A Jó Pásztor, 1957. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1957-07-05 / 27. szám

A JÓ PÁSZTOR 3-IK OLDAL EGY PERC ALATT / TAIPEI, Formosa. — Csang Csun, Kína volt mi­niszterelnöke, 68 éves, nős, a Rotary Clubiban elő­adást tartott a boldog és boldogtalan házasságról és úgy vélekedett, hogy a férfiak kerüljék a szép nőket, házasságot csakis csúnya nőkkel kössenek, ha azt akarják, hogy sokáig fiatalok maradjanak. Indoko­lás: A szép feleség a szerelmes férjet túlzásokra csá­bítja, amelyek időelőtti elöregedésre vezetnek. (A férj idő előtti vénülésére . . .) LONDON. — Eileen Thys, 14 éves ifjúsági úszó­­bajnoknő jobb térdében a porcogó megsérült, operál­ni kellett. Bevitték a kórházba és ott — megoperál­ták a bal térdést, amelynek semmi hibája nem volt. Az orvosok szégyenkezve és egyben védekezve azt mondták, hogy az ép bal térdben nem csináltak sem­mi bajt, a beteg jobb térdét pedig majd ezután meg­operálják. TOKIÓ. —• Egy 70 éves kimonó-kereskedő el­ment egy nagykereskedőhöz selymet vásárolni. A nadrágzsebébe nyúlva, rémülten felkiáltott: “Hol a pénz?” Többet nem is tudott mondani, holtan ro­gyott össze. Erre kikutatták a (ruháját és az ócska, rongyos nadrág bélése alatt megtalálták a pénzt, ami eltűnt. Sok pénz volt, 200,000 yen (több mint 500 dollár). BANGKOK, Sziám. — Pramoj lapszerkesztőt egy hónapi börtönre ítélték, mert sértő cikket irt az “amerikai útonálló” ellen. A vád szerint ez M. W. Bishop amerikai nagykövetnek szólt s a bíróság nem fogadta el a szerkesztő védekezését, hogy ő nem az amerikai nagykövetet akarta megsérteni, hanem a sziámi miniszterelnököt, aki Amerika-barátságáról ismert. KAMPALA, Uganda, Afrika. — A. J. Poppy rendőrfőnök jelenti, hogy a bűnözés, főleg a gyilkos­ság egyre aggasztóbb méreteket ölt. A hatóságok gyakorlata az, hogy akit behoznak a rendőrségre va­lami súlyosabb bűncselekmény gyanúja miatt, azt ott helyben agyonverik. A rendőrfőnök ezt a rendszert meg akarja szüntetni, mert, mint mondja, megesik, hogy alaptalanul gyanusitott embereket is agyonver­nek a rend őrőrszeh iákban. QUEENSTOWN, New Zealand. — A rock and ’"roll tánc itt is divatba jött és már egy áldozata is van. June K. Atkinson, 21 éves ápolónő e tánc közben el­szédült, földhözvágódott és szörnyethalt. m^ WELLINGTON, New Zealand. — Catslecliff faluban egy bemszülött maori asszonynak fiú ikrei születtek. Az egyik fiú a Rock nevet kapta, a másikat Roll névre keresztelték. KAIRÓ. — A rendőrség erkölcsrendészeti osz­tálya szigorú rock and roll tilalmat bocsátott ki. Egy előkelő éjjeli mulatóhely tulajdonosa méltatlankod­va kiáltott fel: “Mi? A hastánc erkölcsös és a rock and roll erkölcstelen?” RYJAD. — Szaudi-Aráibia trónörököse, Feisal herceg, vesebajának gyógyítására Amerikába jön. Kíséretében vannak: hat felesége, 17 udvaronc, 45 bőrönd és 4 Cadillac. DARTMOUTH, Nova Scotia, Canada. — Az it­teni elmegyógyintézetből két őrült elhurcolt egy 19 éves ápolónőt, kényszeritették, hogy vezesse el őket a legközelebbi nagyobb városba. Útközben az egyik ledobta magáról az inget. Egy rendőrkutya felvette az ing szimatját és két mérföldnyire az intézettől rá­akadt a szökevényekre, rájuk rontott és megadásra