A Jó Pásztor, 1957. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1957-12-27 / 52. szám

ft

2-IK OLDAL

A Jé PÁSZTOR

(THE GOOD SHEPHERD;

Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította

Megjelenik minden pénteken

Published every Friday

Published by — Kiadó

•THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY

Szerkeszt* jég és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO

Telefon: CHerry 1-5905

ELŐFIZETÉSI DlJAK:

iigy évre--------------------------$6.00

fél évre_________________$3.50

SUBSCRIPTION KAltb

One Year ______$6.00

Half Year _______________$3.50

ntered as second class matte*’ September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879.

MÉGIS REPÜL A RAKÉTA . . .

Három hónap előtt talán nem váltott volna ki olyan megkönnyebbült sóhajt a közönségből az Atlas nevű rakéta sikere. De a sputnik kilövése óta a nyugatot mintha egy kisebbrendűségi érzés fogta volna el a szovjettel szemben. Mindennek tetejébe néhány hét előtt balsiker kisérte a műhold kilövését. Világos volt, hogy Amerikának és a nyugatnak szüksége volt ilyen sikerre morálja javítása érdekében. Más időkben természetesnek vettük volna, hogy egy technikai jellegű vállalkozásunk sikerül, de ezúttal üdvrivalgás kisérte.

Hogy a technikai adatoknál maradjunk, az Atlas a mi válaszunk a szovjet sputnikjára és hosszutávu rakétájára. Az Atlas igazán “interkontinentális” rakéta. Hordtávolsága 5000 mérföld. A próba alkalmával múlt héten csak 600 mérföldes utat tett meg, mert minden mozzanatát szoros megfigyelés alatt akarták tartani és ezért megröviditették pályáját. De az Atlas 80 mérföld magasságban haladt, 10 ezer mérföld sebességgel, ami azt jelenti, hogy repülőgéppel nem lehet lelőni.

A jó hirt magunk is örömmel fogadjuk, de anélkül, hogy Savanyu Jóskák akarnánk lenni, némi fenntartással. Az Atlas használhatósága még nem jelenti azt, hogy minden téren utolértük a szovjetet a rakéta technikában. Ez a verseny hosszutávu és hoszszu ideig fog tartani, mindaddig, amig a szovjet ragaszkodik hozzá, hogy technikai fölényét világhódító céljai szolgálatába állítja. Ebben;a versenyben fej fej mellett ingunk haladni hosszú ideig. A pillanatnyi sikertől nem kell megrészegedni és a pillanatnyi balsikertől nem kell elcsüggedni. Ha van tanulság, amit az Atlas sikeréből levonhatunk, csak annyi, hogy a sputnik ^ szükséges serkentő erőt szolgáltatta az illetékeseknek, és ha az erőfeszítést nem hagyjuk abba, nem kell aggódnunk, hogy a szovjet technikai fölénybe kerül.

IGAZAT HAZUDNAK

A kommunista észjárás és propaganda egyik érdekessége az, hogy sokszor hazugság még az igazság is, amit kimondanak vagy leírnak. Itt egy tanulságos példa:

A Népakarat cimü pesti lap majdnem szószerinti idézetben ismerteti a Die Presse cimü bécsi lap riportját a nem-kivánatos menekültekről. A bécsi lap kifogásolja, hogy Ausztria befogad olyan embereket, akiknek legnagyobb része nem is állítja, hogy hazájában politikai üldözésben volt része vagy politikai üldözéstől kellene tartania. A legtöbben nyíltan megmondják, hogy azért jöttek Ausztriába, mert elégedetlenek az otthoni életkörülményekkel; olyan életszínvonalra vágynak, amelyre otthon nem számíthattak.

Itt az ideje — írja a bécsi Die Presse —, hogy véget vessünk a menedékjoggal való visszaélésnek. Ha Ausztriánál nagyobb és gazdagabb államok nem hajlandók ilyen menekülteket befogadni, a mi kis országunknak nincs semmi oka arra, hogy messzebbmenően értelmezze a menedékjogot nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségeinknél. Felvetődik a kérdés: joga van-e az osztrák kormánynak ahhoz, hogy ezeket az embereket a lakosság adójának terhére eltartsa. Azokat, akiket nem ismernek el “politikai menekülteknek” és akiket nem lehet hasznos munkára felhasználni Ausztriában, haladéktalanul haza kell toloncolni.

