A Jó Pásztor, 1957. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1957-12-06 / 49. szám
8-fK OLDAE a JÓ PÁSZTOR Advent második vasárnapja EVANGÉLIUM Szent Máté 11. fej., 2-10 szakasz János midőn meghallotta a fogságban Krisztus cselekedeteit, elküldvén kettőt tanítványai közül, mondá neki: Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk? S felelvén Jézus, mondá nekik: Elmenvén, jelentsétek Jánosnak azt, amiket hallottatok és láttatok. A vakok látnak, a sánták járnak, a poklosok megtisztulnak, a siketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek az evangélium hirdettetik és boldog az, aki bennem meg nem botránkozik. Azok elmenetele után pedig kezde Jézus szólani a seregnek Jánosról: Mit mentetek ki a pusztába 1 átlő? széltől lengetett nádat-e, vagy mit mentetek ki látni? Puhába öltözött embert-e? Íme, akik puha ruhákat viselnek, a királyok házaiban vannak. Hát mit mentetek ki látni? Prófétát-e? Igenis, mondom nektek, prófétánál is nagyobbat. . . Mert ez az, kiről Írva vagyon: íme én elküldém angyalomat színed előtt, aki elkészíti előtted utadat. SZENTBESZÉD Charles Lee Guy (középenj megölte hatszor férjezett édesanyja Larátját, Guy 5 F. Roberts 49 éves férfit. A fiú védője az apja (jobbról). 1 _______________________________________5 Miért került János a börtön! e? Ez is egyike annak a sok bizonyos miértnek, amit az életben annyiszor és annyiszor fel lehet vetni és amire feleletet adni senki se tud. Oh, mert hát az élet tele van rejtélyekkel, tele van titokzatos'dolgokkal, az emberi élet olyan, mint a sürü köd, nem enged tisztán és messzire látunk, nem enged az események okához eljutíunk. És mert ez igy van, azért kedves olvasóm, az áletet nem kell feszegetnünk, nem kell boncolgatnunk, nem kell agyunkat azzal a sok “miért”-tel eltöltenünk, hanem az életet szépen kell leélnünk, mindenben Istennek akaratát, vagy megengedését kell látnunk és következőleg mindenkor meg kell nyugodnunk. Az életet pedig akkor éljük szépen, ha nem sopánkodunk, nem jajgatunk, hanem iparkodunk mindenben Isten dicsőségére és felebarátunk javára lenui. Iparkodunk meg tenni Isten akaratát abban az állásban, amelyben vagyunk és abban az állapotban, melybe az élet küzdelme bennünket beállított. Ne legyünk saját terhűnkre azzal, hogy szinte folyvást ■-ísak másra gondolunk, mások szeretnénk lenni, mint nmik éppen vagyunk én mást szeretnénk tenni, mint gmit épen tennünk kell. És ha talán nem is megy úgy dolgunk, mint másoknak, vagy amint megérdemelnénk, ne kicsinyeskedjünk, ne zúgolódjunk és ne várjunk csodákat az Istentől. Megnyugodni Isten rendelésében, mindenben Istennek akaratát látnunk és Isten dicsőségét munkálnunk, ezt a szép és nemes életet kell Szent Jánostól megtanulnunk. íme, ő börtönbe került ártatlanul, mert megmondotta az igazat Heródesnek és mégis : negnyugodott. A világ, amelyet tanitott, méltatlanul, hálátlanul járt el vele szemben és még sem zúgolódott. Boldogok vagyunk mi is, ha a világ hálátlansággal fizet, mert akkor az Isten fog nekünk megfizetni egykoron. Ne várjunk hát mi sem hálát attól a világtól, amelytől jutalmunkat se várjuk. más bűnét KIENGESZTELI HARRISBURG, Pa. — A! városi rendőrség címére 2 dollár érkezett egy ohioi pólgártól, aki más valaki bűne miatt lelkifurdalását hallgattatta el ezzel. A pénz beküldője hozzáfűzte, hogy két évvel ezelőtt egy barátjával járt arra és, az két parking ticketet tépett szét, amit a kocsijára helyeztek. — Az én keresztényi lelkiismeretem azóta felébredt és kérem