A Jó Pásztor, 1957. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1957-07-05 / 27. szám

A JÓ PÁSZTOR

3-IK OLDAL

EGY PERC ALATT

/

TAIPEI, Formosa. — Csang Csun, Kína volt miniszterelnöke, 68 éves, nős, a Rotary Clubiban előadást tartott a boldog és boldogtalan házasságról és úgy vélekedett, hogy a férfiak kerüljék a szép nőket, házasságot csakis csúnya nőkkel kössenek, ha azt akarják, hogy sokáig fiatalok maradjanak. Indokolás: A szép feleség a szerelmes férjet túlzásokra csábítja, amelyek időelőtti elöregedésre vezetnek. (A férj idő előtti vénülésére . . .)

LONDON. — Eileen Thys, 14 éves ifjúsági úszóbajnoknő jobb térdében a porcogó megsérült, operálni kellett. Bevitték a kórházba és ott — megoperálták a bal térdést, amelynek semmi hibája nem volt. Az orvosok szégyenkezve és egyben védekezve azt mondták, hogy az ép bal térdben nem csináltak semmi bajt, a beteg jobb térdét pedig majd ezután megoperálják.

TOKIÓ. —• Egy 70 éves kimonó-kereskedő elment egy nagykereskedőhöz selymet vásárolni. A nadrágzsebébe nyúlva, rémülten felkiáltott: “Hol a pénz?” Többet nem is tudott mondani, holtan rogyott össze. Erre kikutatták a (ruháját és az ócska, rongyos nadrág bélése alatt megtalálták a pénzt, ami eltűnt. Sok pénz volt, 200,000 yen (több mint 500 dollár).

BANGKOK, Sziám. — Pramoj lapszerkesztőt egy hónapi börtönre ítélték, mert sértő cikket irt az “amerikai útonálló” ellen. A vád szerint ez M. W. Bishop amerikai nagykövetnek szólt s a bíróság nem fogadta el a szerkesztő védekezését, hogy ő nem az amerikai nagykövetet akarta megsérteni, hanem a sziámi miniszterelnököt, aki Amerika-barátságáról ismert.

KAMPALA, Uganda, Afrika. — A. J. Poppy rendőrfőnök jelenti, hogy a bűnözés, főleg a gyilkosság egyre aggasztóbb méreteket ölt. A hatóságok gyakorlata az, hogy akit behoznak a rendőrségre valami súlyosabb bűncselekmény gyanúja miatt, azt ott helyben agyonverik. A rendőrfőnök ezt a rendszert meg akarja szüntetni, mert, mint mondja, megesik, hogy alaptalanul gyanusitott embereket is agyonvernek a rend őrőrszeh iákban.

QUEENSTOWN, New Zealand. — A rock and ’"roll tánc itt is divatba jött és már egy áldozata is van. June K. Atkinson, 21 éves ápolónő e tánc közben elszédült, földhözvágódott és szörnyethalt.

m^ WELLINGTON, New Zealand. — Catslecliff faluban egy bemszülött maori asszonynak fiú ikrei születtek. Az egyik fiú a Rock nevet kapta, a másikat Roll névre keresztelték.

KAIRÓ. — A rendőrség erkölcsrendészeti osztálya szigorú rock and roll tilalmat bocsátott ki. Egy előkelő éjjeli mulatóhely tulajdonosa méltatlankodva kiáltott fel: “Mi? A hastánc erkölcsös és a rock and roll erkölcstelen?”

RYJAD. — Szaudi-Aráibia trónörököse, Feisal herceg, vesebajának gyógyítására Amerikába jön. Kíséretében vannak: hat felesége, 17 udvaronc, 45 bőrönd és 4 Cadillac.