így ir a bécsi lap és a pesti lap, amikor majdnem szószerint idéz, csak egy szót felejt ki szándékosan. A legfontosabb szót felejti ki: azt, hogy a Die Presse cikke nem a magyar, hanem a jugoszláv úgynevezett menekültekre vonatkozik, akik tudvalevőleg csakugyan jobb megélhetés reményében lépik át tömegesen az osztrák határt. A “jugoszláviai” szó kihagyásával a pesti lap az egész cikket meghamisította. Sem a Die Presse, sem más tisztességes bécsi lap sohasem követelte, hogy magyar menekülteket toloncoljanak vissza Kádár János munkásparadicsomába. (A bécsi kommunisták lapja követelte ezt, de azt a lapot nem lehet tisztességes lapnak nevezni.)

■r

A JŐ PÁSZTOR

L. A. Winslow teherautóvezető a szenátusi vizsgálóbizottság előtt azzal vádolta meg a mögötte ülő W. A. Smith násh viliéi Teamsters ügynököt, hogy 1955 augusztusában megverte. Smith (fehér ruhában) csak vigyorgott a vád hallatára.

A cigány muzsikusokat, I akiknek ősei már Zsigmond király uralkodása alatt vándoroltak be Magyarországba, II. Rákóczi Ferenc fejedelem alkalmazta nagy sikerrel tábori zenészeknek. 1843-ban, amidőn a honvélj seregzik megyénkint egymás után megalakulták, közköltségen csakhamar huszonnégy tábori cigányzenekart szerveztek, melyeknek lelkesítő nótái mellett : nem egy diadalmas csatanap dőlt el a magyarok javára.

Pityó József volt a Felvidék leghíresebb zenekarvezetője Görgey hadseregében. [ Magassága egy öl volt, szak- j álla, haja hófehér s a hegedűjének hangja zokogó. A fiuk nem tudták könnyezés nélkül hallgatni a ma már ismeretlen “Solhroyoi” Ráko,czi-csatadalt. Pityó őriként követte Görgeynek Liptón át a Szép-ességbe vonuló hadait, résztvett az iglói éjjeli csatában s a branyiszkói ütközetben, amikor a Sturz hegy szédületes utjain vonult viszsza a honvédsereg. Pityó eltévedt a bandájával. Húrban és Dobrcvolnik zendülő hordája elfogta s kicsiben múlt, hogy azon melegiben fel nem kötötték eket.

Méltó kortársa volt Pityónak a gemörmegyei nemzetőrök zenekarának a" prímása, Dombi Radies Márton is. Részt vett bandájával a Kassa melletti csatában, ahol majdnem elfogták őket a Schlick tábornok katonái, Losoncon, augusztus 8-án, szemtanúja volt a város fslgyujtásának s a dühös oroszók elől a guszonai erdőbe

| rejtőzött el.• Menekülés közben egyre azt [kiabálta Már-Jaj, fiain» az aranyaim!

Mert, bár iilgyon szerette a hazáját Mar«, azért az aranyakat talán Aég jobban szerette. B

Ekkor zer^Bette meg Borzó Miska kalBesterrel együtt a “Losonc v";rcimlása” cimü csatadalt, amely hasonlít, sőt talán klasszikusság tekintetében felül is múlja Bihari nagyhírű “Hat vágás” című verbunkos nótáját.

1857-ben, a király előtt, an- j nak körútja alkalmából,

J Dombi Radics Márton “Lo- i sonc végrc:mlás”-át adta elő s bár “rebelis” volta nyilvános volt, a dalnak szépségétől áthatva, azt a király is gyönyörrel* hallgatta.

Érdekes VAj&.ia volt Guyon táborán* k Sági Balogh Jancsi Ipolysági zenekarvezető, aki a szabadságharc előtti és utáni időkben egy febszázadon át volt a Kóburg hercegi család udvari zenésze. Mint nagymüveltségü embert, József királyi herceg őt bizta meg az első cigány-magyar szótár szerkesztésével. Sági Balogh Jancsi résztvett a Schlick elleni csatákban To-' hajnál és Tárcáinál, ugyszin tén az iglói éjjeli csatában s a Branyiszkó-hegy ostromlásánál. Végre sok viszontagság után 1849. aug. 9-én a szeren esetlen kimenetelű temesvári csatában szerepelt utolja ra, ahonnan együtt menekült Guycnnal •Törökországba. Két évig tartózkodott az iz km országában zenekarával, d:- a honvágy két év után visszavezette a haza földjére.

A Jó Pásztor Verses Krónikája

MAGYAR ül ÉV

MESSZE-MESSZE TÁVOL látszik még a jászol, Betlehem csillaga még most is viiágol.

De már itt az uj év, a csillagfény reszket, mert Isten az égből uj évet menesztett.

Életfánk az uj év, mely újra kihajtott s ágaira Isten uj sorsot akasztott.

Levelek a napok, holnapok az ágak: jelképes rajzai holnapunknak s mánknak.

UJ ÉVNEK HAJNALÁN égre száll a kérdés: lesz-e megint újabb, szörnyű vi'ágégés?