bocsássanak meg a késedelemért, de a barátom helyett megfizetem a büntetést. XII. Pius pápa a Vatikánban fogadta Theodor Heuss nyugatnémet köztársasági elnököt. Ez 50 év óta az első eset volt, hogy egy német államfő a Vatikánba ellátogatott. A pápa nagy elismeréssel nyilatkozott a háború óta a demokrácia szellemében előrehaladó Ny ugat-Németor szagról. A mi hitünkben Isten min-' dig más és más tehetségeket, képességeket foglalkoztat. A hitben tárgyat és tápot ad az értelemnek, az akarat feladatává teszi az erkölcsös jellem kialakítását, az érzelmek közül vezérjelentőségre emeli a lelki életben a bánatot, a szeretetet. Most ádventben megszenteli a vágyak világát. A keresztény hit egésze kifejezhető ebben az ádventi vágyban: Jöjjön el a te országod! Van honvágy, micsoda erő ez! Van boldogságvágy, ez minden törekvésünk elrejtett rugója. És van Isten utáni vágy, ez az, amit megszentel, j megszólaltat lelkűnkben az j ádvent. Igenis vágyódunk mi vándorok egy pihenőre és ki fog tárulni kis Betlenem; vágyódunk megértő szívre és már itt van közöttünk az Istennek Anyja; vágyódunk Isten után itt a földön és karácsony éjszakáján, az éjféli misén Urfelmmtatáskor majd kisüt reánk az éjféli nap: a testet öltött kisded Jézus Krisztus. Az ószövetség á remény testamentuma volt. így ennek ujjáélése, az ádvent is az. Amint most az újszövetségben a Megváltóban való hit által üdvözülünk, úgy üdvözültek az ószövetségben a lelkek a Megváltóba vétett remény által. Ha a hit az élet hajójának vitorlája, melynél fogva előbbre hajtja az iste- I ni kegyelem szele, akkor a re- I mény az élet hajójának horgonya, mely azt fejezi ki, hogy elérjük mégis a béke kikötőjét, az üdvösség révpartját, ahol kiköthetünk, megállapodhatunk, partra szállhatunk. A hitben az értelem hagyatkozik Istenre, mint végtelen igazságra, a reményben az akarat támaszkodik Istenre, mint végtelen erőre. A hit igy beszél: Istenem, értelmem gyenge szeme nem látja át ragyogó igazságodat, de hiszem, mert te igaz vagy. A remény igy beszél: Istenem, akaratom béna, mankóra támaszkodik, az első bűn óta rokkant, nem tudja elérni maga erejéből kikötődet, az örök üdvösséget, de jöjj, tebenned bízom, mert végtelen erő vagy. Most ádventben az ószövetséget, a remény testamentumát éljük át magunkban újra. Ezt a Krisztusba vetett reményt ápolja, melengeti most az Eljövendő anyja, a szeplőtelen Sizí)z és az (Ur előfutárja, Keresztelő Szent János. Reméljük, hogy el fog jönni közénk az Isten és ide a siralmak völgyébe, ahová lábai szegezve vannak, két kezével lehozza a múltat és a jövőt: a paradicsomot és a mennyországot. Az idő az a csodálatos meder, amelyben a múlt és a jövő partjai között halad hullámos rejtélyeivel az élet. Ádvent szent idő, legyen tehát a benne haladó élet szent élet. Ápoljuk magunkban az örök hazába, Krisztusba vetett reményt, és úgy fogjuk fel egész életünket, mint egyetlen ádventet, mely várja és előkészíti a Krisztussal való boldog találkozást. Mennél szomorúbb a környezet, annál nagyobb erény, annál ragyogóbb érdem a remény. Ha a lelki szárazságsivatagja övez is mindenünnen, mégis hiszem, hogy el fog jünv*—éj, a boldog éj, amikor majd mézzel folyók lesznek az egek. Ha lelkem az elnyomott bűnöktől sziklás talaj is, én tudom, megfog nyílni e föld, hogy sarjadozza az Üdvözítőt. Ha úgy látszik is, hogy beborult fölöttem Isten irgalmasságának ege, én mégis a betlehemi csillag feltűnését várom. A biin országának lármája, kacagása, süketit ugyan mindenünnen, de én mégis