kényszeritette őket. PADUA, Olaszország. —t Az itteni bíróság előtt bűnvádi per folyik kommunisták ellen, akik a hábo­rú utolsó napjaiban a svájci határ közelében ellop­ták a szökést megkísérelt Mussolini és környezete 16 millió dollárra becsült kincseit. A per 12 évi vizsgálat után kezdődött meg és már két hónapja folyik. Ta­nuk vallották, hogy a bukott diktátor kincsét Dante Cerutti kommunista pártvezér főhadiszállására vit­ték. Cerutti, aki most kommunista szenátor, ezt eskü alatt tagadta és a bíróság hat havi börtönre Ítélte. A nagy per még hónapokig fog tartani. TRAUNSTEIN, Ausztria — Dr. Johannes Stark német egyetemi tanár 83 éves korában itt meghalt. 1919-ben Nobel dijat kapott fénytani kutatásaiért, Hitler idejében a zsidókérdés megoldásának módját kutatta és elősegítette német és külföldi zsidók mil­lióinak legyilkolását. Ezért 1947-ben saját honfitár­sai, német bírák négy évi fegyházbüntetésre ítélték. BORDIGHERA, Olaszország — Az itt előké­születben levő Nemzetközi Humoros Ünnepélyre, me­lyen vicc- és karikatúra verseny lesz, beneveztek len­gyelek is. Ez az első eset, hogy a vasfüggöny mögül eljönnek humoristák erre az évenkinti ünnepélyre. (Pesten is van humor, nemcsak Varsóban, de a pes­tieknek csak egymásközt, titokban szabad tréfálkoz­ni°k-) . ., I__iJk i JL.Ä . dáL J j:M_____1_Í_*LÍ ÉL. Az angol királyi család a Buckingham, palota erkélyén II. Elizabeth 31-ik szü­letésnapjának ünnepén. Lengyelországban fantasztikus sikert arat az amerikai ipari kiállítás POZNAN, Lengyelország.— Körülbelül egy év előtt ebben a városban zajlott le az a for­rongás, amelynek eredménye­­képen Lengyelország Gomulka vezetésével meglehetősen nagyfokú függetlenséget vi­­vott ki a szovjettel szemben, és amely a magyar szabadság­­harcot is inspirálta. így hát, amkor ezen a nyáron Poznan­ban egy nemzetközi kiállítást rendeztek, és hire járt, hogy Amerika is résztvesz a kiállí­táson, a lengyeleket határta­lan izgalom fogta el. Tudták azt, hogy a szovjet is részt fog venni a kiállításon, és igy alkalmuk volt a két nagy el­lenfél kezemunkáját egymás mellett megszemélni. A len­gyelek számára ez az izgalom felért egy kisebb hideghábo­rúval —és nem volt kétséges, hogy a szivük melyik olda­lon volt ebben a háborúban. A SZOVJET KIÁLLÍTÁS A szovjet el is jött a kiállí­tásra a maga nagy gépeivel, a villamos turbinákkal, ko­\ , ^ -* • fiókkal és bányagépekkel — amelyek azonban senkit sem érdekeltek, kivéve a mérnö­köket és más szakembereket. A lengyelek figyelmét nem kerülte el, hogy más orosz áru­cikkek —- mint nő ruhák, szappan, cipő, stb. — sokkal silányabbak voltak, mint a sa­ját gyártmányaik. Látható volt egy szovjet gyártmányú Poboda autó is. Fehér kere­keiről ordított, hogy a fehér­ség festve volt rá . . . Az amerikai kiállítási bi­zottság kezdettől fogva elha­tározta, hogy nem küld ne­héz gépi felszerelést a kiállí­tásra, mert külföldön úgyis természetesnek veszik, hogy Amerikának “nagy gépei van­nak.” A lengyel rendezőség­­rossz néven is vette az ame­rikaiaktól, hogy nem hozták el nehéz gépeiket. De az ame­rikai bizottság tudta mit csi­nál. Az “amerikai életmódot” akarta bemutatni a lengyel kö­zönségnek. CSALÁDI HÁZ A célnak