DARTMOUTH, Nova Scotia, Canada. — Az itteni elmegyógyintézetből két őrült elhurcolt egy 19 éves ápolónőt, kényszeritették, hogy vezesse el őket a legközelebbi nagyobb városba. Útközben az egyik ledobta magáról az inget. Egy rendőrkutya felvette az ing szimatját és két mérföldnyire az intézettől ráakadt a szökevényekre, rájuk rontott és megadásra kényszeritette őket.

PADUA, Olaszország. —t Az itteni bíróság előtt bűnvádi per folyik kommunisták ellen, akik a háború utolsó napjaiban a svájci határ közelében ellopták a szökést megkísérelt Mussolini és környezete 16 millió dollárra becsült kincseit. A per 12 évi vizsgálat után kezdődött meg és már két hónapja folyik. Tanuk vallották, hogy a bukott diktátor kincsét Dante Cerutti kommunista pártvezér főhadiszállására vitték. Cerutti, aki most kommunista szenátor, ezt eskü alatt tagadta és a bíróság hat havi börtönre Ítélte. A nagy per még hónapokig fog tartani.

TRAUNSTEIN, Ausztria — Dr. Johannes Stark német egyetemi tanár 83 éves korában itt meghalt. 1919-ben Nobel dijat kapott fénytani kutatásaiért, Hitler idejében a zsidókérdés megoldásának módját kutatta és elősegítette német és külföldi zsidók millióinak legyilkolását. Ezért 1947-ben saját honfitársai, német bírák négy évi fegyházbüntetésre ítélték.

BORDIGHERA, Olaszország — Az itt előkészületben levő Nemzetközi Humoros Ünnepélyre, melyen vicc- és karikatúra verseny lesz, beneveztek lengyelek is. Ez az első eset, hogy a vasfüggöny mögül eljönnek humoristák erre az évenkinti ünnepélyre. (Pesten is van humor, nemcsak Varsóban, de a pestieknek csak egymásközt, titokban szabad tréfálkozni°k-) . ., I__iJk i JL.Ä . dáL J j:M_____1_Í_*LÍ ÉL.

Az angol királyi család a Buckingham, palota erkélyén II. Elizabeth 31-ik születésnapjának ünnepén.

Lengyelországban fantasztikus sikert arat az amerikai ipari kiállítás

POZNAN, Lengyelország.— Körülbelül egy év előtt ebben a városban zajlott le az a forrongás, amelynek eredményeképen Lengyelország Gomulka vezetésével meglehetősen nagyfokú függetlenséget vivott ki a szovjettel szemben, és amely a magyar szabadságharcot is inspirálta. így hát, amkor ezen a nyáron Poznanban egy nemzetközi kiállítást rendeztek, és hire járt, hogy Amerika is résztvesz a kiállításon, a lengyeleket határtalan izgalom fogta el. Tudták azt, hogy a szovjet is részt fog venni a kiállításon, és igy alkalmuk volt a két nagy ellenfél kezemunkáját egymás mellett megszemélni. A lengyelek számára ez az izgalom felért egy kisebb hidegháborúval —és nem volt kétséges, hogy a szivük melyik oldalon volt ebben a háborúban.

A SZOVJET KIÁLLÍTÁS

A szovjet el is jött a kiállításra a maga nagy gépeivel,

a villamos turbinákkal, ko\ , ^ -* •

fiókkal és bányagépekkel — amelyek azonban senkit sem érdekeltek, kivéve a mérnököket és más szakembereket. A lengyelek figyelmét nem kerülte el, hogy más orosz árucikkek —- mint nő ruhák, szappan, cipő, stb. — sokkal silányabbak voltak, mint a saját gyártmányaik. Látható volt egy szovjet gyártmányú Poboda autó is. Fehér kerekeiről ordított, hogy a fehérség festve volt rá . . .

Az amerikai kiállítási bizottság kezdettől fogva elhatározta, hogy nem küld nehéz gépi felszerelést a kiállításra, mert külföldön úgyis természetesnek veszik, hogy Amerikának “nagy gépei vannak.” A lengyel rendezőségrossz néven is vette az amerikaiaktól, hogy nem hozták el nehéz gépeiket. De az amerikai bizottság tudta mit csinál. Az “amerikai életmódot” akarta bemutatni a lengyel közönségnek.