a Kisded sirását lesem. És legyen még oly hideg, még oly sötét életem decemberének éjszakája, én mégis kihajtom vágyaim nyáját az éjszakába és magam fényesség'es égi angyalokra várok. Ádvent jó helyen van: decemberben. Krisztus nélkülözésének, az üdvösség várásának megható, szomorú kerete a sötét december. A hideg hó az élet megölője, a korai est a nappal halála, a hosszú éjszakában alig várjuk a hajnali roratét, krisztustalanságunkban legalább a fényességes szép Hajnalt: a Szűz Máriát. Majd karácsonykor mindez megváltozik az ellenkezőre: a hó nesztelen, pihés esése Krisztus sziizi földre suhanását, fehér szeretetét mutatja; oly békés a hosszú este a karácsonyfa alatt; az éjszaka nem hosszú, hiszen éjfélkor is misét mondunk; nem roratere énekelnek a hajnali harangok, hanem pásztormisére, a Szűz pedig anya lett: Istennek anyja. “Mikor majd minden mély hallgatásba merül és az éj már megtette járásában utjának felét, a te mindenható Igéd akkor jön el majd a te királyi széked felől.” A miniszter elvtárs leánya — a szabadságharc menekültje A múlt évi magyarországi forradalom után Londonban talált menedéket Gábriel Sándor és felesége Edith, valamint akkor még mindössze egy esztendős Sándor nevii kisfiúk. A fiatal, 25 éves asszonyról csak kevesen tudták, hogy a magyarországi kommunista kormány helyettes külügyminiszterének, Horváth Mihálynak a leánya. A kommunista ügynökök azonban jól tudták és azt is tudták, hogyan kell a fiatal asszonyra hatni. Megfenyegették Londonban, hogy ha nem tér vissza Magyarországba, úgy apjának súlyos kellemetlenségei támadnak. A fenyegetések hatására Gabid élné elhatározta, hogy Párizson át visszatér kisfiával együtt Magyarországba. El is indult és meg is érkezett a francia fővárosba. Férje, akinek nem volt szándéka visszatérni, megtudta, hová ment a felesége és utána utazott. Egy párizsi utcán érte utói, amint éppen szállásáról jött le, karján a kisfiúval. • — Azonnal gyere vissza velem Londonba vagy add ide a fiamat! — mondotta Gábriel. — Nem engedem a gyereket Magyarországba! Az asszony* nem akarta a kis Sándort odaadni apjának, mire az erővel kitépte az anya karjából. A dolog azonban nem ment simán. A rendőrség is beleavatkozott az ügy ke és b otrány okozás miat t mindhárman bekerültek a rendőrségre. Hat óra hosszat tartották ott őket, majd midőn a helyzet tisztázódott, elengedték a házaspárt a gyermekkel együtt. Közben sikerült megegyezniük. Gábrielné beleegyezett, hogy visszamenjenek Londonba. Lemondott hazautazási szándékáról, mert férjének sikerült meggyőzni őt, hogy hazautazásával apjának nem se-AZ IRGALMAS SZAMARITÁNUS Szent Lukács 17. rész, 85. szakasz EVANGÉLIUM Az időben, amikor bement Jézus egy faluba, tiz bélpoklos férfiú jőve, kik távol megállának. S fölemelék szavukat, mondván: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk. Kiket midőn meglátott, mondá: Menjetek és mutassátok meg magatokat a papoknak. És lön, mikor mentek, megtisztulának . . . Egy pedig közülök, látván, hogy megtisztult, visszatért és nagy fenszóval magasztalván az Istent és arcrabonda Jézus lábai előtt, hálát adván, és ez szamaritánus volt. Felelvén pedig Jézus, mondá: Nemde, tizen tisztultatok meg és a kilenc hol vagyon? Nem találtatott, aki megtérjen és dicsőséget adjon Istennek, hanem csak az idegen nemzetbeli? És mondá neki: Kelj fel, menj el, mert a te hited megszabadított téged. SZENTBESZÉD Krisztus Urunk elé tiz poklos férfiú jőve, kik távol megállának s nagy fenszóval