Ki olvashatja le az írást a falról: milyen sors van írva az árva magyarról? Felvirrad-e végre újabb ezer éve?

Nyujt-e majd védőkart az Isten feléje?

Szent ősi címere vagy muszkák sarlója, lesz-e ezer éves léte lobogója?

Egyre kémlel lelkünk a nagy sötétségbe s kétségek peregnek lelkűnkből a mélybe. Nyíljatok fel titkok! Tárulj uj esztendő: íme, tisztán látom, ez lesz a jövendő:

Villám sistereg az égi fellegekben, szent lángok lobognak a magyar lelkekben. Várjunk! Mire párszor kizöldül az avar, lehullnak a láncok, feltámad a magyar.

Igen nevezetes szerep jutott a szabadságharcban az ereig Boka Károlyinak' is. Résztvett Nagy Sándor seregével a Debrecen melletti szerencsétlen csatában s mig lelkesítette a már-már csüggedő sereget, azalatt a portyázó oroszok kirabolták házát Debrecenben s amit talán életénél is többre becsült, hari-hege.’üjét s összes ruhaneműjét.

Alig ért haza Boka Debrecenbe, Paskievic herceg, orosz fővezér, maga elé hivatta. Boka, kinek az oroszok még a csizmáját is elvitték, fapapucsban járult a hatalmas ur elé.

— Hallottam, hogy tűrhetően muzsikálsz, hát hegedülj el valamit nekünk, szólt a herceg. i

Beik a szemébe nézett ja vnzérnék, szeme megvillant, fogta a hegedűjét és egy magyar dalt kezdett játszani. A muszka tiszteik érdeklődve hallgatták a szokatlanul merész és búgva síró dalt, mikor hirtelen előlépett egy magyar gróf s rákiáltott a cigányra:

— Hallgass, hallgass, vakmerő !

A nóta, amit Boka cigány játszott, ,a “Megvirrad még valaha . . .” és a magyar mágnás, aki leintette: Zichy Ferenc gróf tárnokmester volt.

A gordonkájával járt a tábori zenekarban Bunkó Antal bandájában Fátyol Károly cigány s ezzel tette nevét emlékezetessé.

De a cigányok büszkesége az 1898-ban elhalt Sárközi Farkó, egykori hires pesti prímás volt, aki pompás játéka, intelligenciája és műveltsége folytán csakhamar hadnagyi rangot nyert. Mint karmester Nagy Sándor hadtestéhez volt beosztva, ahol a 47-ik zászlólajhoz tartozott, melynek Inkey Kázmér volt az őrnagya. E vitéz zászlóaljjal résztvett Budavár ostrománál, Komáromnál és a sarkadi ütközetben.

A honvédlhadnagyf:áhmestert Világosnál elfogták s az aradi vár börtönébe zárták. Egy szemle alkalmával véletlenül észrevette Forgách Sándor császárhü gróf kormánybiztos a barna képű fiút. A gróf azonnal felismerte Sárközit — sokat mulatott vele — s nyomban szabadon is bocsátotta.

A 'legnagyobb szerepet valamennyi tábori zenekarvezető közt Salamon János, kolozsvári prímás vitte, aki a Bem erdélyi hadtesttéhez tartozó 31-ik homvédzászlóaljhoz volt beosztva, Bcgdánfy Antal százados parancsnoksága alatt. Salamonék az akkoriban divatbajött közkedveltj ségü huszárnótákat húzták, I mint: “Huszár vagyok, lel! kém, babáim, az is maradok'’. Tetejébe rendesen Biharinak

A BÜSZKE GRÓF

Iktári Bethlen Domokos gróf, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem utolsó ivadéka, a múlt század első felében huzamos ideig Kolozsvárott lakott. Büszke arisztokrata volt. Az úri kaszinóban csak fejedelmek (Rhédey, Kemény, Barcsay, stb.) utódjaival ült le kártyázni. Egy bérlője keserves hosszú levelet irt neki, melyben a rossz termés által okozott kárt elpanaszolva, kérte, hogy a haszonbér egy részét engedje el. A levél tartalma nem fért az első lapra. Ősi szokás szerint tehát a lap szélére odabiggyesztette a “fordíts” szót.

Ezen a fejedelmi ivadék szerfelett megfcotránkozva mondá: Hát ez az ember mióta tegez engem? Ő koldul és engem tegez. Azt Írja nekem: fordíts.

Bethlen Domokos este mulatság után hazahajtatott. A tüzes lovak elkapták a hintót. A gróf ijedtében leugrott a kocsiról, de oly szerencsétlenül esett, hogy a lába eltörött. A baleset után többek között Bodola református püspök is meglátogatta. A gróf egyre jajgatott. Bodola vigasztalni akarta, felemlítvén, hogy Jézus többet szenvedett.

