnal másoknak is elmondani. Az a kis nyelv nagyon sok testi-lelki romlásnak volt már előidézője. Nem egyszer mozgatta valaki a nyelvét önfeledve, gondatlanul és az eredmény egy egész élet elkeserité­­se és boldogtalansága lett. Meghallgatni azt, amire kötelességünk hallgat­ni, nagyon jó. Hallgatni különösen a lelkiismeret sza­vára, a kegyelem hivó intésére, az evangéliumi taní­tásra, szülői, lelkipásztori intésre elvitathatatlan kötelességünk. Megnyitni viszont ajkainkat az Isten dicséretére, a szeretet ápolására, az igazság védelmezésére, a bárdolatlan beszédek megakadályozására — szin­tén nagyon fontos feladatunk kell hogy legyen. Sok előny és áldás rejlik az Isten e két adományá­ban, a fül és nyelv épségében. Legyünk hálásak érte az Istennek azáltal, hogy nem engedjük meg haszná­latukban a jó Isten és felebarát megsértését, hanem mozdítására használjuk. inkább gondosan felügyelünk rájuk s csak a jó elő-A Skelton család hazatért Európából, balról a 9 éves Richard, aki leukémiában, vészes fehérvérűségben szenved és az orvosok szerint egy éven belül meg fog halni. \

Next

/
Thumbnails
Contents