mondák: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk, szabadíts meg minket a felette súlyos gyógyíthatatlan betegségtől. Midőn Jézus meglátta ezen poklosokat és meghallotta, hogy őt segélyül hívják, mondá: Menjetek, és mutassátok meg magatokat a papoknak ... Ha a papokhoz elmentek és nekem engedelmeskedtek, hatalmam s gondviselésem folytán biztosan meggyógyultok a poklosságtól. És lön, mikor mentek, megtisztulának. A poklosok, Jézus szavaiban a biztosan bekövetkező gyógyulás zálogát bírva, örömmel indultak útnak. íme, útközben megtörtént ama csoda, hogy a súlyosabb poklosságban szenvedő tiz férfiú eme gyógyithatatlan betegségből Jézus isteni ereje folytán megmenekült. A szamaritánus, látván azt, hogy megtisztult a poklosságtól, visszatére a megkezdett utjából és nem ment a többi meggyógyulttal tovább, hanem útját az Ur Jézus felé vette; a legnagyobb örömtől áradozó ajakkal fennhangon magasztalván az Istent, aki Jézus által őt meggyógyította. És arcraborula a mef^ gyógyult szamaritánus Jézus lábai előtt, a legmélyebb alázatossággal s a legnagyobb tisztelettel hálát adván. Felelvén pedig Jézus, mondá: Nemde, tizen tisztultak meg és a kilenc hol vagyon? A szamaritánus, akiről itt említés van téve, ábrázolja a keresztény vallásra később áttért pogány okat, akik aztán hittek Krisztusban s neki hálát adtak, mig ellenben ama kilenc háládatlan azon háládatlan Izraelt juttatja eszünkbe, mely Krisztus szent evangéliumát megveté. A hálátlanság a lélek ellensége, az érdemek kiürítése, az erények szétszórása, a jótétemények elvesztése. A hálátlanság száritó szél, amely kiszárítja a kegyelet forrását, a könyörületesség harmatát, a malaszt folyamait. Aztán mondá Jézus a meggyógyultalak: kelj fel, menj el, mert a te hited, amelynél fogva hitted, hogy én meggyógyíthatlak s valóban meg is gyógyítják, megszabadított téged úgy a testi poklosságtól, mint pedig a lelkiektől, azaz a vétkektől. Azért valószínű, hogy ezen bélpoklos, Isten által felbuzditva, töredelmesen megbánta bűneit és megigazult. Azonfelül elhagyta a szamaritánus felekezetét és a zsidó vallásra tért át; végre pedig Jézus tanítványává lett, megkeresztelkedett és igy kereszténnyé lett, mindenütt hirdetve Krisztus hatalmát és csodatevő erejét és sokakat téritett meg az ő hitére. Erre ösztönözte a hála, melyért Jézus őt megdicsérte. ^ Kövessük az evangéliumi poklost a bizalomban, hogy Jézusnál segélyt és üdvöt találjunk, de ne kövessük a hálátlanságban a bélpoklosságtól csodálatosan meggyógyult ama kilenc zsidó férfiút, akik fölött a Megváltó panaszkodik. A jólétnek, mely fölött a poklosságtól megtisztult férfiak örültek, mi is, még pedig sokkal magasztosabb értelemben, részeseivé lettünk; tanúsítsuk hálánkat az Ur iránt ezen és minden jóért, melyet tőle minden órában nyerünk, még pedig azáltal, hogy minden órában üdvünk gyümölcsét munkáljuk. git, de saját magának és gyermekének nagyon sokat árt. — Házasságomon eddig egy nyomasztó teher volt. Most már boldog vagyok, hogy túl vagyok rajta. Azt hiszem újból boldogok leszünk Londonban, — jelentette ki Gábrielné. Karácsonyi üzenet LONDON — Erzsébet királynő részére már elkészítették annak az üzenetnek szövöget, amelyet karácsonykor a televízió utján fog az angol birodalom népeihez intézni. A királynő megkezdte a próbaszónoklatokat. A TV-beszédre TV-szakértők tanítják be, azonkívül elkészitettek a királynő részére egy hangosfilmet, amely ugyancsak TV beszéd technikát ismertet. Rejtelmesen hullámzik az élet a múlt és a jövő partjai között