— Tűrhette, mert nem volt erdélyi magyar — volt a gróf felelete.

Erdélynek 1848-ban az 1867-ben véglegesített Unió előtt külön országgyűlése volt. Tagjai voltak a királyi hivatalosak, grófok, bárók és a választott követek. Utóbbiak a vármegyék, székely és szász székek, Brassó, Beszterce, Naszód és Fogaras vidékek, a szabad királyi városok és több “táxális” kisebb helységek (Szék, Oláhfalu, stb.) képviselői voltak. A regálisták és követek nem külön-külön, hanem közös teremben üléseztek.

Iktári Bethlen Domokos gróf regálista volt. Őt nagyon bosszantotta, ha valamelyik táxális követ beszédében őrá, mint követtársára hivatkozott.

Kemény Ferenc báró a ház elnöke záró beszédében visszapillantást vetett az ülésszak működésére. Ekkor Bethlen Domokos odaállott a kijáró ajtóhoz és valahányszor táxális követ közeledett feléje, megjegyezte: “Hál Istennek! Most mindenki megint az, ami.”

Egy székely táxális erre igy vágott vissza:

— Persze, mert mindnyáján agyagból vagyunk gyúrva.

— Az igaz, de agyag és agyag között nagy ám a különbség. Én kínai porcellán vagyok, maga pedig csali köröndi fazék — e felelte büszkén Bethlen Domokos.

Roosevelt mondta:

Láttam a háborút. Láttam a háborút szárazon és vizen. Láttam, amikor vér csordult a sebesültekből. Láttam embereket, amikor kiköhögték gázzal mérgezett tüdejüket. Láttam tetemeket a mocsé; - ban. Láttam elpusztítani városokat. Láttam kilépni a sorból kétszáz sántító, kimerült embert, egy ezer emberből álló ezred túlélő maradékát, mely negyven órával előbb épen ment a csatába. Láttam éhezni gyermekeket. Láttam az anyák és hitvesek rémületét. Gyűlölöm a háborút.

1940 március 16.

egy verbunkos dala jött, amit Salaimon saját szerzeményével toldott meg, miközben folyt a bor, csengett a foglalóba adott huszas. Sok nekilelkesült legénynek nyomták a fejébe a Palatinus-huszárok csákóját.

Salamon János és társai zenével lelkesítették a vitézeket. Bem hadtestéhez vonultak be, vörös szalaggal és fehér sipkában. Óriási lelkesedés közt játszották menet közbery a Rákóczi-, Batthyány-, Klapka-indulókat. A tűzkeresztséget a piskii-hidnál kapták meg a lelkes cigányok.

Salamont hárem Ízben érte a szerencse, hogy Beb tábornoknak játszott, közvetlen a gróf Teleki Domokosféle házban. Egyszer Kolozsváron eljátszotta a tábornoknak kedvenc ijalát: “Busul a lengyel hona állapotján . . .” Bemet egészen kihozta sodrából ez a nóta.

— No, akármit kíván ez a cigány, teljesítem neki! — szólt lengyelül hadsegédéhez.

Mikor Salamon megértette, hogy miről van szó, ragyogó szemekkel kérte a tábornokot:

— Tábornok uram, ha elveszi a zenészektől a piros nadrágot és a fehér sipkát, még haló) poréiban tis áldani fogjuk!

Bem elcsodálkozott:

— Miiért az ördögért akartok ettől megszabadulni?

Salamon megvakarta a fejét s megmagyarázta, hogy az ellenség csupa generálisoknak nézi őket s egyre reájuk puífogtat!

Másnap már szürke ruhában húzták a cigányok . . .

Ez a Salamon 1884-ben és 1885-ben Görgényben Rudolf trónörökös és Stefánia előtt játszott éspedig úgy, hogy a fenséges asszony nem egy magyar nótát énekelt velük.

A borsodmsgyei nemzetőrök fiatal prímása Balázs Kálmán volt, ki atyja oldalán részt vett a gorombói és zsolczai csatákban. Az oroszok betörése után a Bikk-hegységbo visszahúzódó nemzetőröket kisérte el a rengetegbe pompás zenéjével. Ugyanilyen fiatal prímása volt a beregmogy e i nemzetőröknek Gönczi Károly prímás, kit Görgey hadtestébe osztottak be. Résztvett a köpcsényi, ácsi és a Komárom-vár alatti véres csatákban, ahol nem egyszer játszott Görgey táborkarának.

Végül megemlítjük az öreg Bunkó Antal zenekarából kikerült néhai Rácz Rudi losonczi prímást, aki tizenkét éves korában már nyolc helyen látta kigyulladni Losoncot.

Cigánybandák a szabadságkaréban