A Jó Pásztor, 1957. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1957-08-02 / 31. szám

4-IK OLD AE Élet a vasfüggöny mögött Pillanatfelvételek a csehszlovák szovjetpaiadicsomból Parázs a hamu alatt. A Neue Zürcher Zeitung, a nagy svájci világlap, Csehszlovákiát hejárt munkatársának cikkét közli, melynek ciáné: “Csehszlovákia, mint a kommunista kizsákmányolás áldozata: utazás egy elszegényedett országon keresztül”. A svájci újságíró hejárta a magyar lakossággal ibiró országrészt is. Pozsonyba hosszú igazoltatások után este érkezett te autóján és feltűnt neki, milyen sötét és kihalt a város, mily gyenge az utcai világítás, mily rossz állapotban van az úttest. — A sivár elhagyatottság és elhanyagoltság a szlovákiai fővárosban megdöbbentő, — írja a svájci újságíró. — Hihetetlen elhagyatottsági érzés és el­szegényedés, amiket mi Európa szivében soha sem tartottunk volna lehetségesnek. A rezsim a múlt év­ben nagy eredmény gyanánt ünnepelte, hogy 11 év­vel a háború befejezése után elsőizben sikerült félig­­•meddig szabályozott friss hús ellátást biztositani nyá­ron is. Egy fémmunkás átlagban 1500, egy tisztviselő 1200 és egy titkárnő 700 koronát keres havonta. E- mellett egy kiló disznóhus 30 koronába, egy kiló zsír 35 koronába, egy pár harisnya 50 koronáiba és egy egyszerű készruha 1200 koronáiba kerül. Egy kom­munista újságíró beszélte el nekünk, hogy már féléve hiába keres valakit, aki kifestené a lakását. A tudósítás legérdekesebb megállapítása a ma­gyar szabadságharc hatását mutatja: — Attól féltünk, hogy Csehszlovákiában elbá­­tortalanodott és rezignált népességet találunk, amely, különösen a magyar szabadságharc brutális leverése után minden reményt feladott volna helyzetének megváltoztatására nézve. Azonban éppen az ellenke­zője történt. Ámbár a rendőrségi nyomás múlt no vem­be óta újból megszigorodott, úgy látszik, a magyar­­országi és lengyelországi események érezhető hangu­latváltozást idéztek elő. A lakosság nagyon is jól ész­revette a félelmet és idegességet, amely azokban a napokban úrrá lett a kommunista funkcionáriusok fölött. A csehek és szlovákok újra kezdik felemelni a fejüket és az erjedési folyamat, amely Budapest óta ia kommunista világot elkapta, lassan, de észrevehe­tően Csehszlovákiára is átterjedni látszik. A félénk suttogás helyébe nyílt szitkozódás lépett; az embe­rek valahogy elvesztették a félelmet és respektust kommunista kényuraikkal szemben. A munka fegye­lem csökkenése, mely az utóbbi hónapokban megfi­gyelhető, bizonyára nem utolsósorban erre a jelen­ségre vezethető vissza. “Liberalizálás” és “demokra­tizálás” a jelszavuk. A cikk megállapítja, hogy senki sem vár olyan nyílt ellenállást, mint Magyarországon és Lengyelor­szágban végbement, de a tömegeknek, sőt alsó kom­munista kádereknek és kommunista intelligenciának a nyomása egy különleges “cseh ut” alkalmazására kényszeríti a pártvezetőséget és a kormányt. A svájci újságíró befejezésül egy nem-kommu­nista párttag, helyi tanácstagjelölt szavait idézi: “Nekünk, cseheknek, újból meg kell tanulnunk a “eivilkurázst”. Ne várjon ön csodát Csehszlovákiá­ban, de nyugalommal és türelemmel, idővel biztosan sikerülni fog nekünk igánk meg'könnyitése”. HAJTÓVADÁSZAT Újpestről a napokban menekült el egy kereske­dő, aki elmondta, hogy a Dobó utca 