CSALÁDI HÁZ

A célnak megfelelően, az amerikai kiállítás nem egy impozás pavilion volt, mint az oroszoké, hanem egy átlagos modern amerikai családi ház, amely átlagban 16-20,000 dollárba kerül. (Aszerint, hogy az országnak melyik részén építik.) Ezen a házon, amely egy platformra volt építve, óránkint 20,000 lengyel vonult át, szájtátva és hápogva a meglepetéstől. Időnkint a kiállítást le kellett zárni, mert a rendezőség attól tartott, hogy a közönség súlya alatt leszakad a platform.

A házon rajta volt az ára, és egy másik táblázat mutatta, az átlagos maerikai munkás bérét. Minden berendezési tárgyra, bútorra, konyhaeszközre rá volt írva nemcsak az ára, hanem hogy az amerikai munkás átlagban hány óra munkájával vásárolhatja meg. “Mikor lehet nekünk ilyen házunk?” — kérdezgették egymástól a lengyelek. “Ezer év alatt sem — volt a válasz rend szerint — és még ha lehetne is, a kormány biztosan kéthárom családot zsúfolna bele.”

ASSZONYOK ÁMULATA

A közönség nem bánta a tolongást és zsúfoltságot az amerikai házban és úgy csoszogott végig rajta, mintha álomban járna. A férfiak meg csodálták a pincében lévő kis műhelyet a “Do it yourself” szerszámokkal, amelyekből nem akarták elhinni, hogy csak úgy házi használatra valók, nem pedig “ipari termelésre.” De a kiállítás leghálásabb közönsége az asszonyok volttak.

Az asszonyok vágyakozó és hitetlen szemekkel nézték a konyhai berendezést, a hűtőszekrényeket és villamos főzőkályhákat, a magas nyomású gőzfazekakat, a ház léghűtéses szerkezetét, a jégkockákat gyártó refrigeratort, a porszívót és a temérdek konyhai gadgetet, Az ifjúság nőm tudott, Detelm’^moderrTamerikai tánclemezekkel, amelyek naphosszat az uj amerikai slágereket játszották.

A garázsban álló amerikai autó álomszerű volt a szegényes orosz gyártmányhoz képest. A ruhásszekrényekben lévő ruhák, asztalnemű, törülközők, lepedők, stb. szinte valószinütlenül hatottak. Egy mesebeli világ tárult fel a len-A hét legjobb vicce...

Egy kommunista államból származó ember a pokolba került, ahol két ajtót látott. Az egyikben ez a felírás volt: “Bejárat kommunisták részére!” és a másikon ez állott: “Kapitalista pokol!”

Feltűnt az újonnan érkezettnek, hogy míg a kommunista pokol bejáratánál hoszszu sorban várakoznak a beeresztésre, addig a kapitalista pokol előtt senki se vár bebocsátásra. Odaállt hát a kommunista sorba és megkérdezte:

— Hogy bánnak az emberrel a kommunista pokolban?

— Először főzik az embert, azután szénlángon pörkölik és közben borotvapengéken kell ülni.

— És mi a helyzet a kapitalista pokolban?

— Nincs semmi külömbség — hangzott a válasz.

— Akkor hát miért van ilyen hosszú sor a kommunista pokol bejárata előtt?

— Mert ott mindig hiány van a szénben és a borotvapengében , . .

ISMERETEK

KINCSESTÁRA]

gyelek előtt, akik egy évtized óta nyomasztó szegénységben élnek.

“EBÉD AMERIKÁBAN”

A lengyel közönség magával hozta kolbászát és szendvicseit és ott ette meg az amerikai házban. így legalább “Amerikában ebédeltek” — ahogy egymásnak mondogatták. A házban látható amerikai kannázott ételek és más élelmiszerek úgysem élelmiszerek voltak számukra, azokat “csak nézni kellett”, nem megenni . . .