megfelelően, az amerikai kiállítás nem egy impozás pavilion volt, mint az oroszoké, hanem egy átlagos modern amerikai családi ház, amely átlagban 16-20,000 dol­lárba kerül. (Aszerint, hogy az országnak melyik részén építik.) Ezen a házon, amely egy platformra volt építve, óránkint 20,000 lengyel vo­nult át, szájtátva és hápogva a meglepetéstől. Időnkint a kiállítást le kellett zárni, mert a rendezőség attól tartott, hogy a közönség súlya alatt leszakad a platform. A házon rajta volt az ára, és egy másik táblázat mutat­ta, az átlagos maerikai mun­kás bérét. Minden berendezési tárgyra, bútorra, konyhaesz­közre rá volt írva nemcsak az ára, hanem hogy az amerikai munkás átlagban hány óra munkájával vásárolhatja meg. “Mikor lehet nekünk ilyen há­zunk?” — kérdezgették egy­mástól a lengyelek. “Ezer év alatt sem — volt a válasz rend szerint — és még ha lehetne is, a kormány biztosan két­­három családot zsúfolna bele.” ASSZONYOK ÁMULATA A közönség nem bánta a to­longást és zsúfoltságot az amerikai házban és úgy cso­szogott végig rajta, mintha álomban járna. A férfiak meg csodálták a pincében lévő kis műhelyet a “Do it yourself” szerszámokkal, amelyekből nem akarták elhinni, hogy csak úgy házi használatra va­lók, nem pedig “ipari terme­lésre.” De a kiállítás leghá­­lásabb közönsége az asszo­nyok volttak. Az asszonyok vágyakozó és hitetlen szemekkel nézték a konyhai berendezést, a hűtő­szekrényeket és villamos főző­kályhákat, a magas nyomású gőzfazekakat, a ház léghűté­ses szerkezetét, a jégkocká­kat gyártó refrigeratort, a porszívót és a temérdek kony­hai gadgetet, Az ifjúság nőm tudott, Detelm’^moderrTame­­rikai tánclemezekkel, amelyek naphosszat az uj amerikai slágereket játszották. A garázsban álló amerikai autó álomszerű volt a szegé­nyes orosz gyártmányhoz ké­pest. A ruhásszekrényekben lévő ruhák, asztalnemű, törül­közők, lepedők, stb. szinte va­­lószinütlenül hatottak. Egy mesebeli világ tárult fel a len-A hét legjobb vicce... Egy kommunista államból származó ember a pokolba került, ahol két ajtót látott. Az egyikben ez a felírás volt: “Bejárat kommunisták részé­re!” és a másikon ez állott: “Kapitalista pokol!” Feltűnt az újonnan érke­zettnek, hogy míg a kommu­nista pokol bejáratánál hosz­­szu sorban várakoznak a be­eresztésre, addig a kapitalis­ta pokol előtt senki se vár be­bocsátásra. Odaállt hát a kommunista sorba és meg­kérdezte: — Hogy bánnak az ember­rel a kommunista pokolban? — Először főzik az embert, azután szénlángon pörkölik és közben borotvapengéken kell ülni. — És mi a helyzet a kapi­talista pokolban? — Nincs semmi külömbség — hangzott a válasz. — Akkor hát miért van ilyen hosszú sor a kommu­nista pokol bejárata előtt? — Mert ott mindig hiány van a szénben és a borotva­­pengében , . . ISMERETEK KINCSESTÁRA] gyelek előtt, akik egy évti­zed óta nyomasztó szegény­ségben élnek. “EBÉD AMERIKÁBAN” A lengyel közönség magá­val hozta kolbászát és szend­vicseit és ott ette meg az ame­rikai házban. így legalább “Amerikában ebédeltek” — ahogy egymásnak mondogat­ták. A házban látható ameri­kai kannázott ételek és más élelmiszerek úgysem élelmi­szerek voltak számukra, azo­kat “csak nézni kellett”, nem megenni . . . Az amerikai rendezőség gondoskodott róla, hogy a kö­zönség kellemesen érezze ma­gát. A gyerekeknek öt cente­seket osztogatott ki, amelyek­kel azok édesitalokat, fagylal­tot vásároltak a ház körül fel­állított gépekből. A felnőtte­ket fagyasztott ételmintákkal kínálták, amelyeket egy ame­rikai lány ott nyomban elké­szített a villamos főzőkály­hán. De nem maga azétel volt á fontos, hanem a Varázslatos** ság, ahogy percek alatt ké­szült el minden az előre pre­parált ételekkel a modern amerikai konyhában. A BOSSZÚS OROSZOK Ezideig -két millió lengyel áramlott végig az amerikai há­zon, mig az orosz kiállítás­nak jóval szerényebb közön­sége volt. Az ország minden részéből jött a közönség és magával vitte az amerikai életmód csodáinak dicséretét. Az oroszok, akik hamarosan felfedezték, hogy nagy ipari gépeiket, amelyekkel hencegni akartak, egy amerikai családi ház megverte, hamarosan fel­ébredtek. “ízléstelen propaganda” — mondták az orosz kiállítás tisztviselői az amerikai kiállí­tásról. De a lengyel közönség minél többet akart ebből a fajta propagandából. A len­gyel sajtó, amely titokban örült az amerikai sikernek, mentegetőzve — az oroszok felé mentegetőzve — irta, hogy “a kiállítás anyaga disz­­krécionális joga volt minden kiállító országnak.” Annyi bizonyos, hogy a poz­­nani kiállítás emlékét sokáig nem lehet majd eltörölni a len­gyelek tudatából. Amerika komoly győzelmet aratott a hideg háborúban egy egysze­rű családi házzal, amellyel mil­liók és milliók rendelkeznek ebben az országban. 14 ÓRA A FÖLD ALATT Steubenville, O.-ban happy end bányakatasztrófa volt. Öt bányász tárnabeomlás követ­keztében 14 óra hosszat a mélységben rekedt, hatalmas fúróval utat nyitottak a föld­alatti üregbe és mind az öten sértetlenül látták meg késő éjjel a fényszórók “napvilá­gát.” A szerencsésen megme­nekült bányászok közt volt egy magyarszármazásu, a 35 éves Hank Horváth. AZ EPEKÖVEKRŐL Irta: DR. SZERB ZSIGMOND Abban a bonyolult szerkezetben, amelyet em­beri testnek nevezünk, alig van olyan rekesz, amely­ben nem találkozhatnánk alkalmilag homok- vagy kőképződményekkel. Ahogy a gyöngyöt a kagylós állat betegsége termeli ki magából, úgy a nagyobb állatok s az ember szervezetében kifejlődő kövek szin­tén kóros folyamatok produktumai. Az emberben előforduló kőképződések közül leg­gyakoribb az epekő. Boncleletek alapján a 40 éven felüli nők 40 százalékába állapítottak meg epekö­veket. De egy percig sem szabad azt hinnünk, hogy ez a töméntelen epekőtulajdonos, avagy nevezzük őket epekőgazdának, egyszersmind epekőbeteg is. Szó sincs róla. Négy epekőhordozó közül csak egy akad, aki epekőbetegnek mondható. Egyszóval nagyon so­kan vannak, akik egy hosszú életet járnak végig anélkül, hogy sejtenék is, hogy kövek vannak epe­hólyagjukban. Másokat viszont valamely alkalmi ok folytán egyszerre csak keserves görcsök, fájdalmak ébresztenek fel nemcsak álmukból, hanem annak tudatára is, hogy epehólyagjukban valami nincs rend­ben. Ez a két nagy csoport, a magukat teljesen jól érző epekövesek hatalmas tömege és a görcsökkel kinlódók sokkal kisebb tábora közt húzódnak meg azután a lappangó esetek válfajai. Az egyik, aki mint “ideges gyomor” csalja