2, 3, 5, 7 szám alatti házakból a fiatalságot, amely az októberi for­radalomban többé-kevésbé részt vett, a karhatalom már mind összeszedte és ismeretlen helyre elhurcol­ta. Nagyrészüket fegyverrejtegetés vádjával tartóz­tatták le, akkor is, ha valójában régen vagy egyálta­lában nem volt náluk fegyver. A karhatalimisták ugyanis kiszemelik áldozatu­kat , többnyire kommunista besugások alapján, és egyszer távollétében megjelennek a lakásán házku­tatást tartani, letartóztatási paranccsal. Oda hívják “hatósági tanuknak” a háztömbparancsnokct és a házbizalmit is. Ezeket leültetik az előszobában, ők maguk pedig bemennek a lakásba és kutatás ürügyé­vel eldugnak- valahova egy magukkal hozott pisz­tolyt. Ezután, mintha csak elfeledkeztek volna arról hirtelen behívják a bét hatósági tanút, hogy legyenek ők is szemtanuk a kutatásnál. Ennek során bizonyos idő múlva “megtalálják” az eldugott fegyvert. így most már van két tanújuk a “bűncselekményre” te­hát a gyanútlanul hazatérő áldozat letartóztatásba bérül, egyben rettenetesen meg is verik, amiért tagad­ni próbál, esetleg meggyanúsítja a karhatalmistákat, hogy ők csempészték be a lakásba a bűnjelet. Ha az elfogott valóban forradalmár volt, pár nap múlva a -milicisták újra megjelennek a házban és bekopognak a szomszédba azzal, hogy a letartóz-A Dillisenti ikrek 14 évesek. Buenos Airesben élnek, jó egészségben. MAGYAROK ARGENTÍNÁBAN A floridai partok mentén, Silver Shoals közelében 1642- ben elsülyedt egy spanyol gá­lya, 12 millió dollár értékű arannyal, ezüsttel és drágakő­vel a fedélzetén. Mindössze pár lábnyi mélységben nyug­szik a hajó, térkép is készült tengeralatti sírhelyéről, még­is, az elmúlt évszázadok alatt senkinek sem sikerült megka­parintania a világ legnagyobb tengeralatti kincseit. 1686 szeptemberében tör­tént, hogy William Phips, mainei születésű tengerészka­pitány Londonban felkereste II. Charles angol királyt és előadta neki tervét. A hires Plate nevű spanyol flotta kin­csét ki kell emelni a tenger fe­nekéről. Phips már évek óta vadászott elmerült kincsekre és néhány kisebb vállalkozása sikerrel járt. A király adott egy hajót és legénységet a ka­pitánynak, aki erre munkához látott. A parttól 300 mérföldnyire feküdt a csigákkal, moszattal, százféle élősdivel bele­pett spanyol hajó. Búvárok szálltak le a mélybe, de hiába, nem tudtak ráakadni a hajó­testre és a benne rejtőző kin­csesládára. A matrózok né­hány hét után fellázadtak. A kapitány a két öklével verte össze a zendülőket. A végén azonban belátta, hogy a kin­cset nem sikerül megkaparin­tani és a kudarctól csügged­ten tért vissza Londonba. A király közben meghalt, az uj uralkodó hallani sem akart többé hasonló kalandos vállal­kozásról. De Albemarle hercege kö­télnek állott és egy újabb ex­pedíciót finanszorozott, ezút­tal három hajó indult el Flo­ridába. A fanatikus kapitány má­sodik útja alkalmával megta­lálta Silver Shoalnál a kincses­hajót. A korallok annyira el­lepték, hogy csak fejszével si­került a hajótestbe hatolni. Réz ágyukat hoztak fel, baltá­val utat törtek a kapitány ka­binjáig. Itt aztán ráakadtak néhány kincses dobozra. Négy hét után két másik hajó tűnt fel a láthatáron. Ezek Jamaicából jöttek és Phips félt, hogy megtámad­ják, ha nem osztozik velük. Megegyezett hát a kalando­rokkal, hogy ha