Az amerikai rendezőség gondoskodott róla, hogy a közönség kellemesen érezze magát. A gyerekeknek öt centeseket osztogatott ki, amelyekkel azok édesitalokat, fagylaltot vásároltak a ház körül felállított gépekből. A felnőtteket fagyasztott ételmintákkal kínálták, amelyeket egy amerikai lány ott nyomban elkészített a villamos főzőkályhán. De nem maga azétel volt á fontos, hanem a Varázslatos** ság, ahogy percek alatt készült el minden az előre preparált ételekkel a modern amerikai konyhában.

A BOSSZÚS OROSZOK

Ezideig -két millió lengyel áramlott végig az amerikai házon, mig az orosz kiállításnak jóval szerényebb közönsége volt. Az ország minden részéből jött a közönség és magával vitte az amerikai életmód csodáinak dicséretét. Az oroszok, akik hamarosan felfedezték, hogy nagy ipari gépeiket, amelyekkel hencegni akartak, egy amerikai családi ház megverte, hamarosan felébredtek.

“ízléstelen propaganda” — mondták az orosz kiállítás tisztviselői az amerikai kiállításról. De a lengyel közönség minél többet akart ebből a fajta propagandából. A lengyel sajtó, amely titokban örült az amerikai sikernek, mentegetőzve — az oroszok felé mentegetőzve — irta, hogy “a kiállítás anyaga diszkrécionális joga volt minden kiállító országnak.”

Annyi bizonyos, hogy a poznani kiállítás emlékét sokáig nem lehet majd eltörölni a lengyelek tudatából. Amerika komoly győzelmet aratott a hideg háborúban egy egyszerű családi házzal, amellyel milliók és milliók rendelkeznek ebben az országban.

14 ÓRA A FÖLD ALATT

Steubenville, O.-ban happy end bányakatasztrófa volt. Öt bányász tárnabeomlás következtében 14 óra hosszat a mélységben rekedt, hatalmas fúróval utat nyitottak a földalatti üregbe és mind az öten sértetlenül látták meg késő éjjel a fényszórók “napvilágát.” A szerencsésen megmenekült bányászok közt volt egy magyarszármazásu, a 35 éves Hank Horváth.

AZ EPEKÖVEKRŐL

Irta: DR. SZERB ZSIGMOND

Abban a bonyolult szerkezetben, amelyet emberi testnek nevezünk, alig van olyan rekesz, amelyben nem találkozhatnánk alkalmilag homok- vagy kőképződményekkel. Ahogy a gyöngyöt a kagylós állat betegsége termeli ki magából, úgy a nagyobb állatok s az ember szervezetében kifejlődő kövek szintén kóros folyamatok produktumai.

Az emberben előforduló kőképződések közül leggyakoribb az epekő. Boncleletek alapján a 40 éven felüli nők 40 százalékába állapítottak meg epeköveket.

De egy percig sem szabad azt hinnünk, hogy ez a töméntelen epekőtulajdonos, avagy nevezzük őket epekőgazdának, egyszersmind epekőbeteg is. Szó sincs róla. Négy epekőhordozó közül csak egy akad, aki epekőbetegnek mondható. Egyszóval nagyon sokan vannak, akik egy hosszú életet járnak végig anélkül, hogy sejtenék is, hogy kövek vannak epehólyagjukban. Másokat viszont valamely alkalmi ok folytán egyszerre csak keserves görcsök, fájdalmak ébresztenek fel nemcsak álmukból, hanem annak tudatára is, hogy epehólyagjukban valami nincs rendben.