a világot és önmagát évti­zedeken át, a másik, aki csak bizonyos étrendi meg­szorítások mellett érzi magát jól és gyakori rosszul­­léteiért mindig diétahibákat avagy izgalmakat tesz felelőssé. Nagyon tarka ez az álcázott epekövesek légiója, amely soha, avagy csak alkalmilag jut beteg­sége tudatára. Ami nem is csoda, hiszen néha még a leggondosabban megfigyelő orvost is félre tudja az eset enyhesége és könnyű lefolyása vezetni. Az epekő nem mindig kő. Néha csak kátrány­­szerüen besürüsödött vastag epét találunk a hólyag­ban, ezt epesárnak is nevezik; máskor meg aprósze­­mü epehomokot, epedarát. Van úgyis, hogy semmit, csak egy gyulladt, vastagfalu, ráncos, gyakran ösz­­szetöpörödött epehólyagot. És ezek a “kő nélküli epekőbetegségek” éppen annyi kínnal járhatnak és éppen annyi veszedelemnek válhatnak kutforrásává, mint a legnagyobb kövek. Nem a kő a fontos, hanem a gyulladás. Van úgy, hogy egy kis diónyi kő tölti ki az egész epehólyagot. Ezek nem a legrosszabb esetek, mert akárhányszor összenő a kő az epehólyag falával, úgyhogy meg sem tud mozdulni. Már pedig a gör­csöket többnyire az okozza, amikor a kő kifelé való törekvésében helyéből kimozdul. Az esetek túlnyo­mó többségében 5—6 mogyorónyi, avagy számtalan borsónyi kő tölti ki a hólyag belürét, néha százon felül is vannak, egymáshoz dörzsölődve csiszolt fe­lületeket gyakran kristályformát mutatnak és iga­zán kőkemények, mint a folyami kavics. Máskor meg szederalaku és nagyságú, eléggé puha, némileg szap­panos tapintatu képződményekkel találkozunk. Igen­­rosszhirüek a buzogányformáju apróbb, de tövisekkel tűzdelt felületű kövek, amelyek kis térfogatuk elle­nére is igen sok gyötrelmet okozhatnak. A legnagyobb epekőre egy majd százesztendős asszonyban bukkantunk. Jókora ludtojásnyi volt és soha nem okozott fájdalmat a néninek, aki azt sem tudta, mi fán terem a diéta: templomkoldus volt a pesti Terézvárosban. A kövek alapanyaga többnyire cholesterin, ame­lyet mészburok vesz körül. De elég gyakran fordul elő a túlnyomóan mészből és epefestenyből összete­vődött kő is. Tudjuk, hogy egyrészt számtalan epe­kőbeteg múltjában szerepel a tífusz, másrészt az is bebizonyult, hogy rég gyógyult tifuszbetegek közt is sokan vannak az úgynevezett bacillusgazdák: őne­kik már semmi bajuk — esetleg nem is volt komoly bajuk, — ellenben másokat fertőzni tudnak. Ezek­nél a kórokozó csirák az epehólyagban húzódnak meg leginkább, onnan kell őket tüzzel-vassal, azazhogy manapság higanysókkal kiirtani. Egészen másfajta epekövei vannak a túlnyo­móan növényi eredetű táplálékon élő japáninak, mint a mi húsevő népünknek. Érdekes az is, hogy Japánban nem sokkal ke­vesebb az epeköves férfi, mint a nő, holott nálunk az arány öt az egyhez, sőt tiz az egyhez, mindig a férfiak javára és a nők terhére. Ennek a különbség­nek az oka kézenfekvő. A japáni nő sosem fűzte ma­gát, amit a mi asszonyainkról, lányainkról nem lehet állítani. Talán igaza volt Periklésznek, amikor születés­napján hálát adott az isteneknek, hogy mint görög és nem mint barbár, mint férfi és nem mint nő jött a világra. Neki, ugylátszik, nem volt epeköve. ízelítő Amerikából UTAZÁS A FÖLD KÖRÜL

Next

/
Thumbnails
Contents