segítik, felét kapják a talált kincseknek. Alig láttak munkához, az ide­gen hajók vitorlái megsérül­tek és visszatértek Jamaicá­ba, hogy kivajitsák. Phips, tudta, hogy a matrózoknak Jamaicában eljár a szájuk és hamarosan egy egész horda lesz a nyakán. Embereinek kétszeres jutalmat Ígért, ha többet dolgoznak. Három bú­várnak megrepedt a tüdeje és elvéreztek. De Phips célt ért. 12 millió dollár értékű kincset hozott fel az elmerült gályá­ról. 1687 június 17-én tért visz­­sza Londonba Phips, 32 tonna ezüsttel, egy hordó arannyal, két hordó ékszerrel. Az angol főváros népe hősként üdvö­zölte, II. James király, aki a zsákmány tizedrészét kapta törvény szerint, lovaggá ütöt­te a szegény sorból felvergő­dött tengerészkapitányt. Pro­vost Marshal General lett a cí­me New Englandban és ké­sőbb Massachussetts állam kormányzójának nevezték ki. Phips gyakran mondogatta, hogy még legalább tizmilló ér­tékű kincs maradt a gályán el­rejtve és hogy ezért egy na­pon visszatér. Közben azonban a közigazgatás, politika, tár­sadalmi események annyira el­foglalták, hogy nem maradt ideje uj expedícióra. Szóki­mondása is bajba keverte és 1694-ben, 44 éves korában Londonba idézték, hogy biró-Drágul.■. drágul,.. WASHINGTON. — A kor­mány jelentése szerint a meg­élhetés költségei júniusban ismét emelkedtek fél száza­lékkal. Tíz hónap óta egyre emelkednek az árak, főleg az élelmiszerek árai. A nagy uniókba szervezett munkások a kollektív szerződés alapján megfelelő béremelést kapnak — a többiek összébb húzhat­ják azt a bizonyos derekövet. ság elé állítsák. Meg akarták fosztani rangjától és vagyoná­tól. Mint fogoly halt meg még a tárgyalás előtt. A mesés kincsek, melyeket a spanyolok harácsoltak össze az uj világban, dísztárgyak, csodálatos müvü ékszerek ma is ott nyugosznak a floridai partok mentén, alig 300 mér­földnyire Silver Shoaltól, ko­­ralsirjukba zárva. Modern kincskutatók készülnek a fel­derítésére. Nem lesz könnyű a munkájuk, ezt mondaná Phips kapitány ha élne. HEJ, RÁKÓCZI! A budapesti Népakarat je­lenti: 250 éve annák, hogy a Rák ó c z i - szab a ds á gh arc so­rán a Borsod megyei Ónod községiben összehívott or­szággyűlés kimondotta a Habsburg-íház trónfosztását. Ebiből az alkalomból nagy­szabású e m 1 é k ünnepséget rendeznek Ónodon. A budapesti Népakarat nem teszi hozzá, iigy hát ne­künk kell hozzátennünk azt, hogy az ónodi emlékünnepé­lyen a szónokok nem fognak párhuzamot vonni a magyar szabadságiharc közt, amely 250 év előtt folyt le, és a ma­gyar szabadságharc közt, amely október 23-án győze­delmesen megindult és no­vember 4-én tragikus véget ért. Kuruc módra szidni fog­ják a kutya osztrákot és la­banc módra dicsőíteni fogják a vérszomjas orosz zsarnok­ságot. UJ SZOVJET REKORD MOSZKVA. — Lyubov Pu­­lyák asszony 154-ik születés­napját ünnepelte meg a na­pokban. Kikérdezték, minek tulajdonítja hosszú életét; azt felelte, hogy hús fogyasz­tásától mindig tartózkodott. Argent ina kormánya az emberi szolidaritás parancsát, a magyar menekültek bebo­csátását az önérdek gondos mérlegelésével párosulva gya­korolja. A mének üít-bevá m dorlás válogatási alapon tör­ténik, főleg plyan menekülte­ket fogadnak be, akiknek speciális képzettségére és gyakorlottságára szükség van — különösen a vidéken. Mert tudni kell, hogy Buenos Aires, a gyönyörű