Ez a két nagy csoport, a magukat teljesen jól érző epekövesek hatalmas tömege és a görcsökkel kinlódók sokkal kisebb tábora közt húzódnak meg azután a lappangó esetek válfajai. Az egyik, aki mint “ideges gyomor” csalja a világot és önmagát évtizedeken át, a másik, aki csak bizonyos étrendi megszorítások mellett érzi magát jól és gyakori rosszulléteiért mindig diétahibákat avagy izgalmakat tesz felelőssé. Nagyon tarka ez az álcázott epekövesek légiója, amely soha, avagy csak alkalmilag jut betegsége tudatára. Ami nem is csoda, hiszen néha még a leggondosabban megfigyelő orvost is félre tudja az eset enyhesége és könnyű lefolyása vezetni.

Az epekő nem mindig kő. Néha csak kátrányszerüen besürüsödött vastag epét találunk a hólyagban, ezt epesárnak is nevezik; máskor meg aprószemü epehomokot, epedarát. Van úgyis, hogy semmit, csak egy gyulladt, vastagfalu, ráncos, gyakran öszszetöpörödött epehólyagot. És ezek a “kő nélküli epekőbetegségek” éppen annyi kínnal járhatnak és éppen annyi veszedelemnek válhatnak kutforrásává, mint a legnagyobb kövek. Nem a kő a fontos, hanem a gyulladás.

Van úgy, hogy egy kis diónyi kő tölti ki az egész epehólyagot. Ezek nem a legrosszabb esetek, mert akárhányszor összenő a kő az epehólyag falával, úgyhogy meg sem tud mozdulni. Már pedig a görcsöket többnyire az okozza, amikor a kő kifelé való törekvésében helyéből kimozdul. Az esetek túlnyomó többségében 5—6 mogyorónyi, avagy számtalan borsónyi kő tölti ki a hólyag belürét, néha százon felül is vannak, egymáshoz dörzsölődve csiszolt felületeket gyakran kristályformát mutatnak és igazán kőkemények, mint a folyami kavics. Máskor meg szederalaku és nagyságú, eléggé puha, némileg szappanos tapintatu képződményekkel találkozunk. Igenrosszhirüek a buzogányformáju apróbb, de tövisekkel tűzdelt felületű kövek, amelyek kis térfogatuk ellenére is igen sok gyötrelmet okozhatnak.

A legnagyobb epekőre egy majd százesztendős asszonyban bukkantunk. Jókora ludtojásnyi volt és soha nem okozott fájdalmat a néninek, aki azt sem tudta, mi fán terem a diéta: templomkoldus volt a pesti Terézvárosban.

A kövek alapanyaga többnyire cholesterin, amelyet mészburok vesz körül. De elég gyakran fordul elő a túlnyomóan mészből és epefestenyből összetevődött kő is. Tudjuk, hogy egyrészt számtalan epekőbeteg múltjában szerepel a tífusz, másrészt az is bebizonyult, hogy rég gyógyult tifuszbetegek közt is sokan vannak az úgynevezett bacillusgazdák: őnekik már semmi bajuk — esetleg nem is volt komoly bajuk, — ellenben másokat fertőzni tudnak. Ezeknél a kórokozó csirák az epehólyagban húzódnak meg leginkább, onnan kell őket tüzzel-vassal, azazhogy manapság higanysókkal kiirtani.

Egészen másfajta epekövei vannak a túlnyomóan növényi eredetű táplálékon élő japáninak, mint a mi húsevő népünknek.

Érdekes az is, hogy Japánban nem sokkal kevesebb az epeköves férfi, mint a nő, holott nálunk az arány öt az egyhez, sőt tiz az egyhez, mindig a férfiak javára és a nők terhére. Ennek a különbségnek az oka kézenfekvő. A japáni nő sosem fűzte magát, amit a mi asszonyainkról, lányainkról nem lehet állítani.

Talán igaza volt Periklésznek, amikor születésnapján hálát adott az isteneknek, hogy mint görög és nem mint barbár, mint férfi és nem mint nő jött a világra. Neki, ugylátszik, nem volt epeköve.

ízelítő Amerikából

UTAZÁS A FÖLD KÖRÜL