város, ugyancsak túl van tömve olyanokkal — argentinokkal és jövevényekkel •— akik sze­retik a szépet, a kényelmet, a kultúrát. De Argentina nem kulturális gazdagodást vár a magyar szabadságharc me­nekültjeitől, hanem szaktu­dást és munkáskezeket. Júniusig Argentínába 833 menekült érkezett és az a szándék, hogy összesen 2000 magyarnak adnak uj otthont. Főleg technikusokat toboroz­tak, akikre különböző iparok­ban szükség vain, úgyszintén földműveseket, főleg olyano­kat, akik a földművelés mo­dern gépi módszereiben gya­korlottságra tettek szert. A bevándorlási hivatal je­lentése szerint az első 600 magyar menekült közül 550 már saját otthoniban é's saját keresetéből él. Ez figyelemre­méltó eredmény, tekintettel arra, hogy a gazdasági hely­zet az országiban kedvezőtlen és éppen az utóbbi hónapok­ban egyre kedvezőtlenebbül alakult. Maguknak az argen­tinoknak is gazdasági bajaik vannak, és csak természetes, hogy az újonnan érkezettek bajai még nagyobbak. Elég említeni a lakásviszonyokat. Lalklbériszabályozás van, mii­nek folytán a régi lakóik ne­vetségesen csekély lakbért fi­zetnék, némely család havi lakbére 60 peso, másfél ameri­kai dollár. Ezzel szemben az újonnan jöttek a szabad la­káspiacon ennek sokszorosát kell hogy fizessék. A bevándorlóik elhelyezésé­re nincsen hivatalos szerve­zet, hanem a menekültek to­borzását az Intergovernmen­tal Committee for European Migration végzi, mégpedig oly módon, hogy egyes ipari vállalatok vagy csoportok kí­vánságára behoznak oly me­nekülteket, akiknek szolgála­tait ezek ihaisznositani tud­ják. E vállalatok legtöbbje nem a fővárosban, hanem vi­déken van. Például Bahia Blanca tartományban nagy erővel folyik most az iparosí­tás és a kereskedelem fejlesz­tése. Az ottani gyárak és üz­letek szervezetei az ICIElM- hez fordultak igényléseikkel, és az IGEIM, foglalkozási1 lis­tájáról behívják azokat a menekülteket, akiknek kép­zettségére ott szükségük van. Amikor aztán az így kiválasz­tott technikus vagy képzett munkás megérkezik, az első időben az ipari és üzleti szer­vezet gondoskodik róla, az fi­zeti az útiköltséget a kikötő­ből Behia Blanca tartomá­nyig és lakást szerez a jöve­vénynek. Hamarosan eldől, hogy a menekült az uj környezetben megállja-e a helyét és hogy megvan-e elégedve sorsával, állásával, keresetével. Ha minden rendben van és állan­dóan ott akar megtelepedni, IGÉM Európáiban gondosko­dik arról, hogy a munkás csa­ládja Argentínába utazhas­son. Behia Blanca tartomány­ban júniusiban még csak 17 menekültet sikerült elhelyez­ni képzettségüknek megfelelő foglalkozásban, de az a terv, hogy havonta 100 munkást helyeznek el. Bahia Blanca tartomány­ban egy szakmunkás eleinte átlag 1400 pesót keres havon­ta, de ha megfelel, 2000-2600 peso keresetre is szert tehet. A lakás, élelmezés, mosás, stb. körülbelül 660 pesóba ke­rül, tehát keresetének több mint a felét kényelme növe­lésére, szórakozására fordít­hatja, illetőleg félreteheti ar­ra az időre, amikor megérke­zik a család és több pénzre lesz szükség. Argentína tudvalevőleg el­sősorban mezőgazdasági és állattenyésztő ország és ez­ért ott lehetőségei volnának a magyar földművelőiknek. De az a baj, hogy a vidéken az életszinvonail sokkal allaiaso­­nyáb'b, mint — normális időik­ben — Magyarországon a fal­vaikban. Mégis, speciális kép­zettségű mezőgazdasági mun­kások, például traktor soffő­­rck, kezelők, javítóik szeren­csét próbálhatnak . Összefoglalva, az általános helyzet az, hogy Argentínába csak olyan menekültek ván­dorolhatnak be, akik már Eu­rópában egyénileg ki lettek szemelve. Olyanok, kik “sem­mit sem tudnak, de bármilyen munkára vállalkoznak”, nem jönnek számításiba. Majdnem meghalt» BUDAPEST. — A MÁV- kprház baleseti sebészetének egyik kórtermében bepólyá­zott lábú férfi fekszik: Szilá­gyi István 57 éves vonatveze­tő, akiit egy tehervonat gá­zolt el. i Délután négy óra tájban a váltót tiszti tóttá a Kelenföldi pályaudvaron. A szomszédos vágányról egy tehervonat in­dult a Ferencvárosi pályaud­var felé és annak a zajától nem vette észre, hogy ugyan­akkor a Ferencvárosi pálya­udvar felől nagy sebességgel hatvankét teherkocsiból álló vonat közeledik. Szilágyi a vonat alá került, és mire a mozdonyvezető lefékezte a vo­natot, már mintegy 25 kocsi haladt át felette. A szemtanuk borzadva néz­ték a jelenetet, annál na­gyobb volt aztán a meglepe­tésük, amikor Szilágyi négy­kézláb csúszva kimászott az egyik kocsi alól. — Nyílt lábtöréssel és né­hány zuzódással úsztam meg az egész dolgot — meséli vi­dáman a kórházi ágyon Szilá­gyi István. Ez van olyan szerencse, mintha a lottón ki­húzták volna az öt találato­mat. Utolsó pillanatban vet­tem észre a közelgő vonatot. Az életösztőm világosan dol­gozott. Tudtam, hogy szoro­san az egyik síin mellé kell húzódnom, hogy a felettem el­haladó teherkocsik ne tépje­nek széjjel. Szorosan megfog­tam a váltóösszekö'tő vasat s igy rögzítettem magamat. Hát igy történt . . . A GYILKOS TAGADOTT. UTOLSÓELŐTTI PERCIG Gerald Edward Eaton 52 éves kikötői munkást halálra ítélték egy 8 éves kislány meggyilkolása miatt. Eaton mindvégig tagadta a gyilkos­ságot, de az utolsó percben, amikor akasztásra vitték, vallott. “Nem tudom, miért tettem, valami ösztön hajtott ellenállhatatlanul,” — mond­ta. tatott ő ellenük terhelő vallomást tett. Az ártatlan szomszéd úgy feldühödik ezen, hogy most már ő is terhelő vallomást tesz a letartóztatott “ellenforradal­márra”. így szereznek további terhelő tanukat. Ez­után már csak a vádlottat kell preparálni és betaní­tani az ismert ÁVH-s eszközökkel az egy-két hónapi vizsgálati fogság folyamán, hogy mit valljon a főtár­gyaláson. NEM LESZ TRÓNÖRÖKÖS A Fehér Ház tájékán beavatottak azt suttogják, hogy Eisenhower elnök a legközelebbi elnökválasz­tásra nem fog trónörököst kinevezni, mint tette a múlt évben, amikor Nixont jelölte alelnöknek és — ha bármi történnék — utódjának a Fehér Házban. A legközelebbi republikánus konvenció eszerint “nyílt konvenció” lesz, vagyis a párt fogja kiszemel­ni az elnökjelöltet, nem pedig Eisenhower. A régi ró­mai birodalomban a császár adta a nemzetnek vég­rendeletében az uj császárt; ezt a hagyományt újí­totta fel Eisenhower elnök tavaly, amikor pártjának nem engedett választást az alelnck és esetleges utód személyéneik kiválasztásánál, hanem úgy rendezte el a dolgokat, hogy .már a republikánus konvenció ösz­­szeülése előtt a sanfranciseoi Cow Palace falait az Eisenhower-Nixon kettős arckép díszítette. A JŐ PÁSZTOR A Silver Shoals vizalatti kincsei 12 millió dollár értékű arany, ezüst, gyémánt egy elmerült spanyol gályán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents